Tolna Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-10 / 8. szám
I OLM A MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958, január 10. Ma temetik dr. Petra Grozát Bukarest (MTI). Napok óta zarándokolnak Románia dolgozói a bukaresti Köztársasági Palota csarnokába, hogy leróják kegyeletüket dr. Petru Groza ravatala előtt. Végtelennek tetsző sorokban vonultak el az emberek a ravatal előtt, hogy végső búcsút vegyenek a nemzet halottjától. A vállalatokban és az intézményekben, az iskolákban és az egyetemeken, a tudományos intézetekben, a városi és a falusi szervezetekben gyászüléseket tartottak, amelyeken a dolgozók kegyelettel emlékeznek meg dr. Petru Grozáról. A gyász e nehéz pillanataiban az egész ország dolgozói, az összes nemzetiségek még szorosabban sorakoznak fel a Román Munkáspárt és a kormány zászlaja alatt. Egyben azt a szilárd elhatározásukat fejezik ki, hogy fokozott lendülettel dolgoznak az ország gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődéséért, a nép jólétének emeléséért, a béke erőinek megszilárdításáért, azokért az eszmékért, amelyeknek az elhunyt egész munkásságát szentelte. A baneasai repülőtéren igen nagy volt a forgalom. Már szerdán reggel megérkezett Frol Kozlovnak, az OSZSZK Minisztertanácsa elnökének, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnöksége tagjának vezetésével a szovjet, Kuo Mo-zsonak, a Kínai Országos Népi Gyűlés Elnöksége elnökhelyettesének vezetésével a kínai, és Hod- zso Leshinek, az Albán Népköztársaság Nemzetgyűlése elnöksége elnökének vezetésével az albán küldöttség. Csütörtökön érkezett a magyar deleA temetés ma délelőtt tíz órakor kezdődik. Ma egész Romániában háromperces munkabeszüntetéssel adóznak a gyász jeléül. Csütörtökön reggel megjelent a Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlése Elnökségének következő törvényerejű rendelete: „A Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlésének Elnöksége ülésszakra összehívja a Nagy Nemzet- gyűlést. Az ülésszak január 11-én, szombaton reggel kilenc órakor kezdődik a Nagy Nemzetgyűlés palotájában. gáció és a többi küldöttség is. ü. Magyar Héplsoztarsaség Minlszterfctnécses elrendeli hogy dr. Petru Groza, a Román Nép- ján, január 10-én, tehát ma a közköztársaság nagy nemzetgyűlése el- épületekre a, gyászlobogót mindenütt nöksége elnökének temetése nap- tűzzék ki. Max Helmarm beszámolója a Német Kommunista Párt Központi Bizottságának ülésén Berlin (MTI). Mint már jelentettük, az elmúlt héten ülést tartott az 1956 nyara óta törvényellenesen föld alá szorított Német Kommunista Párt Központi bizottsága. A Központi Bizottság ülésén Max Reimann, a párt első titkára, beszámolt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának moszkvai ünnepségeiről, a kommunista- és munkáspártok közös tanácskozásáról és a német munkásosztály előtt álló feladatokról. — Minden tapasztalatunk 1917- től napjainkig arra tanít, hogy a Szovjetunió elleni uszítás mindig csak szerencsétlenséget hozott népünkre. Mi, kommunisták — mint igaz német hazafiak és proletárinternacionalisták — legszentebb kötelességünknek tartjuk, hogy állandóan harcoljunk a Szovjetunióval való barátságért — mondotta többek közt. Ma már a polgárság soraiban is egyre inkább meggyökeresedik az a felismerés, hogy véget kell vetni a Szovjetunióról alkotott hamis felfogásoknak. Hangsúlyozta, hogy néhány évvel ezelőtt még csupán a kommunista párt lénett fel a hivatalos nyugatnémet külpolitika megváltoztatásának igényével, ma viszont már Nyu- gat-Németország lakosságának millióit mozgatta meg az európai atomfegyvermentes övezet létrehozásának a megszálló csapatok kivonásának, a katonai szövetségek megszüntetésének és a kollektív biztonsági rendszer létrehozásának gondolata. A kommunista párt mellett ma már a szociáldemokrata és a szabad demokrata párt is, valamint a legkülönbözőbb rétegekből kikerülő személyiségek is követelik az atomfegyvermentes övezet létrehozását és fellépnek a nyugatnémet hadsereg atomfegyverekkel történő felszerelése ellen. Az Adenauer-kormány politikája tehát a munkásosztálytól már egészen a polgárságig, ellenállásra, elutasításra talál. Leleolezte Adenauernak a NATO párizsi csúcsértekezletén mondott beszédében foglalt mesterkedéseket, majd megállapította: „a béke erőinek ma amellett a követelés mellett kell tömörülniök, hogy Nvu- gat-Németországban ne tartsanak atom- és rakétafegyvereket, sem a tömegpusztító fegyverek kilövésére alkalmas támaszpontokat. Követeljük az európai atomfegyvermentes • övezet létrehozását. Mi, komunisták, annak érdekében lépünk fel, hogy e követelések a németek egymás közötti egyetértésének jelszavai legyenek. Mindenkit felszólítunk, hogy lépjenek harcba e közös célokért. Az Egyesült Államok agresszív készülődései Moszkva (TASZSZ). A Krasznaja Zvjezda egyik cikkében beszámol arról, hogy török területen lázasan folynak a NATO és az Egyesült Államok haditámaszpontjainak építkezései. A lap ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy Washingtonban nyíltan 1 beszélnek arról, hogy a török területen létesített haditámaszpontokat ' háború esetén a NATO parancsnokság rendelkezésére bocsátják és arra fogják felhasználni, hogy csapást mérjenek a Szovjetunió létfontosságú i központjaira. Hangsúlyozni kell, — hangzik a cikkben —, hogy Törökország az Egyesült Államok katonai ugródeszkájává lett és ha az amerikai imperialisták innét akarnák kirobbantani a háborút, altkor atom- és rakéíatámaszpontjaik megsemmisítő csapásoknak lesznek kitéve. Washingtonban bizonyára nem törődnek azzal, hogy ebben az esetben milyen sors vár Törökországra. De nem volna kár, ha török vezető körökben mégis gondolnának erre. Az Egyesült Államok agresszív készülődései Törökországban török vezetők beleegyezésével történik — írja ^ végül a Krasznaja Zvjezda. Kövessék a példát A világ békéjéért, a népek közötti barátság elmélyítéséért folytatott következetes harc vezető ereje a Szovjetunió, isméf bebizonyítot a: nem. csak szavakban, de tettekkel is mindenkor kész elősegíteni a nemzetközi feszültség enyhítését. Ezt mutalja az új év, világméretekben legnagyobb eseménye: „A Szovjetunió további 300.000 fővel csökkenti fegyveres erőinek létszámát.’’ Csak egyetérthetünk a TASZSZ közleményében foglaltakkal, mely szerint: „Amikor a szovjet kormány, még az általános leszerelési egyezmény létrejötte előtt, egyoldalúan megteszi ezt az intézkedést, úgy véli, hogy ezzel újabb, komoly mértékben hozzájárul c. feszültség enyhítéséhez és az államok közötti bizalom légkörének megteremtéséhez.” Ha e csökkentéshez hozzávesszük, hogy 1955 óta 1 800 000 fővel csökkentette a szovjet kormány haderői létszámát, akkor látjuk csak igazán e nagyszerű béketett óriási jelentőségét. A megegyezésre, a békés egymás mellett élés lenini elvének érvényesítésére való törekvés példája ez. Egyúttal újabb nagy győzelme ez a szocialista rendnek, a szakadatlamíferősödő béketábornak is, hiszen ez tette lehetővé azt is, hogy a Német Demokratikus Köztársaság területéről több mint 41.000, Magyarországról pedig főbb mint 17.000 főt számláló szovjet katonai egység vonuljon vissza és szereljen le. Ez a rendelkezés a békés építő munka újabb sikereit is megalapozza, így nemcsak háromszázezer ember szabadul fel a termelő munka számára, hanem a katonai kiadások csökkentése alapján felszabaduló hatalmas ösz- szegek is a Szovjetunió békés, építő munkáját gyorsítja tovább. A békés építő munka egyre nagyobb arányai pedig az egész világon ismertek s ezt a Nyugat is kénytelen elismerni. A nagyszerű békekezdeményezés újabb megnyilvánulása természetesen hirtelen bejárta a'vilá got. A békeszerető és békére vágyó népek minden rétegében osztatlan elismerési és örömei keltett. Ennek révén azonban mindenütt felveJődik a kérdés: Mit tesz ezzel szemben a Nyugat? Eddig ugyanis a Szovjetunió számtalan kezdeményezésére csak köntörfalazással, sőt, rágalmazással válaszoltak. Azt hirdették, hogy a Szovjetunió „szabó álja” a leszerelést. Arról fecsegtek hogy a Szovjetunió „még nem tett tanúbizonyságot” „békés