Tolna Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 230-256. szám)

1957-10-16 / 243. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1057 október 16. Levelek a távolból: „Megérthetitek, hogy miért akarunk minél előbb hazamenni“ A népi demokráciák életéből Képek Kínából Az elmúlt év októberének ellenfor­radalmi eseményei során sok-sok megzavart fejű ember azt gondolta, hogy kint nyugaton jobb életet tud teremteni magának, mint itthon. Az­óta legtöbb részük keserves tapaszta­latokon ment keresztül, s örül -az, akinek mérhetetlen nehézségek után sikerült hazatalálnia. Igen, mert a nyugati vágyálmok csak addig voltak igazak, ameddig az álmodozók bele nem cseppentek a valóságba. Természetesen a nyugati­ak bizonyos mértékű segítséget is ad­tak eleinte a szerencsétlen, megté­vedt embereknek, hogy minél ké­sőbb jöjjenek rá irtózatos tévedésük­re. Az alábbiakban egy ilyen disszi- dens leveleiből idézek, természetesen neveik kezdő betűjét közlöm, de a hiteles leveleket szerkesztőségünk­ben bárki megtekintheti. Ezek a leve lek — elöljáróban elmondom — hónapról-hónapra mutatják a nyu­gati kánaán változását, mely végül az olthatatlan hazatérés gondolatát éleszti a megtévesztettekben. B. JÁNOS ISMERŐSÖM feleségé­vel együtt hosszú viszontagság után Norvégia északi részében kötött ki. Erről a feleség így ír: „Én voltam az első kiszálló a repülőből, azt a fo­gadtatást, amint ezek a norvégok fo­gadták a magyarokat, hát ezt nem is tudom leírni, csak annyi biztos, hogy nagyon szeretnek bennünket. Még egyet, annyi féle kaja van, hogy saj­nos, de meg kell híznunk. Minden­fajta déligyümölcs, narancs, banán, füge, ananász, szóval nem is írom tovább, van itt minden és ami a fő, fillérekért — általában nem drága' semmi.“ E levél április 25-én kelt, s szól arról az ígéretekről is, hogy Norvégia északi részében, ahol na­gyon hideg van, nem szállásolják el a magyarokat: „Általában magyaro­kat csak a déli részre telepítenek. Mi is Bergenbe fogunk menni, már meg­van a lakás, csak még most búto­rozzák be.1’ A dicshimnusz az ottani helyzetről július 18-án sem változik: „Nem azért, hogy túlozzak, de itt alighogy kikerültünk a táborból, már sok mindenem van, pedig itt is kom­munizmus van, meg szocializmus, tér mészetesen más elven, mint otthon. Itt nagyon keveset kell dolgozni és jól lehet élni.” A KŐVETKEZŐ LEVÉL három hónappal későbbi. Ebben már, ha burkolva is, de benne van a honvágy mellett az igazság pislákoló fénye is. Egy levélre most a férj válaszol: „Nagyon örültem, hogy vannak mesz- sze, a magyar hazában, akik gondol­nak én rám is. Úgy örülök, hogy legalább Ti gondoltok arra, hogy itt sem dobálják arannyal az embert, itt is meg kell dolgozni azért a büdös pénzért. Ezt odahaza sokan nem ér­tik meg, igaza van, hogy van hon­vágy. Nincs olyan nap, hogy ne em­legetnénk a szép magyar hont.“ A következő levél is panasszal teli: „Jani nem ír most, mert el van fá­radva és már alszik. Azt mondta, ír­jam meg nektek, hogy küldene nek­tek egy kis norvég cigarettát, de tu­dod itt olyan drága a cigaretta, hogy egy pakli cigaretta árán egy pár nylon harisnyát lehet venni. De nem baj, csak egészségünk legyen és arra kérem az istent, hogy adjon sok sze­rencsét az életünkhöz, mert tudod, itt sem tejföl fenékig’1 Ezekben a levelekben már kimon­datlanul is benne van, hogy megbán­ták elhamarkodott lépésüket, szeret­nének visszatérni és lehull a lepel. Ha volt is eddig bizonyos tartózkodás az igazság teljes megírásában, a követ­kező levél szeptember 30-án mindent elmond: „Ne haragudjatok, hogy le­velemmel ilyen sűrűn zavarlak ben­neteket, de most tőletek kérünk ta­nácsot, hogy Ti hogyan gondoljátok, érdemes-e nekünk hazamenni. Igaz, máskor is írtam, hogy itt sem tejföl fenékig, de tudod, most megírom iga­zán. AZ MIND IGAZ, amit a rádió be. szél, hogy külföldön a tőkés urak csak kihasználják a munkásokat. Hát ez éppen itt is így van. A Jani eddig dolgozott egy cementgyárban, tudod olyan cement gyűrűket csináltak és ezek a gyűrűk darabonként 400 kilók. Ebből ketten megcsináltak egy nap nyolc darabot. Ekkor keres­tek ketten 80 koronát. Persze en­nek a fele, 40 korona a miénk. Eb­ből 15 százalékot levonnak. Betegse- gélyző hetenként 4 korona. Úgy, hogy, mire megkapja a fizetést, ak­korra egy kicsi marad. Bizony ebből itt is vékonyan lehet éldegélni. De még akkor a főnök minden nap meg­kérdezte, hogy János, ebből nem-e lehetne többet csinálni. Természetes, a János másnap többet csinált és ez így ment három hónapig, mire a Já­nos teljesen kimerült és csak a csont és bőr van fajta. Elment az orvoshoz, az kiírta négy napra, de itt csak öt nap után adnak betegpénzt, persze az én Jánosom nem kapott semmit. így be sem várta a négy napot, ment újra a cementfábrikba gürizni. Persze a gyáros úr mindig a sarkukban van, hogy minél többet dolgozzanak és hogy minél jobban bírja leszívni a még megmaradt kis zsírt is róluk. Ha nem a hátuk mögött volt, akkor az ablakból leste, hogy dolgoznak-e. Hát tudod, az egyik embert elküldte, mert amikor dolgozott, rágyújtott és egyik kezébe a cigaretta volt, a má­sik kezével meg dolgozott. Tudod a Jani erre nagyon mérges lett és ő is otthagyta a gyáros urat. Most dol­gozik a szakmájában, csak még nem tudjuk, hogy miért. Tehát ebből meg érthetitek, hogy mit akarunk: „Mi­nél előbb hazamenni. Ha tudtok, segítsetek bennünket ahhoz, hogy minél előbb hazamehessünk.“ Ez a paradicsomi állapotok vége. Úgy gondolom, nem kell hozzá sok kommentár. (i—e) Csak nekünk férfiaknak adatott meg? Akad még néhány apróság, amely azt mutatja, hogy azért mégis mi férfiak viseljük a kalapot... Van a sonsnak ugyanis olyan adománya, amely valóságos kiváltságként csak a férfiaknak adatott meg. Sőt mi több, a nők ezt irígylik tőlünk, mert nekik is szükségük lenne erre, há- borognak, hogy e téren miért jár előny a férfiaknak, miért nincs teljes egyenjogúság. Persze a sors nemet int nekik, mert elvégre is micsoda el­vetemült, férfiellenes gondolat az, hogy ami megilleti a férfiakat, azt kapják meg a nők is... Mert ugyebár, mi férfiak micsoda „büszkék1’ lehetünk arra, hogy a7 a diszkrét épület, amely a sors jóvoltából Szekszárdon a park bejáratánál áll (cégtáblája két betűből áll: WC) nem egyenlő arányban áll a férfiak és nők rendelkezésére — mert mi férfiak itt jelentős kiváltságot élve­zünk. A férfi részleg például állandóan nyitva tart, még vasárnap is, de a női részt vasárnap nem „üzemeltetik”, bezárják az ajtaját. Namár- most el lehet képzelni, hogy micsodaönteltség és elégedettség tölt el ben­nünket férfiakat, amikor látjuk, hogy egy nő azzal a félreérthetetlen szándékkal közelíti meg e diszkrét épületet, hogy igénybe vegye. Meg­nyomja a kilincset — de hiába nyomja, az nem nyílik ki, mégha mind­járt a méreg eszi meg a bemenni szándékozó nőt akkor sem, s ugyanak­kor mi férfiak nyugodtan besétálhatunk, sőt, még rendszerint kilincshez sem kell hozzányúlni, mert az ajtó többnyire tárva-nyitva áll előttünk. Persze önteltség ide, önteltség oda, azért az asszonyok iránti rokon- szenvünk miatt mi is azt mondjuk, hogy ami vasárnaponként e tekintet­ben nekünk megadatik, az adassék meg a nőknek is..; Emberek a viharban VII. Kivágódott az ispánlakás ajtaja, géppisztolyos fasiszták ugráltak ki a villanyfényben fürdő ajtónyitáson. Rövid sorozatokat küldtünk az ajtó felé miközben egyre inkább az erdő irányába húzódtunk. Az ispánlakás padlásán megszólalt a nehéz géppus­ka. Valaki keservesen felordított a fasiszták közül. Gyors szökelésekkel elértük az erdőt. Amikor az erdő első fája mögé húzódtam, hogy a kapott parancs szerint, mint,hátvéd biztosít­sam 4 percen keresztül a visszavo­nulást, öt egymásután következő ha­talmas robbanás reszkettette meg a levegőt. Az óriási raktár falat kártya­várként omlottak össze, félelmetes lángnyelvek törtek az ég felé, s a füst szagát az erdőben is lehetett érezni. Hajnalban folytattuk utunkat észak keleti irányban. Hászics Bogdánt ágakból rögtönzött kézihordággyal vittük magunkkal. A betegség, ami leverte lábáról, váratlanul érte. — Milan, a belgrádi orvostanhallgató, amikor megvizsgálta, elkeseredettsé­gében dühösen káromkodott és csak annyit mondott: — Hászics Bogdán tífuszt kapott, s nincs egy gramm orvosságom sem. TESTVÉRI SEGÍTSÉG Hászics Bogdán állapota egyszerre súlyosabb lett. Magas láz gyötörte, félrebeszélt, a rögtönzött hordágyon, amelyet vittünk, s az élelmiszer rak­tár elleni támadás után következő hatodik napon éjszaka váratlanul meghalt. Akkor már kilenc embert vert le a lábáról közülünk a tífusz. Nem tud­tuk tovább folytatni utunkat. Letábo roztunk egy kicsit, sűrű bozótokkal benőtt, nehezen észrevehető erdei tisztáson. Élelmiszerkészletünk elfogyott, s a környék falvaiban megerősített fa­siszta egységek tanyáztak. Rendkívül nehéz helyzetbe kerültünk. El vol­tunk készülve arra is, hogy a tífusz az egész brigádot megfertőzi. Már nagyon sokan feküdtek láza­san a tífusztól legyengülve közülünk, amikor végre Milánnak sikerült meg teremteni az összeköttetést rádión ke­resztül a Divízió parancsnokságával. Az összeköttetés létrejötte utáni harmadik napon rejtjelzett távmon­dat érkezett a Divízió parancsnoksá­gáról. A rejtjelzett távmondat a kö­vetkezőket tartalmazta. — Tizenkilencedikén este 10 óra- kot szovjet repülőgépek segítséget visznek részetekre. Ne mozduljatok az általunk ismert tartózkodási he­lyetekről, mert a repülőgépek ott ke. resnek majd benneteket. Hívójele­teket ismerik a szovjet repülők, tart­satok állandó vételkészséget a meg­adott időpontban. Elérkezett a várvavárt július 19-e. öt rőzserakást hordtunk össze, akik még mozogni tudtunk, csillag alak­zatban. És amikor a megadott idő­pont közeledett, meggyújtottuk őket. Rádiókészülékünk szaggatott, sípoló hangon adta a hívójeleket az éterbe. Percnyi pontossággal érkeztek a repülőgépek. A három kétmotoros gépet öt vadászgép kísérte. Észrevették bennünket. A kétmoto- rbsok alacsonyabbra szálltak, köröket írtak le a levegőben, majd kis idő múlva fehér ejtőernyők „gombái” jelezték számunkra, hogy megérke­zett a várvavárt segítség. A bibliai éhezők biztosan nem vár­ták olyan örömmel az égből hulló mannát, mint mi az ejtőernyőket. A gépek, miután elvégezték feladatu­kat, üdvözlésük jeléül leírtak egy-két A Kínai Népköztársaságban 19 havi építőmunka után átadták a forgalom nak a világ legmagasabban fekvő autóútját. Az út amely Szinkiang délnyugati részét és Tibet nyugati részét köti össze, 1179 kilométer hosz szú és jobbára több mint 4000 méter­rel a tengerszint felett halad. Az autó út legmagasabb pontja 5500 méter magasan van. Kína felszabadulása előtt Szinkiang délnyugati része és Nyugat-Tibet között nem volt sgmmi- féle összeköttetés. * Pekingben ünnepélyes keretek kö­zött üzembehelyezték az NDK segít­ségével épített „Északkínai rádióal­katrészgyárat.“ Kínának azelőtt ál­talában külföldről kellett behozni a nagyértékű rádióalkatrészeket, most ebben az iparágban is önállóvá vált. Az egy esztendővel ezelőtt a Szovjetunió segítségével épített rádió­csőgyárral együtt Kína most már erős és modern alappal rendelkezik a rádióipar fejlesztéséhez. * Kína vasúti hálózata 1952 óta 8500 kilométerrel bővült. * A Kínai Népköztársaság ipari ter­melése az első ötéves tervszakaszban vagyis 1953-tól 1957-ig megkétszere­ződött. A tervek szerint az ipari ter­melés 1967-ben az 1952 évinek nyolc­szorosát teszi már ki. 2 630 méter magasan építik Csehszlovákia legkorszerűbb obszervatóriumát A Magas-Tátra 2630 méter magas Lomnici-csúcsán 5.5 millió korona be ruházassál épül Csehszlovákia legkor­szerűbb obszervatóriuma. A szlovák Tudományos Akadémia 1958 végén tervezi az új obszervatórium munkála tainak beindítását. Az építőknek rend kívül nagy nehézségekkel kell meg­küzdeniük. A kis építkezési területen mindössze 21 munkás dolgozik két műszakban. A szokatlanul rossz idő­járási feltételek azonban igen gyak­ran meg-megállítják a munkálatokat. Az építőknek csupán ebben az évben 91 viharral, augusztusban pedig ko­moly hófúvásokkal kellett megküz- deniök. Ennek ellenére a munkála­tok sikeresen haladnak. Az építkezési anyagot felvonón szállítják a hely­színre. Az építkezés befejezéséig ösz- szesen 2180 tonna építkezési anyagot és 158 köbméter vizet kell 2630 mé­ter magasságba feiszállítani. Idén 100 ezer lakást kapnak a lengyel dolgozók A Lengyel Népköztársaság kormá­nya jelentős összegeket biztosít lakás építkezésre. Különösen nagy lendüle­tet vett a lakásépítés a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bi­zottságának ez év januári ülése óta. A Lengyel Népköztársaság kormá­nya a falusi lakásépítkezések fellen­dítésére 400 millió zloty hosszúlejá­ratú kölcsönt nyújt, s ezenkívül az elmúlt évekhez viszonyítva jóval több építőanyagot biztosít az egyéni lakásépítkezés céljaira. A tervek sze rint még ebben az évben összesen kö­rülbelül százezer lakás és gazdasági épület készül el az ország területén. Néhány adat a Román Népköztársaság külkereskedelméről Románia mind nagyobb szerepet leg 70 országgal tart kereskedelmi játszik a nemzetközi árucserében. A román termékek, köztük az olaj-, fa-, cementipar, fontos helyet foglalnak el a nemzetközi piacokon. 1956-ban Románia külkereskedel­mi árucseréjének volumene 65 szá­zalékkal haladta meg az 1950. évit. Figyelemreméltó, hogy az elmúlt év végén csupán a nyugati országokkal folytatott kereskedelem kétszerese volt az 1950. évinek. Románia jelen­kapcsolatokat. A román ipar állandó fejlődése kö­vetkeztében az ország külkereske­delmi struktúrája az utóbbi években lényeges változásokon ment keresz­tül. A román exportban mind na­gyobb volumennel szerepelnek az ipari termékek. A román külkeres­kedelem fejlődésének beszédes bizo­nyítéka, hogy Románia1 hn ebben az évben 20 nemzetközi vásáron és kiál­lításon vett, illetve vesz részt. Üjabb vizierőmű épül a Vág-folyón Szlovákia legsebesebb folyóján, a új vízierőmű energiatermelése mesz- Vág-folyón, hozzáláttak sorrendben sze felülmúlja az eddigiek energiater a negyedik vízierőmű építéséhez. Az melését. A tervek szerint Liptovská kört, s egyre fokozódó gyorsasággal távoztak a messzeségbe. Egymásután értek földet az ejtő­ernyők, s a hatalmas csomagokban gyógyszert és élelmet hoztak szá­munkra. Amikor Milan, a belgrádi orvostanhallgató az egyik csomag mé lyén műszerekkel megpakolt orvosi táskát talált, örömében kicsordultak a könnyei. A meghatottságtól remegő kézzel betűzgettük az orosznyelvű felíráso­kat a konzervdobozokon, amelyek mindegyikén a sarló kalapácsos, vörös csillagos szovjet gyári védjegy díszelgett. Hosszú hetek koplalása, nyomorú­ságos falevélből készített levesei után akkor este kiadós vacsorám volt. Másnap reggel megkaptuk a védő­oltást, s azok részére is volt elegendő orvosság, akik a betegséget már megkapták. Egyelőre azonban nem tudtunk to­vább menni. A betegek gyógyítása hu zamosabb ideig tartott. Ezeket a napokat tanulással töltöt­tük. Imics Bozsó, a parancsnok elő­adásokat tartott a legújabb német gyalogsági fegyverek kezelésének módjáról. Kosztics Jovó pedig az aknakészítés, aknásítás és aknafel­szedés módszereivel ismertetett meg bennünket. (Folytatjuk.) Mara község közelében 350 millió köbméter víz tárolására alkalmas „tartályt’1 építenek. Az új mestersé­ges tó jóval nagyobb lesz az oravai- nál. 1958-ra felépül Csehszlovákia legnagyobb alumínium-kombinátja A Pozsony—Kassa vasútvonal men­tén, a festői szépségű Garam-folyó völgyében, Ziár község közelében 1951 őszén hozzáláttak Csehszlovákia legnagyobb kohókombinátjának épí­téséhez. Ma már Szlovákia egykor legszegényebb vidékén büszkén emel kedik a magasba a Csehszlovákia alumínium-szükségletét biztosító hatalmas üzem. Ziár község lakóinak száma az üzem növekedésével, fejlő­désével párhuzamosan emelkedett. Az alig 3000 lakosú községben 1051 óta több mint 4000 „új lakó” érkezett. Az alumínium-kombinát teljes üzembehelyezéséig, vagyis 1958-ig Ziár község lakóinak száma 12 000-re emelkedik. HELYREIGAZÍTÁS Vasárnapi számunk 7. oldalán „Már most, az év elején lépjünk fel az iskolai mulasztások ellen’1 című cikkben elírás következtében hiba csúszott. A helyes szöveg a követke­ző: „Csak a VI. osztály naplójában 229 hiányzási napot jegyzett be, stb.

Next

/
Thumbnails
Contents