Tolna Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 283-306. szám)

1957-12-15 / 295. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 195: december Ifi. Kádár Járnim elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) volt megsértődé», baj — ott sem ment minden lakodalom módjára, de azért a parasztság többsége akarta, meg is valósította, ß. egy olyan erős államot épített fel, amelyet a má­sodik világháború idején még az el­lenség' is megtanult becsülni. Ezen js gondolkodni kell. Annyit összebeszél­tek ellenségeink a kolhozrendszerről, hogy ott milyen szörnyű a paraszt sorsa. Hitlerék megszállták az egész Ukrajnát, negyvenmillió paraszt 'ke­rült megszállásuk alá. Nem volt ott szovjet fennhatóság, évekig tartották megszállva, mégis a kolhozparaszto- .kat sem pénzzel, sem ígérettel, sem egyébbel nem tudta Hitler rászedni, ■hogy egy négyzetméternyi földet is ki sajátítsanak maguknak abból, ami valaha a kolhozé volt. — A német megszállás alatt éj­szaka kijártak megcsókolni a kolhoz földjét. És kiverték a nácikat, utána pedig helyreállították a gazdaságot. Kínában jelenleg a paraszti lakosság' 96 százaléka, ötszáz millió ember tö­mörült termelőszövetkezetekbe. Bul­gáriában a parasztság 37 százaléka, Romániában több, mint 42 százaléka lépett be a termelőszövetkezetbe. Ez a helyes út! Mi nem csaphatunk be senkit, nem fogunk embereket bottá] beverni a szövetkezetbe, mert megta­nultuk, hogy így nem lehet csinálni. Tessék szavazni, melyik jobb: a szö­vetkezés, vagy pedig visszamenni a régi kapitalista nyomorba? Az akarjuk, hogy boldoguljon a szövetkezeti és az egyénileg dolgozó parasztság — Mit kell csinálni, hogy előreha­ladjunk? A párt KözpoAti Bizottsága és a kormány azt akarja a jövőbeli is, meg azután is, hogy mind a ter­melőszövetkezeti, mind az egyénileg dolgozó parasztság boldoguljon. Ez a mi politikánk. Azt akarjuk, hogy minden parasztember ,aki dolgozik és nem lótolvajlással, vagy uzsorával keresi a pénzt, boldoguljon. De az egyéni parasztok is gondolkozzanak azon, hova vezet az út, gondolkozó ember módjára mérlegeljék helyzetü­ket és így igazítsák el életük útját. Meggyőződésem, hogy az egyén; pa­rasztság kilencvenkilenc százaléka néhány év alatt belátja a termelőszö­vetkezet előnyeit. De valahogy szere­tik kicsit húzn; az időt. — Panaszok hangzottak el az adó­ról. Akik régebben is gazdálkodtak, nagyon jól tudják, milyen volt azelőtt az adózás. A felszabadulás után megkezdődött a pénzromlás. Aki ak­kor önállóan gazdálkodott, semmi mást nem kellett csinálnia, mint két hetet késni az adófizetéssel és akkor öt cigaretta árával kifizette az év; adót. Emlékeznek rá, milyen szörnyű volt a pénzromlás az ipari munká­soknak. Az egyénileg dolgozó pa­rasztemberek viszont a pénzromlás idején ténylegesen nem fizettek adót, a végén adósságuk is eltűnt. Az ál­lamnak azonban léteznie kell, ki­adásai vannak, iskolát kell fenntar. tania, védenie kell határait. Az ehhez szükséges értéket is a dolgozó embe­rek teremtik elő. Tegyék kezüket a szívükre: igazság-e az, ha minden közterhet az ipari munkás visel? — Nyugodt lelkiismerettel nem rhond- hatja senki sem, hogy parasztságunk adóterhei elviselhetetlenek. Melyik parasztember nem tudja, hogy ha fog magának egy disznót, felhizlalja és agyoncsapja, máris zömében elő­teremtette az adófizetéshez szüksé­ges összeget. Ne sértődjék meg senki sem, ha valahol a közteherviselésről esik szó. Nem lehet elfelejteni, hogy munkásemberek is vannak a világon Az idén tavasszal és nyáron némi kis perlekedéssel, a kormány a munka­bér-alapból a munkásoktól vissza­vette azt, ami törvényesen nem járt. Ha olyasmit juttatunk, ami tör­vényese,n nem jár, felborul az or­szág gazdasági egyensúlya. Ha maguk megszavazzák, az adót fe­lére lehet szállítani, de akkor tönk^ tesszük pénzünket; vagy inflációt csinálunk, vagy normálisan élünk. Mi azt mondjuk, hogy normálisan kell élni, az adót meg kell fizetni. Ez nem megy másképpen. — A termelőszövetkezeteknek feltétlenül fejlődniök kell. Elő­ször is jobban kel! gozdálkod- niok. Ebben a szövetkezetben jól gazdál­kodtak, de maga az elnök is azt mondotta, hogy ennél még jobban is lehet! Meg kell keresni ennek mód­ját és lehetőségét, mert ez az ország és a nép érdeke is. Ezenkívül a ter­melőszövetkezeti tagok érdeke is! Van itt néhány okos és helyes dolog — például a részesedés elosztása. Eredményesnek látszik ez a kísérlet. Nem okos dolog azonban, ha azt akkordnak, meg nem tudom minek nevezik, mert a termelőszövetkezet mégsem gyár. A becsületes neve en­nek: a részesedés elosztása. Tapasz­talják ki: ha jó. tartsák meg, ha nem jó, javítani kell rajta. Helyes, ha az árutermelés is növekszik. Ez a tagok nak sem rossz és általában a népnek meg az országnak is jó. Ha az államot nem erősítjük, a szövetkezet sem lehet erős Van itt egy-két dolog, amelyen le­hetne vitatkozni. Bár most nem aka­rok vitatkozni a szövetkezettel, mi­vel szépen és jól dolgozott. Például sokan mondják — akik ismerik ezt a szövetkezetei — valamilyen címen valamicskét még lekanyarit saját magának. Egy évre jó, lehet. Mon­dok azonban valamit: Ha az államot nem erősítjük, a szövetkezet sem lehet erős. For­dítva is így van: államunk akkor erős, ha a szövetkezetek is erősek. A kilépettekről már szóltam. Nem tudom, jó-e, a hasonlat, vagy nem. Emlékszem, amikor két munkáspárt volt Magyarorszáeon — a felszaba­dulás után — a Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt, akkor ne­künk a munkásegység volt az .általá­nos politikánk. Minden kommunistát arra biztattunk, hogy egyetértésre törekedjék a szociáldemokratákkal. Ezt általában csinálták is, néhol azonban nem. Azt mondtuk az ilye­neknek: igaz, hogy most két pártban vagyunk, de arra gondolj: ha a mi munkásosztályunk előre megy, akkor valamikor egy párt­ban leszünk — ilyen vagy olyan formában, de ez a te jövendő elvtársad, most úgy beszélj vele, hogy később ne legyen nehéz a kibékülés. És így vagyunk ezekkel a kilépettek­kel is. Persze a kilépettek között vannak úgynevezett gumiemberek, akik nekirugaszkodnak. Belépnek, aztán 1953-ban újra nekirugaszkod­nak, kilépnek, megint nekirugasz­kodnak, belépnek és 1956-ban újra kilépnek. De azért legyenek türe­lemmel, mert akár haragszanak ezekre a kilépettekre, akár nem, vesznek-e be ilyeneket, vagy nem, én kijelentem: ha mi eljövünk ide három év múlva valami közgyűlésre — remélem mindnyájan jó egészség­ben tudunk találkozni — biztos va­gyok, hogy azok, akikkel ma veszek­szenek, itt fognak ülni, rendes és lelkes tagok lesznek. Ugyanez a hely­zet az egyéni gazdával is. Ha nem is értünk vele egyet, próbáljuk őt megérteni. Ha egy egyéni gazdát látok, aki életre-halálra kapaszkodik a saját kis gazdaságához, eszem ágába sem jut, hogy azt mondjam: gazember, vagy ellensége a köznek, mert ő nem azért kapaszkodik ahhoz, mert ellen­sége volna a szövetkezetnek, hanem mert gyermekkora óta látta azt a szörnyűséget, amelyben ő felnőtt, azt a sorsbizonytalanságot, amelyben a szegény ember volt és csak azt ta­nulta meg, hogy ha a kis földjéhez kapaszkodik, akkor a víz fölött ma­rad, ha az kiesik a kezéből, elsüly- lyed. Innen ered aztán, hogy az egyéniek egy része nem tudja olyan könnyen ráadni fejét a szövetkezetre. Ezt meg kell érte­ni, s nem mint ellenséggel kell beszélni velük, annál kevésbé nem, mert valamikor ők is itt lesznek — ha szabad azt mondanom, a lelki szemeimmel látom: ez a falu egy nagy virágzó termelőszövetkezete lesz azoknak, akik itt szövetkeztek és dol­goznak. Ha mindennek ez a jövője, akkor eszerint „veszekedjenek“ egy­mással. Rendezzük a tsz tagok nyugdíját is — Mi, a szövetkezeti tagok nyug­díjkérdését is rendezni akarjuk. A közeljövőben meg fog jelenni a ren­delet. Megmondom azt is, hogy ez a nyugdíj nem lesz akkora, mint a régi világban egy vezérigazgatónak a nyugdíja volt, de mi azt szeretnénk, hogy az ország és a termelőszövetke­zetek erejéhez mérten feltétlen biz­tosítva legyen, "hogy ha a termelőszövetkezetb«;n egy tag odajut, hogy koránál fogva, vagy más miatt kiesik a kezéből a munka, akkor ne legyen belőle koldus, hanem megbecsült em­ber legyen, akinek a közösség tartozik annyival, hogy eltartsa őt. Ezt mi szabályozni akarjuk, azon a nívón, amire most a gazdasági le­hetőség megvan. Ha majd valamikor jobb lesz a helyzet, akkor még ja­vítani fogunk. De az elv a fontos: Ha mi azt mondjuk, hogy a szocializ­mus magasabbrendű, s a falun a szö­vetkezet a szocializmus, ennek úgy kell bánnia az öregeivel, ahogy az ember szokott az emberrel bánni, — A pártszervezet irányításával £ helyi szerveknek is — a gépállomás­nak, a tanácsnak, a népfrontnak — kell segíteniük a szövetkezetét. D« én itt az egyéni paraszttársunkkal ér­tek egyet: nagyon óvakodjanak bár­miféle erőszaktól. Nem szabad erő­szakot alkalmazni. Fontos a felvilá­gosító szó. Nem szeretik az emberek ha lökdösik őket valami ajtj felé, el­jönnek maguktól is, ha megmagya­rázzák, hogy ott van dolguk és od£ kell menniök. Amíg mi itt tanako. dunk azon, hogy szövetkezetben, vágj nem szövetkezetben dolgozzék-e a pa­rasztember, hogy az adót bor utár vagy szőlőterület után fizessék-e, mi. ve] foglalkoztak ez alatt is például a; amerikai imperialisták? — Mi meg vigyünk győződve róla, hogy a szocialista tábor sok minden­féle oknál fogva erősebb, mint a nyugati imperialisták tábora, és ha nekik eszükbe jut az, hogy háborút robbantsanak ki, ez az imperializmus és a kapitalizmus vége lesz a világon. De m] nem akarunk háborút. Nekünk béke kell. De mégis gondolkozni kell azon, hogy ők mivel foglalkoznak, mert résen kell lennünk. Nézzék meg mi­lyen számvetéseket csinálnak most ők. Kiszámítják, hogy az atom- és hidrogénháború esetén az Egyesült Ál­lamokban körülbelül ötven millió ember pusztulna el. Ez az ottani la­kosság egyharmada. Ezek úgy szá­molnak az emberekkel, mint nálunk a hentes a mészárszékben a disznó­hússal. Azt mondják: körülbelül öt­venmillió emberük pusztulna el a százötven millióból. De azt is mond­ják: ezt az ötvenmilliót csökkenteni tudnák harminc millióra. Csak har­minc millió amerikai pusztulna el, ha Nyugat-Európában: Angliában, Fran­ciaországban, Nyugat-Németország- ban atomtámaszpontokat építenek ki, s hozzáfűzik — mert ezek cinikus emberek — igaz, hogy ez azzal járna, hogy Nyugat-Európában ^nyolcvan millió ember halna meg, de náluk Amerikában húsz millióval kevesebb és ez nekik jó. Erős szocialista Magyar ISépköztársaságot akarunk — Mit tudunk mi tenni mi a b kéért? Nekünk nincs hidrogénbon bánk, mi kis ország és szegény n< vagyunk. Mi is tudunk mégis val mit tenni a békéért. Ha m; a né demokratikus államunkat olyan erő sé tesszük, a vezetés és a nép olys egységes, hogy abból minden imp rialista megérti, hogy itt köztür nincs keresnivalója, akkor ő már V. V. Kuznyecov javaslata az ENSZ politikai bizottságában New York (TASZSZ). A politikai bizottság legutóbbi ülésén, a békés együttélés elveiről szóló nyilatkozat vitájában felszólalt Kuznyecov, a Szovjetunió képviselője. Hangoztatta, hogy a szovjet kormány, amikor az Egyesült Nemzetek közgyűlése elé terjeszti a békés együttélés elveiről szóló nyilatkozat tervezetét, abból a szilárd meggyőződésből indul ki, hogy a jelenleg kialakuló nemzetközi helyzet súlyos veszélyéket rejt magá­ban az általános béke szempontjá­ból. Hangsúlyozta: a Szovjetunió és valamennyi szocialista ország szá­mára a békeszerető külpolitika egész politikájuk alapját képezi. A Szovjetunió kész arra, hogy ki­fejlessze és javítsa kapcsolatait Ang­liával, Franciaországgal, Japánnal, Olaszországgal, a Német Szövetségi Köztársasággal, továbbá minden más állammal, amely szintén kí­vánja ezt, a kölcsönös megbecsülés, az egyenjogúság és egjmiás érdekei­nek figyelembevétele alapján. Kuznyecov kifejezte a szovjet kor­mánynak azt a készségét, hogy haj­landó megegyezni a nagyhatalmak vezetőinek személyes találkozójára vonatkozólag. A szovjet küldöttség javasolja, hogy a közgyűlés intéz­zen felhívást minden országhoz, hogy építsék kölcsönös kapcsolataikat a békés együttélés elveire. A szovjet küldöttség kormánya megbízásából javasolja, a közgyűlés jelenlegi ülésszaka vitassa meg az ál lamok békés együttélésének kérdé­sét, és fogadja el a következő szöve­gű nyilatkozatot: „A közgyűlés az Egyesült Nemze­teik egyik legfontosabb feladatá­nak tekinti az általános béke megszilárdítását és — társadalmi rendjüktől függetlenül — az ál­lamok közti baráti kapcsolatok fejlesztését — megelégedéssel állapítja meg, hogy a legutóbbi időkben sok állam az alábbi el­vekre építi más államokkal való kapcsolatait: 1. Egymás területi sérthetetlensé­gének és szuverenitásának kölcsö­nös tiszteletben tartása; 2. Meg nem támadás; 3. Egymás belügyeibe való be nem avatkozás sem gazdasági, sem poli­tikai, sem ideológiai jellegű okból; i. Egyenlőség és kölcsönös előny: 5. Békés együttélés. Kijelenti, hogy ezeknek az elvek­nek alkalmazása valamennyi ország kapcsolataiban rendkívül fontos sze­repet játszana a nemzetközi feszült­ség enyhítésében és a nemzetközi együttműködés fejlesztésében, s ezért felhívja az államokat, hogy kap csolataikban az említett elvekhez al­kalmazkodjanak, s bármely köztük keletkező vitát kizárólag békés esz­közökkel oldjanak meg.'’ Kuznyecov végül kijelentette: a? államok békés együttélésének elvei­ről szóló nyilatkozat elfogadása meg­felelne valamennyi nép érdekeinek és vágyainak. A szovjet küldöttség kifejezi azt a reményét, hogy a nyilatkozat-tervezet megnyeri minden ország támogatását. ESEMÉNYEK SOROKBAN Párizs (Reuter). A Párizs közelében fekvő Orsay atomfizikai laborató­riumban nyolcvan atomtudós pénte­ken „részletes sztrájkot’’ kezdett fizetésemelési követelésének támoga­tására. A sztrájkolok hangoztatják, hogy időközönként csökkentett munkát végeznek, mindaddig amíg fizetésü­ket íel nem emelik. * Newyork (AFP). Az ENSZ köz­gyűlésen pénteken 57 szavazattal 17 tartózkodás mellett elfogadta Equador Peru és Venezuela határozati javas­latát, amelynek értelmében bíznak Franciaország kameruni intézkedé­seiben, remélik, hogy hamarosan am­nesztiatörvény szüáetik és a normális helyzet megteremtése végett „a poli­tikai pártok lemondanak az erő­szakról.” * Párizs (DPA)'. Párizsi illetékes kö­rök megerősítették: Franciaország, Nyugat-Németország és Olaszország a fegyvergyártásban rálépett a mész. szemenő együttműködés útjára. Ez az együttműködés elsősorban a termelés megosztására vonatkozik. A Nyugat- európai Unió minisztertanácsának szombaton délután kezdődő párizsi ülésén is foglalkoztak a fegyverke­zési együttműködés kérdésével. kis hírek NAGYVILÁGBÓL UJ TENGERI ÁLLATOK AZ ÁLLATKERTBEN Az elmúlt hónapokban az Állati kert igazgatójának megbízásából az akvárium és terrárium-osztály veze­tője három világrész mentén gyűjtött tengeri állatokat és gazdag „zsák­mánnyal’’ tért haza. Van az új szerzemények között sok virágállat, tarisznyarák és ritka ten­geri hal, többek között csikóhalak, fonákhalak, koráll szirti halak. A gyűjtemény „legsúlyosabb” tagja a két és félmázsás óriás tengeri teknős. A madárosztály néhány porcellán bantam nevű tarka törpetyúkkal gya­rapodott. A kis tyúkok minden tolla háromszínű, a töve fekete, a közepe fehér, a vége sárga, lábait pedig ha­talmas toliseprő díszíti. A magdeburgi állatkertből szép shetlandi törpe mént kapott az Állat­kert. Beszereztek hazai állatokat is, egy­részt vérfelfrissítés céljából, más­részt kipusztulóban lévő fajtákat, többek között fekete pödröttszarvú rackajuhokat, pásztorkutyákat stb. AHOL MÉG SOHA NEM JÁRT EMBER Mimij — megfigyelőállomás (TASZSZ): A szovjet traktoros szánexpedició a Mirnij megfigyelőállomástól 1150 kilométernyire hatolt előre a déli földmágnességi sark felé, hogy itt megfigyelőállpmóst létesítsen. Az új megfigyelő állomás neve Kelet lesz. Az előrehatolás a sarkvidék belse­jében napról napra nehezebbé válik, mert a hó nagyon laza. A vontató traktorok hemyótalpa 60 centiméter mélységű nyomot vág a hóba. A Föld mágnességi sarkig már csupán 260 kilométer van hátra, de azt teljesen ismeretlen úton kell meg tennie, ahol ember még sohasem járt. világot nem tudja itt visszafordítani, s ez nagyon komoly hozzájárulás a békéhez. — Amikor egy egyén; ember azon tanakszik, hogy be a szövetkezetbe, vagy vissza a szövetkezetbe, vagy mi után fizessen adót, vagy mi után ne fizessen adót, azért ügyeljen arra, hogy gyorsan erősítsük a mi népi de­mokratikus államunkat, mert ha na­gyon sokáig osztozunk ilyen kisebb kérdésekben, akkor esetleg a béke kérdésében nem tesszük meg azt, amit meg kell tennünk: aránylag gyorsan, egyetértésben, erős szocia­lista Magyar Népköztársaságot épít­sünk fel. — Elvtársak! Azt hiszem'mindnyá­junk nak ez a kötelességünk, egyéniek­nek js, meg termelőszövetkezeti ta­goknak is, vezetőnek, meg nem veze­tőnek is. Ezért dolgozzunk egyetér­tésben, dolgozzunk úgy, hogy ne egy­mást üssük, hogy az ellenség neves­sen rajtunk, hanem értsünk egymás­sal szót és ha kell, üssük az ellensé­get — mondotta többek között Kádár János elvtárs.

Next

/
Thumbnails
Contents