Tolna Megyei Népújság, 1957. november (2. évfolyam, 257-282. szám)

1957-11-01 / 257. szám

1957 november 1. i TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 3 A párttagsági könyvek és tagjelőltigazolványok cseréjének feladatai Az MSZMP Politikai Bizottsága ha- tá.ozatot hozott az ideiglenes párttagsági könyvek és tagjelölt igazol­ványok cseréjére. A határozat végrehaj­tása 1957 december 15. és 1958 január 15. között fog megtörténni. A tagkönyv- csere megszünteti a párttagsági könyvek és tagjelölt igazolványok ideiglenes jel­legét és nagyobb éberség válik lehetővé a tagsági könyvek kiadásánál- E feladat időszerű is, mert az ideiglenes tagsági igazolványok ez év végén lejárnak­A tagsági könyvek és tagjelölt igazol­ványok cseréje nagyon gondos politikai, szei iyezési és adminisztrációs munkát igé­nyel. Az egész párttagságot érinti. Éppen ezért minden párttagnak és tagjelöltnek érdeke, hogy az előkészítő munkában résztvegyen, vagy figyelmet fordítson rá. Tapasztalataink szerint pártbizottsá­gaink és pártszervezeteink már foglal­koznak a tagkönyvcsere előkészítésével,, de több helyen liiányos ez a munka, néhol pedig tűrhetetlen mulasztás van. A páittilkár elvtársakkal járásonként, titkári értekezleteken ismertették a tag­könyvcsere feladatait. Megkapták a köz­ponti útmutatót is a feladat előkészítésére és végrehajtására. Ennek ellenére azon­ban még sok párttag nem tud arról, hogy tagkönyvcsere lesz, vagy ha tud is az idő pontról, nem tudja, milyen feladatokkal jár. A Politikai Bizottság határozata kö- telezi a pártbizottságokat és párt- titkárokat, vezetőségi tagokat arra, hogy minden párttaggal és tagjelölttel beszél­gessenek el a tagkünyvcseie jelentőségé­ről. Helyes beszélgetni arról, hogy mit jelent minden elvtárs számára a párt­tagsági könyv és hogy mire kötelezi a párttagság. Hívjuk fel a figyelmet, ott ahol szük­séges, a tagdíjfizetés és az átjelentkezési kötelezettségek teljesítésére és ar a, hogy minden párttag és tagielölt kísérje fi­gyelemmel az összeírást — amely novem­ber 15-től december 8-ig tart —, nehogy kimaradjon, mert ha nem írják össze, nem kaphatja meg új tagsági könyvét. A párttagsággal történő beszélgetést egészen jól össze lehet kapcsolni azzal, hogy minden párttag kapjon konkrét pá tmegbízatást. Arról is beszélgessenek, hogy egy-egy elvtárs hogyan végezte el eddig a rábízott pártmunkát, mit tett és mit tesz az Országos Pártértekezlet hatá­rozatainak végrehajtásáért. Bőven van, miről beszélgetni kölcsönösen. Természe­tesen a pártvezetőség gondosan mérle­gelje minden elv társ munkáját és maga­tartását. J^idönös figyelmet kell fo dítani eb­ben az időszakban a tömegszer­vezetekben dolgozó kommunisták mun­kájára, mert ezeknek az elvtársaknak — a tanácsokban, a KISZ-ben, a Hazafias Népfrontban, a földművesszövetkezetek­ben és a nőszövetségben nagy lehetősé­gük vart arra. hogy a párt tömegkapcso­latait erősítsék. A tagkönyvcsere szervezése szigorúan megköveteli a nyilvántartás rendbehozá­sát és a húzódó tag- és tagjelölt felvételek elintézését. Több járási pártbizottság nyilvántartása hiányos, egyes alapszer­vezeti nyilvántartókönyvek rendezetle­nek. vagy nem is találhatók. Különös gonddal és szorgalommal kell rendbe­hozni a pártbizottság nyilvántartását a tamási járásban és Szekszárd városban- A ’hiányzó adatokat sürgősen pótolni kell, alapszervezeteknél pedig, ahol a nyilvántartókönyv olvashatatlan, újat kell felfektetni­A nyilvántartásban lévő hiányosságok megszüntetésére már csak két hét van vissza, ezt a párttagok összeírásának megkezdéséig — tehát november 15-ig — be kell fejezni. A lazaság és a hanyag­ság sokat tud ártani, sajnos, a kommu­nisták szenvedik meg. A bonyhádi járási pártbizottság egyik munkatársának ha­nyagsága következtében, több hónapja húzódik két zombai elvtárs párttagságá­nak elbírálása. Az ilyen hanyagság nem egyeztethető össze a kommunista maga­tartással és munkastílussal és sürgős in­tézkedést követel meg. A tagkönyvcsere szervezési munká­jánál nagyon jelentős a párttagok és tagjelöltek összeírása, ezt november 15 és december 8 között kell elvégezni. Az összeírás alapvető követelménye a pontos adategyeztetések mellett az, hogy minden párttagot és tagjelöltet, aki az alapszervezet nyilvántartásában szerepel, össze kell írni, tehát nagyon vigyázni kell, hogy sem feledékenységből, sem személyi bosszúból ne hagyjanak ki sen­kit. Az összeírást mindenhol az alapszer­vezet vezetőségének kell megszervezni és elvégezni. Ahol az alapszervezet na­gyobb, ebbe a munkába a pártcsoport bizalmiakat is be kell vonni. Az össze­írás megtörténtét be kell jegyezni min­den elvtárs tagsági igazolványába. Más alapszervezetbe tartozókat nem szabad ősszel ,ni, csak abban az esetben, ha ér­vényes átjelentővel rendelkeznek. Ezek betartásával éberen meg tudjuk akadá­lyozni az ellenséges elemek pártba való beépülését. A párttitkár elvtársak minden alapszervezetnél gondoskodjanak arról, hogy a beteg, kórházban, vagy szabadsá­gon levő elvtársak is össze legyenek írva. A párttagsági könyvekbe fényképek is lesznek ragasztva, ezért minden elvtárs gondoskodjon igazolványképről, mert az összeírás idején oda kell, hogy adja. A z új tagsági könyvek kiadása fon- tos eseménye pártéletünknek. Új­ból kifejezi minden elvtárs párt­hoz való tartozását» Ez az esemény jogosan keltheti fel minden elvtársban a nagy kötelezettség, felelősség és büszke­ség érzését, mert tagja a Magyar Szocia­lista Munkáspártnak, amely a Szovjet­unió és a szocialista tábor segítségével kivezette dolgozó népünket az ellenforra­dalom viharából. Ezért nagyon helyesnek tartjuk egyes alapszervezeteknek készü­lődését, hogy jobb kommunista munká­val készülnek és ünnepi taggyűléseken osztják maid ki a kommunisták új tag­sági könyvét és tagjelölt igazolványát. Szigeti János, a megyei párt vb tagja Véletlen találkozás •• • AZ IDŐ bizony már eljárt Felker János bácsi felett is. Megrokkant a téglavetésben és a kubikos munkán. Tönkrementem a lábai, mozdulni is alig tud már. Naphosszat ül az árvíz után újjáépített villaszerű tolnai Munkácsy-úti házban, s gondolatai­ban gyakran, elevenedik fel a múlt. A történet, amellyel megajándékozott bennünket, csaknem négy évtizeddel ezelőtt játszódott le a távoli Galíciá­ban. * 1919 MÁJUS 17-ÉN elhagytam a Tarnopoltól délre húzódó úttalan, csaknem teljesen összefüggő erdősé­get. A déli láthatár szélére hatalmas hegyvonulat körvonalai rajzolódtak. — A Kárpátok... Ez már a Kárpá­tok — ismétlődött agyamba egyre a bűvös szó, s a szívem hevesebben kezdett dobogni — mégis csak igaza volt az öreg erdőkerülőnek, aki utol­jára az utat magyarázta — gondol­tam és meggyorsítottam a léptei­met. Keskeny kis ösvényre bukkantam. A vidék kihalt és mozdulatlan volt. Megindultam az ösvényen a távolban kéklő, hatalmas hegyláncolat irányá­ba. A végtelenül hosszúnak tűnő na­pok fáradtsága lehullt rólam, köny- nyednek, vidámnak éreztem magam, szememmel állandóan a messzeséget az ismerős hegyek körvonalait für­késztem. Dél felé járhatott az idő, amikor a távolban egy ember apró, alig kive­hető alakját láttam közeledni. — A figyelmem a közeledő ember felé irá­nyult. Megmagyarázhatatlan ideges félelem futott át rajtam. Lassúbbra fogtam a lépést, s azon gondolkoztam, hogy talán jobb lenne az ösvény mel­letti cserjébe elhúzódni az ismeretlen elől... Aztán elvetettem a gondo­latot. Három óra lehetett, amikor talál­koztunk. Az ismeretlen orosz katona- ruhát viselt, bozontos, szakállas arca széles mosolyra húzódott, amikor meglátott, s a legnagyobb meglepeté­semre magyarul köszönt. — Jónapot! — Jónapot! — válaszoltam én is, felderült arccal, miközben széles, kér­ges tenyerét rázogattam az idegen­nek s akaratlanul is oroszul futott ki a számból a szó, amikor az ösvény baloldalán lévő fiatal nyárfa alá mu­tattam. — Szágyityesz. (Ülj le.) Mindketten leültünk. Újdonsült is­merősöm, Nikoláj, lecsatolta a zsákot hátáról, kibontotta, s kerekre sütött fél cipót és füstölt sonkát húzott elő és megkínált engem is. A KÁRPÁTOK FELÉ böktem, s miközben az ízletes falatokat csak­nem rágás nélkül nyeldestem, meg­kérdeztem : — Tőlünk jössz? — Tőletek — válaszolta Nikoláj és úgy láttam, ő is nagyon éhes volt, mert keveset beszélt, csak evett, evett rendületlenül egy pillanatra sem csökkenő étvággyal. Kicsiny alig félliteres üveget húz­tam elő a belső zsebemből, s Nikoláj felé nyújtottam. Amikor megkóstolta az üveg tartalmát, csettintett egyet a nyelvével s azt mondta: — Ilyen finom vodkát csak nálunk tudnak csinálni. Amikor befejeztük a falatozást, s az üveg tartalmát is elfogyasztottuk, végigdőltünk a füvön, beszélgetni kezdtünk. A májusi nap sugarai me­legen cirógatták az arcomat és kissé elálmosodtam. Már majdnem alud­tam, amikor Nikoláj megszólalt, s a szavak mohón törtek ki belőle. — János, igaz, hogy nálunk Orosz­országban Lenin felosztotta az urak földjeit? — Igaz, — válaszoltam kurtán, s most én kérdeztem. — Nálunk Magyarországon is for­radalom van? Nikoláj bólintott s aztán összekap­csolta az ujjait és úgy mutatta, ahogy beszélni kezdett. — Oroszok is, magyarok is egyet akarnak, egy a célunk és egy az el­lenségünk is pajtás. — Te merre voltál hadifogoly Ma­gyarországon? — fordultam kíván­csian Nikoláj felé. NIKOLÁJ gondolkodott pár percig s aztán magyarázni kezdte. — A Bartal uraság földjén dol­goztam Fadd mellett. Felugrottam, megragadtam Nikoláj kezét, s láztól csillogó szemekkel kérdeztem. — Tolnán nem jártál? Tolnán? Az az én szülőfalum. Nikoláj nyugodtan válaszolt. — Szoktam tejet szállítani az ura­ságtól a tolnai tejcsarnokba. Amióta meg munkáshatalom van nálatok is, szabadon járhattam a faluban. Türelmetlenül ’ rántottam Nikoláj vállán, s egészen közel hajoltam hozzá, öt év visszafojtott türelmet­lensége, vágyakozása, kíváncsisága szakadt fel bennem. — Beszélj valamit Tolnáról! Mit csinálnak a tolnaiak? Nikoláj beszélni kezdett, furcsán keverve az orosz és magyar szavakat, de nekem mindegy volt, mert oroszul is értettem, valósággal ittam ma­gamba a szavakat, amiket mondott. — Tudod pajtás, Magyarországon nagyot fordult a világ, az urak min­denfelé bujkálnak, lappanganak csak az országban, kj lett ütve alóluk a karosszék. És mindenütt a munkások, meg a parasztok töltik be a helyüket. Csak láttad volna a május 1-i felvo­nulást Tolnán, a szülőfaludban. Min­denütt vöröszászlók lobogtak, s az ünneplő nép virággal keretezett Marx meg Lenin-képeket vitt az utcán. SOKÁIG BESZÉLGETTÜNK. Las­san Beesteledett. Hűvösebb lett az idő. Az égen megjelent az esthajnal csillag. Megöleltük egymást, amikor elbúcsúztunk. Nikoláj keletnek in­dult, én pedig délnek vettem az utat, nagyon jó kedvem volt. — Ha Lenin arcképét vitték Tolnán akkor nekem sem kell majd éhbérért tol­nom a kubikos talicskát — gondol­tam, s örömömben egy Kubánban ta­nult nótát, a „Poljuskát" kezdtem fütyülni. (Haypál) TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA FURCSA TÜNETEK EGY HORMONGYÄRBAN Egy koppenhágai orvosi szaklap, Hamburger dán orvos cikkét közli az ottani hormongyár munkásain mutatkozó furcsa tünetekről. A női hormonokat feldolgozó munkások ugyanis a hormonpor belégzése kö­vetkeztében fokozatosan női sajátsá­gokat vesznek fel, sőt testük is egyre nőiesebb formát ölt. Többen sterillé váltak és mellük felduzzadt. Amidőn e tünetek láttán áthelyezték őket más üzemrészlegbe, fokozatoson visszanyerték férfiasságukat. ! az ember Átlagos élet­kora: 140 ÉV Cesare Frugoni olasz orvos-pro­fesszor kijelentette a Rómában meg­tartott 56. orvostudományi kongresz- szuson, hogy amennyiben az élet- színvonal emelkedik s az egyén szo­ciális és pshichikai léte javul, az ember átlagos életkora elérheti a 120 140 évet. MÜNCHEN—MILANO — 7 ÓRA 36 PERC A „Trans-Európa Express" októ­ber 15-től új gyorsvonatot állított be München és Milánó között. A „Mediolanum'’ nevet viselő gyors­vonat 7 óra 36 perc alatt teszi meg útját. JUGOSZLÁVIÁBAN MŰSZÁLAT GYÁRTANAK SALAKBÓL A bori rézbánya egyik üzemrész­lege megkezdte műszálak gyártását kohó-salakból. Az újfajta műrost ki­tűnően pótolja a sokkal drágább üvegszálat és vízvezeték berendezé­sek szigetelésére, meg hasonló cé­lokra alkalmas. Az olvasztókemen­céből kifolyó izzó salakra erős nyo­mással sűrített levegőt sugároznak, amitől a folyékony halmazállapotú salak vékony, áttetsző szálakra bomlik és kész az új műrost. NEVETNI NEM MINDIG ÖRÖM Az új-guineai orvosok titokzatos betegséget tanulmányoznak a „kuru‘'-t. Ezt eddig a paralízis egyik fajtájának tartották, amely 6—9 hó­nap alatt, állandó hisztérikus neve-_ tés következtében a beteg halálát okozza. A betegség előbb enyhe utóbb egyre fokozódó remegéssel kezdődik. A benszülöttek hiedelme szerint varázslók okozzák, s elsősor­ban nők és gyermekek kapják meg, KÖZLEKEDŐ TELEVÍZIÓS ÁLLOMÁS A leningrádi rádiótechnikai üzem­ben befejezték a korszerű közlekedő televíziós állomás elkészítési munká­latait. A közlekedő televíziós állo­mást két autóbuszon helyezték el: az egyiken a felvevő- és az adóberen­dezést, valamint a műszaki személy­zet különálló kabinját, a másik autóbuszon a segédműhelyeket. A félvezetők alkalmazása lehetővé tette, hogy a közlekedő televíziós ál­lomás terjedelme és súlya fele ak­kora legyen, mint az eddigi hasonló típusú berendezéseké. . A GRÖNLANDI FRANCIA EXPE­DÍCIÓ MERÉSZ TERVE Paul Emile Victor, a grönlandi francia tudományos kutatóexpedíció vezetője bejelentette, hogy az expe­díció öt tagja több hónapot tölt majd egy óriási műgyantagömbben az Északi Sark tőszomszédságában. A gömböt repülőgépről bocsátják le majd beássák a jégtakaró alá. Kétemeletes belsejében háló- és munkafülkék lesznek. i KEMÉNYEBB A GYÉMÁNTNÁL Két évvel ezelőtt az amerikai „General Electric” cégnél hozzálát­tak a grafitból előállított mestersé­ges gyémánt gyártásához. A közel­múltban „borazon’’ néven újabb fontos terméket állítottak elő. A „borazon“ keményebb a gyémánt­nál, 1900 Celsius fok hőt is kibír. Ezzel szemben a gyémánt 870 Cel­sius fok melegben elég. TAVALY 43 MILLIÓ FŐVEL GYA­RAPODOTT A FÖLD LAKOSSÁGA Az ENSZ néprajzi évkönyvének adatai szerint az egészségügyi körül­mények és az orvostudomány fejlő­dése következtében világszerte ál­landóan csökken a halandóság. En­nek eredményeként egyre növekszik a Föld lakóinak száma. Az 1956. év­ben 43 millió fővel gyarapodott az emberiség, vagyis óránként mintegy ötezer gyermek született. Ha a la­kosság szaporodása ilyen mértékben tovább tart, a 2000. évre az emberek száma megkétszereződik. Az Egye­sült Államok lakossága évente 7 millió fővel, a Szovjetunióé 3 millió fővel gyarapszik. Arammal védik a könyve­ket A könyvtárakban, archívumok­ban, amelyeket nedvesség ér, gyak­ran találkozunk az úgynevezett penészgombával — a könyvek, kéz­iratok és dokumentumok legveszé­lyesebb ellenségével. A könyvélős- diek kiirtására formalin-gázt hasz­nálnak, amely viszont a papírvász­nat is rongálja. Szovjet tudósok egy csoportja a könyv kártevői ellen új védőszert talált fel. A tudósok megállapították, hogy a magasfrek­venciájú áram gyorsan fertőtleníti a papírt. Ehhez csupán az szükséges, hogy a könyvet állítsák két fém­lemez közé és 10 percig tartsák ma­gasfrekvenciájú elektromágneses tér hatása alatt. A fertőtlenítésnek ez a módja nem tesz kárt sem a szö­vegben, sem pedig a papír anyagá­ban. Illusztráció Hegedűs Géza: A milétoszi fiú című művéből Illusztráció Palotai Boris Kegyetlen Ifjúság című könyvéből.

Next

/
Thumbnails
Contents