Tolna Megyei Népújság, 1957. november (2. évfolyam, 257-282. szám)
1957-11-05 / 260. szám
1957 november 5. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Szekszárdi börtön: 1956. november Lincselés vagy börtön? OtleLyik i. 1956. NOVEMBER 1. Szokatlanul napos idő van. A város felett vadlibák húznak keletnek a Duna irányába. Békésnek, nyugodtnak látszik minden, pedig nincs béke ezekben a napokban Szekszárdon. Nagyot zörren a Beloiannisz-utca 28. szám alatti ház ajtaja. Fegyveresek csapták be maguk után, amikor kiléptek a házból. A fegyveres csoport két embert kísért végig a Beloiannisz-utcán. Némán halad a menet, csak a csizmák ütődnek tompa dobbanással a járda kövéhez. A Beloiannisz-utca; házból, amelynek ajtaját az utoljára kilépő fegyveres bevágta maga után, könnyes szemű asszonyok, riadttekintetű gyerekek tekintettek a menet után. Amikor a menet elfordult a Beloiannisz-utca sarkán Simon Ferenc a mellette lépdelő Mézes Nándor szemébe nézett, s csak annyit mondott : — Ha meg kell halnunk, úgy haljunk meg, ahogy kommunistákhoz illik. Az egyik fegyveres füléhez eljutottak a halk, suttogó lázas szavak. Közelebb lépett hozzájuk. A géppisztoly csöve csaknem súrolta Mézes Nándor fülét. — Pofa be! — rikácsolta a fülükbe rekedtes hangon. Némán mentek tovább. A templom előtti téren felállított hangszóró hangja egyre erősebben hangzott a fülükbe. A szomorú halotti ének áriái kísértetiesen hatottak ezekben a percekben. ODAÉRTEK a főkapitányság épületéhez. Az épület előtti téren emberek tolongtak. Simon Ferenc tekintete végigsiklott az épület előtt; téren. Először a gúnyosan mosolygó, csufondáros arcokat látta. Furcsa bódultság vett erőt rajta. Nem félt. Mindenre el volt készülve, a legrosz- szabbra is. Hirtelen gyermekkora jutott eszébe, s az apja, az egykori vörös katona, aki fogcsikorgatva szokta mondani, amikor csak sültkrumpli jutott ebédre. „Lesz ez másként is.” A jóslat beteljesedett. A várt új világot elhozták a szovjet nép fiai. Belőle is felnőtt ember lett és a proletár állam fegyveres szolgálatába szegődött. Ami az Jegyzetek egy orvosi rendelő vár ót er m éből A minap úgy hozta a sors, orvoshoz kellett mennem„ Mikor odaértem, már várakozott vagy egy tucat ember. Az orvos nem volt otthon, és a betegek egyik része az utcán, a másik része pedig a kis várószobában várakozott s közben beszélgettek. A várakozó betegek között volt egy 60 év körüli úriember is ,akinek finom szövetből készült, jól szabott felöltőjéből erősen áradt a naftalinszag. Hogy mi baja volt, azt nem tudom ,de hogy fájdalmait könnyen elviselte, azt abból következtettem, hogy az öregúr nem ült le, pedig még volt ülőhely. Álldogált és mindenáron próbálta magára vonni a figyelmet, ami sikerült is neki... Amíg nem érkezett meg az orvos, addig a várakozókat szórakoztatta „elmés" megjegyzéseivel. Előbb az influenzajárványról tartott egy „szakelőadást", majd „szellemesen" megjegyezte: „A csuda vigye el, nem is tudom megérteni, miért nem csinálnak több orvost, mikor ennyi a beteg." Ez a megjegyzése nem nagy tetszést váltott kit de vitába azért nem szállt vele senki■ Csupán egy munkáskülsejű fiatalember csendesen_ de mégis jól érthetően, inkább csak magának mondta így: „Azt hiszi, hogy egyszerű orvost csinálni. Azt meg talán nem is tudja, hogy annyi orvos van jelenleg Szekszárdon, hogy ennyi még sohasem volt. Igaz, hogy több is elkelne, de nem megy minden máról- holnapra.” Közben megérkezett az orvos, s mindenki behúzódott a kis várószobába. Az öregúr is. — No kérem hányadik is vagyok? — kérdezte és ellentmondást nem tűrő hangon kijelentette: — Én elvárom, hogy úgy menjünk be a doktor úrhoz, ahogy jöttünk, azt hiszem én a harmadik vagyok. Ekkor szinte bocsánatkérő hangon megszólalt egy fiatalasszony, aki karján egy láztól piros arcú kisgyermeket tartott. A másik kisfiú a szoknyáját fogta aki lehetett vagy 2 és féléves és szaporán ismételte: „Ugye-, anyuka, bevisszük az öcsit a doktor bácsihoz, mert szegényke nagyon beteg.’’ — Igen, majd megkérjük a bácsit, meg a néniket és megengedik, hogy bemenjünk, mert az öcsi nagyon rosszul van és rosszalkodik, — így a fiatalasszony. — Természetesen, csak vigye be, én megengedem, hisz szegény kis gyerek nagyon beteg, érthető hogy türelmetlen, azért sír szegényke. Most úgyis én következnék, nyugodtan menjen csak be — válaszolt egy 35 év körüli munkásasszony, aki szintén egy kisgyermeket tartott a karján. Ekkor megint megszólalt az öregúr, egy kicsit sem barátságos hangon így: — Várja meg, míg magára kerül a sor. Az a gyerek nem olyan beteg, különben is miért nem vitte el a Zöld- keresztbe, vagy miért nem ment vele a Sasnéhoz, az is gyermekorvos, — osztogatta „atyai" jótanácsait az öreg. úr és rideg hangon, szinte szemrebbenés nélkül tette még hozzá: — Különben is azért a gyerekért nem olyan kár, mint. én értem... — itt elkapta a szó végét mert valaki megjegyezte: „Undorító az öreg." A fiatalasszonyt a szíve mélyéig megbántotta az öregúr ezzel a kijelentésével, magához vonta a lázban fetrengő gyermekét és szemében árulkodó könnycseppek jelentek meg. De az öregúr erre ügyet sem vetett, mondta tovább a magáét szaporán, mintha könyvből olvasta volna. De már senki sem törődött vele, szinte teljesen magára maradt. Persze azért harmadiknak beengedték őt, csak azért, hogy minél előbb megszabaduljanak tőle... Ha majd legközelebb találkozik a fiatalasszony és az öregúr az orvosi rendelő várótermében — ami egyáltalán nem lehetetlen — so fiatal- asszony egyedül lesz, egész biztosan azt fogja mondani: Én előbb jöttem, uram, mint ön, de megengedem hogy bemenjen előttem ... megteszi a fiatalasszony már csak azért is, hogy lássa az öregúr mi fiatalok, akik a demokráciában nevelődtünk, tiszteljük az öregeket, még azokat ist akik ezt nem érdemlik meg. M. L.-NÉ I Bonyhádi Járási Kulturház első félévi eredményeiből A Bonyhádi Járási Kultúrház az év első felében 24 ismeretterjesztő előadást rendezett a járás területén. A 24 előadást 1810 fő hallgatta meg. Egy előádásra átlagosan 75 hallgató jutott. Az előadásokból a járási kul- túrházban tizennégyet, a bonyhádi üzemekben hármat, a járás községeiben pedig hetet tartottak. A kultúrház az első félévben 36 műsoros estet rendezett, melyeken összesen 11 132 fő szórakozott. Egy előadásra átlagosan 300 néző jutott, ez azt jelenti, hogy majdnem minden előadást telt ház előtt rendeztek. A kultúrház az év első felében jó kapcsolatot épített ki a pécsi, kaposvári, később pedig a kecskeméti és szegedi, majd a Budapesti Nemzeti Színház művészeivel. A közönség tetszését a pécsi és kaposvári színházak előadásai nyerték meg legjobban. utóbbi napokban történt, az olyan mint egy szörnyű. kellemetlen álom. Valaki hangosan felröhögött a csoportosulok közül. Gúnyos szavak hallatszottak. Egy alattomos tekintetű, 19 év körüli, széles karimájú kalapot viselő suhanc a kapitányság előtt, lévő egy% fa ágába kapaszkodott. Kezeivel felhúzta magát az ágra, mintha tomagyakorlatot végezne s aztán a mellette ácsorgó öreg, kopottas Bocskay-kabátot viselő úriember formájú 'bámészkodó felé kiáltott. — Jó erős az ág, kibírja őket... A KÍSÉRŐ FEGYVERESEK közül az előlhaladó utat nyitott a kapitányság bejáratát elálló tömegben, s csillapító hangon szólt a türelmetlenke- dőkhöz: — Majd mindenre sor kerül, magyar testvéreim ... Majd mindenre sor kerül... A kapitányság épületének folyosóján furcsa külsejű emberekkel találkoztak. Simon Ferenc az egyiken keményszárú, fényesre bokszolt régifajta tiszticsizmát pillantott meg. H. T. (Folytatjuk.) HÍREK — Megkezdte munkáját a Szekszárdi Központi Művészeti Együttes. Az együttes egyik csoportja Török Tamás: „Esperanza” című drámáját tanulja. A másik csoport Offenbach—Fejér István: „Egy marék boldogság” című zenés bohózatának bemutatására készül. A két darab előreláthatóan a jövő év elején kerül bemutatásra. — November 13-án a Pécsi Nemzeti Színház művészei Lehár: „Víg özvegy1’ című operettjét mutatják be Bonyhádon a Járási Kultúrházban. — A tolnai kultúrotthonban minden szerdán és pénteken este próbát tart a színjátszócsoport. A színjátszó csoport egyik része vidám, zenés tarkaestre készül. Műsorában operettrészletek, táncdalok, villámtréfák szerepelnek, a másik rész pedig Lehár Ferenc: „Víg özvegy c. operettjét tanulja. Az együttes, a tarkaest rendezését november végére tervezi. — A közeli napokban tárgyalja a paksi járásbíróság Hornung Imre paksi lakos fegyverrejtegetési és fegyverrel elkövetett zsarolási bűnügyét. Ugyancsak a paksi járásbíróság tárgyalja Töttösi János paksi lakos fegyver- és lőszerrejte- getési és robbanóanyaggal való visz- szaélési bűnügyét. — November 8-án „Nem értjük meg egymást" címmel pedagógiai előadást tart a gimnáziumban dr. Harsányi István. — Varsádon az utcák csinosítására 250 darab kanadai nyárcsemetét ültetnek el még az ősz folyamán. — Az év első felében a Bonyhádi Járási Kultúrház 21 táncmulatságot rendezett, ebből egy volt nemzetiségi — német bál, melyen 800 fő volt jelen. — Október 27-én mutatta be a paksi járási kultúrház színjátszó csoportja a „Szabin nők elrablása” című háromfelvonásos bohózatot először. Az előadást november 3-án, délután és este megismételték a nagy érdeklődésre való tekintettel. — A Bonyhádi Közgazdasági Technikum november 10-én rendezi hagyományos iskolai ünnepét: „az iskola napját". Délelőtt 10 órakor az intézet kultúrtermében ünnepély lesz és az első osztályosok fogadalomtétele. Az ünnepély után megkoszorúzzák Perczel Mór szülőházát és szobrát, majd kegyeleti séta lesz az intézetből a tábornok sírjához. Délután 5 órakor az intézet tornatermében sportműsor, este 7 órakor pedig tánc lesz. — A simontornyai Kossuth Termelőszövetkezet a jövő gazdasági évre 30 holddal bővíti halastavát, amelyet saját kitenyésztésű halivadé kokkal népesít be. Láttál A Szovjet Film Ünnepe képrejtvény pályázata a Szovjet Film ünnepe képrejtvény pályázata n színész neve: 10 Melyik filmben látta: A beküldő neve és címe: A% ígéret szép szó • • • Sok és különféle szakcsoportot alakítottak dolgozó parasztjaink abból a célból, hogy a munkát megkönnyítsék és eredményeik jobbak legyenek. Szálai Sándor, a tamási járási tanács mezőgazd. osztályának munkatársa, szerkesztőségünkhöz küldött levelében az ozorai „jövendőbeli” szakcsoportról írt. Közöljük a levelet: „Járásunk területén ez évben 11 különféle szakcsoport alakult, s tagjai már ebben az évben kimagasló eredményt értek el. Ezeket az eredményeket látva, Ozorán 52 gazda 163 hold földön géptársulási szakcsoportot alakított. Az alakulás 1957. szeptember 30-án volt és az ott lévő földművesszövetkezeti kiküldött minden segtíséget és támogatást megígért. Az ígéret azonban csak ígéret maradt, sőt, a szakcsoport még a működési ere-1 gedélyt sem kapta meg, pedig szeretnék már a 163 holdon megkezdeni a munkát. De ugyanez a helyzet Felsőnyéken is." A levélíró> de a mi véleményünk szerint is lelketlenség a földművesszövetkezeti vezetők részéről, hogy ilyen langyosan kezelik a dolgozó parasztok törekvését. Talán nem az ő hatáskörükbe tartozna? Erre is választ ad a levél. „A földművesszövetkezetnél érdeklődtünk Hálóczi és Szántó elvtársaktól, hogy miért nem segítik ezeket a szakcsoportokat legalább annyiban, hogy a működési engedélyt kiadják nekik. hogy dolgozhassanak a földeken. Szántó elvtárs azt a választ adta, hogy az engedélyek kiadása a megyéhez tartozik, ahol azt a felvilágosítást kaptuk, hogy az engedély kiadása a járási szövetséghez tartozik. így nem tudjuk most, hogy melyik szervnek lenne feladata e kérdés végére pontot tenni. Mindenesetre jó lenne, ha mindezt a közeljövőben sikerülne eldönteniök" * A levél nyomán munkatársunk felkereste a MÉSZÖV központot ,ahol Orosz Sándor az említett problémára a következő választ adta: „Valóban igaz, hogy az ozoraiaknak még nincs meg a működési engedélyük, amelyet nem a járásnak, hanem a megyének kell kiadni és hogy ez eddig nem történt meg, annak oka hogy a szakcsoport tagjai még nem nyújtották be hozzánk alapszabályzatukat, tehát azt hogy hogyan, miként kívánnak dolgozni. Ez az ügy azonban nem fog tovább húzódni, mert a jövő hét folyamán kimegyünk Ozorára, segítjük elkészíteni az alapszabályzatot és utána nem lesz akadálya a működési engedély kiadásának."
