Tolna Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 283-306. szám)
1957-12-15 / 295. szám
VOrVA Mr try VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! e MAGYAR S ZÜ11A LISTA MŰNK Á SPART ÉS A T A NÁ CSŐK LAPJA II. évfolyam, 295. szám. MA 10 OLDAL. ARA: 60 FILLÉR Vasárnap, 1957 december 15. II szekszárdi magyar—lengyel baráti esten fellép Garay György hegedűművész A Szekszárdi Városi Hazafias Népfront és a budapesti Lengyel Művelődési Intézet december 16-án, hétfőn este 6 órai kezdettel a Városi Kultur- házban magyar—lengyel baráti estet rendez. Az est keretében fellép Garay György hegedűművész, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze is, aki néhány héttel ennekelőtte óriási sikerrel vendégszerepeit a zeneiskola évadnyitó hangversenyén. Az esten Petri Endre zongoraművész működik még közre, az előadás után felszólal a lengyel nagykövetség kiküldötte is. Befejezésképpen öt kisfilm kerül ve. títésre: 1. Varsó mégis él; 2. Prozdin völgye; 3. Filotex tanár úr; 4. Siok- tatás Zakopanéban; 5. Mazovse- együttes, A Városi Hazafias Népfront Bizottság ezúton hívja meg a színvonalasnak ígérkező estre a város dolgozóit. A falun is a szocializmus a végcél Kádár János elvtárs beszéde a barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet zárszámadó közgyűlésén A Somogy megyei barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben pénteken este tartották az évvégi zárszámadó közgyűlést. A zárszámadó közgyűlésen Kádár János elvtárs vezetésével többen resztvettek a párt és a kormány vezetői közül -is. A IX. zárszámadó közgyűlésen Losonczi Pál a tsz Kossuth-dijas elnöke, ír Szocialista Munka Hőse mondott beszámolót a szövetkezet gazdálkodásáról. A szövetkezeti tagság és a meghívott egyéni gazdák nagy érdeklődése közben felszólalt Kádár János elvtárs, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára is. Kádár János elvtárs beszéde — Amikor ennek az évnek az eredményeiről beszélünk — mondotta — szólni szoktunk arról, hogy a mezőgazdasági termelés az idén jobb volt, mint az elmúlt esztendőben. Igaz, hogy segített az időjárás, de a földeken dolgozó embereknek nem kell magyarázni: lehet a legnagyszerűbb időjárás is, ha egyszer nincs jó munka, akkor nincs jó termés! Ha figyelembe vesszük, hogy a múlt esztendőben milyen-körülmények között kellett az őszieket elvetni és hogyan kezdődött az idén a munka, el lehet mondani, fiogy az idei jobb mezőgazdasági eredmény a magyar parasztság nagyon komoly érdeme, amiért megbecsülés jár! Államunk számára különös jelentősége van annak, hogy az áUami gazdaságok — amelyek sok éven át ráfizetéssel — bizony nem nagyon jól dolgoztak, fennállásuk óta ebben az évben érték el a legjobb gazdasági eredményt. Ugyanitt kell megemlíteni, hogy a termelőszövetkezetek — bár nagy megrázkódtatásokon mentek át, például a gabonatermelésben, általában 30 százalékkal, néhol egyharmadával jobb eredményt értek el, mint ez egyéni gazdaságok. Ezért ugyancsak megbecsülés és elismerés jár a termelőszövetkezeti parasztságnak! — A beszámolóból hallottuk — folytatta Kádár János —, hogy a barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet holdankint mintegy 13 mázsás búzatermést ért el — az egyéni gazdálkodók 8.4 mázsás termésével szemben. Hasonló arányú volt az árpa- és a kukoricatermés is. Az eredmények itt is jóval meghaladják az egyénieket. Hallottunk azokról a nehézségekről, amelyek között a szövetkezet megkezdte a gazdasági évet. — Abban a viharban, amely hazánkat az elmúlt esztendőben sújtotta, a parasztság általában helytállt. A parasztemberek megállták helyüket, többek között a népköztársaság fegyveres védelmében is. Hiszen azoknak a fegyveres erőknek a sorában, amelyeket a forradalmi munkás-paraszt kormány 1956 november 4-től kezdve megszervezett, a honvéd, rendőr, karhatalmi, továbbá később a munkásőrség soraiban nagy számban ott voltak a parasztság fiai, akik saját kezükkel, fegyverükkel és közülük nem kevesen életük árán is, védelmezték ezt az országot. Ebben az évben jól megoldott a kormány egy rendkívül fontos és nagyon nehéz kérdést: mindnyájan ismerik azt a vitát, amely nálunk éveken át folyt a begyűjtési rendszerről Megállapíthatjuk, hogy nálunk nem jól működött a begyűjtési rendszer. Nem volt könnyű megszüntetni a begyűjtést, áttérni a felvásárlás rendszerére. A párt politikájának megfelelően azonban a kormány mégis ezt határozta el. Mindenki tanúsíthatja, hogy a felvásárlási rendszer a parasztság számára jó áron biztosította a városi dolgozók kenyérszükségletét anélkül, hogy bármiféle adminisztratív eszközt, vagy nyomást alkalmaztak volna. Azt hiszem, mindnyájan igazolhatják, hosy ez így van! (Úgy van! Nagy taDs!) Ez a kérdés nagyon fon tos az állam és a nép normális élete szempontjából, mert ha baj van a kenyérrel, akkor baj van a normális élettel is. A parasztság — a szövetkezetek és az egyénileg gazdálkodók is — az idén általában eleget tettek adófizetési kötelezettségüknek. Ezenkívül a falus; takarékbetétek összege — a normális helyzet beálltával — nagyon szépen növekedett. Ez jó azoknak is, akik takarékba tették a pénzüket és jó az államnak is. termő föld után kellene-e az adót kivetni, hanem az volt a gondjuk, hogy visszaadjuk-e megint a kilencszázezer holdat Mindszenty hercegprímásnak, a száznegyvenezer holdat Eszterházy hercegnek, — aki most Ausztriában szedi vissza a parasztoktól a régi földbirtokát és a többi- nagybirtokot a földbirtokosoknak. Amikor erről volt szó, a parasztság óriási többsége azt mondta, hogy „nem, én nem akarom a régi világot, én a népi demokráciát akarom”. Ez volt a parasztság igaz; szavazata a rendszer mellett. A munkás-paraszt szövetség az ellenforradalmi támadás idején megerősödött. A régi földbirtokosok és kapitalisták arra számítottak, hogy a parasztság őket fogja támogatni és itt vissza lehet állítani a régi világot. A parasztság azonban már nem támogatta őket. Vannak a falusi emberek között, akik büszkék erre a helytállásra — és büszkék is lehetnek rá — s néha úgy beszélnek, hogy bizony „mj falun jobban megálltuk a helyünket, mint a városban a munkások”. — Ezeknek nincs igazuk, mert más volt a helyzet abban az időben a városban és más a falun. A városban él séget ad maguknak arra, hogy megbocsátok legyenek a tévelygőkkel szemben. Mert nem az a cél, hogy egy ilyen embert — akit valaki uszított valamire, hiszen aki három lemondó nyilatkozatot is beküldött, azt legalább hat helyről piszkálták — ezt az embert odaajándékozzuk az ellenségnek. Ezt nem szabad, a tévelygőkkel szemben türelmet kell tanúsítani, s mi ezt a politikát folytatjuk! — Félreértés ne essék, ehhez hozzá tartozik az is, hogy a támadókkal, az ellenséggel szemben, keménynek kell lenni. Maguk tudják, hogy most mindenhol ordítják Nyugaton: miért nem akkor itt mit tudtak volna hárman adunk amnesztiát, miért csukják be csinálni. Ma itt nem. lenne akkor sző- az írókat, stb. Mi erre azt mondjuk, vetkezet és most nem tartottunk azért, mert ők voltak a támadók. Né. volna közgyűlést. íme a munkás- osztály vezető szerepe a forradalmi ellentámadásban! — kedves elvtársak — a régi reakciós világ fő ereje. Budapesten él — nem kevés tízezer — olyan ember, aki esküdt ellensége a népi demokráciának. — Ne felejtsék el, hogy a munkás- osztály az ellenforradalom elleni harcban is döntő szerepet játszott. Hallottuk Szili István elvtársat, aki elmondta, hogy amikor hárman voltak a legkritikusabb időben, akkor is elhatározták, hogy kitartanak. De ha mi a munkásosztály forradalmi pártjára támaszkodva, a kommunisták erejére támaszkodva a központban nem tudjuk úgy megszervezni az ellentámadást, hogy megsemmisítsük az ellenforradalmat és a régi urak ide visszaültek volna Legyünk úgy büszkék a győzelemre, hogy mi munkások és parasztok megint együtt védtük meg a munkás—paraszt államunkat és letörtük a kezét annak, aki megpróbálta ezt megsemmisíteni. A megbántott parasztemberek dolgát a lehetőségekhez képest rendbehozzuk A munkás—paraszt szövetség az ellenforradalmi támadás idején megerősödött — Hallom, hogy Somogybán he- helyenként jelentkezik az a bizonyos ,.ősi föld" probléma. Nézzük meg ennek a paraszti oldalát. Van oiyar falu is, ahol tíz esztendő alatt mái hétszer volt tagosítás. Ott már senki sem tudja a földről pontosan, hogy eredetileg ki, mennyit dolgozott azon Ha mi most az ilyen faluban elkezdenénk a földeket felforgatni, ott nemcsak a termelőszövetkezetek rend. jét bontanánk meg, hanem az egyéni gazdát is megzavarnánk, mert már az egész földbirtok össze-vissza keveredett. Ezt nem lehet az ilyen faluban megcsinálni, mert akkor megszűnik minden termelés, nemcsak a szövetkezeti, hanem az egyéni is Egy egyéni gazda sem tud többé dolgozni, ha az egész falut újra meg újra összeforgatjuk. De gondolják meg a mi paraszt- embereink, hogy igazán mi is az „ősi föld?” Elvégre jöhet majd az ősi föld „igazi gazdája", aki bebizonyítja hogy az ő apja már Árpáddal jött be és ezért neki hatvanezer hold jár Nem lehet tehát az ősi föld jelszól elfogadni. Nem lehet az állam rendjét felborítani. Persze, vannak megbántott paraszt emberek is, de most mit csináljunk. Nyissuk ki a kaput a régi tulajdonosok előtt, mert ők is jönnek az ősi földjeikért? Ezt mi nem tehetjük, mert akkor a parasztságnak nem lesz földje. A megbántott parasztemberek dolgát viszont a lehetőségekhez képest rendbehozzuk. — Mi türelemmel voltunk a tévelygők iránt — folytatta Kádár János — maguk is említették, hogy voltak akik az ellenforradalom idején kiléptek és mindenfélét mondtak a szövetkezetre. Nagy türelmet kell tanúsítani! Nézzenek meg minden embert és aszerint bírálják el, hogy az illetők esküdt gllenségeink-e vagy alapjában véve a mi húsúnkból, vérünkből valók-e, közénk tartoznak-e? És ha erre maguk azt válaszolják hogy az ellenséggel nem állunk szómég ha tavaly egy kissé meg is zavarodott — kötelességünk visszasegíteni a. helyes útra, akkor maguknak van igazuk. Ez erkölcsi lehetőpünk békében élt és dolgozott nem bántott senkit, mégis rátámadtak. Aki rátamadt, azt meg kell büntetni. fUgy van!) —- Az egyik felszólaló nagyon fontos dologra figyelmeztetett: Hallgassuk meg az embereket. Mondja el mindenki mi a baja. véleménye, javaslata. Legyen ehhez türelmünk, mert ha nem mernek szólni az emberek, abból sohasem lesz jó dolog. Sokan vagyunk, gondolkozzunk mindnyájan. Meg kell tehát hallgatni az embereket, mérlegelni, vajon jó-e az. amit mondanak. Ha jó, meg kell szívlelni. Ez is egyik erőnk, hogy így gondolkodunk. A falun is a szocializmus a végcél — Beszélnünk kell a jövőről, s benne a mezőgazdaságról. Milyen jövő áll előttünk? Általános célkitűzésünk hogy a szocialista társadalmat akarjuk építeni szocialista módon, úgyhogy közben a dolgozó emberek élete a lehetőségékhez képest javuljon, s megvédj ük azt, ami ehhez a munkához szükséges — a békét. Ez a mi általános politikánk. Ebben magától értetődően benne van az is, hogy végeredményben a falun is a szocializmus a végcél. Máskép ugyanis nem lehetséges szocialista társadalmat építeni. — Elsősorban az a feladatunk, hogy fejlesszük az egész mezőgazdaságot a termelőszövetkezeteket, az államj gazdaságokat, az egyéni gazdálkodást — mert ha ezt elmulasztjuk, akkor mezőgazdaságunk nem nyújtja azt, ami az ország egész fejlődéséhez szükséges. Van-e itt tenni, való? Nagyon is sok van. Csak egyetlenegyet említek meg közülük. Ha megnézzük a búza önköltségét, vagyis hogy mennyibe kerül egy mázsa búza megtermelése, akkor a dolog nálunk úgy néz ki, hogy az egyéni gazdának országos átlagban száznyolcvan forintba kerül egy mázsa búza megtermelése, gyengébb termelőszövetkezetnél száznegyven-százötven forintba, jobb termelőszövetkezeteknél és állami gazdaságoknál 130 forintba. Ez nagyon szép eredmény, ha az egyéniek 180 forintjához mérjük. De tudni kell azt is, hogy a világpiacon kanadai, amerikai búzával is jelentkeznek, .amelynek az önköltsége 40 forint. Élhet-e egy ország úgy, hogy olyan fontos terményt, mint a búza, ilyen drágán termel? Nem élhet. A mezőgazdaságot tehát minden vonalon fejleszteni kell. — Hogyan lehet ezt elérni? Lehet azon az egyszerű módon is, hogy általában kicsit jobban dolgozunk: a nocséknláí mepsziintetésével. meS az olyan „szerző emberek’’ lefegyverzésével, akik szeretik úgy intézni a dolgokat, hogy este lehetőleg ne üres kézzel menjenek haza. (Derültség.) Közgazdasági értelemben azonban a mezőgazdaságot csak nagyüzemi termeléssel lehet fejleszteni. A mező- gazdaság nagyüzemi fejlesztésének is többféle módja van. A kisbirtok az egész világon mindinkább összezsugorodik, megszűnne, eltűnik. Lehet nagyüzemi termelést kialakítani kapitalista módon is, például az Egyesült Államokban. A mezőgazdaság ott olyan modem technikával dolgozik, hogy bár a miénk volna olyan, de ők, a gépesítésben körülbelül hetven éves előnnyel indultak. Mégis, hogy néz kj ott a nagyüzemi termelés? Úgy, hogy a mezőgazdasági krízis idején a 30-as években — négy esztendő alatt 670.000 farmer ment tönkre az Egyesült Államokban. Ez nem kis szám. Olyan emberek voltajj ezek, akiknek volt gazdaságuk, s aztán egyszerre nem lett. Ott maradt a földjük, meg a vityillójuk, nekik pedig megmaradt a kabátjuk és a nadrágjuk, — aztán elmentek az országúton valamelyik nagyváros irányába munkát keresni, koldultak, vagy elpusztultak. Mindez rövid néhány év alatt következett be. Angliában, ahol a lakosság nyolc százaléka a mezőgazdaságban dolgozik, ez a nyolc százalék mind kisbirtokos. — Nincs ott kisbirtokos még mutatóban sem. Ezek mind nagybirtokosok és kisbérlők. A kisbérlők nem a saját földjükön dolgoznak, hanem felesben, harmadában, pénzért vagy más módon. Maguk között is sokan voltak ilyenek a régi világban. — A másik út a szocialista út. Ezen is járnak népek. A Szovjetunióban a harmincas években az egész parasztság a szocialista útra lépett. Ott is (Folytatás a 2. oldalon.) Az ellenforradalom viharában a termelőszövetkezeti parasztság nagyobb része becsületesen és szépen megállta a helyét. Azok a dolgok, amelyeket itt végighallgattunk a Barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet akkori életéből, súlyos dolgok voltak. Itt is harc folyt! Itt a harc inkább politikai jellegű volt, de szerte az országban nagyon sok helyen véres harcot kellett vívniok azoknak az embereknek, akik a falun hívei a szocializmusnak, akik hűségesek voltak a termelőszövetkezethez. Amikor a központi hatalom még nem volt elég erős ahhoz, hogy minden faluban segítsen a szövetkezetben tömörült parasztságnak, maguk a leghűségesebb szövetkezeti parasztok ragadtak fegyvert, — vagy ahol nem volt fegyver, valami más kézbevaló szerszámot — és elűzték a szövetkezet ellen támadó ellenséget. v, — A termelőszövetkezeti kérdés a parasztok számára nagy kérdés. Az egyéni parasztok valahogy úgy vannak a szövetkezettel, hogy ők nem akarnak kapitalizmust, semmi szín alatt sem akarnak hátrafelé menni, viszont egyrészük előremenni sem akar. Legjobban valam; olyan mesebeli helyzetet szeretnének, hogy vala hogy egy helyen lebegjünk, se előre se hátra ne menjünk, sem kapitalizmus, sem szocializmus ne legyen. Pedig ilyen emberi társadalom nincs a világon. Lehet választani. Lehet kapitalizmust is választani és volt olyan idő most tizenhárom hónappal ezelőtt — amikor a parasztság választhatott: Kapitalizmust akar, vagy népi demokráciát és szocializmust építeni. És amikor ezt a .kérdést az ellenforradalom felvetette, a parasztoknak nem az volt a gondjuk, hogy a szőlő után, vagy a szőlő-
