Tolna Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 283-306. szám)

1957-12-08 / 289. szám

lOSI december 8, TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Őrt állnak a mázai asszonyok Ma már talán a mázai asszonyok sem tudják megmondani azt, ki volt a kezdeményező, de ez nem is fontos. Annyi azonban bizonyos, hogy a helyi nőtanács, a szülői munkaközösség és a pedagógusok közösen nagy célok megoldásához fogtak, amelyeknek már jelentős visszhangjuk is van a községben. Kü­lönösen három területen figyeli „árgus" szemekkel, a község férfi la­kossága az asszonyok cselekedeteit. ÖRTÁLLÁS a gyermekek Érdekében Váratlanul történt a dolog, de igen nagy szükség volt rá. A községben régi rossz szokás volt, hogy a gye­rekek a késő esti mozielőadásokat rendszeresen látogatták, és utána csavarogtak. Az egyik szombaton este azonban a nőtanács egyik tagja, Imrő Lászlóné, és az iskola igazga­tója állt őrt a mozi előtt, és a gye­rekek ahogy érkeztek, sorban haza is küldték. Az egyik gyerek a szü­leivel érkezett, — de nem volt ki­vétel — ő sem mehetett be az esti előadásra, bár az anyja ellenkezett. Az apa helyeselte ezt az intézkedést, és hazaküldte gyermekét. Vasárnap este is őrt álltak az asz- szonyok: Gyorsok Istvánná, a nő­tanács elnöke volt az egyik, s a má­sik őr egy parasztnéni. Horváth Ist­vánná. Ezúttal már csak egy gyere­ket kellett hazaküldeniök, a többiek már nem is mentek este a mozi tá­jára se. Az asszonyok őrtállásának híre futótűzként terjedt a községben. A szülők többsége helyeselte ezt a kezdeményezést. Sőt, helyeselte ezt maga a mozi pénztárosa is, aki kö­zölte a nőtanáccsal: ezentúl a gye­rekek részére az esti előadásokra nem ad ki jegyet. Az esti csavargás is csökkent a községben, s egyre inkább csak azok a gyerekek tartózkodnak az utcán, akik szüleik megbízásából mennek valahová, így például tejet visznek a felvásárló helvre. Az asszonvok ak­ciója egyéb eredményt is hozott. Az­előtt elég gyakori volt, hogy egy- egy ablakot betörtek a gyerekek. Ma már ez nincs. HARC AZ ALKOHOLIZMUS ELLEN Amennyire feltűnő volt a kis köz­ségben az asszonyoknak az egységes cselekvése a gyermekek érdekében, legalább annyira elterjedt a híre an­nak is, hogy a boros embereket sem igen szeretik a mázai asszonyok, kü­lönösen azokat nem, akik boros ál­lapotban még botrányt is csinálnak. Az alkoholisták elleni fellénésüket nem szervezték, az adott körülmé­nyek hozták magukkal; véletlenül lettek az alkoholizmus elleni harc „katonái”. Az egyik este a kocsmá­ból szokatlanul nagy hangoskodás szűrődött ki. Ebben az időben két asszonv — mindkettő tagja ,a nő­tanácsnak — férjeikkel énpen arra járt, és betért oda. Azt látták, hogy H. I. boros állapotban volt és nem a józan ész, hanem a bor irányította tettét, H. I. széket ragadott és fele­ségét akarta vele megütni. A helyiség ben lévők egv része az asszony segít­ségére sietett, aki arra akarta bírni férjét, hogy menjen haza. Az asz- szony elmenekült. A nőtanács két tagja ezután oda ment H. I.-hez, akit régóta ismernek, és szépszóval elkezdtek vele beszél­getni. Vagy negyedórát tartott a csen­des lecke. S ezalatt H. I. rájött arra, hogy vannak a kocsmában olyanok, akik örülnek annak, hogy feleségét üti, veri. hogy rajta nevetnek, s van­nak, akik megvetik ilyen tetteiért. Ezután elengedték. Másnap reggel H. I.-né felkereste a nőtanács elnö­két és köszönetét mondott nekik Kö­szönetét mondott, mert ezúttal — bár részegen tért haza férje —, nem verte meg, hanem bocsánatot kért tőle... Életében talán először kért bocsána­tot feleségétől. Azóta H. I.-t nem látta senki részegen, borosán Mázán. Számontartják az idült alkoholis­tákat is a mázai asszonyok. Nem pa­píron, mert jól ismerik őket gyerek­koruk óta. Ezeknek házatá.iát aztán sűrűbben meg-meglátogatják. Egy ilyen „őrjáraton" aztán azt tapasz­talta az egyik asszony, hogy egy öt gyermekes anyát bántalmaz a férje. Azonnal akcióba lépett, s megakadá­lyozta, hogy súlyosabb következmé­nyei legyenek az ittas férj tetteinek, A háztája hamar elcsendesült... Nincs munkatervük az asszonyok­nak az alkoholizmus elleni harcra. Nagy rugalmasságot, ügyességet és főleg emberi szavakat követei ez a harc. Harc ez, a javából. Mindig az adott körülményektől függ. hogy mit tesznek a mázai asszonyok. A MÁSODIK MŰSZAK KÉRDÉSEIRŐL törtek’1 az asszonyok. Jó példával az üzem pártszervezetének titkára járt elől. Rendszeresen segít a feleségének, még főz is, ha a körülmények úgy adódnak, hogy erre szükség van. S. P.-t pedig a községben csaknem min­den férfi „Kati néninek’ hív. mert rendszeresen részt vesz a házi mun­kában. Az említett férjek nyíltan meg merik mondani, hogy segítenek a házi munka végzésében. Vannak aztán olyanok is, akik már ráléptek a „javulás” útjára, de erről nem szí­vesen beszélnek, s mégkevésbé sze rétik, ha mások tudomására jut. Egyik-másik háznál előfordul — szemtanúk vannak rá —, hogy le­eresztik a függönyt, a rollót. s mögöt tűk férjek tisztítják az ablakokat... — Szó esett arról .s, hogy ha arra szükség van, esetleg a feleség vegye fel a féri keresetét. — Nálunk — mondja Gyorsok Istvánná — nem okoz ez problémát. Itt Mázán régi jó szokás, hogy általában a feleségek ve­szik fel a fizetést. Arról nem is tu­dunk. hogy valamelyik férj megtil­totta volna, hogy felesége felvegye a fizetését. Nem ad különösebb gondot a má­zai asszonyoknak a második műszak problémái. Mázán kevés asszony vál­lal a házi munka mellett munkát. De azért ott, ahol az asszony is dolgozik, természetesen van mit tenni a máso­dik műszak problémáinak megoldá­sáért. Vannak epizódok, amelyek azt mutatják, hogy ezen a téren is „előre írhattam volna arról, hogyan ké­szülnek az asszonyok a varrótanfo­lyam megszervezésére, hogyan készí­tik elő a kézimunka-szakkör munká­ját. arról is be lehetett volna szá­molni, hogy a télen bábcsoportot hoznak létre, hogyan tevékenykednek a Gyermekvárosért, milyen műsoros esteket szei-veznek. De erről majd egy más alkalommal. Minden bizonnyal a mázai háziasszonyok dicsérendő munkája megyénkben sok követőre talál és segítenek megoldani ezeket a kérdéseket (gyermeknevelés, alko­holizmus elleni harc. a második mű­szak). amelyek az egész társadalmat foglalkoztatják K. Balog János Ot kommunista MINDÖSSZE öten vannak. Egyet­len asztalt könnyen körül ülnek, ha tanácskoznak. A bonyhád-bör- zsönyi Vörösmarty Termelőszövetke­zet pártszervezetéről van szó. A 29 szövetkezeti tag közül öten vannak és tevékenykednek a pártszervezet­ben. Kicsi a szervezet, de ez a kis- létszámú kommunista csoport jelen­tős mértékben befolyásolja az egész termelőszövetkezet munkáját. Erről beszélgettünk a napokban Lovász Péterrel, a pártszervezet titkárával. — Pártszervezetünk nem tűzött maga elé olyan célokat, amelyeket megoldani nem tud — mondotta a többi között. — Inkább azokkal a kérdésekkel foglalkozott és foglalko zik a pártszervezet, amelyek a ter­melőszövetkezet előtt állottak, illet­ve állnak. Adott kérdésben megfelelő vita után egységes állást foglalnak el a kommunisták. A vita során ki­alakult közös álláspontot képviselik a kommunisták a szövetkezet köz­gyűlésén. Inkább három napig elvi­táznak egy-egy kérdésen, de minden tettnek a meggyőződésen kell alapul­nia, legyenek azok párttagok, vagy párton kívüliek. Mert azt tartják, hu valaki meggyőződésből tesz vala­mit, gyorsabban, szívesebben végzi, mert tudja, érti annak a munkának jelentőségét, kihatását. A TAVASSZAL igen komoly vita alakult lei a szövetkezet tagjai kö­zött. Igen kevesen vagyunk, szinte semmivel kezdtünk, csupán a nagy- nagy bizakodás volt meg bennünk — Vnondja a pártszervezet titkára. Sok volt a kukoricaföldünk. A tagok több­Külföldön élő magyarok írják: SVÁJCBÓL LUZERNBÓL: Itt minden ,,nylon” — nagyon szép és olcsó, de ez mind nagyon kevés! Az átlátszó dolgok túl átlátszóak a mi életünkhöz. És mi jobban átlátunk rajta, mint kéne. Ezek itt igazi kommunistát neveltek még abból is. akik eddig nem is voltak azok. — Nem tudom, hogy ön megérti-e ezt, de mi ezt Í9V érezzük és tudjuk. Soha senki nem jog tudni bele­illeszkedni ebbe a „nylon”-életbe, legyen az bármilyen bűnös magyar. NORVÉGIÁBÓL: „... az, aki odahaza van. el sem tudja képzelni, hogy itt idegenben egy magyar me­nekültnek csupa bizonytalanság az élete, tele lemondással és szenve­déssel. Vannak, akik a legszebbet és legjobbat írják haza, hazájukba, kedveseiknek, s a valóság pedig az éhség a ruhátlanság és a legször­nyűbb hontalanság. De hányszor láttam már itt meglett, okos diplo­más ügyvédeket, mérnököket egy­szóval értelmiségieket, akik lebo­rultak az asztalra és a sírástól nem láttak és nem hallottak. Nem be­szélve arról. hogy az alja és a leg­ócskább munkát a magyar mene­kültekkel végeztetik.” AUSZTRIÁBÓL: „Ha már az ifjú sági témánál vagyok, szeretnék egy­két dolgot mondani a tavalyi ma­gyar eseményekről. Itt ismerni kell a hátsó okokat, azokat az embere­ket. akik a magyar fiatalságot akar­ták kijátszani az állam ellen. Ha nem sikerűit nekik harcedzett fér­fiakat kapni, így a fiatalságot kel­lett felhasználni —< így képzelték, ezt el a „Szabad Európában”. Be­akarták beszélni a magyar fiatalok- nak, milyen szép is a Nyugaton. Dolgozni itt már nem kell, a sült­galambok már csak a magyar fiata­lokra várnak. Én vettem magam­nak a fáradságot és sok, magyar fia­tallal beszéltem. Alig volt olyan. aki meg tudta volna mondani, hogy miért jött el. Sokan vannak olya­nok, akik amikor rájöttek az itteni dolgokra — hazamentek, de sokan' vannak, akiket itt mindenféle igére tekkel visszatartanak, hogy őket saját országuk ellen kihasználják.” tsége úgy vélekedett, hogy a növény- ápolásra nincs megfelelő erő, az len ne a célszerű, ha a szövetkezet az egyénieknek adná ki a kukoricát harmadából. Az egyénileg gazdálko­dók egyre másra jöttek is hasonló kéréssel a szövetkezet vezetőségéhez. A pártvezetőség úgy látta jónak, ha a kommunisták egységesen állást fog lalnak ebben a kérdésben. A taggyű. lés megkezdte a munkáját, összecsap tak a vélemények, s végül arra az ál­láspontra jutottak a kommunisták, hogy a területet meg tudják mű­velni saját maguk, de ennek egyik feltétele az. hogy a területet osszák ki családokra, amelyek felelősei: az adott terület megműveléséért. A munkáért munkaegység jóváírást kap nak. A taggyűlés után a kommunisták a szövetkezet pártonkívüli tagjaival is beszélgettek erről, s amikor összeült a szövetkezet közgyűlése, egy pártonkívüli, Kiss János tette meg a javaslatot a kapásnövénvek családokra történő kiosztására. A BETAKARÍTÁST befejezték, a szövetkezet tagjai látják: helyes volt a szövetkezet pártszervezetének ta­vasszal történő állásfoglalása. Ez mintegy 150—200 mázsa kukoricát jelentett a szövetkezetnek. Hasonló eredményre vezetett a do­hány esetében is. Itt azonban szüksé­gessé vált egv-két napszámos néhány napi munkája. — „Pártszervezetünk kicsiny. Nagy feladatok megoldására nem képes. De azt mindenkor vállalni tudja, -hogy a szövetkezetben a politikai né­zetek irányítója legyen, az emberek nevelésének fontos munkáját elvé­gezze. A múlt hónap elején például arra is jutott erőnkből, hogy pártna­pot rendezzünk a szövetkezetben, amelyen a mezőgazdaság szocialista átszervezéséről vitatkoztunk, beszél­gettünk1’ — mondotta befejezésül Lovász Péter elvtárs. NINCSENEK SOKAN a bonyhád börzsönyi kommunisták. De a lelkes, odaadó, becsületes munkájuk segítsé­gével sok sikert értek el a Vörösmarty Termelőszövetkezet tagjai. Porbahullott reménység... A két megtört ember csak lézeng a lakásban, nem találják a helyü­ket. Amikor asztalhoz ülnek, arcu­kon le-lecsordul néhány könny­csepp. így megy es már egy év óta.,, A szörnyű nap óta, amely egy­szerre életük minden célját, értelmét összetörte. Azó'ta őrli őket a bánat, azzal a fájdalommal, amelyet csak a szülő érezhet, ha a legdrágábbat, gyermekét vesztette el. Az apa még csak leköti valamivel a gondolatait, napközben a műhelyben a többiek­kel együtt elkalapálgat, javítgatja a lyukastalpú, elkoptatott sarkú cipő­ket, de ő is szótlan, hallgatag. Ha­nem az anya... Bármit is tesz a lakásban, minden a fiára emlékez­tet. Még ma, egy év után sem tudta kiheverni a csapást, csak van, mint akinek már mindegy a világon min­den . .. * A Sörös-házaspárt élete delén. ÖV éves házasság után érte a gyer­mekáldás. Harmincöt éves volt Sörös Jánosné, amikor a fia meg­született. Nem csoda hát, hogy a fiú lett mindenük, akiért érdemes volt dolgozniok. küzködniök. Habár egyetlen gyerek volt. mégsem ké­nyeztették el. úgy nevelték, hogy mindenkor, minden körülmények kö­zött megállhassa maid az életben a helyét. Úgy, ahogyan ők. Egyetlen törekvésük az volt. hogy a Feriből ne legyen olvan szegény ember, mint ők ... Tanult ember le­gyen ... Mérnök, vaav tanár, ami­hez a fiúnak énpen kedve van ... Amikor elvégezte az általános is­kolát, beíratták a tamási gimná­ziumba. Jól tanult, bizonyítványá­ban négyes-ötös osztályzatok válto­gatták egymást. 1956-ban, amikor a harmadik osztályt kezdte meg az iskolában, már kész fiatalember volt. Magas, 184 centis, kisportolt, csi­nos ... A faluban — Pincehelyen — is szerették, mert — sok hasonló­korú társával ellentétben — tisz­telettudó, illedelmes volt mindenki­vel szemben. Nyílt volt, mosolygós tekintetű ... És akkor jött a baj. Sportolás köz­ben egyszer megfázott, a betegség veséjét támadta meg. A helybeli ke­zelőorvos azt ajánlotta Söröséknek, vigyék fel a fiút Budapestre, a Hay- nal-klinikára. Dr. Sommer Zsuzsa, az ozorai orvos lánva ott tanársegéd, vese-specialista. Bízzák az ő kezére a fiút. A szülők elfogadták az aján­latot. Sörös Feri így felkerült Buda­pestre. A községi orvos, az ismeret­ségre való tekintettel, kért» d*- Som­mer Zsuzsát, vegye pártfogásba a fiút. A doktornő eleget is tett kollé­gája kívánságának. * 1956 október 23. BudaDcsten kitört az ellenforradalom. Heves harcok dúlnak az Üllői úton ... A Havnal- kliníka be+egei körött is nagy a nvnetnlonság. köríílöttnk fogyvonek roDOgnak. Az orvosok, ápolók állan­dóan ottvannak a betegek között. hogy jelenlétükkel is nyugtassák őket. Néha sebesülteket hoznak be, életveszélyes állapotban, hol köny- nyebb sebesülteket... Október 29—30-a után egyre gyak­rabban látogatnak be felfegyverzett, gyanús külsejű emberek. Végigjárják a kórtermeket, durva fenyegetőzéssel ávósokat keresnek... Az orvosok felháborodottan utasítják ki őket... Egyik napon Sörös Feri sógora is beállít. Vontatóval jött fel Pincehely­ről, szeretné hazavinni a fiút. Otthon biztonságban van ... — Szó se lehet róla — tiltakozik a kezelőorvos. — Hogy gondolják, vontatóval hazavinni?... Elég a fiúnak egy újabb megfázás és kész. Feri így a klinikán marad, a só­gor még meghagyja neki, hogy vi­gyázzon magára. Aztán búcsúzik a sógortól. — Az otthoniaknak üzenem, ne ag­gódjanak, jól vagyok. ♦ November 4. A klinika betegeinek reeeel feltűnik, hogv a környéken úiból felláneol a harc. A puska- és géDfegyverropoeás közé aknarabha- nára rP'msen. A Kilián-laktanvába hefészkelődött plionforadMmárok nk­natűzel nróbáliák feltartani az Üllői úton előrenyomuló szovjet csapato­kat. * Az avatatlan kezekben veszélyes szerszám a fegyver. Az ellenforra­dalmi bandák sorsa már megpecsé­telődött, de lőnek, lőnek esztelenül. Hogy a lövedék hova csap be, az nekik mindegy. A klinika körnvé- kén is egyre sűrűbben robbannak az aknák, a becsapódások egyre kö­zelednek. Az esztelenül vérgőzös fe­jeket a rombolás kerítette hatalmá­ba. Az egyik akna a klinika épüle­tébe csap be. Dr. Sommer Zsuzsa ott van a kórteremben, a betegei között. Elkiáltja magát: — Meneküljünk az óvóhelyre! A betegek, már amennyire erejük­től telik, kiugrálnak az ágyakból. Sörös Feri ágya van az ajtóhoz leg­közelebb, keze már a kilincsen van és akkor ... ... az ablakban akna robban, a szilánkok szertefröcskölnek a kór­teremben. Egy tonvérnvi szilánk az ajtó mellett a falnak vágódik, onnan kinnttanva, az ajtón kiugrani ké­szülő Sörös Ferit találja. Rajta kí­vül még két beteg roskad össze ha­lálos sebbel... Dr. Sommer Zsuzsa — őt csodála­tos módon elkerülték a szilánkok — hiába nróbál nártfoeoltján segíteni, már csak a fiú szemét foghatta le. Es ki tudja, müven elv''’tározástól vezettetve, eev kis fémfáhlába kar­colta a fiú nevét és a nyakába akasz­totta. Bizonyára, hogy megtalálják a szülei, ha keresik ... Amint lehetett, azonnal értesítette a pincehelyi orvost a fiú haláláról. Sörösék így december közepén ér­tesültek a fiú haláláról. — Felmegyek, megkeresem és hazahozatom, bármibe kerül — mondta Sörös bácsi. — Hosszas után­járás után találta meg fiát a rákos- keresztúri temetőben. Éppen agnosz- kálták az ellenforradalom többi áldo­zatával együtt. Az orvosnő fémtáb­lája volt az egyetlen, amiről meg tudták állapítani a személyazonos­ságot. * Az összetört, éveket öregedett szü­lőket minden vasárnap ott lehet látni a temetőben, a fiúk sírjánál... aki ennek az iskolaévnek végén érettsé­gizett volna ... Egyetlen reményük­nek is a porba kellett hullania, mert a ..főpásztor” Mindszentv és a levitéz- lett, úri bitangok mégegyszer meg­próbálták visszaszerezni uralmukat. A szekszárdi múzeumban az ellen- forradalomról rendezett kiállítás lá­togatói a megve hősi halottainak, Mohai Istvánnak és Mátai Antalnak fényképei között ott láthattak egy színes fényképet... Mosolygó, szőke fiút ábrázolt Sörös Ferit.. . Mohai István és Mátai Antal katonák vol­tak. ő diák ... és mindhárman a’ el- Ipnfnrraüalnm áldozatai . . . Három sudár, fiatal fatörzs, amelvet ketté­tört a múlt sötét, egéből lecsapó vil­lám. Bognár István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents