Tolna Megyei Népújság, 1957. november (2. évfolyam, 257-282. szám)

1957-11-24 / 277. szám

1957 november 24. TOLNA MEGYEI NEPCJSAG 3 A tagjelöltfelvételi munka néhány tapasztalata tV-l éve, hogy lezárult a volt MDP-tagok átigazolása az MSZMP-be. A pártépítés további fej­lesztésére, s azok számára, akik az átigazolások lezárása után a pártba kí­vántak belépni, az országos párlérte- kezlet lehetőséget biztosított, hogy mint a párt tagjelöltjei, majd később a párt tagjai, résztvegyenek a párt­életben. Ezt az országos pártértekez­let a szervezeti szabályzatban is rög­zítette. Az elmúlt hat hónap tapasztalata azt mutatja, hogy pártszervezeteink többsége élt ezzel a jogával és igye­keztek a legjobb erők bevonásával erősíteni a soraikat. Másrészt többen vannak olyanok is, akik eddig semmi­féle pártban nem voltak, felismerték, hogy az elért szocialista vívmányok megvédéséért, a szocialista társada­lom felépítéséért eredményesebben tudnak küzdeni együtt a kommunis­tákkal, a párttal. Legnagyobb előrehaladás ezen a té­ren az üzemi munkásoknál, az üzemi pártszervezeteknél van. A Tolnai Se­lyemgyár, a Simontomyai Bőrgyár, a Bonyhádi Cipőgyár, a MÁV dombó­vári, bátaszéki pártszervezeteinél a szocializmus eszméihez hű, a terme­lésben is élenjáró munkásokkal, mű­szaki vezetőkkel erősítették a párt so­rait. Néhány más helyen, mint pél­dául a hátai termelőszövetkezetben, a Fornádi Állami Gazdaságban, az aparhanti pártszervezetnél hasonló esőtekkel találkozunk. Pártszervezeteink munkájában nem új dolog a tagjelöltekkel való foglal­kozás. Több éven keresztül a Magyar Dolgozók Pártjában sok hasznos ta­pasztalatot szereztek, e nagyfontos­ságú pártépítési munka gyakorlati ta­pasztalatait elég jól ismerik. A cikk keretében a tagjelöltfelvételi munka néhány fogyatékosságát mégis szüksé­gesnek tartjuk nyilvánosságra hozni, hogy ezzel is hozzásegítsük az egész párttagságot a hibák felismeréséhez, az ellenük folyó küzdelemben. A legalapvetőbb hiba. hogy kü- lönösen falusi pártszerveze­teinknél nem fordítanak kellő gondot az új erők bevonására. Nagyobb lét­számú pártszervezeteknél, mint pél­dául a dombóvári területi, a báta- seéki, a bölcskei, dunaszentgyörgvi, egyáltalán nem, a bonyhádi, a szek­szárdi belvárosi pártszervezetnél a pártonkívüliekkel az utóbbi időkig alig foglalkoztak ilyen irányban. Né­hány helyen a pártépítési munka he­lyett az intrikákkal, személyeskedé­sekkel kötötték le a pártszervezet ere­jét. Később a párttagság előtt is nyil­vánvalóvá vált, hogy ezek csak gyen­gítik a párt egységét, amit helyileg is tapasztaltak. Elég nagy bizalmatlanság tapasz­talható azokkal a volt MDP-tagokkal szemben, akik az átigazolásnál kima­radtak a pártból. Ezek között nem egy van, aki kész az MSZMP politi­kájáért harcolni, de előfordul, hogy elzárják előlük a pártba való utat. A helyelen gyakorlatból helytelen szem­lélet alakult ki néhány helyen. Ilyen a többi között az, hogy „elegen va­gyunk’’, „megbirkózunk így is a fel­adatokkal”. Ezeket a nézeteket valló pártszervezetek kétszeres fordulatot tettek, befelé fordultak. Ezt tette az érténvi és keszőhidegkúti pártszerve­zet is. em arról van szó, hogy most mindenáron növelni akarjuk a párt taglétszámát. Azt akarjuk el­érni — és ezt végre is hajtjuk -—, hogy a tagjelölt felvételeknél a meny- nyiség helyett a minőség kapjon he­lyet és a pártba valóban olyan erők kerüljenek,. akik készek a párt poli­tikájáért, a szocializmus ügyéért har­colni. A másik fogyatékossága a tagjelölt­felvételi munkának, hogy a párttag­ság nem lép fel olyanok ellen, akik a pártba való belépést személyi ér­vényesülésre igyekeznek felhasználni. A kommunisták a párton belül és a párton kívül is bátran hirdessék az országos pártértekezlet határozatát és területükön szerezzenek is érvényt an­nak. hogy a párttagság nem jelent külön jogokat a párton k ívű' iek kel szemben. A népi demokrácia éppúgy megbecsüli azokat a pártohkívülieket. akik a néni demokratikus vívmányo­kat velünk esrvütt segítenek megvé­deni. a szocialista társadalom felépí­tésében készek Valiink egviitt dol­gozni, mint ahogy megbecsüli a párt­tagokat. A legsúlyosabb hiba az elvtelen- ség, ami az egyes pártszerve­zeteinknél megmutatkozik a tagjelölt felvételi munkánál. Ez abban jut ki­fejezésre, hogy a taggyűlés dönt a fel­vételi kérelem alapún. és utána a párttagok, vagv a pártti'(károk a já­rási párt-végrebnjtóbizottságot sarkal­ják, hogy .a felterjesztett tagjelölt- felvételi kérelmet utasítsa el. Ilyen eset’ Genszler János szakadáti lakos ügyében vetődött fel, továbbá Pálfán, Tolnanémedin és más formában a szekszárdi járásban is. A Dunaföld- vári Kendergyárban a kommunisták jól tudták, hogy Fazekas Sándor botrányos életmódot folytat és mégis felvették a párttagok sorába. Ennek az lett a következménye, hogy három hónap múlva ki kellett zárni a párt­ból botrányos cselekedetei miatt. Az ilyen elvtelenség káros a párt számára és csak arra jó, hogy gyengítse a párt egységét, másrészt a pártélet le­járatását, az olcsó népszerűség haj- hászást segíti, termeli Azt várjuk a kommunistáktól, merjenek igent és nemet mondani, merjenek nyíltan és bátran véleményt alkotni minden kér­désben. Különösen fontos ez a tag­jelöltfelvételnél, hiszen a pártszervezet kommunistáinak együtt kell dolgoz- niok a felvett tagjelölttel és ha olyan álcád, aki nem méltó a párt tagjai sorába, annak nyíltan mondják sze­mébe azt és ne hátamögött suttogja­nak. Tegyenek úgy, mint tették ezt a zcxmbai falusi pártszervezet kommu­nistái az igazgató-tanító pártba való felvételiénél. A taggyűlésen a kom­munisták valamennyien elmondták véleményüket. Egyszerű nyelven fejez­ték ki mondanivalójukat, hogy a pártba való felvétel azt jelenti: el kell ismerni a párt politikáját és a pártta­goknak, tagjelölteknek kell a szocia­lista társadalom felépítésében az oroszlánrészt vállalni. Pach Antal, a tagjelölt ezt megértette és vállalta a kommunistákkal együtt a küzdelmet, a további harcot. A pártéletben fontos eseményhez közeledünk, a tagkönyvcseré- hez. A tagkönyvcserével kapcsolatos előkészítő munkák ne jelentsék azt, hogy a tagjelöltfelvételt elhanyagol­juk és ma:d januárban újból kezdünk ezzel is foglalkozni. Ne gyűjtsék a pártszervezetek a taggyűlés által le­tárgyalt tagjelölt felvételi kérelmeket, mint ahogy ezt a szekszárdi DÉDÁSZ pártszervezete tette. Ha a taggyűlés a pártba megfelelőnek találta a ielöltet, haladéktalanul továbbítsák a kérelmet és a taggyűlés határozatát a felsőbb pártszervezetükhöz. A járási párt- végrehajtóbizottságok pedig töreked­jenek arra. hogy a pártba jelentkezők ügyében lehetőleg egy hónapon belül és érdemben döntsenek. —i —n Még hallgatni se szabad..? A PÁRTÉLET HÍREI Az őcsényi pártszervezet az elmúlt héten fejezte be a párthelyiség tatarozá­sát A berendezett párthelyiségben a falu kommunistái gyakran találkoznak, ahol a pártélet és a község életével kapcso­latos problémákat, a politikai eseménye­ket beszélik meg. * Sokkal kötetlenebb az idei pártokta. tás, mint volt az előző esztendőkben. Sok új módszert alkalmaznak a propa­gandisták, amelyek elősegítik, hogy a hallgatók megértsék a tananyagot. Bony- hádon az egyik szemináriumvezető pél­dául a következő módszert használja: megtartja az előadást, utána a hallgatók tesznek fel kérdéseket, amelyre meg­adja a választ a legfontosabbnak vélt kérdés kivételével A meg nem válaszolt kérdést vitára bocsátja. * Ma egy hete arról számoltunk be ol­vasóinknak, hogy szerte a tamási járás­ban, készülnek a községek lakói a fel. szabadulás megüneplésére. Hasonló hí­rek érkeztek az elmúlt narokban a dom­bóvári és a paksi járásból. A felsza. badulás helyi ünnepségeinek műsorában általában ünnepi tanácsülések és kultúr­műsorok szerepelnek. * A Tolna megyei Párt-végrehajtóbizott­ság a közelmúltban füzetet Jelentetett meg. amelv azokról a még élő idős har­cosokból szól, akik részt vettek a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban. Va­lamennyi élménybeszámoló eleién ott van az idős elvtársak fénvképe is. A füzet a pártalapszervezeteknél már kapható. * November 20-án az MS7MP Szekszárd városi bizottsága kibővített ülést tartott. * A jövő héten s az azt kővető héten a pártalapszervezetek pártnapokat tarta. nak, arrwK'ekpn a nemzetközi helyzet alakulását vitat'ák meg. A pártnapi elő­adók között ezúttal számos központi és megyei előadó is lesz. S szóltak egykoron a nyugati la­pok és rádiók: „Grősz József kalocsai érsek nem szabad többé. A kommu­nisták börtönében van”. Se vége, se hossza a szóáradatnak, a rágalmak­nak. De egyik napról a másikra tor­fkukra forrt a szó, mert jött a hiva­talos, a leghivatalosabb személytől a cáfolat, amelyre jól emlékeznek erre még az újságolvasók. A levél szövege a következő volt: „Értesülésem szerint a külföldi rá­diók személyemmel kapcsolatban olyan hírt közöltek, hogy le vagyok \taritójtatva. Ezzel kapcsolatban fel­kérem és felhatalmazom a Magyar Távirati Irodát annak közlésére, hogy sem letartóztatva, sem szabad moz­gásomban akadályozva nem vagyok. Kijelentem azt is, hogy tudtommal más püspök sincs letartóztatva. Ka­locsa. 1957 szeptember 10. Grősz Jó­zsef s. k. kalocsai érsek.” Volt baj és riadalom, csendes szit- kozódás és egyebek, mert erre a cá­folatra nem számítottak. Bizonyosan tapintatlanságnak tartották a levelet. Voltak ba'ban, gondban az urak. mert látták, alaposan bakot lőttek. És rá­adásul a cáfolatra is kellett valamit mondaniuk, mert ha nem szólnak, azonnal lelepleződnek céljaik. Kény­telen-kelletlen. hosszú hallgatás után újból nyilatkoztak. Mégpedig ebben az ügyben legilletékesehb. a vatikáni lap. az Osservatnre Romano szólalt meg. A következőket írta a lap a A bonyhádi járásiban 16 mezőgaz­dasági termelőszövetkezet van. Ebben az évben a termelőszövetkezetekben az őszi gabonák vetésének sok aka­dályozója volt: az is például, hogy a termelőszövetkezetekben zömmel ku­korica után vetették a búzát, s a e.azdagon fizető kukoricát előbb be kellett takarítani De ennek ellenére a bonyhádi járás termelőszövetke­Szabad Európa Rádió adása szerint: „A magyarországi püspököket ugyan­úgy elnyomják, mint a magyar népet, s mi több, a magyar püspökök egye­nesen az Állami Egyházügyi Hivatal tagjai. Még a hallgatás szabadságá­tól is megfosztják őket.” Furcsa dolgok ezek. Részben azért furcsa, mert úgy látszik, az említett cikk szerzője nem tudja azt, hogy mi a rag. Ez azonban még csak hagy- ján. De nagyobb baj ennél, lega'ább Js a,mi őket illeti, hogy magukról húzták le az álarcot. Eddig nagyhan­gon arról beszéltek ott Nyugaton, hogy Magyarországon nincs meg a szólásszabadság, mindenki kénytelen elhallgatni véleményét. Most pedig — mit ad isten! — arról csevegnek nagy előszeretettel, hogy nincs meg a hall­gatás joga. No dehát. ki hiszi nekik el ezek után, hogy Magyarországon nincs szólásszabadság, amikor éppen a hallgatás szabadságától fosztanak meg mindenkit, s elsősorban a ma­gyar püspököket. De mit csinálnak a püspökök, ha nincs szólásszabadsá­guk, de a hallgatás is tilos a szá­maikra? Mindenki, aki itt él Magyar- országon. tudja, hogy megvan a szó­lásszabadság. Az fái az Osservntore Romano-nak és másoknak, hogy — élne a szólásszabadsággal — leleplezte őket a legilletékesehb. Ami igaz. az igaz. A sánta kutyát nehezebb utol­érni, mint az Osservatore Romanot és a ..Szabad” Európát. zetei — a györei tsz kivételével — még a múlt héten befejezték a vetést. De a héten már a györei tsz-ből is jelentették, hogv földbe tették az őszi gabonák vetőmagját. A járás termelő­szövetkezeteinek az idén nem szabtak ki vetéstervet, de ennek ellenére szinte minden tsz-ben elvetettek ak­kora területet, amit az elmúlt évek­ben kötelező tervként írtak elő. A bonyhádi járás tsz-ei befejezték a vetést Valahol elhibázták Pista bácsi hazatért, öregesen koccant a lába a ház küszöbén. Nem a munkától volt nehéz a teste, ezt a fáradságot ő gyorsan kipihente. Valami nyomta, le­húzta a testét, ütvén évével még mindig fiatalnak érezte magát, csak ma volt ntímden olyan nehéz. Az a vita, az az összekoccanás. De minden hiába, nem bírta tovább. Ha mindenki elnézi, ő akkor sem, nem tűri, nem lutgyja a maga igazát. Hát újra kezdi ez a ficsúr-mérnök, kél évig nem volt neki elég, s tűrik, bár sokan morognak, mégis tűrik, egy-egy fenyegető célzás, s akkor elhallgatnak, ö nem hallgat, ha beléköt, most meg­adja neki. Már a minap is rosszul kezdődött. Hi­degebb volt a reggelen, istentelenül nyi­lait a jobblába. Dühösen látott a munká­hoz. Kilenc óra körül járt az óramutató, amikor megjelent a mérnök. A maga kissé nyegle, pökhendi beszédmodorával. Hogy meglátta, valahogy a régi, fiatal urak emlékét idézte fel benne. A mérnök kissé hangosabban rászólt: — Mit pisz­mog még mindig azzal a vacakkal. Ha tegnap elkészült volna, akkor is rég késő lenne. — Na, csak ez hiányzott, mondta magában, s a szerszámot az asztalra dobta, kitöri belőle minden felgyülemlett keserűség: — Idefigyeljen, maga mindentudó mérnök úr. Először a munkát csak hol­napra kell szállítanom. Másodszor, én csak annyit mondok magának, hogy nem húzom be a nyakam. Két éve van ná­lunk, de azóta örökké a plafonon jár, magától nem hallottunk egy jó szót. De annál több nagyképű megjegyzést, mely- lyel fitogtatta azt a fene nagy tudomá­nyát. Harmadszor, én nem vagyok ma­gának öreg, még akkor sem. ha fiam lehetne. Mert ha nékem ilyen fiam lenne, hát én addig ütném, ameddig kiverném belőle. Ne nézzen így rám. tudja, hogy mit kellene magából kiverni. .. A mérnök csak hápogott. Pista bácsi úgy egyszuszra mondta el mindazt, hogy még ideje sem volt közbevágni. De most rajta volt a sor, dühösen válaszolt: — Piát így vagyunk? Jön a régi nála, talán még előveszi a káderlapomat és ... mert rendet akarok és megkövetelem a munkát, mert régi munkás, azt hiszi, magának már mindent elnézek? S mehet minden a maga feje után. Valaki megszólalt: — Az ő fejét ne bántsa, mi is az után megyünk. öten-hatan helyeslőén morogtak. A műhelyben minden szempár a mérnökre szegeződött. Látta, itt elvesztette a csa­tát. — Hát így is jó! — csak ennyit szék és mégegyszer becsapta maga mögött az ajtót. Pista bácsi újra munkához látott, ötig egy szót sem szólt, csak dolgozott, min­den dühét és mérgét a munkába foj­totta. Munkatársai oda-odaszóltak hozzá: „Ez kel’ett a taknyosnak, végre te meg- mondtad neki. Neked van igazad. Mi melletted állunk”. ötkor letette a munkát, valahogy nem volt elégedett, tudta, hogy igaza volt. De hazafelé menet mindent újra átgon­dolt, s rájött, amit tett, mégsem volt helyes. Így morfondírozott magában, hisz alig huszonnyolc éves, fiatal, senki sem törődik vele, hidegen. bizalmaVanul fo­gadták, nagy tervei voltak, s mégsem lett belőle semmi. Nem volt segítőtársa, biz­tos hiányük számára a jóbarát, az ot- hon. Ez az életvidám fiatalember né­hány hónap alatt keserű, kötekedő Já­nossá vált. Ez lett belőle a két év alatt. Idáig jutott, s ki a felelős. Még nem merte kimondani, de már ott. a szíve mélyén, ott volt a i’á’asz: legjobban ő maga. ö. a legidősebb munkás és ráadá­sul még párttag is. Este volt, érezte, na­gyon elfáradt. Az asszony már aludt, s ő magában dörmögött. Egyre ezt hajto­gatta: holnap beszélek vele. még nincs későn. Az asszomi félálomban szék hozzá: ..Mi van veled, miért nem alszol?” ..Semmi, semmi, csak valamit elhibáz­tam. tudod, még két évvel ezelőtt”. A. S. PEDAGÓGUSOK ÍRJÁK... Levélféle fiataloknak fiatalokról Y ölgyben fekszik a falunk, mi nt annyi sok másik, s az őszi estéken, fehér ködtakaró ül ránk is és szeplőtelennek, tisztának, tehernek hazudja az életünket. Pedig valahol minálunk, a m; falunkban megszakadt a mi fonalunk — a pezsdülő élet. Megszakadt és mi várunk valakit aki majd összeköti, hogy legyen, életünk, de olyan, amelyikből kicsattant a szépség, s betölti életünket. Élünk, mozgunk, beszélünk és „fiatalok” a nevünk. Régi öregekről ránk maradt név ez, hisz ők is így nevezték magukat, hát ránk testál­ták mint valami nagy kincset, mert nekik kincs volt, s most öregedő szív­vel meg-megroggyanó lábbal, s vénülő szemekkel néznek vissza, hátra, s talán sírnak is az után az elrohant „fiatal” percek után. Vajon majd öre­gedő szívvel így nézünk-e vissza mj is, mint a mai öregek? Nem tudom, nem hiszem. Ki a hibás, hogy mj várunk, talán elégedetlenek is, s talán néha néha lázongok is vagyunk? A rendszer? Az öregek? Vagy talán nni fiatalok? Támadva, feszülő idegekkel várjuk az öregek rosszaié szavait, lanyha, szürke napjaink s nem szeplőtlen jellemünk ellen. S vadul védjük nem feddhetetlen tisztaságunk, s egy-kettőnk kivételével mindenkit, s min­dent szidunk. Az öregek ilyenkor vissza gondolnak az ő „ifjúságukra”, mi­kor farkas módjára csatározták ki abban a rideg világban a munkalehető­ségeket, a mindennapi ebédet, vagy talán csak vékony vacsorát. Egy-egy tiltott szervezetben dolgoztak, ahol bizsergető élet-vágy — valami más, szebb jobb élet után — járta át a lelkűket. Csatáztak, harcoltak, s nem hiába, mert most jóleső könnycseppek közepette pislognak vissza abba, abba a fiatalságba. Én most nem akarok vádolni senkit, mert az öregek, amit nekünk ad­tak, azt jószívvel adták, de mi, sajnos, nem tanulhattuk meg soha, hogy milyen érzés is a küzdés árán szerzett valaminek örülni. Mi mindig csak kaptunk, s most már jogtalanul követelünk, vagy talán még néha lázon- gókká is válunk. S ha egy-egy ilyen percben, ha forró a fejünk a becsa­póknak hiszünk, a táborukba szegődünk és nagyon sokszor megvetjük a józanul gondolkodókat, az igaz embert, aki értünk élne, vagy küzdene, hogy igazi fiatalságunk legyen. Állunk, várunk, lanyhán mozgunk s meg­tudjuk, hogy a hízelgő, szajkózó ember nem az, akit vártunk hát be­csapott emberek vagyunk. S újra állunk és újra csak várunk, s fiatal­ságunk eltemetőjét keressük, s nem látjuk, hogy az eltemetők mi, fiata­lok vagyunk. Mi várunk ... várjuk, hogy szórakozásunkról boldog, gondterhelt ne­vetéssel átölelt életünkről mások, az öregek gondoskodjanak. Sorsuk s életünk nem mások kezében nő széppé. Csak a miénkben! Mi csaptuk be magunkat, mi hittünk a szajkó-szájuaknak. Fordítsuk régi énünk ellen agyunkat gondolkodjunk és induljunk el új utón. Mi nem várni jöttünk, mi mozogni, előre menni, rohanni jöttünk, élni jöttünk. Foglaljuk el a kul­túrtermeket, a sportpályákat, a könyvtárakat, foglaljunk el mindent és éljünk, nevessünk. Fiatalok — ez a nevünk. Vajon azok vaeyunk? Ha a köd alatt meg­húzódó falunkban csak kallódik sorsunk, akkor azt hiszem, nem azok vagyunk. S talán az öregek jogosan várnak ránk, hogy tegyünk valamit I—s.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents