Tolna Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 283-306. szám)

1957-12-01 / 283. szám

1957 december 1. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 7 Sárköz — a brüsszeli világkiállításon A szoba egyik sarkában rajzszö­gekkel barna falvédőpapírt erősít a falra. Olyan nagytakarításféle van a lakásban. — Ide akarom tönni a mosdót — mondja — azért rakom a papírt a falra, mert azon nem látszik mög, ha ráfröcsköljük a vizet. Arra mög nincs időm, hogy térítőt szőjek ma­gamnak... Lám, lám, MILYEN IS A SORS JÁTÉKA. Nem hiába mondják: a suszternak lyukas a cipője, a szabónak rossz a ruhája és ime; a szövőnőnek nincs arra ideje, hogy saját magának ké­szítsen falvédőt... Viszont nem is le­het ezen csodálkozni. Perity Mihály- né — rnert róla van szó — nem ki­sebb alkalomra, mint a brüsszeli világkiállításra készít sárközi szőt­test. — Szerepelt már a munkája nem­zetközi kiállításon? — Hogyne... Milánóban, Svájcban, Párizsban, aztán itthon is 1918—29- től kezdve nemzetközi vásárokon, kiállításokon... A falakon levő oklevelek, fényké­pek is tanúskodnak erről. Elég lenne csak felsorolni is, melyik évben, mi­lyen alkalomból kapta azokat Perity Mihályné. Hát még ha mindegyik oklevél történetét is elmesélné.... Mindezt nagyon jól összefoglalja három szó, ahogyan a beszélgetés közben monriia: „...alkotódíjas nénművész vagyok ...“ Igen, PERITY MIHALYNÉNAK nagy érdemei vannak abban, hogy megyénk egyik gazdag népművé­szeti hagyományokkal rendelkező részének, a Sárköznek gyönyörű szót tesei ma már eljutnak úgyszólván a világ minden rézére. — Sok kiállításon voltak már a munkáim, de ilyen nagyszabású kiál­lításon még nem, ugyancsak készülni kell rá, de közben tanfolyamot is ve­zetek majd Szekszárdon. De nézze csak meg, ami már készül... A szövőszékről leveszi a készülő szőttesre tett térítőt. Az éppen csak megkezdett szőttesen már kezdenek kialakulni a minták. — Ez pombafejes-virágmintás lesz — magyarázza, majd egy kész kis­párnát mutat. — Ez pedig galambos­mintás... Ami a szövőszékben van, az 70x70-es terítő lesz... EZ IS A KIÁLLÍTÁSRA MEGY? Igen, a magyar ipar gyártmányai, műszerek, gépek között ott szerepel a világkiállításon a sárközi szőttes. A magyar csárdát is fogja díszíteni. A Decsi Háziipari Szövetkezet elnöke Vincze József né beszél arról, hogyan vesz részt a sárközi szőttes a kiállí­táson. — Perity Mihályné, Major Györgyné, Szűcs Istvánná, Nagy Má­ria. Nyéki Ilona, öcsényből Halász Jánosné dolgozik a brüsszeli kiállí­tásra — mondja. — A mi szőtteseink és a Heves megyei Háziipari Szövet­kezet szőttesei díszítik a magyar csárdát is. A kiállításra kerülő dol­gokat január 15-ig kell elkészíte­nünk, 500 darab nagyterítőt, 500 darab kisterítőt. 200 darab párnát, 300 darab alátétet és 40 darab 135x135-ös, úgynevezett szádaterítőt. Egy nagyterítő két nap alatt készül...: Amellett, hogy A VILÄGKIÄLLlTÄSRA DOLGOZUNK, eleget kell tennünk az egyéb rende­léseknek is — mondja Vincze Jó-' zsefné. — Hol értékesítik a szőtteseket? — Legnagyobb részben külföldön, j Van úgy, hogy már a megrendelése­ken feltüntetik, hova kell szállíta­nunk. Itt van például: Burma, Frank­furt, Párizs. Helsinki — mutatja a megrendeléseket. —■ De szállítottunk már Hamburgba, Buenos Airesbe, Ceylonba, Angliába. Szerepeltünk a varsói, a moszkvai Világifjúsági Ta­lálkozókon is, aztán Moszkvában külön népművészeti kiállításon is. Moszkvából például számos üdvözlő lapot kaptunk, meg fényképeket, amelyen a szovjet nők a sárközi szőt­tes mintáit rajzolták le... — Máricus óta foglalkozunk rojt­szövéssel is — mondja. — Ehhez elő kellett szednünk a régi, egészen kicsi rojtszövő szövőszékeket. Ezideig 20 ezer méter rojtot készítettek az asz- szonyaink. amellyel a szőttesein­ket díszítjük. Még néhány hónap és a világ min­den tájáról Brüsszelbe sereglő láto­gatók a XX. század technikai csodái mellett ott láthatják a magyar nép-j művészet, az egyszerű sárközi paraszt asszonyok legszebb alkotásait. Bognár István Ahol minden „kiselejtezett“ . . . VAN ITT MINDEN a háztartási eszköeöktől kezdve a műhelyek jel- szereléséig. Sőt, még korra is -nagy a változatosság: az egyik darab talán éppen az első világháború idején ké­szült, a másikról pedig megállapít­ható, hogy néhány éve hagyta el a gyárat. Mindössze egy közös sajátos­ságuk van, mégpedig az, hogy az egyik rosszabb, mint a másik. A lába­sokból, fazekakból egész „hegy” ta­lálható időnként a szekszárdi telepen, de azokat már kiselejtezték a háztar­tásokból, mert annyi lyuk van rajtuk, hogy némelyikben 10 macska sem tudna egeret fogni. Egy másik ha­lomban olyan volt alkatrészfélék he­vernek, még a szakember sem tudná megállapítani, hogy milyen gépből származott. Egy biztos, az, hogy kiselejtezték. Egy másik halmot „ruhaanyag” alkot, de ha az ember felemel egy darabot, nem igen tudná megmondani, hogy az nadrág volt, vagy télikabát, mert ezek rongyok cl szó teljes értelmében, s bizony nem, kell attól tartani, hogy valaki is el­lopna belőlük. S MÉGSEM MONDHATJUK, hogy ezek hasznavehetetlen dolgok, mert az iparnak erre nagy szüksége van, olyannyira, hogy még az is megéri, hogy külön vállalatot tartanak fenn az ilyen lim-lomok összegyűjtése ér­dekében. Amit a háztartásokban, üze­mekben már nem tudnak hasznosí­tani, azt megveszi ez a vállalat — o MÉH. Az iskolásgyermekeknek Pél­dául „melléküzemágként" nagyon megéri a hasonló hulladékoknak az összegyűjtésével foglalkozni, mert szép mellékkeresethez tudnak jutni, sőt, komoly értékek birtokába. Egy idő óta például sorsjegyeket is ad a vállalat a gyűjtőknek. Minden négy forint értékű hulladékért egy sorsje­gyet. Az „eladó” természetesen vá­laszthat: sorjegyet kér „árujáért” vagy pénzt. AKI SZORGALMASAN gyűjti a sorsjegyeket, egyéb értékhez is hozzá­juthat. Az a hulladékgyűjtő, aki első­nek tudja igazolni, hogy 50 darab sorsjegye van, amelyet a hulladékért kapott, jutalomként kap a vállalattól egy 600 forintos fényképezőgépet. Aki pedig elsőnek szerez 30 sorsjegyet, az egy 360 forintos fényképezőgépet kap ajándékba. llyen módon hozzá lehet jutni egy futballabdához is. Ehhez „csak” 20 darab sorsjegy szükséges és az, hogy elsőnek jelentkezzék vele a vállalatnál. Eddig még egyik juta­lomtárgynak sem alcadt gazdája. AZT AZONBAN mégsem állíthat_ juk, hogy csak az anyagiak — a hul­ladékért járó pénz és a kilátásba he­lyezett jutalmaid — az okai annak, hogy megyeszerte rengeteg hulladé­kot gyűjtenek össze és a lakóházak, munkahelyek szinte kifogyhatatlan hulladékforrások. A hulladékgyűjtés társadalmi érdek is hiszen az érték­telennek látszó rongyból például pa­pír lesz, a megrozsdásodott alkatré­szeket a vasgyárban tudják felhasz­nálni. Színesfémekben szegény az or­szág, ezért hasznosítanunk kell min­den egyes darabot. Éppen ezért a pe­dagógusok, s az úttörőszervezetek mindenütt mozgósítják a tanulókat, hogy kutassák fel és gyűjtsék össze a hulladékot. Némelyik tanító, mint Tengelic-szőlőhegyen Szalontai János időközönként még a házakhoz is el­jár a gyerekekkel hogy minél több ilyen „kiselejtezett” érték kerüljön elő. A múlt napokban például egy teherautórakománnyal gyűjtöttek össze s a gyűjtők közel 500 forintot kaptak érte. SOK HELYEN, még a gazdasági vezetők is foglalkoznak ezzel a fon­tos problémával. A Kajmádi és a Sárközi Állami Gazdaságokban pél­dául „nagytakarítást” tartottak a szerelőműhelyeknél és mindegyik he­lyen összeszedtek mintegy másfél vagon hulladékanyagot. Két uj bérház építését kezdték meg ez év szeptemberében Szekszárdon, a Tapácsi Építőipari Vállalat dolgozói. A munka gyorsan halad, mind­két házon már a második emeleten dolgoznak. A két ház közül az egyik — a 18 lakásos — március végére, a másik pedig, amelyikben 13 lakás lesz, május 31-éig készül el. Mit kell tudni a burgonya téli tárolásáról A prizmázott, vagy pincében tárolt burgonyában többféle kórokozó idéz­het elő rothadást. Megkülönbözte­tünk száraz és nedves rothadást. A száraz rothadásban pusztuló burgo­nyagumó szövetei száraz, morzsalé- kos, barnaszínű anyaggá esnek szét A nedves rothadásra viszont az jel­lemző, hogy a gumó belső része meg­puhul, pépszerűvé válik és bűző* szagú. A rothadási folyamatok rend­szerint akkor lépnek fel, ha nem tar­tottuk be a burgonya szedésénél a növényvédelmi rendszabályokat és a prizmában vagy a pincében a hőmér­séklet plusz 8 C-foknál magasabbra emelkedett. A tárolt burgonya védel­ménél tehát az a feladatunk, hogy megakadályozzuk a burgonya be- melegedését. Havas időben a burgo­nyaprizma bemelegedését elárulja a prizmán lévő hóolvadás. Milyen módszerrel lehet a téli csapadékot tárolni Hófogás céljára másfél-két méter széles, egy méter magas, házilag ké­szített pajzsokat lehet használni. A pajzsokat deszkából, lécekből, sőt nádból, cirokból és napraforgószár­ból is készítik. Azok a pajzsok vál­nak be legjobban, amelyeket hézago­sán készítenek, mert a túltömött aka- dálvok mögött a hó buckaszerűen ra­kódik le, ugyanakkor a hézagos aka­dályok pedig elősegítik a hó egven- letes lerakódását. A hófelfoeó aka­dályokat, pajzsokat az uralkodó sze­lek irányára merőlegesen kell el­helyezni, még a hó leesése előtt. A pajzsokat öt-hat darabból álló cso­portokban kell elhelyezni. Egy-egy csoport között 25—30 méter távolsá­got kell biztosítani. Az első sor mö­gött a második sort 15—20 méter tá­volságban célszerű felállítani úgy, hogy a második sor az első sor hé­zagaival szembekerüljön. A hó le­rakódását állandóan figyelni kell és ha a hótakaró eléri az akadályok ma­gasságának kétharmad részét, vagyis mintegy 60—70 centiméter magassá­got, a pajzsokat tovább kell vinni a terület más részére és ott kell felállí­tani. Lejtős területeken a pajzsokat a lejtő irányára keresztben kell felállí­tani. A hófelfogás pajzsok nélkül úgy történik, hogy az alacsony hótakarót hóekékkel egymástól mintegy 8—10 méter távolságra felbarázdáljuk. Egy fontos rendeletről A baromfipestis élleni védekezés fokozása érdekében a földművelés­ügyi miniszter újabb rendelete ki­mondja, hogy 1958. évi március hó 31. napjáig Budapest, Győr, Vár­palota, Tatabánya, Komló, Pécs. Sztá- linváros, Miskolc, Ózd és Salgótar­ján városokban csak olyan baromfit szabad élő vagy vágott állapotban piacra vinni vagy egyébként értéke­síteni, amelynek szárnvredőiében ba­romfipestis elleni oltást igazoló teto­vált szénfolt felismerhető. Naposcsi­bére ez a forgalmi korlátozás nem vonatkozik. A fel nem soro’t közsé­gek vagy városok piacára 1957. évi december hó 31. napjáig a termelő be nem oltott baromfit is felhozhat, azt azonban további forgalombahoza- tal céljára kizárólag állami vagy szö­vetkezőt; kereskedelmi szervek vásá­rolhatják meg. A felvásárló a ba­romfi szárnvának megtekintésével köteles az oltás megtörténtéről mea- gvőző'tni. A be nem oltott baromfit kizárólag baromfifeldolgozó telepre szabad szállítani. Az 1958 évi január 1. napjától március hó 31. napiáig be nem oltott baromfi árusítása vagy fölvásárlása az egész ország területén tilos. _______ amik or szólt a fia, hogy viheti a vacsora első fogását. Izgatottan iga­zította meg a fejkendőjét, kötényén a ráncokat... Az ebédlőben asztal körül volt már a vendégsereg. Éppen, hogy csak elfértek a nagy szétnvitott asz­tal körül. Az ünnepelt doktor mel­lett ült a felesége pompázva, fiata­los szépségében, s rajtuk kívül még nyolcán. Nyílott az aitó, s kezében a leve- ses tállal belépett az anya. A fiúnak most jutott eszébe, hogy fehér fej­kendőt kellett volna kötni az anyjá­nak... Az asszony letette a leveses- tálat az asztal közepére és megállt a fia mellett: ..Édes fiam, én még sok boldog születésnapot kívánok neked. Édesapód nem tudott eljönni, mert nincs aki az állatokra vigyázzon. Nem lehet otthagyni őket. Küldi ezt a száz forintot, meg a hízót is a születésnapodra adjuk, de még iól eszik, hadd hízzon tovább. Oda­hajolt a fiúhoz és megcsókolta ki­csit hangosan, cuppanósan. A doktor úr elpirult s zavarában ilyesmit da­dogott: — Ugyan anya, mire való ez? — Eddig mindig azt mondtad fiam, hogy édesanyám, most nem mered mondani? — No jó van, édesanyám... köszö­nöm szépen... Egyen maga is és a konyha felé pillantott. — Megyek fiaml — és elindult, de az állatorvos szava megállította. — Jöjjön csak kedves! Üljön le ide az én helyemre, majd én eszek máshol. Masának itt a helye. Az asztaltársaságra egy pillana­tig néma (send nehezedett, melyet az ünnepelt tört meg: — Nem! Hagyd csak Pista, édesanyám kint eszik és felszolgál. Az anya arca elfehéredett, szemeit könny öntötte el, kicsit, mintha megingott volna, mint amikor az ember elveszti a talajt a lába alól, aztán nyugodtan válaszolt a fiának. Szerettem volna én is ittlenni kis­fiam köztetek, megvártatok volna; míg megeszem a levest és azután be­hoztam volna a pecsenyét, de jó lesz így is. Egy kanál koccant a tányér szélé­hez, aztán valamennyien enni kezd­ték a levest néma csendben. A tortáért a háziasszonynak kel­lett már kimenni, nem győzték vár­ni, hogy behozza a doktor úr anyja; S amikor a konyha asztalára pillan­tott. eev papírt talált ott rajta szarkalábforma betűkből összetákolt szavak; „Édes fiam. sürgősen haza kellett mennem.” A fiatalasszony ösz- szegyűrte a papírt, egv ideig a mar­kában tartotta, maid olvan mozdula­tot tett.mintha a tűzhely alá akar­ná hajítani, de mégis a zsebébe tette. ff! I ' : 1 Buni Géza Doktor űr tan küldjék el... Felkelt es anyja ele ment, otthagyva fiatal feleségét a meleg ágyban, pedig milyen jó volt mellette. Az asszoy puha karjai úgy fonódtak a nyakára, mintha meleg habok csaptak volna a nyakáig. Hir­telen eszébe jutott, hogy most már vissza se fekhet, mert itt van az anyja. Amíg felöltözött, rápillantott az órájára is, s meglepetéssel álla­pította* meg, hogy fel kell kelteni a feleségét is, mert nemsokára jönnek a vendégek. Korán lesz vacsora. — Megkaptátok a csomagot, édes fiam? — kérdezte az anya magához ölelve fiát és felnézett rá a szemébe, mintha utoljára látná, s jól meg akarná jegyezni a vonásait. — Miért vagy olyan lehangolt, fiam? Biztos sok a dolgod ugye? — Igen — válaszolt kelletlenül a fiú és arra gondolt hogy nem számí­tottak rá, hogy eljön az anyja és hova ültesse? Ki mellé?... Az idő gyorsan telt, s alig sötéte­dett. megjöttek az első születésnapi felköszöntők. Az állatorvos a felesé­gével. Az asszony szép virágcsokrot hozott, a férj pedig egy üveg pezs­gőt, amit azonnal fel is bontottak, s ittak az ünnepelt egészségére. Az anya kint a konyhában segéd­kezett a menyének, s csak akkor vette észre az idő gyors múlását, Mar elmúlott egy hete, hogy Dombóvárról utaztam Szekszárdra vonattal, s beszélgetve az emberek­kel, hallottam egy esetet, részben szemtanúja is voltam, amit el kell mondanom ... A kocsiba egy idős, fejkendős néni szállt be az egyik állomáson, s már első pillanatban feltűnt az uta­soknak, vörösre kisírt szeme. Kis kosarát magaelé téve, behúzódott az egyik sarokba és sírdogált. Később a mellette ülők beszédbe elegyedtek vele, s ő elmesélte bánatának, meg- törtségének okát. Hí Délután volt, amikor a község or­vosának lakásajtaján eav idős, fej­kendős. falusi néni kopogtatott. A bejárónő, aki délutánonként a dok­tor úr feleségének segített, kinyitot­ta az ajtót és a résen kiszólt, hogv nem rendel már a doktor úr. Ezzel be is csukódott az ajtó. Aztán a néni ismét kopogott. S most már mérgesen szólt ki a takarítónő: ,.ma nem ér rá a doktor úr". De az asszony meg­fogta a becsukódó ajtót: — A fiam­hoz jöttem! — szólt haragosan. — Magának fia a doktor úr? — kérdezte meglepődve az asszony és tetőtől talpig végigmérte a fejkendős nénit. — Tgen. Persze, hogy az én fiam A fiút meglepte anviának érkezé­se, nem várta, hogy eljön, hisz csak egy kis bort kért, meg tojást, de IrihoncKiii'lTrrwf'.n n rvrvs.-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents