Tolna Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-05 / 4. szám

8 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 január 5. Disznótor Asszonyoknak—lányoknak — Ne fagyoskodj itt kint, menj be a konyhába, aztán tégy a tűzre, meg vigyázz, hogy a macska le ne verjen valamit — mondta az anyja a Jóska gyereknek, aki ott topogott a hack- stok körül, amelyen égnekálló lá­bakkal feküdt a disznó. Miska bácsi a böllér, éppen a sonkát kanyarin- totta ki. Jóska beszaladt, néhány darab fát tett a tűzre, aztán leült. A tűzhelyen lábasban hagyma pirult, víz forrt egy nagy fazékban, egy má­sik lábasban ott gőzölt, illatozott a forralt bor, belemerítve a merőkanál. Jóska hirtelen megkívánta a bort, látta, hogy a nagyok ugyancsak nya­kalják, és őt, a nyolc éves fiút, csak éppen egy kis pohárral méltatják. Merített hát és a kanálból hörpint- gette az édes, fahéjas italt. Jól esett. Miska bácsi közben felboncolta kint a disznót és valamennyien be­költöztek a konyhába. Jóska segített ebben-abban, aztán, amikor egy pil­lanatra egyedül maradt, felhörpintett egy kanál bort. ízlett, csudamód íz­lett. A felnőttek a disznóval voltak elfoglalva, nem vették észre. Az ebédnél még biztatta is Miska bácsi, kétfelé törölve bajuszát, amely néha belekotnyeieskedett az ételbe. — Igyál gyerek. Attól nősz nagyra. — Gyerek ez még, nem lehet any- nyit inni neki, mert akkor nem tud tanulni — intette le az anyja. Ezzel aztán le is zárták a beszélgetés erre vonatkozó részét. Hamarosan felká- szálódtak az asztaltól és újból mun­kához láttak. A kolbászt kezdték tölteni, amikor Jóska azt vette észre, hogy a feje va­lahogyan nehezülni kezd. Akárho­gyan próbálta is egyenesen tartani, mindegyre csak hajlott a föld felé. Szólni nem mert, és egyszer csak le­fordult a székről. Szent isten, mi történt ezzel a gye­rekkel? — szörnyülködött az anyja. — Talán a melegtől, meg a nehéz zsírszagtól lett rosszul. .. — Nem szokott ez szédülni, nem volt még soha ilyen baja — tördelte nagy kétségbeesetten kezét az anyja, majd rázni kezdte, hátha sikerül életre kelteni. Mindhiába. Közben betopogott nagyanyó is a nyárikony­hából, a katlan mellől. — Biztosan szemmel verték meg ezt a gyereket — mondogatta, miköz­ben Jóskát felfektették az ágyra. — Már hogyan verték volna meg szemmel? Marhaság ;— így az apja. — Rosszul lett valamitől. Jóska csak mutatta, hogy életre akarna térni, hiába rázogatták, po­fozták. Nagyanyó erre magára terí­tette fekete nagykendőjét. — Elme­gyek a Nyulasi Katihoz majd az meggyógyítja. Talán félóra telt el, mire vissza­tért egy másik öregasszonnyal. Kati néni ezer ránctól barázdált arcát fé­lig eltakarta a kopott, foltos fejken­dő, amely alól ravaszul csillogtak elő apró egérszemei. Amint belépett, gyorsan felmérte a helyzetet. A tek- nőben levő jókora sonkából, szalon­nából, meg az asztalon tornyosuló hosszú szál kolbászból egyszeriben megállapította, hogy ugyancsak jó­kora hízó került itt kés alá. — Na, hol van az a beteg? — lé­pett Jóska ágya mellé, közben pedig arra gondolt, mennyi jó falat van ki­látásban a számára, ha okosan cse­lekszik. — Cc ... cc ... — ingatta a fejét, miközben végigsímította aszott, büty­kös újjaival a fiú homlokát. — Baj van, nagy baj... — dünnyögte. — Csak tán nem ... ? — hajolt oda a nagyanyó. — De bizony az... Isten segítségé­vel talán sikerül életre kelteni. Hoz­zanak csak egy kockacukrot... — Az isten áldja meg, Kati néni, csak segítsen, megháláljuk, mondta Jóska, miközben jókora pecsenye­darabokat kezdett rakni egy agyag­tálba. Az öreganyó közben hozta a kockacukrot. Kati néni felültette a fiút nagy üggyel-bajjal, aztán egy szem cukrot a fejére tett. — No, fijam, nézd csak, mi van a fejeden ... vedd csak le ... Ha le tudja venni a cukrot, akkor hamaro­san rendbejön — súgta a kétségbe­esetten figyelő, szipogó asszonyok felé. De Jóskában csak nem akart nyiladozni az élet. A keze tehetetle­nül csüngött mellette, nemhogy fel­emelte volna a cukorért. Az öregasz­szony gyenge karja nem bírta el so­káig a fiút, az újból visszahanyatlott az ágyra. — Jaj nekünk, mi lesz ezzel a gye­rekkel — szipogott a nagyanyó. — Próbáljon meg mindent, Kati néni... I — Elimádkozom a rózsafűzért, ta­lán segít majd a drága jó Szűzanyám — mondottp ájtatosan Kati néni, mi­közben a tál felé pislogott. A pecse­nyét éppen akkor tetőzte meg Jóska anyja egy jókora szál kolbásszal. — Megháláljuk Kati néni a jósá­gát... . — Na, már megnézem én is ezt „a; gyereket — lépett oda Miska bácsi is. Éppen végzett a hurkatöltéssel. Kati néni javában pergette az ol-, vasót, halk, monoton hangon mondo-! gáttá az imádságot. A kíváncsiskodó böllér felé gyűlölködő pillantást ve­tett, mert ki nem állhatták egymást, valamilyen régebbi összekülönbözés- ből eredően. A böllér ezúttal ügyet sem vetve az öregasszonyra, odahajolt a fiú fölé. Egyszerre megértett mindent. Az ő rezes orra sokkal jobban meg tudta különböztetni a szagokat, mint az asszonyok, akik nem foglalkoztak annyi disznóöléssel, az ő szaglásukat eltompította a disznótor nehéz, zsí­ros illata, amely megülte a kis szo­bát. Rárivalt az olvasót pergető öregasszonyra. — A vén boszorka ... haggya abba azt a hókusz-pókuszt.. .ne csúfoskod- jon itt... Kati néni félbeszakította az imád­kozást, ráförmedt a böllérre: — Vén istentelen ... nem láttya, milyen beteg ez a gyerek... a halá­lán van... Uraikor szerelmes Bizony előfordul még a legnagyobb vigyázatosság mellett is, hogy a házi­asszony el sózza egy kicsit az ételt, vagyis „szerelmes a szakácsnő", mint azt mondani szekták. Ilyenkor termé­szetesen tűrnie kell a különféle élcelő­déseket, sőt, néha még az is előfordul, hogy a férj egy-két „dorgáló” szót is kienged a száján, mivel nem tud jó­ízűt enni a kedvenc levesből. Az ügyes háziasszonynál ilyen Naponta, vagy havonta A körültekintő háziasszony nem megy minden főzés előtt a boltba és a piacra. Ez az idő miatt sem jó — aki naponta jár a boltba, piacra, an­nak kevesebb ideje marad az otthoni munkák elvégzésére, másrészt pedig a pénzgazdálkodás miatt sem taná­csos gyakran járni az üzletekbe, s a piacra. Legtöbb háztartásban beosz­tással kell élni — nem áll rendelke­zésre korlátlan mennyiségű pénz és bizony kicsit kellemetlen dolog, ha húszadika után már kölcsön kell kérni pénzt, mert „sok volt a várat­lan kiadás” és nem maradt annyi sem, hogy egy egyszerű ételt megfőz­hessen a háziasszony. Éppen ezért ta­nácsos fizetés után egy nagy bevásár­lást végezni. Minden háziasszonynak tudnia kell, hogy körülbelül hány kiló liszt, cukor, só, paprika stb. keil egy hónap alatt a konyhára, s taná­csos fizetés után az egész havi szük­ségletet megvásárolni. Ha a sütés­főzés alap-nyersanyagai ott állnak a konyhaszekrényben, vagy az élés­a háziasszony... nem fordul elő, mert ha el is sózta a levest, kiveszi belőle a felesleget. Ez egy kicsit furcsán hangzik, de kis ügyességgel meg lehet tenni. Nedve­sítsünk be tiszta vízzel egy ugyancsak tiszta ruhát, ezt kössük rá az edény­re, amelyben az el sózott leves fő, hagyjuk rajta nár percig, miközben tovább, főzzük a levest. A vizes ruha magába szívja a sót és máris nem kell sózott ételt tenni az asztalra. járjunk bevásárolni? kamrában, nem okozhatnak különö­sebb gondot a „váratlan kiadások" — amelyek rendszerint mindig jelent­keznek, ha van Dénz a zsebben. Nem okozhat meglepetést, mert ha vélet­lenül valami evyéb dolgot nem is tudnak megvásárolni, de főzni tud a háziasszony és nyilván ez a legfonto­sabb. Tudott dolog az is, hogy aki gyak­ran jár az üzletbe, gyakran lát meg egy-egy olyan dolgot, amelyik meg­tetszik neki, s nem tud ellentállni a csábításnak — megveszi. Különben talán eszébe sem jutott volna, nélkü­lözni is tudná dehát m glátta és meg­kívánta a szem... A pénz pedig ter­mészetesen fogy és egyszer csak azt veszi észre a háziasszony, hogy nem lesz elég fizetésig még a legszüksé­gesebbre sem. A piacrajárást is tudjuk csökken­teni azzal, ha két-három napra, vagy egy hétre mindig megtervezzük, hogy mit főzünk és aszerint vásárolunk, így nem kell naponta időt tölteni és erőt fecsérelni a piacrajárással. — Ez? Beteg? — hahotázott Miska bácsi, elképesztve a házbelieket. Ez beteg? a fenét! Csak be van rúgva... Maga meg itt... Majd magához tér az imádság nélkül is... Úgy ugrott fel az öregasszony erre, mintha kígyó csípte volna meg. Szólni akart, de hang nem jött ki a száján. Megfordult, aztán ki az aj­tón. Még köszönni is elfelejtett. A pe_ csenyével, kolbásszal megrakott tál is ottmaradt az asztalon... Bognár István Hogyan előzhetjük meg a zsír avasodását ? Amikor a gömbölyű koca levágásra kerül, a háziasszonyt főként az izgatja, hogy vajon mennyi zsírja lesz, elég lesz-e a konyhára? Legyen azonban akármilyen sok zsír is, ha véletlenül megavasodik, nem sok hasznát vesz- szük. Ezért hát jó tudni azt is, hogyan előzhetjük meg az avasodást. Taná­csos a zsírt sütés közben gyengén megsózni és mielőtt beleszürnénk a zsírt a bödönbe, szórjunk annak fene­kére kevés törött borsot. Hozzátarto­zik az avasodás megelőzéséhez az is, hogy ne töltsük mindjárt, forró álla­potban a bödönbe, hanem hagyjuk ki­hűlni. Több helyen egy kevés tejet is öntenek a bográcsba, amelyikben a zsírt sütik. Ezt azonban „csak” azért teszik, hogy ne égjen le a zsfrszalonna és szép színe legyen a tepertőnek. Kétségtelen, ezért is érdemes tejet használni, de főként azért szükséges a sütés megkezdése előtt kevés tejet önteni a bográcsba, hogy ezzel is se­gítsük az avasodás megelőzését. Ezen­kívül a tejjel sütött zsírnak az íze is kellemesebb. VASÄRNA „A Vatikán, a jezsuiták és a dohányzás" A vatikáni teológusok, a legmagasabb helyről ka­pott ösztökélésre, egy valóban rendkívül különös kér­déssel kezdtek foglalkozni: vajon a dohányzás önmagá­ban véve bűnös cselekedet, vagy ha nem, miért nem, ha pedig igen, miért, illetve, hány darab cigarettát szabad a jó kereszténynek elszívnia naponta, hogy ne kövessen el bűnt. Az egyház tehát a dohányzás ártalmasságáról szóló legújabb tézisekkel és felfedezésekkel és a rákot előidéző dohányzás problémáival kezdett foglalkozni, s az egész kérdést a dolog „természetfeletti" oldaláról világította meg, felvetve a kérdést: vajon dohányozhat-e a jó katolikus, ha tudja, hogy az ártalmas? Rómában a múlt év júniusában megtartották a jezsuita rend kongregációját. A pápa azonban még ezt megelő­zően az egyik családi kérdésekkel foglalkozó gyűlésen felvetette „az özvegyek újbóli férjhezmenetelének’’ kér­dését, s azt tanácsolta a megözvegyült asszonyoknak szerte a világban, hogy férjük halála után ne menje­nek újból férjhez. A jezsuiták kongresszusán pedig nemcsak a jezsuita hanem a többi rend tagjainak is tanácsolta, hogy „bát­ran és habozás nélkül“ mondjanak le az összes felesle­ges dolgokról, így a töhbi között a dohányzásról is. Nemcsak a túlhosszúra nyúló szabadság, a szórakozás céljából lett utazások bűnös cselekedetek, hanem a do­hányzás is, különösen a cigarettázás. Miután a papok közül igen sokan szenvedélyes do­hányosok, a pápának ez a kijelentése is nagy vissz­hangra talált. Egy jezsuita szerzetes nyomban próká­torává szegődött a dohányzó papoknak és diplomati­kusan kijelentette, hogy nincsen szándékukban lemon­dani a dohányzásról. „A dohányzás sokak számára egyszerűen fényűzés, ezzel szemben vannak olyanok is, akik nem tudnak meglenni nélküle" — mondotta. Az Ave Maria című katolikus folyóiratban az el­múlt napokban a pápának a dohányzással kapcsolatos észrevételét elméleti tézisekkel támasztotta alá Conell páter, a washingtoni teológiai kar dékánja, a kánon- jes egyik legjobb ismerője. Conell páter, aki nem tar­tozik a dohányosok közé, a következőképpen tette fel a kérdést, s meg is adta rá a választ: Bűn-e a dohány­zás, ha a dohányosok minden elszívott cigarettával (mivel rákot kaphatnak) maguk ácsolják koporsójukat? És a válasz: „A cigaretta csak a napi harmadik doboz elszívása után válik bűnné!’’ E nyugati lap Conell páter cikkét kommentálva meg­állapítja, hogy az úgynevezett nikotexes és niketinszű­Pl HUMOR Ne hamarkodja el... rős cigarettáknál a napi adagolást Conell páternek meg kell változtatnia, majd türelmetlenül teszi fel a kér­dést: mi lesz a pipásokkal? Meg, akik szivaroznak? Elvégre pipázni sem lehet bűntelenül! NE KEVERJÜK ÖSSZE ... Igazgató úr. kérem, legyen szíves még egy hét szabadságot adni. Meg akarok nősülni. — De hiszen most fejezte be négyheti szabadságát. Miért nem használta ki? — Csak nem gondolja, hogy elrontom a szabadsá­gomat! AZ ÍRÓ ELÁRULTA MAGÁT —' Firenzében megvettem a könyvét. — Úgy, tehát ön volt az! A TUDOMÁNY ÉS A FEJLŐDÉS Antonio életében először van Milanóban és életé­ben először lát liftet. Csodálkozva bámulja, közben látja, hogy egy idősebb hölgy beszáll és eltűnik. Né­hány perc múlva a lift ajtaja kinyílik és egy fiatal, szőke hölgy száll ki belőle. „Milyen kár — kiált fel Antonio —, hogy nem hoztam magammal a feleségem!“ MELYIK ROSSZABB A KETTŐ KÖZÜL? ... A baltimorei pszichoanalitikus kongresszuson az egyik orvos azt állította, hogy betegeinek csak 20 száza­léka tulajdonítja baját házassági viszályoknak, ezzel szemben pácienseinek 35 százaléka panaszolja, hogy kedvenc állata (kutyája, macskája, vagy papagája) nem érti meg. ZSENIÁLIS HIRDETÉS Az egyik német hirdetőügynökség több bajor újság­ban és folyóiratban a következő hirdetést tette közzé: „Hitlernek azért volt annyi híve, mert Göbbels népszerűsítette. Mi önt népszerűsítjük." INDIAI HUMOR A papa elvitte a fiát a fogorvoshoz. — öt rúpiát kérek, uram — szólt az orvos, miután kihúzta a fiú fogát. — öt rúpiát! — csodálkozott az apa. — Nekem azt mondták, hogy ön minden betegtől egy rúpiát kér. — Ez igaz — bólintott az orvos. — Amikor azonban kihúztam a fia fogát, a gyerek olyan borzalmasan üvöltött, hogy az előszobában várakozó négy beteg kereket oldott Ne haragudjon kedves „Piros ró­zsa”, de levele után egy kicsit amo­lyan szeleburdi kisleánynak ítéljük, és egy kicsit túl sokat ábrándozó lé­leknek. Nem tudjuk megérteni, hogy miért akar 16 éves létére mindenáron férjhezmenni. Bevallása szerint is csak két hónap óta ismeri udvarló­ját, tehát szülei nem alap nélkül ad­ták magának azt a tanácsot, hogy ne hamarkodja el a férjhezmenést, ráér még. Szerintünk is jobb lenne, ha várna még és nem sürgetné olyan el­szántan szülei beleegyezését. Az ilyen korban gyakran szokott változni a „szív szava", s lehet, hogy pár hó­nap múlva már azt fogja mondani, hogy más az ideál, nem az, akibe most szerelmes és ha közben megtör­ténne az esküvő, lehet, hogy egy egész életre szóló bánatot okozna a kiábrándulás. Az a gondolata pedig egyenesen hajmeresztő, hogy ha szülei nem egyeznek bele a házasságba, megszökik az udvarlójával. Lehet, hogy sokat olvasott a hasonló szerel­mi kalandokról és az adta ezt a gon­dolatot, de az a véleményünk, hogy ilyet manapság csak meggondolatlan leány cselekszik Ne hamarkodja el élete sorát, inkább gondolkodjék ... Meghívhatom-e ebédre? „Vadvirág” kérdésére nem tudunk határozott választ adni. Saját magá­nak kell elbírálnia, hogy helyes-e, vagy nem, ha udvarlóját meghívja egy vasárnapi ebédre. Mielőtt dön­tene, a következőket vegye figyelem­be: Egy hasonló meghívás, vagy for­dítva, a fiú ajándékozása, már bizo­nyos mértékben „lelki lekötelezettsé­get” is von maga után. Kozmetika Az arcbőr kóros zsírosságáról akkor beszélünk, ha a benne lévő faggyúmirigyek túlsók zsiradékot választanak ki és ez a túlprodukció állandó jelleget ölt. A női arcbőrnek ezen beteges zsírossága súlyos szép­séghibát jelent, sajnos, elég gyakori s nemcsak hogy visszatetszővé teszi az arcot, de messzekiható következ­mény i is lehetnek; n serdülő korban l p jel először, de előidézheti a vér- szegénység is. Súlyos betegségen túl­eső nők arca gyakran szinte átmenet nélkül túlzsíros lesz, ezzel együtt a fejbőr is rohamosan korpásodat kezd. Rossz gyomor, kevés mozgás a szabad levegőn ugyancsak okozhatja az arc­bőr túlzsírosodását. Mi a teendő ilyenkor? Először is, ha a jent említett okok bármelyikére is gyanakodunk. mint bűnbakra, ki kell vizsgáltatnunk magunkat szakorvossal, aki a megfelelő kezelést fogja ajánlani. (Diéta kerülése a zsí­ros, disznótoros ételeknek stb.) Ha ezzel készen vagyunk, úgy ráférhe­tünk a bőrzsírosság helyi kezelésére. A zsíros arcbőr mosására oly forró vizet használunk, amilye^ csak fájda. lom nélkül elbír, mivel a magas hőmérsékletű víz nemcsak feláztatja a zsírlerakódást, de a bőr rendes életműködését is elősegíti. E beteg­ségnél a lúgos szappanok használata szükséges, ezért a legjobban megfelel mosakodásra a közönséges háziszap­pan. Kérjünk az orvosunktól a baj­nak megfelelő erősségű kékén-salycil- resorcinos arcszeszt, amellyel vatta segítségével végigtöröljük naponta az arcot. Semmiesetre sem szabad túlzsíros arcbőrre zsíros krémeket használni, mert evvel csak fokozódik a. baj. Vannak túlzsíros arcú nők, akik a fénylő arcbőrüket folytonos pudero- zással akarják palástolni, amitől. igaz, hogy egy időre matt lasz a bőrük, de meggyógyulni sohasem fog, sőt a pú­der eltömíti a faggyúmirigyek ki­vezető nyílásait, gyulladást hozhat létre a bőrön, s így csak tetézik a bajt. DR. FABIAN

Next

/
Thumbnails
Contents