Tolna Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 230-256. szám)

1957-10-13 / 241. szám

írjál, Kisunokáwn . • • Megjelent a „Szülőföldem" a Tolna megyei nevelők és a Babits Társaság közös munkája A Steinfeld-uraság barokk-cirádás kas­télya felől lompos, álmos, vasárnap-dél­utáni csend terjengett az eldugott cse- lédházak felé. Aludt az uraság. aludt a világ. Ilyenkor légy se zümmögött, ostor se csattant, még az ispán úr sem kur­jongatott. A cigányidomltotta két hatal­mas véreb szabadjára engedve őrizte az uraság álmát. A cselédlakások előtt az asszonyok ilyenkor mosták a heti váltást. Csak Fekete Zsofka nem mosott. Pe­dig hatalmas szál. fekete embere ugyan­csak piszkította a magáravalót, mert min­dig kettő helyett hajtotta magát. Lám, most is, ahelyett, hogy ö is valahol az árnyékban aludna, mint a többi embe­rek, valáhol odavan. Igaz, hogy az asz- szonyát se látni. — Ugyan hol mászkálnak? — tűnődött egy gondolatnyit az öregbéres Kese Ba­logh András felesége, de aztán vissza­kanyarodott a maga bajainak hánytor- gatására. Neki is volt elég. Fekete Zsofka meg az ura a szérűs- kert nagy szilvafájának árnyékában ül­tek egymás mellett. A földek felől gyenge kis szellő enyhítette a kánikulás meleget, és az ifjú menyecske rakoncát­lan hajába beie-beleborzolta a földek üzenetét. Nekipirulva magyarázott az emberének valamit, aki komolyan, nagy figyelemmel hallgatta, mint a tizedik vagy huszadik, bús ismeretlenségbe hullt őse hallgathatta annak Idején a magyarhitű pap ünnepi prédikációját. M indkettőjük kezében vékony pálca volt. az árnyékot adó szllvafa vékonyka két ága. előttük meg simára egyengetve a por. — No, próbálja csak kigyelmed .. .1 A szelídszavú biztatásra Erős Magyar István, aki mázsás zsákokkal könnyen futott fel a meredek padláslépcsőn, Iz­zadva. kínlódva kapargatott valamit a porban a vékony vessző hegyével. Elő­ször fel, aztán le, aztán görbén vissza, tetejébe pont. Bizony, furcsa girbe gurba volt az, ami kirajzolódott a vessző nyo­mán, de a menyecske mégis boldog el­ismeréssel bólintott; — Olvassa is el kigyelmed __ E rős Magyar Istvánból úgy szakadt ki a hang, mint egy megerőltetett ko­vácsfújtató bőréből a végső szusszanás: — I. — Az hát: 1... — bizonykodott bol­dogan fiatal felesége, és most ő kezdett el rajzolni az elsimított porban. Kettejükben valami kemény, makacs és mégis boldog nagyot-akarás szép hite feszült, és a verítékcseppek izzadságos ezüstjét bearanyozta a legszentebb em­beri vágyódás teljesülése: lenti írni. Írni... Ezen az álmos vasárnap délutánon kezdett el Erős Magyar István írni ta­nulni Árva Fekete Zsofkától. házasságuk első hónapjaiban, cselédsorban, kutya­sorsban, a Steinfeld-uraság szolgálatá­ban, az Ür 1872-ik esztendejében, vala­hol a Hajdúságban. * ÍV* inden szabad órát — hej. de ret- tenetesen kevés szabad órát mondhat magáénak egy cselédemben — ott töltöttek a szilvafa alatt. A földek már a késel tarló illatát lengették, a szilvafán már kunkorodni kezdtek a napégette levelek, amikor Erős Magyar István eljutott a „cső" betűig. Rengeteg verejték hullott addig a porba, nagy fá­radság útján sorakoztak egymás mellé a kisbetűk, a nagybetűk. A por-táblán már szavak sorakozgattak: ló, kút. búza, ember, cseléd . .. Éppen ezt Írták már ötödször, vagy századszor — ugyan ki tartotta volna számon, hányadszor — hogy: cseléd, amikor egy nagyon is jól ismert, kegyetlen hang reccsenése sza­kította rájuk a csendet: — Hát ti mit csináltok?! — állt előt­tük az intéző úr. Most már ordíthatott, estefelé voltak. < Majd kétméteres Erős Magyar István felugrott ültéből, aztán csendesen, de Ingathatatlanul Jelentette az igazat az uraság jobb-kezének: — Betűvetést, kérem __ A próka felesége is felállt, odaállt az ura mellé, s úgy néztek csendes farkas­szemet az Intéző úrral, akinek még az ordítozó szava is elállt erre a példátlan felfedezésre. Az elmaradhatatlan lo­vaglóostor tanácstalanul lengett a ke­zében egy darabig, aztán csak kimondta, a csodálkozástól egy fokkal tán csen­desebben a könyörtelen parancsot: — Mars az istállóba! Fekete Zsofka sápadt arcát ráfordí­totta embere arcára, ahol vörös indu­latrózsákat gyúlasztott életre a fejbe- szökkenő vér, s aztán megindultak enge­delmesen. Elöl az ember, utána az asszo­nya, vasárnap délután, estefelé, nem betűvetésre, de be az istállóba, kiszag­gató. lélektipró külön munkára. Az in­téző úr addig nézte őket, míg el nem tűntek az istálló ajtajában, aztán a por­ban állt meg örökké kutató tekintete: — Cseléd, cseléd, cseléd... — be­tűzte a kezdetleges írást, aztán sárga­csizmás lábával mérgesen széttaposta a betűket és cselédverő ostorával végig­vágott Erős Magyar István földből való irkáján. * S zárnyon szálltak a tűnő évek. ve­tés. aratás, «vetés, aratás, év év­re, évtized évtized után. Erős Magyar István, mire jött nagykarácsony, már le tudta írni hibátlanul a maga nevét Is, a feleségéét is. s mikor bent a faluban a legények húsvéti öntözésre készültek, már nehezen betűzve, de olvasgatta az „öreg Károli"-t. Zsoltárokat ismert meg azután, meg Sobri Jóska szomorú his­tóriáját. Minden betűt elolvasott, ami a kezeügyébe került, és mindent megv- tanult. Látástól vakulásig dolgozott, va- kulástól látásig olvasott. Közben pedig öregek haltak ki a cselédházakból, gye­rekek születtek a cselédházakban. Erős Magyar István is őszbefordult lassan, a régi Árva Fekete Zsofka is robotban, gyerekszülésben napról napra fogyott és kevesült. Az első betűvetés vasárnapja óta majd ötven esztendő hullott bele az időmalom feneketlen garatjába, amikor ■ Árva Fekete Zsofka fejfájára hites ura. hű embere, elárvult Erős Magyar István rávéste a tőle tanult betűkkel; Élt majd 70 évet. Ekkor már unokák lovagolták Erős Magyar István térdét, hát azoknak a kezét vezetgette bütykös ujjával. Inas, kérges kezével a palatábla piros vonalán „űr ír ...” Legkedvesebb unokája megkérdezte egyszer tőle: — Nagyapám, a nem úr nem ír? Messzenézett akkor az öreg, átnézett vagy nyolcvan esztendőn, csak aztán vá­laszolt: — Mire’te megnősz, már a nem úr is ír. .. Írjál hát. írjál szépen. Kisuno- kám ...! * N agyapa, látod-e onnan, ahová el­mentél azóta kipihenni majd száz esztendőd minden keservességét, látod-e, örülsz-e, hogy szótfogadott legkedve­sebb kisunokád, s mikor már tényleg a nem úr is ír, hallja mélyenzengő han­god, mint messzi évek konduló harang- szavát: — Írjál, Kisunokám ... Jánosy Zoltán Most hagyta el a sajtót a „Szülő­földem’* című könyv, amely a Tolna megyei pedagógusok és a szekszárdi Babits Mihály Irodalmi Társaság kö­zös munkája. A kis könyv elsősor­ban a diákok részére készült s szer­kesztőit és íróit az a szándék vezette, hogy hasznos, közérthető formában mutassa be a megye történetét s indítást adjon a további kutatások­hoz, részlettanulmányokhoz. Szerzői a Tolna megyei pedagógusok, akik saját községük történetét, vagy egy- egy nevezetes eseményét írták meg Ez a tény már önmagában is biztosí­téka a sikernek: a nevelők, akik ta­lán épp ebből a könyvből is tanítanak majd, szólnak a könyv lapjairól diákjaikhoz. A „Szülőföldem” sorraveszi a megye valamennyi nevezetes közsé­gét, s lapjain először válik közkincs- csé az a sok magánszorgalomból vég­zett kutatás, amelyet a falusi neve­lők végeztek községük történelmé­nek, hagyományainak feltárása terü­letén. A könyv szerkesztőinek azon­ban gondjuk volt arra is, hogy a kis községi monográfiák mellett na­gyobb összefoglaló tanulmányokat is közöljenek. így került a könyvbe CSAPODAR vers Ahány virág van a kertben mindet a ruhámra tettem, illatozzék, díszelegjen. Hej, oléri, poceléri! Kasmír szoknyám nem is régil Megcsallak, ha úgy akarom, pénzem is van, egész vagyon, ahány férfi, mind becsapom! MIMI — Mimi, Mimi, kis angyalom, ki mászott be az ablakodon? — Ne gondolj te senki másra, csak a szomszédék macskája, — A macskának nincs kalapja és csizmát se hord a macska! — Ha nem igaz, úgy égjek meg, mint a fa, mely vízbe esett! — Mégse lehetett a macska, inkább a szomszéd uracska! a Tolna megye teljes történelmét ma- gábafoglaló tanulmány Novák József tollából, Bárd Flórián értékes írása tizenkét év fejlődéséről, vagy Petőfi Tolna megyei vándordíjáról szóló írás, amely Miszlai István műve. A kis könyv mintegy sűrítve adja a megye történelmét s ismételjük, elsősorban összefoglalónak készült, amelyhez a szükséges részlettanulmá nyokat az egyes iskolák diákjai vé­gezhetik majd el. Haszna és jelentő­sége elsősorban ebben van, ezért il­leti elismerés a könyv minden mun­katársát. De külön szólni kell arról a tényről, hogy a könyv a Tolna me­gyei Tanács Művelődési Osztályának és a Babits Társaságnak közös mun­kája. írók és nevelők fogtak össze, hogy létrehozzák ezt a hasznos köny­vet s ez az összefogás reméljük a jö­vőben még szorosabb lesz s hasonlóan szép eredményeket hoz. Az első lépés megtörtént s őszinte örömmel köny­velhetjük el, hogy a tanács és a Ba­bits Társaság első közös munkája eredményes, sikeres volt. Reméljük, haszonnal forgatják majd azok is, akikhez elsősorban szól: a Tolna megyei diákok. DALOK L Elindult az asszony, hogy lovat itasson. Hej, dehogy is itatta, magát csinosította! S. Tisza-Duna közt vásár van, sok a nép, a csendőrök a fejemet beverték. Add a kendőd, anyám, azt a selymet, hogy bekössem szegény bevert fejemet, 3, Feleségem nem lopott, nem varázsolt* feleségem mégis piros szoknyát hord* de ha lopna, varázsolna, jósolna, bizony Isten, piros csizmája volna! 4. Mikor mondom, akkor tedd, a poharat ragadd meg, azt a szép lányt forgasd meg! Fordította: Csányi László Először színházban Ellestem egy beszélgetést, senki ne vesse a szemem­re még akkor sem, ha most megírom... Az újságírók sokszor mondják egymás között, hogy a téma az utcán hever, csak észre kell venni. Velem valóban ez tör­tént: az utcán találtam a témát, s most, hogy nem tu­dok szabadulni az elhangzott szavak hatása alól — leírom., Kicsit korábban érkeztem kedden este a városi kultúrházhoz, még folyt a Lili bárónő első előadása, s valami azt az ötletet adta, hogy ne menjek be — mint máskor szoktam — az irodába, maradjak kint. A ka­punál lévő dúslombú hársfa alatt álldogáltam, élvez­tem a csendes, koraőszi estét, s egyszercsak figyelmes lettem egy közelemben folyó beszélgetésre. Kevesen voltak még, a várakozók nagyobb része is sétált. S ők ketten a beszélgetők talán észre sem vettek a fa ár­nyékában. Egyikük feketekalapos, bajuszos bácsi volt, — ahogy vonásaiból kivehettem, lehetett úgy 50 éves, — a másik nála sokai fiatalabb, divatosan öltözött fia­talember csokornyakkendővel... Érdekesek voltak ők így ketten egymás mellett, — mint későbbi beszél­getésükből kiderült apa és fia... Az apa néha zavar­tan tekintett körül, s egyszer megkérdezte a fiától: — Te! Nekem nem kellett volna nyakkendőt kötnöm? — és megigazította begombolt ingnyakát. — Tudom, hogy nem szereti és három órán át na­gyon kényelmetlenül érezné magát — hangzott a válasz. — Az igaz, dehát a szokás ... — még mondott va­lamit, de nem értettem, majd rövid szünet után a fia szólalt meg. Valamit kérdezett az apjától, mire az azt válaszolta, hogy még nem volt színházban. Otthon a faluban már volt előadáson, amit a helybeliek rendez­tek, de városi színházban most lesz először. — Régen nem jutott rá fiam, hiszen tudod ,aztán meg téged taníttattunk és mit is kerestem volna én itt. Elég szó­rakozás volt az nekünk fiatalkorunkban, hogy a kocs­mában kártyázgattunk ilyenkor esténként, nyáron va­sárnap délutánonként meg kugliztunk. Ha Te mo§t nem hívsz el, magamtól sose jöttem volna. — No, majd ezután meglátogatnak bennünket sű­rűbben édesanyámmal. — Hát talán nem is vagyunk mi idevalók. Anyád is fejkendős ... — Ugyan édesapám, miért nem? ... Közben egy fiatalasszony lépett melléjük: a fia felesége volt és másról kezdtek beszélgetni. Furcsa nyomot hagyott bennem ez a beszélgetés. Ez az idős bácsi lám azt mondja, hogy ő nem is való ide. Talán azt hiszi még mindig, hogy neki nincs joga belépni egy városi színházba nyakkendő nélkül, fej­kendős, bőszoknyás feleségével... Vajon miért nem hiszi el, hogy ma már „a szellem napvilága egyformán ragyog be minden ház ablakán ...” (b. g.) A hét könyvei Számos új könyvet jelentettek meg a könyvkiadó vállalatok. A hét folyamán megjelent könyvek közül nem egy az olvasóközönség nagy érdeklődésére tart­hat igényt. Ismertetőül közlünk néhá­nyat, amelyek mér nap múlva meg­jelennek a könyvesboltok kirakatá­ban Is. Az Akadémiai Kiadó megjelenteti Mik­száth Kálmán összes műveinek hát kö­tetét, a Dunántúli Magvető Papp Károly elbeszélésgyűjteményét adja ki Szerencse címen. Erdei Ferenc Futóhomok című munkája a Gondolat kiadó legújabb ki­adványa. A Tolna megyei természetjárók közt nagy érdeklődésre tarthat számot a Mecsek-hegység turistatérképe, a nép­művészet barátai számára pedig meg­jelent Farnady Ilona Népművészeti dl- vatalbuma, Boldog, Mezőkövesd, Túra, Sárköz, Palócföld és Kalocsa legjellem­zőbb hagyományos motívumai alapján. A Kossuth kiadónál megjelenik; Az MSZMP és az SZKP tézisei a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 40 évfor­dulójára, a Táncsics kiadó és a Magyar- Szovjet Baráti Társaság pedig egy-egy műsorfüzetet bocsát ki. elősegítve az ünnepi műsorokra való felkészülést. A Magvetőnél Jelenik meg Apulelus; Az aranyszamár című regénye. Az Ifjú­sági Kiskönyvtár legújabb kötete: Tetzner: Hajótöröttek szigete. A labda­rúgás kedvelői is megtalálják a hét könyvel között az ízlésüknek megfele­lőt. Megelenik Schlosser Imre: Fél év­század a futballpályán című visszaemlé­kezése. Buzikán Mátyás, a hamiskártyás emlékiratai a tárgya Tersánszky J. Jenő Két zöld ász című regényének. A pedagógusoknak nyújt segítséget Diener Klára és Kerecsényi László mun­kája, az „Ének-zene az óvodában”. A Zrínyi Kiadó megjelentette Priestley: Sötét város című művét és Zrínyi Mik­lós hadtudományi munkáit. Cigánydalok (Részletek a szerzőnek a közeljövőben Holdsarló címen, a Ba­bits Társaság kiadásában megjelenő cigány népköltési gyűjteményéből.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents