Tolna Megyei Népújság, 1957. november (2. évfolyam, 257-282. szám)
1957-11-01 / 257. szám
1957 november 1. i TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 3 A párttagsági könyvek és tagjelőltigazolványok cseréjének feladatai Az MSZMP Politikai Bizottsága ha- tá.ozatot hozott az ideiglenes párttagsági könyvek és tagjelölt igazolványok cseréjére. A határozat végrehajtása 1957 december 15. és 1958 január 15. között fog megtörténni. A tagkönyv- csere megszünteti a párttagsági könyvek és tagjelölt igazolványok ideiglenes jellegét és nagyobb éberség válik lehetővé a tagsági könyvek kiadásánál- E feladat időszerű is, mert az ideiglenes tagsági igazolványok ez év végén lejárnakA tagsági könyvek és tagjelölt igazolványok cseréje nagyon gondos politikai, szei iyezési és adminisztrációs munkát igényel. Az egész párttagságot érinti. Éppen ezért minden párttagnak és tagjelöltnek érdeke, hogy az előkészítő munkában résztvegyen, vagy figyelmet fordítson rá. Tapasztalataink szerint pártbizottságaink és pártszervezeteink már foglalkoznak a tagkönyvcsere előkészítésével,, de több helyen liiányos ez a munka, néhol pedig tűrhetetlen mulasztás van. A páittilkár elvtársakkal járásonként, titkári értekezleteken ismertették a tagkönyvcsere feladatait. Megkapták a központi útmutatót is a feladat előkészítésére és végrehajtására. Ennek ellenére azonban még sok párttag nem tud arról, hogy tagkönyvcsere lesz, vagy ha tud is az idő pontról, nem tudja, milyen feladatokkal jár. A Politikai Bizottság határozata kö- telezi a pártbizottságokat és párt- titkárokat, vezetőségi tagokat arra, hogy minden párttaggal és tagjelölttel beszélgessenek el a tagkünyvcseie jelentőségéről. Helyes beszélgetni arról, hogy mit jelent minden elvtárs számára a párttagsági könyv és hogy mire kötelezi a párttagság. Hívjuk fel a figyelmet, ott ahol szükséges, a tagdíjfizetés és az átjelentkezési kötelezettségek teljesítésére és ar a, hogy minden párttag és tagielölt kísérje figyelemmel az összeírást — amely november 15-től december 8-ig tart —, nehogy kimaradjon, mert ha nem írják össze, nem kaphatja meg új tagsági könyvét. A párttagsággal történő beszélgetést egészen jól össze lehet kapcsolni azzal, hogy minden párttag kapjon konkrét pá tmegbízatást. Arról is beszélgessenek, hogy egy-egy elvtárs hogyan végezte el eddig a rábízott pártmunkát, mit tett és mit tesz az Országos Pártértekezlet határozatainak végrehajtásáért. Bőven van, miről beszélgetni kölcsönösen. Természetesen a pártvezetőség gondosan mérlegelje minden elv társ munkáját és magatartását. J^idönös figyelmet kell fo dítani ebben az időszakban a tömegszervezetekben dolgozó kommunisták munkájára, mert ezeknek az elvtársaknak — a tanácsokban, a KISZ-ben, a Hazafias Népfrontban, a földművesszövetkezetekben és a nőszövetségben nagy lehetőségük vart arra. hogy a párt tömegkapcsolatait erősítsék. A tagkönyvcsere szervezése szigorúan megköveteli a nyilvántartás rendbehozását és a húzódó tag- és tagjelölt felvételek elintézését. Több járási pártbizottság nyilvántartása hiányos, egyes alapszervezeti nyilvántartókönyvek rendezetlenek. vagy nem is találhatók. Különös gonddal és szorgalommal kell rendbehozni a pártbizottság nyilvántartását a tamási járásban és Szekszárd városban- A ’hiányzó adatokat sürgősen pótolni kell, alapszervezeteknél pedig, ahol a nyilvántartókönyv olvashatatlan, újat kell felfektetniA nyilvántartásban lévő hiányosságok megszüntetésére már csak két hét van vissza, ezt a párttagok összeírásának megkezdéséig — tehát november 15-ig — be kell fejezni. A lazaság és a hanyagság sokat tud ártani, sajnos, a kommunisták szenvedik meg. A bonyhádi járási pártbizottság egyik munkatársának hanyagsága következtében, több hónapja húzódik két zombai elvtárs párttagságának elbírálása. Az ilyen hanyagság nem egyeztethető össze a kommunista magatartással és munkastílussal és sürgős intézkedést követel meg. A tagkönyvcsere szervezési munkájánál nagyon jelentős a párttagok és tagjelöltek összeírása, ezt november 15 és december 8 között kell elvégezni. Az összeírás alapvető követelménye a pontos adategyeztetések mellett az, hogy minden párttagot és tagjelöltet, aki az alapszervezet nyilvántartásában szerepel, össze kell írni, tehát nagyon vigyázni kell, hogy sem feledékenységből, sem személyi bosszúból ne hagyjanak ki senkit. Az összeírást mindenhol az alapszervezet vezetőségének kell megszervezni és elvégezni. Ahol az alapszervezet nagyobb, ebbe a munkába a pártcsoport bizalmiakat is be kell vonni. Az összeírás megtörténtét be kell jegyezni minden elvtárs tagsági igazolványába. Más alapszervezetbe tartozókat nem szabad ősszel ,ni, csak abban az esetben, ha érvényes átjelentővel rendelkeznek. Ezek betartásával éberen meg tudjuk akadályozni az ellenséges elemek pártba való beépülését. A párttitkár elvtársak minden alapszervezetnél gondoskodjanak arról, hogy a beteg, kórházban, vagy szabadságon levő elvtársak is össze legyenek írva. A párttagsági könyvekbe fényképek is lesznek ragasztva, ezért minden elvtárs gondoskodjon igazolványképről, mert az összeírás idején oda kell, hogy adja. A z új tagsági könyvek kiadása fon- tos eseménye pártéletünknek. Újból kifejezi minden elvtárs párthoz való tartozását» Ez az esemény jogosan keltheti fel minden elvtársban a nagy kötelezettség, felelősség és büszkeség érzését, mert tagja a Magyar Szocialista Munkáspártnak, amely a Szovjetunió és a szocialista tábor segítségével kivezette dolgozó népünket az ellenforradalom viharából. Ezért nagyon helyesnek tartjuk egyes alapszervezeteknek készülődését, hogy jobb kommunista munkával készülnek és ünnepi taggyűléseken osztják maid ki a kommunisták új tagsági könyvét és tagjelölt igazolványát. Szigeti János, a megyei párt vb tagja Véletlen találkozás •• • AZ IDŐ bizony már eljárt Felker János bácsi felett is. Megrokkant a téglavetésben és a kubikos munkán. Tönkrementem a lábai, mozdulni is alig tud már. Naphosszat ül az árvíz után újjáépített villaszerű tolnai Munkácsy-úti házban, s gondolataiban gyakran, elevenedik fel a múlt. A történet, amellyel megajándékozott bennünket, csaknem négy évtizeddel ezelőtt játszódott le a távoli Galíciában. * 1919 MÁJUS 17-ÉN elhagytam a Tarnopoltól délre húzódó úttalan, csaknem teljesen összefüggő erdőséget. A déli láthatár szélére hatalmas hegyvonulat körvonalai rajzolódtak. — A Kárpátok... Ez már a Kárpátok — ismétlődött agyamba egyre a bűvös szó, s a szívem hevesebben kezdett dobogni — mégis csak igaza volt az öreg erdőkerülőnek, aki utoljára az utat magyarázta — gondoltam és meggyorsítottam a lépteimet. Keskeny kis ösvényre bukkantam. A vidék kihalt és mozdulatlan volt. Megindultam az ösvényen a távolban kéklő, hatalmas hegyláncolat irányába. A végtelenül hosszúnak tűnő napok fáradtsága lehullt rólam, köny- nyednek, vidámnak éreztem magam, szememmel állandóan a messzeséget az ismerős hegyek körvonalait fürkésztem. Dél felé járhatott az idő, amikor a távolban egy ember apró, alig kivehető alakját láttam közeledni. — A figyelmem a közeledő ember felé irányult. Megmagyarázhatatlan ideges félelem futott át rajtam. Lassúbbra fogtam a lépést, s azon gondolkoztam, hogy talán jobb lenne az ösvény melletti cserjébe elhúzódni az ismeretlen elől... Aztán elvetettem a gondolatot. Három óra lehetett, amikor találkoztunk. Az ismeretlen orosz katona- ruhát viselt, bozontos, szakállas arca széles mosolyra húzódott, amikor meglátott, s a legnagyobb meglepetésemre magyarul köszönt. — Jónapot! — Jónapot! — válaszoltam én is, felderült arccal, miközben széles, kérges tenyerét rázogattam az idegennek s akaratlanul is oroszul futott ki a számból a szó, amikor az ösvény baloldalán lévő fiatal nyárfa alá mutattam. — Szágyityesz. (Ülj le.) Mindketten leültünk. Újdonsült ismerősöm, Nikoláj, lecsatolta a zsákot hátáról, kibontotta, s kerekre sütött fél cipót és füstölt sonkát húzott elő és megkínált engem is. A KÁRPÁTOK FELÉ böktem, s miközben az ízletes falatokat csaknem rágás nélkül nyeldestem, megkérdeztem : — Tőlünk jössz? — Tőletek — válaszolta Nikoláj és úgy láttam, ő is nagyon éhes volt, mert keveset beszélt, csak evett, evett rendületlenül egy pillanatra sem csökkenő étvággyal. Kicsiny alig félliteres üveget húztam elő a belső zsebemből, s Nikoláj felé nyújtottam. Amikor megkóstolta az üveg tartalmát, csettintett egyet a nyelvével s azt mondta: — Ilyen finom vodkát csak nálunk tudnak csinálni. Amikor befejeztük a falatozást, s az üveg tartalmát is elfogyasztottuk, végigdőltünk a füvön, beszélgetni kezdtünk. A májusi nap sugarai melegen cirógatták az arcomat és kissé elálmosodtam. Már majdnem aludtam, amikor Nikoláj megszólalt, s a szavak mohón törtek ki belőle. — János, igaz, hogy nálunk Oroszországban Lenin felosztotta az urak földjeit? — Igaz, — válaszoltam kurtán, s most én kérdeztem. — Nálunk Magyarországon is forradalom van? Nikoláj bólintott s aztán összekapcsolta az ujjait és úgy mutatta, ahogy beszélni kezdett. — Oroszok is, magyarok is egyet akarnak, egy a célunk és egy az ellenségünk is pajtás. — Te merre voltál hadifogoly Magyarországon? — fordultam kíváncsian Nikoláj felé. NIKOLÁJ gondolkodott pár percig s aztán magyarázni kezdte. — A Bartal uraság földjén dolgoztam Fadd mellett. Felugrottam, megragadtam Nikoláj kezét, s láztól csillogó szemekkel kérdeztem. — Tolnán nem jártál? Tolnán? Az az én szülőfalum. Nikoláj nyugodtan válaszolt. — Szoktam tejet szállítani az uraságtól a tolnai tejcsarnokba. Amióta meg munkáshatalom van nálatok is, szabadon járhattam a faluban. Türelmetlenül ’ rántottam Nikoláj vállán, s egészen közel hajoltam hozzá, öt év visszafojtott türelmetlensége, vágyakozása, kíváncsisága szakadt fel bennem. — Beszélj valamit Tolnáról! Mit csinálnak a tolnaiak? Nikoláj beszélni kezdett, furcsán keverve az orosz és magyar szavakat, de nekem mindegy volt, mert oroszul is értettem, valósággal ittam magamba a szavakat, amiket mondott. — Tudod pajtás, Magyarországon nagyot fordult a világ, az urak mindenfelé bujkálnak, lappanganak csak az országban, kj lett ütve alóluk a karosszék. És mindenütt a munkások, meg a parasztok töltik be a helyüket. Csak láttad volna a május 1-i felvonulást Tolnán, a szülőfaludban. Mindenütt vöröszászlók lobogtak, s az ünneplő nép virággal keretezett Marx meg Lenin-képeket vitt az utcán. SOKÁIG BESZÉLGETTÜNK. Lassan Beesteledett. Hűvösebb lett az idő. Az égen megjelent az esthajnal csillag. Megöleltük egymást, amikor elbúcsúztunk. Nikoláj keletnek indult, én pedig délnek vettem az utat, nagyon jó kedvem volt. — Ha Lenin arcképét vitték Tolnán akkor nekem sem kell majd éhbérért tolnom a kubikos talicskát — gondoltam, s örömömben egy Kubánban tanult nótát, a „Poljuskát" kezdtem fütyülni. (Haypál) TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA FURCSA TÜNETEK EGY HORMONGYÄRBAN Egy koppenhágai orvosi szaklap, Hamburger dán orvos cikkét közli az ottani hormongyár munkásain mutatkozó furcsa tünetekről. A női hormonokat feldolgozó munkások ugyanis a hormonpor belégzése következtében fokozatosan női sajátságokat vesznek fel, sőt testük is egyre nőiesebb formát ölt. Többen sterillé váltak és mellük felduzzadt. Amidőn e tünetek láttán áthelyezték őket más üzemrészlegbe, fokozatoson visszanyerték férfiasságukat. ! az ember Átlagos életkora: 140 ÉV Cesare Frugoni olasz orvos-professzor kijelentette a Rómában megtartott 56. orvostudományi kongresz- szuson, hogy amennyiben az élet- színvonal emelkedik s az egyén szociális és pshichikai léte javul, az ember átlagos életkora elérheti a 120 140 évet. MÜNCHEN—MILANO — 7 ÓRA 36 PERC A „Trans-Európa Express" október 15-től új gyorsvonatot állított be München és Milánó között. A „Mediolanum'’ nevet viselő gyorsvonat 7 óra 36 perc alatt teszi meg útját. JUGOSZLÁVIÁBAN MŰSZÁLAT GYÁRTANAK SALAKBÓL A bori rézbánya egyik üzemrészlege megkezdte műszálak gyártását kohó-salakból. Az újfajta műrost kitűnően pótolja a sokkal drágább üvegszálat és vízvezeték berendezések szigetelésére, meg hasonló célokra alkalmas. Az olvasztókemencéből kifolyó izzó salakra erős nyomással sűrített levegőt sugároznak, amitől a folyékony halmazállapotú salak vékony, áttetsző szálakra bomlik és kész az új műrost. NEVETNI NEM MINDIG ÖRÖM Az új-guineai orvosok titokzatos betegséget tanulmányoznak a „kuru‘'-t. Ezt eddig a paralízis egyik fajtájának tartották, amely 6—9 hónap alatt, állandó hisztérikus neve-_ tés következtében a beteg halálát okozza. A betegség előbb enyhe utóbb egyre fokozódó remegéssel kezdődik. A benszülöttek hiedelme szerint varázslók okozzák, s elsősorban nők és gyermekek kapják meg, KÖZLEKEDŐ TELEVÍZIÓS ÁLLOMÁS A leningrádi rádiótechnikai üzemben befejezték a korszerű közlekedő televíziós állomás elkészítési munkálatait. A közlekedő televíziós állomást két autóbuszon helyezték el: az egyiken a felvevő- és az adóberendezést, valamint a műszaki személyzet különálló kabinját, a másik autóbuszon a segédműhelyeket. A félvezetők alkalmazása lehetővé tette, hogy a közlekedő televíziós állomás terjedelme és súlya fele akkora legyen, mint az eddigi hasonló típusú berendezéseké. . A GRÖNLANDI FRANCIA EXPEDÍCIÓ MERÉSZ TERVE Paul Emile Victor, a grönlandi francia tudományos kutatóexpedíció vezetője bejelentette, hogy az expedíció öt tagja több hónapot tölt majd egy óriási műgyantagömbben az Északi Sark tőszomszédságában. A gömböt repülőgépről bocsátják le majd beássák a jégtakaró alá. Kétemeletes belsejében háló- és munkafülkék lesznek. i KEMÉNYEBB A GYÉMÁNTNÁL Két évvel ezelőtt az amerikai „General Electric” cégnél hozzáláttak a grafitból előállított mesterséges gyémánt gyártásához. A közelmúltban „borazon’’ néven újabb fontos terméket állítottak elő. A „borazon“ keményebb a gyémántnál, 1900 Celsius fok hőt is kibír. Ezzel szemben a gyémánt 870 Celsius fok melegben elég. TAVALY 43 MILLIÓ FŐVEL GYARAPODOTT A FÖLD LAKOSSÁGA Az ENSZ néprajzi évkönyvének adatai szerint az egészségügyi körülmények és az orvostudomány fejlődése következtében világszerte állandóan csökken a halandóság. Ennek eredményeként egyre növekszik a Föld lakóinak száma. Az 1956. évben 43 millió fővel gyarapodott az emberiség, vagyis óránként mintegy ötezer gyermek született. Ha a lakosság szaporodása ilyen mértékben tovább tart, a 2000. évre az emberek száma megkétszereződik. Az Egyesült Államok lakossága évente 7 millió fővel, a Szovjetunióé 3 millió fővel gyarapszik. Arammal védik a könyveket A könyvtárakban, archívumokban, amelyeket nedvesség ér, gyakran találkozunk az úgynevezett penészgombával — a könyvek, kéziratok és dokumentumok legveszélyesebb ellenségével. A könyvélős- diek kiirtására formalin-gázt használnak, amely viszont a papírvásznat is rongálja. Szovjet tudósok egy csoportja a könyv kártevői ellen új védőszert talált fel. A tudósok megállapították, hogy a magasfrekvenciájú áram gyorsan fertőtleníti a papírt. Ehhez csupán az szükséges, hogy a könyvet állítsák két fémlemez közé és 10 percig tartsák magasfrekvenciájú elektromágneses tér hatása alatt. A fertőtlenítésnek ez a módja nem tesz kárt sem a szövegben, sem pedig a papír anyagában. Illusztráció Hegedűs Géza: A milétoszi fiú című művéből Illusztráció Palotai Boris Kegyetlen Ifjúság című könyvéből.
