Tolna Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-15 / 12. szám
1958 január 15. TOLNA MEGYEI NtPÜJSAG a Társadalmi összefogásból művelődési otthon épül Kurdon c° c o 0 ----» H ÍREK Egyre gyakoribb a hír arról, hogy a községek saját erőből, vagy csekély állami támogatással művelődési otthont építenek. így történt ez Na- kon, Szakcson és még jónéhány helyen s most ezt vették tervbe a kurdiak is. Általában szeretik a kurdiak községüket, sőt titkon nagy fejlődésben reménykednek. Ugyanis az öregek tudni vélik, hogy a két világháború között valamiféle amerikai társaság olaj után kutatott a község határában, s a kutatás csak azért maradt abba, mert kitört a második világháború, Beszélik, hogy külszíni fejtésre alkalmas szén is van a közelben, sőt a vasútállomás mellett gyak. ran földgáz tör fel s ásványvíz. Hogy a szóbeszédből mennyi az igaz és mennyi a remény, azt eldönteni más hivatott nem én, így hát inkább csak azért tartottam szükségesnek bevezetőben ezeket elmondani, mert a majdani olajtól és a majdani széntől remélnek községük számára rohamos fejlődést a kurdiak. De — és a dologban ez a legértékesebb — a bizonytalanhoz fűződő remény mellett saját maguk, saját erőből is igyekeznek tenni valamit a fejlődés érdekében. A realitás tehát megelőzi áz ábrándokat. A művelődési otthon hiteles története a következő: Van ugyan a faluban mozi is, kultúrotthon is, de mind kettő olyan kicsi, hogy szűk már az igényeknek. Szűk volt már kezdetben is, de most már nagyon szorít. Ezen segítendő a községi tanács gyűlésre hívta össze a falu dolgozó népét. A gyűlésen meg is jelentek vagy kétszázan. Itt aztán Fábián Gyula vb. titkár előterjesztette a tanács javaslatát: Az 1958. évi községfejlesztési alapot, amely előreláthatólag 90 000 forint lesz, használják fel művelődési otthon építés céljaira. A tanács javaslatát követték a gazdák felajánlásai. Felállt Bencze Károly az erdőbirtokosság (ez nem állami szerv, hanem a község erdőbirtokos lakosainak közössége) elnöke és többek között azt mondta: „Nem a kocsmában kell megszerzeni a műveltséget, hanem a kultúrházban.” Szó szót követett és az erdőbirtokosok felajánlották, hogy az új művelődési otthonhoz az összes faanyagot ingyen adják, kitermelik, a helyszínre szállítják és megmunkálják. Ez körülbelül 30—40 köbméter fát jelent, a legolcsóbban számítva is 40 000 forintot ér. Sas József építésztechnikus, aki bár kurdi, de jelenleg Komlón dolgozik, felajánlotta, hogy ingyen elkészíti az építési tervet. Itt meg kell jegyezni, hogy például a szakesiak- nak csupán a tervrajz 17 000 forintjukba került. — Hát így állunk —- mondja Fábián elvtárs vb. titkár —, illetve nemcsak így, mert már jelenleg van 55 000 forintunk. Ezzel kezdünk. 10 000 téglát már a helyszínre szállítottunk. Ha még kapnánk a pénzünkhöz némi állami támogatást is, az építkezés meggyorsulna és még a tervnél is szebbre tudnánk építeni művelődési otthonunkat. — Milyen lesz a művelődés új háza Kurdon? — Szép! Hogy egészen pontos legyek: U alakú épületet akarunk, ahol az egyik szárnyon a színház és táncterem, a másik oldalon pedig a moziterem lesz. Középütt olvasóterem, tömegszervezeti szobák helyezkednek el. Távolabbi tervünk, hogy az U alakú épület két szárnyát üvegtetővel kötjük össze és itt nyári tánchelyiséget rendezünk be, sőt nyáron itt vetíti a mozi a filmeket. — És mikorra lesz kész az épület? — Erre pontos választ nem tudok adni. Rövidesen hezzákezdünk a mun kához s ha az idén nem is készülünk cl vele, gondolom 1959 őszén és telén már használhatjuk. Ahogy az idő engedi, hozzákezdenek megyénk legújabb saját erőből épített művelődési otthonának felépítéséhez. Ez ismét arra példa, hogy az emberekben él a művelődés utáni vágy, s ennek kielégítése érdekében áldozatoktól sem riadnak vissza. Egy emberként sorakozott fel mindenki a községben a terv mögé s ha voltak is viták, azok az építkezés mikéntje körül folytak, az ötletet mindenki helyesnek, sőt szükségesnek tartotta. Mindenkinek a nevét nem említettem meg, akik résztvesznek a munkában és akiknek ugyanolyan érdemeik vannak, mint a felsoroltaknak. Ha ebből az írásból kimaradt a nevük, ne nehezteljenek érte, hiszen, ha elkészül, minden kurdi dolgozó büszkesége lesz az új művelődési otthon. Letenygi György IDÖJÄRÄSJELENTES Várható időjárás szerdán estig: feflihőátvon(uláso(k|, több helyen eső. Mérsékelt, időnként élénkebb északiészakkeleti szél. A hőmérséklet a főváros környékén csökken, máshol alig változik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet szerdán négy—hét fok között. — A bonyhádi könyvesboltban a múlt év decemberében nagyobb volt a forgalom, mint az előző évek bármelyik utolsó negyedében. A könyvesboltnak 40 falusi bizományosa van, akik közül nem» egy olyan, amelyik elérte decemberben az 5— 6 000 forintos forgalmat. — Az Állami Faluszinház művészei ma este mutatják be Szekszárd város közönségének Lilian Hellmann: A kis rókák című színművét. Az előadást igen nagy érdeklődés előzte meg. — Védőnői tanfolyam indul a szegedi Állami Védőnőképző Iskolában. A tanfolyam időtartama két év, és februárban kezdődik. A növendékek díjtalan kollégiumi ellátásban és tani tásban részesülnek, munkaruhát és tankönyvet kapnak. A tantárgyak tanulását colloquiumok kövétik. A tanítási évek végén a jelöltek állami vizsgát tesznek és a sikeres képesítői vizsgák letétele után az Egészség- ügyi Minisztérium azonnal kinevezést ad a falvakba, városokba az illető védőnő kérésének figyelembevételével. A felvételhez szükséges iratok: érettségi bizonyítvány, hatósági orvosi bizonyítvány, születési anyakönyvi kivonat, kézzel írt önéletrajz (kérvény) és egy fénykép. — Karnagyi tanácskozást tart a Megyei Művelődési Osztály január 17—18-án a dombóvári tanítóképzőben a megye karvezetői részére. A tanácskozáson az iskolai énekkarok vezetésének időszerű kérdéseit vitatják meg és több új művet ismertetnek, s ^műsorpolitikai tájékoztatóra is sor kerül. Eddig 25 pedagógus karnagy jelentette be részvételét a tanácskozásra. — Öesényben az idén is megrendezik a farsangban a hagyományos sárközi bált, amelyben népviseletben vesznek részt az őcsényiek. A bál időpontjáról később döntenek. — Kajdacson gazdagyűléseket rendeznek a különböző időszerű kérdésekről. Vasárnap tartották az első gazdagyűlést. — A tamási járásban január 22-én délelőtt 9 órai kezdettel rendezi meg a Magyar Honvédelmi Sportszövetség Tolna megyei elnöksége a járási küldöttgyűlést. A gyűlésen a bizottság beszámol eddig végzett munkájáról, majd pedig sor kerül a vezetőség megválasztására. — Tolna megyében 204 általános iskola van 973 tanteremmel, ahol az 1053 pedagógus 35 215 gyermeket tanít. Ráfizetéssel jár az önkényes hiteladás A földművesszövetkezeti italboltokat látogató vendégek tudják, hogy az ott elfogyasztott, vagy kimérve elvitt italokért készpénzzel kell fizetni. Hitel nincs! Ez van az italboltokban kifüggesztett kis táblácskákon, amit az italboltkezelőnek be kell tartani. Mégis előfordul, hogy egyes italboltvezetők erről megfeledkeznek és legtöbb esetben futkosnak fűhöz- fához, ha baj történik emiatt. Mucs- fán is ez történt. Még az elmúlt év augusztusában Kasler Antal italboltkezelő 1813 forint hitelt adott többeknek, önkényesen. Egyszer legyek én is jófiú. Igyon boldog, boldogtalan, az is, akinek pénze nincs. Egyszer majd csak meghozza — gondolta magában. Ha jól megy, még fegyelmi sem lesz belőle. I Hiába, tévedett. Több lett belőle egy ! egyszerű fegyelminél. A dolog úgy történt, hogy a kis- vejkei körzeti földművesszövetkezet1 ügyvezetője írásbeli megrovásban és 50 forint kártérítés megfizetésére kötelezte Kaslert. A fegyelmi tárgyalásról készült jegyzőkönyvet és határozatokat a járási ügyészségnek is i megküldték. Az ügyészség a fegyelmi határozatot enyhének találta, ezért } hűtlen vagyonkezelés címén vádat emelt Kasler Antal italboltkezelő ellen és a múlt év decemberéljen tarhónapra elítélték, de a büntetés letöltését felfüggesztették. Kasler Antal esete annak tanulsága, hogy nem érdemes önkényesen hitelt adogatni, s ezzel „jólelkűsé- get” fitogtatva, olcsó népszerűségre törekedni. Felvételek a Színház- és Filmművészeti Főiskolára A Színház- és Filmművészeti Főiskola az 1958—59-es tanévre felvételt hirdet a színész, színházrendező és filmrendező tanszakokra. A színésztanszakon kötelező az érettségi, rendkívüli képesség esetén ettől eltekintenek. Korhatár 16—22 év. A színház és filmrendező tanszakokon a korhatár 25 év. Mindkét tanszakon kötelező az egyetemi (főiskolai) végzettség, vagy érettségi. A tanulmányi idő mindhárom tanszakon 4 év. A felvételért a kérvényeket 1958 április 1-ig a Főiskola igazgatóságához kell beküldeni. (Budapest, VIII., Vas u. tott tárgyaláson az italboltkezelőt hat 2. c). Halálraítélt könyvek (Naplórészlet) Kisdorog, 1956. október Hideg őszj reggel volt. A fákról a szél egymásután szaggatta le a megsérült leveleket, s sodorta a göröngyös úton. Kintről hangfoszlányok szűrődtek be az ablakon. Furcsa, számomra eddig ismeretlen durva kiáltozások: „Le a kommunistákkal, éljen a forradalom!” A kiáltozás egyre erősödött. Az utcára sereglő kíváncsiskodókat is magával sodorta a tömeg. Néhány pillanatig összefolyj az agyamban minden gondolat, nem tudtam elképzelni, mi történik kint. Felöltöztem és önkénytelenül kisiettem az utcára. Előttem vagy ötven ember és asszony haladj rendezetlen sorokban. Utánuk sok iskolásgyerek ment. A tömegben láttam a régi bírót és több embert, akit múltja miatt még mindig emlegettek a községben. Úgy látszik már rég várták ezt az alkalmat, hogy megpróbálják visszaállítani a régi rendet. Egyre többen csatlakoztak a tömeghez. A régi párj ház előtj egy sovány, alacsonytermetű ember megállj és hadonászott a kezével. Hirtelen csend lett: „Emberek itt bent vannak a kommunista könyvek ei kell égetni őet!” Né- hányan kapva a szón, nem sokaj tétováztak, nekirohantak az ajtónak és betörték. Talán1 ;tizenöten tódultak be a kis könyvtári szobába. Első dolguk volt a szekrény felfeszítése. Egymás után szedték le a könyveket a polcokról, azt sem tudták, hogy milyenek, csak hordták ki az utcára. Először két-három darabra tépték, hogy könnyebben meggyújthassák. Én is betolakodtam közéjük, nem bírtam »ki szó nélkül s kétségbeesetten elkiáltottam magam: „Emberek! Ne égessétek el!” Do szavaimaj elnyelte a zaj. Az egyik mellettem elhaladó ember, akji nagy halom könyvet vitt az ölében meghallotta amit mondtam, arca eltorzult hirtelen ledobta a terhet, s nekem rohant ordítva: „Mit jár a pofád, talán kommunista vagy? Jobb ha elhordod, magad, merj nem kerülsz haza épen”. Nem ijedtem meg, de láttam, »nem érdemes ösz- szeütközni velük, úgy is én húznám a rövidebbet. Szinte remegtem az izgalomtól... Még mindig hordták a könyveket és én tehetetlenül néztem. Nem bírtam tovább: újra próbálkoztam az értelmeslebbeknél. Néhányan úgy látszik megértettek, helyeslőén bó- lintgattak, igazat adtak nekem. Ki. használva az alkalmat, kirohantam s gyorsan felkapkodtam réhány könyvet. Nem értem rá válogatni, a Jókai, Ady és Móricz műveket... fogtam ahoigy jött. Sikerült is vagy 30 kötetet megmentenem. A többi lapjait már a lángnyelvek nyaldosták. Távolabb menteim és néztem az égő könyveket, amelye»k mint a hamvadó máglyák halványan pislákoltak. A körülállók pedig nevetgél, tek. Az egyik volj osztálytársam felemelt egy félig elégett Sztálin-kö. tetet, amelyet előzőleg jól összetaposott s gúnyosan hozzám lépett: „Mondja elvtárs! Nem óhajtja ezt a remekművet? Kölcsönadhatom, most én vagyok a könyvtáros.” A körülállók nevettek rajtam, mire én valami durvát mondtam nekik... — Nézd a piszkot, még reménykedik — szólalt meg Pista. — Az a világ megszűnt, amikor egy kommunista dirigálhatott. Még egy pár percig ott zajongtak,- neyettjék, aztán továbbmentek, újabb könyveket keresni. Én ottmaradtam, sokáig néztem a még mindig füstölgő könyveket. Szívemben keserűséget ég gyűlöletet éreztem. Gyűlöltem az embereket aljasságukért: kultúránk legdrágább kincseit dobálták a tűz martalékául... Az úton égetj könyvlapok hamvait láttam szétszóródva, amelyeket tovább és tovább sodort az októberi szél. . ; S. T, (IV.) — Te irigy! Hányszor mondják a szülők ezt gyermeküknek megbélyegzésként. eL ítélésként, ha véletlenül nem adja oda játszani barátjának még az ösz- szetört játékautó roncsait sem, és ha testvérének véletlenül eggyel több szem cukor volt a tasakjában, képes megpofozni azj és fél napig sír, durcáskodik amiatt, mert neki „kevesebb” jutott. Ilyenkor az apa rend szerint egy-két csattanós pofonnal próbáljá pótolni a „hiányt”, miközben megjegyzi azj is — az anyával egyetértésiben —, hogy majd „én kiverem belőle ezt az irigységet”. Másnap pedig ugyanez megtörténik „nagyban”. Az apa kimegy a határba dolgozni. Földje mellett közvetlenül egy vízlevezető csatorna vezet, amelynek túlsó oldalán ismét szántóföld terül el. Régi iskolapajtásának a földje. A vízlevezető csatorna tulajdonképpen mezsgye is a két föld között. Nem tartozik azonban egyik földhöz sem, hanem az állam tulajdona, merj az állam készíttette, és annak idején kártérítést is fizetett a területért. Pihenés köz„Az e m ben végigszántja tekintetével a csatornát, magában pedig „kikalkulálja”, hogy ilyen kedvező esztendő .esetén, minj az idei mennyi szénát ad a csatorna partja egy kaszálás után. Még a bolondnak is megéri — állapítja meg, és felesége is osztja nézetét. Mindketten arra gondolnak, hogy micsoda jó üzletet csinált a szomszéd. Az állam ugyanis a csatorna állandó karbantartása ellenében odaadja a füvet A. I.