Tolna Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-04 / 3. szám
USB január 4. I TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A LÉNYÉG • • • jyj agyari Mártont tavaly március 3-án Bonyhádon, a Petőfi utcában, mint újdonsült egyéni gazdát kerestem fel lakásán, sok mindenről beszélgettünk akkor. A termelőszövetkezetben eltöltött öt esztendőről beszélt Magyari Márton, vitatkoztunk a belpolitikai helyzetről, az egyéni parasztok termelési lehetőségeiről és arról, hogy a bonyhádi Szabad Föld Tsz helyén lesz-e valamikor újra termelőszövetkezet. — Tudja, nem rossz ez a termelő- szövetkezet, de ott azért mégsem a maga gazdája az ember... Én nem panaszkodhatok, egyik esztendőben több, a másikban kevesebb volt a részesedés, a tejbevaló azért mindig megvolt. De én megmondtam és most is azt mondom, egyéni gazda akarok lenni... Majd ha azt látom, hogy a csoporttagoknak több lesz a jövedelme, mint az egyéni gazdáknak, akkor majd ismét visszamegyek, a kapu nyitva lesz előttem, mert tudják, hogy jó munkás vagyok — mondta akkor Magyari Márton. A minap ismét felkerestem Marci bácsit... Falusi szokás szerint, délután két órakor három gyermeke körében ebédelt, jóízűen ette az ünnepekről megmaradt töltöttkáposztát. Előbb csak lényegtelen dolgokról kezdtünk el beszélgetni; hogy újra letelt egy esztendő, hogy ilyenkor télen a parasztembernek a jószága ellátásán kívül nemigen van elfoglaltsága. Aztán megkérdeztem: — Aztán hogyan zárta az elmúlt évet Marci bácsi, elégedett-e azzal a jövedelemmel, amit a tíz hold föld adott, mint egyéni gazdának? — Nem panaszkodhatok. Igaz, hogy sokat dolgozott a család, a termés is jó volt, hál’istennek van minden ... Termett hatvan mázsa gabonám, másfél vagon kukoricám, egy vagon cukorrépám, hoev csak a leglényegesebbeket említsem — volt a válasz. — Mit tervez tízholdas kisgazdaságában az új évre? — érdeklődtem. jVl arci bácsi nem válaszolt azon1,4 nal, Cigarettára gyújtott, előbb mosolygott, aztán maga elé nézett a semmibe, mintha keresné a szavakat a válaszadásra ... — Én már nem tervezek az egyéni gazdaságra ... Visszamentem a szövetkezetbe ... Tudja, sokáig gondolkoztam azon, hogy belépjek, vagy ne lépjek. Alaposan meghánytuk-vetet- tük a dolgot, aztán úgy döntöttünk, hogy a feleségem a nagyobbik gyerekkel belép, én meg kint maradok a többi gyerekekkel és művelem a kis földemet. De aztán ezt nem találtam jónak és az asszony után én is bementem a szövetkezetbe. Felvettek. Az egyéni gazdálkodást nincs szándékomban újra kezdeni. Elsősorban azért, mert az öt év, amit bent töltöttem, valahogy odaköt a csoporthoz. Igaz, hogv voltak nehéz esztendők. 1952-ben és 1953-ban, de azért mégis más ott bent, mint egyénileg, — mesélte el a családban nagy esménynek számító hírt Marci bácsi. A zt már említettem, hogy MaJr*' gyári Márton jól ért a gazdálkodáshoz. Úgynevezett élenjáró gazda Bonyhádon. Bizonyítja ezt maga az a tény, hogy amikor újra kezdte az egyéni gazdálkodást, lovakat, kocsit, új szerszámot, ekét és még egyéb apró gazdasági felszereléseket vett, amik nélkülözhetetlenek a gazdálkodáshoz. Az adóiát is kifizette mind egy fillérig, s amint mondja, azért maradt is bőven. De ha a termelő- szövetkezetben dolgozott volna, a család évi jövedelme nem 50 000, hanem közel 80 000 forint lett volna. Mert tudniillik Marci bácsiék 1000 munkaegységet szoktak teljesíteni egy esztendőben a szövetkezetben. És az idén abban a tsz-ben, ahol Marci bácsi öt esztendőt töltött, néhány fillér híján 72 forint volt az egy munkaegység pénzértéke. Bánja is Marci bácsi, hogy a tavasszal nem lépett vissza... Megkérdeztem még azt is Marci bácsitól, hogy hívta-e valaki vissza. — Áh!... Nem hívott, nem agitált engem senki. Én a magam meggyőződéséből mentem. Engem már nem kell meggyőzni... A csoportban töltött öt esztendő, meg a csoporttagok ezévi részesedése meggyőzött... Bár a tavasszal maradtam volna bent... No, de mindegy, ami volt, vs.lt, felvettek, újra bentvagyok és ez a lényeg. Molnár Lászlóné Nagydorogi látogatás . . . amiről szívesen hallunk Az elnöki irodában többen ülünk. Walter János, a mezőgazdasági igazgatóság megyei igazgatója és az uzdi Táncsics Termelőszövetkezet elnöke arról tárgyalnak a tanácselnökkel, hogy a feloszlott nagydorogi termelőszövetkezetek földterületéből 82 hold szántót és hét hold rétet az uz- diak kapnak, amikor kopogtatnak az ajtón. — Elnök elvtárs, az országút melletti akácosból szedegetik ki a fát a Kostelep emberei. Érdeklődtem tőlük, hogy kitől kaptak engedélyt erre. Azt mondták, hogy a telep agronómusá- tól. A tanácselnök válasza természetesen az, hogy az út melleti erdőrészhez semmi köze a Kostelepnek, a fák kitermelése részükről jogtalan. Érdeklődésünkre megtudtuk, hogy Szabó József, a legeltetési bizottság elnöke és VB-tag az, aki nem ment el szótlanul amellett, hogy jogtalanul szedik ki a község tulajdonát képező fákat. ...ÉS AMÍ NAGYON HELYTELEN Ezután arról érdeklődtünk, hogy a községben van-e Ezüstkalászos gazdatanfolyam és a gazdák szívesen látogatják-e. A választ nem kis meglepetéssel nyugtáztuk. — Ezüstkalászos gazdatanfolyam nincs nálunk — mondotta Rostási György VB-elnök. — Talán nem tudtak előadót biztosítani? — Nem azért — hallottuk a meglepő választ —, de nálunk a gazdákat nem érdekli a szaktanfolyam, a szakelőadás. Megtudtuk azt is, hogy Nagydoro- gon 500 dolgozó paraszt él, gazdálkodik és ér el kisebb-nagyobb, főleg közepes eredményeket. Állattenyésztésük sem mondható jónak és különösen alacsony a tehenek hozama. Egyáltalán nem ártana tehát a nagy- dorogiaknak sem, ha tanulnának, ha törődnének szaktudásuk gyarapításával. Vagy azt az elvet vallják, hogy „öregapáink sem tanultak, aztán mégis kenyeret ettek.“ Jól van ez így? Belenyugodhat ebbe a tanács? P. B. A LABORATÓRIUM csendjét csak a hűtőgép egyhangú zúgása tarkítja. A fehérre zománcozott, hatalmas hűtőszekrényen orosz felírás áll: Zisz-Moszkva. — Ez valószínűleg Moszkvában készült —■ gondolom magamban s tekintetem végigsiklik a hölégsterili- zálón és egy fehérfalu üvegszekrényen, amelyben lombikok, tölcsérek és különleges műszerek sorakoznak példás rendben. A vizes sterilizáló és a száradásra kiaggatott bonedonnák szomszédságában egy infundáló készüléket pillantok meg, ami a méhmosásoknál nél- külösshetetlen eszköz. A fehérköppenyes dr. Bogdándi László a mesterséges megtermékenyítő állomás igazgatója úgy el van merülve munkájában. hogy csak akkor riad fel a mikroszkópon keresztül történő figyelésből, amikor finoman karjához érek, s aztán ahogy felismer, mosolyogva mondja. — Nézze meg maga is, úgysem igen látott még ilyet. Ahogy a mikroszkópba nézek, apró kis ebihalszerű tünemények ugrálnak a szemem előtt. — Tudja mik ezek? — ?! — Ondósejtek. A „Piktor" nevű bikánk ezévi első „ugratásából’’ származnak. — Van már ennek a mesterséges termékenyítésnek kézzelfogható eredménye? Bogdándi doktor mosolyog kissé a kérdésen, gondolkodik és csak azután válaszol. — Képzelje csak ez a „Piktor” nevű bika természetes körülmények között csak 50—60 utódot hagyna évenként maga után, így pedig az elműt 1957-es évben a mi segítségünkkel több, mint 600 tehénmamát tett termékennyé a kincset érő ondójával. — Talán a „Piktor” bika ondója értékesebb a közönséges bikák ondójánál? — JfeVétlenül — mondja a fehérköppenyes állatorvos és szemüvege megcsillan a villanyfénynél. — Ez egy rendkívül értékes nagy „tejhát- térrel’’ rendelkező kűlemileg is mindenképpen megfelelő apaállat, s így aztán az utódaira is jobb tulajdonságokat örökít át, mint egy közönséges „elit” állományon kívüli bika. — Sokan keresik fel az állomást? — A szekszárdik közül nagyon sokan. S ezenkívül mi is kijárunk vidékre. hogy ott helyben végezzük el a termékenyítést a teheneken. Szek- szárdon kívül kilenc község és hét állami gazdaság tartozik hozzánk. Tavaly az 1957-es évben 1500 eredményes termékenyítést végeztünk és mindössze két bika állt rendelkezésünkre. . Kopognak az ajtón s ahogy a „Tessék!" szó elhangzik, kucsmás parasztember lép be. Ahogy kezet fogunk bemutatkozik: Szabó Józsefnek hívják. Később kiderül; hogy a termékenyítő állomástól nem messze levő Berzsenyi-utcából vezette a tehenét az állomásra. Letelt a három hónap, a próbaidő, szeretné megvizsgáltatni a tehenét, hogy vajon fogamzott-e? Bogdándi doktor helyettese, Dési Albert, feltűri kezén az inget, s aztán hosszú gumikesztyűbe bujtatja a kezét és belenyúl a tehénbe. majd kis idő múlva azt mondja. — Nincs semmi ok az aggodalomra. meglesz majd a kisborjú bébi, mert fogamzott a tehén. Bogdándi doktor nevetni kezd, szívből jövő hangos nevetéssel, s hu- nyorgatva mondja: — Ez is a „Piktor" utódja lesz. H. T. Filmvetítő gépet kapott a Dombóvári Sertéstenyésztő és Hizlaló Vállalat Régi kívánsága teljesült az elmúlt év utolsó napjaiban a Dombóvári Sertéstenyésztő éis Hizlaló Vállalat dolgozóinak. A helyzet ugyanis az, hogy a vállalat szakszervezeti bizottsága még tavaly vásárolt egy hangos kisfilmvevítőgép berendezést, melyhez a működési engedélyt nem kapta meg azonnal. De az elmúlt év utolsó heteiben megérkezett az engedély is, karácsonykor és Szilveszterkor már volt mozivetítés a vállalat mindentől távoleső üzemegységeiben. Most az új filmvetítőgéppel a vállalat különböző üzemegységeiben hetenként négy előadást tartanak. A vállalat üzemegységeinek dolgozói nagy örömmel fogadták az 1957-es esztendő utolsó szakszervezeti ajándékát, a mozivetítőgépet. A szekszárdi Garay téri általános iskola tanulói nagy sikerrel mutatták be a Városi Művelődési Házban a „Hófehérke" című mesejátékot, melynek egyik megkapó jelenetét örökíti mgg képünk. VI. 1929 január elején Orgoványra uta zott Fekler Róbert az új asszonnyal, szülei laktak ott, mielőtt Csepelre kerültek, hátha oda költöztek. Késő délután érkeztek Orgoványra január 13-ón, egy Kőrösiné nevű asszonynál szálltak meg. Beszélgettek, közben elkészült a vacsora. Asztalhoz ültek éppen, amikor az ajtón dörömbölés hallatszott, majd egy demizsont vágtak az ajtóhoz. Kőrösiné ijedten ugrott az ajtó felé, amely nagy robajjal feltárult, három fegyveres ember lépett be; helybeliek, Papp József, Csépe József és Rigó Béla. — Na, te piszok kommunista ... hogy kerülsz ide? Énekeld csak azt. „Elmegyek, elmegyek, nem maradok e tájon .. — Nem tudom — válaszolta meglepetten Fekler Róbert. — Nem tudod? — kérdezte Papp József és nagy erővel Fekler arcába vágott. Csépe József megragadta a gallérját és vonszolni kezdte kifelé, majd az ajtóban meglökte. — Vigyétek... A sötétben Fekler Róbert csak azt látta, kocsi áll a ház előtt, amelyről fegyveres alakok ugrálnak le, megragadják, ütlegelni kezdik. Kétségbeesett erővel lerázta magáról támadóit és az udvaron keresztül futásnak eredt. Az udvaron álló búboskeCsepel — Orgovány — Medina mence előtt elbotlott valamiben, combjában szúrást érzett, átvetette magát a szögesdrótkeritésen, és bele a sötétbe... A többiek utána... Bent a szobában közben Csépe József tartotta sakkban a megrémült asszonyokat. Fegyverét FekLernére fogta. — Egyél. Egyél utoljára. Feklerné evett, evett kétségbeesetten. t/gy érezte, már nem megy le falat a torkán. Elcsuklott a hangja. — Nem tudok ... nem kell már ... — Egyél, mert megdöglesz — ordított rá Csépe. Két fegyveres lépett ekkor a szobába. — Megszökött a rofiadt kommunista ... — Barmok! Hagytátok megszökni — ordított rájuk Csépe, azzal vállára lökve fegyverét, kirohant. Az ajtóból még visszaszólt: — Aztán nehogy elszökj, mert felgyújtom a házat. VII. Fekler Róbert közben menekült, a sötétben Nagypáhi, a csendőrőrs felé Vette az útját. Az egyik tanyánál a sötétben beleesett a meszesgödörbe. A kutyaugatásra kijött a gazda, fegyverrel a kezében. —• Üldöznek, rejtsen el... — Tűnjön el innen, amíg jó dolga van, mert... Nagypáhiban véresen, összeverve, szakadt ruhában állított be a csendőr Örsre. — Megtámadtak, üldöznek . .. — Felismerte a támadókat? — kérdezte az őrsparancsnok. — Meg. Csépe Jóska, Rigó Béla... —■ Uugy? ... Kommunista vagy? Vertek volna agyon... Gyere majd holnap reggel, akkor tárgyalunk .. Fekler Róbertnak újból menekülnie kellett. Pest felé, az országút felé vette útját. Egy ismerős kovácsmesterhez, az öreg Medveczki bácsihoz kopogtatott be. Az bekötözte, itt vette csak észre, hogy amikor az udvaron elbotlott a kemence előtt, az ottfelejtett szénavonó villa szúrta át a combját. — Fiam, kutya világ van itt Or- goványon — mondta az öreg kovácsmester. — Ha elfognak, véged.. . Azt tanácsolom, költözz el az ország másik részére, ahol nem ismernek. Reggel, alig kelt fel a nap, Fekler Róbert ott gyalogolt az úton Pest felé. Amint az országúira kiért, öszszetalálkozott feleségével, akiről közben a fehér banditák egyéb elfoglaltságuk miatt megfeledkeztek és akit Kőrösiné reggelig a szekrényben bújtatott el. A halál karmaiból megmenekült fiatal házaspár találkozása leírhatatlan volt. — Megfizetünk mi még az úri bitangoknak — vigasztalta feleségét Fekler Róbert. — Eljön egyszer majd annak is az ideje... VIII. Fekler Róbert megfogadva az öreg kovácsmester tanácsát, Medinára költözött. Legnagyobb meglepetésére, amikor a csendőrségen jelentkezett, Nagy tiszthelyettes rárivalt: — Te kommunista vagy ... No, majd lesz rád gondom. Az ígéretét be is váltotta, mert Fekler Róbertét még éjnek idején is kizavarta az ágyból, ha éppen úgy tartotta a kedve. Egészen addig, amíg a Szovjet Hadsereg el nem hozta a szabadságot, 1944-ben. Akkor született meg Fekleréknél a 12-ik gyerek. Egy szovjet százados keresztelte meg a szerb templomban ... 1945 április 4-én alakította meg a Kommunista Pártot Medinán ötödmagával Fekler Róbert. Még abban az évben Fenyves Róbertre változtatta a nevét. IX. 1956-ban, amikor az ellenforradalom kitört, az idős Fenyves Róbertét úgy zavarták el a termelőszövetkezetből, a többi kommunistákkal együtt. Egy fillér nem sok, de any- nyit sem kapott a szövetkezet vagyonából, pedig negyedmagával dolgozott egész éven keresztül. — Úgy vigyázz, hogy megvan a helyed a Sióban — mondogatták neki és hogy ez nem történt meg, az nem rajtuk múlott. Az év elején rendezték a szövetkezeti tagok részesedését, de az öreg Fenyves Róbertról megfeledkeztek. Még ma sem kapott anyagi elégtételt ... Esténként, amikor a népes család összejön, néha a múltról mesél gyermekeinek, unokáinak, felesége segít feleleveníteni az élményeket, a rettenetes orgoványi éjszakát. Elmesélik a sok üldöztetést, amit azért kellett elszenvednie, mert kommunista volt. Elmeséli azért, hogy fiai, unokái vigyék tovább az eszmét, ha ő már nem lesz. — így lesz csak jobb élete a munkásembernek — mondogatja. Nemrég született meg a harminc- egyedik unokája. Bognár István
