Tolna Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 283-306. szám)
1957-12-08 / 289. szám
Utö'J december 8. TOLNA MEGVEl NEPCJSAG *í Szftlőtermelfik az iskolapadokban 1/ ésóre jár az idő, a templom toronyórája kilencet üt, az em berek egy része a munka utáni szabadidőt kihasználva, csadádi körben pihen, vagy szórakozóhelyekre megy. Vannak olyanok is, akik ezt a havas. zúemarás estét tanulással töltik. A Szekszárdi Általános Fiúiskola VII. b. osztályában parasztemberek tanulnak ezekben az esti órákban. A melegre fűtött tanterem padjaiban csendesen, figyelmesen hallgatva ülnek a másodéves ezüstkalászos szőlészeti—borászati és gyümölcstermesz tési tanfolyam hallgatói és jegyzetelnek is néha az előttük lévő gyűrött kockás íüzetecskébe. Koppány Károly, a Palánki Mező- gazdasági Technikum tanára tartja az előadást. Az egyéves facsemeték korona alakító metszéséről beszél Időnként a nagy fekete iskolai táblához, lép és rajzokat készít a magyarázatához. A tanár szavait megszakítja az első padsorban ülő, csontos arcú gazdának. Prantner Istvánnak a szava. — Tanár úr, én rövidebbre szoktam vágni a hajtásokat. — Rövidebbre? — ismétli a szót csodálkozó arccal az előadó, s aztán derülten kérdezi. — Milyen fát metszett a gazdatársam? — Meggyfát. — Szóval meggyfát?! A meggyfát valóban rövidebbre kell metszeni. Mert a meehagvott ág hosszúsága függ a fajtájától is — mondja a ta-- nár nyugodt hangon, a közbeszóláson kissé felvidulva, és' folytatja tovább az eladást. jj^sőbb, egy nagyon is időszerű dolog kerül szóba. A fák nvúl- rágástél való megvédéséről beszélt az előadó. Megint megszakítja szavait egy gazda. Kocza József, hogy saját tapasztalatát elmondja. — Én műtrágyás zsákot szoktam a fa köré csavarni, s az nagyon jól bevált, mert nem ázott le úgy. mint az újságpapír. A tanár arcán látszik megint, hogy örül a hozzászólásnak. Helyeslőén bólogat és megjegyzi: — Valóban igaza van a gazdatársnak. a műtráevás zsákokat, mivel a műtrágya rendkívül érzékeny a nedvességre, kátrányozzák, s ennél fogva ezekből a széttépett zsákokból fartősabb védnburkot lehet létrehozni a fák közé. Ugv veszem észre, vége van már az előadásnak. De még mielőtt a 10 perc szünet bekövetkezne, Koppány Károly kérdéseket tesz fel a „tanítványoknak*’ az előadással kapcsolatban, úgy látszik arra kíváncsi, hogy a hallgatók megértették-e, amiről beszélt. — Hogyan metszünk akkor, ha gyengék a vesszők, második évben, hosszúra, vagy rövidre? — kérdi a tanár, s a feltartott kezű emberek közül, akik válaszolni akarnak kérdésére, Főglein gazdatársat jelöli ki a válasz megadására. idős ember fiatalosan lép ki a pádból, megigazítja szemüvegét és nyugodt hangon válaszol. — Ha a második éven gyengék a vesszők, akkor rövidre metszünk, mert ilyenkor elmarad a koronafejlesztés. A többiek bólogatnak a padokban, s ketten még nyújtják a kezüket, mert el akarnak mondani egyet-mást sokéves tapasztalataikból. A 10 perces szünetben alkalom nyílik arra, hogy beszéljek a hallgatókkal. Frei Miklós, aki a Hosszú-völgyből járogat a tanfolyamra, nevetve mondja beszélgetés közben. Most már hárman tanulunk a családból, mert a fiam is iskolás. Az idősebbik fiam ebben a padban ül délelőtt, ahol most én ülök. A szünetből nem sok van már vissza. Tam István sietve szívja cigarettáját, amikor hozzálépek. Ahogy néhány szót váltok vele megtudom, hogy ő két műszakban tanul. Délelőtt ugyanis a Közgazdasági Technikum utolsó éves diákjai között köp tatja az iskolapadot. — Talán a sokoldalúság kedvéért járogat ide? Nevet a kérdésemre és sietve válaszol. — Nem. Más hozott engem ide. Ugyanis érettségi után szőlészeti és borászati főiskolára akarok beiratkozni és úgy gondolom, hogy nem fog ártani, ha az apámmal együtt el- járogatok az ezüstkalászos tanfolyamra. — A papája is itt van? —- Ott ül a sarokban, az 1 a dere- sedőhajú ember az apám, együtt tanuljuk otthon a leckét, amit itt felad a Koppány tanár úr. J^etelt a tíz perc. A „diákok” közül az egyik a táblához siet és letörli egy szivaccsal. Koppány tanár úr egy szakkönyvben lapozgat még pár másod nercig, s aztán felnéz, végigfuttatnia tekintetét hallgatóin és újból beszélni kezd. Megint csend lesz. csak a tanár hangjh hallatszik. A hallgatók, akik egész, éven át a kapa fölé görnyednek, permetezőgépet cipelnek, boroshordókat emelgetnek, most kihasználva a zúz- marás estéket, tudományt gyűjtenek magukba, amely segíti majd őket a további munkában, mert hiszen ingyen osztják manapság a tudást is, csak tanulni akaró emberek kellenek. H. T. Fiatal fejjel, érző szívvel Két fiatal, jóformán még gyerekek. A leány, a Juliska, még be sem töltötte a tizenhatodik évét. A fiú, a Pista, alighogy befordult a tizennyolcadik évébe. Juliska vé- konycsontú, madárhúsú, ahogy a falusiak mondani szokták, amolyan „nyiszletke" leány. A Pista, a fiú, bár nagyon szeretné adni a felnőttet, gyerekesarcú legényke, még nem is borotválkozik. Állán és a bajusza helyén néhány hosszúra nőtt pelyhes szőrszál árulkodik. A községi anyakönyvvezető előtt állnak, tanácsért jöttek, mert, mint mondják, meg szeretnének esküdni. — Igen, össze akarunk házasodni, mégpedig minél hamarabb — mondja Pista. — A fiatalkorúak házasságához írásbeli, szülői beleegyezés kell — mondja a gyámügyi előadó. — Az már megvan, el is hoztuk magunkkal — avatkozik a beszédbe Juliska. — Szeretnénk, ha minél előbb megtörténhetne az esküvő, mert Juliskának mindenképpen hozzánk kell költöznie. Az apja, amikor megtudta a bajt, elzavarta. Azt mondta, hogy „tisztuljon” a háztól. Most már nem kell róla gondoskodnom — mondja a fiú és látszik rajta, hogy érzi is a család alapításával járó felelősséget. Ahogy a fiatalok elbeszéléséből kiderül, Juliskának igen szomorú gyermekkora volt. Apja részeges, izgága ember,* aki részegségében űzi, hajszolja családját. A gyerekeket és feEgy munkaegység értéke: 58 Ft 39fillér A simontornyai Kossuth Termelőszövetkezet tagjai jó munkájának jutalma nem maradt el, amit a zárszámadó közgyűlés szemléltetően megmutatott: Többek között egy munkaegységre két kiló 72 deka búza, négy kiló 70 deka kukorica, három kiló 17 deka burgonya, stb. jutott. Ehhez számítva a 30 forint 65 fillér készpénzt, s mindezt összeszámítva, pénzre 58 forint 39 fillér jutott egy munkaegységre. Átlagosan számítva, egy-egy tsz-tag jövedelme mintegy 18 000 forintra rúg. Meg kellett dolgozni érte, az igaz, de ekörül nem volt hiba, amit bizonyít az is, hogy az egy tagra eső átlagos munkaegység teljesítés 300. így aztán érthető is, hogy a termelőszövetkezetben a közgyűlés igen jó hangulatban zajlott le. Hálátlanság Beköszöntött a tél, megjöttek az első keményebb fagyok, jönnek a kellemes téli esték. A meleg szobában a család a barátok körében elviselhetőbb a tél zordsága. Jó annak, akinek otthona van, barátai vannak, jó érezni azt' hogij nem vagyunk egyedül. Czank József (volt téglagyáros) azonban nem így gondolkodik, de főleg nem így cselekszik. Till Erzsébet mindenesét közel 15 ép,- munka után utcára tette. Megtagadta ruháinak kiadását, az éjszakai szállást és minden pénz nélkül szélnek eresztette. Közel tizenöt évet dolgozott, szinte semmiért, visszaéltek elesettségével, jóindulatával. Otthont keresett, a család melegét, s helyette az első vita után, mikor bérét követelte, úgy jártak el vele, mint egy elhasznált tárgy- gyal, mely megtette kötelességét s azután elhajítják. Nehéz sors egy mindenes sorsa. Itt nincs hétköznap ünnepnap, itt csak szürke munkanapok váltogatják egymást■ Ritka vendég a jó szó, annál több a megalázás. De ez a megalázás egyszer csak betölti a poharat. A tegnap megalázott ja, a holnap lázadója, így volt ez Till Erzsébet esetében is. Fellázadt mostoha sorsa ellen. Követelni mert a maga egyszerű módián, keveset, de mégis követelt. A válasz haragos kiutasítás. Egyszerű munkásasszonyok karolták fel. Elhozták a pártba, ahol még sohasem járt. Egyszerű munkásasszonyok, kiknek mellében szív dobog, akik magukénak érzik a munkásember sorsát. A család kitaszította de a nagy család, a társadalom befogadta. Ugvp ami ügyünk is, igazsága a mi igazságunk és ezért az igazságért a mi társadalmunk megvívja a maga harcát. A. S. leségét többször kegyetlenül el is veri. Juliska durva beszédet, szitkozódást hallott otthon, vágyott, de nagyon vágyott a szeretetre és a jó szó után, így akadt össze a fiúval. Pista, a család legfiatalabb tagja, anyjával együtt gazdálkodik. Az özvegyasszonynak szüksége volt fia segítségére, s így a fiatalok a fiú anyjához költöztek. Kezdetben csak ment valahogy, mindketten sokat dolgoztak. De közben megszületett kislányuk. Juliska kevesebbet tud segíteni férjének, s elkezdődik a veszekedés. A fiatalasszony élete folytatódik abban a légkörben, a szit- kozódás és veszekedés légkörében, amelytől elmenekült akkor, amikor otthonát elhagyta. Az anyós, a fiú anyja, egyoldalúan és minden esetben fia pártjára állt, sőt öntötte az olajat a tűzre'. — Gyere, neked főztem — kínál- gatja kedvesen fiát. — Tudom, hogy szereted ... majd főzök én neked ... Ne törődj vele — int fejével menye felé, aki kislányával bíbelődik. És a kedveskedés közben mindig odabök valami bántót. A fiatalok között egyre nagyobb lesz az ellentét, s egy alkalommal a felbőszült Pista kezet emel feleségére és összeverekednek. A fiatalok házassága óta alig néhány hónap telt el, s Juliska ismét az anyakönyvvezető előtt áll, de most már egyedül és nagyon elkeseredetten. Zokogástól el-elfúló hangon sorolja panaszát. Szeretem a fér jem... De csak nem hagyom magam ... És ahogy beszél és abból, amit mond, az tűnik ki, hogy ha az ura mondott valamit, ő háromszorosan adta meg a tromfot úgy, ahogy „otthon, a szülői háznál látta. De most már látja, hogy hibázott és arra kéri az anyakönyvvezetőt, hogy még ez egyszer segítsen rajta, mert bizony ő visszamenne és tudia azt is, hogy a férje is visszafogadná... És csak be kellene hivatni, beszélni kellene vele, mert biztosan ő is már megbánta, hogy kezet emelt reá. Nem lehet ellenállni a könvörgő fiatalasszonynak és az anyakönyvvezető kénytelen „túllépni” a hivatalos keretet, behívatia a férjét és összebékíti a fiatalokat. A szülők helyett, — akik levették a kezüket és nem segítették a fiatalokat olyan irányban, hogy egymást megbecsülve alakítsák ki életüket, — a családi életre, a kötelességre, és az egymás iránti megbecsülésre oktatja ki. Az anvakönywezető nemcsak mint hivatalnok, hanem mint érző szívű ember foglalkozik a fiatalokkal, s nemcsak a fiatalok összeadásáért, hanem együttmaradásáért és családi békéjéért is érzi a felelősséget. Ez a hivatalnok típus már az épülő szocialista társadalom hivatalnoka. Pozsonyi Ignácné Az „erdei riport’* természetesen az irodában kezdődik, az erdőgazdaság központjában, Páriban kis beszélgetéssel — tájékozódással — amely nélkül hiába indul el az újságíró az erdőbe — nem fogja meglátni a fáktól az erdőt. — Mit csinálnak, mennyi tűzifát termelnek ki, milyen az erdő állománya, gazdag-e a környék nagyvadban? — és megannyi kérdés kívánkozik ki az újságíróból. Keszi Nándor, a gazdaság vezetője, Barkóczi István és Tuba György főerdészek alig győznek válaszolni. Pedig ismerik területüket, mint saját tenyerüket és hát egyébként is ..öreg róka’1 mindegyikőjük. A beszélgetés az egyik legfontosabb problémára, az erdők „pusztulására” és az erdőtelepítési gondokra terelődik. Az újságíró megkérdezi, hogy mi az oka az erdők rohamos pusztulásának és szerintük az állam miért nem törődik a felszabadulás óta az erdők felújításával? Érthetetlenül néznek rám, mintha nem értenék a kérdést, véeül az egyik kissé bátortalanul megkérdezi: —■ Komolyan kérdezi ezt? — Természetesen... Úgy gondolom. hoev mint szakemberek, még az újságírónál is jobban ismerik a rcwz erdőgazdálkodás okait .. Fa-kó^i István megköszörüli a torkát. kicsit vár, mintha még azon töprengene, hogy kimondia-e, vagy ne, ami a nyelve hegyén van: A zöld gallér becsülete.•• — Tudja mit mondok én? Maga egy kicsit rosszul van informálva. Még soha nem fordított az állam olyan nagy gondot és főként olyan sok pénzt az erdőtelepítésre, felújításra, mint éppen a felszabadulás óta. Igaz, Gyurka bátyám? — Tökéletesen igazad van, én már több mint 20 éve vagyok erdész, tudom ... — Amikor meg kellett húzni a nad rágszíjat, mert kevés volt a pénz, erdősítésre akkor is annyit adtak, amennyit kértünk ... Erre mindig volt pénz. Az állam lehetővé tette — anyagilag is —, hogy az erdőkben ne legyen holt idő, vagyis olvan időszak, amikor már kitermelték a vágásra érett fát és még nem ültették be csemetékéi a helyét, sőt. még azt is. hogy az időközben a szántóföldi művelésre alkalmatlanná vált területet beteleoít- sük csemetékkel. Az erdőfelújítás, telepítés, teljes egészében a beruházási alánból történik, tehát még az sem befolyásolhatta ezt. hogy valahol tudtak-e gazdaságosan dolgozni, vagy nem. Mindehhez tudni kell még azt is. hogy régente, az erdőtulajdonosok, ha anyagilag zsákutcába jutottak és már nem volt pénzük, akkor hozzányúltak az erdőhöz, kitermelték és az ontotta a pénzt... De arra már nem voltak képesek, hogy nagy ősz- szegeket fektessenek be az erdősítésbe, hiszen az legfeljebb 80—100 év múlva gyümölcsözik csak. Nos, ki folytatott jó erdőgazdálkodási politikát? Meglepő ez a határozott hang és álláspont: — Eddig nagyon sok erdésztől hallottam, hogy az államunk nem gondolt a jövőre s rossz erdősítési politikát folytatott és ezért nincs nekünk fiatal erdőnk, új telepítésünk olyan mennyiségben, hogy az kielégítő lenne. — Ezt maga legfel jebb csak azoktól az erdészektől hallhatta, akik elhanyagolták a fiatal erdők, új telepí- tések gondozását, tehát magát a fel- újítási munkát és hát ugye kell valami „érvet” mondani, ezért igyekeztek az államot felelőssé tenni a betelepítetlen, kiirtott erdőrészekért. Higvje el, könnyebb az államot „maceráini*', mint jó felújítást végezni ... Fiindulunk a végtelennek tűnő erdőrengetegben: egyik helyen elég felkanaszkodniok a lovaknak, a másik helyen fékezni kel a kerekeket. Keszi Nándor — akinek már daliás külsője és erős hangja is komoly vezetői tekintélyt kölcsönöz — magyaráz: — Ez itt egy vegyes ültetés, kitisztítottuk a közét, hogy jóban nőjjön. Ott, a hegy túlsó oldalában egy tavaszi telepítés van ... Azt a részt ott, az idén vágtuk ki, most kerül majd beültetésre. Én itt nem rég óta vagyok vezető, de akkora területet minden évben felújítunk, amekkorát kivágunk, s ezenkivül is erdősítünk mezőgazdasági művelésre alkalmatlan területet. Majd odébb meglátja, hogyan rövidítjük meg a „holtidőt". Motorfűrészek hangja veri fel az erdő csendjét, s néha néha nagy recs_ csenéssel földrezuhan egy-egy fa. Ide igyekszünk. Miközben a munkások ezernyi kérdéssel -ostromolják a vezetőt: „miért csak ennyi a norma itt, mikor nehezebb dolgozni, mint a másik helyen, hogyan kaphatunk egy új alkatrészt ehhez a géphez stb.” Gyurka bácsi — Tuba György — egy helyen félrekotoria a leveleket, felkotor lábával egy hantot: — Itt még lábán áll az erdő. de már ..újratelepítettük’*. A talajt télévé Jettük makkal, most az ősszel. Most nem írtjuk ki teljesen az erdőt, csak ritkítjuk, de a makk kikel, csemete lesz belőle és az növekedni fog majd s mire sor kerül ennek a résznek a teljes kivágására, már ott lesz helyén az új, fiatal erdő is. — Csak a vadakkal van sok bajunk — vág közbe Keszi Nándor. — A disznó kitúrja, a szarvas pedig kikaparja a makkot, a fiatal telepítések hajtásai pedig valóságos csemegéje a szarvasnak. Úgy tudom, másutt is nagy probléma a vadak kártevése, még veszekszenek is emiatt a vadászok és az erdészek . r — Probléma, az igaz, de itt is vigyázni kell, mert egyesek szeretnek nagyobb vadkárról beszélni, mint amekkora a valóságban van. és hát nem mindig csak a vad a bűnös. Mi például — igaz, hogy költséges, de megszerveztük a makkvetések és a fiatal telepítések őrzését őrökkel és kutyákkal, másutt pedig bekerítjük a fiatal telepítést. Persze könnyebb dolgunk lenne, ha nem lenne vad, de az is komoly érték és hát lehet is ellene védekezni... A látottak meggyőztek arról, hogy az erdőfplűiításnál nem az „államból*’ kell kiindulni. hanem az erdészből. vagyis, ahol hiba van, inkább azt kell megnézni, hogvan használták fel az erdészek az állam pénzét, amit rájuk bíztak. S ez megmutatja azt is, hogy milyen a „zöld gallér*’ becsülete ... Boda Ferenc