szándékáról”. A világ népei azonban egyre világosabban látnak és most már egyre többen emelik fel szavukat, hogy próbálják meg az Ameri kai Egyesült Államok és más nyugati országok imperialista körei ezt a „szabotálást” utánozni, de minél sürgősebben. A békeszerető és a béke fenntartásáért küzdő magyar nép is ezt Vágta az imperialisták szemébe: Kövessék a példát. Necsak szólamokban emlegessék a békét, hanem gyakorlati, konkrét tettekkel járuljanak hozzá a feszültség enyhítéséhez, az államok közötti bizalom légkörének megteremtéséhez. Sz. E. Slassen a Kemzelkiztsisási Tanícs elé vitte Out és-szsi folytatott vitúiát London: (MTI) A Newsweek washingtoni szerkesztősége úgy értesül, hogy Stassen a legfőbb politikaalakító testület, a Nemzetbiztonsági Tanács elé vitte Dulles-szel folytatott párharcát. A tanács zárt ülésén emlékiratot terjesztett elő és ebben közvetlenül támadta Dulles egész kül politikáját. Stassennek ehhez a következő okai voltak: 1. Mint az elnök leszerelési tanácsadója, meggyőződött afelől, hogy Dulles magatartása a Szovjetunióval szemben állandósítja a feszültséget az egész világon és ezzel lehetetlenné tesz bárminő gyakorlati leszerelési rendszert. 2. Nem találta más módját nézetei nyilvánításának, mivel Dulles többé nem hallgatja meg véleményét. Amerikai kormányhivatalnokok nem tartják valószínűnek, hogy Stassen sok támogatást kapna a tanácsban, de elismerik, hogy mindenesetre elérte, hogy a külpolitika közvetlen vita tárgyává lett, s ez hivatalos személyek nézete szerint hajlékonyabb állásponthoz vezethet a Szovjetunióval szemben. AZ ANGOL KÜLÜGYMINISZTER FOGADTA A LONDONI MAGYAR KÖVETET Földes Pál rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, a Magyar Népköztársaság londoni követe január 3-án bemutatkozó látogatást tett Selwyn Lloyd angol külügyminiszternél. A látogatás alkalmával személyes megbeszélést folytattak a magyar—angol gazdasági kapcsolatok fejlesztésének lehetőségéről. AZ AMERIKAIAK ISMÉT ELHALASZTOTTÁK A BALLISZTIKUS RAKÉTA-KÍSÉRLETET Egy lísagy család a Mat folyó völgyéiből Canaveral (DPA). Az amerikaiak „a kedvezőtlen szél járás miatt’ elhalasztották szerda estére tervezett kísérletüket, amelyet egy Atlas- mintájú ballisztikus rakétával akartak végrehajtani. Üjabb időpontot nem tűztek ki a kísérletre. Amerikai lap a Nyugat1 leszerelési nézeteltérésedről New York (TASZSZ). A New York Times washingtoni jelentésében diplomáciai körökre hivatkozva ezt írja: a leszerelési kérdésekben az Egyesült Államok és Anglia között mutatkozó nézeteltérések oka az, hogy Angliának érdeke fűződik a Kelet- és Nyu- gat-Németországot, valamint Lengyelországot és Csehszlovákiát ma- gábanfoglaló atomfegyvermentes és rakétatámaszpont-mentes övezet létrehozásához. Úgy hírlik, hogy az angolok tovább akarják folytatni a javaslat megtárgyalását, míg az amerikai külügyminisztérium ezt katonai szempontból haszontalannak, politikai szempontból veszélyesnek tartja. Az Egyesült Államok véleménye szerint egy ilyen övezet létrehozása az első lenne Németország, majd végeredményben más országok semlegesítéséhez is. A Mat folyó vidékén már csípős szél kavarta fel az avart és a szürke felhők havat szitáltak a hegyoldalak fenyveseire. Az ulzai tó partján darócruhás öregember üldögélt. Tekintete a túlsó partot kémlelte. — Nem hittem volna! — mormolta maga elé. — Tenger lett a Mat völgyéből! A víz hamarosan eléri régi otthonunkat... Az öreg Kol Menga a Mat folyó völgyében született. Pásztorkodásból és favágásból tengette életét éppúgy, mint minden őse emberemlékezet óta. A felszabadulás után a Menga- családra is jobb idők köszöntöttek és 1950 derekán Kol Menga örömünnepre hívhatta egybe barátait és ismerőseit. A család pirosfedelű, takaros új házba költözött. Ugyanebben az évben azonban geológusok zavarták meg. az öreg Kol Menga örömét. Villámgyorsan elterjedt a hír a sko- peti sziklák közt, hogy a Mat völgyében hamarosan megindul egy hatalmas vizierőmű építése. Vizierő- mű, duzzasztógát. távvezeték — olyan szavakat hallottak a hegyvidékiek, amelyek értelmét még csak nem is sejtették. Amikor azonban Ulza környékén gombamódra szaporodtak a barakkok és megjelentek az első exka vátorok, Kol Menga megértette, hogy a Mat völgyében valami nagyszabású készül. Országszerte toborozták a munkásokat a nagy építkezéshez. Kol Menga már az első napokban egész családjával jelentkezett. Vele együtt négy fia és két menye, egy egész brigád indult munkába minden reggel a takaros új házból. A férfiak az erdőben dolgoztak, hiszen a barakktábor felépítéséhez sok fa kellett. A Menga család még jobb anyagi helyzetbe került. Egy napon várat1 an hír zavarta meg a nagy család életét. — Tiranába megyek, apám! — jött haza egyik este Leka, az öreg Kol Menga szemefénye. — Ugyan minek mennél Tiranába? — kérdezte bosszúsan az öreg. — Van itt munka éppen elég! — Iskolába megyek, technikus lesz belőlem. Kol Menga eleinte hallani sem akart róla, hiszen el sem tudta képzelni, hogy a család bármelyik tagja magasabbra is viheti a favágó fejszénél. Fiai azonban meggyőzték és egy téli napon Leka — Tiranába utazott. Jöttek, mentek a levelek és a családfő nemsokára megnyugodott, mert látta, hogy fia az iskolán sem noz szégyent fejére. Aztán eljött az a boldog nyári nap is, amikor Leka Menga, az ,,Enver" vizierőmű új technikusa visszatért a Mat völgyébe, hogy elfoglalja munkahelyét. Kol Menga boldog elismeréssel, vegyes csodálattal nézett ettől kezdve Leka fiára és már egyáltalán nem lepődött meg, amikor Zef fiát brigádvezető tanfolyamra, Ndre fiát pedig normástanfolyamra küldték. Kol Menga hamarosan saját fiának keze alatt dolgozott és eszébe sem jutott szégyenkezve tiltakozni, hogy a fiú „dirigál" az apának. Néhány évti zeddel ezelőtt pedig minden bizonynyal kikergette volna még otthonából is... Az „Enver’* vizierőmű építkezése évről-évre terebélyesedett. Elkészült a hatalmas duzzasztógát alapzata, felépült az automatizált betongyár és Leka az építkezéstől az új gyárba került. Esténként, amikor a pirostetejű házban összegyűlt az egész család, az öreg Kol Menga keble csak úgy dagadt a büszkeségtől. Egy napon azonban komor felhő árnyékolta be a Menga-család életének derűs egét. A hírt Leka hozta: — Hamarosan tó lesz itt, ahol most ülünk! — Mit beszélsz? Elment az eszed? ■— hördült fel a családfő. — Komolyan beszélek apám, a mér nökök befejezték a méréseket. A tó szintje a styáji fennsíkig emelkedik majd, ahol egykor fát döntöttünk. — Mi lesz a házunkkal, hiszen két kezünk munkájával építettük!?.- — jajdult fel Kol Menga. — Légy nyugodt, apám, az állam gondoskodik új otthonunkról, — igye kezett megnyugtatni Leka, de hiába. Aznap éjjel apjuk nem hunyta le szemét. Néhány nap múlva csakugyan megkapták a hivatalos értesítést, amely pontosan feltüntette azt a napot, amikor át kellett költözniök Lacs faluba. Ez a nap is beköszöntött és Kol Menga sírt, mint egy gyér mek, amikor meg kellett válnia otthonától. Tekintetével szinte simogatta a kedves falakat, két kezük munkáját, és végtelen szomorúságot vitt magával új otthonukba. Lacs faluban kellemes meglepetés érte a Menga-családot. Az államtól két takaros, új házat kaptak, még kert is volt mindegyikhez. Sőt, a falu földjéből jókora darabot kihasítottak Kol Mengának. Az öreg nem akart hinni szemének. Bejárta a két ház minden sarkát, -órák hosszat mor- zsolgatta ujjai közt a szántóföld, az ő földjének zsíros göröngyeit. Mintha elfújták volna róla a szomorúságot... Ezen a késő őszi napon még egyszer felkereste az ulzai tó partját, hogy búcsút vegyen attól a vidéktől, ahol született és emberré serdült, ahol négy fiát felnevelte és ahol valamikor szeretett volna végső nyugovóra is térni. A hatalmas víztükör szemlátomást emelkedett, s messze a túlsó parton már vízben álltak tegnapi otthonának falai. Kol Menga elérzékenyült. A múlt megannyi édes-bús emléke könnyeket csalt szemébe, de aztán hirtelen a két másik házat látta maga előtt és azt a földdarabot, amely az övé és amelyet már tavasszal bevethet. (D. Agclli riportja nyomán.)
