Tolna Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 230-256. szám)

1957-10-09 / 237. szám

1957 október 9.

TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG

5

János bácsi is ott volt...

HÍREK

j£iss János elvtárs 62 esztendős.

S bizony nem múlt el felette sem nyomtalanul az idő. Haja fehér, mint a hó, homlokán mély barázdákat szántott az élet. Dombóváron ismeri őt a falu apraja-nagyja. Sőt Tamásiban, Pincehelyen és Ozorán is jól emlékeznek még rá a kortársak, akikkel együtt dolgozott az illegális kommunista pártban. S ilyenkor, mikor közeleg az évforduló, sokszor és sok helyen szóba kerül a neve.

„A János bácsi? Az egy igazi bolsi. Résztvett a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban is“ — hallottam Tóth Kálmántól, a Kommunista Ifjúsági Szervezet dombóvári vezetőjétől.

Igen, János bácsi is ott volt. Ott volt Oroszországban azokban az örökké emlékezetes történelmi időkben, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom idején. S most, mikor közeleg a nagy esemény 40. évfordulója. János bácsi rendezgeti emlékeit és mesél.

— 1916. augusztus 19. Rekkenő hőség volt. Az I. világháború tüze söpört Európában. Ezen a napon töb- bedmagammal, mint magyar hadapród őrmester a galíciai fronton hadifogságba estem. Nyugat-Ukrajnába vittek, itt egy nagy textilgyárban dolgoztam és később a Troiez- koszovokba (jelenleg Kjáhta) lágerbe kerültem. Itt nem dolgoztunk, vártunk, rábíztuk magunkat a sorsra. S itt már helyzetünk napról napra elviselhetetlenebb lett. S aztán egyszer jött a hír.

„1917 októbertől 1918 január—februárig a szovjet forradalom kiterjedt az eeész országra. A szovjet hatalom elterjedése az óriási ország egész területén olyan gyors ütembe ment végbe, hogy Lenin ezt a szovjet hatalom diadalmenetének nevezte “ (Tdézet a Szovjetunió Kommunista ÍRolsevik) Pártjának Története VII. fejezetéből.)

JHLV< ekkor szöktünk meg. Mert már láttuk, hogy a környéken mozgolódnak, minden jel arra mutatott hogy nagy dolgok vannak kialakulóban. 1918 februárban mintegy 150 maeyar hadifogollyal együtt jelentkeztünk a Vörös Hadseregbe. Bevettek bennünket. Ekkor kezdtem szervezni az internacionalisták helyi csooortiát. amelynek a kezdettől fogva vezetője lettem. Harcokba nem igen vetettek be bennünket. Inkább csak rendfenntartók voltunk Szibériá ben. Itt teljes egészében a magyarokból alakult internacionalisták tartották fenn a rendet. Japán és amerikai újságok úgy is írták mindig abban az időben, hogy a szibériai magyar rezsim. .. Sokszor olvastuk akkor a nyugati újságok első oldalán a nagybetűs címeket; „a szibériai magyar bolsevik rezsim megbukott.’1 De, hát ez nem volt igaz. A szibériai paraszt velünk, ma avar internacionalistákkal együtt harcolt a végső győzelemig. S

a forradalom győzött... Sokat tudnék mesélni, mert sok kockázattal járó megbízatást kaptunk, partizánokkal dolgoztunk együtt. Apró kis cédulákon vittük a hírt és az utasítást egyik szervezettől a másikhoz. S mikor elfogtak bennünket a fehérek, akkor a cédulákat lenyeltük, hogy senki ne tudjon meg semmit a vörösök támadásairól. Ajaj... nehéz idők voltak ezek, de mindig büszkén és örömmel gondolok vissza — meséli el a történetet Kiss János elvtárs.

J£iss János elvtárs életének története eseményekben gazdag. Vele kapcsolatban sok mindent, sok apró epizódot lehetne leírni, annyit, hogy megtelne vele egy könyv. Mert a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után, mikor 1920. decemberében hazajött Magyarországra, nem vonult nyugalomba. Az ott szerzett tapasztalatokkal, a három hónapos pártiskolán kapott elméleti tudással (Kiss János elvtárs ugyanis 1919-ben Moszkvában résztvett egy 3 hónapos pártiskolán) folytatta a harcot tovább itthon Magyarországon, a magyar burzsoázia ellen. 1925-ben mint az illegális KMP egyik tagja Tamásiban volt. (Ezekben az években itt volt az illegális kommuKevés az olyan történelmi emlék, hagyomány, amely annyira elevenen élne az emberek között, mint Vörösmarty Mihály emléke Bonyhádon. — Szinte mindenki, legöregebbtől a leg- fiatalabbig tudja ki volt Vörösmarty, milyen emlékek fűződnek nevéhez Bonyhádon és közvetlen környékén Az emberek tudatában élők mellett számos kézzel fogható jele is van az emlékezésnek ,annak, hogy megbecsülik a nagy költő emlékét.

Az általános iskolát Vörösmarty Mihályról nevezték el ,a fiú diákotthon szintén a költő nevét viseli. A diákotthon előcsarnokában egy Vörösmarty mellszobrot találni, a plébánia falán márványtábla őrzi emlékét és róla/ nevezték el a járási kultúr- házat.

A diákotthon minden évben ünnepélyesen megemlékezik névadójáról. A költő születésének évfordulóján a diákok megkoszorúzzák az emléktáblát, hol valamelyik iskola, hol a TTIT' esetleg a járási kultúrház rendez ismeretterjesztő előadást, ahol Vörösmarty életét ,munkásságát ismertetik, méltatják.

A bonyhádi öregek még azt is tudni vélik, természetesen ők is nagyapáiktól hallották ,hogy Vörösmarty gyakran látogatta a cikói öregtemplomot. Mindenki tud róla valamit, a gyerekek iskolásmódon, pontosan az életrajzát, idéznek verseiből, az öregek inkább anekdotaszerűen mondanak róla egyet s mást.

nista párt Tolna megyei központja, melynek Miklós István ozorai kommunista volt a vezetője.) 1935-ben Kiss János elvtárs a párt megbízásából Pozsonyba ment, ahonnét Fischer Gyula pozsonyi nyomdásztól pártirodalmat és egyéb okmányokat kapott, amit visszahozott Magyarországra. A Horthy-csendőrség többször letartóztatta.

1930-ban el is ítélték, s hivatalától megfosztották. De ő nem ingott meg soha..;

jyjost. mikor a világ haladó gondolkodású emberei a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának a megünneplésére készülnek, János bácsi is készül. A Dombóvári Kommunista Ifjúsági Szervezet ugyanis arra kérte meg, hogy a fiataloknak mesélje el november 7-én, mit látott és mit tapasz talt 1916—1920-ig Oroszországban.

Boldogan vállaltam ezt a szíves kérést. Örömmel mesélek el a fiataloknak mindent. Ezen keresztül is hadd lássák, milyen áldozatot hoztak az orosz bolsevikok, az orosz munkások és parasztok azért, hogy a világon mindenütt megnyissák az utat az elnyomott emberek szabadságához — mondotta befejezésül Kiss elvtárs.

Molnár Lászlóné

Csak éppen arról a Bonyhád-bör- zsönyi házról feledkezik meg mindenki, ahol Vörösmarty hosszabb ideig lakott. A ház majdnem romokban hever, raktárnak használja a helybeli termelőszövetkezet. Nem is ezen a házon van az emléktábla, amely az épületet a költő lakóhelyéül tünteti fel, hanem egy másikon- A történészek szerint azonban nem az emléktáblával megjelölt épületben lakott Vörösmarty Mihály, hanem amelyet raktárnak használnak. Bizonyosan csak azért állítják egyesek ennek az ellenkezőjét, mert maguk is szégyenlik annak az épületnek állapotát, amely népünk egyik legnagyobb költőjének szolgált hosszabb ideig lakóhelyül.

Nem először esik szó a Bonyhád- börzsönyi Vörösmarty házról s félő, hogy nem is utoljára. Nem egyszer tervet is készítettek már az épület rendbehozatalára, ezzel kapcsolatban különböző vállalások hangzottak el, azonban minden maradt a régiben. Nem valószínű ,hogy túlságosan nagy költséget igényelne az épület megmentése az enyészettől nélkülözni tudná a termelőszövetkezet is, hiszen raktár céljaira el lehet képzelni alkalmasabb épületet, s ha egyszer már rendbehoznák ,akkor a bonyhádi és környékbeli irodalmárok és diákok gondoskodnának arról, hogy volt lakóházában egy kis múzeumot rendezzenek be, amely még maradandóbb emléket állít a költőnek.

Még mindig raktár van a Bonyhád-birzsiinyi Vörösmarty házban

Régi gárda

Néme.tkér kiesik egy kicsit a főútvonalak menetirányából, talán ezért is ritkábbak itt a központi vendégek. mint azokban a községekben, amelyek a közvetlenül nagy forgalmú főútvonalak mellett épültek, talán ezért látogattunk mi is ide ritkábban, mint a könnyebben megközelíthető községekbe.

A sárra szokták azt mondani, hogy vendégmarasztaló, mert majd le húzza az ember cipőjéről a talpat, mi vendégmarasztaló porral találkoztunk Németkéren. A puha homokban kétújjnyira merült a cipőnk, amint az erdészház felé igyekeztünk — úgv mondták — ott lelhetők éppen a község kulturális szaktekintélyei, a pedagógusok. Volt időnk útközben arra gondolni, hogy vajon milyen lehet itt a sár ősszel, vagy tavasszal, amikor napokig esik az eső. s arról beszélgetni, hogy így látszatra milyen unalmas egy falu. Mert bár Szekszárd sem nvúit kimeríthetetlen szórakozási lehetőséget — mégis európai színvonalú város — jegyezte meg mellettem lépdelő barátom —,

új siker előtt

de Németkér és általában a községek gyengén állnak szórakozási lehetőséggel. Tudják, ismerik a falvak lakosságának e hiányérzetét azok a vállalkozó szellemű emberek is, akik néha megjelennek egy-egy faluban, mint fővárosi művészek és hirdetik nagysikerű műsorukat, s amikor a közönség előtt a kultúrházban felgördül a függöny, nem iát mást, mint ócska, vásári bóvlit, művésziet- len, a minimális színvonalat is nélkülöző előadást. Erről beszélgettünk, s közben odaértünk az erdészházhoz, ahol valóban megtaláltuk azt, akit kerestünk: Orova Jánost, a községi kultúrcsoport rendezőjét, a község kulturális életének egyik irányítóját. Tőle tudtuk meg, hogy a községi kul- tűrcsoport — amiről azt is elmondhatjuk, hogy előadásaival nagy elismerést szerzett magának a környékén, még a Fejér megyei községekben is — most Miljutyin: Szibériai rapszódia című operettiét tanulja. Megtudtuk, hogy a bemutatót már az ejmúlt év telére tervezték, de az ellenforradalmi események inegakasz

tották munkájukat, s így csak most tudják majd előadni. Mint megtudtuk, az együttes törzsgárdája már 6— 8 éve állandóan szerepel a színjátszó csoportban, s ő mint rendező még most is biztosan számíthat rájuk egy- egy új darab szereposztásakor.

— Milyen darabok szerepeltek eddig műsorukon?

— „A nagymama“, „Virágzik az orgona“ „Annuska”, Viharos alkonyat“, „Ludas Matyi“, „Noszty fiú esete Tóth Marival”, „Cigánybáró“, „Leányvásár“, „Kőszívű ember fiai“, „Lili bárónő“. Az egy felvonásosok- ról nem is beszélve.

A Szibériai rapszódia bemutatását november 7-re tervezik, szeretnének ezen az estén élményt jelentő jó szórakozást nyújtani a község lakos- l ságának. Még meg kell említeni azt is, hogy a főszerepeket Orova János ! és Vaszkó Eszter alakítják. Az elő- i adásra készülés zenei részét Gombos Györgyné tanárnő irányítja, a díszle- | teket pedig — amelyek minden bi- j zennval tetszeni fognak maid a kö- i zönségnek — Staub Ferenc festi.

b. g.

— Mesedélutánt rendez havonta egyszer a Paksi Járási Kultúrház az óvodások és az általános iskola alsó tagozatának tanulói részére. A mesedélutánokat minden alkalommal film vetítés egészíti ki.

— Kovács József 27 éves bölcskei lakos az iregszemcsei gazdaság öltözőjében Szántó Ferenc kabátjából ellopta annak óráját. A tolvaj ellen a rendőrség megindította az eljárást.

— A tolnai szimfonikus zenekar minden héten rendszeren tart próbát. Jelenleg a Víg özvegy c. operett zenekíséretére készülnek. de még november hónap folyamán egy önálló hangversenyre kerül sor. A kultúrotthon nemrég egy pianinót vásárolt a szimfonikus zenekar részére.

— Fellendülés állt be a leveli sport kör munkájában. A községben eddig pangó sportélet helyett most több szakosztály alakult és az egyesület munkájába bekapcsolódtak a helybeli szakemberek.

— Nagy sikerrel mutatták be október 8-án két előadásban — mindkét alkalommal telt ház mellett — a Szekszárdi Városi Kultúrházban; Huszka: Lili bárónő című operettjét.

— A község legelőterületét több mint kétszeresére növelte a bonyhádi községi tanács. Eddig egynegyed, most fél kát. hold legelő jut egy szarvasmarhára. Ezzel nagyban elősegítik a bonyhádi állattenyésztés fellendülését.

Szekszárd vízellátási gondjairól

A SZEKSZÁRDI EMBER már hozzászokott, hogy egyszerűen megnyomja a vízcsap fogantyúját, megtelik kannája vízzel és nem kell „régi módon” tekergetni a kút kerekét — noha igen sok udvarban még ezek a „régi“ kerekes kutak is megtalálhatók, mint valami múzeális emlék. Hozzátehetjük azt is, hogy gyorsan megszokták ezt a szekszárdiak, mert vajon ki ne szokná meg gyorsan a jót. De néha nem ilyen egyszeri"! ám a vízszerzés Szekszárdon. Előfordul — különösen nyáron, hogy hiába nyomják azt a bizonyos fogantyút — a víz nem folyik, vagy csak olyan lassan, hogy kín várni, míg megtelik a vödör. Máskor pedig elszíneződött, úgynevezett „rozsdás víz“ folyik, noha nem ártalmas a fogyasztónak, mégsem használják.

Tehát néha nem is olyan kényelmes a vízszerzés Szekszárdon, mint azt az ember gondolná. Éppen ezért elmentünk oda, ahonnét „folyik“ és ahonnét néha „nem folyik” a víz Szekszárd város lakói számára — felkerestük a Víz- és Csatornaművet s tájékoztatást kértünk víz-ügyben.

KÖRÜLBELÜL 30 ÉVE építették a szekszárdi víztároló medencét és akkoriban kezdték kiépíteni a csatornarendszert. Abban az időben még nem is volt semmi probléma a kapacitással, mert sokkal kisebb volt a város és kevesebb vizet fogyasztott, mint ma. A város azonban túlnőtt a vízmű kapacitásán és egyre kisebb lehetőség van arra, hogy biztosítani tudják a város maximális szükségletét. A fő probléma az, hogy kicsi a kútak teljesítőképessége s ráadásul a vágóhídi kútat le is kellett kapcsolni fertőzöttsége miatt. A vízszívó berendezés sem megfelelő már a megnövekedett követelményeknek. A gépeknél ugyanis bármikor előfordulhat valami üzemzavar és ilyenkor nincs lehetőség arra, hogy egyszerűen csak átkapcsoljanak egy másik gépegységre, hanem hosszadalmas szerelési munkálatokat kell folytatni, hogy a tartalékgéppel tudják szívatni a vizet.

A VÄLLALAT nagy erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy folyamatos legyen a vízellátás és a szükségletekhez képest lehetőleg minél jobban tudják növelni a csatornákba áramló vízmennyiséget. Igyekeznek a szivattyúházakat korszerűsíteni és lehetőleg megelőzni minden üzemzavart. De nagyon kellene mindenekelőtt egy új kút, amely használatával átmenetileg jelentősen javítani lehetne a város vízellátását. Ehhez azonban már pénz, beruházás kellene. A vízmű vezetői szerint pedig egyes illetékes szervek nem foglalkoznak úgy a vízellátás kérdéseivel. ahogyan azzal a szükségessége miatt kellene — ezért ütközik nagy nehézségekbe egy új kút fúrása is.

A vállalat vezetői nagy távolabbi tervekkel, elgondolásokkal is foglalkoznak. Szükséges is a jövővel már most foglalkozni, mert a város rohamosan fejlődik, új városrész épült és épül a jövőben, és az ivóvízellátás szervesen hozzátartozik a mindennapi élethez. Ezért nyilván nem csak átmeneti megoldásokkal kell foglalkozni, hanem olyanokkal is, amelyek hosszú évtizedekre megoldanák a vízellátás problémáit.

AZ EGYIK ELGONDOLÁS szerint a több kilométerre lévő Sötétvölgyből vezetnék ide csatornákon a vizet, mivel ott, több adat szerint, igen bővizű kútat tudnának fúrni. Természetesen ehhez is nagyon sok pénz kellene. Egy másik elgondolás szerint a Duna vizét használnák fel a város ellátására. Ehhez természetesen egy nagy vízmüvet kellene építeni, mert hiszen a Duna vizét nem lehet csak úgy. minden további nélküli bevezetni az ivóvíz csatornahálózatba. Ez költségesebb megoldás lenne, mint az előző, de ugyanakkor biztonságosabb, mert a kútaknál előfordulhat, hogy bizonyos idő múlva kiapad a vízér és csökken a kapacitás, de a Dunánál ilyen veszély egyelőre nem áll fenn.

Természetesen igen sok pénz kell mindegyik elgondolás megvalósításához és nem lehet azt állítani, hogy egyik is megvalósul záros határidőn belül. A vállalat vezetői minden esetre foglalkoznak ilyen távolabbi tervekkel és majd a kutatások eldöntik, hogy melyik a hasznosabb s akkor majd igyekeznek kiharcolni annak a kivitelezését is, hogy a város lakóinak ne legyenek időközönként vízgondjaik.

Szekszárd Mártirok-tere 15-17