Tolna Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 230-256. szám)

1957-10-13 / 241. szám

1957 október 13.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

3

Három állami gazdasági pártszervezet munkájának tapasztalataiból

Vasárnap

délután

Az ellenforradalom vihara az állami gazdaságok pártszervezeteit is megingatta. De mihelyt a helyzet egy kicsit konszolidálódott, az állami gazdaságokban megkezdődött az MSZMP szervezése és a kommunisták ismét munkához láttak. Ma általában el lehet mondani, hogy az állami gazdaságokban folyik pártélet: egyikben jobban, a másikban pedig kevesebb ambícióval, de dolgoznak a kommunisták. Törődnek a termeléssel, foglalkoznak a dolgozók ügyes-bajos problémáival és segítik a tömegszervezetek munkáját. Ebből a szempontból néztük meg az alsóleperdi. a Biritó- pusztai és a gerjeni állami gazdaságok pártszervezetének munkáját.

AZ ALSÓLEPERDI ÉS A GERJENI ALLAMI GAZDASAG PÁRTSZERVEZETE TERV SZERINT DOLGOZIK

Az előbbiben két hónapra, az utóbbiban pedig egy hónapra előre meghatározzák, hogy mivel foglalkozik a párt- szervezet, egy-egy pártvezetőségi tag milyen feladatot kap, s mikor tartanak vezetőségi ülést és taggyűlést. Az alsóleperdi gazdaság párszervezete példáu’ az elmúlt két hónapban egy alkalommal megvizsgálta, hogy milyen a gazdaság pártonkívüli értelmiségi dolgozói és a kommunista vezetők között a kapcsolat. Itt több fontos kérdést tisztáztak. Azt is. hogy mi a párt álláspontja a párton- kivüü mezőgazdasági szakemberekkel és pártonkívüli értelmiségiekkel szemben. Üzemegységenként pártnapokat tartottak, ahol bel- és külpolitikai kérdésekkel foglalkozott egy-egy politikai kérdést Jól ismerő pártvezetőségi tag. Nemrégiben a pártvezetőség kezdeményezésére üzemegységenként megalakították a főtanácsot. kitűzték az ifjúsági nap szervezését. a pártoktatás jobb előkészítése érdekében pártcsoport értekezleten vitatták meg a tennivalókat. Természetesen a termeléssel is foglalkozik az állami gazdaság pártszervezete.

Az őszi naqy munkák beindulása előtt taggyűlésen vitatták meg, hogy ml a kommunisták feladata a betakarításban és az őszi vetési munkákban.

Itt több fontos javaslatot tettek a kommunisták a gazdasági vezetőknek. A traktorosok nyújtott műszakjának a megszervezését, az üzemanyagfogyasztás jobb ellenőrzését, az őszi munkákban legjobban kitűnt dolgozók jutalmazását. a termelésben dolgozó kommunista traktorosok, kommunista szak- szervezeti vezetők javaslata alapján hajtotta végre, illetve tűzte ki célul a gazdaság vezetősége. Már a felsoroltakból is látszik: Alsóleperden a kommunisták érzik a felelősséget a termelési eredmények alakulásáért.

A gerjeni állami gazdaság pártszervezete jóval kevesebb tagot számlál, mint az alsóleperdié. Ez abból adódik, hogy maga a gazdaság is kisebb. De a pártszervezet jól dolgozik.

A gazdasági vezetők és a pártvezetők között minden tekintetben teljes az egyetértés. Rendszeresen meghívják a párttitkárt a gazdasági vezetők megbeszéléseire, gazdasági kérdésekben előfordulnak véleménykülönbségek, melyeket elvtársi vitával közös nevezőre hoznak.

Máskülönben itt is terv szerint dolgozik a pártvezetőség. Minden héten egy alkalommal tartanak pártvezetőségi ülést és minden hónap utolsó péntekjén taggyűlést. S Ide hívás nélkül minden alkalommal megjelennek a kommunisták. A pártvezetőségi tagok között a feladatokat megosztották. Az egyik a KISZ munkájáért, a másik a szakszervezet munkájáért felel. S azt Is személyre szólóan szabták meg, hogy melyik kommunista felelős a tehenészetben, a répaszedésnél és a vetésnél azért, hogy rendben menjen minden. A gazdasági vezetőket időnként vezetőségi üléseken. Illetve taggyűléseken számoltatják be.

A BIRITÓI ALLAMI GAZDASAG

pártszervezetéről már nem lehet ugyanezt elmondani. A pártvezetőség ötletszerűen dolgozik, s ez az egész pártmunkára rányomja bélyegét. A vezetőségi üléseket rendszertelenül tartják meg, ha összejön is a vezetőségi tagok egy része, egyszer az egyik és más alkalommal pedig a. másik elfoglaltságára hivatkozva nem tartják meg a vezetőségi üléseket. Taggyűlést augusztus 6-a óta nem tartottak.

— Ha az ember mozgat valami ügyet, akkor van eredmény — ezzel kezdődött beszélgetésem Faddon Bar- tos Mihály elvtárssal, a tanács végrehajtó bizottságának titkárával. — Egyéni meglátásom volt, hogy valamit kell csinálni a párt és a dolgozó tömegek kapcsolatának növeléséért.

Ebben bizonyos mértékű bírálatot érzek a pártszervezet vezetősége felé. Főként abban az értelemben, hogy nagyon fukarkodik a vezetőség párt- megbízatásokat adni az egyes arra rátermett párttagoknak.

Itt van például a kultúra, a művelődés ügye. Nem pártmegbízatásként csak jóformán * magánszorgalomból kapcsolódott bele. — Érzem, hogy a bizalmatlanság, amely elsősorban az ellenforradalom kihatása, még mindig nem szűnt meg — mondja. —

így a kommunisták nem ismerik — nem is ismerhetik — a gazdasági vezetés előtt álló legfőbb feladatokat és a főbb termelési mutatókat.

Az utóbbi időben pedig a párttitkár elvtárs sem* jelenik meg a gazdasági vezetők megbeszélésein. Pedig itt is nagy szükség volna a gazdaságos termelés érdekében a pártszervezet, a kommunisták jó munkájára. aktív közreműködésére. A biritói állami gazdaság is a paksi járásban van, s a járási pártbizottságtól is több gyakorlati segítséget kapott ez a pártszervezet, mint a gerjeni. Legutóbb az egy hónappal ezelőtt megtartott vezetőségi ülésen maga a JB titkára. Rév András adott gyakorlati segítséget, ahol papírra fektették a tennivalókat, de azok nagyrésze csak papíron maradt.

*

összegezve a három pártszervezet munkájának tapaszfalatait: Az alsóleperdi és a gerjeni állami gazdaság pártszervezete jő módszerekkel dolgozik.

A kommunisták példamutatása mindkét állami gazdaságban követésre méltó. Helyesnek tartanánk, ha a biritói állami gazdaság taggyűlésének megbízásából a párttitkár átmenne a szomszédos gerjeni állami gazdaságba és tanulmányozná a pártvezetőség, a pártszervezet munkamódszerét.

Ez feltétlenül elősegítené, hogy fellendüljön a pártélet a biritói állami gazdaságban is.

Szabó Piroska —Molnár Lászlóné

Ezért vállaltam munkát a kulturális bizottság megalakításában és tevékenységében.

Az ilyen egyéni törekvés csak dicséretes, de a kollektíva erejének, tanácskozásának segítsége nehezítheti a kibontakozást. így történt ez itt is. E bizottság megalakítása már a nyár óta húzódik. Bartos elvtárs őszintén, becsületesen bevallja, hogy az ő hibája is ez .

— Rosszul kezdtem — mondja. — mert azt gondoltam, előbb megfelelőbb helyiségekért kell harcolni, s nem a bizottság segítségével megindítani a munkákat. Rájöttem azonban, hogy először inkább csinálnunk kell valamit. A kollektív megbeszélés ezt a kérdést megelőzhette volna.

így alakult meg a bizottság nagy ambícióval szép tervekkel. Igen ör— Csakhogy megjöttél Borbíró, már azt hittem, hogy a mai napra rendelt nagy sakkcsata elmarad. Nem jársz olyan gyorsan, mint a mesterséges hold odafenn a mennyekben, néhány nap alatt négymillió kilométert tett meg.

— Csak semmi szemrehányást. A legfrissebb értesüléseimet hozom, éppen arról a holdbabáról.

— Csak nem róla jöttél? — tréfálkozik Cserhalmi.

— Szó sincs róla, de a Szabad Európát hallgattam, és akad egy-két dolog, amit bizony én is szóvá tennék.

— Csak rajta — biztatta a szókimondó barátját Cserhalmi. Mielőtt azonban a vita érdemben megindult volna közöttük, előkerült a sakktábla és megkezdődött a csata.

— Aztán milyenek azok az értesülések — kérdezte Cserhalmi, miközben cigarettával kínálta meg társát.

— Hát idefigyelj, mi a fenének kellett a Szovjetuniónak ezt a holdfiókát elrepíteni? Abban biztos egy csomó pénz van. Ehelyett inkább lakásokat építenének, abban legalább lakni lehetne. Vagy fordították volna azt a nagy összeget az élelmiszer termelésére, így azt meg lehetett volna enni. De ez olyan, mint a sültgalamb. Erre ugyan várhatnak, hogy valamikor is ennivaló lesz.

— Hát ezeket honnan szedted?

— Mondtam már, hogy a Szabad Európa mondta és én teljesen egyetértek vele.

vendetes tényként kell megemlíteni, hogy valamennyi pedagógus szívesen vállalt munkát. Egy 12 hangszerrel működő zenekar már meg is kezdte a tanulást, november 7-én műsort akarnak adni az ünneplőknek.

A bizottság tervei között szerepel ifjúsági akadémia, irodalmi körök, ismeretterjesztő előadások, kézimunka szakkör az asszonyoknak, vetítéssel. kultúrműsorral egybekötött tsz- látogatások szervezése, megrendezése.

Van tehát kezdeményezés, küzdeni- tudás a falu felemelkedéséért Fad- don is. E tapasztalatot’ lehetne más területeken is hasznosítani. Szükséges azonban, hogy a pártszervezet ne hagyja magukra a kezdeményezőket, sőt, serkentse valamennyi párttagot, segítse ,irányítsa őket.

— Fura dolgokról beszélsz barátom — vette át a szót Cserhalmi. Ami azt illeti, ha módja lenne annak a riporternek elmenni Moszkvába, megláthatná, hogy tömkelegével építik a nagyszerű lakásokat. Az üzletek is tömve vannak élelemmel is. Ezt igazán kár volt elmonda- niok, most persze kapkodnak. Itt pedig nemigen lehet mellébeszélni, mert a világ minden lakója könnyen meggyőződhet a rakéta valódiságáról. És ezt a holdat nem is a technika terén elsőnek kikiáltott USA, hanem az általuk állandóan pocskondiázott, elmaradottnak titulált Szovjetunió bocsátotta fel.

— Én, aki rendszeresen hallgatom a Szabad Európát és többé-kevésbé eddig hittem is neki, most aggályoskodom.

Ez a rádió mindig arról beszélt, hogy a kommunista országokban a tudósok nem is udósok, hanem szinte cselédek, nem végezhetnek önálló tudományos kutatást. Bilincsbe van verve az alkotó elme.

— Látod, te is előbb elfogtad a hazug rádiót, mint a sánta kutyát. Most az egyszer kénytelenek voltak igazat mondani, s ezzel menthetetlenül önmagukat leplezték le. Az egyik sajtószemléjükben kénytelenek voltak elmondani, hogy a mesterséges hold a szabadon gondolkodó elme nagyszerű alkotása. Ügy jártak most ők is, mint Kornis Berci.

— Hát azzal a szélhámossal mi történt? — kérdezte Borbíró.

— Arról nyilván tudsz, hogy Berci mindig ellenkezett mindenkivel. S bármit látott, hallott, annak az ellenkezőjét adta tovább, ö tudja, hogy miért tette. Ha pedig ő került a szóba, akkor minden csínyét igyekezett letagadni. Ez rendszerint sikerült is, mert egy-egy csínyt csak néhány emberrel szemben követett el, s így a többség nem tudott róla. De történt egyszer, hogy egy kisebb verekedés alkalmával őt is helybenhagyták. Hetekig hordta fején annak nyomait. Az egész falu rajta nevetett. A daganatot már sehogy sem tudta letagadni, mert mindenki láthatta a fején. Bevallott mindent .. . Azóta mondják a hazug emberre nálunk, hogy „egyszer mondott igazat, mint Kornis Berci”.

— Így vannak ezek a szabadeurópások is. Állandóan arról beszélnek, hogy nálunk milyen rossz, hogy itt még a tudósok sem dolgozhatnak szabadon. De most — miután az egész világ hallotta a holdbaba hangját a világűrből, — kénytelenek ők is ez egyszer a hazugságáradat közepette igazat mondani: valóban a szabadon gondolkodó és cselekvő ember nagyszerű alkotásáról van szó.

Miután Borbíró is hasonló véleményre jutott, mindketten belemerültek a sakk rejtelmeibe. Arról még nem érkezett jelentés, hogy a mérkőzésből ki került ki győztesen.

Kulturális bizottság alakult

Faddon

A palacsintasütő...

— Aztán még miről beszélt oly érezte, hogy most egy örök ellenlába- szépen, hogy felesége megkönnyezte? sának tudott ellent mondani.

A ház előtti kispadon ülők aj- kán elhalt lassan a nevetés. Pista bácsi — úgy ismerik őt az egész községben hogy bajuszos István, mert akkora bajusza van, hogy egyik-másik élcelődést kedvelő már meggyanúsította, a múlt század közepéről maradt az élők sorában.

Humora kifogástalan, s számtalanszor vesz váratlan fordulatot egy-egy beszédtéma a többi között azért is kedvelik. Ma miután „elsütötte” legújabb viccét komoly dologra fordította a szót.

— Mondhatjátok nekem édes gyermekeim — szólt a körülötte lévőkhöz, — hogy ilyen jó meg olyan jó ez a mat ólet. Nekem mégis az a régi, sokat szidott jó világ tetszett a legjobban. Tudjátok, amikor leesett a hó és amikor hajnalj három helyett elég volt négy órakor felkelni, szóval a kora téli napok egyikén másikán ellátogatott hozzánk az ispán felesége. Megkérdezte, hogyan vagyunk, mit csinálunk, van-e amiben hiányt szenvedünk. Aztán körül is nézett a lelkem a konyhában, elővett egy papírt, ceruzát és írt.

— Aztán mit írt fel az az ispánná? — veti közbe a kérdést a 25 éves Feri.

— Ejnye, fiam, benőtt már a fejed, mégsem tanultad meg, hogy nem illik az idősebbek szavába vágni? Várj csak türelemmel.

— Megbocsásson már István bácsi, de én nem sok jót hallottam életemben az ispánokról, meg a feleségükről sem, s maga meg itt agyon dicséri őket.

— Figyelj csak nyugodtan, mondtam már. De hogy visszatérjek a dologra, szóval megnézte még az edényeket is, aztán elment. Isten éltesse, ott ,ahol van. Egy évben csak egyszer láttuk házunkban. Ilyenkor is a mél- tóságos asszony parancsára keresett meg bennünket, a cselédeket.

— Ahhoz is parancs kellett, hogy az ispán felesége felkeresse a gazdaság cselédeit? — szólt közbe ismét Feri.

— A teremtésit neki, minek beszélsz közbe? — dühösködött a bajuszos István. A beszélgetés többi résztvevője is hallgatásra intette őt. S amikor elcsendesedett az alkalmi társaság, István bácsi tovább folytatta.

ÍZ" a rác.sony tájékán aztán mindig iv lejött a méltóságos asszony. Kezében ott volt a cédula, amit az ispánná írt. ö is szíves szóval jött közénk, olyan aranyosan beszélt a békességről a szeretetről, a megértésről hogy majd megszakadt az ember szíve. Anyjukom mindig megkönnyezte ezeket a beszélgetéseket. Mielőtt aztán továbbment volna, egy- egy lábast, vagy fazekat hagyott karácsonyi ajándékba.

— Mi például, amikor éppen fiatal házasok voltunk, a palacsintasütőt adta ajándékként. Hej, ti régi szép idők... — sóhajtott egyet s megigazította bajuszát.

— Ejnye, de ostoba vagy Ferkó, látszik még gyerek voltál, amikor bejöttetek a pusztáról, azért nem emlékszel semmire- Miről lehet karácsony tájékán beszéni, hát a békességről, arról hogy legalább azon a napon minden ember békében él egymás mellett, meg arról, hogy leteszi a gondot, a bajt, s egymás felé szeretettel közelednek az emberek. Egy szó, mint száz azok az idők mégis csak szépek voltak, hej, régi jó idők.

— De azért mégsem egészen így van ez István — szólt a korban hozzá hasonló János, aki régóta, vagy harminc éve állandóan azon az öt holdján gazdálkodik ,amit a szüleitől örökölt. Nem sikerült szerezni hozzá egy ba- rázdányit sem, de az is igaz, hogy sikerült megőrizni kis gazdaságát az adósságtól is, s így nem került dob alá. — Nem egészen volt ez így. Mert hát az igaz ugyan, hogy karácsony tájékán lelátogatott az a méltóságos asszonyság, de azért mégsem volt az olyan jó idő. Emlékszel azokra a napokra, amikor meg kellett kötni a szerződést? Hányszor kellett azon gondolkodni, hogy vajon maradhat-e tovább az ember.

— Ez mind igaz, de azért soha nem jött üres kézzel... s amint mondta, diadalmasan tekintett körül. Úgy

— De ha azok olyan szép idők voltak István bácsi, — szólt közbe Feri, — akkor milyennak tartja a mai életet?

— Hát, édes fiam, ezek a napok sokkal szürkébbek. Itt nincs ilyen karácsonyi látogatás nincsen ajándékozás. Még én magam sem tudom, hogy mi minden nem hiányzik.

— Engedje meg de ezzel az ajándékozással hogyan értsek egyet? Magának nem volt földje, amikor az a nagyságos asszony itt járt Iregszem- csén. Most megvan az a nyolc—tíz hold juttatott földje. A maga szülei nem tudtak összegyűjteni ennyit egy életen át. Talán a legfontosabbat kapta ajándékul 45-ben. Most nem kell, hogy ajándékba kapjon palacsintasütőt, mert tud venni, nem mint valamikor. Meg aztán a maga apjának jutott eszébe, hogy magát egyetemre küldje, mint maga tette azt a fiával?

— Ejnye fiam, már megint olyanba ütötted az orrod, ami nem a te dolgod. Te még fiatal vagy. De azért meg kell hagyni, hogy való igaz, nem kell palacsintasütőért a szomszédba menni. Megveszem én magam, ha kell. Meg el is látom a fiaAz én apámnak nem volt ilyenre pénze.

— Abban a régi jó világban... — toldotta meg István bácsi szavait Ferkó. — De én nem láttam már vagy 10 éve, hogy hajnali háromkor kelne fel.

— Ugv van az, mert bizony én nyáron reggel ötkor, télen pedig hatkor, fél hétkor kelek.

— Hát akkor miért volt olyan jó és miért emlegeti oly nagy szeretettel azt a palacsintasütős régi jó világot, István bácsi?

y áratlanul érte István bácsit a kérdés. Csak most vette észre, hogy kutyaszorítóba került, önmagának mond ellent. Körül nézett a kis társaságon vajon hallotta-e valaki még a kérdést, mert ha nem, hát akkor ő ugyancsak nem válaszol. De hiába reménykedett ebben, a körülötte lévők a válaszra vártak.

— Márpedig jó volt az a világ, mert... — itt bizony gondolkodóba esett, hogy mit is válaszoljon, de hamarosan folytatta a mondatot — mert tudjátok, akkor én is olyan fiatal voltam, mit ti most.

Mosolyogtak mindannyian az öreg pálfordulásán, az egyik meg is jegyezte:

\

— Úgy látszik, azokat a régi jó időket nem a méltóságos asszony,

az ispánné, még kevésbé az ajándékba kapott palacsintasütő jelmat azzal is, ami kell a tanuláshoz, lene 'e.