Tolna Megyei Népújság, 1957. november (2. évfolyam, 257-282. szám)
1957-11-24 / 277. szám
MŰVELŐDÉS Babits Mihály: . r Május huszonhárom Rákospalotán 1912 Pest utcái között rohanó nép, puskalövések rendőr, tört üvegek, népszava, forradalom. Én egyedül tehetetlenül itt számlálom a percet nincs hír, nincs újság, villanyosom megakadt. Néma falun lakom én, hol még az ebek sem ugatnak, nem bőgnek tehenek, még a malac se visít. Nádas eresznek alatta topázszemű tengerícső csügg. Hószínű fal, kék árny. Csend, csak a fecske csicsereg. Csak ha a villanyos átrohan itt (és mint a tehén bőg) sejteni a város szörnyeteges közeiét. Ám most alszik a táj: egy döglött villanyos állonq. ó bús villanyosom! bús ez a néma világ! Bús e méla falun az üres sínekre merengni. Ö jövevény sínek, visztek-e még ma tovább? Visztek-e még ma odáig, ahol most csörren az ablak hol most csorran a vér, forran a forradalom? hol zajgó tömegen most úr a néma Petőfi s sarkra az Eszme kiáll isteni rima gyanánt; hol tán mi írom ezt, Magyarország nagybeteg ágyán vér és kínok közt megszületett a Jövő. 2. Ö te jövő, aki jössz és senkise sejti, hogy itt vagy: jössz és senki se lát; jössz sűrű fátyol alatt, mit hoztál idegen? mit, mit viszel el? van-e célod vagy boros emberként ingatod utaidat? Ah, boros is vagy már ezer őrült eszme borától. Álmodsz s kóros vágy szennyezi álmod ízét! Álom vagy magad; a múlt álma, ki halni szeretne, s sír, hogy mindene fáj s nem lehet így betegen. Jöjjön az elhazugult életre halálos igazság, lesben az utcákon álljon a kósza halál; minden mindegy már! zúgjon fel a tengerek alja! hányódjon fel a genny! jöjjön a forradalom! Jöjjön a barbárság! jöjjön legalább az igazság, annyi hazugság és elmu latások után! Jöjjön a lázálom, mely minden bűnt kibeszél majd; egynek mondja: „jogok gyáva barátja, remegj!” Másnak: „ajkaidon kopott szó lett a szabadság! s szíved zsarnok volt, öklöd rossz kalapács.” Másnak: ..álnokul és önzőn fogtál kezet; íme véres lett a kezed; moshatod a kezedet!” Mindnek: „félre vakult csökevény, s ti koholt ideálok! Nem játék a világ! Látni, teremteni kell!” SZÍNHÁZI level a „Pesti sétá^-ról Nem egyszer érte már csalódás a színházlátogató közönséget és a nem tudom mi okból „Pesti sétú”-nak elnevezett esztrádműsor eggyel szaporította a csalódások számát. A „Játék és valóság” című Strozzi-darab elmaradását még el lehetne viselni, még azt is, hogy helyette egy esztrádműsort nézzünk, de hogy egy rossz esztrádműsort kelljen végigszenvedni, az már nehezen elviselhető. Az esztrád már önmagában is aggályokra ad okot, hiszen sokrétű, hetei rogén voltánál fogva széteső és hacsak nem fogja egybe valami szigorúan megszerkesztett „keret”, úgy az összevisszaság látszatát kelti, s benne még az is lesüllyed a gyenge színvonalára, ami másként jó lenne. A szereplők igyekeztek összehordani ebbe a műsorba mindent, ami csak az esztrád fogalomkörébe belefér — csupán az artistaszámok és bűvészmutatványok hiányoztak —, s talán külön-külön nem is volt annyira gyenge, egyik szám sem. mint amilyennek így utólag hat az egész. Sőt egy nagy művész kiváló alakításában is gyönyörködhettünk: Bulla EIma Jiri Marek-nek és Kuznyecov-nak mondta el — előadta, átélte, újra élte, minden jelzőt, amely elismerő, fel lehetne sorolni — egy-egy novelláját. Különösen a Marek-novella nyű 'tolt nagy élményt. Utána percekig némán, döbbenten ült a közönség, s ez többet jelentett, mint az utána feldübörgö taps. Bulla EIma közreműködése lett volna; hivatva fémjelezni az egész előadást, s talán ügyesebb rendezéssel, a műsorszámok észszerűbb csoportosításával, legalább ez a két szám maradandó élménnyé vált volna, de így még ezek értékén is csorba esett. Mert a Marek-novella Marek-hez és egyáltalán az irodalomhoz méltó előadása után olcsó humorral traktálni a közönséget, enyhén szólva is nem helyes. Az igazság, a teljes igazság kedvéért meg kell mondani, hogy nem volt híján a szellemességnek a Bárdi Bella és Bérezi Géza által előadott ..Kibékülés” című jelenet, Antalffy József táncparódiái is jelentettek néhány kellemes percet — bár az egész összeállítást kissé öncélúnak éreztem — s Lehóczky Évának és Kishegyi Árpádnak is voltak dicséretes számai. A műsor leggyengébb része vitathatatlanul a befejező szám, amit előttem ismeretlen okokból „Vidám express”- nek kereszteltek és mélyen alatta maradt még ennek a színvonalnak is a műsorközlő, Bérezi Géza szereplése. En a délutáni előadást láttam, s ennyire rossz véleményem kialakulásában valószínűleg közrejátszottak azok a diákok is, akik elfoglalták helyemet, s még az iülés nyújtotta kényelem sem tudta ellensúlyozni az előadás okozta kényelmetlenséget; szavahihető tanúk vallják azonban — és egy pillanatig sem kételkedek szavuk őszinteségében —, hogy az esti előadás magasan felülmúlta a délutáni színvonalát. Ez minden bizonnyal szerencse azoknak, akiknek estére szólt a jegye, semmi esetre sem dicséri azonban a színészeket, akik délután — akár ilyen, akár olyan okokból kifoh/ólag — képességükön alulit nyújtottak a délutáni produkcióra jeggyel rendelkező halandóknak. Most még azzal sem vigasztallwtom magam, hogy „a kritikus mindent sötétebben lát”, legfeljebb annyi marad, ha nem is vigasztalásnak, de reménynek: Majd jövő szerdán. Arról viszont majd csak egy hét múlva, vasárnap leszek bátor beszámolni. LETENYEl GYÖRGY BABITS MIHÁLY Születésének hetvenötödül évfordulójára Most lenne hetvenöt éve*. Tetten- érem magam, amint gondolatban hozzáteszem, „csak hetvenöt éves”. Mert tudatunkban már régen klasszikussá nemesült, s minden évszám jelentőségét veszíti vele kapcsolatban. De az évforduló jó alkalom arra, hogy reá emlékezve, felmérjük jelentőségét. Erényeivel és hibáival együtt, mert csak így méltó hozzá. Életében szívesen hasonlították Ka- zinczyhoz. De Babitsból hiányzott Kazinczy harci kedve s idegen volt tőle a vezéri szerephez szükséges póz. Költő volt s a Hortliy-korszak neobarokkja a Kazinczy-párhuzamma] akarta kijátszani Ady ellen, pedig Ady az igaz fegyvertárs volt barátságukban. Ami elválasztotta őket, egészen más talajból fakadt. Babitsból végképp hiányzott Ady forradalmi pátosza, s a szélesen ívelő retorikát nála zárt fegyelem, az intellektuális költészet teljes tudata pótolta. Én már elhallgatok zavartan. Nem értek hangos lenni. Téged meghallanak” — Babits szavai ezek, amelyeket Ady- nak, a bajtársnak és jóbarátnak küldött 1911-ben. A kép szinte végleges, Babits önjellemzéséhez a későbbi évek folyamán is alig lehetett valamit hozzátenni. Élete örök és reménytelen elvágyódás, valami akaratlan sóvárgás a tisz- tultabh élet felé, melyet földrajzilag nem lehet elhatárolni. Szekszárd, Fo- garas, vagy Esztergom legfeljebb díszletet jelenthetnek, zárt keretét a magányos életnek, melynek igazi élményt csak a könyvek adtak. Babits talán az egyetlen magyar költő, akinek a könyv nemcsak fegyvere, hanem ihlető:e is. „Nem kell hinni, hogv aki könyvekbe menekül, okvetlen az élet elől akar szökni, — írja önéletrajzában. — Sokszor inkább tágítani akarja életét, több életre szomjas, mint amennyit kora és végzete kiosztott:. „Babits számára valóban a könyv az elsődleges élmény s első versei is inkább egy szélesskálájú műveltség lecsapódásai. Első kötete horatiusi ódával kezdődik s a wart- burgi dalnokverseny hangulatán át Leopardiig s Dáliáig ível. A hang a pamasszienekre emlékeztet s csak az epilógusban csendül fel a keserű őszinteség: A mindenséget vágyom versbe venni, — de még tovább magamnál nem jutottam. A műveltségi elem mindenre kihat, a formakezelés biztonságára épp úgy, mint a témaválasztásra. Klasszikus álmokról beszél s e klasszicizáló kedv sokban rokon a kor nagy szellemeivel: Európa a fin de siede dekadenciáján, a Baudelaire és Verlaine reminiszcenciákon túl már megkezdte a kor sommázását Thomas Mann és Du Gard a kor nagy összefoglalói, Valéry mérnöki pontossággal fürkészi az alkotás titkait s ha más vetületben is, de velük rokon Babits, akinek nagysága épp e testvércsillagok fényében rajzolódik ki. * A „klasszikus álmokat” a háború szakította meg, de Babits csak élete utolsó tíz évében találta meg a valóságot, hangvételben, költői attitűdben egyaránt. Ekkor sem szűnt meg zárkózott magánya, de a lélek már nem önmagának dalol, hanem kifelé is, mintha nem elégednék meg az alkotás belső gyönyörével, hanem a megjelenés is fontos lenne számára. Az Esős nyár című vers már leplezetlenül idézi 1919-ef is. s néhány sorában össze tudja foglalni a Horthy-korszak emb ertelenségét: Mint egy ország levert forradalom után olyan csöndes ez a nap. Vacognak a füvek s az ágak fenn a fán gyáván bólintanak, ha elleng köztük a halk inspektor, a szél Az égből is csupán szűkén szűrődik át valami szürke fény az ónos cenzúrán. Klasszikus álmok helyett Babits tudatosan, minden felkészültségét hadba állítva, a valóság énekese lett, s a háború alatti pacifista versektől egyre emelkedő út vezet a Jónás könyvéhez. Nemcsak az irodalom és valóság viszonya változik meg ezekben az években Babitsnál, hanem a kifejezési Várj és nézz! Már sok szörny harctere volt ez a Föld a mesés halgyíkoktól a veszedelmes istenekig és a türelmetlen szektákon át, míg eljöttek ezek s fölfaltak szektákat és isteneket. forma is: a fiatalkori vers nem szavaiban alakul át, mint Adynál, hanem mondatszerkesztésében. A vers sorai megnyúlnak s a nyelv nemcsak expresszionista képekkel gazdagodik, hanem egy sajátosan bonyolult mondatalkotással is. Az ilyen soroknak nincs hagyománya a magyar irodalomban s értékén az sem változtat, ha a pontos filológia Claudelt és ciákat emlegetheti. * modern franA fiatal Babitsot csak könyvvel kezében lehet elképzelni. De az öregedő Babits egy pusztulásba rohanó kor prófétájává magasodik s akkor is, amikor saját szavai szerint „egy nyaláb fájdalom”, minden sorát az írói felelősségtudat hatja át. Mert ekkor, amikor ismét a „Martinuzzik kora jött” s a vesztébe futó ország hajóját kalandorok kormányozták, tudta, hogy az íróra — ha mégoly magányos is — fokozott felelősség hárul. Mintha Thomas Mann önvallomását írta volna művészete fölé: Nekem a művészet nem lelemény volt, csak lelkiismeretes élet. Ez az örökké égő lelkiismeret tette Babitsot igazán nagy költővé, mert a költészet nem póz, hanem hitvallás volt számára s egy zavaros; embertelen korban is meg tudta őrizni az emberbe, a humánumba vetett hitét. Ez a magatartás önmagában is meggyőző. Mert ilyen sorokat írt: „Hiszek a békében. Hiszek a harmóniában, melyre vágy a lélek, a szépségben, melyért kiált az anyag, a sze- retetben, melyért epednek a népek.” És ezt is ő írta: „Magyar vagyok: lelkem, érzésem örökséget kapott, melyet nem dohok el: a világot nem szegénvíteni kell, hanem gazdagítani.” Nem volt forradalmár, a szónak aktív és harcos értelmében. De tudta, minden sejtjében érezte, hogy mit jelent az ország és saját számára a Horthy-rendszer, mely 1919-es szerepléséért még a nyugdíjat is megvonta tőle. Műveit megrostálhatja az idő; nem is egyforma értékűek. Az utókornak úgy' tűnik, elsősorban regényei veszendők, melyek közül még a Halálfiai sem tudott a magyarságnak olyan Móricz-féle körképévé válni, milyenné Babits szerette volna. De felmérhetetlen az a hatás, amit költészete a modem magyar lírára gyakorolt: nincs költőnk, aki többet-kevesebbet ne tanult vdlna tőle. Magatartásának becsületessége, őszintesége pedig nemcsak megőrzik, hanem örökké vonzóvá is teszik emlékét. Költőhöz méltó módon halt meg: halálos ágyán is kedves Sophokles fordítását javítgatta. De ebből az időből való megindító töredéke is: Messze van innen az óceán, messze van az északi tenger, messze vannak a friss szelek, (messze van a Szabadság). Ady, Tóth Árpád, Juhász Gyula, Kosztolányi már eltávoztak. De a Szabadság nem volt már olyan mesz- sze. mint a haldokló Babits hitte. Csányi László A NÉPMŰVELÉS HÍREI Az Állami Könyvterjesztő Vállalat már forgalomba hozta, illetve rövidesen forgalomba hozza a következő színdarabokat: Bertáit Brecht: Jó embert keresünk, Casey: Juno és a páva, Karinthy Ferenc: Szellemidézés, Machiavelli: Mandragora. * Jövő héten szerdán, november 27-én, Lehár: Víg özvegy című háromfelvoná- sos nagyoperettjét mutatja be a Pécsi Nemzeti Színház Szekszárdon, a Városi Művelődési Ház színháztermében. * Megalakult megyei feladatkörrel a Szakszervezetek Kulturális Bizottsága, amelynek feladata a szakszervezeti kulturális felvilágosító, nevelő és művészeti munka irányítása. Á bizottság fontos feladatának tekinti, hogy elősegítse a tanácsi' és szakszervezeti népművelési munka egybehangolását. * Pakson jelenleg négy színjátszócsoport működik. A rendőrőrs csoportja Kodo- lányi: Végrendelet-ét, a KIOSZ csoportja az Iglói diákokat, a konzervgyáriak a Doktor urat. a Kultúrház csoportja pedig a Szabin nők elrablása című színművet tanulja, illetve tanulta. A kultúrház kö. vetkező darabnak Ibsen; Nóra című színművét tervezi. * A Hazafias Népfront művelődési bizottsága és a megyei művelődési osztály tervbevette a megyei műemlék-bizottság létrehozását. A bizottság feladata lesz felmérni megyénkben a műemlékek helyzetét és biztosítani az illetékes tanácsi szerveken keresztül azok maradéktalan megbecsülését és helyes felhasználását. * Nagy sikere van a TTIT pedagógiai és egészségügyi előadássorozatának November 22-én Kaszás Imre nagy érdeklődés mellett tartotta meg az „Apa! Ki vagy te gyermekednek?” című előadását. A Bonyhádi Járási Kultúrház rendszeresen segíti a járás területén levő kultúr- otthonokat, nemcsak a műsorválasztáshoz adnak tanácsot, hanem nem egy esetben jelmezekkel és díszletekkel is a községi kullúrcsoportok segítségére sietnek. Arra is volt már példa, hogy más megyékből (Baranya, Fejér, Komárom, Békés) fordultak segítségért a bonyhádiakhoz; amely segítséget a kultúrház vezetői nem is tagadtak meg. * December hónapban a következő film- előadásokat tekintheti meg a szekszárdi közönség: Külvárosi legenda. A béke völgye, örök visszatérés, Elveszett vőlegény, A vasárnap gyilkosai. Csigalépcső, Isten és ember előtt, Vörös kocsma, A Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig. Funtosabb kaltúrális évfordulók deceirterten December 3: 1937-ben lett öngyilkos Balatonszárszón József Attila. December 4: 1821-ben született Nyek- raszov költő, az orosz irodalom egyik kimagasló alakja. December 13: 1797-hen született Heinrich Heine nagy német költő. December 15: 1802-ben született a nagy magyar matematikus, Bolyai János. December 16: 1770-ben született Ludwig von Beethoven.
