Tolna Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-15 / 12. szám
1958 január 15. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Ki termel többet, ki ad többet az államnak ? IL Állattartás, állattenyésztés Sertés Tenyészet Darab Összes állomány százaléka Termelőszövetkezet ló 334 127 Egyéni gazdaság 8 129 1-4 Juh Tenyészet Darab Összes állomány százaléka Termelőszövetkezet 14 1390 19-2 Egyéni gazdaság 5 314 1-2 Az év első vására Szekszárdon Hétfőn tartották meg az ezévi első vásárt Szekszárdon. Mi a helyzet az állattenyésztés terén? Miután a közelmúltban nem volt állatszámlálás, csak hozzávetőleges adatok alapján lehet megfelelő számvetést készíteni. Az egyénieknél megállapítható, hogy bár a 100 holdra jutó számosállat területén az elmúlt egy év alatt alig változott, mégis a termelőszövetkezeti átlag felett van valamivel. Amíg óz egyénieknél alig fejlődött valamit, a termelőszövetkezetnél az ellenforradalmi események ellenére, amely sok évre vetette vissza a termelőszövetkezetek állattenyésztését, egy év alatt 11-ről 18-ra emelkedett a számosállatok száma. Ez másként kifejezve azt jelenti, hogy minden 100 holdra 35 mázsával több hús jut a termelőszövetkezetekben, mint egy évvel ezelőtt. Ez a szám is igen meggyőzően mutatja a nagyüzemi gazdálkodás fölényét. Az általános számokon túlmenően érdekes néhány állatfajta számarányának vizsgálata is: A sertésekből az egyénieknél mindössze 5,7, a termelőszövetkezeteknél 32,9 jut 100 kataszteri holdra, hasonlóan messze maga mögött hagyta már a termelő- szövetkezet az egyéni gazdaságokat a juhtenyésztésnél. Az egyéniek 11,6 da rabos átlagával szemben 29,6 darab juh jut 100 holdra a termelőszövetkezetekben. A szarvasmarha- és a lóállománynál az egyéni gazdaságok számszerűség tekintetében jobban állnak. De ennek távolról sem az a magyarázata, hogy az egyéni gazdálkodók belterjesebben művelik földjeiket, mint a termelőszövetkezetiek. Ennek oka abban keresendő, hogy az egyéni gazdaságokban jelentős számban a szarvasmarha mint igavonó — s nem mint állati termékeket adó állat — szerepel, a lovak száma az egyéni gazdaságokban száz holdra vonatkoztatva kétszerese a termelőszövetkezet állatlétszámának. A termelőszövetkezeteknek nincs is szükségük nagylétszámú lóállományra, sem pedig igavonó szarvasmarhára, mert a gépállomások gépei, valamint a saját zetorjaikkai feleslegessé teszik ezt. A tehénállomány a termelőszövetkezetek és az egyéni gazdaságokban hozzávetőleges számítások szerint azonos. Az állatállomány minősége szerint a termelőszövetkezetek messze maguk mögött hagyták már az egyéni gazdaságokat, bár ott is az elmúlt esztendőben javulás állott be. A ^minőségi állattenyésztés egyik fontos ismérve a törzskönyvi ellenőrzés. Új üzemház a Ounatiildvári Építőipari XlSZ-flél A múlt év decemberében kezdték meg a megye legfiatalabb kisipari szövetkezeténél, a múlt év nyarán alakult Dunaföldvári Építőipari KTSZ-nél egy új üzemház építését. A százezer forintos beruházással épülő üzemházban helyezik majd el a cementáruüzemet, ahol cementcserepet, kútgyűrűt, cementlapot és más cementárut fognak gyártani. Itt tudják majd foglalkoztatni télen azokat a dolgozókat is, akik az építkezések téli szünetelése miatt másutt nem dolgozhatnak. Az új épületben kap helyet a szövetkezet irodája is. A jelenlegi irodahelyiségben pedig az üveges és képkeretező részleget rendezik be. Az új üzemház építésénél már elérték a Jalegyent és az — amennyiben az időjárás engedi — rövidesen tető alá kerül. Olvasd, a TOLNA MEGYEI Népújságot! Mit mutatnak a számok? Azt. hogy a termelőszövetkezetben a szarvasmarha törzsállomány 25,7 százaléka rendszeres törzskönyvi ellenőrzés alatt áll, az egyéni gazdaságok törzsének pedig mindössze 4,4 százaléka. Ennél nagyobb az eltérés a sertéseknél,- ahol az egyéniek 1,4 százalékával szemben a termelőszövetkezetek állományának 12,7 százaléka törzskönyvi ellenőrzés alatt áll. A juhtenyésztésnél az arány mégin- kább a termelőszövetkezetek javára tolódik el: az egyéniek 1,2 százalékával szemben a termelőszövetkezetben 19,2 százalék a törzskönyvi ellenőrzés. Ezek a százalékok természetesen arról is beszélnek, hogy a törzskönyvezett állomány szaporulata értékesebb is, így a szövetkezetek magasabb áron értékesíthetik a szaporulat egy részét. Láthatjuk tehát az eddigiekből is, hogy bár az egyéni gazdaságok számosállat tekintetében pillanatnyilag jobban állnak, mint a termelőszövetkezetek, az állatállomány minősége, valamint annak fejlődési üteme sokkalta gyorsabb a nagyüzemi gazdaságokban, mint az egyéni kis üzeA számok, a hat község adatai alap ján azt bizonyítják, hogy míg a termelőszövetkezetfog tömörülj család százalékos aránya alig haladja meg a 10-et, addig a leadott összes sertés és szarvasmarha 12,92, illetve 12,07 százalékát ez a kislétszámú család biztosította. Nos, tehát ez azt mutatja, hogy a kenyérgabona után a termelőszövetkezetbe tömörült dolgozó parasztok a húsárú termelésében is — természetesen százalékos arányban — túlszárnyalták az egyénieket, sokkal több húst bocsátanak az állam rendelkezésére, mint az egyéni gazdaságok. Ha a felvásárlási számadatokat alaposabban megnézzük azt tapasztaljuk, hogy —v áz említett hat községben — amíg az egyénileg gazdálkodók 212 borjút adtak el az államnak, addig a termelőszövetkezetek közül egyik sem kínált fel ilyet eladásra. És ez érthető is. A termelőszövetkezeték, ahol az állatállomány Volt nekünk hajdanában két jeles tacskónk. Az egyiket úgy hívták, hogy Ticsi, a másikat meg úgy, hogy Tacsi. Daxlikutyában két ilyen izmos és goromba fickót még nem jegy zett fel a történelem! Úgyszintén ilyen rövid lábakat és ekkora hosszú füleket sem, mivelhogy, ha néha beszabadultak az éléskamrába és ott a túrós zacskó alatt megszívták magukat savóval, kifelé jövet már a hasukkal smirglizték a földet és alvás közben a fülükkel takarództak. Megtámadtak minden idegen embert, széjjelszedtek minden macskát és a rókalyukban még a legerősebb ravaszdi komát is percek alatt megfojtották. Ez a két szilaj fickó dédelgetett kedvence és büszkesége volt jó apámnak és ha megtörtént, hogy Ticsi és Tacsi jajveszékelve menekült ki a szobából, akkor nem a két kutya kapott ki apámtól, hanem édes anyám, aki őket a pamlagról, a díványpárnákról cirokseprűvel elzavarni merészelte. Nos, ezeknek az előrebocsájtásá- i val térjünk rá tulajdonképpeni tőr- : ténetünkre. mekben. (A szakemberek számításai szerint az idén — ha az 1956-os ellen- forradalom nem okozott volna tetemes kárt a termelőszövetkezetek állatállományában — már túlszárnyalhatták volna az egyéni gazdaságok eredményeit.) Most azonban nézzük meg a 'kérdés második részét: ki mennyit adott az államnak? Hogy megfelelő általánosítást vonhassunk i^ az szükséges, hogy több község tapasztalatait vegyük figyelembe. Számításainknál Tamási, Tengehc, Aparhant, Báta- szék, Fácánkert, Ozora községek adatait vizsgáltuk meg és azok alapján a következő tapasztalatokat vonhatjuk le: a leadott állatok mennyisége a szántóterülethez viszonyítva —meghaladja az egyéni gazdaságokét. Az említett hat községben a Statisztikai Hivatal adatai szerint 5282 egyéni gazdaság van, am; hozzávetőlegesen a gazdálkodó családok számával azonos. Az említett községek termelőszövetkezeteiben pedig 588 család dolgozik. Ez megfelelő összehasonlítási alapot ad ahhoz, hogy megvizsgáljuk ki, mennyit adott az államnak. szaporodási ütejmief sokszorosán felülmúlta az elmúlt évben. az egyéni gazdaságokban észlelt fejlődést, igen nagy szükség van, minden alkalmas növendékre szaporulatra. A termelőszövetkezetek egyre inkább az állattenyésztésre, a belter- jesebb gazdálkodásra térnek át és a növénytermesztés fokozatosan a jövedelmezőség szempontjából a második helyre szorul. Ez pedig elképzelhetetlen megfelelően fejlett állat- állomány nélkül. Ez a magyarázata annak, hogy a termelőszövetkezetek igyekeznek felnevelni minden tenyésztésre alkalmas egyedet. A haltenyésztésben abszolút előnyben vannak a termelőszövetkezetek, hiszem, a megyében 15 termelőszövetkezet rendelkezik kisebb-nagyobb halastóval, az egyénieknél ilyen nincs. Az apró szárnyasoknál az egyéni gaz daságok helyzete a kedvezőbb. K. BALOG JÁNOS (Folytatjuk.) Bőzner Feri bácsi, az erdész, üzenetet küldött apámnak, hogy van az erdőben egy böcstelen róka. Puskavégre nem jön a világért sem, s minthogy már a lyukban is kísérletezett vele, de mind a három tacskója belesántult, sőt az egyik még a fél szemét és a fél fülét is elvesztette a csatában, ennélfogva segítséget kért még pedig sürgősen. Apámnak nagyot csillant a szeme. Befogott, füttyentett egyet és a két kutyával, meg velem, aki még akkortájt csak a verebeknél és a csúzlinál tartottam, elindult az erdő felé. Bőzner bácsi már a rókalyuknál várt bennünket. Persze kutya nélkül, mert hiszen kutyái otthon nyalogatták sebeiket. Hát aztán megkezdődött a bál. A lyuknak két nyílása volt. Az egyik nyíláson Tacsi tűnt el, mintha valami csőposta szívta volna be, a másikon Tacsi és néhány pillanat múlva már felhangzott a föld mélyében a csatazaj. Délelőtt kilenc óra után még igen gyér volt a forgalom, olyannyira, hogy a szarvasmarhavásárban csak néhány eladásra váró jószág ácsorgóit. A lóvásár már népesebb volt, de inkább csak érdeklődők voltak, vásárlás nem történt. Tíz óra után kezdett népesebbé válni a vásár, főleg a szarvasmarhavásár. Az első nagyobb érdeklődést egy pár üsző váltotta ki, miután gazdájuk kilencezer forintot kért értük. Legalább húszán körülállták, figyelték a két-három embert, akik nagyobb érdeklődést mutattak az üszők iránt. — Aztán el is akarja őket adni? — kérdezte az egyik. — Nem is mutogatni akarom — válaszolt a gazda. — Csakugyan, ha már új kötelet vett rájuk — évődik egy másik néző, közben ránt egyet az egyik üsző farkán, hogy meglássa, nem rúgós-e véletlenül. A gazda erre is visszafelel, Csak úgy röpködnek a megjegyzések egyik oldalról is, a másik oldalról is, de a gazda hajthatatlan, nem adja alább az üszőket 9000 forintnál Hogyisne, mikor az egyiknek törzskönyvezett az anyja ... Aztán felkerekednek a bámészkodók és egy újabban érkezettet „tisztelnek meg." A lóvásárban ezalatt megkötődik az első alku. A „szenvedő alany’1 egy muraközi ló. Időnként az orrába markolnak, a fogait vizsgálják, hogy hány éves, a lábait emelgetik, megvizsgálják, nem rúgós-e, vagy harapós. A gazdája közben elmondja minden jótulajdonságát, még azt is megmutatja, hogy akkor sem bogara- sodik meg, ha a gyeplőt a farka alá csapja. Az alku közben egyre inkább a végéhez közeledik, az atyafiak egyre jobban nekimelegedve paroláz- nak. — ötvennégy ... — Ötvenegy ... — ötvenhárom ... — ötvenkettő.;. — Legyen ötvenkettő, a harmadikat törjük kettőbe... — Rendben van, áll az alku — és a ló 5250 forintos árban vándorol Horváth Ferenc bogyiszlói lakos tulajdonába. Az év első vásárán megtörtént az első "ló vásárlás. Nézzünk csak visza a szarvasmarhavásárba. Egy bogyiszlói atyafi tehene áll az érdeklődés középpontjában. Jó erőben levő tehén, a gazdája 5200 forintot kér érte. Vevő is lenne rá. Egy magas, prémgalléros, meg egy bársonyruhás, kucs- más fiatalember. Mellette ott a felesége is hímzett bekecsben, amilyet a székelyek hordanak. Össze-össze- súgnak, tanakodnak, látszik rajtuk, szeretnék megvenni a tehenet. — Ötezerszázat adunk érte — kockáztatja meg a menyecske. — Ötezerkettőszáz az utolsó ára... — Aztán mit ad a tehénnek — kérdezi az egyik érdeklődő. Szabják már !... — intett büszkén apám s megtöltött és felhúzott puskával odaállott az egyik nyílás elé. Ugyanezt cselekedte a másik nyílás előtt Bőzner bácsi is, azzal a különbséggel, hogy aggodalomteljesen felsóhajtott: „Csak aztán kutyatemetés ne legyen belőle !...*’ így múlt el vagy fél óra ... A csatazaj a föld mélyében hol hirtelen elnémult, mintha egyik, vagy a másik félnek a végzete beteljesedett volna. Ilyenkor sápadtan néztünk egymásra. Hol meg szinte már az őrjöngés határait verdeste odalenn a pokoli lárma s apám és Bőzner bácsi lövésre emelt puskával helyes- löleg bólogattak egymásra. Én egyik nyílástól a másikig cikázva, minduntalan lehasaltam, fülemet rányomtam a földre és nagyokat kiáltottam: — Most itt hallöm őket!.. . Most itt hallom őket!... Míg aztán... Egy- szercsak abban a nyílásban, amely előtt apám állott őrt, váratlanul és hirtelen óriási porfelleg keletkezett. — Mit adnék? Szárat meg egy kis takarmányt... — Aztán mennyi tejet ad? — 16—18 litert,.. úgy fejj az ember, ahogyan eteti... Közben odavetődik egy alacsony, bőrkabátos ember. Látszik, ismerőse a tehén gazdájának, ment úgy kérdezi: — Mennyiért adod ... — Ötezerkétszáz... — Rendibe^ van. Megvan véve. Itt a foglaló ... — A kucsmás fiatalember ijedten néz össze az asszonnyal. Bizony, elvitték előlük a tehenet. —Miért nem adták meg az ötezerkétszázat — súgja nekik az egyik érdeklődő. — Jól jártak volna vele. — Én megadtam volna, de az asz- szony spekulált. (Úgy látszik, nem jó, ha az asszony is ott van a vásárban.) A kíváncsiskodók hada ismét má- sik tehén körül helyezkedik el. Lem- ler István szekszárdi gazda tehenét gusztálják. — Vezesse csak meg ... — Kérem, semmi akadálya. Jön ez. mint a csikó ... — Na, azért a csikó nem így mozog ... — Dehogynem. A csikó is úgy emelgeti egyik lábát a másik után. — De a fejét is lógatja... — Nem csoda.. ■ kisebbségi érzése van, mert meglátta magát... így folyik az eszmecsere a nézelő- dőik között, de komoly vásárló csak nem akar jelentkezni. Igaz, Lemler István 7200 forintra tartja a tehenet. * A szarvasmarhavasarban tapasztal tak voltak jellemzőek az egész vásárra. Kínálat volt, vásárló viszont kevés. Az árak meglepően magasak voltak. Egy jó fejőstehénért 6000— 7000 forinton felül kértek. 6000— 8000 forintot egy lóért. Hasonlóképpen magas volt a sertés ára is. Igaz, abból csak néhány darab volt a vásáron, mert az előző napokban oldották fel a zárlatot. Egy pár 10 hetes malacot például 1000 forintra tartottak. — Ha kilóban számítjuk ki, 42 forint — jegyezte meg valaki. A vásáron kirakodott a Tolna megyei Népbolt vásározó részlege, a Dél-bácsmegyei Népbolt. azonfelül több magánárus. — Kevés a vásárló — ez volt a véleményük, de ugyanezt mondták a facipőárusok is. A tapasztalatokat összegezve, azt állapíthattuk meg, hogy általában közepes volt számszerűleg az év első szekszárdi vásárának a forgalma. Az állatvásáron kínálat volt, elég magas árakkal, vásárló viszont kevés. A résztvevők nagy többsége inkább érdeklődni ment ki, mint vásárolni. Ezekután vajon milyenek lesznek a következő vásárok? De akkora sűrű és kavargó porfelleg, hogy sokáig nem láttunk semmit sem. És bizony percek múltak el, amíg végre kibontakozott ebből a porfellegből egy csudanagy róka. Nna! ... szólt elégülten édesapám és a kutyákat elkergetvén a döglött rókáról, indulni készült. A tacskók viszont nem. Sebesen visszabújtak a lyukba s egymásután hat egészen apró pelyhes és félig vak rókaköly- köt hoztak ki onnan. Nagy elővigyá- zattal, gyengéden és finoman, mintha egy-egy hímes tojást tartottak volna a szájukban... Hát igen, kihozták a nyöszörgő kis rókacsecsemőket a lyukból és letették a döglött róka mellé a zsenge tavaszi pázsitra. A rókakölykök pedig először végighordozták az orrukat a levegőben, aztán megtalálták a szimatot, odavánszorogtak és szopni kezdték az élettelen anyjukat... Apám elfordult, öklét a szeméhez emelte és egészen halkan csak ennyit mondott: „Jaj, de csúnya állat az ember!1* Szilárd János Mezőgazdasággal foglalkozó családok száma Eladott sertés szarvasmarha Egyéni 5 282 89'98<>/o 7408 db 67-08 o/o 977 db 87-93 o/o TSZ 588 1002%> 1100 db 12 920/0 118 db 12 07 o/o Összesen: 10000 o/o 8508 db 100-00 o/o 1095 db 100-00 o/o (BOGNÁR) Erdei tragédia