Tolna Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-31 / 26. szám

1938 január 81, TOLNA MEGYEI KCTUJIAU Tadeusz Gorynskinak a Lengyel Kereskedelmi és Vendéglátó Szakszervezet titkárának nyilatkozata: Erősödjön továbbra is a két testvéri nép évszázados barátsága Kedves barátot látott vendégül KÉRDÉS: Van-e különbség a sző- KÉRDÉS: Milyen a nők aránya a kedden a Kereskedelmi-, Pénzügyi vetkezeti és az állami kereskedelmi szakmában, milyen a bölcsöde-rend- és Vendéglátó Dolgozók Szakszerve- dolgozók bérezésében? szer? zete Területi Bizottságának elnök- FELELET: Bérezési különbség FELELET- A len evei szakszerve­sége. Tadeusz Gorynski elvtárs. a 1955-ig nagy volt, de már javult a , lengyel testvérszakszervezet titkára helyzet, de nem arányos, nem is le- zet’ kereske'delmi & vendéglátó dol- résztvett a szakszervezet területi bi- net, hisz a falusi dolgozóknak van g°zók szerve, a nők aránya 70 szá- zottsági ülésen, ahol a szakszervezeti földjük, ami külön jövedelmet hoz. zalékos. Bölcsödét a Munkaügyi Mi­aktivisták kérdéseire választ adott, Tehát bizonyos aránytalanságok van. majd beszélgetést folytatott a Nép- nak, városban 1270, falun 1160 zlotyt újság munkatársával. Alább közöljük keresnek. KÉRDÉS: Milyen a bolti eladók, bank Lengyelországban, milyen bankrendszer szervezeti felépítése? FELELET: Lengyelországban van mezőgazdasági bank, a szervezeti fel­építés hasonló a magyar bankrend­szerhez. KÉRDÉS: Milyen a prémiumrendszer? nisztérium tartja fenn. Az esetben, ha 10 kereskedelmi dolgozó gyerme­ke van egy bölcsödében és kívána­tosnak tartják a további nyitvatar­tási, akkor a bölcsődék a munka be- a lók közötti bérezési arány hasonló a fejeztéig vannak nyitva, amíg a magyar viszonyokhoz. a szakszervezeti aktivisták kérdéseit és Gorynski elvtárs válaszát. vezetők fizetése? KÉRDÉS: Van-e mezőgazdasági FELELET: A vezetők és kiszolgá­szülők gyermekeiket hazaviszik. A Népújság munkatársával történt beszélgetés KÉRDÉS: Hogyan tetszik a város? továbbra is sikeresen építik a szocia- FELELET: Amikor jöttünk gép- lizmust, hisz a kongresszuson azt ta- bérezés és a kocsival és azt mondták kísérőim, pasztaltam, hogy magyar testvéreim- hogy ez Szekszárd, azt hittem, hogy ben megvan az elhatározás, hogy a FELELET- Átlag 1300 zloty a havi egy falu’ de később a központ, a bel- párt és a szakszervezetek munkáját város csodálatba ejtett, nagyon tét- segítik, támogatják. Imponáló sikere kereset. A kapitalizmusból mi sem kaptunk nagy raktárakat, feladat volt a dolgozók egészséges munkakörül­ményeinek megteremtése. A dolgo­zók a legjobb munkáért kapnak pré­miumot, a béralap 10 százaléka lehet a prémium. Ezenkívül a dolgozók szik a város, szép, modern épületei- két értek el az ellenforradalmi károk vei és mint láttam, új, modern lakó- helyreállításában és ez újabb becsü- házakat is építenek. letet szerzett a magyar munkások­KÉRDÉS: Izlik-e városunk híres nak a világ és a lengyel munkások bora, a szekszárdi bikavér? előtt. FELELET: Az elmúlt években ke- KÉRDÉS: Mi a véleménye a Tolna külön jutalékot is kapnak ezer zloty vés hírt hallottam a szekszárdi bor- megyei szakszervezet értekezletéről? FELELET: Baráti beszélgetés volt nagyon örülök, hogy ilyen sok kér­dést tettek fel, és látom, hogy a szak. forgalom után bizonyos százalékot, ról, az utóbbi időben már ismertté És még hozzátartozik ehhez az is, ha vált városuk bora is. Lengyelország- a káló kisebb, külön prémiumot kap- ban nagy becsülete van a magyar . , , nak. Külön rendszer van a munkások bornak és nem azért mondom, mert S * * * * *Azervfzet,i munkat fontosnak tartják. 13. hónapi fizetésére is, ezt az ősz- Szekszárdon vagyok, de nekem az zt kívánom, hogy továbbra is si- szeget a forgalom félszázalékos össze- Önök bora ízlik legjobban, géböl fedezik. KÉRDÉS: Mi a véleménye az itteni kapcsolat az vendéglátásról, a vendéglőkről? KÉRDÉS: Milyen a állami ellenőrző szerv és a szakszervezet között? kérésén építsék a szocializmust, újabb sikereket érjenek el a párt ve­zetésével és továbbra is erősítsük a világ munkásainak egységét, tovább­lengyel FELELET: Őszintén mondom, ra is harcoljunk együttesen a béke FELELET: A kapcsolat a két szerv között jó, sok a társadalmi ellenőr is. Az állami ellenőrzés a belkereske­delmi minisztérium alá tartozik. megtartásáért, a jólét további eme­léséért. Kérem a Tolna megyei Nép­Milyen a társadalmi el­meglepett az Önök kitűnő konyhája, udvarias, figyelmes kiszolgálása. Kü lönösen tetszik a népművész tár- újságot, tolmácsolja harcos kommu gyakkal feldíszített szekszárdi étté- nista üdvözletemet a Tolna megyei rém, ami nagyon otthonos, csalá- kereskedelmi és vendéglátó szakma dias és az, hogy ilyen nagy becsben dolgozóinak, testvéri üdvözletemet a tartják a népművészetet. A magyarok többi szakma dolgozóinak és vala- mindíg híresek voltak a vendéglátás- mennyi Tolna megyei lakosnak, fól. Biztosítom Önöket, a lengyel nép, a KÉRDÉS: Hogyan értékeli a szak- lengyel szakszervezet nevében, hogy szervezet II. kongresszusát? barátságunk tovább mélyül és sike­FELELET: Nagyon aktívak a szak- resen valósítjuk meg mindkét ország dalmi ellenőrök nagyrésze ipari mun szervezetek tagjai, a dolgozók problé- ban a szocializmus felépítését, kás, szakember. máival foglalkoznak és biztos, hogy Pálkovács Jenő Hozzászólás a megye fotóművészeti kérdéséhez Balogh Lajos, megyénk egyik ne­ves amatőrfotósa, levéllel fordult a szerkesztőséghez, amelyben kifejti véleményét lapunkban a szekszárdi fotóélettel kapcsolatban megjelent cikkre. Az alábbiakban rövidítve közöljük Balogh Lajos figyelemre­méltó levelét. * „Különös érdeklődéssel olvastam a Népújságban megjelent .Hogyan áll a fotóművészet Szekszárdon? c. cikket. Jelentek már meg a Nép­újság hasábjain az amatőrfény’* épe- zéssel foglalkozó cikkek, híradások, azonban ilyen megoldásokat követe­lőén még nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Ma már a fotózásnak hatalmas tá­bora van. Sok emberben él a szép megismerésének szenvedélyes vá­gya, s nem véletlen, hogy a fény­képezés eszközeivel, annak sajátos formanyelvén igyekszik kifejezni és gazdagítani a maga és mások érzés- és gondolatvilágát. Tolna megyében is sok képviselője akad a fotózás­nak, s ki-ki a maga módján szol­gálja az egyetemes fotókultúra ügyét. A megye több helyén (Bony- hád, Paks, Tamási) a fotószakkörök­ben tevékeny munka folyik. Szerény véleményem szerint Szekszárdon az lenne a legsürgősebb feladat, hogy a fényképezés híveit egy alapszabály szerint működő szervezett egységbe tömörítsék. Nem lehet kétséges egyik amatőr fényképész előtt sem az, hogy egyé­ni fejlődése, képességeinek kibonta­kozása, a technikai és gyakorlati is­meretek elsajátítása sokkal jobban biztosított ott, ahol a kollektív mun­kát helyezik előtérbe. A cikk írója szerint Szekszárdon legalább tíz fotószakkörben dolgozgatnak k sebb csoportokban. Igen, itt van a hiba. Nem abban, hogy dolgozgatnak, ha­nem abban, hogy irányítás nélkül, külön-külön, egymástól teljesen, vagy részben elszigetelve. Ügy gon­dolom hogy a művelődési ház lenne hivatott összefogni ezeknek a szak­köröknek a munkáját. Kidolgozott oktatási terv szerint kellene foglal­koztatni a kezdő és haladó fotóso­kat. Az általam felvetett néhány gon­dolat helyességét a bonyhádi járási kultúrház fotószakkörében dolgozó fotósok eredményei és hiányosságai is igazolják. Ma már 37 tagot tar­tunk nyilván és a most rendezendő házi kiállításunkra 23 taeunk több mint száz fényképet küldött be. Van köztük olyan is, amelyik a pécsi or­szágos kiállításon is szerepelt. A be­küldött fénykép-anyag is bizonyítja, hogy az egész kezdőknél nagy in­dítékot jelent a szakkör és a haladó fotósok állandó elméleti és gyakor­lati segítségnyújtása. A bonyhádi szakkör tagjai egyön­tetűen szeretnék azt, ha Szekszárdon is megalakulna a fotózást kedvelők tevékeny csoportja. Kívánják és igénylik, hogy egészséges, jó kapcso­latokat lehessen kiépíteni a megye valamennyi már működő és ezután alakuló szakkörei között. Ettől az el­határozástól vezettetve, levelünkkel felkeressük a már működő és ismert fotószakköröket, hogy szerény segít­ségünket felajánljuk és tapasztala­tainkkal segítséget nyújtsunk. Balogh Lajos KÉRDÉS lenőrzés? FELELET: Mint mondtam, sok a társadalmi ellenőr, ezek külön tan­folyamon vesznek részt, ahol megfe­lelő gyakorlatot szereznek, a társa­Szerepeljenek-e a pedagógusok a művészeti csoportokban? Egy furcsa panaszról hallottam néhány nappal ezelőtt. Egy fiatal pedagógust a megyei művelődésügyi osztály egyik dolgozója figyelmezte­tett: ne szerepeljen többet kultúr- csoportban, válasszon a saját hiva­tásszerű munkája, vagy a műkedvelő kultúrmunka között. Neveket azért nem említek, mert nem kimondot­tan ezzel az üggyel kívánok foglal­kozni, hanem inkább az általános tapasztalatokkal amelyeket ennek az ügynek a kapcsán is levonhatunk. Számtalanszor megállapították, hogy a jó népművelési munka elő­feltétele a pedagógusok részvétele abban. Ezzel a megállapítással vitat­kozni nem jjehet. Természetesen he­lyes, ha a fiatal névelők nemcsak mint a kultúrcsoportok vezetői, eset­leg rendezők, hanem ha mint szín­játszók, énekesek, zenészek is mű­ködnek. Számos jó tapasztalat van a pedagógus színjátszócsoportokkal kapcsolatban. Helyes tehát, ha a fia­tal nevelők szereplőkként bekapcso­lódnak a művészeti csoportok tevé­kenységébe. Ugyanitt azonban szólni kell ar­ról is, hogy elsősorban a pedagógu­sok hivatottak arra, hogy a nép­művelési munkának olyan irányt letékes szerveknek közbeavatkozni, s figyelmeztető szóval segíteni a hi­bát elkövetőket, magatartásuk meg­változtatására. Így bizonyára több eredményt lehet elérni, mint a ke- | Sáp, biztosan szórakoztatná a rek-perec eltiltással. A legifjabbak közölt... Zöld erdőben jártam, A szálkai óvodában dicséretre mél­tó a rend és a tisztaság, a gyerekek ek ibolyát láttám, valóban egészséges környezetben töl­E1 akart hervadni. tik el a félnapot. De örömmel hall­gatták ők is az újabb meséket és szí­Szabad-e locsolni? vesebben játszanának a nagymackó­babával, amely nemcsak Dorogi Jut­Az apró kis emberpalánták szá- kának a leghőbb álma. jacskájából zeng a jól ismert strófa, egymást követik a nóták, fáradhatat-' lanok a legifjabbak. Ezek után meg­mondjuk azt is, hogy a kisgyerekek­kel a szálkai óvodában találkoztunk, velük beszélgettünk, róluk érdeklőd­tünk. — Mióta van Szálkán óvoda, sze- rettk-e a gyermekek? — kérdeztük Marai Máriá, az ovónénit. — Én csak helyettesítek, amíg a kolléganőm szülési szabadságon van. Körülbelül három év óta működik az ovóda és a gyerekek nagyon szeret­nek idejárni. Énekeket tanulnak, ját­szanak, de a foglalkozás sokoldalúbb is lehetne, ha lenne több felszerelés. Nem olyan drága a dia-film vetítő­kicsi­ket Televíziót vásárolnak a vasipari vállalat kuli úrhelyiségét e Kultúrhelyiség céljára a Belvárosi Pártszervezet a vállalat dolgozóinak rendelkezésére bocsátotta helyiségeit. A vállalat dolgozóinak kultúrélete itt folyhat minden este — havi egy­két alkalomtól eltekintve, amikor is a pártszervezetnek lesz szüksége a helyiségekre. A vállalatnál úgy ter­vezik, hogy a nyereségrészesedésből rendezik be a kultúrhelyiséget, első­sorban televíziós készüléket fognak vásárolni. szabjanak, amely elősegítőiévé tud válni az emberek tudatának formá­lásában, átalakításában. Joggal ki­fogásolják az oktatási szervek — és a fentebb említett esetben ez történt — ha egy nevelő hivatásához, de méltatlan11 szcrfo^táUal kSenkS sem lehet kifogása az ellen ha va-$ A tánciskolába járás megtiltása feltétele a komolyabb tanulásra, munkára nevelésnek? Kedves Sz. J. lg laki a színpadon sanzonokat énekel az ellen azonban annál inkább, haj! ezek a sanzonok malacságokat tar (S talmaznak. Ilyesmiben ne vegyen e' részt a nevelők, de általában ne ve-;» gyen részt senki. Ha a művelődésügyi osztály szó-jv) A szülői munkaközösség nevében banforgó dolgozója így mondta volna \evelet küldött hozzánk, amelyben meg a hibát elkövető fiatal nevelő-)» z következőket írja: „Alsónána nek, valószínű minden félreértést el ^ J -özségben a mai napon nagyszabá- lehetett volna kerülni. S most mindü táncmulatságra készill a fiatal. ezeket hangsúlyozni eppen a félre- » tánciskolazáró ünnepséget ren­ll érthetőség elkerülése kedvéért szük-j\J 'ez. fiatal­iskola sé . A tánciskolán résztvett ... „„ t)J ág nagy része az általános A műkedvelő művészeti csoportok;; " ... . örömmel veszik, sőt várják a fiatal J UII7. osztályos tanulóiból pedagógusok közreműködését, azon-j» ■■ .Helyes ez így? Mikor napon- ban azt is várják a fiatal nevelők- X z olvasunk ifjúságunk komolyabb tői, hogy példamutatók legyenek)]! leveléséről és hogy komolyabban „magánéletükben” éppúgy, mint a M kell nevelni gyermekeinket. Me- művészeti csoportokban kifejtett te yifc fontosabb, a tánc, vagy a tanu- vékenységükben. Ha ez nem így tör is? Ezektől a fiataloktól, akiket ténik, természetesen joga van az 11‘jJ n_ár 12—13 éves korban szórakozás­j) n nevelünk, komoly tanulást, vagy Asszonyokat érdeklő előadások Szekszárdoi munkát nem *»cn váTha­CL NÓtanOCS rendezeseben íj Azt csak helyeselni tudjuk, hogy tjl zívén viseli az ifjúság sorsát, de hogy A Szekszárd Városi Nőtanács február havi munkatervében több olyan rendezvény megtartását ter­vezik, amely az asszonyokat igen közelről érintő problémákat tár­gyal. Mindezek az igények úgy me­rültek fel, hogy a Nőtanács tagjai az asszonyok körében beszélgetve ismerték meg ezeket a problémá­kat, s ennek nyomán azonnal segít­ségükre is sietnek az asszonyoknak. Ennek megfelelően például a vá- l ágy érezzük leveléből, hogy aggo- rosi Nőtanács a Megyei Tanácsig iaima alaptalan. Az nyilvánvalóan gaz, hogy első és legfontosabb a klubhelyiségében (Várköz) februáij^ 4-én este 6 órai kezdettel orvos ,, szakelőadást tart. Ennek keretéber» anu,as> ez ellen nem lehet ielhozní dr. Erdélyi János főorvos „Bőrápo m emmiféle érvet. lás a gyermekkortól a felnőttkorig’ Nem ismerjük közelebbről az alsó címmel tart előadást. $ iánál szokásokat. Számos község itt dr. Schneider Zoltán szülész é Jj ’an a gyében, ahol a fiatalok ko- nőgyógyász főorvos tart előadást ;, j án házasodnak, a lányok 16—18 terhesség megelőzéséről. \éves korukban már férjhezmennek. Az ilyen korú lányok, ha eddig nem mentek, már nem szívesen mennek tá.nciskolába, „öregnek" érzik ma­gukat ahhoz. Bizonyára emlékezik még ön is, kedves Sz. J., hogy falu­helyen így van már nagyon régóta. Vajon, komolytalanná válik az ifjúság, ha tánciskolába jár? Alig­ha. Az a véleményünk, kedves Sz. J., hogy a szülőkön, a pedagóguso­kon múlik elsősorban, hogy vár- hatunk-e komoly tanulást, vagy ko­moly munkó.t a fiatalságtól. Min­den szülőnek kötelessége, hogy be­csületes, munkaszerető, kötelesség- tudó emberré nevelje a gyermekét és ezt a pedagógusok közreműkö­désével tudja csak megvalósítani. A családi és az iskolai nevelés be­folyásolhatja leginkább a gyermek jellemének kialakításit, amelyre a tánciskola nem gyakorolhat ellen- kező hatást. Nem hisszük, hogy a művelődési szervek engedélyeznék olyan táncoktatók működését, akik könnyelmű, léha életre nevelnék a tánciskolába járó fiatalokat. ügy érezzük, felesleges az aggo­dalma, szerintünk nincs semmi ki­vetnivaló abban, ha 13—14 éves lá­nyok, fiúk eljárnak tánciskolába. Természetesen a szülőknek, peda­gógusoknak el kell bírálni azt, hogy nem megy-e az a tanulás rovására, mert ebben az esetben nem lehet engedélyezni a tánciskolábajárást sem, mint ahogyan — nagyon helye­sen —, nem engedélyezik a sporto­lást sem rossz tanulmányi előmene­tel miatt. Mint ahogyan ön is, mi is elvárjuk a fiatalságtól a komoly tanulást, a komoly munkát — álla­munk ezért is áldoz annyit rájuk —, de nem tiltjuk el őket a szóra­kozástól, mert a kettő kiegészíti egy mást. Kötelességtudó, munkaszere­tő, életvidám fiatalságot akarunk, nem pedig koravén, tudálékos, ma­gának való embereket. Ha Alsóná- nán ez a szokás, járjanak nyugod­tan tánciskolába az általános iskola felsőbb osztályú tanulói is, termé­szetesen megfelelő szülői felügyelet tel. (Nem árt, ha a szülői munka- közösség tagjai is meglátogatják néha-néha a tánciskolát.) Ettől még képesek lesznek a gyermekek ko­moly tanulásra s majd komoly mun kára is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents