Tolna Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 283-306. szám)

1957-12-18 / 297. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1857 deeembw 18. _____________________ * ------------------------------------­S zerkesztették a Palónki Mezőgazdasági Technikum tanulói az iskolai szerkesztőbizottság vezetésével. Gazda szemmel az országban A Mezőgazdasági Technikum kél felső osztálya tanulmányi kirándulá­son vett részt. Egy szerdai napon 32-en indultunk útnak. Későn este érkeztünk Buda­pestre és a Testnevelési Főiskolán tértünk nyugovóra. Másnap reggél nagy örömmel készülődtünk kirán­dulásunk első állomására, az Orszá­gos Kisállattenyésztő Kutatóintézetbe Gödöllőre. Az intézet vezetője, Bádi Bálint fogadott bennünket és bemu tatta a baromfitenyésztési osztályt Elmondta, hogy milyen nagy lehető­ségek állnak a hazai baromfitenyész­tés előtt, milyen nagy jövője van. Érdekes fajtákat, különböző elhelye­zési és etetési módokat, tenyésztés' megoldásokat láttunk. Ezután a pré- mesállattenyésztő osztályra men­tünk. Házinyúl fajtákat, fürdőző nut- riákat, kergetőző nyérceket és vadás? görényeket figyelhettünk meg. Gö­döllőn talán ez a telep tetszett leg­jobban mindnyájunknak. Később a Méhészeti Kutatóintézetet látogattuk meg. Itt az egyik kutató olyan nagy kedvvel és szeretettel beszélt méhei- ről, hogy azóta valamennyien ked­vet érzünk a méhészkedésre. Ezt ő is tapasztalhatta, mert előadása után számtalan kérdéssel ostromoltuk. Este a Fővárosi Operettszínházban láttuk a „Valahol délen’’ című nagy­operettet. Másnap reggel az Állattenyésztési Kutatóintézet herceghalmi gazdasá­gát néztük meg. A főállattenyésztő végigvezetett bennünket a gazdaság területén. Bemutatta a híres tehené­szetet, a szép ügető ménest, a sertés- állományt és a juhtenyészetet. El­mondta, hogy milyen keresztezések kísérletek vannak és milyen kutató munka folyik a gazdaságban. Szíve­sen adta át tapasztalatait, lelkesen magyarázott mindenről. Megmutatta hazánk legkorszerűbben gépesített fejőállásos tehénistállóját is. A tanulmányi kirándulás e napján igen sok gyakorlati dolgot sajátítot­tunk el. Este ismét Budapesten. Egyeseket a színházak vagy mozik, másokat a Margitsziget és a Halászbástya von­zott. Az utolsó napon elutaztunk a Mar- tonvásári Kutatóintézetbe, ahol a nö­vénynemesítésből kaptunk ízelítőt. Itt alkalmunk volt megtekinteni az ország első agrometeorológiai ob­szervatóriumát. Martonvásáron igen kedves él­ményben volt részünk, beszélgethet­tünk a „Fekete szem éjszakája” című film francia és magyar szereplőivel, akikről ott éppen felvételeket készí­tettek. A kirándulás szépen sikerült. Sokat hallottunk, láttunk, tapasztaltunk. Varga László KISZ titkár Szalagavató Palánkon Nagy az izgalom a technikumban. Ma van a negyedikesek szalagava­tója. Mint riporter, jegyzetfüzettel és ceruzával a zsebemben elvegyülök az izgatott arcú diákok között. Csengetnek. A szalagviselő és tűző párok felvonulnak az ebédlőbe. Az ebédlő ízlésesen díszítve fogadja az ünneplő sereget. Jobbra a zenekar foglal helyet, a bejárati ajtóval szem­ben a tanári kar, a többi asztal mel lett pedig a diákok ülnek. Az egész ebédlő színes fényben úszik. Ez min­den valószínűsé" szerint a harmad­évesek körültekintő munkájának az eredménye, ők rendezték az estét a végző osztályok számára. Megkezdő­dik a vacsora. A harmadikosok ne­vében Treszl Péter, a negyedikesek részéről pedig Varga László mond rövid beszédet. — Most fel tűzzük a szalagokat! — hangzik az egyik harmadéves hangja. Sorra felkerülnek a világoskék sza­lagok, amelyekre aranyszín betűk­kel a kezdő és végző évet írták. A kiadós vacsora után megkezdő­dik a tánc. A szekszárdi diákzenekar kitűnően játszik. Lányokban sincs hiány, eljöttek a szekszárdi leány­diákotthon tanulói. Bizonyára jól ér­zik magukat. Tüzes ritmusban szól a zene. Vidám párok forognak a szí­nes fényt árasztó villanyégők alatt. Most hirtelen megperdül a dob. Egyszerre csend lesz. Még a szívpos­tások is megállnak, akik eddig a ké­peslapokat és a csokoládécsomagokat szállították. Sorsolás következik. A főnyeremény egy szép torta. Be­mondják a nyerőszámot. — Itt van! — kiáltja boldogan Hal­mos tanár úr. Felzúg a taps. Amint visszaér helyére, odamegyek hozzá jegyzetemmel, és megkérdem, hogyan sikerült megnyernie a főnyereményt. — A sinus-tétellel számítottam ki a sorsjegy számát. Nem csodálkozom a válaszon, hi­szen matematika tanár. Mindenesetre szeretnék én is egy ilyen tételt kidolgozni. Reichardt Jenő IV. B PÉCSI MOZAIKOK Nagyobb tisztaságot városainkban! A napokban iskolánkkal Pécs­re utaztunk. Mint minden változa­tosság a diákéletben, ez is felvilla­nyozott bennünket. Mindig szívesen utazom Pécsre. Gyönyörű fekvése, műemlékei, pezsgő élete, korszerű üzletei miatt legszebb vidéki váro­sunknak tartom. Örömmel jártam most is utcáit, de lassan a csaló­dottság érzése fogott el. Az utcá­kon, tereken piszok és szemét min­denütt. Elgondolkoztam, hogyan le­hetne ezen segíteni. Sajnos, ez a többi városban, sőt a fővárosban is probléma. A hatósági szerveknek és a lakossságnak együttesen kellene Képzelt Ahogy az utcán mosolyogva, vidá­man jön felém Spányik Éva, be­vallom, kissé lámpalázam van, alig merem megszólítani, de hiába, a cikk fontos, szóval... — Bocsánat, kedves művésznő, csak pár szót! Megáll, vidám fényekkel a sze­mében. — Megkérem, ismertesse jelen­legi szerepét! —- Évát játszom Madách színmű­vében, „Az ember tragédiájáéban. Éva vétkezett, s ezért Ádámmal járja az élet árnyékos útjait, a kü­lönböző történelmi korokban. Igen nagy szerepet vállal a férfi mellett, harcol a rabszolgaság, az irigység, a bűn ellen. Egyszerre csak csere­pekre törik a régi világ, az álom vé­ezen változtatni, mert egy ország kulturális viszonyainak nem utolsó sorban a köztisztaság is fokmérője. Ha mi magunk is észrevesszük a hibákat, mésinkább szemébe ötle­nek ezek a külföldieknek. Elszomo­rító látvány szép városainkban ez az általános kulturálatlanságnak nem nevezhető állapot. Gondolkozzunk el ezeken, neveljük önmagunkat és egymást több fegyelemre. Hatósá­gaink pedig figyeljenek fel erre az elszomorító tényre! Együttesen se­gíthetünk a bajon! Madarassy István IV. B. interjú getér, Ádám és Éva kimehet újra a napfényre. — Mindabból, amit eddig elmon­dott, arra következtetek, hogy talán ez a legkedvesebb szerepe?! — Valóban, Éva a drámairodalom legnagyobb, s egyben legszebb sze­repei közé tartozik. Képzelheti, mennyire örültem, mikor én kap­tam meg. — Ne haragudjék, mennem kell a színházba — búcsúzik. — Nem is tartóztatom, csak... — Engedje meg, kedves művész­nő. hogy a közönség nevében is kö­szönetét mondjak szép játékáért. A jövőben is sok sikeres alakítást! Haász István IV. A. Az érettségi küszöbén Megállt a vonat. Gyorsan leszál- lunk. Sietünk az állomástól két percre levő iskolánk felé. Hideg van. A Nap néha kinéz a felhők mögül, de hamar visszabújik. A kollégium viharedzett falai nem kis önbizalommal verik vissza a mind erősebben támadó északi szél roha­mait. Mintha csak azt mondanák: — Még az árvíztől sem ijedtem meg, hát tőled megijedjek? De nem­csak e falak, hanem az épület lakói is edzett emberek, mert a hideg el­lenére a legtöbb diák kint tartózko­dik az iskola udvarán. A Szekszárdi Mezőgazdasági Tech­nikum gazdászjelöltjei nagy hévvel újságolják, milyen nagy napra ké­szülnek. Holnap lesz az érettségiző évfolyam szalagavató ünnepélye. — Hányán fognak érettségizni? — kérdezi az egyik fiú. — Csak harmincketten. — Hova mentek az érettségi után? Utasás a Kiküldött munkatársunk jelentése a Szputnyik 3-ról: A Mars bolygó felé eddig három űrállomást építettek. Munkatársunk az űrhajó professzorával ezeket az állomásokat érintve jut el a Marsba. — Bár elszédültem, most' már azt hiszem, semmi akadálya sem lesz közvetítésemnek. Másodpercenként 1050 vagy 1051 kilométeres sebesség­gel rohanunk az első űrállomás felé. Remélem, látják a televízióban, hogy verejtékezem. Mellettem a professzor gombokat nyomkod a kapcsolótáblán. Ellenőrző lámpák gyúlnak ki és mi zökkenőmentesen simulunk az űrállo­máshoz. Ki sem lépünk, rádió útján beszélünk az állomásfőnökkel. Át­dobnak hozzánk valamit, máris indu­lunk tovább. Persze ezt óvatosan tesz. szük, nehogy az állomás is kimoz­duljon helyéről. A második állomásról nincs külö­nösebb megjegyeznivalónk. Sebessé­günk csökken... Marsba Közeledünk az utolsó űrállomás felé. Itt most fejezik be az építke­zést. Már azt is látjuk, hogy az em­berek fejjel lefelé és felfelé, össze­vissza lebegnek. Csak azt nem tudom hirtelen merre van a ,,le” és a „fel”. Itt niég oxigént veszünk fel, aztán továbbrepülünk. A professzor teljes üzemanyagot enged a motorba, sebességünk állan­dóan emelkedik, de megdöbbenve lá­tom, hogy a Mars vonzóhatásán mint­egy 100 kilométeren kívül maradunk. A professzor sápadt arca hirtelen ki­pirosodik. Szputnyikunk visszakanya­rodik a Marshoz, a professzor meg­könnyebbülten mondja nekem: — A Mars mágneses kitörései visszalöktek, mégis odajutunk. Már látok valami mozgolódást az egyre közelebb kerülő bolygón... Be­szállunk ... A Mars-lakók életéről következő tudósításomban fogok rész­letesen beszámolni. * MIHÁLYI ISTVÁN IV. B. — Többen szeretnénk tovább ta­nulni. Reméljük, agrármérnök, gé­pészmérnök, pedagógus, állatorvos, jogász, színművész, vegyész lesz be­lőlünk és mindnyájan öregbíteni fog­juk az iskola hírnevét: a gyakorlati gazdák is. A nehezén már túl va­gyunk, már „csak az érettségi” van hátra... Lovas István IV. Á. Sakkverseny Palánkon Na, ez szokatlan dolog! Kevés diá­kot lehet látni az udvaron. A ma­gyarázat egyszerű: az egyik terem­ben sakkbajnokság folyik. Odabent mély csend. Kisebb-nagyobb csopor­tok állnak körben, két-két diák fe­szülten figyeli a táblát. Hat táblán játszanak. Csökli László, szakosztály- vezető, a verseny rendezője, így nyi­latkozik: — A KISZ kezdeményezésére in­dítottuk a versenyt, melynek meg­rendezésével engem bíztak meg. — Hányán indultak és milyen ered. mények születtek eddig? — A versenyzők száma tizenkilenc, ami nem sok, de a kollégisták zá- mához képest elég. Az eddigiek alapján még nemigen lehet érté­kelni a verseny alakulását, hiszen ma indult meg, de már sejtjük, kik köpött dől el majd a bajnokság. — Mi a verseny célja, kapnak-e a nyertesek jutalmat? — A verseny célja, hogy az ifjú­sággal megkedveltessük a sakkot, ezenkívül, hogy a jobbakat kiválo­gathassuk. Díjazásban részesülnek a helyezettek. Az első könyvjutalmat kap, hármat pedig oklevéllel tünte­tünk ki. Úgy látszik, a palánki diákok nem unatkoznak; vagy sakkoznak, vagy szurkolnak a sakkozóknak. Siklósi István IV. B. Angol vendég Egy verőfényes novemberi napon egyszerre népessé vált a gazdasági udvar. Minden arcról kíváncsiságot, izgatottságot lehet leolvasni. Mi lehet itt? — tűnődöm magam­ban, mikor valaki megkérdezi: — Te nem várod? — Kit? — Hát az angol vendéget. Elgondolkodom. Milyen külföldi vendég jöhet hozzánk? Kérdésre nem volt idő, mert valaki így szólt: — Jön Manchester Lordja. — Hát az meg mit keres itt? — Idejön lakni. Egy autó fordult be a gazdaság udvarára. Ez a leponyvázott teher­autó nem is tűnt volna fel, ha az vend a sport! Főleg a labdarúgás. Futballoznak a tanárok, a diákok, első. és negyedévesek egyaránt. Ta­valy óta még javultak is az eredmé­nyeink: a múlt évben kikaptunk a Közgazdasági Technikumtól 1:0-ra, legyőztük a Szekszárdi Gimnáziumot 3:2-rei a Tolnai Gimnáziumot pedig 2:l-re’ Az idei barátságos mérkőzésen meg vertük a Szekszárdi Gimnázium kollégiumi csapatát 6:l-re és a Köz- gazdasági Technikummal már dön­tetlent értünk el. Természetes, mint­hogy labdarúgásra alkalmas sportpá­lyánk van, délutánonként, ha jó az idő edzést tartunk, készülünk a kollé­giumi és a megyei középiskolai baj­nokságokra. Iskolánk az elmúlt évben csak 3 éves volt. Emiatt, nem is fejlődhetett ki igazán eredményesen sportéletünk. Mire valakinek a képességei kiala­kultak volna, már be is fejezte a ta­a gazdaságban A vendégváró csoport méltatlan­kodott: — Ilyen előkelő személyiség teher­autón! — Lehetetlenség! Közben megállt az autó és egy bőrkabátos fiatalember ugrott ki be­lőle. Az idegen az igazgatóhoz lé­pett és kezet fogott vele. — Megérkezett Manchester Lord­ja! — és nevetve az autóra mutat. Onnan röfögés hallatszott. — No lám, már meg is éhezett.;. Ugyanis „Manchester Lordja” te­nyészkan, amellvel a gazdaság csepp- vérkeresztezést óhajt végezni. nulmányait. Most a négyéves tanul­mányi időben talán megmutathat­juk, hogy van bennünk annyi akarat, erő és tehetség, hogy a tavalyinál jobban helytállunk a megyei közép­iskolai bajnokságokon is. Tavaly bi­zony nem kaptunk versenykiírást sem a röplabda bajnokságra, sem az asztalitenisz bajnokságra. Ha nem olvasnánk a Tolna megyei Népújsá­got, talán nem is értesültünk volna róla, hogy ezek a versenyek már le­zajlottak! Pedig-pedig... Az atlétika terén tanárunk, Szentirmai Ferenc, sokat segít nekünk. Még délutáni szabadidőnkben is csiszolja gyakor­latainkat. Tornászaink az idén, ha egyelőre kevés számban is, de már resztvettek a megyei ifjúsági verse­nyen és több helyezést értek el. Felszerelésünk van — ha nem is bőven. — Igen sokat jelent itt a KISZ és az ifjúság öntevékenysége. Jó lenne, ha egyszer a mj iskolánk is kapna a sportélet fejlesztésére valami anyagi támogatást is! —Megérkezett. Ö az! Szabó Sándor IV. Á. Sportéletünk Nálunk nagy népszerűségnek ör­TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA A VILÁG NEGYEDIK LEGNA­GYOBB VÁROSA A világ negyedik legnagyobb vá­rosa Sanghaj. Lakosainak száma el­éri a 7 millió 250 ezret. Sanghaj la­kóinak száma egy év alatt több mint egymillióval növekedett. HATALMAS GUANO TELEPRE BUKKANTAK JUGOSZLÁVIÁBAN A jugoszláv tengerparton lévő Sibe- nik közelében nemrég nagyobb bar­langra bukkantak. A barlang évszá­zadokon át madarak és bőregerek éj­szakai tanyázó helye volt. Ennél­fogva hatalmas guano rétegek rakód­tak le a barlang alján. E rétegek he­lyenként 4 méteresek. Illetékes mező. gazdasági szervek most megkezdték a többszáz vagonra becsült értékes trágya elszállítását. FELFÚJHATÓ MENTŐ TUTAJ Egy londoni kiállításon 10 és 25 személyes felfújható mentőtutajt mu­tattak be. Ilyen mentőtutajjal mái megmentették egy halászhajó legény ségét a nyílt tengeren. A tutajt repülőgépről dobták le és a vízen fújták fel. ÉGHETETLEN SZÖVET Londonban egy kiállításon éghe­tetlen ruha- és ipari szöveteket mu­tattak be. A szövetet speciális eljá­rással teszik éghetetlenné. A kiállí­táson bemutatták, hogyan ég el a szövet kezelés előtt. Ugyanez a szövet a speciális eljárás után nem gyullad meg. ALUMÍNIUM ÉPÜLET-HOMLOKZAT A francia építőipar újabban sűrűn alkalmazza az alumíniumot. Lille-ben egy épület homlokzatát alumínium elemekből állították össze. FÜTYÜLŐ PECSENYE A legkorszerűbb konyha érdekes új kelléke egy fütyülővei egybeépí­tett, különleges hőmérő. Az a rendel­tetése, hogy akadályozza meg a hús leégését. A hőmérőt beleszúrják a sütésre elkészített húsba és az új­szerű készülék fütyüléssel jelzi, ha megsült a pecsenye.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents