Tolna Megyei Népújság, 1957. november (2. évfolyam, 257-282. szám)

1957-11-03 / 259. szám

1957 november 3. TOLNA MEGYEI NIPÜJ8ÁG 3 Egy vöröskatona emlékei... Beszélgetésünk Áron Lajos bá­csival, aki a Nagy Októberi Szocialista Forradalom idején Orosz­országban tartózkodott és mint vö­rös katona harcolt a proletárhata­lomért, érdekes, tanulságos élményt adott. Kurdon a Táncsics-tér 6. szám alatt lakik. A felszabadulás után te­lepedett ide Szlovákiából, s most itt él feleségével és két unokájával. Estefelé sötétedéskor látogattuk meg, mert napközben a mezőn dolgo­zik. Éppen a szomszédból jött, hátán egy köteg kukoricacsumát hoz. Az istállóban leülünk a vályú szélére, de beinvitál a szobába. Végül a konyhában állapodunk meg. Nem nehéz szóra bírni Áron bácsit... Szí­vesen beszél... — Mikor esett fogságba és milyen volt a sorsa? — kérdezzük elöljáró­jában. — 1915 március 29-én fogtak el a? oroszok Galíciában, nem messze a Szán folyótól. Először Kievbe vittek, majd Jekaterinburgba, végül Nadezs dinszkijbe, a vasgyárba, illetve a mellette levő vasbányába. Elgondol­hatja, milyen jó sorsa lehetett egy fogolynak a vasbányában... Itt dol­goztam és sínylődtem több társam­mal együtt, egészen a forradalomig. — Hogyan tudták meg, hogy kitört a forradalom? az ellenség gyűrűjéből. Igaz, a fel­szerelésünket ott hagytuk, de az em­bereink megmenekültek. — A forradalom vezetői közül ki­vel találkozott? — Egyik alkalommal Moszkvában szereltek fel minket. Itt díszmenet­ben elvonultunk Lenin elvtárs előtt. Mint katona, többször láttam. — Mire emlékszik vissza szívesen ebből az időből? , — Az egyik városnál megvertük a „híres’* kozákokat. A kozákok páncélautókkal vonultak, de nálunk meg volt bátorság. A legbátrabbak felugrottak egy-egy páncélautóra és a kilátónyílásokon belövöldöztek. Amikor 3—4 autót így tönkretettek, a többiek elmenekültek. Ott volt ve­lem egy balatonfüredi tanító is, Szamosi nevezetű. Oersze, akkor állandó harc volt, sohasem volt az ember biz­tonságban. Nekem, mint telefonisr tának pedig mindig járni kelni kel­lett a vonalat. Nem egyszer az osz­lopról. szerelés közben, kellett le­ugrani. mert tűz alá vettek. A har­cok folyamán nem egyszer a magya­rok háborús bunkeréit is felhasznál­tuk. A nép először kicsit félt tőlünk, mert a fehérek ijesztették, de rövi­desen megbarátkoztunk és mindenütt segítettek. így tudtunk győzni. Egyszer érdekes módon menekül­tünk meg a fehérek fogságától. Sze­relés közben láttuk, hogy jönnek a fehérek. Két hegy között voltunk, a két hegyben alagút volt és közte hidat építettek. A cementet hordók­ban szállították oda. Hirtelen bebúj­tunk az üres hordók alá, magunkba borítottuk és a felső csapnak való lyukon még néztük is, hogyan vonul nak el a kolcsakisták. Voltam a fe­hérek fogságában is. Ez idő alatt a Jekaterinburg—Szarapo közötti vas­útvonal építésén dolgoztattak. Itt nincsenek jó emlékeim. Nekem ugyan nem történt semmi bajom, de saját szememmel láttam, hogy a fehérek az elfogott magyarokat és kínaiakat a kemény télben meztelenre vet- köztették és ott hagyták csonttá fagyni. A jobbérzésű fehér katonák ennek nyomán — no meg látták, hogy a vörösök igazán a népért harcoltak — csapatostul pártoltak át hozzánk. 1920 december 1-én jöttem haza. Sajnos, semmit nem hozhattam ma­gammal, még a telefonkönyvet — a Morse-könyvet is elvették tőlem. • Ezután Áron bácsi elkísért ben­nünket, mert éppen erdőbirtokossági gyűlés volt, s ha el is fáradt 65 évé­vel egész nap a mezőn, azért a gyű­lést már csak nem hagyja. Minden kommentár helyett G. J. elvtárs munkás és kommunista. Kommunista a hite és a mun­kája szerint. Kommunista úgyis, hogy ebben a városban sokan szeretik, mint embert. Embert, akivel jó megállni az utcán beszélgetni. Jó vele vitatkozni még az olyannak is, aki úgy érzi, hogy a szénája nincs telje­sen rendben. Ez az ember nem siet, nem fölényes, s nem haragszik meg, ha azt mondják néki, Jánoskám nincs igazad. Vagy ezt, mert azt bizony jobban csinálhattátok volna. Igen, tudja ő maga is, vannak dolgok. amit jobban kellett volna csinálni. Ö maga is azért dolgozik. Egyszerű, fizikai munkás, munkása a pártnak, eszével, a szívével, de a két kezével is. Vala­mi különös vonzóerő van ebben az emberben. Az utcában még a gyere­keket is megbolondította. Ha meglátják, hozzászaladnak, kezébe kapasz­kodnak, szinte már jobban szeretik, mint a saját szüleiket. Ha a napközi felé jár. rákiáltanak a gyerekek, hová megy János bácsi, egy mosoly, né­hány kedves szó, s a csillogó gyermekszemekben visszatükröződik az ő életvidámsága. Nem hibátlan embert vele is gyakran zsörtölődik az asszony, hát te már csak a pártnak élsz, neked már jnincs is otthonod? Ilyenkor fogadko- zik, mint annyiszor, s néhány napig ujra jó családapa. S aztán ismét többet van a nagy családdal, s ilyenkor azzal vigasztalja magát, majd jönnek könnyebb napok is, s akkor jut idő erre is, arra is. Ha az arcát nézedt úgy első látásra semmi különöset nem hordoz magán, csak kissé mélyebbek a barázdái. Ismeretlen ember nem is hinnéd hogy az ellenforradalomkor az elsők között fogott fegyvert a munkásha­talom védelmében. Mikor elment otthonról, az asszony nem sírt, csak ennyit szólt. mi lesz a két gyerekkel? II Tolna megyei Tanács Bánya- ás Epitőanyagipari Egyesülés az 1957. évi nyerstéglagyártását az elmúlt hét fnlyamán befelezte — A bányatelepen minket csehek őriztek. Ezeknek jó dolguk volt. És a kutya is megvész jó dolgában. 1917 októberében mulatságot rendeztek. Mialatt ők javában mulatoztak, az­alatt a forradalmárok összeszedték a fegyvereiket és így simán a ke­zükbe került a hatalom. Ekkor az új milicisták vettek át minket is, fehér- szalaejukon piros M-betű volt. A régi helyünkön maradtunk, de ekkor tói kezdve minket is úgy fizettek, mint a civileket. — Hogyan került a Vörös Hadse­regbe? Külön magyar alakulatnál volt-e? — Amikor lehetett, elsők között jelentkeztem a hadseregbe. A nem­zetközi hadseregben voltam, oroszok kai együtt. A telefonistéknál szol­gáltam, „elsőrendű vizsgáló” volt a nevem (mert akkor rangjelzés nem volt, csak a tiszteknek vállpánt) ez ma szakaszvezetőnek felel meg. Go­méiban szereltek fel minket. Gomel, Belacerkovka és Kiev környékén harcoltunk. A lengyelek ellen Bela- cerkovkáig mentünk. Egyik alka­lommal Kievnél körülzártak, egyik oldalon a doni kozákok, a másik ol­dalon Petljura, a harmadikon Machlo. A parancsnok egy szobrá- nyie-t — gyűlést — hívott össze azon úgy határoztunk, hogy kitörünk Az ES dolgozói megfeszített munkát végeztek annak érdekében, hogy az 1957-es gazdasági évben az állammal szembeni kötelezettségüket teljesítsék. Megértették, hogy jobban kell dolgoz- niok, mint az elmúlt években, azért is, mert az ellenforradalom az ES-nek több mint egymillió forint kárt okozott és ez népgazdaságunk részére is komoly meg­terhelést jelentett. Az ES-hez tartozó 11 téglagyár 28 millió nyerstéglát készített el a 26 milliós tervvel szemben. Dicséretet érdemelnek az ES azon dolgozói, akik ebben a mun­kában derekasan kivették részüket. Kü­lönösen jó eredményeket értek el Zom- bán, ahol 132 százalékra, s a bonyhádiak, akik 121 százalékra teljesítették az elő­irányzott tervültet. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 40. évfordulójára a bonyhádi és a teveli téglagyár dolgozói állnak ver­senyben. Ebben a nemes versenyben a bonyhádi téglagyár vezet, amely a kész­áru termelésében 106,5 százalékos ered­ményt ért el. De Tevel is 104 százalékra teljesítette tervét. Az 1957-es gazdasági évben különösen az önköltségcsökkentés terén ért el az ES jó eredményt, mert több mint 10 forinttal olcsóbban állított elő ezer darab téglát az elmúlt évhez viszonyítva. Az ES fennállása óta ráfizetéssel állította elő a téglát, amely komoly megterhelést je­lentett népgazdaságunknak, viszont az 1957-es évben az eddigi adatok szerint a tégla előállítása a tervezett áron tör­ténik. Ez biztató eredmény valamennyi dol­gozó számára, mert év végére nyereség- részesedésre számíthatnak. Az eddigi ada­tok szerint minden dolgozónak kétheti fizetésnek megfelelő összeg jut. Ameny- nyiben az eredményeket tovább javítani tudják, még a kétheti nyereségrészesedés emelkedni fog. A készáru termelését az ES 100,5 szá­zalékra teljesítette és itt különösen jó eredményt ért el a gvönki, a bonyhádi téglagyár, a csatári és a teveli téglagyár. Most azon dolgoznak a téglagyárakban, hogy a szab ad szári tó területekről minél hamarabb behordják a téglát- Így azt az időjárás viszontagságaitól meg tudják menteni. Azért sikerült részben az ön­költséget is megjavítani, mert ebben az évben minimális volt az elemi kár. Embertelen világ A világ népeinek békéjéért, a dolgozó emberek szabadságáért mennyi vér, . könny hullott már. Mennyi kép, film, elbeszélés örökíti meg ezeket a szomorú és egyben vérlázító eseményeket. De mennyivel közvetlenebbül érzi az ember a felháborodást, hogy egy arcon látja kétségbevonhatatlan je­leit a kínnak, az elmúlt úri világ pribékeinek keze nyomán. Magam is meghökkentem, amikor ebbe az arcba belenéztem. Még látszik az összezúzott orron, a felrepedt arcon, a szemek fölött az árulkodó heg. — Bizony, elvtárs, ezek a Horthy-pri- békek csizmáinak nyomai — mondja beszélgető társam a kisvej- kei Stritz Richárd. S mindez miért?... Mert egy életre eljegyezte magát a munkásosztály ügyével, kezdve 1918—1919-ben, mint vörös katona. A dicső Tanácsköztársaság leverése után nem maradhat az országban. Bejárja azután Ausztriát, Csehszlo­vákiát, maid 1923-ban visszatér. De az ellenforradalom urai nem felejtettek. „Nagy bűne“’ volt: fegy­vert mert fogni a kizsákmányolás, a megaláztatás ellen... 1926-ban sza­badult. A megfigyelések, zaklatások mérhetetlen kálváriáját élte ez­után is. Az úri rend ezután is ott rúgott egyet-egyet rajta, ahol tudott. Míg odáig érünk a beszélgetéssel, önkén­telenül falábára tekint... Budapesten egyik villamosról, a vezető hibájá­ból oly szerencsétlenül zuhant ki, hogy elvesztette a fél lábát. Perelte a társaságot. Az első fokon meg­nyerte a pert, kártérítés és évjára- dék erejéig. Utána azonban, mivel megtudták politikai múltját is, a hamis tanúk felsorakoztatásával el­ütötték a 8 gyermekes családapát jogos igényétől. — Embertelen világ volt az — mondja csendesen, s csak ahogy keze ökölbeszorul, érzem, milyen indulatok kavaroghatnak benne. A későbbiek során kiderül, hogy nem hiába forr a düh még most is benne annyi, év után. Igen, mert minden eddigi szinte gyerekjáték, ártalmatlan, apró szerencsétlenség a továbbiakhoz képest. Féllábba] sem szűnik meg az igazságot hir­detni. Ez már 1944-ben történik: Besúgók segítségével Budapesten el fogják, abból az időből valók arcán a beszédes bizonyítékok. „Bűne"- Azt próbálta megmagyarázni, hogy a szovjet csapatok felszabadítják az országot, s ez jó a munkás emberek­nek: S a mankós, féllábú embert össze­vissza verve nemcsak börtönbe zár­ják. A többi politikai foglyokkal, mikor szorul a hurok, Pest körül gyalog hajtják kifele az országból. Dunaszerdahelynél vagonokba rak­ják, s irány: Dachau. Mennyi ember pusztult el addig7 Ki kérdezte azt... És azután meg pláne nem törődtek vele az emberkínzók. — Mikor Dachauba értünk — mondja — sok­sok olyan deportált volt velünk, hogy egyenesen a gázkamrákhoz szállították. Megmozdulni sem tud­tak az éhségtől, a kínzásoktól s nekik csak egy útjuk volt hátra már... Kíméletnek még az árnyékát sem láttam soha. Szélben, hóvihar­ban, fagyban órákig álltattak, vagy meneteltettek bennünket, meztele­nül. Nem sokan menekültek meg a há­ború végével. A hazatérés, a család a várható megváltozott élet, ez tar­totta benne a lelket. Sokat lehetne írni szenvedéseiről, de sokat mond az élő fénykép, maga az egész em­ber, ha csak ránézek is. A mára fordul szavunk ezután, hogy újra háborúra készülnek azok, akik oly sok szenvedést zúdítottak az emberiség jó részére. Ekkor kifa- ’ kadt: „Még mindig nem volt elég nekik a vérontásból. Nem tanultak. S még vannak sötét emberek, akik hisznek nekik.1’ Elfullad a hangja, s látom, szeretné mondani: „Vigyáz­zatok emberek, ne higyjetek nekik.” De nem is kell mondani, csak a képet kell mindenki elé odatartani, amit búcsúzóul én láttam: A kis kapuban áll mankójára támaszkod­va Striz Richárd, másik keze a nyolc élő gyereke közül (kettő meg­halt), a legkisebbik fején. így int búcsút... Élő cáfolat, tiltakozás szótlanságá­val maga ez a kép is a háborús uszí- tók mesterkedései ellen. (i—e) November 2-a vóltt Pesten gyilkolták a kommunistákat. Ö azonban néhány kommunistával hozzákezdett a párt szervezéséhez. Hiába irja a Frankfurter Allgemeine Zeitung, hogy itt csak párttagok vannak, de hívei nincsenek a mi pártunknak. G. J. élő, eleven cáfolata és élő, eleven cáfolat az a sok tízezer G. J., akik kommunista módon élnek és dolgoznak a mi pártunkért. Egy kemény esztendő van a hátuk mögött, nehéz esztendő volt, de megérte. Ezt mondják sokan az olyan kommunis­ták, mint ő. Az ő cáfolatuk nem az írás, mert úgy, ahogy élnek, dolgoznak, hibájukkal és sikereikkel egyetemben nap, mint nap megadják a választ azokra a rágalmakra_ melyet reánk szórnak- Választ adnak nemcsak ők maguk, hanem azok is, akikkel együtt dolgoznak, akik szeretik és becsü­lik őt. S. A. Az időszerű kérdések tanfolyamairól Az idei pártoktatásnak egyik új for­mája az előző éviekkel szemben: az idő­szerű kérdések tanfolyama- Ezen a tan­folyamon a hallgatók a legaktuálisabb gazdasági és politikai kérdésekkel foglal­koznak. Ha az időszerű kérdések tan­folyamának szervezeti kereteit helyesen felhasználjuk, akkor ezzel elősegíthetjük a párttagság és az oktatásba bekapcsolt pártonkívüliek tisztánlátását, jelentős mértékben csökkenthetjük, sőt meg is szüntethetjük azokat az eszmei zavaro­kat, amelyeket az ellenforradalom de­magógiája okozott. Még ma is, nemcsak a pártonkívüliek közül többen, de a párt­tagok közül is néhányan, különbözőkép­pen értékelik az ellenforradalmi esemé­nyeket és számos részletkérdésben van­nak eltérő vélemények. Éppen ezért teljes egyetértéssel fogadta a párttagság azt a döntést, hogy ebben az oktatási évben lehetőség nyíbk az október-novemberi események előzmé­nyeinek alapos megvitatására. A párt- napokon, taggyűléseken ilyenre már ke­vésbé van lehetőség, mert számos egyéb tennivaló tornyosul a taggyűlések, a kom­munisták elé. Az időszerű kérdések tanfolyamainak anyagát a KB Ágit. Prop. osztálya állítja össze, negyedévenként adják meg a te­matikát. Ez a módszer lehetővé teszi, hogy valóban időszerűek legyenek azok a kérdések, amelyekkel a tanfolyam hall­gatói foglalkoznak. A tematika azonban nem kötelező, az csak javaslat, amit az adott területen dolgozó párt végrehajtó bizottságok meg is változtathatnak. Egyes témákat kihagyhatnak, másokat beiktat­hatnak helyettük olyanokat, amelyeket a hallgatók kérnek, vagy a végrehajtó bi­ságoktól és a pártszervezetektől és a propagandistáktól nagy önállóságot és nigalmasságot kívánnak. Nincsenek ki­alakult vezetési módszerek, ezek majd zottság helvesnek tart megvitatni. |l|g|pMT|Tir~ ’1 ' A tanfolyamok irányítása a pár menet közben alakulnak ki. Két nézet alakult ki általában. Az egyik szerint a propagandista a foglalkozások alkalmával csak a vitát vezesse le- Ez a módszer ter­mészetesen feltételezi, hogy az anyagot előzőleg a hallgatók megismerték, otthon tanulmányozták. A másik javaslat sze­rint a propagandista a foglalkozás ele­jén 15—20 perces bevezető, vitaindító előadást tartson, s utána vezesse le a Vitát. Természetesen a gyakorlat eldönti majd, melyik forma a helyesebb, ered­ményre vezetőbb- Anról is lehet szó, hogy a vita helyett, az előadás után, konzul­tációt tart a propagandista. . Az időszerű kérdések tanfolyamain sok­kal inkább, mint egyéb pártoktatási for­mákon, alkalmazni lehet a helyi tapasz­talatokat. Szükséges, hogy a pártbizott­ságok — főleg egy-egy kiemelkedően fontos anyagnál — helyi, járási tapasz­talatok átadásával is segítsék a propa­gandisták munkáját. * A propagandistáknak nagy önállósága lesz a foglalkozások levezetésében. Az elmúlt években a propagandista „Út­mutató” szinte még a kérdésekre adandó válaszokat is kidolgozta, s ezzel eleve elejét vették annak, hogy a propagan­dista a helyi körülményeket figyelembe véve határozza meg az anyag vitáját. Rossz mankónak bizonyultak. Most való­ban segédanyagként szerepel az Útmutató, csak a fontosabb gondolatokra utal, hívja fel a propagandisták figyelmét, s ezzel lehetővé teszi — amellett, hogy a fon­tosabb kérdések nem kerülik el a figyel­mét —, hogy sokoldalú, színes, eleven, az élet mindennapi problémáival kapcso­latban legyen a tanfolyam anyaga. Nem lesz könnyű a propagandisták munkája akik az elmúlt években külön­böző okok miatt elég merev, kötött módszert alkalmaztak. De munkájukban segít, ha a propagandisták a fontos párt­munkájuk során felhasználják a meg­jelent fontosabb cikkek, beszédek anya­gát is.

Next

/
Thumbnails
Contents