Tolna Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 283-306. szám)
1957-12-11 / 291. szám
TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG s 1946 KFT 1957 KISZ Évente 20 ezer pár cipőt javítanak és készítenek Jegyzetek a Szekszárdi Cipész KTSZ-ből Az üzlet a város központjában van. Ott lehet beadni javításra a meghibá. sodott, a munkában elkopott bakancsot, a táncestélyen leesett sarkú cipőt, a gyermektopogót, mindent. Mindent javítanak, ami a cipész szak mába tartozik. Naponta többszáz ember keresi fel a beváltó üzletet, cipőt hoznak s visznek, rendelnek, vagy csak érdeklődnek. Amilyen nagy a forgalom a szövetkezet központjában, olyan csendes helyen van a műhely, ahol a híres szekszárdi cipőket, csizmákat, házicipőket készítik, és ahol a javítást végzik. A Kölcsey utcában, távol a város zajától, a Selyemgyár egy bérelt épületében helyezkedtek el 1953-ban a szövetkezet tagjai. De nem is itt kezdődik a szövetkezet története, hosszú „történelmük“ van már. NÉGY KISIPAROS ült össze 1946-ban, hogy valami szö- vetkezetfélét alakítsanak. Gáspár, Várszegi, Janó és Dajka szekszárdi cipész kisiparosok szövetkezetét akartak alakítani, úgy gondolták, akkor ez lesz a legjobb forma. Kölcsönös Felelősségű Társaságot alakítottak a város központjában, az egyik mester műhelyét rendezték be üzemnek és ott dolgoztak. Négyen ... négy tanulóval. Ez volt tulajdonképpen az alapja a szövetkezetnek. Akkor még a négy mester, a KFT tagjai, úgy egyeztek Áz 1919-es Baráti Kör felhívása Ab 1919-esek Baráti Köre kéri szekszárdi tagjait, hogy személyi lapjuk kiállítása végett december 16-án, hétfőn délután 5 órakor szíveskedjenek megjelenni a kör helyiségében, Rákóczi utca 16. sz. (Önkéntes Honvédelmi Sportszövetség Székházában.) Azok a 19-es vöröskatonák és akik 1919-ben a forradalmi mozgalomban résztvettek, de még a körnek nem tagjai, azonban belépni szándékoznak, belépési szándékukat jelentsék be. Birtokukban lévő igazolásukat, fényképet vagy egyéb bizonyítékot — ha van — hozzák magukkal. meg, hogy fixfizetést kap mindegyikőjük és a nyereség többi részét pedig a KFT fejlesztésére fordítják. 1948-ban már eljött az ideje a szövetkezet megalakításának. Ekkor már összesen 18 kisiparos akart szövetkezetei alakítani. Saját boltjuk nyílt május elsején. Azóta tíz év telt el. Szaporodott a szövetkezet tagjainak száma és a szövetkezet vagyona is. Jelenleg 62 tag készíti az új cipőket, javítja a rosszakat és adminisztrál. Ez az utóbbi a legkevesebb. Mert csak három adminisztratív tagja van a KTSZ-nek. ÉRETTSÉGIZETT IPARI TANULÓ Minden évben a szövetkezetben 5— 6 ipari tanulót foglalkoztattak. A szövetkezet tanulói aztán itt maradtak, tagok lettek. A nyáron is három tanuló szabadult, most ők is tagjai a szövetkezetnek. Jelenleg 5 tanuló van. És az egyik legügyesebb Simon Zsuzsa, az idén végzett a Közgazda- sági Technikumban. — Tudja, nem volt kedvem elmenni hivatalba. Ott nagyon keveset lehet keresni, meg jobban szeretem ezt a szakmát Hallottam már, hogy egyik volt osztálytársam fél év alatt a harmadik helyre ment. Ez biztos szakma, jól lehet keresni, meg az is a helyzet, hogy szüleim is itt dolgoznak a szövetkezetben. Egy év múlva szabadulok, szabász leszek. — Van-e távolabbi terve? — Igen. Úgy tervezem, hogy majd -a Bőripari Technikumba megyek, a tervezési vonalon szeretnék dolgozni. Elégedett a munkahelyével, a szövetkezet vezetői pedig szorgalmával, munkájával. PANASZOS PANASZKODÓK Persze, mint mindenütt, itt is vannak olyan tagok, akik mindig panaszkodnak. Az egyik tag — ő a legelégedetlenebb — feleségével együtt dolgozik a szövetkezetben. Mindig azt mondják, hogy nagyon keveset lehet keresni a szövetkezetben, meg aztán sokat is kell dolgozni azért a pénzért. Utána néztünk a fizetések jegyzékében: 1700—1800 forintot keresnek fejenként havonta. Míg egy maszek kisiparos ennyi tiszta nyereséget nem könyvelhet el egy hónap után annak ellenére, hogy nem nyolc órát dolgozik. Vagy a másik eset. Mindig panaszkodik egyik tag, hogy ilyen, meg olyan rosszul megy sora, és egyszer egyik nap 10 000 forintos új motorkerékpáron ment dolgozni. Vagy a másik, aki 100 000 forintos házat épített, persze hitelre, de ez „semmit nem ront” a megelégedésen, a jóléten. néhány adat Pontos számadatokat — mivel nincs még évzárás — nem tudunk a szövetkezet munkájáról. De hozzávetőlegesen úgy számítják a szövetkezet vezetői, hogy az idén mintegy 20 000 pár új lábbelit készítenek, és a javítások is 20 000 körül mozognak. Ez azt jelenti, hogy a szövetkezet termékeiből minden szekszárdi lakosnak egy pár új lábbeli jutna és egy pár cipőjét ki tudnák javítani. Havonta 6—700 pár cipőt javítanak. Különösen most, az őszi—téli hónapok alatt sok a javítás. A nyáron egy hónapban — ez volt a legkevesebb — 183 pár javítás volt csak. 100—150 pár lábbelit fejelnek, és közel 300 pár új cipőt rendelésre készítenek. A mostani negyedévben 5000 pár nemez házicipőt készítenek. 50 forintos fogyasztói árban. A házicipők helyi tervezésűek és két párat munkaidő alatt a szövetkezet két tagja használ, hogy tartósságát kipróbálják. Két hónap óta sikerrel tart a próba. KEVÉS AZ ANYAG? A nyersanyag elég a szövetkezetben. Folyamatosan tudnak dolgozni, a munkához megfelelő mennyiségű bőrt és egyéb cipőkészítési anyagot kapnak. Nagyobb baj a színekkel van. Mert a szövetkezetnek — mint a lakosság kielégítőjének — elsősorban a fogyasztók igényeit kellene kielégíteni. Megfelelő mennyiségben hiába kaptak borjú felsőrésznek való bőrt, ha például az mind barna és csak alig egy-két kvadrát fekete színű. Pedig nagyon keresik a fogyasztók a színes, piros, szürke, kék, sárga és más színű bőröket. De sajnos ezeket az igényeket nem tudják kielégíteni. * Ennyit lehet megtudni a megye „legöregebb’’ szövetkezetében Szek- szárdon a Kölcsey utcában, ha az ember két órát tölt el beszélgetéssel. — ács — Petőfi nyomában Sárszentlőrincen és Borjúdon NINCS PETŐFI ÉVFORDULÓ nem ez az oka tehát, hogy a Petőfi emlékekről írok, bár azt hiszem a legnagyobb magyar költőről évforduló nélkül is mindig időszerű és mindig szükséges emlékezni. Sár- szentlőrincen és Borjádon járva, különösen nem lehet hallgatni róla, mert itt minden az emberek, akik őrzik emlékét, az épületek, amelyekben járt, a házak, amelyeket láthatott, mind róla beszélnek s az egész légkör, amely körülveszi ezeket a falvakat, Petőfi emlékét hordozza. Hogyan él ez az emlék, hogyan sáfárkodik vele a községek lakossága az idősebbek büszkeségére gyermekeik okulására. — Ha büszke a lőrinci ember arra, hogy lőrinci, akkor elsősorban azért büszke, mert egy ideig ennek a községnek gimnáziumában járt a költő iskolába. Milyen érdekes, hogy szinte ugyanezekkel a szavakkal, ugyanezt mondta Radó László elvtárs a tanácselnök és Jilling elvtárs az általános iskola igazgatója is. De nemcsak ők, a vezetők, hanem, mindenki a községben. Az evangélikus templom kertjében néhány gyerek han- curozik. Mikor megkérdem őket: ..Gyerekek, tudjátok-e melyik az a ház, ahova Petőfi iskolába járt?” körémsereglenek valamennyien és egymást túlkiabálva kínáliák fel szolgálataikat: „Jöjjön bácsi, én megmutatom!” Meg is mutatják. Jelenleg földművesszövetkezeti bolt van az épületben, de dicséretére legyen mondva a lőrinci földművesszövetkezetnek, az épületet megőrizték eredeti formájában, még a mestergerendás menyezetet is meghagyták, rendben tartják, vigyáznak rá, nehogy tönkremenjen. A tanácsházától nem messze egy épület falán emléktábla: „Ebben a házban lakott Petőfi Sándor .. A HÁZ RENDEZETT, jelenleg lakás, az iskola igazgatója lakik benne. Vigyáznak a házra, mint szemük világára. Abba a szobába vezetnek, amelyben a költő — akkor még kis gimnazista lakott. Egy falmélyedést mutatnak, állítólag ott állt Petőfi ágya. Most is ágy áll a helyén. De nemcsak a Petőfi-emlékeket őrző épületeket becsülik meg a községben, hanem a többi régi házakat. Eredeti állapotában, de rendben- tartva áll a dézsmaház és a hajdúház. Mindegyikről tudják a lőrinciek micsoda. Él hát a Petőfi- kultusz. Az általános iskola már sok levelet kapott egyéb iskolák tanulóitól amelyben kérik: írják meg a gyerekek mit tudnak a költőről? A kérésnek igyekeznek is eleget tenni. Ha Sárszentlőrincen ez a helyzet, nézzük meg Borjádot is, ahol a .JNégyökrös szekér” és még sok költemény íródott. Este értünk Borjúdra beszélgetni egy traktorossal, Mónus János elvtárssal volt alkalmunk, de ő elmondott mindent, amit csak feljegyeztek a költő bor- jádi emlékeiről. Megmutatta a volt Sass-féle kúriát és azt a méhest, ahol annyi kellemes órát töltött a költő. A méhes bizony siralmas állapotban van. Ha sürgősen nem hozzák rendbe egy-két év múltán már csak a helyét lehet mutogatni. — És mondja, Mónus elvtárs, nem lehetne ezt társadalmi munkával rendbehozni? — Dehogynem, kérem, csak legyen aki kezébe veszi az ügyet. Tiszteljük mi annyira Petőfi Sándor emlékét, hogy rendbehozzuk, újra lenádazzuk ezt a méhest. Csak legyen aki kezébe veszi a dolgot... REMÉLJÜK. HOGY LESZ. S ugyan ki lenne erre hivatottabb, mint a község gyermekeinek nevelője a pedagógus, aki különben is lelkes kutatója azoknak az emlékeknek, melyek Petőfi Sándor bor_ jádi tartózkodásához fűződnek. Hívjon össze hát mindenkit, aki segíteni akar, s a segítséget bizonyosan nem fogja megtagadni senki sem. Ha rajtam múlna én ismét méhest rendeznék be az épületben — ahol bizony nem is nagyon régen istálló is volt, — a rendbehozott szobában pedig nyáron akár az úttörő-foglalkozásokat lehetne tartani. Tudom, hogy nem írtam újat Petőfi Tolna megyei tartózkodásáról, nem is volt szándékom, arra ' voltam inkább kíváncsi hogyan él a nagy költő emléke ezekben a községekben? Amint láttam, ahogy láttam, leírtam. LETBNYEI GYÖRGY ' Gyermekeink jövőjéről van szó! A megyei tanácsülés nyilatkozata a kommunista és munkás pártok moszkvai Nyilatkozatával és Békekiáltványával kapcsolatban. A december 7-én megtartott megyei tanácsülés az alábbi nyilatkozatot fogadta el: A megyei tanácsülés azonosítja magát a kommunista pártok moszkvai Nyilatkozatával és Békekiáltványával, azzal teljes egészében egyetért, érőnkhöz mérten részt vállalunk a kommunisták harcából. A Nyilatkozat és a Békekiáltvány eszméinek megvalósításában tevékenyen résztve- szünk. Következetesen a szocializmus, a béke szeretetére és a háború gyűlöletére neveljük népünket. Soha nem akarunk pusztulást, boldog jövőt akarunk építeni magunk és gyermekeink számára! Munkánkkal példát mutatunk a termelésben, élenjárunk a békeharc- óan. Pártunkat és kormányunkat minden erőnkkel támogatjuk. Soha többé nem engedjük meg, hogy a szocializmus ellenségei felborítsák terveinket és a kapitalizmus nyomorába taszítsák vissza népünket. Megyénk dolgozó népe! Csatlakozzatok a megyei tanácsülés állásfoglalásához. A mi gyermekeink jövőjéről van szó. Azt akarjuk, hogy az emberpusztító fegyverek helyett iskolákat, kórházakat építhessünk, legyen több lakóházunk, több vasútunk, autóbuszunk. Nem akarunk elpusztulni, vagy megnyomcrodni, hajléktalanokká, családtalanokká lenni, a hidrogénbombák és a nukleáris fegyverek mindent elsöprő tüzétől. Nem akarunk a tőkések kalandjainak a lelketlenül zsaroló kapitalistádnak áldozatai lenni. Nem akarjuk, hogy az emberiség állandóan a háborútól való rettegésben és félelemben éljen. Öntudattal hirdetjük: gyűlöljük az életünkre törő, háborút szító ellenségeinket: tiszteljük, becsüljük és szeretjük azokat, akik a haladásért, a világ békéjéért, az egész világ boldog jövőjéért harcolnak. Tudjuk, hogy a Szovjetunió javaslatai a leszerelés, egész békepolitikája a mi boldog jövőnk záloga is. Álljatok helyt a munkapad mellett, szántóföldeken és hivatalokban! Legyetek méltóak a szocializmus eszméihez. A kommunista pártok Nyilatkozatának és Békekiáltványának szellemében éberen őrködjetek elért eredményeink felett, küzdjetek a nehézségek ellen és kiáltsuk egvember- ként: Békét akarunk! Válasz a „Kié legyen a bátaszéki Művelődési Otthon66 című cikkre Igaz, hogy a Minisztertanács határozata értelmében a megyében és az országban több helyen a KIOSZ- szervezet visszakapta a volt iparos jellegű épületeket, így a szekszárdi, paksi és bátaszéki volt ipartestületi székházakat, ahol a művelődési otthonok működnek. Mi, a KIOSZ vezetői és a kisiparosok nem azt akarjuk ezzel, hogy a kultúrmunka megálljon és mi magunknak sajátítsuk ki, mi csupán azt akarjuk, hogy ezekben az épületekben mi is helyet kapjunk és a magunk vonalán be tudjunk kapcsolódni a kul- túrmunkába és ott közös egyetértéssel szervezeti életünket tudjuk élni és lebonyolítani. Ezeknek az eléréséhez az szükséges, hogy változzon meg úgy a községi pártvezetőknek, mint a tanács vezetőinek és nem utolsósorban a kultúrmunka irányítóinak a véleménye a kisiparosokkal szemben. Véleményünk szerint nem az a lényeg, hogy kinek a nevén van te- lekkönyvileg az ingatlan, amiben a kultúrmunka folyik, hanem az, hogy a község összes dolgozói fogjanak össze a társadalmi szervekkel. Hegyen az összefogásban a párt, az ifjúsági szervezet, a Hazafias Népfront, Békebizottság kisiparosok, szövetkezeti dolgozók (úgy az ipari, mint a mezőgazdasági) vezetői és ezek beszéljék meg a további kultúrmunka irányítását a közösség javára és megelégedésére, A KIOSZ szervezetnek nincsenek olyan szándékai, hogy a visszakapott székházakban lebonyolított kultúrrendezvényekből profitáljon először is azért, mert a szervezet a befolyt tagdíjakból fenn tudja tartani magát, ellenben az a szándékunk, hogy a kulturális rendezvényekből befolyt összeget kizárólag a kultúrmunka elősegítésére és a berendezések karbantartására, pótlására fordítsák. Adják meg nekünk kisiparosoknak is a társadalmi megbecsülést érdemünk szerint, vagyis úgy, mint a többi állampolgárnak és mi kisiparosok, akik a KIOSZ szervezetbe tömörültünk, hogy ezen a vonalon tovább építsük a szocializmust és a lakosság szolgáltató és javító munkáit. igényeit kielégítsük, a kormányunk által előlegezett bizalmat tovább is élvezzük és mi is munkánkkal viszonozni tudjuk. TORNYAI GYÖRGY KIOSZ megyei titkár. Szerkesztőségünk egyetért Tornyai elvtárs levelével, s azt hozzáfűzve hogy a bátaszéki művelődési otthonról szóló cikk is ezt az összefogást célozta, örömmel üdvözli a kisiparosoknak azt a szándékát, hogy kivegyék részüket — mint azt nagyon sok helyen eddig is tették — a környék népművelési munkájából. Nem jelentkeztek még a televízióért és a női kerékpárért A legutóbbi lottó nyeremény sors. két, egy női kerékpárt és villanyhúzás alkalmával Szekszárdon, vagy boylert nyertek. A nyertesek közül a szekszárdi járásban eladott lottó- eddig csupán a villanyboylerért je- szelvények közül hármat húztak ki. lentkezett, míg a televízió és a női A szerencsések egy televíziókészülé- kerékpár tulajdonosai ismeretlenek. A tejtermelés hírei A medinai szőlőhegyen Mérei József gazdálkodó 111-es szarvszámú Kata nevű tehene napi 21 liter tejet ad, s 5.1 százalékos a tej zsírtartalma. A kiváló egyedi tulajdonságokkal rendelkező 92 pontszámot elért „tehén primadonnának“ gyönyörű bikaborjúja van, amely 7 hónapos ugyan, de már egy évesnek látszik. * Horgász János hátai állattartó 168-as szarvszámú Sári nevű törzskönyvezett tehene november hónapban napi 34.2 liter tejet adott. * Ezév februárjában még csak 652 törzskönyvezett tehén volt a megye termelőszövetkezeteiben. A tsz-ek tehénállományának minőségi feljavítása folytán ez a szám 906-ra emelkedett, s ezáltal elkerülte az egyéni gazdák tulajdonában lévő törzskönyvezett tehenek számát. Ugyanis az egyénileg gazdálkodóknak mindössze 870 törzskönyvezett tehén van a birtokukban. * A Lengyel! Tangazdaságban no vem bér hónapban 14.1 liter volt a fejési átlag. Az istállóátlag pedig 11.3 literre emelkedett. * A bátaszéki Búzakalász Tsz 40 fejőstehénből álló tehenészetében 12.2 a fejési átlag.
