Tolna Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 283-306. szám)

1957-12-13 / 293. szám

ISS1? december 13. TOLNA MEGYEI NfiPÜJSÁG S Váralján láttuk — hallottuk Jól fizet a vetőmagburgonya — Hatvanezer méter bél — Gazdag parasztok — Ami alapszabály ellenes — Cigányok — A sportról A* Idei gazdasági évben szép ered­ményeket értek el Váralján az Alkot­mány Termelőszövetkezet tagjai. Ezt bizonyítja az is, hogy csak készpénz­ből 23 forintot osztottak munkaegy­ségeként. A jövedelmet a következő gazdasági évben fokozni akarják. Er­ről beszél Borbély Sándor, a tsz el­nöke is. „Mi még nem próbálkoztunk a vető magburgonya termesztésével, de ar­ról már hallottunk, hogy szép jöve­delmet ad. Egy mázsa vetőmagbur­gonyáért 240—280 forintot fizet az állam. Úgy gondoltuk, hogy az 1958- as gazdasági évben 10 holdon terme­lünk vetőmagnak burgonyát. A burgonya ültetését és szedését géppel végezzük. Körülbelül számítva 100 000 forint jövedelmet számítunk burgonyából.’“ * November—decemberben kora reg­gelenként mind gyakrabban hallani, hogy egyik, s másik háznál is disznó­ölés van. A községben eddig körül­belül mintegy 350—400 hízót vágtak le, 130—180 kilós átlagsúlyban. A helyi földművesszövetkezettől érdek­lődtünk, hogyan készültek fel a disz­nóvágásokra, miből mennyi fogyott el. A földművesszövetkezet boltke­zelője, Fcrmanek Jánosné azt mon­dotta, hogy mintegy 50—60 000 méter szárazbelet és 7500 méter sózott belet adtak el, illetve vásároltak meg a község lakói, azonkívül só, rizs, fű­szerfélék, korlátlan mennyiségben állnak a vásárlók rendelkezésére. Váralján nem olyan sok, alig 15—20 egyéni parasztcsalád van, mivel a la­kosság zöme a helybeli és a környék­beli bányákba jár dolgozni. A köz­ségi tanácson arról hallottunk, hogy a beadás eltörlése után különösen megnőtt a parasztság termelési ked­ve. Javukra írandó, hogy azokon a földterületeken, ahova a tagosítás után kerültek, aránylag rövid idő alatt kétszeresére fokozták a talaj táperejét, ami megmutatkozott a több gabonában, terményben. Míg 1953-ban 23 darab volt a szarvas­marhaállomány, addig ma több mint 100 darab az egyéni gazdák szarvas­marhaállománya. Ez a jólét, különö­sen az építkezésekben nyilvánul meg. Nagyon sok gazda épít új házat. Szösz István 15 holdas egyéni gazda új háza eddig 100 000 forintba került, de még mintegy 50 000 forint értékű munkát végeznek rajta. Általában valamennyi gazda tatarozta épületét, vagy gazdasági épületet építtetett. A helybeliek szerint az elmúlt 15 év­ben nem volt annyi építkezés, mint most. * A termelőszövetkezeten kívül a községben évek óta működik egy I. típusú csoport is. A csoport 23 csa­ládja 200 holdon gazdálkodik és a hallottak alapján alapszabályellene­sen. Ugyanis csak egyedül a szántást végzik közösen, a betakarítást, az osztást már nem. A gyakorlat náluk az volt,1 elvetették a magot, utána kiparcellázták és mindenki betakarí­totta magának a termést. Az adóked­vezményt az idei évben azért, mert alapszabály-ellenesen működtek, már nem kapta meg az Uj Élet csoport tagsága. Érdekes eset, kissé nevetséges, hogy a babona mennyire él még az embe­rekben. A tanácsházán beszélgettünk, amikor bejött egy cigány ember, arra kérve a titkárt, adjon papírt, hogy eltemethessék halottjukat. Szó, szót követve elmondta azt is, nagyon sürgős lenne, két napja nem aludtak, félnek a halottól, és szeretnék le­bontani már a kunyhót. Az erdőben lakó cigányok ugyanis, ha halottjuk van, utána lebontják a kunyhót, má­sikat építenek, hogy a halott szelleme vissza ne jöjjön. A babonás cigány állítása szerint az éjjel már látta a halottat tüzet rakni és a kunyhó kö­rül táncolni. Arra a kérdésre, hogy mennyi idő alatt tudják a kunyhót felépíteni, azt válaszolta, közel kétszá zan vagyunk, egy nap alatt meglesz. * Sportéletről Váralján nem igen le­het beszélni, a futball szakosztály az egyetlen, amely működik. De, mivel a községi tanácson kívül anyagi tá­mogatást nem kapnak, létezni sem igen tudnak. Községfejlesztési alap­ból 3000 forint támogatást kapnak a jövő gazdasági évben is. A sportolók jogosan sérelmezik, mivel területükön á nagymányokiaknak, mázaiaknak is van önálló üzemrészük, sőt, ott van a bajai erdőgazdaság is, az erre a célra kiutalt keretből, ők is kaphas­sanak támogatást. P. R. Megjegyzések egy szavalóversenyhez December 8-án, vasárnap délelőtt a zeneiskolában rendezték meg az Arany János szavalóverseny szek­szárdi járási döntőjét. A szavalóver­seny eszméjét csak örömmel lehet üdvözölni, minél szélesebb rétegek­kel megszerettetni a szép költemé­nyeket, egészen közel vinni az emberek hez az irodalmat és ezen belül Arany János kultuszát ápolni, igen dicsére­tes dolog. Méltán illeti tehát elisme­rés a Megyei Tanács művelődési osz­tályát e nemes kezdeményezésért és annak kibontakoztatásáért. Bevezetőben ennyit a szándékról, amely nemes, és minden támogatást megérdemel. Sok siker is jelzi útját a szavalóversenyeknek. Községek­ben és járási szinten nem egy •kima­gaslóan nagysikerű szavalóestet ren­deztek különböző szervek, ez azonban mit sem változtat azon, hogy a szek­szárdi járási bemutató nem sikerült. Nem sikerült mégpedig elsősorban és döntően azért, mert a szavalok úgyszólván egymás előtt mondták el a verseket, a közönség száma — egészen optimális számítások szerint is — nem haladta meg a húsz főt. Márpedig nem hinném, hogy az ere­deti szándék a közönség kizárása volt. Tudom, hogy nem álltak rendel­kezésre nagy anyagi eszközök a szer­vezésnél, annyira szegények azonban nem vagyunk, hogy legalább egy pla­kátot ne tudtak volna elhelyezni a város központjában és egy negyedíves papíron meghívni az üzemek, hiva­talok és vállalatok szakszervezeti kultúrfelelősein keresztül a dolgozó­kat. Sikerült azonban a nagyközön­ség előtt titokban tartani a járási döntő időpontját, s legfeljebb az ment oda, aki valamilyen formában érdekelve volt, vagy éppenséggel be­tévedt. Minden negatív volta ellenére any- nyiban hasznos tapasztalatot hozott ez a bemutató, hogy a rendezők meg­tanulják: így nem szabad szervezni. Remélhetőleg a megyei döntőt alapo­sabban készítik elő. i pértélei hírei a bonyhádi járásból Szombaton, Bonyhádon a Magyar Szocialista Munkáspárt járási végre­hajtó bizottsága széleskörű pártak- tiva ülést tart. amelyen megvitatják a szocialista országok kommunista és munkáspártjainak Moszkvábon nyil­vánosságra hozott Nyilatkozatát, va­lamint a kommunista pártok által aláírt és ugyancsak Moszkvában köz­zétett Békekiáltványt. A járási ak­tíva után a pártalapszervezetekben taggyűlésen, pártnapokon és egyéb pártrendezvényen megvitatják a nem zetközi munkásmozgalom két fontos dokumentumát, s meghatározzák az ezzel kapcsolatos helyi tennivaló­kat is. * Nagy az érdeklődés szerte a járás­ban a most folyó pártnapok iránt, amelyeken különösen a ! külpoliti­kai helyzetet beszélik meg a pártta­gok cs pártonkívüliek. Egy-egy párt­napon átlagosan 50—60 fő vesz részt. Nagyvejkén és Lengyelben azonban meghaladta az érdeklődők száma a 100-at is. Bonyhádon, a járás székhe­lyén zsúfolásig megtelt a kultúrott­hon, ami azt jelenti, hogy mintggy 500-an voltak jelen a pártrendezvé­nyen. ŐSZI-TÉLI Az ősz Kisdorogon semmiben sem különbözik, mint más községekben. Itt is élik az emberek dolgos hétköz­napjaikat, örömtől, kocsmai poha- razgatásoktól hangos vasárnapjai­kat. De ez az ősz talán más, mint az előző éviek. Ha különbség van, az ta­lán az, hogy ezen az őszön sokkal több érdekesség történt, mint az előző években. HARMINC HÁZAT VILLAMOSÍTOTTAK A tanács jól használja fel a köz­ségfejlesztési alapot. Mindig arra költik a lakosság pénzét, ami a leg­fontosabb, ami a lakosság érdeke. Az egyik utcában az ősz elején kezdték el a villanyt bevezetni, ötszázhatvan méter hosszan húzták ki a vezetéke­ket, s a tanács ehhez 17 ezer forint­tal járult. Az utca villamosításával 30 házhoz vezették már be a petro­leum lámpák helyett a villanyt. Egy levél nyomán A levél néhány nappal ezelőtt ér­kezett, Őcsényből hozta a posta. Ta­kács László őcsényi lakos, az újtelepi hétgyermekes Lakatos-család sorsáról írt s & levélben felhívta a szerkesztő­ség figyelmét Lakatos István és 7 kis­korú gyermekének nélkülözésére, elk­ésettségére. A szerkesztőség munkatársa a me­gyei Nőtanács munkatársával a levél alapján a helyszínen győződött meg arról, hogy 'a levélírónak, sajnos, igaza van. Lakatos István alkalmi munkából tartja fenn a nagy csalá­dot. A gyermekek úgy sorakoznak egymásután, mint az orgonasípok. A legidősebb 11 éves, a legfiatalabb hét hónapos, felesége ezért nem tud munkába járni, így az apa keresete kevés ahhoz> hogy a népes családot eltartsa. Az őcsényi községi tanács végre­hajtó bizottsága Lakatos Istvánt házhelyhez juttatta az Újtelepen, amelyen a nyár folyamán megkezdte a házépítést és fundamentum nélkül, négy falat vert fel. Az építés — ahogy később megállapították — sza­bálytalan volt, így félbe kellett hagy­ni a házépítési munkát. Jelenleg a család egy kunyhószerű építményben lakik nehéz körülmények között. — A községi tanács — mondja Zala Béla a közigazgatás vezetője — ismeri a Lakatos-család problémáját és a legutóbbi tanácsülésen határo­zatot is hozott a család megsegítesere. A végrehajtó bizottság bontási anyagból téglát juttat Lakatoséknak, melyből a község kőművesiparosai felajánlották, hogy társadalmi mun­kával egy szoba-konyhás házat épí­tenek. Cselik Lajos, a községi pártszer­vezet titkára, akit ugyancsak felkere­sett munkatársunk, a párttagok fel­ajánlásáról beszélt. — Az őcsényi kommunisták, elha­tározták, hogy segítenek a sokgyer­mekes családon, a férfiak földmunkát vállaltak, a szövetkezeti nőbizottság mintegy 30 tagja pedig felajánlotta, hogy egy-egy napra elmennek Laka­tosokhoz falat tömni. Dicséretes a kezdeményezés, a tár­sadalmi összefogás, de az építést úgy gondoljuk, csak a tavasz folyamán lehet megkezdeni, a Lakatos-család­nak pedig sürgős segítségre van szük­sége. A megyei Nőtanács ruhaneműt és cipőt juttat a gyermekeknek, azonban a család a lakásprobléma megoldását csakis a községi tanács végrehajtó bizottságától várhatja. — A jelenleg érvényben lévő lakás- törvények p tekintetben igen megne­hezítik munkánkat — mondja Zala Béla. — Megoldást csak úgy találunk, ha a község lakói Is érzik a felelős­séget a Lakatos-család szégyenteljes helyzetének megszüntetéséért. POZSONYI IGNÁCNÉ Öt megyében ismerik és keresik a „Szekszárd" hálószobabútort Négy évvel ezelőtt húzták itt, a Mikes utca végén fel az első falakat és ma már egy korszerű üzem áll az egykori gidres-gödrös, pocsolyás liba­legelő helyén. Néhány munkással in­dult az üzem, a Szekszárdi Vasipari Vállalat asztalosrészlege. Ma az üzem összlétszáma ötven fő, ebből tizenöt a szakmunkás, tizennégy segédmun­kás és tizenhárom tanuló. Korszerű gépekkel, szalagszerűen készülne^ a bútorok. Az üzem már annyira „fel­nőttszámba” megy, hogy a várost tanács javaslatot tett a megyei tanácshoz a Vasipari Vál­lalattól való leválasztásra és ön­álló vállalattá való szervezésére. Mint önálló vállalat is megállná helyét. Az üzem fő terméke a hálószoba­bútor. Theisz György üzemvezetőnek és Andróczki Imre művezetőnek volt az ötlete, hogy ki kellene fejleszteni egy új hálószoba garnitúra típust, ami szebb, mutatósabb és jobb az ad­dig gyártott „Körmend” hálónál. — Először csak — ez év tavaszán — magánrendelésre készítettek néhány garnitúrát, de az új bútor annyira megnyerte nemcsak a megrendelők, hanem a kereskedelmi szakembereknek is a tetszését, hogy hivatalosan is elfogadott, típus lett belőle, a „Szekszárd” háló. Az első Az íróasztal mellett három ember ül nagy munkában vannak, készítik a kisvejkei Szabadság Termelőszövet­kezet éves termelési tervét. A tsz elnökével, Fülöp Sándorral beszélget­tünk a termelőszövetkezet életéről, eredményéről. — 1957 februárjában alakultunk — mondja —- 16 család 260 holdon kezdte el ismét a szövetkezeti gaz­dálkodást. Községünkben ugyanis volt már termelőszövetkezet, de a múlt év októberi eseményei tökéletesen megsemmisítették, széthurcoltak min­dent, úgyhogy amikor a volt tsz ron­csain megalakultunk, a 260 holdon és a 16 családon kívül semmink sem volt. Az első hónapokat sok problé­mával küszködtük végig, de sok segít­séget kaptunk az államtól és különö­sen jelentős segítséget adott a Teveli Gépállomás. Jó munkánkat bizonyítja a holdan­ként elért 13.5 mázsás búzaátlagter­més — folytatja Fülöp elvtárs. — Úgy gondolkodtunk a nyár folya­mán, hogy a szép termésből 150 má­zsát az államnak adunk el, a kapott pénzzel pedig felmerülő költségein­ket fedezni tudjuk. így is lett. Munka egységenként mégis tudtunk osztani 8 kiló búzát, 3 kiló árpát, 43 deka cukrot és 8 kiló kukoricát. Sok pél­dául a munkaegységenként kiosztott kukoriamennyiség de szép volt a ter­mésünk és az állatállomány részére Április óta már sorozatban gyárt­ják az új hálóbútort, ami azóta elju­tott a megye határain túlra is. A legutóbbi diszpozíció például Szek- szárdra, Tolnára, Bonyhádra, Ta­másiba, Dombóvárra és Tabra szól. De szállítottak már Székesfehérvárra, Barcsra, Csurgóra, Balatonboglárra, Marcaliba, Siófokra, Enyingre, Pécsre és Komlóra is. öt megyében Tolna megyén kí­vül Baranyában, Somogybán, Fe­jér és Zala megyékben ismerik már a ,,Szekszárd” hálószoba­bútort. A komlói bányásznapi vásárra pél­dául tíz garnitúrát szállított le az üzem. Onnét telefonáltak, hogy nem tudnának-e még tíz hálót küldeni. Az elmúlt napokban járt az üzem­ben a BÚTORÉRT minőségi ellenőre, tíz garnitúrát vett át minőségi kifo­gás nélkül. De nem volt baj a koráb­ban leszállított összesen kétszázhat. van garnitúrával sem, egy alkalom­mal fordult csak elő reklamáció, az egyik szekrénynek szállítás közben letörött a lába. Persze az üzemből azonnal motorkerékpáron szakembert küldtek ki a bonyhádi állomásra, hogy kijavítsa a szekrényt. Az idén háromszázhúsz garni­túra készül a „Szekszárd” háló­ból. Jövőre négyszáz. De azért „csali” ennyi, mert nem kap többre anyagot az üzem. Hatszázat is meg tudnának csinálni. év után még öt vagonnal tartalékolni is tud­tunk. Igaerő és gazdasági felszerelés nélkül láttunk az évhez. A most fel­mutatott eredményeink pedig arról tanúskodnak, hogy érdemes volt is­mét a szövetkezést választani. A na­pokban megtartott zárszámadási köz­gyűlésen vettük fel Bogos Ferencnét és vele együtt három új belépőnk van már. Annyit mondhatok még, elégedet­tek a tagok, elégedettek a 43 forint 94 filléres átszámított egy munka. egységértéikkel és bizakodva, nagy re­ményekkel indulunk és várjuk az 1958-as gazdasági évet — fejezte be a beszélgetést Fülöp Sándor, a kis­vejkei Szabadság Tsz elnöke. HIRDESSEN !A TOLNA MEGYEI Hirdetésfelvétel a Kiadóhivatalban Szekszárd, Mártirok-tere 15—17 HÍREK KISDOROGRÓL Számos lakó már a villanybevezetés előtt rádiót, villanyvasalót vásárolt. TÖBB MINT ÖTSZÁZ DARAB HÍZÓ Az idén, már most a tél kezdetén, mind gyakrabban hallani a faluban reggelenként disznó sikongatásokat. Nincs olyan család, akinek udvarán egy-két hízót saját szükségletre ne neveltek volna. A hét elején az Ál­latforgalmi Vállalat 42 darab „sza­bad“ sertést vásárolt fel a község gazdáitól. És még ehhez hozzátartozik az is, hogy az alig 350 családot szám­láló faluban több mint 500 hízót vág­nak majd a télen. Nem egy családban hármat is. NÉGY MÁZSÁVAL TÖBB BÚZA volt az átlagtermés kataszteri holdan ként, mint az elmúlt évben. Nem csak több, hanem sokkal jobb minőségű termés volt gabonából és más mező- gazdasági terményféleségből is. KÉT KILOMÉTER ÚTSZAKASZT társadalmi munkával hoztak helyre még az ősz beállta előtt. Csak egyszer szóltak a község lakóinak, hogy helyre kellene állítani a község egyik fontos útját. A nyári és a kora őszi zivatarok teljesen tönkretették ezt az utat. A községből 150 fogat és 300 gyalogmunkás több napig dol­gozott az út helyreállításán. A cu­korrépa és szár hordást már a tár­sadalmi munkában felújított úton végezték el a kisdorogiak. A KÖZSÉG LAKÓI KÖZÜL sokan járnak a Juhépusztai Állami Gazdaságba. A nyári hónapok alatt több mint háromszázan jártak át a gazdaságba idénymunkára. A téli hónapok alatt is 160 szerződött állandó munkás jár át Kisdorogról Juhépusztára.

Next

/
Thumbnails
Contents