Tolna Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 230-256. szám)
1957-10-12 / 240. szám
2 TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 1957 október 12. „A népek nem akarnak a háború veszélyének légkörében élni" N. Sz. Hruscsov válaszai James Restonnak, a New York Times fiőmunkatársának kérdéseire James Reston, a New York Times diplomáciai főmunkatársa — mint már jelentettük — azzal a kéréssel fordult N. Sz. Hruscsovhoz, az SZKP központi bizottságának első titkárához, hogy fogadja őt. Hruscsov október 7-én fogadta Restont és beszélgetést folytatott vele. Az alábbiakban közöljük Reston kérdéseit és Hruscsov válaszait. A békés egymás mellett élés kérdése RESTON: Mi a véleménye önnek a békés egymás mellett élésről és ezen belül arról, ahogyan önök és mj az eszmék és az értesülések szabad cseréjét értelmezzük? HRUSCSOV: A mi álláspontunk jól ismeretes. Mi a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élését, a szocialista és a tőkés országok békés egymás mellett élését kívánjuk. Külpolitikánk legfőbb alapja a békeharc, mert nálunk nincsenek osztályok, amelyeknek érdekük idegen területek meghódítása és más népek leigázása, haszonszerzés a fegyverkezési versenyből. Nekünk szükségünk van a békére, hogy sikeresen építhessük a kommunizmust, hogy a szovjet társadalom minden tagja számára megteremthessük az anyagi javak bő ségét. Mi nem azért kívánjuk a békés egymás mellett ^lést, mert gyengék vagyunk s nem azért, mert félünk az imperialistáktól, hanem azért, mert egy új háború, olyan korszerű, halálos fegyverfajták birtokában, mint a termonukleáris bombák és az ezeket szállító eszközök, valamint az interkontinentális ballisztikai rakéta, sok-sok millió ember pusztulását, számos emberöltő munkájával létrehozott hatalmas anyagi értékek tönkretételét jelentené. Mi kommunisták vagyunk, a kommunista világnézet pedig a világ leg- emberszeretőbb eszmevilága. Az a véleményünk, hogy a legfőbb érték az ember és ezért nem sajnálunk sem miféle erőfeszítést, hogy elhárítsuk az emberiség felől egy új, az egész világra kiterjedő mészárlás veszélyét. Azt hiszem, hogy a tőkés hatalmaknak a Szovjetuniónál nem kevésbé érdekük a békés egymás mellett élés. A szocializmus világa és a tőkés világ között a társadalmi fejlődés objektív törvényeinek hatására természetesen vannak és lesznek is ellentétek. Ámde, ha az egész emberiség minden erejét öntudatosan az új háború megakadályozására fordítja, sikkor a szocializmus és a tőkés rendszer harca a békés verseny formáját öltheti, elsősorban a gazdasági verseny formáját, vagyis olyan versenyét, amely a békés termelés, az egész lakosság életszínvonalának emeléséért folyik. Ehhez ki kell küszöbölni a háború veszélyét, meg kell tiltani az atom- és hidrogénfegyvert, meg kell semmisíteni e fegyverkészle teket; lényegesen csökkenteni kell a hagyományos fegyverzetet, a fegiyve rés erőket és a katonai költségvetéseket, meg kell teremteni a bizalmat az államok között, el kell hárítani minden mesterséges akadályt a nemzetközi kereskedelem és a kulturális kapcsolatok fejlesztésének útjából, tiszteletben kell tartani más országok függetlenségét, és nem szabad beavat kozni azok belügyeibe. Ami pedig az eszmék és értesülések cseréjét illeti, az 'ilyen cserének éppen a fenti célokat — a népek kölcsönös megértését és barátságának erősödését — kell szolgálnia, és nem szabad arra irányulnia, hogy elhintse a bizalmatlanság és az ellenségeskedés mérges csíráit. Hruscsov rámutatott arra, hogy a Szovjetunió akár ma is kész olyan egyezményt aláírni Eisenhower elnökkel, amely mindkét félnek elfogadható és megfelel a világbéke érdé keinek. Az Egyesült Államok azonban erre nem hajlandó. Feltételei: ultimátumok. A Szovjetunió viszont szuverén szocialista ország. Hruscsov arra kérte ezután Restont, tolmácsolja országa közvéleményének, hogy a szovjet nép és állam békét akar, de csak egyenlő feltételekkel és nem fogadhat el semmilyen javaslatot, amely a Szovjetuniót hátrányos helyzetbe juttatja. Miért tartották titokban a mesterséges hold felbocsátását? — kérdezte Reston. — Azt hittem, megegyeztek abban, hogy ezt előre közük. — Ilyen egyezmény nincs — állapította meg Hruscsov. — Ha előre jeleztük volna a mesterséges hold felbocsátásának időpontját, akkor megint azzal vádoltak volna bennünket, hogy a tőkés országok népeire gya- korlandó lélektani hatás érdekében fecsegünk, hogy mi egyszerűen dicsekszünk. Milyen lesz a jövő? — Milyen események történtek Washington és Moszkva viszonyában, amióta Eisenhower elnök találkozott önnel a genfi értekezleten — kérdezte Reston. Hruscsov válaszában megállapította, hogy az 1955. évi genfi négyhatalmi kormányfői tanácskozás óta a nemzetközi helyzet az enyhülés irányába mutat. körök beleegyezésével — háborúra uszítják Törökországot. Megállapította: ha a nagyhatalmak ünnepélyesen lemondanának arról, hogy a Közel- és Közép-Keleten fegyveres erőket alkalmaznak, ez jelentős mértékben segítené a világnak e térségében a feszültség enyhülését. A leszerelés — Milyennek képzeli el ön a Szovjetuniót és az egész világot 40 esztendő múlva? — hangzott a következő kérdés. — Nehéz előre látni a történelem minden kitérőjét — mondta Hruscsov —, de a fejlődés általános fő irányvonaláról el lehet mondani, hogy a Szovjetunió világviszonylatban negyven évnél sokkal rövidebb idő alatt túlszárnyalhatja az egy lakosra jutó ipari és mezőgazdasági termelés tekintetében, az Egyesült Államokat, amennyiben az Egyesült Államok kapitalista úton fejlődik tovább. A világ négy évtizedes várható változásairól elmondotta Hruscsov, hogy ha a népeknek sikerül megfékezniük az agresszív erőket s a világ megszabadult a nukleáris háború veszedelmétől, akkor az emberiség a fejlődés minden területén hétmérföldes léptekkel halad majd előre abban az irányban ahogyan Marx, Engels és Lenin kifejtette. A Szovjetunió nemzetközi kapcsolatai Az amerikai tudósító ezután megkérdezte: nyugtalanságot okoz-e Hrus- csovnak a lengyelországi helyzet? — Lengyelország szuverén és független állam — szögezte le Hruscsov, majd kifejtette, hogy a lengyel kormány és a Lengyel Egyesült Munkáspárt határozott harcot vív azok eUen, akik meg akarják ingatni az ország demokratikus alapjait. „Mi bízunk Lengyelország dolgozó népében — mondotta —, amely a szocialista vívmányokról senki kedvéért nem mond le.1’ Reston következő kérdése kettős vonatkozású: Az egyik Németországra vonatkozik, a másik a Szovjetunió finnországi és ausztriai politikájára. Hruscsov a német kérdésre vonatkozólag kijelentette, hogy Hitler és Adenauer között nem sok a különbség koncepciójukat illetően. Adenauer szintén az erő álláspontján áU, s Nyugat-Németországban élénken tevékenykednek a volt náci tábornoA népek nem akarnak a háború veszélyének légkörében élni s ezért a kormányok — elsősorban a szovjet és az amerikai kormány — kötelesek lennének továbbfejleszteni ezt az irányzatot. Felsorolta azokat a fontos lépéseket, melyeket a Szovjetunió a nemzetközi feszültség további enyhítésének érdekében tett. A nyugati hatalmak azonban, sajnos, arra összpontosították erőfeszítéseiket, hogy aláássák a genfi szeUemet, akadályokat gördítsenek a nemzetközi feszültség további enyhítésének útjába. A NATO tanácsának ülésszaka alapvető fegyverfajtaként jelölte meg országainak számára a nukleáris fegy vereket s az Egyesült Államok megkezdte atomfegyverekkel felszerelt alakulatainak elhelyezését külföldi területeken. Utalt arra, hogy a nyugati hatalmak állásfoglalása többízben a világháború kirobbanásának veszélye elé állította a világot. Felsorolta az agresszív cselekményeket, amelyeket a nyugati hatalmak a Közel- és Közép- Keleten végrehajtottak. Elemezte azt a provokációs, fenyegető áradatot, megfélemlítő, zsaroló hadjáratot, amelyet a szíriai köztársaság ellen folytatnak. „Ez a példa — mondotta — újból meggyőz bennünket arról, hogy az imperialista erők készen állnak bármilyen hazugságra annak érdekében, hogy elérhessék hódító céljaikat.“ Hruscsov kifejtette, hasznos lenne, ha az amerikai szenátus megismerkedne azokkal az utasításokkal, melyeket Henderson kapott Dullestől közel- és középkeleti útjára. Ezeknek az utasításoknak értelmében ugyanis Törökországot háborúba akarják vinni Szíria ellen: ebből a Szíriából pedig a háború hatalmas csóvája lobbanhat lángra. — Mi mindent elkövetünk — mondotta —, hogy az események ne vezessenek háborúra — Érthető, hogy nem maradhatunk tétlenek, mert Törökország szomszédunk és hosszú, közös határa van velünk. Elmondotta Hruscsov, hogy míg a Szovjetunió inti a török kormányt elhamarkodott, kalandos lépésektől, a legharciasabb amerikai ural kodókörök — egyes angol és francia kérdése A leszerelésről elmondotta, hogy ez a kérdés a legfontosabb nemzetközi problémák egyike. A Szovjetunió következetesen törekszik a leszerelésre a nyugati hatalmak azonban nem mu tatnak törekvést sem erre, sem az atom- és hidrogénfegyver eltiltására. „Ha országaink és az összes nagyhatal mák megegyeznének a leszerelésben, ezt az egyszerű emberek roppant megelégedéssel fogadnák a Föld minden részében, mert ez megnyitná az utat az államok széleskörű együttműködéséhez, minden ország és nép tartós, békés egymás mellett éléséhez.” — mondotta. Reston ezután elmondotta, hogy az amerikai szenátus egyik tagja aki mindenkinél jobban ismeri Eisen- howert, kijelentette, hogy Eisenhower egyetlen dolgot kíván: megegyezésre jutni a Szovjetunióval. Ezért csodálkozik azon, amit Hruscsov mondott. Hruscsov rámutatott a tények meggyőző erejére Ha pedig az amerikai elnököt valóban ez az óhaj vezeti, akkor tegyen meg mindent a békét fenyegető bűnös kéz eltávolítására. Viszont Eisenhowernek tudnia keü mindenről, mert Dulles semmit sem tehet az ő beleegyezése nélkül. A Szovjetuniónak a Föld egyik részén sincsenek különleges érdekei, sem Szíriában, sem Egyiptomiban, sem az arab világban. A Szovjetuniónak mindene megvan, több, mint az arab országoknak. Ezen országok irányában ezért a Szovjetunió a bel- ügyekbe való be nem avatkozás elvére alapítja külpolitikáját. Reston következő kérdésére válaszolva Hruscsov kijelentette, hogy Szíriában nincs egyetlen szovjet katona sem, csak gazdasági küldöttség tartózkodik ott technikai szakértőkkel. A Szovjetunió valóban adott el fegyvert Szíriának, de vajon az Egyesült ÁUamok nem adott-e el fegyvert sok más országnak? Hruscsov kijelentette, hogy a Szov_ jetunió nem titkolja rokonszenvét a függetlenségükért harcoló népekkel és kész nekik segítséget nyújtani. A gyarmati rendszer összeomlóban van — állapította meg Hruscsov. — Az amerikai uralkodó körök meg akarják fékezni ezt a folyamatot. De az Egyesült Államok nem akar maga harcolni, mert ez túlságosan szembeszökő beavatkozás lenne. Ezért akar felhasználni más országokat- Ilyen szégyenteljes dolgok rejtőznék a „kommunista veszély” koholmánya mögött. Nasszert a Szovjetunió támogatja, holott nem kommunista s ő (Nasszer) sem akar a szovjet emberekből nacionalistát faragni. Ezt nevezik együttélésnek, a nemzeti szuverenitás tiszteletben tartásának és az egymás belügyeibe való be nem avatkozásnak. A tárgyalások útja az egyetlen út Reston következő kérdése a két ország (Szovjetunió, Egyesült Államok) tárgyalásainak lehetőségére vonatkozott. Hruscsov kifejtette hogy a nemzetközi problémák egyetlen megoldási útja a tárgyalások útja. valamennyi tárgyaló érdekeinek számításba vételével. A Szovjetunió ezt az utat választotta. Hruscsov ezután rátért a szovjet— amerikai viszonyra. Miért ne tudná az a két áüam elhárítani a háborút, amely a második világháború éveiben együtt harcolt? „Megtehetjük ezt és kötelességünk is megtenni” — mondotta Hruscsov. Az Egyesült Államokban viszont gyakran lehet eüentétes beszédeket hallani: egyrészt a béke biztosításáról beszélnek, másrészt a kéke eüen szónokolnak. Miért van szakadék az amerikai kormányvezetők és az események valóságos fejlődése között? A Szovjetunió állhatatosan törekszik a két ország viszonyának megjavítására. „Reméljük — mondotta Hruscsov, — hogy a közeljövőben kezdődő, az érintkezés fejlesztését célzó szovjet—amerikai tárgyalások építők lesznek.” Reston megköszönte Hruscsov türelmét a kérdések megválaszolásában és megkérdezte: 'kit bízott meg a Szovjetunió a küszöbönálló tárgyalások folytatására az Egyesült Államokkal a kölcsönös érintkezés kérdésében. „Amikor ön országaink szé- lesebbkörű együttműködéséről beszél — mondotta, — nyilván valamilyen konkrét programot, vagy technikai vitát ért alatta, amely a genfi értekezlethez hasonló újabb tanácskozást, vagy a Szovjetunió és az Egyesült ÁUamok legmagasabb szintű tanácskozását előzné meg.” Hruscsov kifejtette véleményét: a tárgyalások széleskörű alapon folyhatnának, de egyelőre szűkebb körre lesznek korlátozva. Hogy szovjet részről ki vezeti a tárgyalásokat, az az amerikai képviselők rangjától függ majd. A Szovjetunió hajlandó minden szinten tárgyalni, csak vezessenek oda ezek a tárgyalások, hogy az emberek nyugodtan alhassanak. Ehhez el kell ismerni a befejezett tényeket: a Szovjetunió létezik, mint szocialista állam, Kína létezik, mint szocialista állam és el kell ismerni a többi szocialista állam létét is. — Az a véleményünk ,hogy a vitás kérdéseket tárgyalások útján kell megoldani, háború nélkül. Ha ideig- óráig nem sikerül megegyezésre jutni valamilyen kérdésben, türelemmel keü lenni és fokozatosan kell törekedni a megoldásra. Úgy véljük, ha az Egyesült Államokban megvan a hajlandóság, akkor nincs olyan kérdés, amelyben ne egyezhetnénk meg, — mondotta Hruscsov. Washington és Moszkva viszonya kok. Ma azonban más időket élünk: Adenauer nem nőheti ki úgy magát, mint annak idején Hitler. Németország egyharmada szocialista állam, és Nyugat-Németország népe sem felejtette el a történelem véres tanulságát. Ami az olyan tőkés országok irányában folytatott szovjet politikát illeti, mint Finnország és Ausztria, ragy az olyan szocialista államok irá nyában, mint a Némpt Demokratikus Köztársaság és Magyarország, Hruscsov azt tanácsolta Restonnak, for- iuljon ezen országok vezetőihez, mert kérdéseire azok jobban tudnak válaszolni. Heston előző kérdését helyesbítve azt kérdezte, hogy milyen az említett 4 ország irányában a szovjet kormánypolitika. a: „Nincs mit csodálni azon, hogy a Szovjetunió Magyarországgal, a Német Demokratikus Köztársasággal fagy más szocialista állammal másképpen építi viszonyát, mint Finn- írszággal, Ausztriával vagy más tőkés országgal. A szocialista országokat érdek- és célközösség, szocialista testvéri szolidaritás köti össze. 5k mindig és mindenben testvérien segítik egymást, és mindig készek ’gymás támogatására. A magyar kormány felhívására válaszolva még az áldozatoktól sem riadtunk vissza. Megsegítettük Magyarország munkásosztályát és dolgozó parasztságát az ellenforradalom szétzúzásában, s a magyar lép szocialista vívmányainak meg- rédelmezésében, az imperialista reak- :ió támadásával szemben, amikor a izocializmus ellenségei el akarták kaparintani Magyarország dolgozóitól ezeket a vívmányokat, s most örömmel látjuk, hogy Magyarországon normális a fejlődés, erősödik a magyar szabad Amerika feltételei: ultimátumok Reston következő kérdésében rá- nem lesz-e túl hosszú idő, amíg az mutatott arra, hogy az Egyesült Álla- új emberek legalább olyan megegye- mokban két év múlva új vezető sze- zésre jutnak a Szovjetunióval, mint mélyiségek lesznek. Kérdezte, hogy amennyire Eisenhower elnök jutott?
