Tolna Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 283-306. szám)
1957-12-01 / 283. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÁG 1957 december 1. EB S9 ipj rgyilko uy A kicsiny szobában csend volt, csak a tűz elmosódó, egyhangú duruzsolá- sa hallatszott. Már harmadszor rakta össze a rádiót, amit javítani hoztak hozzá és a készülék még sem akart megszólalni. Szabó Ferenc negyedszer is nekilátott a rádió szétszedésének. Vékony, hosszúszárú csavarhúzójával ügyes mozdulatokkal szerelte ki az apró, bevágott fejű csavarokat, miközben a kútásásra gondolt, amellyel fiatal korában több pénzt keresett, mint most az alkalmi rádiószerelésekkel. Asszonysírás szakította meg gondolatait. Felesége, aki a sarokban ült, letette a nadrágot, amit eddig csendben foltozgatott, s bánatos, szívszaggató sírásba kezdett. — Sírással úgysem segíthetsz semmit — mondta feleségére pillantva, s egy pillanatra az ő kezében is megállt a csavarhúzó. Az asszony szeméből patakzott a könny, s a szavak szaggatottan hagyták el ajkát. — A fiúnk is ... lányunk is katona ... vajon mi van most velük ... Istenem, csak tudnám, mi van velük.. . bolond világ ez ... ma délután beszéltem egy Duna utcai emberrel... most iött meg Pestről. Mesélte, hogy lábuknál fogva felakasztott embereket látott az utcákon. Szabó Ferenc kezében megint megállt a csavarhúzó. gyengéden nézett a feleségére és vigasztalni próbálta. — Ne sírj. ez íev nem maradhat sokáig .. . maid idővel minden a mi iavunkra, a kommunisták javára fordul. Az asszony ideges pillantást vetett urára, szemében félelem ült, hangja követelőző lett. — Ferikém, ne mondd ezt mások előtt ezekben a retenetes napokban. Mások, még egyes pártvezetők is meghúzódnak. nem mernek most az emberek körében a nárt mellett agitálni. Te meg ... te. ak't kizártak a Dárthól most is minden szavaddal a ná’-t mellett agitálsz ... nagvon féltelek ... nem jó vége lesz ennek. Szabó Ferenc letette öléből a rádió- készüléket. Felállt, arcán látszott, hogy nagvon felkavarták a felesége szavai. Járkálni kezdett a szűk szobában, falába tomoán kopogott a szoba nadlóián. Csak néhány nerc eltelte után szólalt meg, szavaiban lefojtott indulat rezgett. — Kizártak ... Igen, már régen kizártak — ismételte —, de kizáratott ki? A Griz záratott ki, aki akkoriban nagykereskedő és pártvezetőségi tag volt egyszemélyben itt, Pakson. És mi lett a Griz Tiborból? Amikor a nagykereskedelem felszámolása bekövetkezett, külföldre menekült a szocializmus elől. Én pedig kommunista va^vok ma, ezerkilencszázöt- venhat októberében is, s az is maradok, amíg csuk szusz van bennem. Csend lett. Az asszony újból felvette ölébe a foltoznivalót. Szabó Ferenc ismét járkálni kezdett, s aztán, úgy látszik, elfáradt a járkálásban, mert leült az asztal mellé, s újból beszélni kezdett. — Voltunk mi már nehezebb helyzetben is, anyjukom ... Emlékszel még? Emlékszel, ezerkilencszáznegy- vennégvben egyedül maradtál az aDró gyermekekkel, mert engem a Laci fiúnkkal, aki alig múlt tizenkilenc éves, internáltak a fasiszták. S aztán akkor is minden jóra fordult. Pécstől Paksig gyalog tettem meg ezzel a falábammal az utat. s az első utam a kommunista nárt helyiségébe vezetett... Emlékszel? — Megint szörnyű világ van.. t Megint szörnyű ... Szörnyen pokoli — ismételgette az asszony, aztán hozzátette: — Hallottad tegnap, hogy megint a Klein Antal lett az úr Pakson? ... S így van most az egész országban is, az úri világ megint felülkerekedett. Szabó Ferenc felállt, pár lépést tett előre, aztán a felesége felé fordult, szólni akart valamit, de a hangok nem hagyhatták már el a száját. Nagyot csörrent az ablak a háta mögött. Hirtelen megingott, félfordulatot tett, nekidőlt a betört ablaknak, egy-két másodpercig tartotta még magát, s aztán végigvágódott a padlón. Szabóné felugrott a székről, öléből a lába elé esett a ruha, amit foltozott. Egy-két másodpercig dermedten bámult a földön fetrengő urára, s a hatalmas betondarabra, ami ott hevert mellette, véresen, elrettentő gyilkos ölőszerszám gyanánt. A tört. ablakon beáramló hideg észhez térítette az asszonyt. Kirohant az épületből. Vaksötétség fogadta. Sehol egyetlen élő alakot nem látott. Az úttest túlsó oldalán, a Konzervgyár kapujában sárga lámpa pislákolt halványan. Hirtelen úgy tűnt neki, mintha a vásártér irányából fu*ó lábak dobogását hallaná. A lábdobogás irányába nézett, de senkit nem látott. Csendes volt minden. Visszarohant a kicsinv, partba épített, vakolatlan, szegényes ház szobájába és kétségbeesett hangon ismételgette: — Istenem, mit vétett az én emberem ... Soha még csak egy haragosunk sem volt... Mit vétett... Istenem, mit vétett, hogy ilyen orvul rátörtek. És az idős asszony felsegítette a fé- lig-meddig eszméletre tért embert a földről, átnyalábolta, s lázasan, ideges szavakkal suttogta feléje. — El kell mennünk innét... El kell mennünk, mert visszajönnek még. Megindultak botorkálva a gidres- gödrös, egyenetlen utcán. A kihalt utca csendjét csak a megsebesített, rokkant ember falábának egyhangú koppanásai tarkították. — Hová vezetsz? — kérdezte minden erejét összeszedve Szabó Ferenc a feleségétől. Az asszony sírvafakadt, s csak nagysokára tudta megadni a választ. — A Hircziékhez megyünk, hátha ők elrejtenek egy éjszakára. 13 Tavaszi szellő lengedezett, s meg- rezegtette a kórház fáinak fiatal levélkéit. A szellő behatolt a kórházi szoba nyitott ablakán is, ahol Szabó Ferenc feküdt. A megkínzott, agyongyötört, halvány arc azonban már nem pirosodott ki a simogató áprilisi széllő hatására. Az orgyilkosok hatalmas beton kődarabja, amely a beteg tarkóját érte. halálos kimenetelű zúzódást okozott. Az orvosok végeztek ugvan egy utolsó kísérletet, megoperálták a beteget, de semmi reményt nem fűztek a gyógyuláshoz. Ezen a nanon már végkép kritikussá vált Szabó Ferenc állapota. Gvakran elvesztette az eszméletét, félrebeszélt, érthetetlen, lázas szavakat suttogott. Gömbölvű, mindig telt arca beesett, kezei erőtlenül pihentek a fehér kórházi ágy paplanán. Repülőfőhadnagy fia és katona lánya ezen a napon is meglátogatták reggel. Délután pedig Paksról iött fel a fia feleségével együtt Budapestre hegy meglátogassák. Magukkal hozták a kis Antikát is, az unokáját, akit nagyon szeretett. §ié Este, mint mindig, rendszeresen ketten maradtak a feleségével. Szabó Ferencné egy percre sem mozdult férje mellől. Némán ült a kicsiny, karbolszagú kórházi szobában, s figyelte a férje mozdulatait Férje állapotának rosszabbodása folytán Szabóné szívbaja is egyre fenyegetőbbé vált. Este nyolc óra körül járt az idő, amikor Szabó Ferenc ismét visszanyerte az eszméletét. — Megfogták őket...? Hol vannak az orgyilkosok? — kiáltotta, miközben fel akart emelkedni fektéből. — László fiam ... vonjátok felelősségre apád gyilkosait! A szavak kísérteties erővel csengtek a kicsiny szobában. Szabóné zokogni kezdett. Nyílt az ajtó, fehérköpenyes orvos lépett be rajta, egy ápolónő kíséretében. A szobába lépők a beteg ágyához mentek. Az orvos kitapogatta a beteg pulzusát, és némán, szomorú szemekkel nézett hol rá, hol pedig a feketeruhás, keservesen síró feleségére. Amikor az orvos eltávozott az ápolónővel a szobából, megint egyedül maradtak. A kórház parkjából tücsökciripelés, a távolból pedig auhVudák morzéja hallatszott a szobába. A beteg néhány pillanatra teljesen magához tért. Törődött szemeiben bizakodó fény csillant. Megismerte a feleségét, aki az ágy mellett egy széken ült. Megsimogatta a kisírt szemű asszony kezét, s láztól kisebesedett szájából gyenge, erőtlen szavak törtek elő, amikor megszólalt. — Nem halok meg ... Nem hagylak itt... Rám még sok munka vár... Most már majd a pártban is dolgozhatok. Elcsuklott a hangja. A feje erőtlenül hanyatlott vissza a párnára. Félrebeszélt. Szavai összefüggéstelenné váltak. — Mondjátok meg ... a falábú ... kútásó ... kútásó Szabó ... nem lgtt hűtlen. Elalélt. Megint belépett az orvos az ápolónővel a szobába. Egy darabig letörten nézte a beteget, aztán injekciót adott neki. A fiatal ápolónő szemében könny csillogott, amikor az orvossal együtt ismét eltávozott a szobából. Kint hűvösebbre változott a levegő. Szabóné az ablakhoz menf és becsukta. Mozdulatai a beteg, erőtlen ember támolygó, csüggedt mozgására emlékeztettek. Kint a közeli templom órája tizenkettőt ütött. Az ablakon keresztül tompán szűrődött a szobába az óraütések zaja. A beteg lázasan suttogott megint. Szabóné zokogva borult az ágy szélére. Üjabb szavak hallatszottak. — Mit vétettem én... Emberek ... Kik a gyilkosok... A gyilkosok ... Laci... Fiam Laci... A gyilkosoknak... A gyilkosoknak bűnhődni kell... Az utolsó szavak hagyták el ajkát ... Feje félrebillent... Egy utolsó, mély sóhaj hagyta el aikát, s a szíve megszűnt dobogni. Éjfél után egy óra volt. Az ágyra borulva síró Szabónét felriasztotta a hosz- szantartó, szokatlan csend. Egy darabig hitetlenkedve nézte férje megüvegesedett szemeit... tétova mozdulatokkal állt fel, segítségért akart kiáltani, de szavak nem hasv- ták el az ajkát, vad szívroham jött j>á, elsötétedett előtte a szoba., s ájultan rogyott össze. Utt alloK a naz előtt, ameiyoen a trageaia lejátszódott. Egy év telt el azóta, hogy ennek a 'kicsiny, partba épített, vakolatlan falú háznak az ablaka nagyot csörrent a gyilkos kőtől. Ismét ősz van. A fákon alig szomorkodik egy-két elsárgult falevél. A házacska udvarán, amely a konzervgyárral szemben, a vásártér szomszédságában szerénykedik, apró gyermekek játszadoznak, Szabó Ferenc unokái. Amikor megkérdezem a csöpp • kis Antikától, hogy a Szabóék itt laknak-e, a kisfiú arcáról eltűnik a mosoly, zavartan néz rám és könnyes szemmel mondja. — A napapa már nem lakik itt... Meghalt. Az apróság szeméből végtelen fájdalom árad felém. Nagyon szerethette a nagyapját. Elszorul az ember szíve, s ökölbeszorul a keze a végtelen fájdalom láttán. A régi elvtársai is szeretettel és fájdalommal beszélnek róla. — Már a felszabadulás előtt is volt a párttal kapcsolata Szabó Ferenc elvtársnak, pedig csendőri felügyelet alatt állt — mondja régi harcostársa, Racs- mány Ferenc elvtárs, és még hozzáfűzi: — Igazságtalanság volt a kizárása... de ő a kizárás után is kommunista maradt, s az elve miatt kellett meghalnia. Szabó Ferenc gyilkosai, a sötétlelkű orgyilkosok, eddig még nem kerültek kézre. Ott lappanganak Pakson, újabb alkalmakra* újabb úri farsangra várva. A népítéletet azonban, bárhogy is erőlködnek, nem kerülhetik el az orgyilkosok. A párthoz minden megpróbáltatáson keresztül hű kommunista életéért lakolniok kell. Haypál Tibor Mié legyen a bátaszéki művelődési otthon? A bátaszéki művelődési otthon lehetőségeihez képest Iigyclemre méltó munkát végez. A művelődési otthonban kapott helyet a községi könyvtár, itt bonyolítják le a színielőadásokat. akár hivatásos színészek, akár helybeliek szerepeljenek, itt jönnek össze az emberek billiárdnzni, újságot olvasni, beeszélgetni. Tiszta, rendes. iól berendezett termek várják a szórakozni vágyó bátaszékieket. Egy idő óta azonban különböző hírek keltenek zavart a művelődési otthon munkájában és a község dolgozói között is. Arról van szó. hogy a bátaszéki KTOSZ visszaköveteli magának az épületet, vagyis azt akarják, hogy az ismét inarosszékház legyen. Ezt a követelésüket — nem kérésről, hanem követelésről van szó —, arra alapozzák. hogy azt a házat, amelyben jelenleg a művelődési otthon van, valaha a kisinarosok építtették. Ezt senki nem is vonja kétségbe, hiszen tetehkönyvilcg még mindig a KWSZ nevén van. Az a követelés azonban, hogy a művelődési otthon megszűnjék és helyét inarosszékház foglalja el ismét, teljesíthetetlen. As első mozgolódás egyes bátaszéki kisiparos körökben — hangsúlyozni keü. hogy nem minőén kisiparosról van szó —. még 1963-hnn kezdődött, amikor Nagy Imre meghirdette emlékezetes programiét. Ahogxt a program csődöt mondott, úgy lekerült a napirendről a bátaszéki épül étkor'etetés is. Marosak azért is. mart a községi tanáes a hozzá homníitott kérvényt tanácsülésen felháborodva visz- szautásította. Az ellenforradalom alatt és után ismét napirendre került a művelődési otthon ügye. A községben keringő szóbeszéd tisztázására a községi tanács megkérdezte Pécsi Jánost és Bo- zsolik Antalt, a bátaszéki KIOSZ vezetőségi tagiait, akik kiiclentették, hogy mindenáron vissza akarják szerezni az épületet. A követelés alátámasztására előszeretettel hivatkoznak a szekszárdi és paksi példákra. Ezekkel kapcsolatban meg kell mondani, hogy a szekszárdi művelődési ház még ma is állami intézmény és az marad a jövőben is, a paksit ugyan kis ideig ismét a kisiparosok kezelték, de ez a helytelen állapot már megszűnt éppen azért, mert sem rendeltetésszerű munkáját, sem fenntartását nem tudták biztosítani. Nem kétséges, hogy a bátaszéki esetben is ugyanez lenne a helyzet. A tapasztalatok szerint egyesek még ma is követelőznek, sőt olyan híreket terjesztenek, hogxi le akarják, sőt Ingják váltani a gondnokot és helyébe azt a személyt teszik, aki azelőtt is az iparos székházban az italmérést lebonyolította. Persze a gondnok leváltása nem azokra tartozik, akik ezt szeretnékj/ bízzák csak a tanácsra, hogy megfelelőnek tartják-e munkáját, vagy sem. A művelődési otthon kontra iparos- székház-ügy hullámai, ha nem is csapnak akkorára, mint néhány hónappal ezelőtt, még ma sem ültek el teljesen. A községi tanácsnak, amely egriedül illetékes ebben az ügyben dönteni, az a véleménye, hogy szó sem lehet visszaadásról és ezzel az állásponttal tökéletesen egyetértenek a felsőbb tanácsi és pártszervek is. Az állam feladata, hogy a művelődési intézményeket fenntartsa és irányítsa. Ami pedig azt a híresztelést illeti) hogy az iparosszékház keretein belül jobban lehetne biztosítani a fiatalok nevelését, hangsúlyozni kell: bízzák csak a fiatalok nevelését a pártra és annak ifjúsági szervezetére, a KISZ-re. A művelődési otthon az egész falué, mindenkié, aki jószándckknl megy oda. szívesen látják, — természetesen a kisiparosokat is —, helytelen lenne az intézmény munkáját egy vékony, a község össz'akosságát tekintve, elenyészően csekély rétegre, leszűkíteni. L. Gy. A kormány támogatja a kisiparosokat A munkás-paraszt kormány lehetőséget adott a kisipar fokozott fejlődésére. Ezt bizonyítja az a tény is, hoyy az elmúlt évhez viszonyítva az idén emelkedett Tolna megyében is az iparengedéllyel rendelkező kisiparosok száma. A KIOSZ megyei titkárságától nyert értesüléseink szerint szeptember 30-án, a III. negyedév végén, 3276 iparengedéllyel rendelkező kisiparost tartottak nyilván a megyében. A III. negyedévben 146 iparengedélyt adtak ki, 105 kisiparos viszont ezzel szemben megszüntette iparát. Ebből hat-nyolc engedélyt úgy vontak meg, mert tulajdonosuk nem fizetett adót. A kisiparos utánpótlás szempontjából nagy jelentősége van az ipari tanulók képzésének. Az elmúlt, 1956-os évvel szemben, amikor önálló kisiparosoknál csak 110 ipari tanuló tanult, az idén 557 tanul. A kormány támogatását bizonyítja, hogy a megye kisiparosainak támogatására 700 000 forintot biztosított az OTP-én keresztül a kisiparosoknak önállósításra és kisipari hitelre. Ezt a segítséget igénybe is vették. Nyolcvankilencen vettek fel kisipari hitelt, 368 800 forint összegben, ön- állósítási hitelt pedig tizennyolca* kértek, 149 500 forint összegben. 1100 méter csőlefektetés, 30 csőrepedés, 2 csőtörés Mit jelentenek ezek a számok? Azt kedves olvasó, hogy a Víz- és Csatornaművek ebben az évben eddig 1100 folyóméteren végzett vízvezetékhálózat bővítést. Az éves terv 1900 folyóméter, tehát 800 méter csőlefektetés még december hónapra vár. A Víz- és Csatornaműveknél úgy tájékoztattak bennünket, hogy ez a munka el is készül december 31-ig. Ebben az évben eddig 30 csőrepedés volt a városban és két csőtörés — egyik az újvárosban okozott beom- lást, a másik a Hrabovszky utcában volt — melyet a Víz- és Csatorna- művek dolgozói a legrövidebb idő alatt megjavítottak. Reméljük, ebben az évben már több nem lesz. „Szabad-jegy66 ügyben Szerda estére jegyet váltottam a Szekszárdi Városi Művelődési Házban lejátszásra kerülő Víg özvegy c. operettre. A jegyem, melynek ára 16 forint, a 9- sorba szólt. Az előadás megkezdése előtt érkeztem 2—3 perccel de helyemre már nem tudtam leülni, mert azon más ült. Az első felvonás után hosszas vita után sikerült megkapnom végre a helyemet. Aki a helyemen ült, annak is volt jegye, melyet a kultúrház adott ki (Szabadjegy), Célszerű lennet ha a kiadott szabadj egy ejc nem az eladott jegyei helyére, hanem valami fenntartott helyre szólnának. Kérem a kultúrház vezetőségét, a jöűőben nagyobb gondot fordítson erre, hogy 16 forintomért máskor már az előadás kezdetén is leülhessek. CSABAI JÁNOS Szekszárdi Vasipari Vállalat.
