Tolna Megyei Népújság, 1957. november (2. évfolyam, 257-282. szám)

1957-11-30 / 282. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957 november 30. A Szovjetunió a béke és a békés együttélés mellett van Hruscsov elvtárs beszélgetése Hearst-tel Moszkva (TASZSZ). W. R. Hearst, az amerikai Hearst-konszern főszer­kesztője és tulajdonosa, valamint az Internacional News Service hírügy­nökség tulajdonosa azzal a kéréssel fordult N. Sz. Hruscsovhoz, az SZKP Központi Bizottságának első titká­rához, hogy beszélgetés végett fo­gadja őt. Hruscsov november 22-én fogadta Hears-ot. valamint a kíséretében lévő F. Connif és S. R. Considine amerikai újságírót és beszélgetést folytatott velük. Az alábbiakban rö­vidítve közöljük az amerikai újság­írók kérdéseit és Hruscsov válaszait. Először Moszkva rohamos fejlődé­séről beszélgettek, majd arról, hogy az utolsó találkozásuk óta körülbelül három év óta a szópárbaj tart tovább és nem a két ország kaocsolatainak javulására, hanem ellenkezőleg, a kancsolatok rosszabbodására, kiéle­ződésére vezet. Minthogy mi ezzel a helyzettel elégedetlenek vagyunk, mindent meg teszünk a Szovjetunió és az Ameri­kai Egyesült Államok kapcsolatai­nak megjavítására. A kölcsönös kap­csolat azonban nemcsak tőlünk függ, s úgy látszik, a második fél, vagyis amerikai kormánykörök ezt nem akarják. HEARST: nagyon sajnálom. Mi kölcsönös megértésre törekszünk, de úgy látszik, nem találjuk meg a módját, miként érhetnők ezt el. Mi .javasoltuk, kezdjük el azza', ho^y bizonvos felügyeleti vonalat létesít­sünk Európában. HRUSCSOV: - Milyen felügyeletre gondol? HEARST: Olyan iléeifelügyeletrc gondolok, amelyet a földről radar- bereni9ezés"kkel lehetne végrehajta­ni. Tlgy vélem, hogy a NATO meg­alakulásának fő célja — szervezőinek elgondolása szerint — az volt. hogy védelmet nyújtson az orosz aeresz- szié lehetőségével szemben. A nyu­gaté,urópai országok kormányai úgy látszik, szükségesnek tartanak egy ilyen szervezetet, amikor a két fél gyanakvással figyeli egymást. A légifelügyelet lelősegítené ,a kölcsö­nös gyanakvás kiküszöbölését, ez vi­szont elvezethetné a bizalom megte­remtéséhez. HRUSCSOV: Ez a kérdés már sze­repelt az országaink közötti tárgya­lások napirendién. Általánossá vált a gyakorlat, hogy amikor elfogadjuk az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, Franciaország valamennyi javaslatát, akkor ezeknek az orszá­goknak a kormányai elvetik saját ja­vaslataikat, összebonyolítják és nyil­vánvalóan elfogadhatatlan feltéte­lekhez, kötik azokat, hogy megakadá­lyozzák a megegyezést. ön ípv teszi fel a kérdést: előbb ellenőrzés, azután a bizalom helyre­állása. Előbb a bizalmat kell megterem­tenünk országaink között, az­után térhetünk vá az ellenőr­zésre. Ellenőrzés bizalom nél­kül: nem ellenőrzés. Ha az országok között rossz a vi­szony, az ellenőrzés felderítéssé vá­lik vagy annak a pillanatnak a kuta­tásává, amely valamelyik fél számá­ra a legkedvezőbb az agresszió végre­hajtásához. Mi ilyenféle ellenőrzésbe nem egyezünk bele. * CONNIF: említette, hogy meg kell javítani valamennyi ország kölcsö­nös kapcsolatait, hogyan segíti elő ezt a megjavítást az a némikénpen kemény hang, amely megállapítható a kommunista vezetők tanácskozásá­ról ma kiadott nyilatkozatból? HRUSCSOV: Voltaképpen nincs ebben egyetlen kemény megállapítás sem. Éppen ellenkezőleg, arról van ebb°n szó. hogy a kommunista és munkáspártok a békeharcot első­rendű feladatuknak tekintik ezek a pártok a különböző állami, politikai és szociális berendezésű országok békés együttélésének biztosításáért harcolnak. A kommunista pártok előtt az a feladat áll, hogy harcolja­nak a világbéke biztosításáért. CONNIF: Az Egyesült Államokra való utalásukat úgv érzem, hazánk­ban majd úgy fogják fel. mint nem éppen barátságos lépést Amerika iránt. HRUSCSOV: Egészen természetes, hogy bizonyos amerikai köröknek amelyek ellenkező, kapitalista ailás- pcfntot képviselő pártokat vezetnek, a mi szocialista álláspontunk nem tetszik. Ha az amerikai uralkodó kö­rök elismernék azt a vitathatatlan tényt, hogy megvan és fejlődik a szocializmus világa a maga eszméi­vel. s megvan a kapitalizmus világa, amelyben a régi rend uralkodik, ak­kor elismernék a két társadalmi rendszer létezésének lehetőségét is napjainkban. Ha viszont ezt elismer­nék. akkor elismernék azt is, hogy az ideológiai harcnak nem kell ösz- szeütközésekre, főleg pedig katonai összeütközésekre vezetnie a külön­böző társadalmi és politikai rend­szerű államok között. Ezek az országok békésen együtt élhetnek és így is kell él­niük, és békés versenyben kell bebiznnyítaniok, hogy melyik rendszer az előnyösebb. A nyilatkozat minden szavát bé­kés törekvések hatják át: felhív minden békeszerető erőt. hogy har­coljon az új háború kitörésének ve­szélye ellen. CONSIOINE: Ez az új nyilatkozat most mindenekelőtt foglalkoztat ia, az embereket. Véleménye szerint ini ennek a nyilatkozatnak a három leg­főbb pontia? HRUSCSOV: Ha én megmondom önnek, hogy véleményem szerint mi a három legfőbb pont a nyilatkozat­ban, véleményeink esetleg nem egyez nck majd. CONSIDINE: Figyelmesen elolva­som maid a nyilatkozatot és feltét­lenül megtanulom emlékezetből is. HRUSCSOV: Nem költemény az. hogy könyv nélkül megtanulja, de a lényegét illetően el kell igazodni benne. CONNIF: Azt hiszem, már Lenin megmondta, hogy az egyszerűség jobb megértésre vezet. Ezért a nyilat­kozat olvasásakor megpróbáltam valahogyan egyszerűsíteni a szöve­get. HRUSCSOV: Hasznos dolgot cse­lekszik, ha gondosan tanulmányozza a nyilatkozatot és helyesen értelmezi alaptételeit. De alig hiszem, hogy a nyilatkozat alaptételeit abban a szellemben tálalja olvasóinak, aho­gyan ezeket a nyilatkozat kifejezi. Hiszen egészen más eszmei álláspon­tot foglal el. Ezért nem hihetek kü­lönösebben a tárgyilagosságukban. A kellő tárgyilagosságot akkor tanúsítaná Hearst úr, ha teljes szövegében közzétenné sajtójá­ban ezt a nyilatkozatot és ilyen­formán lehetővé tenné olvasói­nak, s az egész amerikai közvé­leménynek, hogy maguk olvas­sák el és maguk tanulmányozzák ennek az okmánynak a tartal­mát. Biztosíthatom, így tenné a legjobb szolgálatot olvasóinak. Hearst válaszában nem tett erre ígéretet, mondván, hogy igen terje­delmes, s ők még az amerikai elnök beszédét is erősen megrövidítik. CONSIDINE: Engedje meg, hogy fölvessek még egy kérdést. Feltűnik nekünk, hogy Jugoszlávia képvise­lői nem írták alá a nyilatkozatot. Történt-e bármiféle erőfeszítés arra, hogy rávegyék Jugoszláviát az ok­mány aláírására? HRUSCSOV: A nyilatkozat aláírá­sa teljesen önkéntes dolog. Minden ország önállóan dönti el, hogy részt vesz-e valamely okmány kidolgozá­sában vagy sem. Jugoszlávia képvi­selői nem vettek részt a nyilatkozat kidolgozásában. Ami a jugoszláv kormány és a Jugoszláv Kommu nista Párt politikáját illeti, ezt a po­litikát Kardelj elvtársnak a Pravdá­ban közölt cikke fejti ki. A békekiáltványon, amelyet min­den kommunista és munkáspárt el­fogadott, ott áll a Jugoszláv Kom­munisták Szövetsége aláírása is. CONSIDINE: A nyilatkozatban szó van arról is, hogy fenn kell tartani és erősíteni kell a varsói paktumot. Azt jelenti-e ez, hogy a Szovjetunió a paktumhoz tartozó országokat el­látja majd a legújabb fegyverzettel, köztük atomfegyverrel és más nem­rég feltalált fegyverrel is, hogy erő­sítse ezt a szervezetet? HRUSCSOV: Az értekezlet ezt nem tárgyalhatta meg. mert a katonák nem vettek részt az értekezleten. Kapnak-e a varsói szerződést aláírt országok hadseregei korszerű fegy­vert, köztük atom- és hidrogén-töl­tetű rakétákat, ez majd a helyzettől függ, s attól, hogy milyen irányvona­lat választanak és követnek az északatlanti tömbhöz tartozó orszá­gok. Ezenkívül, az a rakétafegyver, amellyel a Szovjetunió rendelkezik, szov­jet területről való felhasználásra készült, így tehát nem merül fel nálunk az a kérdés, hogy ezt a fegyvert elhelyezzük a varsói szerződéshez tartozó országokban. Vannak közeli hatósugarú rakétáink is. A Német Demokratikus Köztár­saságban állomásozó szovjet katonai alakulatoknak természetesen meg­van mindenfajta fegyverük, amelyre harckészültségük szempontjából szűk ségük van az agresszorok bármely támadásának visszaverésére. Később Hearst az Egyesült Álla­mokban a munkásosztállyal kapcso­latos kérdésre a következő választ kapta. HRUSCSOV: Az Egyesült Álla­mokban valóban a munkásosztály a többség, de hatalma a munkás­osztálynak az önök országában nincs. Minden a gazdag emberek, a mono­polisták kezében van. ugyancsak az ő kezükben összpontosul majdnem az egész sajtó. Ők formálják a közvé­leményt a rádión, televízión, köny­veken. lapokon és mozin keresztül. A politikai, gazdasági és erkölcsi ha­tás minden eszköze a tőkések és a leggazdagabb monopolisták kezében van. De eljön az idő, amikor a munkás- osztály tudatára ébred erejének és akkor valóban szavazni fog, de úgy, ahogyan azt osztálvérde- kei sugalmazzák. A munkás- osztály kimondja: a gazda en vagyok. ön, mint kapitalista, ne ijedjen meg ettől. Ha jól fog írni, közben­járunk majd az Egyesült Államok munkásosztályánál az ön érdekében és megmondjuk, hogy bár Hearst úr kapitalista, de többízben megoyilvá- nított bizonyos objektivitást a lehető­ségek határain belül (derültség). Emellett hivatkozhatom a történe­lemre. Volt Oroszországban egy Szavva Morozov nevű kapitalista, aki Gorkij közvetítésével anyagi se­gítséget nyújtott pártunknak, volt egy angol kapitalista, aki pénzt adott pártkongresszushoz szükséges helyi­ség kibérlésére azzal a feltétellel, hogy ha a bolsevik párt hatalomra jut. visszatéríti neki ezt a pénzt. E kötelezettséget teljesítették. Ha sza­vunkat adjuk, feltétlenül megtartjuk. HEARST: Rendkívül sajnálom, hogy a két fél közül egyik sem kénes megérteni a másik rendszer működé­sét. A most hallottakból egyetlen szót sem tudok elhinni. Nem beszé­lünk egy nyelven, sőt még azt sem tudjuk elérni, hogy egy és ugyanazt a szót egyformán értelmezzük, még akkor is. ha, jó tolmács segítségével beszélünk. HRUSCSOV: Természetes, hogy mi különböző nyrtven beszélünk, ezen ne csodálkozzék. Különböző­képpen értelmezzük a társadalmi folyamatokat. Mi a szocialista rend­szer mellett vagyunk. Önök pedig a kapitalista rendszer mellett vannak, önök intézkedéseket hoznak a kapi­talista rendszerük, mi pedig szocia­lista rendszerünk megerősítésére. Ahhoz, hogy közös nyelvre jussunk, az egyik félnek le kell mondani az ideológiájáról. Józanul kell ítélnünk és ki keil mondanunk, hogy a vilá­gon két rendszer van: a szocialista és tőkés rendszer és adjunk lehető­séget arra, hogy a történelem tisz­tázza, melyik a jobb. Beköszöntött az az idő, amikor a kapitalizmus kénytelen átadni helyét a szocializmusnak, mint a kapitaliz­musnál fejlettebb társadalmi rend-i szernek. Ezí nem tőlem, kommunis­tától és nem öntől, kapitalistától függ. Nem, ez objektív történelmi folyamat. Szeretném megmondani önnek, Hearst úr és önön keresztül az Egye­sült Államok nőnének: a Szovjetunió a béke és a békés együttélés mellett van, országunk sohasem kezd hábo­rút ha nem éri támadás. ne,m gondo­lunk háborúra sem az Egyesült Ál­lamokkal, sem valamilyen más. a Szovjetunióhoz közeli vagy távoli ország ellen, mert ez ellentmond ideológiánk szellemének. Szeretném még közölni önnel Hearst úr, hogy az új fegyverfajták terén túlszárnyaltuk az önök orszá­gát. Abszolút fegyverrel rendelke­zünk. Ezt nem ijesztgetés végett mondom, mert erre nincs szükség. S ha most háború kezdődne — amit csakis az Egyesült Államok agresz- szív körei robbanthatnak ki —, akkor ez nagy csapást hoz ama or­szág népeire, amelyek területén ame­rikai támaszpontok vannak, ahonnan az Egyesült Államok csapást szándé­kozik mérni a Szovjetunióra és más szocialista országokra. Az amerikai nép nem tudja mi a háború. Az új háború azonnal átter­jedne az Egyesült Államok területére is. az interkontinentális irányítható rakéták révén. Esetleges háborús konfliktus esetén minden eszközt bedobnak: az interkontinentális irá­nyítható rakétákat, rakétavető tenger­alattjárókat. s más eszközöket. Ön­nek meg kell értenie, ez a háború, a harc logikája. Mi azonban nem fegyverkezési kérdésekben akarunk versenyezni. Kereskedjünk! Az előmozdítja a bi­zalmat. Cseréljük ki kulturális és tudományos eredményeinket. Egy­szóval, versenyezzünk békés küzdő­téren. Fő erőfeszítéseink arra fognak irá­nyulni, hogy megnyerjük a gazda­ságfejlesztési versenyt. Ezután „a külpolitikai kalandor- sági’ kifejezés értelmezését tisztáz­ták. Majd Szíriára terelődött a beszél­getés. Az újságírók kérdéseire Hrus­csov újra aláhúzta, hogy a feszült­ség még nem szűnt meg, csupán enyhülőben van. És minden az Egye­sült Álamoktól függ, mert ő tervelte ki ezt az ügyet. HEARST: Hruscsov úr, ön valóban őszintén úgy véli, hogy az Egyesült Államok háborút akar? HRUSCSOV: A háborút a nagy mo­nopolisták akarják, azok, akik gaz­dagodnak a fegyverkezési hajszán és mindenképpen szítani igyekeznek a hidegháborút, a hidegháború pedig, ha nem szűnik meg, előbb vagy utóbb) meleg háborúra vezethet. HEARST: Az Egyesült Államokban senki sem akar háborút. Ön maga mondta, hogy országunkban az élet- színvonal magasabb, mint önöknél, következésképpen mi még kevésbé akarjuk a háborút, ugyanis mi töb­bet vesztünk ebben a háborúban. HRUSCSOV: Akkor mi akadályoz bennüket abban, hogy megállapod­junk a hidegháború megszüntetésé­ben? A szovjet kormány körülbelül két évvel ezelőtt javasolta az Egye­sült Államok kormányának, hogy a két ország kössön barátsági és megnemtámadási egyezményt. Az Egyesült Államok kormánya el­utasította e szerződés megkötését. Javasoltuk: egyezzünk meg a ka­tonai tömbökhöz tartozó államokkal megnemtámadási szerződés megköté­sében. Ez sem talált visszhangra. Higyjék el uraim, mi csak békét és barátságot akarunk. A békeversenyben mi arra fo­gunk törekedni, hogy megszerez­zük az elsőséget. Ebben, ha sza­bad így kifejezni magam, a szov­jet emberek támadni fognak. Önöket a békés támadás a köz­szükségleti cikkek és az emberek kultúráját és mindennapi életét javító cikkek termelésében való békés versenyben fenyegeti. Ebben kérlelhetetlenek leszünk. Ez a verseny meg fogja mutatni, hogy melyik rendszer a jobb. Szeretném önt, Hearst úr, legalábbis semlegessé tenni a békeharcban. (Derültség.) HEARST: Nem vagyok harcias és sosem voltam. Nem vagyunk orszá­gunk hivatalos képviselői. Mindössze újságírók vagyunk, de szeretném megmondani, hogy mi, amikor elfo­gadjuk ezt a kihívást a békés fron­ton, az emberek élete megjavításának front ián folytatandó versenyre, haza­térésünk után igyekszünk úgy csele­kedni, hogy országunk hivatalosan el­fogadja ezt a kihívást. CONSIDIEN: ön azt mondta, hogy háború esetén az amerikai támasz­pontokat mind magában az ország­ban, mind külföldön el fogják pusz­títani a szovjet interkontinentális ballisztikus rakéták. Azt jelenti-e ez, hogy már külön célbavették mindeze­ket az objektumokat? HRUSCSOV: Ezt a vezérkar főnö­kétől kellene megkérdezni, mert ez nem tartozik az én kötelességeim közé. A vezérkar azért Van, hogy há­ború esetén kész legyen elpusztítani azokat a központokat, amelyeknek döntő jelentőségük van a háború leg­gyorsabb befejezése, az ellenség szét­zúzása szempontjából. Ezzel kapcsolatban szeretném el­mondani elképzeléseimet az amerikai katonai körök egyes képviselőinek a sajtóban közölt kiielenteseirol. jelen­tették, hogy állítólag az amerikai bombázók egy része hidrogén- és atombombákkal állandóan a levegő­ben van és mindig kész a Szoviet- unió elleni hadműveletre. Azt állít­ják. hoev a repülőgépek fele a leve­gőben van. Ez megmutatja, hogy az Egyesült Államokban mily erősen elterjedt a háborús pszichózis. Ha a repülőgépek hidrogénbombák­kal a levegőbe emelkednek, ez azt jelenti, hogy sok ember lesz a levegő­ben a repülőgépek kormánykereké­nél. Mindig előfordulhat, hogy a nor­mális lelki alkat felmondja a szol­gálatot és a pilóta a legkisebb jelet akcióra való felszólításnak értelmezi és rárepül arra az objektumra, amelyre parancsa szerint repülnie kell. Ilyen körülmények között a há­ború megkezdődhet teljes véletlenül, minthogy azonnal válaszcselekmé­nyekre kerül sor. Ki kell zárni az ilyen szörnyű lehetőséget. Lehet, hogy mind a két fél ellene lesz a háborúnak és mégis a háború kitörhet az Egyesült Államokban szított há­borús pszichózis következtében. HEARST: Ez igen érdekes gondo­lat, de én nem hallottam ilyen fe­csegéseket. Magam nem vagyok kato­nai ügyekben járatos ember, de nem hiszem, hogy repülőgépeink fele a levegőben volna. Lám, Considine úr, súgja, hogy talán egyharmad részük. HRUSCSOV: Még ,ha csak egy re­pülőgép, egy atom- vagy hidrogén­bombával lesz is a levegőben, akkor ebben az esetben már nem a kor­mány dönti el a háború kérdését, ha­nem a pilóta. S ezt önök is beláthat­ják, szörnyű dolog. HEARST: Ez rendkívül érdekes gondolat. CONSIDINE: Hruscsov úr, Ameri­kára óriási hatással voltak a szovjet mesterséges holdak. Ez valóban lé­legzetelállító, mesébe illő eredmény. Hadd kérdezzük meg: segít-e majd Oroszország Amerikának mesterséges hold fellövésében, kész-e arra, hogy tájékoztatást adjon? HRUSCSOV: Szíves örömest. CONSIDINE: S ez magában foglal­na-e adatokat arról a rakétáról is, amely fellőtte a mesterséges holdat, valamint arról a hatalmas erejű fűtő­anyagról, amelyet felhasználtak? HRUSCSOV: Természetesen, ha megegyezünk a leszerelés kérdésé­ben. Az a tény, hogy a Szovjetunió bocsátotta fel elsőnek a mesterséges holdat, s egy hónap múlva fellőtte a másodikat is, sok mindenről beszél. Ha kell. holnap akár egy tarat vagy két tucat mesterséges hol­dat bocsátunk fel. HEARST: olvastam nagyon érdekes javaslatát, hogy megegyezzünk a ra­kéták fellövésében. Ez nagyon jó len­ne. ha maid nálunk is lesznek ilyen rakéták. Versenyezzünk, aztán majd félredobhatjuk a rakétákat. HRUSCSOV: Mi is emellett va­gyunk, de jó volna minél előbb megtenni, az utóbbit dobjuk félre őket. (Nevetés.) CONSIDTNF: Hruscsov úr. az önök viszonya Lengyelországgal és Jugo­szláviával kielégítően, oldódott meg, és most minden ország a maga út­ján halad a szocializmus fe*é. Nem gondolja ön, hogy éppen ebből ki­indulva, a magyarországi helyzetet is meg lehetett volna oldani fegyveres erők alkalmazása nélkül? HRUSCSOV: Igen, meg lehetett volna oldani, de ott kissé másképpen fejlődtek az események. Az imperia­listák összeesküvést szerveztek a népi Magyarország ellen. Fasiszta hóhé­rok, akiknek jelentős részét külföld­ről dobták be, haladó embereket kezdtek gyilkolni. A magyar kormány felkérte a szovjet kormányt, nyújtson segít­séget az ellenforradalmi bandák megfékezésében és a szovjet kor­mány szerződéses kötelezettségé­hez híven, a szocialista országok testvéri támogatásának elveihez híven, segítséget nyújtott. S a szocialista Magyarország most erősödik és fejlődik. A magyarországi események tanulságul szolgálnak a reakció erőinek: ne menj a vízbe, ha nem ismered a gázlót, mint az orosz közmondás mondia. Hruscsov ezek után Eisenhower Oklahoma-Citv-i fel­szólalását elemezte, hangsúlyozva, hogv tetszettek neki a beszéd egves részei. Ezekre az idézett részekre hi­vatkozva felszólította az Egyesült Államo­kat: egyezzünk meg a fegyver­kezési verseny megszüntetésé­ben. Ha ezt elérőik, az egész emberiség megkönnyebbüléssel lélegzik fel. Eisenhower úr Genfhen ebédet adott küldöttségünk tiszteletére. Elragadta­tással húszéit farmiáról és többek kö­zött azt mondta, hogy nem kis ered­ményt ért el hibridizáció útján jó­fajtájú szarvasmarha kitenyésztésé­ben. Mennyivel jobb volna, ha ezen a téren szerveznénk versenyt, ahe­lyett, hogy fegyverek felhalmozásá­ban versenyeznénk. A beszélgetés további részében Hruscsov kijelentette: Egyetlen nénre sem akarjuk rá­kényszeríteni eszméinket semmi­lyen rákénvszerítő eszközzel, még kevésbé háborúval. Az emberek csak önként fogadhatiák el a kommunista világnézetet. Majd Considine kérdésére a vallás- sosság kérdéseire terelődött a szó. vé­gül az újságírók köszönetét mondtak Hruscsovnak, hogy lehetőséget adott a vele való beszélgetésre. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents