Tolna Megyei Népújság, 1957. november (2. évfolyam, 257-282. szám)

1957-11-27 / 279. szám

2

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

1957 november 27.

Hruscsov elvtárs beszélgetése az Hl flhram című egyiptomi lap főszerkesztőjével

(Folytatás az 1. oldalról.)

és harc folyik. A gyarmati elnyomásból felszabadult népek olyan kormányt akarnak, amely valóban az ő akaratukat és törekvéseiket fejezi ki. Az ilyen kormányok nem vívják ki a gyarmatosítók tetszését, a kormányokat meg akarják dönteni és helyükben olyanokat kívánnak uralomra juttatni, amelyek engedelmesen szolgálják őket.

Ez. azijegyik oka annak, hogy a gyarmatosítók harcot folytatnak az arab- kelet népei és elsősorban Egyiptom és Szíria ellen, mert ezek az országok tevékenyen küzdenek a gyarmatosító rendszer ellen.

Egyiptom és Szíria kormánya

ellenzi más államok beavatkozását saját belügyeibe. Ez természetesen féktelen gyűlöletet kelt a gyarmatosítókban

és a harc legkülönbözőbb módszereihez folyamodnak, östszeeskü vesékét szerveznek, diverziós alakulatokat, ügynököket küldenek a szó- banforgó országokba, hogy meggyilkolják a nekik nem tetsző személyiségeket, különböző rágalmakat terjesztenek.

A Közel- és Közép-Kelet, természeti kincsekben gazdag. E területek nagy stratégiai jelentőségük, kulcshelyzetet foglalnak el.

Amikor Anglia, Franciaország és Izrael megtámadta Egyiptomot, akkor az amerikai kormánykörök kijelentették hogy elítélik ezt az agressziót, de teljesen világos, ha valójában elítélték volna, akkor Anglia és Franciaország, amely sok tekintetben függ az Egyesült Államoktól, nem is szólva Izraelről, amely amerikai adományokból él, — békésen veszteg maradt és kaptákban állt volna. De tulajdonképpen arról van szó, hogy az imperialisták megosztották egymás közt a szerepeket. Az volt a számításuk, hogy amíg az Egyesült Nemzetek Szervezete ülésezik és megvitatja a kialakult helyzetet, ezalatt végrehajtják piszkos üzelmüket és a gyarmatosítóknak kedvező politikát folytató alárendelt kormányt hívnak életre Egyiptomban.

Miután Egyiptom, valamennyi arab nép és más békeszerető ország, köztük a Szovjetunió, fellépése visszaverte ezt a próbálkozást, a szóban- forgó terv meghiúsult. A Szovjetunió közölte az Amerikai Egyesült Államokkal, ha valóban elítéli az angol— francia—izraeli agressziót és annak beszüntetését kívánja, akkor együttes fegyveres akciót kell indítani az agresszorok ellen. Mi tudtuk, hogy az amerikai kormánykörök nem fogadják el e javaslatunkat, tekintettel arra a tényleges szerepre, amelyet a három országnak Egyiptom ellen intézett támadásában az amerikai kormánykörök játszottak, de javaslatunk elutasításával az amerikai kormánykörök leleplezték, hogy politikájuk nem őszinte. Megmutatták, hogy e politika célja az arab világ félrevezetése volt és azt a benyomást akarta kelteni, hogy az Egyesült Államok pártfogolja az arab országokat. Ilyenformán az a véleményünk, hogy a Szovjetunió az agresszorokhoz intézett komoly figyelmeztetésével nem kis szerepet játszott az Egyiptom ellen, intézett támadás beszüntetésében.

Amikor a francia és az angol gyarmatosítók politikája lelepleződött, akkor az Egyesült Államok elhatározta, hogy színleg kisegíti őket és felröppentette a hírhedt Dulles—

Eisenhower doktrínát. De az ilyen „segítség”, amellyel az Egyesült Államok imperialista«itörei az imperialisták közel- és középkeleti befolyásának fenntartását célozzák, tulajdon képpen úgy segít, mint az akasztott embert a kötél. Az Egyesült Álla mek azt a látszatot keltve, hogy Anglia és Franciaország érdekeit támogatja, valójában minden erővel arra törekszik, hogy elfoglalja Anglia és Franciaország helyét. Az amerikai kormánykörök céljaik elérésére jobban álcázták gyarmatosító politikájukat, mint az angol s a francia gyarmatosítók.

Vietnam példája mutatja meg, hová vezet ez. Amikor ott kibontakozott a nemzeti felszabadító mozgalom, az amerikaiak erőnek erejével harcra

ösztönözték Franciaországot a vietnami nép ellen.

Ismeretes, hogy á vietnami nép bátor ellenállása következtében a francia gyarmatosítók kimerültek és vereséget szenvedtek. Vietnam egyik felében, Északon népi demokratikus hatalom született, Délen viszont, ahonnan a franciákat kiszorították, az amerikaiak jutottak uralkodó helyzetbe.

Az Egyesült Államok hasonló politikát folytat Algériában. Erőteljes lépéseket tesz, hogy kiszorítsa onnan a franciákat és maga foglalja el helyüket.

Ha a francia kormány nem hallgat a józan észre és nem oldja meg az algériai kérdést, mind az algériai nép, mind Franciaország érdekeinek figyelembevételével, akkor . amerikai imperialista körök Algériát is kezükbe kaparinthatják. Ámde, a józan feszüket vesztett haszonsóvár francia imperialista monopóliumok útját állják az algériai kérdés megoldásának.

Az Egyesült Államok kormánykörei meghirdették az úgynevezett Dulles— Eisenhower-doktrinát. Kijelentették, nem tűrnek „légüres teret” a Közelés Közép-Keleten. A légüres tér politikája a szó tulajdonképpeni értelmében azt jelenti,

az amerikai imperialisták nem ismerik el a népek jogát arra, hogy minden gyámkodás nélkül maguk döntsenek sorsukról. De ezek az idők már visszavonhatatlanul tovatűnnek!

Az amerikai imperialisták gyarmatosító politikájukat korszerűbb változatban, lehet mondani, fehér kesztyűben folytatják, de ettől nem csökkennek e politika áldozatai.

Ennélfogva, amikor az arab országok és elsősorban Egyiptom és Szíria ellenálltak az amerikai imperializmusnak, amikor visszautasították a Dulles—Eisenhower-féle doktrinát,

akkor az amerikai imperialisták elhatározták, hogy megbuktatják a nekik nem tetsző kormányokat, elkezdtek felkeléseket előkészíteni, árulókat kerestek. Amikor ez nem sikerült, megpróbálták megszervezni Jordánia és Irak támadását Szíria ellen, de ez sem sikerült nekik, nem azért, mintha a jordániai és az iraki kormány nem lett volna hajlandó részt venni ebben a kalandban, hanem főként azért, mert e két kormány nem volt biztos saját hadseregében.

E két kormány egyenesen kijelentette az amerikaiaknak: ha az iraki és a jordániai csapatokat megindítják, ezek átállnak Szíria és Egyiptom oldalára.

Ami Izraelt illeti, az amerikaiak tudták, hogy igen népszerűtlen lenne egy izraeli támadás Szíria ellen, bár Izrael szívesen megtette volna ezt a csendőrszolgálatot. Tudták azt is, hogy Izrael támadása haragot és tiltakozást keltene az arab népekben, ezért megparancsolták Izraelnek, hogy maradjon veszteg, ne mozduljon. Elhatározták, hogy Törökországot, egy mohamedán országot használnak fel Szíria ellen, ámde, mint önök is tudják, az arab országok népeinek elsősorban Szíria és Egyiptom népének határozott fellépése, valamint a többi békeszerető állam, köztük a Szovjetunió fellépései következtében ez a terv meghiúsult.

Mindamellett ébernek kell lenni, mert a gyarmatosítók nem vonultak teljesen vissza, hiszen a kőolaj olyan erőt, amely mágnesként vonzza az im perialistákat, így tehát újabb eszközöket fognak keresni, hogy elérjék céljukat.

Ezek a fő okai a jelenlegi keleti feszültségnek.

Kérdés: egy mozzanatot szeretnék tisztázni. Egyesekben felvetődik a kérdés, miért járt el a Szovjetunió, az Egyiptom ellen intézett támadás idején másként, mint a Szíriát fenyegető veszély idején? Az első esetben a Szovjetunió az Egyiptom ellen intézett hadműveletek megkezdését követően körülbelül egy hét múlva hallatta figyelmeztető szavát, a második esetben viszont már idejekorán cselekvéshez folyamodott, mi magyarázza ezt a különbséget?

Válasz: Ha ön megismeri a szovjet kormánynak az Egyiptom ellen indított agresszió megakadályozására tett

lépéseit, akkor meglátja, hogy mi nem az angol—francia—izraeli támadás után, hanem már jóval korábban cselekvéshez láttunk. Nemrégen nyilvánosságra hoztuk azokat a leveleket, amelyeket a szovjet kormány még az Egyiptom ellen indított támadás előtt intézett Edenhez és Guy Mollet-hez. Ezekben a levelekben mi figyelmeztettük őket, hogy ha agresszió éri Egyiptomot, az kudarcot szenved majd.

Ezen túlmenően, amikor Bulga- i-yinnal Angliába jártunk, azokban a beszélgetésekben, amelyeket Edennel, Lloyddal és más vezetőkkel folytattunk, még félévvel a hadműveletek megindulása előtt igyekeztünk bebizonyítani nekik, milyen végzetes lenne, ha Nagy-Britannia megtámadná a közel- és középkeleti országokat.

De az angol, a francia és az izraeli kormányt annyira megrészegítette a vágy. hogy végezzen a neki nem tetsző egyiptomi kormánnyal, hogy elment a figyelmeztetések mellett, agresz- sziót követett cl és nagy kárt okozott, nemcsak Egyiptomnak, hanem elsősorban önmagának, mert az agresszió kudarca ezen országok gyarmati politikájának csődjét jelentette.

A francia és az angol kormánykörök ezért a kudarcért ne bennünket vádoljanak, hanem önmagukat, mert észszerűtlenül jártak el.

A Szovjetunió teljesítette nagyhatalmi kötelességét, amely abban áll, hogy megakadályozza a háborút, ha pedig az megindul, végetvessen neki.

Ez röviden a tavalyi, Egyiptom ellen intézett támadással összefüggő események története.

Ami Szíriát illeti, mi figyelembe vettük azt a tapasztalatot, hogy a gyarmatosítók nem mindig hallgatnak a jó tanácsra. Ezért a szovjet kormány ez alkalommal idejekorán olyan nyilatkozatot tett, amelyek után nem lehetett kiégés, milyen álláspontra helyezkedünk, ha kitör a közelés középkeleti háború. Örülünk, hogy a török kormány teljes felelősséggel fogadta nyilatkozatainkat, de ismeretes, hogy nemcsak a józan ész diktálta a török kormánynak, ne robbantson ki háborút, hanem az Egyesült Államok is tett bizonyos lépéseket. Míg az Egyesült Államok az első szakaszban nagyon is sürgette Törökországot, hogy minél előbb lépjen fel Szíria ellen és számoljon le vele, addig, akkor, amikor az amerikai kormánykörök látták, hogy a dolog nem könnyű katonai séta lenne, nem lenne könnyű elbánni az arab népekkel, Szíriával és Egyiptommal, hanem a dolog következtében nagyarányú ellenségeskedések törhetnek ki: az amerikai kormánykörök takarodót fújtak. Míg kezdetben háborúra ösztönözték Törökországot, addig később már azt tanácsolták neki, ne lépjen erre az útra.

Azt hiszem, ez kijózanítólag hat a török körökre. E körök láthatták, hogy tengerentúli barátaikat, akik Törökországot szomszédai ellen uszítják, nem a béke érdekei vezetik], hanem Jéppen ellenkezőleg, szenvedélyeket szítva a békeszerető államok ellen, keresni akarnak a hidegháborúban. A török vezetők nyilvánvalóan levonják a következtetést, hogy tengerentúli barátaik nem mindenhatók, vannak olyan erők, amelyekkel az Egyesült Államok nem tud megbirkózni.

Ennélfogva a vitás kérdések megoldását nem a szenvedélyek és a hidegháború felszításának útján. Hanem tárgyalások útján, a békéis egymás mellett élés alapján kell keresni.

Törökország szomszédunk és mi békében és barátságban szeretnénk élni vele. A török vezetők azt mondják, hogy Törökország nem akar háborút a Szovjetunió ellen, de ezt azért mondják, mert elképzelhetetlen, hogy Törökország harcoljon a Szovjetunió ellen: az erőviszonyok nagyon különböznek. Szeretnők, ha Törökország minden szomszédjával békében és barátságban élne, ha mi Törökországhoz viszonyítva erős

hatalom is vagyunk, vannak olyan országok, amelyekkel szemben Törökország is erősebb. Jó lenne, ha Törökországot minden vele szomszédos országgal való viszonyában a függetlenség tiszteletben tartása, a be nem avatkozás és a barátság elve vezetné.

A Szovjetunió Törökország irányában és minden más ország irányában is a békés egymás mellett élés elveit, a barátságot, a gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlesztését, a békéért a háború ellen folytatott harcot tartja szem előtt.

Kérdés: Lehetséges-e, hogy az angolok és a franciák az önök figyelmeztetése ellenére azért indítottak agressziót Egyiptom ellen, mert nem tudták, hogy önöknek rakétalövedékeik vannak?

Válasz: Nem. Amikor Angliában jártunk, mi beszéltünk nekik erről. Tudomásukra hoztuk, hogy vannak megfelelő rakétáink. Lehetséges, hogy ők arra jutottak, hogy ez nem felel meg á valóságnak, miként most is azzal próbálják megnyugtatni magukat, a közvéleményt hitegetve, hogy mi nem rendelkezünk a korszerű fegyverek minden fajtájával.

De, ha kételkednek, kísérletezzünk egy közös gyakorlótéren és nézzük meg, kinek vannak valóban ballisztikus rakétái, és kinek nincsenek. Pontosan ismeretes, hogy sem az Egyesült Államoknak, sem Angliának, sem Franciaországnak nincsenek interkontinentális ballisztikai rakétái, a Szovjetuniónak pedig vannak.

Kérdés: Valószínűleg drága dolog lenne ilyen közös kísérleteket tartani. A mesterséges hold kilövése is kísérlet egy közös gyakorlótéren.

Válasz: De lehet, hogy ez kevés nekik. Ök esetleg azt az elvet vallják, hogy nem elég látni, meg is kell fogni, a mesterséges, holdat pedig nem lehet megfogni.

Kérdés: Ön kijelentette Bevannak, és néhány más nyugati politikusnak is, hogy a Szovjetunió a közel, és középkeleti helyzet megvitatására hajlandó magasszintű találkozóra a nyugati országok képviselőivel. Ez azt jelenti, hogy a Szovjetunió résztvenne egy olyan értekezleten, amelyen nem lennének képviselve a középkeleti országok és így nem kapna hangot az ő álláspontjuk?

Ha összehívnak ilyen értekezletet, milyen biztosítékai lesznek a középkeleti népeknek, tekintettel arra, hogy a Szovjetunió támogatja a népek felszabadító mozgalmát?

Válasz: önök ismerik kormánynyilatkozatainkat, tudják, hogy a hidegháború megszüntetésére törekszünk, hogy biztosítani kívánjuk min den állam békés egymás mellett élését és békés versenyét, tekintet nélkül a társadalmi és politikai berendezkedésre. A békés versenynek kell megmutatnia, melyik rendszer az életképesebb, melyik felel meg jobban a népek vágyainak és melyik képes jobban kielégíteni a nép anyagi és szellemi igényeit.

De a békés egymás mellett élésre irányuló törekvésünk egyelőre nem talál kedvező visszhangra a vezető imperialista országok kormányköreiben. A hidegháborút nem szüntetik meg, jóllehet mind anyagi, mind erkölcsi vonatkozásban egyaránt teherként nehezedik a népekre. A népek meg akarnak szabadulni ettől a teher tői és valójában olyan viszonyokat kívánnak, hogy minden ember nyugodtan élhessen, nyugodtan, félelem nélkül hajthassa álomra a fejét, ne kelljen attól félnie, hogy bombák robbanása szakítja meg álmát, vet végef életének a népek meg akarnak szabadulni a hidegháború nyomásától.

Ezért kell törekedni a békés egymás mellett élésre, de a békés egymás mellett élés összeegyeztehetetlan az erő politikájával, a „háború szakadékénak szélén táncolás’’ politikájával és az imprialista hatalmak más

hasonló dolgaival A szocialista országok és a tőkés országok képviselőinek találkozniok kellene. Eszmecserét kellene folytatniok és meg kellene egyezniök, meg kell nyugtatni a világot^mégpcdig nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is. A Szovjetunió sok sok példával bizonyította, hogy őszintén óhajtja a békés egymás mellett élés politikáját. Államszerződést kötött Ausztriával, kivonta onnan csapatait, kivonta csapatait a finnországi katonai támaszpontokról, lemondott e támaszpontokról, egymillió nyolc- százezer fővel csökkentette fegyveres erőit, szerződést kötött Japánnal a hadiállapot megszüntetéséről, diplomáciai kapcsolatokat létesített Nyu- gat-Németországgal. megoldott sok más kérdést. Építő jellegű javaslatokat terjesztettünk elő a leszerelésre az atom. és hidrogénfegyver eltiltására, az e fegyverekkel folytatott kísérletek megszüntetésére. Nem sorolom fel minden lépésünket és javaslatunkat. mert ez igen hosszú lenne. Valamennyinek egy a forrása, az az óhaj, hogy megakadályozzuk a háborút, kiküszöböljük a vitás kérdéseknek háborúval való eldöntését.

A nyugati hatalmak kormányai elutasítják a szocialista és a tőkés országok képviselőinek találkozóját. — Megint azt mondják, hogy nekünk bizonyítékokat kell produkálnunk, azt akarják, hogy politikai engedményeket tegyünk. De milyen politikai engedményekre gondolnak? A jelek szerint azt akarják, hogy adjuk fel önmagunkat, az imperialista körök javára, mondjunk le szocialista elveinkről, ezt azonban nem érik meg az imperialista urak és azok. akik a hidegháború álláspontját vallják.

Reálpolitikát keli folytatni és el kell ismerni, hogy két világ van: szocialista és tőkés világ. Ebben az esetben könnyebb lesz megszüntetni a rendellenes állapotokat, végetvetni a hidegháborúnak és a békés egymás mellett élés öt elve alapján fejleszteni az országok baráti kapcsolatait.

Hogyan tükröződik minden a Közel és Közép-Keleten? Mi sohasem teszünk különbséget Közel, és Közép- Kelek Távol-Kelet, Nyugat, Dél, vagy Észak között. Minden nép, bárhol él is, békét és nyugalmat akar. Az imperialisták most azt fecsegik, hogy mi az érdekszférák felosztásáról meg akarunk egyezni az Egyesült Államokkal. E fecsegéseknek természetesen nincsen semmiféle alapjuk: ez a kifejezés nem a szocialista országok szótárából való, hanem a gyarmatosítóké, a rabszolgatartóké, akiknek az a véleményük, hogyha egy ország erős, akkor valami felett uralkodnia kell és valakinek a rovására kell élnie. A Szovjetunió szocialista ország, amely újszerűén szervezte meg államát és felszámolta a kizsákmányoló osztályokat. A mi elveink nem teszik lehetővé, hogy a gyengék kárára, a gyengék rovására egyezzünk meg az erős hatalmakkal. Ez idegen a szovjet állam szellemétől. Mi minden tárgyaláson állandóan szem előtt tartjuk a más államok belügyeibe való be nem avatkozás elvét, segítjük minden ország függetlenségének megszilárdulását, gazdasági fejlődését, életszínvonalának emelkedését kultúrájának fellendülését.

Kérdés: Egy alkalommal ön kijelentette, hogy a Szovjetunió politikája Egyiptom irányában határozott elveken alapszik és nem kapcsolódhat a Szovjetunió valamelyik vezetőjének nevéhez.

Járuljon hozzá, hogy e nyilatkozat szövegében megismételjem azt, amit ön Amer tábornoknak e kérdésről mondott.

Válasz: Igen, kétségtelenül ön megmondhatja: a Szovjetunió békeszerető külpolitikáját nem egy személy irányítja, ez a szovjet kormány politikája.

Heikal: Sok idejét raboltam el, többet, mint gondoltam és köszönöm bőkezűségét. Befejezésül kérem tartsanak fenn számomra egy helyet az első holdrakétán. Egyiptomiban sokan várják a rakéta felbocsátásának pillanatát.

Hruscsov: Nem sietünk, rendezzük el jobban földi dolgainkat, s eközben a tudomány és a technika újabb lépést tesz majd előre.