Tolna Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-22 / 18. szám
TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 január 22. Az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának felhívása az ország mezcgazdosági dolgozóihoz Moszkva (TASZSZ). Kedden közzé tették az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának felhívását az ország mező- gazdasági dolgozóihoz. A felhívás ismerteti az 1957-es mezőgazdasági év eredményeit és a mezőgazdasági termelés további növelésével összefüggésben 1958-ban megoldandó feladatokat. A felhívás hangsúlyozza, hogy bár a Volga mentén, az Uraitól délre és Kazahsztánban aszály volt, az ország mégis elegendő meny- nyiségű gabonát és egyéb mező- gazdasági terményt kapott. Az 1953. évihez viszonyítva több mint 18 százalékkal több gabonát és 41 százalékkal több búzát gyűjtöttek be. A cukorrépatermés 1957-ben minden eddigit felülmúlt. Ez lehetővé teszi, hogy 1 200 000 tonnával több cukrot gyártsanak, mint 1958—57- ben. Ennyi cukrot még sohasem állítottak elő a Szovjetunióban. Az 1955. évihez viszonyítva az országban 134 000 tonnával több nyersgyapotot gyűjtöttek be. A múlt évben az állam 22 százalékkal több lenrostot és majdnem kétszer annyi kendert kapott, mint 1956-bari Sok területen, határterületen és köztársaságban jó volt a burgonya, a zöldség, a gyümölcs és a szőlőtermés is. A felhívás a továbbiakban megállapítja, hogy a szarvasmarhaállomány 1958 január elsejére az előző évihez viszonyítva, kereken 4 600 000-rel. a tehenek száma pedig egymillióval szaporodott. A sertésállomány szaporulata 5 900 000,, a juhállományé 9 400 000, jelentősen növekedett az állattenyésztés hozama, emelkedett a tej, a hús. a gyapjú és más állati termékek termelése. Az utóbbi három év alatt a szovjet kolhozok és szovhozok majdnem megkétszerezték tejtermelésüket. A felhívás rámutat arra, hogy az SZKP Központi Bizottságának 1955 januári ülésén hozott határozatot, amelynek értelmében hat év alatt, vagyis 1960-ra a kolhozokban a tehenek átlagos fejési hozamát legalább 1700 kilogramm tejre kell emelni, 1957 végére túlteljesítették, tehát nem is hat, hanem mindössze három év alatt 1957-ben a Szovjetunió kolhozaiban a tehenek átlag 1858, szovhezaiban pedig körülbelül 2700 kilogramm tejet adtak. Az ország gazdaságainak összes kategóriáit tekintve, 1957-ben 20 500 000 tonna tejet gyűjtöttek be. Vagyis 81 százalékkal többet, mint 1954-ben. A felhívás hangsúlyozza, hogy a teif'ö állattenyésztés fejlődésének gyors üteme lehetővé teszi, hogy már az idén utolérjék az Egyesült Államokat az egy főre eső tejtermelésben. A felhívás megállapítja azt is, hogy az elért eredmények ellenére a hústermelés még mindig komolyan elmarad a szükséglet mögött. 1957-ben a juhállomány 9 400 000 fővel növekedett, gyapjút pedig 344 000 mázsával, vagyis 14 százalékkal többet gyűjtöttek be, mint 1956-ban. Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa hangsúlyozza, hogy az állattenyésztés fejlődésében a tej- és hústermelés növekedésében elért sikerek a takar- mánybázis gyarapodása és ezen belül a kukoricatermelés növekedése alapján váltak lehetővé. Az 1957-ben elért eredmények azt j-y” +pt’"v. hogy az ország mezőgazdasága erős fellendülésben van. Szilárd alap jött létre ahhoz, hogy még jelentősebben növekedjék a földművelés és az állattenyésztés hozama, sikereseit megoldódjék a kitűzött feladat: a legközelebbi években utol kell érni az Egyesült Államokat az állati termékek egy főre eső termelés sében. Az utóbbi években az állam jelentős eszközöket fordított a mezőgazdaságra, gazdag mezőgazdasági felszereléssel látta el. 1958 elején a gépállomásokon és a szovhozokban körülbelül 1 700 000 traktor (15 lóerős traktorokra átszámítva) több mint 450 000 gabonakombájn és sok más mezőgazdasági gép dolgozott. A felhívás követelményként állítja fel. hogy az ország mezőgazdaságának a lehető legteljesebben ki kell használnia a rendelkezésére álló lehetőségeket. Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa felhívja a mezőgazdasági dolgozók figyelmét az 1958-ban megoldandó problémákra is. A földművelés terén a főfeladat valamennyi mezőgazdasági növényfajta terméshozamának további emelése. A vetésterületek bővítése ezideig döntően a kazahsztáni, szibériai, uráli, volgamenti szűz- és parlagföldek megművelésén alapult. Most elérkezett az ideje, hogy a lehető legjobban használjanak ki minden földterületet az ország minden egyes kolhozában és szovhozában. Ezzel a vetésterület sok százezer, sőt esetleg néhány millió hektárral növekedhet. Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minszitertanácsa hang súlyozza, hogy a takarmánybázis gyarapítása az egyik főfeltétel, amely biztosítja, hogy a kolhozok és szovhozok rövid idő alatt jelentősen növelhessék mindenfajta jószágállományukat és az állatok hozamát. Ahhoz, hogy teljesíteni lehessen a tejes a hústermelésre vonatkozólag kitűzött terveket, két-háromszor annyi nedvdús takarmányra van szükség, mint a múlt évben. Ezt a feladatot pedig csak a vetésterületek bővíté- j sével, főként a kukorica terméshozamának növelésével lehet'megoldani. Az SZKP Központi Bizottsága és ' a Szovjetunió Minisztertanácsa felhívja a mezőgazdasági dolgozók figyelmét arra, hogy a tej- és hústermelés további növekedése érdekében jelentősen emelni kell a száz hektárra eső jószág és baromfiállományt is, nem elég csupán az állattenyésztés hozamának emelése. 1958-ban erősen növelni kell a hús termelést. Ezt mindenekelőtt a sertéstenyésztés fejlesztésével kell elérni, mert itt a termelt hús mennyisége egy év alatt kétszeresére, sőt ennél is többre emelhető. Úgy kell fejleszteni a mezőgazdasági termelés minden ágát — mond ja a felhívás, hogy a legközelebbi két-három évben kellő mennyiségben álljon rendelkezésre minden városi és falusi dolgozó által igényelt termék. ESEMÉNYEK SOROKBAN Minszk: (TASZSZ) Nyikita Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára és Nyikolaj Ignatov, az SZKP Központi Bizottságának tit kára a bjelorusz kormány és a kommunista párt vezetőivel január 20- án meglátogatta a Gasztelloról elnevezett kolhozt és az Uj Élet kolhozt. A kolhozelnökök beszámoltak a múlt évi sikerekről és jövendő terveikről. Moszkva: (TASZSZ) Egy moszkvai kiadó egy kötetben összegyűjtve kiad ta Nyikita Hruscsovnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkárának tavaly elmondott külpolitikai beszédeit. A kötet nagy példányszámban jelent meg, címe: a Tartós békéért és a békés együttélésért. Párizs: (MTI) Párizsi politikai köröket élénken foglalkoztatja az algériai—tuniszi határ őrzésének kérdése. Tuniszi részről már korábban fel vetették, hogy — amint ezt a tuniszi Action című hetilap megírta — „sem Tunisz, sem pedig Franciaország önérzetét nem sértené, ha ezen a határon nemzetközi ellenőrző bizottság, vagy nemzetközi rendőrség lenne.” Francia részről hevesen tiltakoznak valamilyen nemzetközi erőnek az algériai—tuniszi határon való igénybevétele ellen, mert úgy tekintik, hogy ez az algériai kérdés nemzetközivé tételének kezdetét jelentené. Chicago: (AFP) Reuter: Eisenhower elnök a köztársasági párt által rendezett vacsora után hétfőn este elmondott beszédével megnyitotta a párt választási kampányát. * Buenos-Aires: (TASZSZ) Argentin tudósok és a sajtó támogatja a világ tudósainak azt a felhívását, hogy szüntessék meg a nukleáris kísérleteket és tiltsák el az atomfegyvert. Az argentin biokémikusok szövetsége az argentin kormányhoz és az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez, intézett üzenetében támogatja a világ tudósainak azt a felhívását, hogy az atomerőt békés célokra használják és tiltsák el az atomfegyvereket. Felhívás az ország területén tartózkodó külföldi állampolgárok bejelentkezésére A Belügyminiszter 1/1958/í. 15/BM. számú rendelete alapján az ország területén tartózkodó valamennyi külföldi állampolgár férfi, nő és korra való tekintet nélkül 1958 március 31-ig köteles bejelentkezni. A bejelentkezési kötelezettség nem terjed ki: a területen kívüliséget és személyes mentességet élvező, az ország területén 48 óráig érvényes átutazó vízummal tartózkodó, az ország területén csoportos utazás keretében, turisztika céljából tartózkodó külföldi állampolgárokra. A bejelentkezést Budapest területén lakó külföldi állampolgároknak a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hivatalnál (KEOKH) Budapest, VI., Vörösmarty utca 35. Pestmegye területén a járási kapitányságon, az ország más megyéiben lakóknak a megyei rendőrfőkapitányság KEOKH csoportjánál kell teljesíteni. A bejelentkezés a külföldiek részére rendszeresített bejelentő lapon történik. A bejelentő lapot Budapesten valamennyi postahivatal, megyék ben a megyeszékhely központi posta- hivatala, árusítja. A bejelentkezéskor a külföldi állampolgár köteles a) bemutatni lakhatási, vagy tartózkodási engedélyét, útlevelét, születési, házassági anyakönyvi kivonatát, állampolgárságát igazoló okmányát (külföldi állampolgársági bizonyítvány, nemleges magyar állampolgársági bizonyítvány, elbocsátási okirat, örökbefogadási okirat), b) benyújtani két darab két hónap. nál nem régebben készült 3x3 centiméter nagyságú fényképet. Azok a személyek, akik lakhatási vagy tartózkodási engedéllyel nem rendelkeznek — de külföldi állampolgárnak vallják magukat — bejelentkezésük alkalmával a felsorolt okmányokon kívül kötelesek benyújtani a lakóhelyük szerint illetékes rendőrőrs által kiállított „igazolásit lakcímükről. Az a külföldi állampolgár, aki bejelentkezési kötelezettségének nem tesz eleget, a 17/1954/III. 10/MT. sz. rendelet 18 paragrafusában foglalt szabálysértést, súlyosabb esetben bűncselekményt követ el. 1 nyugati közvélemény és a diplomáciai vaskalap A világpolitika mostani heteiben a táviratok, üzenetek és jegyzékek vívnak figyelemreméltó csatát a diplomácia kifinomult szabályai szerint. A Szovjetunió békejavaslatok egész sorával ostromolja a Nyugat kormányait, hogy mielőbb a tárgyalóasztalhoz üljenek a nagyhatalmak vezetői, s „legmagasabb szinten’’ űzzék el az újabb világháború félelmetes lidér- cét. Az üzenetváltások — bár mindig szerepel egy-egy újabb motívum — eredményét sommásan úgy lehetne jellemezni, hogy a tárgyalást sürgető világos szovjet javaslatokra adott homályos, békeszólamoktól hemzsegő nyugati válaszokból alapvetően hiányzik a legdöntőbb „kellék” — a tárgyalási akarat. Pedig a szörnyű katasztrófákkal fenyegető atomháború veszélyének időszakában Kelet és Nyugat megegyezésének mielőbbi létrehozása a történelem sürgető parancsa. De a Nyugat hivatalos diplomáciája politikai mesterkedéssel akar kitérni a tárgyalás elől. A közvélemény meg éppen követeli vezetőitől, hogy fogadják el Moszkva ajánlatát, mert itt az idő a Szovjetunióval való találkozásra. Az amerikai és az angol lapok kíméletlen kritikával illetik a Nyugat vétkes politikáját. Walter Lippmann, a New York Herald Tribune-ban azt fejtegeti, hogy az amerikai politika hanyatlása annak köszönhető, hogy az Egyesült Államok vezetői nem ismerik fel, vagy nem fogadják el azt az alapvető tényt, hogy az „Egyesült Államok nem a legelső hatalom, hanem csupán egyenlő erejű hatalom.“ Politikánk hivatalos céljai a Távol- Keleten, a Közép-Keleten, valamint Németországban mégis olyanok, Nemzetközi szemle írja — mintha legelső hatalom lennénk. — S. Eaton, ismert amerikai tőkés bírálva az amerikai kormány politikáját, megállapítja, hogy a kialakult nemzetközi helyzetért, jelentős mértékben az Egyesük Államok a hibás. Azt kívánja, hogy p i-erménv mondjon le az összpontosított visszacsapáson alapuló elrettentő politikáról, a NATO-országok területén lévő támaszpontjairól és más egyéb módon tettekkel bizonyítsa be békés szándékairól szóló kijelentéseit. A tőkés is elismeri, hogy az amerikai nép szintén a béke híve, csak éppen az emberek félnek megmondani véleményüket, mert kommunista-gyanússá válhatnak. Mr. Eaton úgylátszik nem félt a gyanúsítástól ... A KUDARCOKKAL TELI amerikai külpolitika az alapvető oka Dulles „mesébe illő’’ népszerűtlenségének is. Dullest különben szüntelen viharos támadások érik minden felől. Stassen, Eisenhower leszerelési tanácsadója valóságos hadjáratot indított Dulles merev politikája ellen, s követelte, hogy Eisenhower elnök üliön le Bulga^ nyinnal a kerékasztalhoz. Ezt javasolta Hearst, a sajtó-királv, aki nemrég járt a Szovjetunióban valamint a neves közéletű férfiak, publicisták egész sóra is. Egyes lapok már Dulles visszavonulásának lehetőségét ecsetelték, s a lemondási dátumokkal sem fukarkodtak míg szerdán maga Eisenhower is bekapcsolódott a Dulles-vitába. Kósza híreknek minősítette azokat a jelentéseket, amelyek szerint a külügyminiszter felajánlotta lemondását. Kijelentette, Dulles lenne az utolsó, akinek lemondását kívánná. Valószínűleg az újságírók nem kis derültségére jelentette ki a következőket: „Dulles a legokosabb és a legoda- adóbb ember, akit valaha is ismertem.” Tehát megerősítette tisztében okos kedvencét, igaz, ő maga is Dulles nyelvén szónokolt az „Unió helyzetéről“, amelynek elhangzása után beigazolódott, hogy az Egyesült Államok vezetőitől senki sem várhat komoly kezdeményezést a nemzetközi feszültség enyhítésére. Bulganyin- nak adott válaszában a politikai ködösítés és a homályos diplomáciai nyelv magas iskoláját gyakorolta. Egyes szenátorok azonban sokkal őszintébbek az elnöknél, sőt Dnllesnél is, mert elmondják, mi játszódik le a kulisszák mögött, amikor nem jegyzéket kell tollbaimondaniuk. Fulbright szenátor újságíróknak is elmondotta, hogy a külügyminiszter „még mindig ellenzi, hogy ebben a pillanatban csúcsértekezletet tartsunk. A békeszólamok lágyan búgó lírája szerint Eisenhower „nyitva hagyta az ajtót” a tárgyalások előtt — a realitás azonban Dulles kijelentése mögött húzódik, azaz, hogy éppen — becsapták azt a bizonyos ajtót. — Az őszinteség abszolút hiányát takarja az is, hogy Eisenhower előzetes feltételektől teszi függővé a kormányfők oly nagyon várt találkozóját. A nyugateurópai közvélemény is felfigyelt erre. Az angol sajtóban egyre, hangosabb lesz Dulles és Eisenhower politikájának kárhoz- tatása. A konzervatív Western Mail a nyugati politika lényegére tapint., amikor kíméletlenül megírja: ijesztő örvény tátong az amerikai nép és kormánya között. AZ ANGOL KÜLPOLITIKÁT még újabb színfolt is elevenebbé teszi. Ugyanis Macmillan javaslata szovjet—angol megnemtámadási szer ződés kötésére — amit a Szovjetunió már többször javasolt a Nyugatnak — nagy visszhangot váltott ki. Angliában örömmel fogadták, Amerikában megütközést keltett az angol miniszterelnök „merész önállósága.” Bulganyin legutóbbi üzenetében szaván fogta Macmillant, Dulles azonban nem volt rest, s lefogta Macmillan kezét, amikor válaszát írta Bulganyin üzenetére. Annak ellenére azonban, hogy amerikai nyomásra- módosították az angol álláspontot, nem mindenben azonos Eisenhower válaszával. Ugyanis az amerikai kormány provokatív irridon újra napirendre akarja tűzni „a keleteurópai országok megvizsgálásának“ kérdését a csúcstalálkozón. Ez a hajánál fogva előráncigált téma, jobban mondva más országok belügyeibe való beavatkozás nem szerepel sem az angol, sem a francia kormány válaszában, csupán amerikai manőver a kormányfői tanácskozás elodázására. Az angol sajtóban szinte nap-nap után emelkedik az amerikai külpolitikát szapuló cikkek száma. A Daily Mail newyorkj tudósítója szerint világosan érezhető, hogy az amerikai közvélemény is helyteleníti a kormánynak a Szovjetunió irányában elfoglalt álláspontját, s mélységesen elégedetlen Dullessel. Újságíró körökben az az egyöntetű meggyőződés uralkodik, hogy Dullesnak távoznia kell. A tudósító szakértőkre hivatkozik, akiknek a nézete szerint Dulle6 akadályozza az Eisenhower— Hruscsov találkozót. A Yorkshire Post-ban W. L. Andrews a lap főszerkesztője terjedelmes cikk ben korholja az amerikai külügyminisztert, s pálcát tör felette: Dulles egyike azoknak az ósdi, konok vaskalaposoknak, akik soha hajszálnyit sem engednek — írja keserűen a fő- szerkesztő, majd a kép kikerekítésére hozzáteszi: az oroszokra mindig zord gyanakvással néz, minden moszkvai javaslatban a nyugati világ megcsalását célzó eszközt lát. Mindenütt csapdákat és tőröket szimatol, pedig — teszi hozzá — nincs sok vesztenivaló ideje a Nyugatnak az ünnepélyes megnemtámadási egyezmény megkötésére. Ha a hivatalos amerikai politika és a sajtó-közvéleménv, sőt nem kis számban tőkés-közvélemény, ilyen nagymértékben eltér a legdöntőbb és legégetőbb külpolitikai kérdésekben, elképzelhető-e mekkora szakadék van a csúcstalálkozót követő százmilliós néntömegek és a háborús politikát követő kormányok között. A Ga'lup-intézet közvéleménykutatása is ezt igazolja. Chicagóban és Washingtonban a megkérdezettek 54 százaléka Eisenhower—Hruscsov találkozót kíván, s csak 29 százaléka ellenzi. De mekkorára nőne ez a szám, ha általános közvélemény kutatásokat tartanának a nyugati országokban! Egy pillanatra sem lehet vitás, hogy eltörpülő kisebbségben maradnának az atomháború lovagjai. Bíznunk kell benne, hogy a végső szó, a tárgyaló asztalhoz vezető „igen’’ kimondásában is jelentős szerep jut még a nyugati országok hatalmas békebarát közvéleményének.
