Tolna Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 230-256. szám)
1957-10-11 / 239. szám
1957 »ktuber 11. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 As önköltség csökkentéséért dolgosnak a somúncgyári kommunisták MEGYÉNK IPARÄNAK egyik fellegvára Bonyhád. Az ellenforradalmi támadás itt is súlyos károkat okozott, különösen az emberek fejében. Erre egyik példa, hogy a Bonyhádi Zománcművekben még az ellen- forradalom leverése után is sokszor ellenséges feliratok voltak a falakon. Az MSZMP helyi szervezete azonban igyekezett e nehézségeken úrrá lenni. Fáradhatatlanul szervezték, erősítették szervezetüket, tisztázták a zavaros nézeteket, eredményesen tévé kenykedtek a tömegkapcsolatuk növelésére. A siker állomásai: a pártszervezet megalakulása, a vörös csillag a községben elsőnek a gyár bejárata fölé visszakerült, s a párttagok száma az év eleinek mintegy ötszörösére növekedett. Végül, de nem utolsó sorban a párt belső ügyeinek intézése és az ellenforradalmi leleplezések mellett, a termelés segítésében is élénken, hajtóerőként vettek részt. S mert a párt, a nép igazát hirdették, a többség csatlakozott hozzájuk. A siker egyik kétségtelen eredményes állomása, hogy például a harmadik negyedévi tervet is a gyár dől-' gozói 103.2 százalékra teljesítették. EDDIG AZ ELMÚLT HÓNAPOK mérlege... A továbbiakra is választ kapok, amint Pap Károly elvtárssal, a pártszervezet titkárával beszélgetek. Igyekszünk, a pártszervezet részéről is — mondja — olyan utakat, módokat felkutatni, amely előre viszi a munkákat. A végső cél a 6.3 százalékos önköltségi terv teljesítésének elérése. Minden reményünk megvan rá — mondja Pap elvtárs —, hogy ezt elérhetjük, s akkor dolgozóink részére egy havi fizetésnek megfelelő nyereségrészesedés biztosítva lesz. Ezt megismerve értesültem a párt- szervezet egy új kezdeményezéséről. Eddig a párttagság egészének aktivizálása terén voltak hiányosságok. Főként ott, hogy a vezetőség eddig csak egy-egy feladatnál mozgósította őket, s nem volt folyamatos a megbízatásuk. Ezen úgy segített a párt- szervezet, hogy a vezetőségen belül az egyes reszortfelelősök mellé a párttagokat beosztotta. így nemcsak havonta egyszer, taggyűlések alkalmával számolhatnak be végzett munkájukról a párttagok, s nemcsak akkor kaphatnak új feladatokat, hanem bármelyik nap az egyes munkaterületek követelményei szerint is. A PÄRTTAGSÄG AKTIVITÁSÁNAK növelése a termelési feladatok megoldásánál is gyümölcsöző lehet. — Éppen ezt akarjuk elérni a párttagság folyamatos munkába állításával is — mondja Pap elvtárs. Nyilvánvaló, hogy a munka, a termelés jobban megy, ha minden egyes dolgozó tudja, miért dolgozik, s ha többet, jobbat, olcsóbban állít elő, mit nyerhet vele, A pártszervezet a szakszervezettel, a vállalat vezetőségével karöltve kidolgozta a tájékoztatást az 1957. évi nyereségrészesedésről és feltételeiről. Ezt röpgyűléseken ismertetik az üzemben, s a párttagok külön is apróra megismerik, hogy felvilágosító munkájukban fel tudják használni. A tájékoztatás feltünteti például egy táblázaton, hogy ha egy százalékos önköltségcsökkentést érnek el az 247 000 forint többletet jelent, s ebből a dolgozóknak kifizethető rész 136 000 forint. Eddig már 4 százalékos eredményt mutathatnak fel, amely a részesedésként kiosztható Hogyan tehetnék jövedelmezőbbé gazdaságukat a sárpilisi Szabadság Tsz tagjai? 13. hónapi fizetés több mint felét, 16.4 napi összeget fedezi. Az ismertetés megjelöli a nyereségrészesedést csökkentő tényezőket is, mint a munkafegyelem megsértése, stb. De a növelő tényezőket is, mint hogy milyen eredményt kell elérni a Kiváló dolgozói címek elnyeréséért. A MUNKÁBÓL kiöregedett dolgozókra is gondoltak. A tájékoztatás ismerteti, hogy azok a nyugdíjasok, akik régi dolgozói voltak a gyárnak, szintén részesedhetnek juta lomban, ha az üzem, az egyhavi nyereségrészesedést eléri. Ez természetesen nem a kiosztható részt, hanem a fennmaradót terheli. S mi ebben a munkában a párt- szervezet további feladata? — kérdezem búcsúzóul Pap elvtárstól. — Az igazság az, hogy mindezeket általánosságban ismerik az üzemben, de részletesen nem tudják az emelő és rontó tényezőket, ezeket ismertetik nap mint nap a párt és szakszervezet aktivistái. (i—e) A lakosság megelégedésére alkalmazza a bátaszéki tanács az új államigazgatási eljárási törvényt Október elején lépett hatályba az államigazgatási eljárás szabályzásáról szóló 4. számú törvény, amely pótolja az eddigi rendelkezések hiányosságait és tág teret biztosít a lakosság panaszainak, bejelentéseinek. A bátaszéki tanács dolgozói két napon át tárgyalták és tanulmányozták az új törvényt, s október 1-től kezdve maguk is ennek alapján dolgoznak. A törvény az eddigiektől eltérően jóval nagyobb felelősséget ró a tanácsra, a dolgozók mégis szívesen fogadták, mert ugyanakkor nagy lehetőséget ad arra is, hogy a dolgozók panaszait, ügyes-bajos dolgait minél gyorsabban elintézhessék. Az új törvény alapján került sor a több, mint 5 hónap óta elfekvő 60 akta, főleg lakásügyek elintézésére, amelyekkel kapcsolatban a régi rendelkezések hosszadalmas eljárást írtak elő. — A jelenlegi rendelkezések értelmében a 10. számú törvény kivételével figyelembe kell venni a tanácsnak az olyan panaszokat és bejelentéseket, amelyeknek beadása annakidején az adott rendeletek nem ismerése miatt kikéstek a határidőből. Az új törvény más szempontból is megkönnyíti a lakosság ügyeinek intézését. Bátaszék nemzetiségi község, amelynek sok német anyanyelvű lakosa van. A törvény kimondja, hogy mindenki anyanyelvén adhatja elő panaszát. így került sor az elmúlt napokban az első német anyanyelvű panaszfelvételre , amikor Klibert Andrásáé anyanyelvén, németül mondta el a tanács előtt panaszát. A korábbi rendelkezések szerint a fakivágási engedélyt csak hosszas kérvényezés után adta meg a járási tanács, ugyanis a fakivágási ügyekben a községi tanács nem intézkedhetett még abban az esetben sem, ha azt indokoltnak látta. Évenként többszáz ilyen akta vándorolt Bátaszékről Szekszárdra. Az új eljárás értelmében már a tanács adja k; közvetlenül a bejelentés után az engedélyt. Az új törvény számos, egyéb rendelkezéseivel együtt a bátaszéki dolgozók nagy tetszésével találkozott, s a tanács jól, közmegelégedésre alkalmazza az új államigazgatási eljárás szabályait. POZSONYI IGNÁCNÉ Néhány pohár bor Jpiatal varsádi asszony sír a koporsó mellett és ott van három gyerek is. Közülük a legkisebbik jóformán még nem is tudja, hogy mi történt, hogy most már örökre nincs apuka. A legnagyobbik már értelmesebb, ő sír az anyukával együtt. A Varsádi Gépállomáson —a halott munkahelyén — kitűzték a fekete lobogót. Elkísérik utolsó útjára munkatársai, barátai. rokonai is a halottat. Megkapja, amit végtiszteletként adni lehet, de ez nem változtat semmit a lényegen: György Ferenc egy fiatal özvegyet és három apróságot hagyott vxaga után. A koporsói felirat mutatja, hogy még alig múlt 30 éves. Tehát maga is fiatal volt. Az emberek ilyenkor még tele vannak vágyak, kai, tervekkel, mert hiszen még előttük az élet java része. Talán nem is kellene minderről beszélni, hiszen még nagyon frissen hantolt a sír és a bánatos özvegynek csak fokozza fájdalmait az em- lékezés, mert hiszen György Ferenc nem volt beteg ember, akinek már évek óta készülnek a halálára. — Egészséges és ereje teljében lévő ember volt és egy váratlan napon nem tért vissza a munkából, hanem halálhírét hozták. Az ilyen haláleset pedig megkétszerezi — ha lehet ezt íoy mondani — a hozzátartozók bánatát. többi ember okulása miatt kell erről az esetről beszélni. Szomorú, hogy ilyen példát kell „érvként" felhasználni, jobb lenne, ha mindenki értene a puszta szóból de sajnos ... György Ferenc baleset áldozata lett. Fát akart szállítani a Miszla- Bikád puszta melletti Pogány völgyből. A fát egy olyan helyről kellett lehozni a völgybe ,ahol a lejtő megközelíti a 20 fokot s ráadásul még út sincs, csak füves legelő. A szakemberek azt mondják, hogy aki teljesen tisztán gondolkodik, az Zetor- ral és pótkocsival el sem indul ilyen helyre, mert látja a veszélyt. György Ferenc azonban, mini később kimutatták, előtte szeszt fogyasztott. A szesz pedig „bátrabbá", vagyis felelőtlenebbé teszi az embereket, — csak ezzel magyarázható, hogy ilyen veszélyes lejtőn akart megpakolt pótkocsival lejönni. A pótkocsi meglökte a motort, a vezető megijedt, elvesztette lélekjelenlétét, megcsúsztak a kerekek a nedves füvön, majd pedig felborult a motor — magasaid temetve a vezetőjét is A gépállomási vezetők nem győznek eleget beszélni a szabályos köz. lekedésről, és nem győzik eléggé tiltani vezetés közben az italfogyasztást. De a járművezetők, ha megisznak egy pohár bort, azt mondják: Mit dumálnak nekünk állandóan — úgyis mi felelünk a balesetért. Ha árokba szaladok, legfeljebb megfizetem a motor javítási költségeit... pe itt nemcsak arról van szó, hogy ki fizeti meg a javítási költségeket. György Ferenc, ha életben marad, bizonyára szívesen megfizeti a 2000 forintot, mert a motoron mindössze ilyen értékű a kár — de ő nem maradt életben A fő veszély tehát itt nem állami tulajdont — azt is — fenyegeti, hanem magát az embert, a György Ferenc- cet, akit esténként várt otthon a felesége és a három családja. S ezt nem érti meg sok ember. — György Ferenc sem értette meg. Még fél éve sincs, hogy ittasság miatt eljárást indított ellene a közlekedési rendőrség, de nem használt neki a figyelmeztetés, inkább feláldozta saját magát. Miért volt erre szükség? Senki nem küldte oda, ahova ment. Kizárólag a saját belátásán múlott. hogy rámenjen-e erre a veszélyes lejtőre, de saját belátását már a bor is befolyásolta ... Ezen a gépállomáson elég gyakoriak az ittas vezetők, hiába a sok szép szó és a sok fegyelmi. S ki tudja, hogy mikor ki mivel fizeti meg a „tandíjat’’. Bizonyára lesz olyan, akinek évekig semmi baja sem történik, de mi a biztosíték arra, hogy néhány pohár „bátorító” után nem jár úgy, mint György Ferenc. Jfele már nem lehet vitatkozni, rajta már nem lehet segíteni semmivel, ezért „vitatkozunk” azokkal, akiknél még nem késő... BODA FERENC A sárpilisi Szabadság Tsz-nek olyan adottságai vannak a nagyüzemi gazdálkodásra, mint amilyennel csak kevés tsz rendelkezik a megyében. Nemrégiben megkapta a termelőszövetkezet azt a pusztát, ahol a közelmúltban a sárpilisi gépállomás volt. Megfelelő istállók, raktárak, műhelyek állnak a szövetkezet rendelkezésére. A 422 holdon elterülő gazdaság is — mint szokták mon dani — a konyha ajtóban van. A puszta kellős közepén víziszámyas nevelésére alkalmas tó van, körülötte pedig legelő és néhány száz méterre a gyümölcsös terül el. Sajnos, ezek a lehetőségek koránt sincsenek kihasználva. Bár ebben az évben megközelíti az 50 forintot az egy munkaegység értéke, elégedettek is a tagok. De mégsem megnyugtató. A jó sárközi fekete föld, a legjobb időjárás mellett is, cserbe hagyhatja gazdáit. Jelenleg a szövetkezetben 13 holdra jut egy számosállat. Ez nagyon kevés. Azt jelenti, hogy 10 évenként tudják csak trágyázni a földet, holott legalább négy évenként kellene. Szarvasmarha pedig annyira kevés van, hogy mindössze négy tehén jut 100 hold földre. Pedig az lenne az ideális, ha 10 tehén jutna 100 holdra. Helyes lepne, ha a szövetkezet a november 1-én kezdődő gazdasági évben legalább 10 tehenet állítana be, emellett 10 köztenyésztésre alkalmatlan, célhitelből vásárolt szarvasmarhát hizlalna. Ebből kettős hasznot tehetnének zsebre. Egyrészt azért, mert a szarvasmarhahizlalás kifizetődő, másrészt pedig lesz trágya, amire nagy szüksége van a szövetkezet föld jeinek. Amikor ezt felvetettük a tsz tagok, ők hallani sem akarnak róla, mondván: a sok állatnak, sok takarmány kell, s akkor keveset tudnak osztani. Kevés a munkaerő is, s ha a növény- termelésből elvesznek valakit, akkor ott is akadozik a munka. Ez az érv nagyon szegényes. Az igaz, hogy az árpát, ami termett, úgy elosztották, hogy maradt is, nem is. A 985 mázsából 420-at munkaegységre osztottak ki, 355 mázsát leadtak adóba. Mindössze 205 mázsa maradt, amiből fedezik a vetőmagot, tartalékolnak valamit és takarmányozzák újig az állatokat. Ha már így történt, legalább a mintegy 10 vagon kukorica termést ne osszák ki munkaegységre, hanem használják fej marhák és sertések hizlalására. így jobban járnak. S hogy mennyire nem állja meg a helyét egyes tsz tagoknak az az állítása, hogy az álattenyésztés nem kifizetődő, azt éppen saját példájukkal ’•ehet megcáfolni. Amíg a jelenlegi nagyon kevés állat eddig 95.547 forintot jövedelmezett a tsz-nek, addig a növénytermelés, amire olyan nagy súlyt fektettek, alig többet, 161174 forintot hozott a közösbe. Javasoltuk a tsz-nek azt is, hogy tenyésszenek víziszárnyasokat, főleg kacsát és libát. Azt mondták, ez nem jó. A baromfiak megdöglenek, nincs aki gondozza őket. Ez sem így áll. A helyzet ugyanis az, hogy 500 libát tartanak jelenleg is a pusztán a háztáji gazdaságban és a csodák csodájára, egyiknek sincs semmi baja, sőt nagyon kifizetődő tartani, mert nyilván máskép nem is tartanák őket. Ami pedig a gondozást illeti, azzal kapcsolatban azt szeretnénk csak mondani, hogy van elég idős tsz-tag, akik a növénytermelésben nem teljes értékű munkaerők, viszont a baromfigondozást nagyszerűen el tudnák látni. Szeretnénk még szóvátenni, hogy a sárpilisi Szabadság Tsz-ben a közszellem is hagy maga után kívánnivalókat. De megvan a mód arra, hogy e tekintetben a közgyűlés intézkedő jen. Helyes lenne még, ha a vezetőség megváltoztatná a pillangósvetésr«; vonatkozó tervet. A tervezett 20 hold lucerna helyett a tavasszal jóval többet, legalább mégegyszerannyit vetnének. • Erre a mód megvan, mert lucernamag termett a szövetkezetben annyi, hogy még el is adnak belőle. S a pillangós vetésterület növelése biztos alapot teremtene az állattenyésztés fejlesztésének, másrészt pedig segítene a tsz-nek a vetésforgó helyes kialakításában is. Az a meggyőződésünk, hogy a sárpilisi Szabadság Tsz-ből rövid időn belül lehet jól jövedelmező, belterjes gazdaságot kialakítani. Mi itt a cikkben felvetettünk néhány gondolatot, amelyek — ha azokat a vezetőség javaslatára a közgyűlés jóváhagyja, a jövedelmezőséget elősegítik, Persze felsorolt lehetőségeken kívül még nagyon sok olyan tényező, illetve lehetőség áll a sárpilisi Szabadság Tsz rendelkezésére, amelyeket ki lehetne használni. Persze a termelőszövetkezet tagjainak szuverén joguk eldönteni ,hogy hogyan gazdálkodnak. Az, hogy az elkövetkező esztendőben emelkedik-e a jövedelmük vagy sem, az teljes egészében a sárpilisi Szabadság Tsz vezetőségén és tagságának gazdálkodásán múlik. Molnár Lászlóné— Eigner György Jutalomosztás a gépállomásokon Már hírt adtunk arról, hogy a tavaszi és nyári kampánymunkák során kitűnt traktorosok között pénzjutalmakat osztanak ki. Most sorra- került a jó munkát végzett gépállomások vezetőinek meg jutalmazása is. Négy gépállomásnak, a teveli, a varsádi, az iregszemcséi és a tamási gépállomásnak a vezetői kaptak jutalmat. Legtöbbet 1100 forintot, Sebestyén István, a varsádi gépállomás igazgatója kapta a jó munkája elisme réséül. jsö&VtOl' Szekszárdi Mártirok-tere 15-17
