Tolna Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 230-256. szám)
1957-10-16 / 243. szám
1957 október IS. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Negyedmillió forint munkavédelmi beruházásra a Tolnai Textilgyárban flz egész járás látogatja a bonyhádi járási kultúrotthon! Lassan éjfélre jár az idő. Az égA forradalmi munkás-paraszt kormány politikája és ezen belül a gazdaságvezetésnek az üzemek nagyobb önállóságára irányuló módszere a Tolnai Textilgyárban is nagyobb lendületet adott az üzem műszaki fejlesztésének. A munkáshatalom megszilárdulása óta különösen a munkavédelem területen valósultak meg nagyjelentőségű beruházások. Az üzem vezetőségének régi terve volt a nehéz munkakörülmények között dolgozók munkájának megköny- nyítése. E beruházások is mutatják, hogy a szocialista rendszerben nem a dolgozók nagyobb fizikai igénybevételével, hanem a nehéz és egészségre káros hatású munkák gépesítésével, a munkahelyek jobb felszerelésével kívánjuk a termelést növelni. A ma már korszerűtlen világítótestek lecserélését tovább folytattuk az üzemben és 60 000 forintos költséggel korszerű, neonvilágítást szereltünk fel. Huszonháromezer forintos beruházással a balesetveszélyt kívánta kiküszöbölni a vezetőség a vetélőterelők és markolókerekek felszerelésével. Az árutisztítóban túlnyomó részben csökkent munkaképességű, vagy más munkahelyekről kiöregedett dolgozókat foglalkoztat az üzem. Eddig a helyiség kicsisége és túlzsúfoltsága miatt ezek a dolgozók igen nehéz körülmények között végezték munkájukat. Munkájukat nehezítette még, hogy egész munkaidejük alatt állva, kézzel kellett húzniok az árut. Ebben az évben bővítettük az árutisztítót az áruraktár területének hozzáadásával és ugyanekkor az árutisztító asztalok mechani- zálásával a tisztítók kényelmesen, ülve, az áru húzása nélkül végezhetik munkájukat. Az asztalok elkészítése és felszerelése 51 ezer forintba került. Tizenötezer forintos beruházással korszerű kovács, villany és autogén- hegesztő műhelyt épített a vállalat és ezáltal biztosította ezeknek a munkáknak külön-külön műhelyben való végzését. A kettes, hármas és négyes blokk szövőinek munkáját megnehezítette a szövőgépek zsúfoltsága. A szövőknél1 csak a segédművezetőknek és művezetőknek a munkája volt nehezebb, akik egy-egy lánchenger be1920. februárjának egyik fagyos éjszakáján a Dnyesztertől mintegy 3 kilométernyire lévő hatalmas Zamorjev-féle majorban fészkelő vrangelisták ellen indítottunk rohamot. A gazdasági épületekkel zsúfolt nagykiterjedésű major utolsó fellegvára volt a vrangelistáknak. Géppuskás voltam. A kegyetlen maró hideg ellenére is, forró volt a géppuskám csöve a lövésektől. A mellettem hasaló töltényes, Farkas Zoli aknaszilánkot kapott. A szilánk a fejét érte, néhányat vonag- lott, kezével görcsös, kétségbeesett mozdulattal markolt a jeges hóba, s néhány másodperc múlva meghalt. Krisán Györgye kúszott oda hozzám. Félretolta a kiürült tölté- nyesládát és újabb hevedert kapcsolt a géppuskába. Akna csapott le tőlünk alig 25 méterre. Krisán Györgye lerázta magáról a hóréteget, amellyel a robbanás csaknem eltemette, s dühösen morgott vádemelésekor szinte emberfeletti munkát fejtettek ki. Hatvanötezer forintos beruházással ezeket a gépeket széjjel húztuk s e,zeken a munkahelyeken is megváltoztak a munkaviszonyok. Legnagyobb fizikai igénybevételt jelentette a fonalas ládák le- és felrakása, a nyersárunak a szövődéből a tisztítóba való felhordása és a nyersárunak gépkocsikra való felrakása. E munkákat is gépesítettük. Tízezer forintos beruházással emelődarut, 19 ezer forint beruházással egy árufglhordót és tízezer forintból egy nyersáru rakodót készítettünk. Mint az előbbiekből kitűnik, köOKTÓEER 12-ÉN a nagydorogi pártszervezet a Hazafias Népfronttal és a többi társadalmi szervezettel karöltve, találkozót rendezett a nagydorogi 19-es kommunisták részére. Az idős elvtársak örömmel fogadták a pártszervezet meghívását. mert a jelenlévő fiataloknak beszélhettek élményeikről. A bensőséges találkozót a dohánybeváltó üzemi éttermében rendezték m<jg, amelyen resztvettek Sántha József, Mohai István, P. Szabó József, Máté István, Jaksa József, Ányos Ferenc és Farkas József elvtársak. Polányi Máté és Csahóczi Márton községi párttitkár üdvözlő szavai után Sántha József saját munkájának tükrében, élményszerű beszámolóban ismertette a magyar munkásmozgalom 1919 előtti és 1919-es eseményeit. Beszélt a Tolna megyei kommunisták harcáról az ellenforradalom ellen, majd az ellenforradalom kegyetlenkedéseiről szólt. Mohai István elvtárs családjától súlyos áldozatot követelt tavaly az októbert ellenforradalom. — Fiát, Mohai István századost az ellenforradalmárok Miskolcon meggyilkolták. holttestét gépkocsi után kötötték, úgy hurcolták a szovjet emlékmit románul, valószínűleg káromkodott. A vrangelisták tüzérségi tüze erősödött. Tőlünk körülbelül 500 méterre, egetverő hurrá kiáltás bömbölte túl a fegyverek és robbanások hangját. A nemzetközi ezred lett matrózai és németjei indultak rohamra. Loy Viktornak, a századparancsnokomnak az üzenetét hozta a küldönc. — Helyezd át a tüzet a bal kéz felőli 2-es vonatkozási pontra, mert perceken belül támadunk. A távolban piros rakéta szökkent az égre, a rakéta vörös fénysugár! vetített a fehér tájra, s a támadás megkezdését jelezte századunk számára. A holdfényben csillogó fehér havon, a tőlem alig 20 lépésnyire lévő Loy Viktor alakja emelkedett fel, zel egy év leforgása alatt 253 ezer forintos beruházással — a dolgozók régi kívánságainak megfelelően — sok ember munkája vált könnyebbé és biztonságosabbá. Tagadhatatlan, hogy a felsorolt beruházásokon kívül a baleset- és munkavédelem területén még vannak hiányosságok az üzemben. E munkák megvalósítására biztosíték a műszakiak eddigi munkája. Ezenkívül azonban az is szükséges, hogy az üzem továbbra is úgy teljesítse tervét, hogy ezáltal minél nagyobb ösz- szeget fordíthassunk további munka- védelmi beruházásokra. műhöz és arra akasztották fel. Ezután Mohai elvtárs a 19-es Magyar Vörös Hadsereg harcairól beszélt, amelyekben ő is résztvett. A jelenlévő fiatalokhoz intézve szavait, példaképül állította eléjük a 19-es fiatalok forradalmi szellemét és hősi harcát. Jaksa József elvtárs, aki résztvett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom harcaiban, elmondta, hogy a magyar hadifoglyok tömegei milyen lelkesen sereglettek Lenin felhívására a forradalom zászlaja alá. Farkas József elvtárs a nagydorogi 19-es kommunisták felszabadulás utáni munkájáról beszélt. A JELENLÉVŐ FIATALOK nevében Bátai Károly KISZ titkár és Kovács Ferenc fiatal pedagógus ígéretet tett, hogy az ifjúsági szervezet munkájában felhasználják az idős elvtársak tapasztalatait és útmutatásait. Az ünnepség, a baráti találkozó hasznos volt. Az idős, tapasztalt elv-' társak érezhették azt a szeretetet, amellyel a fiatalabbak körül veszik őket, a fiatalok pedig sokat tanulhat tak a 19-es kommunisták példájából. aki a századparancsnokunk volt, jobbkezével, amelyben pisztolyt szorongatott, az ellenség felé mutatott és úgy kiáltotta. — Előre! — Előre! — visszhangozta a kiáltást száz és száz torok, s a fehér havon gyorsan szökelő apró, fekete alakok jelentek meg. Az ellenség össztüze fokozódott. Kétségbeesett üvöltések, nyöszörgés, halálhörgés keveredett a lövések és robbanások pokoli zajával. Apró torkolattüzek villogtak félelmetesen, mindenütt, amerre a szem látott. A major házai égni kezdtek. Fojtó füstszagot sodort felénk a szél. Elhallgatott az ellenséges tüzérség. A szakaszparancsnokom, Hegedűs Pali intett karjával. Krisán Gyorgyéval ketten vonszoltuk a nehéz vaskerekeken gördülő géppuskát. Már a vakító lánggal égő urasági épületek között jártunk, amikor a küldönc felénk kiáltott. — Ne álljatok meg a géppuskával, a vrangelisták át akarnak menekülni a Dnyeszteren a románokhoz, s ezt nem szabad engedni. bolt fázósan burkolózik sötét palástjába, amelyről mint gyémántgombok ragyognak le a csillagok. Minden csendes, mozdulatlani, csak az egyik épületből hallatszik ki egy ismerős, csodás melódia, Lehár „Mosoly országa” című operettjének lágy dallama. Éppen elhangzanak az utolsó akkordok, amikor három autóbusz gördül puhán a ház elé. melyből vidám és meghatott arcú. bekecses férfiak, fejkendős asszonyok és leányok jönnek ki és tűnnek el az autóbusz ajtaja mögött. — Hová mennek ilyen későn? — szólítom meg az egyik középkorú férfit. — Csak ide Mórágyra — válaszol röviden, majd csodálkozásomat látva, barátságosan hozzáteszi, — mert, hogy odavalók volnánk csak bejöttünk egy kicsit szórakozni. — És az autóbusz megvárja magukat? ;— De meg óm, — mosolyog olyan arccal, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, majd hozzáteszi — hiszen megfizetjük. Külön járatot kértünk és mindenki kifizeti a ráeső 10 forintot. — Aztán megéri olyan messziről idejönni? — Nincs az olyan messze, csak 12 kilométer, jönnek ide sokkal rnesz- szebbről is. A nagymányokiakkal, iz- ményiekkel, cikóiakkal csaknem mindig összetalálkozunk. Vajon milyen lehet belülről ez a kultúrház, amelynek rendezvényeiért idősebb parasztasszonyok és férfiak képesek késő este otthagyni házukat, feláldozni több órát az alvásra szánt időből, külön autóbuszt fogadni, a színházjeggyel együtt 24—26 forintot kifizetni és mindezek után elégedett, mosolygós arccal hazamenni. Reggel megnéztem. Ami a külsőt illeti, a bonyhádi járási kultúrház nem nyerne vele szépségversenyt. A szürke, kopott épületre már nagyon ráférne a tatarozás. A belseje sem sokkal fényesebb, de meglepett, hogy a termeken meg sem látszik a tegnapi előadás nyoma. A padló ragyogó tisztára seperve a bútorokat letöröl- gették, pedig még kora reggel van. Barátságos szavú ember Major Mátyás, a kultúrház igazgatója fogad. — Készségesen beszél a kultúrház életéA szívem úgy éreztem, mintha a torkomban dobogott volna. Nehéz volt a térdig érő, fagyos hóban szaladni. Krisán Györgye elesett mellettem. Azt hittem megsebesült. Amikor felemelkedett, úgy láttam a tűz fényénél, mintha mosolygott volna. Tovább rohantunk. Amikor a Dnyeszter töltésére felállítottuk a géppuskát, már senki sem mozgott a folyó jegén. A vran- gelisták egy része mozdulatlanul átlőtt testtel hevert a tükörsima jégen, más részének pedig sikerült átmenekülni. Ahogy a jégen heverő mozdulatlan alakokat figyeltem, Hegedűs Pali lépett hozzám, s a jeges folyó felé bökve azt mondta. — A lettek előbb ideértek, s amint láthatod, jobban kezelik nálad is a géppuskát. A túlsó oldal töltésén mozgolódást észleltem. Bemértem az irányzó kon a túlsó partot, s újjam az elsütő billentyűn volt már, amikor Loy Viktor a századparancsnok lépett mellém, megfogta karomat, s korholó hangon szólt hozzám. — Oda nem szabad lőni, az már román terület... (Haypál) ről ,munkájáról és szavai nyomán képzeletünkben benépesednek a termek, elfoglalják helyüket a szakkörök, a modellezők, fotósok, bélyeg- gyűjtő^ színjátszók. Pedig csak számokat, adatokat mond. De milyen adatokat! Ezek a számok csodálatos képet festenek egy község szinte felmérhetetlenül nagy művelődési és kulturális igényéről. Erről beszélnek e számok és adatok. Ez év második negyedévében 25 színházi rendezvény volt Boinyhádon és ezek között olyan együttesek léptek fel, mint a budapesti Nemzeti és a Déryné, a pécsi Nemzeti, a kecskeméti Katona József, a kaposvári Csiky Gergely színház művészei. — Olyan darabokat adtak elő, mint Gorkijtól az Anya, Bródy Tanítónője. Huszka Lilj bárónője, Lehár Mosoly országa. Ezeket az előadásokat három hónap alatt 7200-an nézték meg, de úgylátszik még ennyi sem elégíti ki Bonyhád és környéke lakóit, mert most Pécsre akarnak utazni Madách Az em ber tragédiái ónnak megnézésére. Pedig állandóan dolgozik a járási kultúrház színjátszó csoportja is. Az Iglói diákokat tizenhatszor adták elő. A bábszínház előadásait vasárnaponként mintegy 100—150 apróság újongja végig. A fiatalság örömére tánciskolát is indítottak. A zeneiskolában öt szakképzett tanár vezetésével tanulnak tetszés szerint zongorán, hegedűn, tanigóharmonikán a hallgatók. Rövidesen megkezdi működését a balett, a színjátszó, a fotó, a bélyeggyűjtő, a táncszakkör és a különféle nyelvtan- folyamok. Az ismeretterjesztő előadásokat úgy válogatták össze, hogy mindenki megtalálja az érdeklődési körének megfelelő témát. Lesznek történelmi, irodalmi, zenei, képzőművészeti, mezőgazdasági, nevelésügyi, pedagógiai előadások. Ha az előadások szakköri és színházi rendezvények résztvevőinek számát összeadjuk, kiderül, hogy Bony- hádon csaknem minden családból résztvesz valaki valamilyen formában a kulturális életben. Ez a pezsgő művelődés csak még fokozza az igényeket. Most egy állandó színházról álmodoznak, egy igazi, gyönyörű, nagy városi színházról, s úgy néz ki, hogy ez az álmuk, ha minden jól megy, három év múlva valósággá válik. Pedig nem kapnak egy fillér állami támogatást sem. — Mindent saját erőből fedeznek. Ennek érdekében hatalmas társadalmi mozgalom indult meg, amelynek tértiéből az egyik budapesti tervező iroda és Légrádi iparművész is részt vállal. A Budapesti Tervező Vállalat mérnökei .ingyen készítik el a színház tervrajzát, Légrádi iparművész pedig honorálás nélkül rajzol bélyeget, amelyeket egész Tolna megyében árusítanak majd a színház javára. Csaknem az egész bonyhádi járás színházépítési lázban ég, legalább is ezt mutatja a kezdet. S ha ilyen nagy odaadással és szeretettel látnak a megvalósításhoz is, akkor e szép munka megtenni majd gyümölcsét és még több dolgozó ember gyönyörködhet az igazi, életet szépítő kulturális rendezvényekben, mint eddig. R; Pj Uj meteorikus radar-készülék A Csehszlovák Tudományos Akadémia rádió-asztronómiai osztályának munkatársai a pizeni Lenin-üzem dolgozóival szoros együttműködésben új meteorikus radar-készülék befejezési munkálatain dolgoznak. Az újtípusú radar-készülék segítségé, vei az ondrejovói obszervatórium az eddiginél jóval pontosabban és megbízhatóbban figyelheti meg a különböző meteorok számát, távolságát, repülésének gyorsaságát, stb. A „Perseip" nevű új meteorikus radarkészülékkel már elvégezték az első kísérleti megfigyelést. Segítségéved 1 óra alatt 37 meteort figyeltek meg. Ezideig Európában csupán Angliában, Svédországban és a Szovjetunióban rendelkeztek meteoritikus radar- ' készülékkel. A ... Gyönk határában a gerenyási kenderáztatónál munkásőrök gyakorlatoznak szombat délutánonként, szabadidejükben. A legutóbbi gyakorlat egyik szünetében régi ismerősömmel, a 60 esztendős ezüsthajú, s szerencsére még most is jó erőnek és egészségnek örvendő Vincze György elvtárssal találkoztam össze. A harcok füzében edzett veterán éppen fegyverét tisztogatta egy kis olajos ruhával, amikor megkértem, hogy mondjon el egy történetet a Nagy Októberi Szocialista Forradalomból, amelynek zászlaja alatt három éven keresztül harcolt. Molnár István műszaki igazgató. Találkozót rendezett a 19-es kommunisták tiszteletére a nagydorogi pártszervezet
