Tolna Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 283-306. szám)

1957-12-01 / 283. szám

1957 december 1. rOLNA MKöYEl NF.PC.’S Ati 3 Bírálatunk nyomán munkához látott a Biritái Állami Gazdaság pártszervezete Lapunk október 13-i számában a „Három állami gazdasági pártszerve­zet munkájának tapasztalataiból” című cikk a többi közölt bírálta a Biritó pusztai Állami Gazdaság párt- szerveztét. Elsősorban azért, mert so­rozatosan elmulasztották a pártveze­tőségi üléseket és a taggyűléseket. A pártveaetőség ötletszerűen dolgozott, nem tudta a kommunistákat mozgósí­tani egy-egy nagyobb kampányfel­adat elvégzésére. Bírálatunk megjelenése óta nvolc hét telt el, s az állami gazdaság párt- szervezetének munkájában ez idő alatt sok volt a változás. A pártvezetőség tagjai az újság­cikkel kapcsolatban sokat vitáztak azon, hogy miképpen lássanak mun­kához, hogyan lendítsék fel a párt­életet. Végülis az októberi taggyűlés — amit az újságcikk megjelenése után tartottak meg — kiinduló pont volt ahhoz, hogy a valóság­ban is — ne csak papíron — munkához lásson a pártszervezet vezetősége, az egész párttagság. A pártvezetőség azzal kezdte el októberben munkáját, hogy tervet dolgozott ki. Meghatározták a terv­ben, hogy kéthetenkint mivel foglal­kozik a pártvezetőségi ülés és a no­vemberi, decemberi taggyűlés. Meg­szervezték a pártcsoportokat, meg a téli pártoktatást. Ezenkívül hozzálát­tak a pártszervezet gazdasági ügyei­nek (főleg az elmaradt tagdíjaknak) a rendezéséhez, ami még folyamat­ban van. Ennyit erről... Érdemes bővebben foglalkozni az­zal, hogy á Biritói Állami Gazdaság pártszervezete hogyan segített a gaz­dasági vezetőknek az év egyik leg­nagyobb kampány-munkájának, az őszi betakarítás elvégzésében ... Október utolsó napjaiban bizony sok álmatlan éjszakája volt a biritói gazdasági vezetőknek. Szedetlen volt akkor még 45 hold ta­karmányrépa, 56 hold késői érésű bur­gonya és 300 hold kukorica, meg ott volt a rengeteg szántani való, mun­kás meg nem volt. Bejárták már az egész Alföldet, hogy munkásokat sze­rezzenek, de ez is hiábavaló volt. Ek­kor a gazdaság vezetősége egy szak- szervezeti aktívülésen a kommunis­ták segítségét kérte a megtermelt kapásnövények betakarításához. A kommunisták szinte természe­tesnek tartották, hogy tegyenek valamit, és tettek is. A párttitkár, a feleségével az élen, a kommunisták családtagjai és felesé­gei — akik különben nem dolgoznak a gazdaságban — kora reggeltől ké^ő estig szedték a répát, a burgonyát és a kukoricát. A már idősödő kom­munista Sersli József és Kocsis Sán­dor is ott volt minden nap családos­tól egvütt a betakarítást végző dol­gozók között. A kommunisták hozzátartozóinak példamutatása jó hatással volt a pártonkívülickre is. Annyian jelentkeztek munkára, hogy rövid három hét alatt a répát és a burgonyát betakarították. Ma már mindössze 30 hold töretlen kukorica van kint az idei termésből, semmi más, és van még mintegy 200 hold mélyszántani való. A gazdaság kommunistái — kom­munista vezetői — most úgy mond­ják: — A legnagyobb feladatot az áprilisban alakult MSZMP helyi szervezete eddig az őszi betakarítás­ban vállalta, s ezt sikerrel végre is hajtotta. S mivel a kommunisták és pártonkívüliek együtt dolgoztak kora reggeltől késő estig lelkiismeretesen, a gazdaság vezetősége nem szűk­markú. A közeljövőben 20 000 forint ju­talmat osztanak ki azok között, akik legjobban dolgoztak az őszi betakarítás idején. A traktorosok pedig külön kapnak 10—15 ezer forintot attól függően, hogy december 1-ig, vagy december 5-ig fejezik be a mélyszántást. örömmel számolhatunk be még arról is, hogy a gazdasági vezetők és pártvezetők között ezidő szerint a le­hető legjobb a kapcsolat. Közösen be­szélnek meg mindent, a párttitkár ma már a gazdaság központjában la­kik és sohasem hiányzik a gazdasági vezetők megbeszéléseiről. Mit mondjunk még? A fentemlí- tett példa igazolja: ha valakit párt- szerűen megbírálnak (mert a Biritói Állami Gazdaság liomxnunistái el­ismerik. hogy az újság'bírálata bárt- szerű. reális és előremutató volt), ki is tudja javítani a hibákat. Molnár Lászlóné Hasznos javaslatok és tervok a szekszárdi járás KISZ titkárainak értekezletén A szekszárdi járási KISZ bizott­ság november 28-án értekezletet tar­tott az alapszervezeti KISZ titkárok részvételével. Az értekezleten, amely hasznos volt az ifjúsági alapszerveze­tek számára, a KISZ I. országos ér­tekezletének határozatát és az ebből eredő feladatokat beszélték meg a jelenlévők. Az értekezlet vitája, amelyben fel­szólalt és igen hasznos javaslatokat adott a fiataloknak Somi Benjamin elvtárs a járási párt vb titkára is, sokat foglalkozott azzal a kérdéssel, melyek azok az eszközök, amelyekkel harcot kell indítani a fiatalok poli­tikai, kulturális, sport és általános ne_ velése érdekében. A politikai nevelés megjavítására minden alapszervezet­ben rendeznek előadásokat különbö­ző, a fiatalokat érdeklő politikai kér­désekről a kulturális nevelőmunka kiszélesítésére az elmúlt évekhez ha­sonlóan, a tavasszal ismét megszer­vezik a fiatalok kulturális seregszem­léjét. De ezeken kívül a KISZ-tagok bakapcsolódnak a községekben folyó ezüstkalászos tanfolyamok, a külön­böző szakkörök és más tanfolyamok munkájába és kiveszik részüket a sportkörök tevékenységéből is. Az értekezleten elhatározták, hogy mozgalmat indítanak a fiatalok vi­selkedésnek megjavításáért is. A KISZ-tagok ellenőrzik, hogy az ital­boltok és vendéglők valóban tartsák be azt a rendeletet, miszerint 18 éven aluliaknak nem szabad szeszesitalt ki­szolgálni. A jampec és huligán ele­mek ellen, amennyiben a szép szó és meggyőző munka nem használ, a kí- szesek kérni fogják az illetékes szer­veket. hogy hathatósabb eszközöket alkalmazzanak az ilyen fiatalok meg. rendszabályozására. Foglalkoztak az értekezlet részt­vevői az úttörőmozgalom kérdéseivel is. Felhívták a KISZ alapszerveze­teket, hogy teremtsenek szoros kap­csolatot az úttörő-vezetőkkel és a KISZ adjon az úttörőcsapatoknak raj- vezetőket. A felsoroltakon kívül még igen sok tervről és elvégzett munkáról szá­moltak be az alapszervezeti titkárok — így a faluszépítési mozgalomban való részvételről — és örömmel fo­gadták a járási pártbizottságnak azt a határozatát, amely szerint az alap­szervezeti párttitkárok számára ren­dezett értekezleten megbeszélik, me­lyik községben hogyan támogassa a pártszervezet a fiatalok munkáját. Amiről keveset beszélünk fi Riunkamseny eredményeiről Csaknem egy hónap kell ahhoz, míg az üzemekből, vállalatokból a nyári munkák, az augusztus 20-i és a november 7-i munkaverseny érté­kelését összesíteni lehet. A megyei üzemek munkáiét, ha vizsgáljuk, a fentebb említett időszakban azt kell megállapítani, hogy a munkaversenv segítségével sikerült a terveket túl­teljesíteni. . i • - -r < . A megye szocialista ipara a har­madik negyedévben 21 millió fo­rint értékű áruval termelt töb­bet, mint az elmúlt év hasonló időszakában. A minisztériumi iparon belül, külö­nösen a könnyűiparhoz tartozó üze­mek működtek eredményesen, ezt a 11.6 millió forintos növekedés iga­zolja. De nem minden könvűinari üzemben emelkedett a termelés sem. Jelentősen több árucikket adtak a gyárak, a megye téglaipari üzemei például 6.4 millió darab téglával töb­bet adtak, jelentős mennyiségben emelkedett a bőrgyárban a talpkrup- pon, a sütőipari üzemekben a pék­áru. A termelés mennyiségi, s minőségi növekedését eredményezte a munka­verseny újbóli bevezetése. Azonban meg kell jegyezni, hogy a verseny még most sem volt tökéletes, bár sok üzemben teljesen új alapokon pró­bálták a versenyt beindítani, foly­tatni. Sok hiba volt, és sajnos még mindig van, a dolgozók versenyé­nek értékelésében. A Bonyhádi Cipőgyárban példái nem értékelték ki a KISZ-brigádo versenyét. Természetes azonban, hogy az olya vállalásaikat nem lehet értékein amelyek így szóltak: „Megjavítjuk minőséget”. A szakszervezetek mur kája, verseny irányító szerepe hiám zott az elmúlt két versenyszakas: ban. Sokhelyütt a szakszervezeti b zottság elnöke nem is tudta, hogv munkások versenyeznek-e. Bár nt hánv nagvobb üzemben — tóin: üzemek, Paksi Konzervgyár — szakszervezeti bizottság a vállaló' vezetőséggel együtt értékes jutáim? kát tűztek ki n versenyben legiob eredménvt elérőknek. A kÖ7"Möv"bo»i a len.fnn'osekb feladatok parikéként a munka- versennyel való fokozottabb fog­lalkozást jelölték meg a szak- szervezetek vezetői. A következő hónapok munká’ában j üzemi szakszervezeti bizottságé''- f: i-aszné'iák a Szakszer-vegetek Megyi Tanáesénak értékelését az augusi tus 20 és a november 7-i munkavei senyről A szocializmust építő országban a legfőbb érték az ember és ezt nem­csak mondjuk. hanem ennek széllé vében cselekszik, intézkedik pártunk, kormányunk. A fejlődés mutatója felfelé ívelő, s ezt mutatják a megyei statisztikai hivatal számadatai is. Míg az 1955-ös évben 24 925 000 forintot költöttünk a megye kommu­nális beruházásaira addig az 1956-os évben 28,313.000 forintot költöttünk el az elmúlt évben. Uj lakások építésére, illetve a meglévő lakásállo­mány minőségének javítására és felújítására 8,339 000 forint jutott. Egész­ségügyi beruházásokra 2,921.000 forintot költöttünk el, s ennek megfele­lően tökéletesedett egészségügyi ellátásunk. Az egészségügy fejlődésének legdöntőbb mutatója a születések emelkedése és az elhalálozás csökke­nése. 1953-ban például 5401 volt az újszülöttek száma a megyében, addig 1950-ban 5570 kisgyermek született, tehát 169-cel több, mint az 1953-as évben. • A párt és a kormány állandóan fokozza a gondoskodást az anyáról, a gyermekről. Ma már a megye valamennyi járási székhelyén szülőottho­nok működnek, s ennek megfelelően emelkedik az intézeti születések száma. A bonyhádi járásban például 1953-ban 454 kisgyermek, 1956-ban pedig már 651 kisgyermek látott napvilágot. Fel lehetne sorolni a többi járások szülőotthonainak ,,forgalmát", e helyett azonban helyesebb, ha megyei összesítőt adunk. A járás szülőotthonaiban, illetve a kórházak szülészeti osztályain 3246 szülést vezettek 1° az elmúlt évben. Halálozás az 1956-05 évben, 1000 lakosra számi va 11.5 volt. Kultúrális célokra. iskolák, kultúr házak, könyvtárak és egyéb kultu­rális beruházásokra 4 369 000 forint jutott. A falusi iskolák tantermekkel bővültek, s ma már kevés az olyan település a megyében ahol nincs is­kola. Szociális beruházásokra, bölcsődék, napközi otthonok fejlesztésire 2,749.000 forint, egyéb kommunális beruházásokra, utak, törpevízmüvek, mélyfuratú kutafc létesítésére 9,935.000 forintot költöttünk az elmúlt évben. Ez csak néhány számadat megyénk fejlődéséből, amelyet nem irt időközönként feleleveníteni. „Vesszőcsapások“—az éteren át Vannak dolgok, amelyeket bár­mennyire is ismer az ember, ha ta­lálkozik velük, vagy hallja, kényte­len mosolyogni: Ilyen mosolycsaló a többi között a Szabad Európa rádió, de különösen annak egyik állandó műsorszáma. Ez a műsor igen kí­sértetiesen kezdődik: vesszőcsapá­sok hangját hallja az ember. A tő­kések és a földesurak levegőn át küldött „vesszőcsapásai’’. A bemon­dó pedig bejelenti, hogy számon- tartják a kommunista vezetőket, s nemcsak ők, de hasonlóan tesz a nemzetközi bíróság is. Tehát rövi­den: számontartanak embereket és suhogtatják vesszőiket. Azt hiszik ezek az urak, hogy valami új dolgot mondanak. Nem, ők erre nem képesek. És ezt tudja mindenki róluk ebben az országban. Uj dolgot nem tudnak csinálni, mert évszázadokkal ezelőtt is számontar- tották és suhogtatták vesszőiket. — Ami új dolog — és nem is meg­vetendő —, hogy csupán üzenni tudják a vesszőcsapásaikat az or. szág határán'túlról — rádión ke­resztül. Dg ezek az urak makacs emberek, az ütéseket osztogató ke­zük' amely egykoron oly sűrűn csa­pott le, most sem képes pihenni. Útik a levegőt. Ragaszkodnak a régi szokáshoz. Igen, ezeknek az urak­nak híres ősei valamikor élet-halál urai voltak hatalmas birtokaikon. Senkinek nem tartoztak beszámolni, hogy hány jobbágyot tettek fel a deresre, hány embert törtek ke­rékbe.. Az ember élete talán niég annyit sem számított nekik, mint egy csirkéé. Akkor még az urak a. saját maguk készítette számontar­tás alapján kényük-kedvük szerint le is számolhattak akivel akartak. Volt rá eset, hogy a leszámoláshoz nem volt elég a deres és a kerékbe­törés. Volt amikor tüzes trón kel­lett ehhez tüzes koronával, vagy a felnégyelés eszközéhez nyúllak. Volt amikor a Werbőczy törvénykönyv alapján ítélkeztek. Nem voltak ké­sőbb sem válogatósak: erről a vil­lanyoszlopok, az útszéli akác- és eperfák tanúskodhatnak. A kivég­zett és megkínzott emberek tíz- és százezrei a tanúk az urak kegyetlen leszámolásának. | Ismerjük a korcs úri népnek szá- , montartását, bitóját is. Nem több és i nem. kevesebb, mint egy ország van i rajta. Ott szerepelnek a kommunis- \ ták, akik a tőkés rend megdönté­séért harcoltak és elsők a szocializ- j mus építésének hősi munkájában. Ott van a magyar munkásosztály, amelyik átvette az uraktól a hatal­mat, kisajátította üzemeiket, gyá­raikat. Rávezették a listára a ma~ ! gyár parasztságot is, amely kielégí­tette évezredes vágyát, hozzájutott jussához, a földhöz. Az értelmiség is rákerült az urak nyilvántartására, mert munkájával segíti a népi de­mokratikus rend megszilárdulásátt tudását adja a szocializmus építésé­hez. Küldték tömegestől a vessző­csapásaikat, de igazán nem rajtuk múlik, hogy ilyen „vesszőcsapások” nyomán nem fájdalom hanem mo­soly terem. Ezeknek az uraknak csak a számontartás jutott osztályré­szül — hiszen elődeik bőségesen bántak a „leszámolással”. Valamikor azzal fenyegetőztek, hogy „Isten malmai lassan, de biz­tosan őrölnek” — nos, tényleg van valami a dologban, ha nem is úgy, ahogy szeretnék a Szabad Európa urai. Az ő idegeik valóban felőrlőd­nek a várakozásban, hogy mikor számolhatnak le. De ha már ők, szinte minden este 9 bejelentik számontartásukat, nem vi tás az, hogy erőszakkal lépnének fel, ha ezt tehetnék — talán mi is el­mondjuk — csak kivonatosan — a mi számontartásunkat. Számontartjuk az egykori három millió koldus nyo­morát, amelyet a Horthy-korszak- ban kellett elszenvedniök. Nem feledjük el a dobpergést, amely az árverésekre szólította fel a falvak népét, s minden egyes alkalommal egy család lett hajléktalan, vagyon­talan a mindenható tőke ,,jóvoltá­ból”, Számontartjuk az 1919-es ki­végzéseket, az üldözéseket, az 1956-os ellenforradalmi kegyetlen­kedéseket. Ott szerepel a nyilván­tartásunkban a sorozatos hazaáru­lás, az ország háborúba sodrása és kifosztása, rombadöntése. Nem fe­ledjük a háborús bűnöket és bűnö­söket. De talán elég ennyi a felsoro­lásból .. Ezek közül egy is elegendő ahhoz, hogy jogosan senki ne nevez­hesse magát magyarnak Megértjük, hogy a politikai ka­landor Szabad Európa urai (még nevükben sem magyarok!) bizonyos számontartást készítenek. Erre meg­van minden okukt de k{ hatalmaz­ta fel őket annak közlésére, hogy ők a nemzetközi bíróság nevével taka- ródzanak? Talán megbízást kaptak az illetékes nemzetközi szervtől? E feltételezést alá látszik támaszt- tani, hogy nem lépett fel ellene, nem tudunk ilyen eljárásról. Mint az egészséges szervezet a gennyet, úgy vetette ki magából hazánk e letűnt korszak késői ma­radékát. A népt a mai nemzedék teljesítette Budai Nagy Antal, Dózsa György, Petőfi álmát: Szabad hazában, szabad nép, övé a hatalom. Es ezen nem változtat a rádión ke­resztül küldött „vesszőcsapás” sem. Egyre azért mégis jó ez a „vessző­csapás” — emlékeztetőül az urak kegyetlenségére. * * A NŐTANÁCSOK ÉLETÉBŐL A Paksi Konzervgyár nőbízottsága . legutóbbi gyűlésén az üzemi dolgozó ! nők problémáit beszélték meg. Az üzemben sok családos asszony dolgo­zik, s a nőbizottság ebből kiindulva, szabta meg a tennivalókat. j Az asszonyok második, műszakjá­nak megkönnyítésére a nőbizottság javaslattal fordult a párt, illetve a vállalat vezetőségéhez, kérték, hogy a bölcsőde; mosógépet magáncélra igénybevessék. A továbbiakban az egy műszakban dolgozó asszonyok ré­szére szabás-varrás tanfolyamot akar­nak szervezni. Az üzemi nőbizottság tagjai'a tár­sadalmi munkából is kiveszik részü­ket. Eddig 1100 forint értékű téala- jegyet adtak el, de tervezik egy bá­tyusból tartását is. amelynek tiszta I jövede’mét ugyancsak erre a célra fordítják. A nőbizottság nagy gondot fordít a I tisztaságra de foglalkoznak az asszo­nyok továbbképzésével is. A nődolgo­zók közül ketten, az Élelmezési Tech­nikum elvégzésére vállalkoztak, ha­tan pedig beiratkoztak az általános iskola VII., illetve VIII. osztályába. HALASZ SÁNDORNÉ üzemi nőbizottság elnöke. * Az iregszemcsei Nőtanács az el­múlt napokban Katalin bált rende­zett. A bál, amelyen körülbelül 200-ar» vettek részt, igen jól sikerült. A ven­dégeket itallal, szendvicsfélékkel és édességgel a helyi földműves-szövet­kezet látta el. A bálon szépségkirály­nőt is választottak. A legtöbb szava­zatot Németh Mária parasztlány kapta. A bál tiszta bevételét. 660 forintot, az iregszemcsei nőtanács a Gyermek­iáros javára ajánlotta fel. TÓTH TI,ON A községi nőtanács elnöke.

Next

/
Thumbnails
Contents