Tolna Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 283-306. szám)
1957-12-11 / 291. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957 december 11. Amire feleletet kellene adni kendergyári kommunistáknak a alig ötven a TolnanéEgy évtizeddel ezelőtt munkás tevékenykedett medi Kender gyárban. Most, amikor már az üzemet korszerű gépekkel felszerelték, amikor a gyár termelése sokszorosa a tíz évvel ezelőttinek, többszáz munkás ja gyárból él. Az emberek itt sem egyformák. Mindenkinek megvan a véleménye az ország, világ sorsáról, életéről, rendszerünkről. Ezekről a dolgokról beszélgettünk a gyár vezetőivel, munkásaival. Sok mindenre kellene a gyári kommunistáknak feleletet adni. Az emberek gondolatában sokféle ötlet meg születik, véleményük van mindenről. De nincs aki ezeket a véleményeket összegezné, aki bátorító, segítő szavával felkeresné őket. Néhány probléma megoldásához, tisztázásához segítünk a gyár tizenhat kommunistájának, valamennyi dolgozójának. Aki „szakmailag" politizál Sokan vallják a gyárban azt, hogy nem politizálnak. Sokan azt tartják, elég az. ha minden reggel bemennek munkára, egész nap dolgoznak és este hazamennek. Közben egész nap nem is igen érdekli őket semmi más a munkán kívül. Fekete Sándor főművezető. Fiatalember. Alig van túl a harmincon. — Boldog családapa, két gyermeke van. ö azt mondja nem politizál. Nem a szó szoros értelmében, mert például amikor megkérdezzük: Hogyan politizálnak a művezetők, akkor elkezdte mindjárt mondani, ő hogyan képezte magát; tanult politikát gazdaságtant, konferenciákat vezetett. Most? Most nem politizál. Hátha csak az nem politizálás, hogy beszélget az emberekkel, amikor dolgoznak. És tanítja őket. hogy jobban dolgozzanak. Ez is politika. Ez is, mint Fekete szaktárs mondja: ,,Én szakmai vonalon dolgozom, így politizálok.” Fekete szaktársat — mivel sokat jár a munkások között — a pártszervezet megbízhatná feladattal. Beszéljen a dolgozókkal a munkaversenyről. a párt politikájáról, ügy tudjuk, hogy Fekete Sándor jelentkezett a pártba tagjelöltnek. S mint ő mondja, még nem kapott pártfeladatot az alapszervezettől. Általában az a tapasztalat, hogy pártmunkát a szervezet vezetősége a tagoknak nem ad. Pedig volna munka bőven. Számos esetben kellene gyári problémákról beszélni a munkásokkal. A prémium ügy Itt van például az áztatósok esete. A tavasszal, amikor a szerződést meg kötötték, úgy állapodtak meg, hogy a szezon befejeztével az összes bér 10 százalékát prémiumként kapják meg. Ég már eltelt két hónap, de még nem kapták meg. Meg kellett volna magyarázni az elégedetlenkedő embereknek, hogy miért késik a jogos illetmény kifizetése. Még akkor is, ha esetleg a központ, vagy a helyi adminisztráció késése az oka. December 11-én kifizetik a prémiumot, de nincs aki ezt megmondja nekik, minden nap erről beszélnek, elégedetlen, kednek. pedig a gyárban már tudják a kifizetés pontos idejét, de még nem közölték a munkásokkal, pedig a művezető és sok párttag is tud erről. Ilyen dolgokkal bizalmat lőhet önten; az emberekbe. Nincs munkaverseny A legtöbb munkás úgy vélekedik a munka versenyről, hogyha valaki meg szervezi akkor jó, mert valamivel több pénzt hoz. És néhányan vannak, akik úgy vélekednek, nem érdemes versenyezni. Ezek az utóbbiak legtöbb esetben valami félreértés, félremagyarázás miatt idegenkednek a munkaversenytől. Itt van például Szilágyi és Kovács tilós esete. 1954- ben munkaversenyben voltak, ők voltak az elsők. És a versenyszakasz lezárásakor jutalmakat osztottak a gyár dolgozói között. Nemcsak azokat jutalmazták meg, akik munkaver- senyben voltak, hanem a szakácsokat is és még az anyagbeszerző is jutalmat kapott. A szakácsok 200, míg a versenyzők 100 forintot kaptak. És ez a tény váltotta ki az elégdetlenséget. Úgy érezték akkor nem becsülik meg az ő munkájukat. Pedig mint később beszélgetésünk során kiderül, ők sztahanovista jelvényt is kaptak. És az már természetes, hogy néha, nagyobb ünnepek alkalmából amikor jutalmazások vannak, az improduktív munkát végzők is jutalomban részesülhet, nek. Ezt kellett volna már akkor megmagyarázni. És még most sem késő ez. Mert még Szilágyi, Kovács ésé a többiek még mindig azt mondják,!1 hogy nincsenek megbecsülve. Pedig1' ez sem állja meg a helyét, mert*, amikor megkérdeztük tőlük, hogy , milyen megbecsülést akarnak, csupán] l azt tudták mondani, hogy erkölcsi|i megbecsülést. De hogy ezalatt mit)! értenek, arról már nem tudtak mon-l1 dánt semmit. (' Van természetesen olyan munkás!1 is, aki mindent a pénzen keresztül*1 néz. S ilyen a legtöbb. Éppen ezeket1, az embereket tudnák a párttagok a]> munkaversenyben úgy irányítani,] i hogy többet keresnek akkor, ha szer-|» vezett formát adnak versenyüknek!1 — gondolunk a jutalmazás jelentősé-* [ gére. Nem arról van szó természetes.1, hogy hangzatos kihívásokat, elfoga-\ dásokat és egyebeket tegyenek. Le-]i hét, hogy ez is kell. De úgy hisszük,) > sokkal jobb és meggyőzőbb volna, hal1 a művezetők felírnák egy táblára, •' ma ez és ez a tilos volt a legjobb. És*] itt könnyen tudnának a párttagok isj tevékenykedni, hisz nagyrészük tilos, fizikai munkás. Miért nincs pártmunka ? Nehéz erre feleletet adni. Talán az az oka, hogy még a pártszervezetben sincs meg az az egyetértés, aminek lenni kellene? Vagy talán bizalmatlanok az emberek? És az is hiba lehet, hogy maguk a párt tagjai sem mennek az alapszervezet titkárához, hogy megbízza őket munkával és a párttitkár sem sokat tesz ennek érdekében. Sok a fiatal a Kendergyárban Öröm végigmenni a üzemrészeken ahol a fiatalok dolgoznak. Meg kellene hozzájuk találni az utat. Foglalkoztatni kellene őket, még az is jó volna, ha munkaidő után összehívnák őket egy sakkcsatára, egy- egy ping-pong mérkőzésre, vagy pedig táncestre. A lehetőségek mine megvannak. Csak meg kellene mutatni az embereknek ezt és azutár már sokkal könnyebben lehetne ve lük beszélni, a nagyobb feladatot megoldásáról is. Éppen abban volna a pártszerveze tagjainak feladata, hogy megmutass: a gyárban a szórakozás, a művelődéi útját. Ezt kellene tenni a párttá goknak. A bírálatról Végül engedjék meg a kendergyár elvtársak, hogy szóljunk arról, am talán a legégetőbb. A bírálatról vai szó. Úgy vesszük észre, hogy ez a leg nagyobb hiba. Nem mondják el : munkások — a párttagok is csak ali; — véleményüket a gyártásról, a üzemi munkáról, a napi politika r életről. Attól nem félnek, hogy ha bí ! rálnak valakit, akkor a bírálót bántó dás éri. Számosán mondták el az! j hogy bírálták a gyárvezetőt, a párt . titkárt, de senkinek sem lett bajt . sőt a javaslatot elfogadták és meg i i valósították. Amikor kint voltunk [ gyárban, mindenki attól félt, hog . az újságíró felírja nevüket. Szerel : nénk megnyugtatni a kendergyá: munkásokat is: népi demokráciánkban soha senkinek sem lehet bántó- dása amiatt, hogy a hibákat pártszerű módon elmondja. És attól sem kell félni, hogy majd a javaslataikat nem valósítják meg. Az a véleményünk, hogy nincsenek olyan túlságos nagy hibák a Kendergyárban, az emberekben. Csak azt kell tenni, hogy őszintén megmondják egymásnak véleményüket és találjanak utat a gyár kommunistái a munkásokhoz, bajukhoz, örömükhöz és végül bízzanak a párttagok magukban és a munkásokban, a siker ekkor biztos nem marad el. / Pálkovács Jenő Egy „árverési hirdetmény nyomában A TOLNA MEGYEI ÚJSÁG 1932-es bekötött példányszámait nézegetem. Az elsárgult, immár negyed- százados múlttal rendelkező ujságpél- dányok lapjain rengeteg „Árverési hirdetmény’’ található. Olvasom az árverési hirdetményeket. Az elárverezettek valamennyien eladósodott kisparasztok, akiket tönkretett az adó és az uzsorakamat. Mennyi verejté- kes munka, mennyi könny, mennyi sóhaj, átvirrasztott éjszaka, mennyi tragédia lappang ezek mögött a szürke, hivatalos formában megírt sorok mögött, amelyek megtöltik a kicsiny kis újság hasábjait. Az egyik árverési hirdetmény, amelyik az 1932. augusztus 6-; számban van, így hangzik: SZENZÁCIÓK A NAGYVILÁGBÓL 175 MILLIÓT NYERT A TOTÓN Egy bolognai munkás az eddigi legnagyobb „Totocalicio’“-nyere- mény boldog tulajdonosa. Száz lírát (kb. 75 frank) fektetett be cs közel 175 millió frankot nyert, ö volt az egyetlen, aki azon a héten eltalálta a 13 mérkőzés eredményét. A szerencsés nyerő kérte, hogy nevét tartsák titokban, mert fél az adóhivataltól és ,,jóbarátaitól.’* HÄT van szükség URALKODÓKRA? Orens belga statisztikus kiszámította, hogy az utóbbi 40 esztendő alatt az egyeduralkodók félreállítá- sával 5 milliárd aranyfranknyi meg takarítás következett be. A legnagyobb jövedelme a török szultánnak volt: évi 21.5 millió arany frankja. Ezután a porosz király következett 18 millió arany frankkal és az olasz király 14 millióval. A legkisebb jövedelme a montenegrói királynak volt: 99 ezer 200 arany frank. Az orosz cár jövedelme ötször akkora volt, mint az osztrák— magyar császáré. ARANYÉREMMEL KITÜNTETETT KUTYA Firenzében nemrég aranyéremmel tüntettek ki egy Fido nevű kutyát. Az olasz állatbarátok ezzel jutalmazták a régóta meghalt gazdája iránt még mindig példátlan hűséget tanúsító állatot. Carlo Sorani, a kutya gaz dája éveken át autóbusszal járt haza külvárosi házába. A Fido minden este hűségesen megvárta az autó- buszmegállónál. Sorani 1943-ban egy bombatámadás áldozata lett, de a kutya 14 esztendő óta még ma is minden este ott várja gazdáját a meg állónál abban a reményben, hogy egy napon mégiscsak megjelenik. MARGARET HERCERNÖ A MAGA ÉLETÉT AKARJA ÉLNI Margaret hercegnőnek a közelmúltban nővérével és az edinburghi herceggel filmelőadásra kellett volna mennie. Bár nem volt dolga, nem ment velük: a filmet néhány nappal később nézte meg. November 18-án 'sem kísérte el a királyi családot a ...Palladium1’ varieté előadására. i Utoljára, de nem utolsó sorban, inem vett részt a királyi pár házasságának tizedik évfordulója alkalmá- •ból rendezett díszvacsorán sem, ha- 'nem néhány jóbarátjával egy wes- tendi vendéglőbe ment. Csak éjfél (után tért haza a Buckingham-palo- itába. Mindezek az „incidensek“’ bi- Izonyos nyugtalansággal töltik el a •királynőt és az udvart, de a lap •újságírója egyetért a hercegnővel: ,.A hercegnő úgy találja, hogy elérte azt a kort, amelyben természetesen (eltávolodhat a családi körtől.“’ Inyugat-német gyermeksors I Az észak-westfáliai ipari felügyelő- iség egyik jelentése a Nyugat-Német- •országban dolgoztatott gyermekekre: •többek között megállapítja: ,.A Szövetségi Köztársaságban iskolás kort .gyerekeket alkalmaznak ipari vállalatoknál, a mezőgazdaságban, elárú rsító bódékban és gyárakban. Soka főzött dolgoztatnak.’“ A Westfälische1 lundschau nyugatnémet lap hozzáteszi,] rogy az iskoláskorú gyermekek 40 < ;őt 40-nél több órát is dolgoznak he-l tente, rendkívül alacsony bérért. * SZÓRÓL-SZÓRA ÍGY TÖRTÉNT * Írországban egy 69 éves alkohol-* ista, akit iszákosság miatt nét napi* üzárásra ítéltek, kérte a hatóságokat1 hogy hosszabbítsák meg büntetéséi, 14 nappal, mert a zárkában könnyeb-< ben kigyógyul — náthájából. Az il-i letékesek eleget tettek kérésének. * FORGALMI AKADÄLY ' i Afrikában a Mombassa-Nairobi* vasútvonalon egy utasokkal zsúfo-1 lásig telt vonat órákon át vesztegelt] a nyílt pályán, mert oroszlánok telepedtek le a váltó mellett és senki sem mert a közelükbe menni. UJSÄG — MINT FEGYVER Arizonában egy járókelőt kilónyi súlyú vaskos hetilapja mentett meg a kirablástól. Amikor a rabló megtámadta, összesodorta az újságot és úgy vágta vele fejbe támadóját, hogy az egy pillanatra elszédült s aztán elillant. cubAban orvosokra VADASZNAK Az utóbbi időben Cubában tömegletartóztatások voltak. A letartóztatottak között rengeteg az orvos, akiket azzal vádolnak, hogy gyógyszert küldtek a hegyekben lakó partizánoknak. GENGSZTERESDI Este hét óra valamivel elmúlt; sorra jöttek a telefonok a montrougei rendőrségre. Ijedt emberek telefonáltak, akik néhány perccel előbt emberrablás szemtanúi voltak. A montrougei mozi előtt, drámai várat lansággal, vöröspulloveres fiatalemberek — a tanúk szerint félholtrc vert állapotban — hurcolták maguk: kai áldozatukat. A gépkocsi rend számát megadták; egy rendőraltiszi minden nehézség nélkül meg is állította. Hat fiatalember ült benne A kormánynál ülő 18 éves Gérarc nyugodtan magyarázta: „Ez a pap; kocsija, minden este gengsztert ját szunk.’“ VÉSZTJÓSLÓ MACSKA Szörnyű eset ijesztette meg a na pókban egy westfáliai családot. A család gombát ebédelt és a ház macs káját is megkínálták belőle. Ebé« közben rémülten látták, hogy i gomba elfogyasztása után a macsk: görcsökben fetreng a földön. Erri a család valamennyi tagja abba hagyta az ebédet és elsietett a közel kórházba. Az orvosok gyomormosás alkalmaztak és megnyugtatták a ré mült család tagjait, hogy most má túl vannak a veszélyen, de azt is kö zölték velük, hogy macskájukat má bizonyára kimúltan látják viszon! Amikor a család tagjai hazatértek, macskát jó hangulatban találták - néhány újszülött kölykével játszado zott. Kajtács János szekszárdi lakos végrehajtónak' Tatai Mihály végrehajtást szenvedő ellen indított végrehajtási ügyében a telekkönyvi hatóság a végrehajtató kérelme következtében az 1881. évi LX. te. 144., 146. és 147. §-ai értelmében elrendeli' hogy a végrehajtási árverést 1000 pengő tőkekö- veteléS' ennek 1929. évi november hó 2. napjától járó 8 százalék kamata, 136 pengő 36 fillér eddig megállapított per- és végrehajtási és az árverési kérvényért ezúttal megállapított 26 pengő költség, valamint a csatlakozottnak kimondottak tőke_ követelése és járulékát behajtása végett árverési eljárást indítunk.” Kétszer is elolvastam ezt a kis hirdetményt és elhatároztam, hogy felkeresem Tatai Mihályt, aki a „végrehajtást szenvedő fél” volt akkoriban és megnézem, hogyan él napjainkban. HOSSZAS KUTATÁS UTÁN a Pe. tőfi-utca 16. sz. alatti házacskánál kötöttem ki- Tatai Mihályt azonban már nem találhattam meg, mert hat év óta a temetőben pihen, csak feleségével a 70-ig életévét taposó idős asz- szonnyal, vagy ahogy itt a környéken nevezik, a Juli nénivel tudtam beszélni. Tisztára meszelt, földpadlós szobácskábán éli Juli néni csendes, magányos életét. Amikor felkerestem vendégei is voltak. Két lánya és a menye látogatta meg és hoztak neki vásárfiát is. Mert ezen a napfényes decemberi napon vásár van Szekszár- don. Miközben melegszik a reggelire való tej Juli néni tűzhelyén, a régmúlt időkről beszélgetünk. Amikor az 1932-es év szóbakerül, Juli néninek könny szökik a szemébe. — KESERVES ÉV VOLT AZ — mondja, s aztán még hozzáteszi — hatan voltunk a családban, s elárverezték a házat is a fejünk felől... A kézbesítő állandó vendég volt akkor a házunknál... Hoztak kamatfizetési , csekkeket, de mi nem tudtunk fizet- ,ni . •. Miből is fizettünk volna? Amit i azon a pár holdon termeltünk semmit • sem ért. I i Az ünneplő ruhába öltözött me• nyecske leányai s a menye bólogatnak •Juli néni szavaira. Az ingaóra egy• hangú ketyegése hallatszik csak a [beállott csendben. S hogy az előva- , rázsolt annyi kínt és szenvedést oko- |ZÓ úri rendszer kísértetének emlékét (elhessegessem a jelenlegi élete felől I érdeklődöm Juli néninek. I Hirtelen forrni kezdett a tűzhelyen • a tej, magasra emelkedett a lábasban • s Juli néninek először a lábast kel- ' lett elhúzni a tűzhelyről s csak az- [után kezdett lassan, öregesen beszélni mostani életéről. ! — Tudja, kedvesem, öregesen élek. I Pár hold földecskémet és a 400 négy! szögöl szőlőmet a gyermekeimnek adtam ki feléből megmunkálásra... — •Néha, ha jön a postás, veszek tőle ! 2—3 újságot, s azt olvasgatom. De van nekem egy másik szórakozásom • is ... a fonás Most is hozott a lányom ( gyapjút és én majd a télen megfonom neki, hogy pullóvert, meg téli zoknit (köthessek a gyerekeinek a gyapjú- (fonálból. Szükséget sem szenvedek, ( mindenem megvan, ami egy magamfajta öregasszonynak szükséges. i — Most a saját házában lakik uj- • ból a Juli néni? i — A SAJÁTOMBAN KEDVESEM. • Ezt már a demokrácia adta nekünk, ’ mert ilyen a világ, látja, az egyik 'rendszer elvesz, a másik meg ad az ] | embernek, — mondja, s lányaival és (•menyével együtt a kapuig kísér. 11 Búcsúzáskor még megjegyzi: — Ak- koriban mikor elárvereztek bennün- ] i két, minden nap arra kértem az ('istent, hogy büntesse meg azokat az *| urakat, akik elvették a fejünk felől a ((házat, s lássa ez nem volt hiábavaló ('mert az isten nekünk, szegényeknek fogja pártunkat ebben a mai világiban. H. T.
