Tolna Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 230-256. szám)
1957-10-11 / 239. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957 október 11. Lenin üzenete... jÁ|iközben a kenyeret majszol- A íam, hosszú, nagy kerekeken guruló orosz katonai hadtáp szekerek döcögtek el mellettünk. A szekerek rakományát sátorlapokkal takarták le az eső elől. A lovakat vörösszalagos, cári katona gúnyát viselő nagybajúszos, muzsik kinézésű orosz katonák hajtották. Kegdtük unni a várakozást, beszélgettünk. A fából összetákolt lágerek közötti kopár térség zsongott a többezernyi hadifogoly beszédétől. Egyszer azonban váratlanul mindenki elhallgatott. Minden szem az emelvény felé fordult, én is arra néz tem. Az emelvényen egy szélesarcú, bőrkabátos, matrózsapkát viselő, vöröskarszalagos férfi állt, s orosz nyelven mennydörögte. — Elvtársak! A hadifogolygyűlést megnyitom. — Nem igen emlékszem már arra, hogy mit mondott még ezenkívül, csak a hangja mennydörgő, erős férfi hangja ragadt meg az emlékezetemben. Utána egy szemüveges német beszélt, aki a katona ruhájára bő orosz bekecset húzott. S végül egy lányosarcú, fiatal, vékony, magyar katona lépett a lőszeres ládákból összetákolt emelvényre. Kopott, elrongyolódott, kissé bő gyalogsági köpenyén, vörösszínű kokárda volt. ^ mikor beszélt, kissé előrehajolt, s a beszéde után ítélve Szabolcs megyeinek képzeltem. Szavait még most, 40 év után is megőriztem emlékezetembe^. Ahogy ott a késő őszi csatakos sárban álltam, nem éreztem a fázást. Minden idegszálammal az egyszerű, kopott katonát figyeltem, aki azt mondta. — Elvtársak, hadifogoly testvéreim! Örömhírt közlök veletek, Lenin üzenetét. Lenin megszünteti a hadifogoly táborokat és minden hadifogolynak azt üzeni, hogy fegyvert ad neki, ha harcolni akar az orosz munkások és parasztok oldalán az urak ellen. Lenin azt akarja, hogy ne harcoljon többé tetves lövészárkokban, orosz magyar ellen, német orosz ellen. Lenin azt akarja, hogy az oroszok is, a németek is, a magyarok is, mind a népet szipolyozó földe,surak, bankárok, gyárosok ellen fogjanak fegyvert, mert ezek a herék, a népek igazi ellenségei, s amíg ezeknek a hatalmát el nem sö pörjük, addig nem lesz emberi jólét, és szabadság a földön... A tompa fásultság, reménytelenség, közönyösség, szavakkal megmagyarázhatatlan tudat alatti izgatottság, amely évekig kísért utamon, egyszeriben feloldódott bennem. Most már tudtam, hogy érdemes élni, megtaláltam életem célját és értelmét. — Lenin ... Lenin... Lenin győzelemre vezet az urak elleni harcban, Leninben bízhatok, akár az édesapámban. — Zakatolt a lázas gondolat agyamban s gondolatai mat Molnár Feri zavarta meg, aki karon ragadott, s miközben kezével a hatalmas szekerek felé bökött, azt mondtai. — Gyere, kérünk mi is fegyvert Sándorkám, hogy harcolhassunk a pohosok ellen... (Haypál) A dombóvári K ISZ-fiatalók elvállalták a Szigeterdő rendezését A Dombóvári KISZ szervezetek nagy fába akarják, vágni fejszéjüket — majdnem a szó szoros értelmében véve. Van ugyanis Dombóvárnak egy nyolc holdas parkja, a Szigeterdő. Jelenlegi képe valóságos dzsungel, ebből akarnak kellemes, barátságos pihenő szórakozóhelyet varázsolni maguknak a dombóvári fiatalok. Még 1946-ban született meg egy terv a Szigeterdő rendezésére, de ez nem valósult meg. Az ezt követő években is többször szóbakerült a Szigeterdő rendezése, a tanácsnak azonban nem volt pénze ennek megvalósítására, maradt minden, a régiben. sőt, rosszabbodott a helyzet, mert számos faóriás a kivágás sorsára jutott. Nemrégiben elhatározták a dombóvári fiatalok, hogy a maguk erejéből megvalósítják a Szigeterdő rendezését. A bokrok nagy részéi; kivágják, a park területét füvesítik, sétauta- kát készítenek, virágoskerteket, azon kívül felépítenek egy pavilont, amelyet különböző szórakozási célokra használnak majd. Hogy milyen nagy munkát vállaltak magukra a fiatalok, elég annyi, hogy a nyolc holdnyi terület nagy részét úgy kell felásni, azonkívül a pavilont is maguk a fiatalok építik fel. A munkához még az ősz folyamán hozzálátnak és a jövő őszre fejezik be. Amennyiben dombóvári fiatalok valóraváltják ezt az elhatározást, nagyon szép szórakozó és pihenőhelyet varázsolnak a mostani dzsungelból. Szemfüles emberek? lányoknak—asszonyoknak KOZMETIKA Szépítőszerek az éléskamrában Ha az éléskamrába raktározott zépítőszerekről akarok beszélni, semmiesetre sem az illatszertárak neonfényes kirakatait díszítő arckrém, púder és illatkölteményekre gondolok, amelyeket igazán nem az éléskamrában szoktak tárolni, sőt ezúttal nem is azokról óhajtok említést tenni, amelyeknek a fogyasztása tényleg hozzájárul a nő szépségének a konzerválásához, amilyenek a gyümölcsök, zöldfőzelékek, általában a bő vitamintartalmú ételek. Ezúttal azokkal az egyébként élelmiszereknek használt anyagokkal akarok röviden foglalkozni, amelyeket az arcbőr szépítésére külsőleg lehet felhasználni, s amelyeknek azon tulajdonságuk mellett, hogy hasznosak az arcbőrre, nem megvetendő azon előnyük sem, hogy mindenki által hozzáférhetőek. Nem csupán az a kozmetikai szer használ, amelyiknek elegáns csomagolása hívja fel a figyelmet — hanem például az egyszerű tej sokszor többet használ az arcbőrnek, mint a legkiabá- lóbban reklámozott toalettvíz. Amikor árt a kútvíz az érzékeny, száraz arcbőrnek, a forralt tejjel kitűnő hatást tudunk elérni, ha ezt háromszorennyi vízhez keverjük. A citromlevet kéz- és arcfehérítésre lehet felhasználni, de ha kölnivel keverve mosdóvízhez tesszük, a túlságos verejték és faggyúkiválasztásos arcbőrnek használunk vele s a bőr vérkeringése is élénkül ilyenkor. Nagyon sokan szokták arcukat tojásfehérjével bedörzsölni, amely összehúzza a kitágult pórusokat és felüdíti a bőrt. A mayonéz-t ismerik a hölgyek a szakácskönyvből — engedjék meg, hogy én most az úgynevezett „mayonéz mosdással” ismertes sem meg önöket. Ez egyúttal válasz is egy bonyhádi kartársnő kérésére. Ez a mosdás a túlérzékeny bőr tisztogatására igen előnyös és úgy történik, hogy mindkét kezet jól beolajozzuk friss növényi olajjal, azután egyik ujjunkkal kevés tojássárgáját tenyerünkre téve az olajjal jól összedörzsöljük, majd az arcot végigsímít- juk vele. A kezünkön keletkezett emulsio a leszedett piszoktól megszűr kül lassan-lassan és kevés vízzel le- cldható. A tej, citrom, tojás, étolaj tehát nem csupán elsőrendű élelmiszer, hanem hatásos kozmetikai szerré is válik a szépségüket megtartani óhajtó hölgyek kezében. Dr Fábián VASÁRNAPI EBÉD TÜDÖTÁSKALEVES Hozzávalók: a leves tésztájához: 10 dkg liszt, 1 tojás, 15 dkg sertésvagy borjútüdő, 3 dkg zsír, hagyma, 1 tojás, bors, zöldpetrezselyem. A tüdőt pár percre forró vízbe tesszük, vízből kivéve szétvágjuk, az eres részektől megtisztítjuk, ledaráljuk, vagy deszkán jól megaprózzuk és hagymás zsírban, fedő alatt, puhára pároljuk. Ha zsírjára lesül, tűzről levesszük és forrón egy kis tojással elkeverjük. Közben a liszttel, egy tojással nagyon vékony levestésztát készítünk, a rendesnél valamivel lágyabbra, kettébe hajtva. A tüdővagdalékból diónyi halmokat rakunk rá sorjában, a lekvárosdere- lyéhez hasonlóan. Ugyanúgy hajtjuk össze és vágjuk ki, mint a öerelyét. A tésztát zöldséglevesbe, vagy csontlevesbe főzzük. HAGYMÁS ROSTÉLYOSSZELET Hozzávalók: 4 szelet rostélyos, 5 dkg zsír, 1 jó fej hagyma, pirospaprika. A szép szelet rostélyosokat megsózzuk és a forró zsírban mindkét oldalát pirosra sütjük. A hagymát szeletekre vágva a húsnak a zsírjában megfonnyasztjuk, adunk hozzá kevés pirospaprikát, vízzel felöntjük és fedő alatt puhára pároljuk. Ha zsírja lesült, tálaljuk. Úgy is készíthetjük, hogy a hagymát akkor adjuk a húshoz, ha már puhára pároltuk és rózsaszínűre sütjük. Ilyenkor a hagyma a pecsenye levétől nem puhul meg. Negyedekbe vágott és sós vízben főtt burgonyát adunk hozzá. Ugyanezt készíthetjük, ha nincs rostélyosunk, felsál szeletből is. HÓVIRÁG PUDING Hozzávalók: 1 csomag hóvirág kétszersült, 1 liter tej, 2 egész tojás, 15 dkg cukor, 1 csomag vaniliacukor, 1 kanál liszt, 1/2 dl rum. A kétszersülteket egy mély tálban sorbarakjuk. Mindegyik szeletet egy kanál rummal meglocsoljuk. A többi anyagból vaniliamártást készítünk, melegen ráöntjük a kétszersült szeletekre és egy-két órát állni hagyjuk. Elkészítési ideje pár perc. Ebédhez már reggel összeállíthatjuk. Hasonló gyorsasággal készíthetünk babapiskótát vanilia- krémmel összerakva. Gyermekeknek, betegeknek, könnyű diétánál igen alkalmas. G YERMEKEKTSEK Az aranykacsa D átaapátiban él Csomortányi Sándor elvtárs. Hetvenhat küzdelmes év áll mögötte. Aki a halkszavú, beteges, idős embert nézi, nem is gondolja, hogy 40 évvel ezelőtt ott harcolt a világot rengető nagy szocialista forradalomban. A forradalom híre a messzi Ázsiában a taskenti hadifogolytáborban érte Csomortányi Sándort. Küzdelmes, harcos életének egy részletét eleveníti fel, amikor beszélgetünk. * Amikor a forradalom híre a taskenti hadifogoly táborba is eljutott, őreink közül azok, akiknek „vaj volt a fején”, riadtan menekültek a felelősségrevonás elől. Akik meg emberségesek voltak hozzánk, ottmaradtak, vörös kokárdát tűztek a sapkájuk mellé és együtt éltették velünk a forradalmat, amely szabad ságot hozott hadifogolynak, katonának, munkásnak, parasztnak egyaránt. Az első hadifogoly gyűlést közösen tartottuk a német és osztrák hadifoglyokkal. Legtöbben mi magyarok voltunk a táborban. Hideg eső szitált az ólomszürke égből. Kopott katonaköpenyem gallérját feltűrve, s kezeimet a köpeny zsebébe sülyesztve álltam a tömegben. A szívemben már napok óta valami különös, szavakkal nehezen kifejezhető nyugtalanság bujkált. Éreztem, hogy valami új, valami hatalmas, eddig senki által nem ismert nagy esemény van kialakulóban. Molnár Feri, akivel együtt kerültem hadifogságba, s aki a legjobb barátom volt, előszedett a zsebéből e;gy darab fekete árpakenyeret, kettétörte, majd az egyik darabot felém nyújtva, csak ennyit mondott. — Egyél pajtás. I pártéle! hírei a tamási járásban A tamási járásban is készülnek a pártszervezetek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának méltó megünneplésére. A nagy ünnep tiszteletére szerte a járásban pártnapokat tartanak, aholi méltatják a Nagy Október jelentőségét. Október 15-én Pincehelyen, Nagykónyiban és Szakályban. 16-án Iregszemcsén és Regölyben, 17-én Ozorán, Tamásiban és Nagyszoko- lyon, 18-án pedig Magyarkesziben rendezik meg az ünnepi pártnapokat. * Magyarkeszin a kedden megtartott párt vezetőségi ülésen a többi között a kultúrotthon és a KISZ szervezet helyiségének létesítésének lehetőségeiről tárgyalt a pártvezetőség. i Csak a történet hiteles, a személyek s a vállalatok neve nem. Sok múlik a számlázó embereken. Mert mi is lenne például most a Tökmagfuvarozó Vállalattal (TÖFU) ha nem lennének jó számlázóik. De vannak. A fuvarlevelet úgy állítják ki, hogy azon csak nagyon szemfüles ember tud eligazodni. Tökmagóniában eredményesen tevékenykedett már évek hosszú sora óta a Tökmagfuvarozó Vállalat. S bosszankodtak ezen a többi vállalatok. Csak egyedül a szállító vállalat tudta tervét teljesíteni, de a többi vállalat a Tökmaghéjgyűjtő (TÖTŰ!) a Tökmagolajfinomító (TÖFI) és a Tökmagtermeltető (TÖTETÖ) nem. Minden pénzüket a fuvaroztatásra fizették el. Végül a TÖTÖ vezetője’ kisütötte: kell egy olyan embert találni, aki ellenőrzi a fuvarleveleket és az esetleges „téves” bejegyzéseket észreveszi. Megfizetik ezt a munkát. „Lehet arról is szó, hogy 20 százalékot fizetünk a kihozott hiba után” — mondták tárgyalásaikon. Megindult a keresés, de nem találtak erre alkalmas embert. Mint a mesében is lenni szokott, egyszercsak megjelenik a királyfi. Ilyen királyfi szerepét játszotta és még most is játssza Balambér Ákos és József, akik létrehozták a Tökmag fuvaroztatók Megvédésére Alakult Fuvar és Menetlevél Ellenőrző Magánirodát. Majd felkeresték levélben a TÖTÖ, a TÖFI és a TÖTETÖ vállalatok igazgatóit és felajánlották szolgálataikat. ígéretet tettek, hogy ók kihúzzák a bajból a fenti vállalatokat és biztosítják, hogy sokezer forintot, mint „téves” bejegyzést pontos precizitással kimutatnak és azt a TÖFU-tól mind be lehet hajtani. Ezért a munkáért „szerény” 20 százalék illetményt kértek. Beleegyeztek a vállalatok igazgatói. Külön hordárt állítottak munkába, akinek csak az volt a dolga, hogy a fuvar és menetleveleket a TÖKMEG 1-hez szállítsa. A TÖKME- GT megalapítói és egyben munkásai Balambér Ákos és József éjt nappallá téve dolgoztak, hogy megmentsék a. vállalatokat. Meg is mentettek a TÖTÖ vállalatnak 149 000 forintot, a TÖFI-nek 40 000 forintot. A TöOktóber 6-án 100 főből álló kiránduló csoport látogatott el Harkányba, Siklósra és Pécsre. A kirándulók, akik között 50 pedagógus volt, megtekintették a siklósi várat, Harkány fürdőt, majd Pécs nevezetességeit. Este a színházban Madách: „Az ember tragédiája“ című színművet nézték meg. A kirándulást a Pedagógus Szakszervezet és a Járási Kultúrház szervezte meg. TETŐ-nél pedig harmincezer forint jogtalan számlázást mutattak ki. Megindult a vita és a tárgyalás a TÖFU-val. A TÖFU vezetői jónak látták nem sokat akadékoskodni, inkább fizettek, igaz, nem a teljes összeget, mert ugyebár lehet, hogy a számlázó is tévedett, de lehet, hogy a TÖKMEGI lelkes alkalmazottai is. így egyeztek meg abban, hogy csak az 50 százalékot fizeti a TÖFU a vállalatoknak. Mindez meg is történt, vagy éppen e percben dönt Tökmagónia Legfelsőbb Döntőbizot- sága a rosszúl számlázott fuvarok különbözetének kifizetéséről. De ami a legfontosabb, a TÖKMEGI zseb- revágta a kialkudott hasznot, több tizezer forintot, és újabb munka vállalására adta be igényét. A Járási Kultúrház villanyberendezését 12 000 forintos költséggel kor szerűsítik a közeljövőben. A korszerűsített berendezés megfelel a modern előadás nyújtotta követelményeknek. A Járási Kultúrház színjátszó csoportja az „Egerek és emberek’* című színmű bemutatására készül. A darab bemutató előadását előreláthatólag november végén rendezik meg. II. A vendégek ijedten pillantottak egymásra. Mi lesz most? A magyarok Mátyásra néztek, de ő nyugodtan falazott tovább, mintha mi sem történt volna. A burkuskirály meg csak toldta, foldta; fejébe szállt a borital, s becsmérelni kezdte a vendéglátó gazdát. Nó, ezt már Mátyás se nyelhette le. Válaszolnia kellett, márcsak a ház becsületéért is. Hirtelen jó ötlete támadt. Most teszlek csúffá, burkus — kuncogott magában —, a tatai mulatságot még megemlegeted! Hirtelen hozzáfordult: — Nálunk egy mondás járja: egy burkuskatonát még egy magyar kacsa is megelőz! Nó, egyéb se kellett a burkuski- rálynak! Nyomban lóra ültette cifra katonáit, s kihívóan tekintett Mátyásra. ő meg elébe tartotta az aranykacsát, s így szólt: — Ez a madár előbb ott lesz az ószőnyi vadásziaknál, mint király uram cifra daliái! — S még hozzátette: — Ezer tallért adok annak, aki megelőzi. Azzal az arannyal teli erszényét odadobta a hoppmesterének. A burkuskirály meglepetve pillantott az aranymadárra. De aztán csak Mátyás kezébe csapott annak jeléül, hogy áll a fogadás. Mielőtt a tóra eresztették volna a kacsát, a vendég király rákötött a nyakára egy lila szalagai. Nem akarta, hogy megcsalják. Elkezdődött a hajrá! Még negyedóra ütésbe se telt, s már ott rúgták a port Ószőny főutcáján. A vadászlak előtt aztán majdhogy sóbálvánnyá nem váltak! A kertajtóban már várta őket a vadász, s a tenyerén tartotta a felpántlikázott aranykacsát. Azt, amelyiket Mátyás a tóra eresztett! Megelőzte a híres burkus daliákat! A vendég lenyelte a szégyent, és soha többé nem firtatta, hogy ki a gyorsabb! Még aznap este szedte sátorfáját, s nagy sértődötten hazarobogott. Egyszer hívei Mátyást jókedvében találták, s addig kérlelték, amíg elárulta a tatai kastély titkát. Egy régi, római vízvezető csatorna kötötte össze a tatai tavat az ószőnyi vadászlak kertjével. A ciszternában rohanó sebes patak repítette az aranykacsát a vadásziakhoz, ahol már a szőnyi vadász várta. A király, ha Tatán járt, nemegyszer versenyzett még híres kacsával, nemegyszer megesett, hogy megelőzte! Hiszen Mátyás egyike volt az akkori idők legjobb lovasának! Vége A bonyhádi kultúrház hirei
