Tolna Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 230-256. szám)
1957-10-16 / 243. szám
1957 október 16, TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 3 Készülnek a madocsai pásztornapra •• Összeverekedtek as asszonyok BÁN ANDRÁS 9 holdas madocsai gazda házatáján rend és tisztaság uralkodik. A porta tisztasága a gondos asszonyt munkát dicséri. A szép állatállomány, a szarvasmarha, a sertés, a gyönyörű pár ló, az oklevelek, a falakat díszítő fényképfelvételek pedig azt mutatják, hogy a gazda szc réti az állatokat, különösképpen a lovakat. — Ezzel a kancával az első díjat hoztam el az 1954. évi megyei mező- gazdasági kiállításról — mutat az egyik fényképre. Ha az állatokról és különösképpen a lovakról van szó, megoldódik az egyébként szűkszavú ember nyelve. — Nagy készülődés van a falunkban s az október 20-i állattenyész" tési napon legalább 40—50 darab „jó” lovat mutatunk be — mondja nem kis büszkeséggel. A „jó“ ló fogalmát pedig úgy magyarázza meg: „A madocsai embör az olyan lovat szereti, amelik röpül.’- Mire befogták a lovakat, akkorra ugyanis már nyitva kell lenni a kapunak. A MAGYAR FÉLVÉR lovakat tenyésztik Madocsán és a minőséget szeretnék magas színvonalra emelni, mint mondotta Bán András, beszélgetnek már arról is, hogy egy lótenyésztő szövetkezetei hoznak létre, A szarvasmarhatenyésztés is jó a községben. A szarvasmarha bemutató szervezését Kiss Ferenc 13 holdas gazda vállalta el, ő ugyanis a szarvasmarhatenyésztésben szaktekintély a faluban, — Szarvasmarhából 60—80 darabot mutatunk be — mondja Kiss Ferenc, Lehet majd sok szép jószágot látni az egyénieknél is, de különösen szép állatokat mutat majd be az Igazság Tsz. — A tsz-nek ugyanis nemcsak külemre, hanem tejtermelés szempontjából is kiváló állatai vannak. Az állatbemutatóval egybekötve egésznapos kultűrprogramot állítottak össze, erről Földes János beszél, DÉLELŐTT LESZ az állatbemutató és a díjak kiosztása, délután pedig a községi kultűrházban kultúiv műsor keretében köszöntjük a falu legöregebb pásztorait, csikósait és juhászait. Varga Ferenc bácsi, Be- senci János bácsi, Szili János bácsi, Molnár Gyuri bácsi és Tolnai János bácsi már valamennyien túl vannak a 70. éven. Régi, tőzsgyökeres pásztorcsaládok sarjai. Az apák a fiúknak adták át a pásztorbotot, a fokost, őket köszöntik azokkal a régi, szép népdalokkal, amelyeket az öregek őriztek meg. „Tavasszal a rétre sok lovat [kivernek Én meg azt szömlélem, hogy [melyikre üljek. Ülj föl az egyikre, én meg a [másikra, Még ma este babámnál löszök [majd egy csókra.” Az öregek köszöntése után birkagulyással vendégelik meg az egybegyűlteket és ahogy ez már lenni szokott, utána táncra perdülnek. Az öregek bemutatják majd a ma már inkább mambót szívesebben táncoló unokáknak a régi mulatságokon oly szívesen táncolt igazi madocsai csárdást. félteken Összeveszett két magyarkeszi asz- szony. V-né és Z-né. Egymás mellett van a szőlőjük, itt dolgozott mindkét asszony és végül összeszólalkoztak. V-né féltékenykedett szomszéd- asszonyára, Z-nére és mint ilyenkor lenni szokott, az egyik asszony is hall valamit, a másik is, amely egymás ellen uszítja őket. Pletyka keveredik a dologból és az semmi esetre sem jó tanácsadó. Ellátták egymást különféle „díszes” jelzőkkel és odáig jutottak, hogy verekedni kezdtek. Ugyanakkor ott volt a szőlőben Z-né férje is, aki gondolván, hogy g miatt ott az igazság, ahol a hatalom, felesége segítségére sietett és méghozzá nem is puszta kézzel, hanem kapával. A férj megütötte V-nét, az elesett, a feje vérezni kezdett, sőt, a kapával V-né kezét is eltörte. Ezáltal V-né 20 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. A bíróság a körülmények mérlegelése után csak a férj számára szabott ki büntetést a 20 napon túl gyógyuló súlyos testisértés bűntette miatt. Feleségét^ nem büntette meg a bíróság, mivel a két asszony kölcsönösen bántalmazta egymást. y s é Az ázsiai influenzáról A napilapok az utóbbi időben többször adtak hírt az influenza járványról. A járványról sokféle ijesztő hír terjedt el hazánkban is, melyek hatására valóságos influenza pszichózis keletkezett. Ez az influenza általában nem különbözik a más években is tapasztalt influenzáktól. Az „ázsiai” jelzőt csupán a járvány kiindulási helye miatt kapta. A típusosán lezajló megbetegedésekben hirtelen kezdet után rossz közérzet, 3—4 napig tartó 39-40 fokig terjedő lázas állapot alakul ki, fejfájással, végtag és derékfájással. Szövődmények, mint például tüdő- gyulladás, ritkán fordulnak elő. A rossz közérzet, a végtagfájdalmak a láztalanná válás után is megmaradnak. Az emberek jelentékeny része aránylag könnyen esik át a betegségen, amely néha alig különbözik az úgynevezett egyszerű náthától. A járványnak azonban jellemzője, hogy sokan kapják meg egyszerre. Az influenzás megbetegedéseket virus okozza, melynek jellemzője, hogy erősen változékony. Ez egyik akadálya a hatásos oltóanyag termelésének: Az egyik járvány alatt kitenyésztett törzsből készült oltóanyag ugyanis — melynek gyors, tömeges előállítása nehezen valósítható meg — nem véd a következő járvány megváltozott törzsével szemben. Az influenza megelőzéséhez hozzátartozik a szervezet általános védőerejének fenntartása: Fogyasszunk vitamindús ételeket, paradicsomot, paprikát, savanyított káposztát, gyümölcsöt, stb. Kerüljük a megfázást, meghűlést elősegítő körülményeket, hűvös időben öltözködjünk melegen, ne tegyük ki magunkat nagy hőmérséklet változásoknak, a nedves, átázott ruhaneműt gyorsan váltsuk. A lázas megbetegedetteket ne látogassuk. Az egészségügyi hatóságok megtettek minden intézkedést, hogy a gyógyszerellátásban, a betegek kezelésében fennakadás ne legyen. Dr. Mányi Géza KÖJÁL főorvos Magánlaksértés Nem mindennapi eset játszódott le Tolnán. Egy házaspár között többször megszakadt a családi viszony, de ilyenkor továbbra is közös lakásban laktak, amely a feleség tulajdonát képezte. Amikor az árvíz után ismét lakhatóvá vált a lakás, a feleség teljes egészében birtokába vette a közös lakásul szolgáló egy szoba, konyhát és a sértettet, a férjet onnan kirekesztette. A sértett emiatt egy emberi lakásra egyáltalán nem alkalmas helyre volt kénytelen költözni, mivel a szabad ég alatt nem lakhatott, s természetesen megindította a pert a lakás miatt. A bíróság jogerős ítéletet hozott arra, hogy az alperes bocsássa a felperes rendelfl tolnai Nötanács A tolnai Nőtanács a parasztasszonyok, valamint a hivatalokba és üzemekbe járó háziasszonyok munkáját könnyítette meg a közelmúltban. A Nőtanács ugyanis vásárolt egy mosógépet, amelyet napi 10 forintért kölkezésére a lakást. Ez azonban nem történt meg. Az alperes — időközben a bíróság felbontotta a házasságot — végrehajtást kért, ami meg is történt, s a sértett kézhez kapta a lakáskulcsot. Ezután az alperes feltörte a lakást és ismét kitiltotta onnan a felperest. A bíróság a tárgyalás során magánlaksértés miatt 15 napi börtön- büntetésre ítélte az alperest, amely átváltható 300 forint pénzbüntetésre. A bíróság az ítéletben megállapította, hogy az alperesnek nem volt joga vitatni az előző ítélet végrehajtásának jogos voltát, mert az jogerős ítéleten alapult. kezdeményezése... csönad a dolgoznijáró asszonyoknak. A tolnai asszonyok helyesnek tartják a Nőtanács kezdeményezését, amit bizonyít, hogy mióta a mosógép megvan, egyik háztól a másikhoz viszik. TJ ajnali öt órakor a fiatal Vida felesége felriad az ébresztőóra berregő hangjára. Kint sötét van, a kis nyitott ablakon a hűvös reggel csípős levegője csap be. A szomszédban nagy szárnycsat- togtatással ébresztőt kukorékol a kakas. Vidáné fázósan kitakarózik, meglöki férjét: — János, János, kelj fel, öt óra. Vida álmosan néz, visszakérdezi: Öt óra? Aztán felkel, nyújtózik egyet, majd megy a konyhába. Mire kiér, már a felesége is felöltözött. A lavórt telitölti hideg vízzel, odakészíti a törölközőt is. Gyerekes paj- kossággal hordja arcára a vizet. — Amíg öltözik, a felesége a reggelit készíti, a reggeli mellé meg odateszi az asztalra a 12 óra menázsiját. Szalonnát, kolbászt, zöldpaprikát, kenyeret, meg két szem almát. Leülnek az asztalhoz. Az ember reggelizik, az asszony nézi, amint férje szürcsöli a kávét, falatozza a tojást. Jólesik mindig, minden reggel így nézni amint munkába készül Mindig úgy érzi, mintha először, az első reggel volna, amikor munkába megy a vasútra. Az asz. szony visszaemlékezik arra, amikor összekerültek, s férje az első nap ment munkába, mennyire félt, mert sok embert látott félkézzel, féllábbal a vasutasok között. S amikor elbúcsúzott, akkor is úgy engedte el, hogy inkább maga is vele ment volna, akkor tudott volna megnyugodni. S az első nap milyen nehezen várta haza, most is olyan öröm, amikor az ismerős lépteket meghallja a ház előtt. Észre sem veszi, hogy gondolata merre jár, csak arra riad fel, amikor az ember már másodszor kéri: — Pakold el az ételt! — Gyorsan, fiatalosan ugrik az asszony, a vasutas táskába, — mely csak a vasúton jó — elrakja az ételt. A bádogtáska fedelét lezárja, majd gondol egyet, kinyitja s megkérdi: — Nem nézed meg, mit tettem? — Az ember odahajol az asztal fölé, belenéz a táskába s nyugtázza: — Jól van na, éppen úgy kérded, mintha nem tudnád azt, hogy mit kell csomagolni? Gurítódombon... ][/[ ég ki sem mondja az utolsó szavakat, már nyúl a zubbonyáért, aztán felveszi a köpenyt. A sapkát már az ajtóban teszi a fejére. Hunyorgóan belenéz a kelő Napba és elindul munkába. Felesége elkíséri a kiskapuig. A mozgalmas kora reggeli utca képbe mind gyakrabban vegyül feke te köpenyes bádogtáskás vasutas. — Mire az állomáshoz közel ér, már szinte egymást érik a vasutasok. — Találkozik olyannal is, aki már hazafelé megy ,olyannal ,akinek lejárt a „fordája” és megy haza pihenni. Köszönti az ismerősöket, kinek mi jár. Mert máskép üdvözli az ember az olyant, aki gyerekkori barátja, másképpen azt, akivel együtt dolgozik, meg másképpen az ismerős fuvarost, akivel minden reggel találkozik. Már idehállatszik a vonatok csattogása. Magában beszélget, vagy inkább csak úgy megállapítja gondolatban: Most a 20-ra löktek két vagont, a Pista van szolgálatban. Olyan hangja van, hogy még a legjobban sistergő 411-es masina veze. tője is meghallja kétszáz méterről. A főnöki iroda előtt — ahol minden reggel az eligazítást, a 24 órás tervet megkapják — már gyülekeznek a vasutasok. A kis fekete táskák katonás sorrendbe állítva, csoportonként. Aki már több hónapja idejár, az tudja, hogy hol a táskája helye, oda teszi le. Mert nem lehet azt ,hogy a gurítósok a raktárosokhoz vagy a kocsivizsgálókhoz tegyék táskájukat. A kerékpárok is így vannak sorba rakva, egymás mellé. Hat órakor szinte szó nélkül sorakoznak. Elől a mesterek, utánuk a csoportvezetők, majd a csoporttagok. A feladatot is úgy adják meg. Kijön a főnök, kezében a füzettel, elmondja rövid vasutas-katona szavakkal a programot. Vida is, amikor az ő feladatának ismertetésére tér át a főnök: „Megértettem!”-el nyugtázza. Még várnak egy-két percig, aztán megy az átadásra. A kocsimesterrel végigmennek a 15-ös vágány mellett — ez a határ a gurításnál — számbave- szik a munkát. Hé( elegy, hét vonatot kell szétgurítani. Ebben megállapodnak. Bent az iroda-féle helyiségben, ahol már a váltókapcsolófc mellett ott áll Ughi Kálmán, ott írják meg a jelentést. Baráti kézfogás a pihenőbe menő kocsimesterrel, s aztán kezdődik a munka. Harmincöt ember négy mozdony és milliókat érő vagyon-áru felelősségérzetével. i A csoportok már munkahelyükre mentek. Mindenki tudja, hol a helye, a sarusok előkészítik a terepet, s leülnek várnak, mellettük sisteregve gőzfelhőbe burkoltan erőlködik hosszú szerelvénnyel fel a gurítódombra a tolatómozdony. Fiatal, kormos fej néz le a vasablakból, s kiabál — csak így lehet szót érteni: — Jóreggelt! Megkezdjük? — Meg, csak vigyázzanak a tolatásnál. — szól fel a mozdonyvezetőnek s zubbonya zsebébe akasztja a kampós nyelű olajos-vörös zászlót. Azután elindul, megy egyik csoporttól a másikig, mindenhol valamit odaszól, hogy mit kellene csinálni, mit hogyan lenne jobb összeállítani. — Hé, halló, mester... csak álig hallani a mozdonyok zörejétől, az ütközők csattogásától, a hangosbeszélő hangjától az emberi szót. Vida mester felemeli a kezét — ezzel jelzi ,hogy észrevette, neki szóltak, aztán figyel: — Hova vigyük azt a két kocsit, meg mi lesz a géppel? — Lejebb rántja sapkája sültjét, tenyerén szájához teszi, másik kezével meg a zászlóval mutat: „Két kocsi a tizenötre, a gép mehet a fűtőházba” — amaz tudomásul veszi, bólint, hogy megértette, aztán fellép a mozdony lépcsőjére, beszól a vezérnek, az is kinéz, aztán nyúl a szabályozókarhoz és belökik a két kocsin a 15-ös vágányra, majd leszáll a vasutas és a gép pedig bemegy a fűtőházba szén- és vízvételre. Közben telik az idő, már a második tolatómozdony húz fel mellette a dombra, még az előbbi mozdony az utolsó kocsikat engedi le nagy keréksikongatás és szikrázás közepette ,egyre ürül a rendezőpályaudvar. Lent, ahova már csak meg- lassúdotn futással érnek a vagonok, ott mindjárt össze is állítják az egynemű vonatokat. Mert itt úgy kell mindennek menni, mint az órának, nem, még annál is jobban, mert az néha megáll, de it( a gurítás nem áll meg, nem is állhat. mlékszik még arra Vida, amikor tavaly ősszel leálltak. 12 év után először lett csend a gurítódombon. Milyen szokatlan volt akkor pedig csak négy napig nem csattogott az ütközőtárcsa, csak négy napig nem hallották a hangosbeszélőt, milyen rossz volt akkor. — Most... most más, többet nem lesz olyan, hogy leálljanak... Tíz órakor már csak két vágányon a 17-esen, meg a 23-ason áll még elegy. Nyersanyag, amiből készet kell csinálni. Kiküldi a két mozdonyt oda, húzzák azokat a kocsikat fel. Az egyik szerelvény nagyon hosszú, nem fér fel a gurítóra, Rajczi József a 3-as vezetője, lekapcsolja a szerelvény egy részét. És csak fél teherrel húz fel a gép, csak ezt gurítja le... Jövőre? Jövőre majd más lesz, azt mondják, hogy az őszre egy új rendezőpályaudvart kapnak, olyan mint amilyen Ferencvárosban van. Nagyon kellene már. Tizenegy órára már üres a rendező ... a csoportok vezetői odamennek a füstösfalú „toronyhoz”, kiülnek a padra, ahova a késő őszi nap egy kis meleget tud varázsolni, ilyenkor egy-két percig lehet beszélgetni arról, hogyan bírtak a „reggelivel”. — Kicsit zsíros volt a reggeli, azt hittem, nem tudjuk megenni, — mondja tréfálkozva Szabados Ferenc. — Az ebéd sem lesz különb —* teszi hozzá Túri Illés, és még meghallgatják, mit" mond Vida mester, milyen vonatokat kapnak, aztán megy ki-ki a maga dolgát végezni. Tizenhárom órakor megindul újból a munka, vonatok érkeznek Pécs, Komló, Bátaszék, Kaposvár és Budapest felől, estig nincs is szünet. Egész délután nem lehet mást hallani csak a vasutasok füttyét, a hangosbeszélő kiabálását. S ehhez még hozzá kell venni azt is, hogy állandó mozgás, minden vágányon mozog egy-két kocsi,eligazodni ezen csak vasutas tud. Csak vasutas képes arra, — de ez is ha annak született —, hogy jól tudja irányítani a munkát, úgyhogy ne legyen baleset, meg a vonatok is időben tudjanak elindulni. Este hat órakor, amikor már úgylátszik, hogy minden, s mindenki elfáradt, ekkor van vége a műszaknak. Elhallgatnak a zajt okozó emberek, gépek. Átadásra készülnek, aki már végzett, az megmosakszik, felveszi a kék zubbonyt és elindulj haza pihenni, hogy holnap újra kezdje. J/^ida János a kocsimester, utolsónak marad. Megvárja, míg jön a váltója elmagyaráz neki min* dent, aztán ő is elindul a „torony-, ba”. A munkaruhát leveti, megmosakszik, beakasztja a ruhát a szekrénybe, s kiveszi azt, amelyiket munkába használ, cipőjét letörli egy kis kóccal, elbúcsúzik azoktól, akiknek 12 órára átadta a gondot, munkát, és megy haza családjához. De, még a restiben megáll, megiszik egy pohár sört. Ez jólesik, csettint egyefj nyelvével és együtt megy haza a brigád: Csullag Péter a sarus, Őri József, a közbeváltó, Túri Illés szét A tolató, Ughi Kálmán váltókezelő ét Vida János, aki már 18 éve minden nap kocsit rendeza gurítódombon. PALKOVÁCS JENŐ