-nek, a szomszédnak. A. I. rendszeresen gondozza a csatornát, vigyáz arra, hogy el ne iszapolódjék, ha valahol „beomlás” van, kijavítja és természetesem az egyezség értelmében rendszeresen le is kaszálja és hazaszállítja a szénát. A feleség a „megállapítás” után „heccelni” kezdi férjét: — Persze, mert nincs benned egy szikrányi élelmesség sem ... Majd ha utána jártál volna egy 'kicsit a dolgoknak, te kaptad volna meg a csatornát nem a szomszéd ... De te ellensége bér semmit sem tudsz elintézni, mint más ember. — Hogy én nem tudtam volna elintézni? Megint beleszólsz olyan dolgokba, amelyekhez nem értesz... Azt sem tudod, hogy itt mj történt. Közben észreveszi, hogy a szomszéd a csatorna túlsó oldalán kötelükbe ért és, hát, hogy „»könnyebbítsen” egy kicsit a lelkén, jó hangosan mondja feleségének, hogy lehetőleg a szomszéd is hallja: — Én nem születtem, ám szerencsés napon, mint egyesek ... Nekem nincs ám protekcióm, mint egyeseknek ... A feleség is mindjárt „kapcsol”, látja, hogy itt az alkalom: megmondhatják a szomszédnak, ami a „bö- gyükben” van ... Persze ő sem a szomszédnak mondja, hanem a férjének, de elég hangosan, hogy az is meghallja: — Majd ha néha te is elhívnád egy pár pohár borra a tanácselnököt és disznóölés után vinnél neki egy kis kóstolót, mint egyesek, akikor majd te kapnád meg a csatorna kaszálását. A szomszéd természetesen mindezt hallja. Először úgy tesz, mintha nem hallaná, mert hát minek veszekedjék a régi baijátjával, de mikor halL ja, hogy „talphyalással”, protekcióval vádolják, azt már nem nyeli le. Megáll. rátámaszkodik a kapanyélre és átszól A. I.-nek. Még mindig türtőzteti magát, gondolja, szép szóval jobban megvédheti igazát, de amikor megértés helyett újabb gúnyos megjegyzéseket mondanak neki, hangosabban »kezd ő is beszélni. Szó, szót követ. A. I. anélkül, hogy valóban tudná hitelesen, hogy szomszédja apró „adományokkal” szerzi a protekciót, csak mondja a „magáét”: — Ismerem az ilven figurákat... Minden kerék nyikorog, »ha nem kenik meg... Az árokpart sem ingyen van.:. És amikor mér nem győznek az „érvek”, következnek a trágárabbnál trágárabb szavak, emlegetik a le és felmenő rokonságot és amikor A. I. látja, hogy a szomszéd még ezután sem mondja azt. hogy „ettől a perctől kezdve lemondok a javadra a csatorna gondozásáról, sőt, még haza is szállítom a szénádat”, köp egyet, felkap néhány hantot és dobálni kezdi szomszédját... Igazi gyermek-módra... Nem károsodott, semmi hátránya nem származott a dologból de nem tudja elviselni, hogy szomszédjának olyanból van haszna, amelyből neki nem lehet. Tombol benne az irigység és az a leggyermekasebb és legembertelenebb magatartást váltja ki belőle.. És lehet, hogy este, amikor hazamegy, ismét ad egy-két pofont valamelyik gyermekének, mert irigységből nem engedi játszani a másikat... * Igen, még ilyen tulajdonságok is élnek az emberekben. És ha az ember ellenségeiről beszélünk, ezekről az első, fejezetekben kell szólni.(Vége.). Boda Ferenc
