Tolna Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-05 / 4. szám

1958 január 5. TOLNA MEGYEI NÄPÜ.ISAG 3 A belterjesség felé haladnak a szekszárdi termelőszövetkezetek A Szekszárd városi párt VB ülése Az MSZMP Szekszárd Városi Végrehajtó Bizottsága megtárgyalta a mezőgazdaság szocialista átszerve­zése munkáinak városi tapasztalatait, megvizsgálta a termelőszövetkezetek gazdasági, politikai helyzetét, s az általánosított tapasztalatoknak meg­felelően meghozta a szükséges hatá­rozatot. A VB. megállapította, hogy az ellenforradalom Ideje óta a ter­melőszövetkezetek megerősödtek, s ez különösen a Béke Termelő­szövetkezetre vonatkozik, ahol minden 100 holdra 10 tehén jut. Emellett természetesen egyéb állat- állománya is van a szövetkezetnek, mint például 20 göböly, 20 tehén­üsző, 35 borjú, 20 anyakoca, 76 hízó. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a szövetkezet főjövedelmi forrása az állattenyésztés. A szövetkezet gazda­ságilag jelentős mértékben megszi­lárdult, s ebben nagy része volt a szőlőtermesztésnek is, amely mintegy 800 000 forint tiszta jövedelmet je­lentett az elmúlt gazdasági évben a szövetkezetnek. Jelentősen haladt előre a Búzakalász Termelőszövetke­zet is, amely bár gazdasági épületek­kel alig rendelkezik, megkétszerezte állatállományát. A vita alapján megállapítható, hogy a szövetkezetek további fej­lődése is biztosított. Ez mindenek­előtt abból derül ki, hogy a szö­vetkezetek a belterjes gazdálko­dás. felé haladnak. A Béke Tsz-ben úgy tervezik, hogy viszonylag igen rövid idő alatt meg­kétszerezik a tehénállományt, és to­vább fejlesztik az egész állatállományt is. A szövetkezet eddig alig használ­ta ki, hogy a város zöldségellátása nincs kellően biztosítva. Most a tsz úgy határozott, hogy kertészetet lé­tesít, s ezzel jelentős mértékben nö­velni fogja bevételét. Ennek egyik feltétele az üvegház megteremtése, szakképzett kertésszel rendelkeznek. A Búzakalász Tsz is, adottságait fi- gyelembevéve, növelni kívánja állat- állományát. Amikor egyhangúlag az az állás­pont alakult ki, hogy gazdaságilag megerősödtek a tsz-ek, azonnal rávi­lágítottak arra is, hogy ezekről az eredményekről alig-alig tud valaki valamit a megyeszékhelyen. A termelőszövetkezetek eredmé­nyeit úgyszólván senki sem népsze­rűsíti, pedig lenne miről beszélni bő­ségesen. Ezért a VB. azt javasolta — kü­lönösen a Béke Tsz vezetőségé­nek, hogy szervezzenek termelő­szövetkezeti látogatásokat az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok részére. Hívjanak meg mintegy 50 egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztot és 30 földművesszövetkezeti tagot, mutas­sák meg nekik gazdaságukat, majd viszonozza ezt a látogatást a tsz az egyénieknél. Ezek a látogatások igen alkalmasak lehetnek arra, hogy meg­ismerjék a szövetkezet eredményeit a városban, szorosabb kapcsolat ala­kuljon ki a tsz tagok és a kívülállók között. A vita tapasztalatai alapján megállapítható, hogy a szövetkezetek általában nem zárkóznak el azoktól, akik felvételüket kérik a tsz-be. Elhangzott az a vélemény is, hogy a gépállomások gazdasági téren vi­szonylag megfelelő segítséget adnak a tsz-eknek munkájuk végzéséhez, bár van még sok tennivaló ezen a té­ren, de nem nyújtanak segítséget a tsz részére politikai téren. Többször megismétlődött a vita so­rán, hogy a városban a dolgozó parasztok egy része azon gondolkodik, hogy vagy termelőszövetkezetet kellene alakítani, vagy legalább is ter­melési társulást. Vannak olyan vélemények, hogy a középparasztok szívesen alakítanának géphasználati társulást is. Olyan né* zetről is értesült a VB, hogy vannak akik a szőlők védelmére javasolnak szakcsoportot létrehozni. A VB. úgy foglalt állást, hogy a szakcsoportok megalakítására irányuló törekvése­ket támogatni kell, meg kell adni minden segítséget, hogy eredményes munkát végezhessenek. Ami a ter­melőszövetkezet alakítását illeti, úgy határozott, hogy támogatni kell az ilyen kezdeményezést is, de eredmé­nyesebb, ha a már működő szövet­kezetbe lépnek be azok, akik a szo­cialista nagyüzemi gazdálkodást vá­lasztják. A párt végrehajtó bizottsága a vita után határozatot hozott, amelyet megküldött az illetékes pártszerveze­teknek, s meghatározta azokat a leg­fontosabb tennivalókat is, amelyek a VB. előtt állnak a mezőgazdaság szo­cialista átszervezése terén. Párttagsági könyv Délután 6 órakor már öreg este van, a napközben felolvadt sár ismét csonttá fagy. A tanácsház felé embe­rek, nagykendőbe burkolódzott asz- szonyok sietnek. Ezen a januári es­tén ünnepi taggyűlésre jöttek össze a sárszentlőrinci kommunisták. Az ünnepi taggyűlésen visszaemlé­keztek arra, hogyan alakult újjá a pártszervezet. Radó László elvtárs taggyűlésre hívta össze a falu kom­munistáit, szám szerint 47 főt. Úgy gondolta, megalakítják a pártszerve­zetet, megválasztják a vezetőséget. — Elvtársak — mondotta . akkor — azért jöttünk ma össze, hogy min­denki szíve szerint válasszon, átlép-e a Szocialista Munkáspártba, vagy sem. Aki úgy gondolja, hogy belép, az maradjon, aki nem ért velem egyet, távozzon el... Mindössze hárman maradtak. A három kommunista nem csüggedt «L Felkeresték az uzdiakat, ott is keve­sen voltak, egyesültek. Most már hatan végezték a pártmunkát. Nem ijedtek meg, nem fáradtak el, pedig tömegesen kapták a fenyegető leve­leket, amelyekben az ellenforradal­márok kilátásba helyezték: „szétver­jük fejeteket, meg azokét, akiket legjobban szerettek.“ A maroknyi csapat nőtt, bonto­gatva szárnyát és az ünnepi taggyű­lésen 12 kommunista vette át a párt­tagsági könyvet. E tagkonyrhos vér és szenvedés tapad Ködös, télies napon gyűltek egybe a dombóvári Rákóczi Tsz kommu­nistái, hogy átvegyék ünnepélyesen tagkönyveiket. Az arcokon öröm és a szívekben forró érzés. Látszik, büszkék, hogy harcolni tudnak a haladó emberiség szebb jövőjéért, a békéért. Szabó Géza titkári beszámolójá­ban részletesen beszélt az alapszer­vezet munkáiról, harcairól. A kom­munisták bátor kiállásának köszön­hető, hogy a tsz él és erősödik. A beszámoló után a városi pártbizott­ság titkára adta át elsőnek a titkár elvtársnak a könyvet: „E könyvhöz vér és sok elvtárs szenvedése, halá'a tapad, úgy dolgozzon ez a szerv esiet, hogy a mártírok vére, szenvedése ne hiába kifolyt vér és szenvedés le­gyen.’* E szavakat a tagság komolyan átérezte, bizony sok elvtársnak nem tudjuk átadni a tagkönyvet, de meg­hajtjuk az elismerés, a kegyelet zászlaját és megfogadjuk; az új tag­könyv minket még jobb, még ébe­rebb, még harcosabb munkára köte­lez. A gyűlés után még sokáig elbeszél­gettek az elvtársakkal. Igazi csalá­dias, szép ünnep volt. Emlékezetes lesz minden résztvevőnek Levelezőink írják: Hangos a falu... Esteledik. A lenyugvó nap méeesy- szer visszapillant a dombok hátáról Gyulaj községre, mielőtt végérvénye­sen pihenni térne. Még négy óra sem volt. amikor az Uj Barázda Termelő- szövetkezet valamennyi helyisége ki volt világítva. Mind több és több vi­dámarcú fiatal és >'dősebb tsz-tag, vendég jelent meg a tsz kultúrter­mében, hogy egy jól végzett év ered­ményes munkájának, az évvégi zár­számadásnak legyenek tanúi. Balaskó Péter bácsival együtt léptem a te­rembe, ahol már a többi tag vidáman fogadott bennünket. A közgyűlés megkezdődött: Gelen­csér János, a tsz párttitkára köszön­tötte a tagságot, majd B. Molnár Ist­ván elvtárs, a tsz elnöke tartotta meg a beszámolót. Emlékeztetett az ezer- kilencszázötvenes évre, amikor a ter­melőszövetkezet megalakult és az azóta eltelt időszak eredményeire. Hangsúlyozta, hogy a legnagyobb kárt az ellenforradalom tette. Az ellenfor­radalom után újjászületett a termelő­szövetkezet, amihez segítséget adott az MSZMP helyi szervezete. Beszél a tsz-tagok munkakedvéről, amit leg­világosabban az elért eredmények bi­zonyítanak. Részletezi a tsz meglévő vagyonát: a szétoszthatatlan rész kö­zel félmillió forint, a szétosztásra ke­rült közel egymillió forint, pontosan 834 193 forint. Állatállományunk: 40 tehén, ebből 12 fejős. Napi átlagos tejhozam 225 liter. Sertésállomány: 20 tenyészsüldő, 8 anyakoca, 17 hízó, 61 malac. Növen­dékborjú 23, ló 15, juh 104. Az állatok értéke 275 473 forintot tesz ki. A tagok 13 316 munkaegységet sze­reztek egy év alatt. Az egy munka­egységre járó jövedelem búzából 5 kiló, árpából 3, kukoricából 4, burgo­nyából 4, almából 14, szálastakar­mányból 1,2, cukorból 0,26, étkezési borsóból 0,29, hagymából 0,14 kiló. A részletes beszámoló után B. Mol­nár elvtárs ismerteti az egves dolgo­zók ezévi eredményét. Szluka József­nek 9708, Komáromi Józsefnek 13 338, Herczeg Rozáliának 7562, Jutkusz Gyulánénak 6080 forint az évi jöve­delme. A beszámoló ütán a tsz-tagok szól­tak hozzá. Csapiáros István elvtárs a többi között a következőket mon­dotta: A tsz-ben való keresetemmel meg vagyok elégedve, mert a padlá­somon van mit megnézni. A zárszámadási gyűlés a tsz asszo­nyainak megajándékozásával ért vé­get. Huszonhat asszony kapott aján­dékot. Az egész évben végzett jó munka örömére disznótoros vacsora ital ke­rült az asztalokra, melyet a helybeli fúvószenekar tett még hangulato­sabbá kivilágos virradatig. A tsz apraja-nagyja jól érezte magát. Varga József ált. isk. tanár KISZ vezetők tanfolyama A Kommunista Ifjúsági Szövetség dombóvári járás titkárainak részére Tolna megyei Bizottsága egy hetes Lengyelen tartja a továbbképzést, bentlakásos továbbképzést indít az A továbbképző tanfolyamon alapszervezeti titkárok részére. A {^ISZ országos értekezletének anya- Szekszárd varos es járás, valamint a , paksi és a gyönki járás KISZ alap- gával- a KISZ gyakorlati munkájának szervezetei titkárai részére Szekszár- tapasztalataival, a kül- és belpoliti- don, míg a bonyhádi, a tamási és a kai helyzettel foglalkoznak. u Ki fizeti meg ? Panasszal fordulok a megyei sajtó- a gépért, mert nekik nincs reá szűk­höz, s panaszomat azzal kezdem: ki ségük. Ezúton a sajtó felhasználásá- fogja megfizetni a keltetőgép árát? val kérjük az illetékeseket, legyenek Ugyanis a keszőhideskúti Uj Élet segítségünkre, hogy jogos panaszunk Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elintézést nyerjen és pénzünket meg- tagsága 1953-ban hozatott egy darab kapjuk. 500-as keltetőgépet. Abban az időben ifj. Hegyi Ferenc volt az elnökünk, s úgy tervezte, hogy a tsz egyik ta—« nyáján baromfifarmot létesítünk. He-1 gyi elvtárs közben elment tőlünk, a) baromfifarmból pedig nem lett/ semmi. Ezután a tagság úgy döntött, hogy] nem foglalkozik ilyen kénves mun­kával, s eladja a keltetőgépet. 1954] tavaszán jött is rá vevő. Faluközi Jó-] zsef és Kockás Pál. a simon ’nrnvai^ Alkotmány Tsz vezetői személyében.) Faluközi elvtársék eljöttek Kesző-Í hidegkútra autóval, a gépet elszállM tották Simontornyára. Mint a többi] termelőszövetkezeteket, zárszámadás ] előtt ugyanúgy minket is megkeres­nek hitelezőink. Mi pedig megkeres­tük a simontornyai Alkotmány Tsz] vezetőségét, s kértük őket, hogy aj keltetőgép árát, a 8010 forintot, szí-] veskedjenek átutalni egyszámlánkraJ Levelünkre a válasz a következő volt:] „A keltetőgépet már régen átadtuk] a tamási Vörös Szikra Tsz-nek, ai megyei tanács mezőgazdasági osztá-i lya állattenyésztési csoportjának ren-lj delkezése alapján.” Ezután megkerestük az illetékese­ket, ahonnét azt az információt kap-j tűk. hogy valóban a gép a tamási : Vörös Szikra Tsz tulajdonában van, s egyben értesítettek bennünket arról is, hogy utasították a tamási Vörös Szikra vezetőségét, hogy a pénzt utal- ' ják át a keszőhidegkúti Uj Élet Tsz- ( nek. Az intézkedésről mi is megkap- ( tűk a másolatot, sajnos azonban a gép árát még a mai napig sem utalták * át. Az elmúlt év végén ismét felkértük ( a Vörös Szikra Tsz vezetőségét és( sürgettük a pénz átutalását, amelyre < azt a választ kaptuk, hogy „menjünk Csontos József tsz könyvelő Á gyerekek kezdték de a szülők is bekapcsolódtak a moz- adására. Az előadást Szilveszter este galomba. Az alsócsámpapusztai fiata- tartották meg. A tiszta bevétel 385 lók látva azt, hogy az iskola felszere- ^or*n*; vo^­., , , ,, . . A gyerekek most azt kérik a köz­lése eleg hiányos, úgy határoztak, hogy egy műsoros estet rendeznek és (Paks) tanácsától, hogy segítse annak bevételét az iskola céljaira nek nekik abban> ho^ a kultúrter- fordítják. Nagy lelkesedéssel készül- műkben egy ácsolt színpad deszka- tek a Ludas Matyi és egy mese elő- anyagát biztosítsa az iskola részére. Inflációs „kacsa“ és az igazság Még mondja valaki, hogy a nyu­gati rádiók nem felfedezők! Olyan dolgokat fedeznek fel, mint például, hogy a kákán bizony csomó is van, hogy a Duna nem Bécs irányából folyik a magyar főváros felé, ha­nem fordítva. Ez a felfedezés, amit legutóbb tettek az említettekhez hasonló. (Hiába. a felfedezések ko­rát éljük!) A közelmúltban a lon­doni rádió azzal állt elő, hogy bár Magyarországon különösen a dol­gozó parasztok vásárlóereje nőtt, mégis dúl az infláció. Szóval min­dig olyan dolgot „fedeznek fel’’, ami nincs, s e szép „felfedezéseket” megfelelő körítésekkel burkolják. Szemrehányóan a többi között. így kommentálja a magyar inflá_ dót: „Míg a jövedelmek az egész vonalon emelkednek és dúl az inflá­ció, a kormány úgy látszik, még mindig nem hajlandó megszorítani a gazdasági életet, hogy szigorú de­flációs intézkedéseket hozzon... A kormány még nem hajlandó csök­kenteni a jövedelme^ pénzértékét és csökkenteni a fogyasztási cikkek termelését." — Még mi mindent lehetne a kormány szemére vetni, ha már a nyugatiak azért is szót emelnek, hogy a kormány nem csökkenti a pénz értékét, hogy biz­tosította a nagyarányú karácsonyi forgalom zavartalan áruellátását, hogy a pénznek megvan a vásárló­ereje, hogy biztosította a munkát, van bőségesen tüzelő de nincs munkanélküliség, amelytől egy idő­ben bizony tartottunk, hogy van őszinte szó a kormány részéről a dolgozók felé, s ezt a tömegek vi­szonozzák hasonló őszinteséggel, le­hetne tovább is folytatni. Furcsák ezek a propagandisták. Egyszer azért sápítoznak, mert a kormány megfelelő gazdasági intéz­kedéseket hoz az élet normalizáló­dása érdekében, máskor azért szit­kozódnak, hogy még mindig nem tett intézkedéseket a fogyasztási cikkek gyártásának csökkentésére s ami ezzel egyenlő, a lakosság köz­szükségleti cikkel való rosszabb el­látására. És ezzel lényegében elértünk a rágalmaik, céljaik lényegéhez. Ezek­nek a nyugati uraknak az fáj, hogy az élet rendjének helyreállásával az egyre népszerűbb kormány olyan intézkedéseket hoz hogy megszilár­dulnak a szabadpiaci árak — sőt, számos területen jelentős csökkenés tapasztalható. mint például a serté­seknél: két évvel ezelőtt 22—24 fo­rint, ma pedig 16—17 forintért lehet kilóját kapni, — hogy jelentős mér­tékben javítót^ az életkörülménye­ken, emelte a dolgozók életszínvo­nalát még viszonylag rossz gazda­sági körülmények között is. Nagy bánatukban a nyugati urak, ha köz­vetett módon is, elárulták magukat, t. i. nagyon szeretnék ha ez az or­szág teljesen lerongyolódnék, gaz­dasági katasztrófa következne be. S minden ami nem az ilyen elképze­léseket támasztja alá, csak keservet. bánatot jelent számukra, ezért zo­kognak azon, hogy nőtt a vásárló­erő, s hogy a pénznek megvan a vásárló értéke. No, de hagyjuk, hadd zokogjanak s amíg ők könnyeikéi törlik, mi a szilárd állami és szabadpiaci árakon vásároljuk, azt, amire szükségünk van, s ha felesleges, megtakarított pénzünk akad. szívesen helyezzük el azt az OTP-nél. Mi bízunk saját erőnkben s tudjuk, ha a nyugati urak által ránkzúdított ellenforra­dalom után uem következeti be pénzügyi katasztrófa, akkor most. miután gyáraink termelnek már, nem lesz pénzromlás. Mi, az egyre nyugodtabb, javuló életkörülményeink között legfeljebb „nagyon sajnáljuk” az urakat, hogy ismét olyan „kacsát" tálaltak a vi­lágnak, amibe ha beleharap, még a kutya is megveszik. Ez a veszett­séggel fertőzött kacsa azonban ná­lunk nem tud hízni. elpusztult már régen, mert n^m volt, és ma még- inkább nincs „talaja”. Ez viszont igazság.

Next

/
Thumbnails
Contents