Tolna Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 230-256. szám)
1957-10-09 / 237. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957 október 9. * Szerkesztették a Bonyhádi Állami Perczel Mór Közgazdasági Technikum tanulói. Az iskolai szerkesztőbizottság vezetője RUMBUS ILONA. A Bonyhádi Állami Perczel Mór Közgazdasági Technikum tanulói vagyunk. Hosszabb szünet után — majdnem egy esztendő múlott el — lépünk újra a Tolna megyei Népújság olvasói elé. Köszönjük a szerkesztőségnek, hogy biztosította számunkra — és biztosítja a továbbiakban is rendszeresen — írásaink megjelenését. Tudjuk, hogy ezek az írások nem irodalmi remekművek. Nem is az a, rendeltetésük. De tudjuk azt is, hogy a mi életünk — iskolánk élete — egy rész, egy csepp a nagy Egészből, országunk életéből, s így része megyénk életének is. Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy írásainkaf megyei újságunk olvasói érdeklődéssel és szeretettel fogadják. edves Zsuzsa! Legutóbbi leveledben írtad, hogy iskolátok nagyszabású kiránduláson vett részt. Mi tagadás, kicsit irigyeltelek! Egy hetes kirándulás, méghozzá év elején! Az iskolában el is meséltem a lányoknak, s akkor tudtam meg, hogy mi is megyünk kirándulni. Persze, nem egy hétre, mint Ti, csak egy napra. Nem írom le a készülődést és az elindulást a zsúfolt buszon, hiszen ez nálatok -is így történt. Útközben csak egyetlen említésreméltó esemény ért bennünket, még pedig az, hogy kidurrant az autóbusz kereke. Mi, bentülők nagyon megijedtünk, pedig tudódj hogy a diák csak félni szokott, megijedni ritkán. Mindenki kiszállt, míg a vezető szerelt, majd folytattuk útunkat Siklós felé. Megérkezve, nekünk „öregeknek” már eléggé unalmas volt a vár, siettünk volna a képkiállítást megnézni, ha minduntalan ránk nem ripakodik egy orrhangú hölgy. A kiállítás anyaga mindnyájunknak nagyon tetszett. Engem különösen két Benczúr kép fogott meg. Az egyik címe: „Férfi arckép”. A másik „önarckép”. Ez vörös krétarajz. Volt ott még egy, ami nagyon tetszett, a festőjét elfelejtettem. A kép címe: „Tájkép alakokkal”, bár szerintem találóbb cím lenne: ,,Jön a vihpr”. A képnek pompás fény-árnyék hatása van. A vár megnézése után a játszótérre mentünk, hintázás közben gyorsan telt az idő, s indultunk Harkány felé. Mire delet harangoztak, már bent lubickoltunk a jó meleg vízben. Szarvas Piri nagy pirospettyes labdát hozott, amit élvezettel dobáltunk egymásnak. Már tavaly is megpróbáltuk, hogy milyen jó a medence korlátján csúszkálni. Most is ezt akartuk, de nem lehetett, mert pont a középső korlátnál öreg nénikék üldögéltek. Markács Juci odasompolygotf és lecsúszott. A nénik nevettek. Na, gondoltuk, nincs itt hiba. s mind odamentünk és elkezdtünk csúszkálni. Mikor már nagyon spricceltünk, a nénikék szépen odább mentek. De, sajnos, a délután javarésze már eltelt, s mj még Pécsre is el akartunk jutni. Gyors öltözködés. , Ahogy közeledtünk Pécshez egyre hűvösebb lett az idő. Itt-ott már eső is szemerkélt. Mire beértünk Pécsre, egészen beborult. De akkor még nem eseti komolyan. Itt eloszlott a társaság. Mi moziba mentünk, a „Csodacsatárt” néztük meg. Csak a fél 9-es előadásra kaptunk jegyet. Mit csináljunk addig? Még csak 7 óra volt. Persze mindenki arra szavazott, hogy menjünk sétálni. El is indultunk. Már jó messze voltunk, amikor elkezdett zuhogni az eső, de mintha dézsából öntötték volna. A moziba csak pótszéket kaptunk, s a pécsi pótszékek rettenetesek. De ez még mind hagyján, ha a film érdekes! Azonban a 1Hm unalmas volt. Sokan már majdnem elaludtunk, örültünk, amikor vége volt. A bonyhádi állomásnál a többiek már vártak ránk. Egész hazáig énekeltünk, nagyon jó volt a hangulat és mindenki elégedett volt. Ma láttam az iskolában, hogy már el is készültek a fényképek, amelyeket a kiránduláson készítettünk. Majd küldök Neked ,is, hogy gondolatban Te is velünk legyél. Jó? Addig is sokszor csókollak: Újra együtt as osstály Elmúlt a nyár — vége az aranyszabadságnak. Szeptember 2-án kitárta az iskola kapuit, és beözönlött rajta a zsibongó diákhad. Úgy éreztük magunkat, mint aki egy hosszabb út után újra hazaér. A kedves megnyitó ünnepély után jókedvvel vonultunk osztályainkba. Mi, másodikosok a hagyományos II. osztályos teremben kaptunk helyet. Amikor átléptem ezt a 'küszöböt, önkéntelenül az jutott eszembe: „A mi osztályunk mindenben az első" — igen, elsők voltunk a múlt évben, elsőnek kell lennünk ebben az iskolaévben is — a II. osztályban is! Csillogó szemmel, jókedvvel, boldog izgalommal foglaltuk el az osztályfőnökünk által kijelölt helyeinket, s bár figyelmesen hallgattuk utasításait, mégis alig vártuk, hogy egy mással beszélgethessünk. Kacagva ölelgettük egymást, két hónap hosszú idő — egyik másik lány úgy megnőtt, meghízott, egész nagylány lett. És jött a mese. „Képzel jétek hol jártam, mit láttam, milyen ruhát kaptam, milyen jó könyvet olvastam, stb.“ Vége, hossza nem volt a mesének. Alig tudtunk elválni, már minden osztály elcsendesedett, csak mi, a II. osztály nem tudtunk hazamenni. Me. sélés után jöttek a tervezgetések. Miénk lesz az első bál. Jaj, de jó lesz és kézilabdázni, kosarazni is megyünk. És a tanulás, igen a tanulásban is mi leszünk újra az elsők. Bertalan Ilona IL US II. o. t. így láttam... Ragyogó, verőfényes augusztusi vasárnapra virradtunk. Bepillantva iskolánk udvarára, meglepődve láttunk ott néhány teljesen ismeretlen arcot. Kik ezek? Uj tanárok? Mi készül itt? Elárulom. Öregdiák találkozó. Az öt évvel ezelőtt érettségizett diákok tértek vissza egykori iskolájukba emlékezni, öt év telt el azóta, hogy vége a szép diákéletnek. S ők kint küzdenek a nagy viharban. Már nem áll mögöttük az iskola, már nem kell tanulniok, ők már pénzt keresnek, ők a boldog „szabadok”. És mégis, ha megkérdezzük őket: „Milyen érzés függetlennek lenni, dolgozni?” — azt a választ kapjuk: „Iskolába járni és gondtalan diákéletet élni, az az igazi boldogság!” Bennünket meglep ez a válasz — még nem értjük meg. De vessünk csak egy pillantást a diáktalálkozóra. Délelőtt fél 12-re megérkezett az igazgató és volt osztályfőnökük Simon Imréné. Velük együtt járták be régi tantermeiket, meghatott arccal, könnyes szemmel simogatták a padokat, melyek egykor harcos társaik voltak. Újra kis diákok lettek, kiknek egyetlen gondjuk, megúszni a felelést. Majd következett a meglepetés. szép új kultúrtermünk, hatalmas lemezjátszónkkal. modern kis színpadunkkal, melyet az öregdiákok még nem ismertek. Itt az igazgató úr néhány meleg szóval üdvözölte őket, majd a diákok képviseletében én szavaltam. Ezután az öregdiákok végiglapozták a szép és Ízléses kiállítású fényképalbumokat, amelyekből iskolánk elmúlt öt évének élete tükröződött feléjük. Képekben láthatták itt az iskola két nagysikerű rendezvényét. Csiky Gergely „Inevenélők” és ..Kaviár” című darabiainak eey-egy jelenetét. Az öregdiákok nagy tetszéssel fogadták az öt utolsó év eredményeit, s alaposan megéhezve elsétáltak a Béke étterembe a közös ebédre. Kedves Öregdiákok! Iskolánk kapuja mindig szeretettel tária ki szárnyait előttetek. Térjetek vissza mindig az ősi „skolába”, mely embert nevelt belőletek. Térjetek vissza, s a régi meleg otthon örömet, feledést ad majd. mert: „Bár zord a harc, de megéri a világ Ha az ember az marad ami volt: Nemes, küzdő, szabadlelkü diák!” Faragó Ágnes IV. o. t. Emlékek a balatonalmádi KISZ táboroxásról Nagy öröm ért a tanév végén: az iskola engem küldött el a balatonalmádi KISZ táborba, ahová az ország minden részéről jöttek a középiskolás tanulók, hogy tizenhárom napot szórakozással és tanulással töltsenek el. Június harmincadikán reggel indultam Bcnyhádról és délben már Almádiban voltam Az ottlévö diákok és táborvezetők nagy szeretettel fogadtak. Az első nap ismerkedéssel, fekhelyek elkészítésével és a csoport- beosztással telt el. A 100—110 tanulót három csoportra osztották megyék szerint. Még aznap megkaptuk a napirendet. Minden reggel hétkor volt ébresztő. Utána mosakodás, tábori szemle. Nyolckor sorakozó, zászló- felvonás és a napirend kihirdetése, utána pedig zárt sorokban reggelizni mentünk. Reggeli után általában egy-két órás előadást tartott a táborvezetőség egyik tagja. Az előadások különböző tárgykörüek voltak: „Világnézet, forradalom-ellenforradalom, gyermekpara- lizis, a KISZ feladata általában, a középiskolai KISZ feladata, öltözködés, tánc és szerelem” stb. Ebéd után fürdés, szabad foglalkozás volt. Négy-öt órakor ismét megkezdődött a munka. Ilyenkor vagy önképzőkörre, vagy kulturfoglalkozásra, egy héten kétszer sportfoglalkozásra mentünk. Én a társadalomtudományi önképzőkörben vettem részt. Kulturfoglalkozásokon táncokat, de főleg népdalokat és mozgalmi dalokat tanultunk. Sportfoglalkozáson három csoportban különböző sportágakban dolgoztunk. Az egyik csoport atlétizált, a másik röplabdázott, a harmadik szertornán illetve talajtornán vett részt. A .sportfoglalkozásokon belül tartották meg a tábori olimpiát. A győztesek jutalomban részesültek. A táborozás folyamán két tábortűzön vettünk részt. A nyitó tábortűz, amely harmadik nap este volt, nagyon jól sikerült. Az egyes csoportok szavalatokkal, énekkel és kisebb jelenetekkel vettek részt. A második tábortüzet az utolsó előtti nap tartottuk meg, itt főleg énekeltünk és kisebb történeteket meséltünk. A tizenhárom nap alatt kétszer vettünk részt egy-egy napos kiránduláson. Hajóval mentünk Tihanyba és Badacsonyba. Éjjel két-kétórás váltással éjjeliőrök vigyáztak a tábor nyugalmára. Én is voltam éjjeliőr egyszer 10-12-ig. Igen izgalmas volt a sötétben zseblámpával menni és figyelni az imbolygó fákat és bokrokat. Haip Adél II. o. t. II SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Szóvá tesszük ... Olvastam a Népújság cikkét, amely leleplezi a kereskedelem vám szedőit. Ebből azt látjuk, hogy az újság foglalkozik, a dolgozók panaszaival. Az elmúlt hetekben tüzelőt vásároltunk a bonyhádi TÜZÉP telepen. Közösen rendeltük meg a tüzelőt özv. Csillag Jánosnéval és Kőlesz Istvánnál. A szén és a fa árát azonnal ki is fizettük Nem panaszkodhatunk, a TÜZÉP hamarosan leszállította a rendelést, azonban gyanúsan kevésnek találtuk a szenet. Kőlesz Pista bácsi meg is jegyezte: „No, bizony, ha ezt kétfelé mérjük, nem sok jut egynek- egynek.” így határoztuk el, szétmá- zsáljuk a tüzelőt. A kocsis erősen kifogásolta a szénmérést, s azt javasolta, helyesebb lesz, ha vödörrel mérjük szét, mert úgy gyorsabban megy. Ennek ellenére mi kihoztuk a mázsát és úgy mértük szét a tüzelőt. A 10 mázsa szénből 786 kilogramm, a 2 mázsa fából pedig 187 kilogramm lett. A másik 10 mázsa szénszállítmányból pedig, amit később hoztak 106 kilogramm hiányzott. Ezek után természetesen megtagadtuk a fuvardíj kifizetését és panasszal fordultunk a telep vezetőjéhez, aki azzal védekezett, hogy a mázsa valószínűleg elakadhatott és ezért mért rosszul, de legyünk nyugodtak mert a hiányzó szenet megfogjuk kapni az utolsó kilóig. Ez válóban meg is történt, mi pedig azért írtuk me9 panaszunkat, mert úgy gondoljuk, nem mindenkinek van módjában utánméré- seket végezni, s ha gyakran akad a bonyhádi TÜZÉP telep mázsája, sok dolgozó károsodhat meg. BÖTE JÁNOSNÉ Bonyhád Egy fiatal lakásgondja A Sárközi Állami Gazdaságban dolgozom, mint traktoros. 1956-ban nősültem, s azóta minden hónapban lakásért könyörgök a gazdaság vezetőségének. Amióta megnősültem, anyósoméknál lakunk egyszoba konyhás, kamrás lakásban. Elég szűkösen tudunk csak elférni, mert a két család hat tagból áll. Amyóso- mék hárman vannak, mi is, sőt, most már a negyedik családtagot várjuk. A gazdaságban most felszabadult egy kétszöba-konyhás, kamrás lakás ,de úgy hallottuk, hogy ezt sem kaphatjuk meg, mert másnak szánták. Kértem a párt, üzemi bizottság és az igazgató segítségét, azonban Ígéreten kívül egyebet nem kaptam. Jó lanine ,ha nálunk a sárközi gazdaságban is nemcsak ígérgetnének hanem orvosolnák is a fiatalok lakáspanaszait. IFJ. MOLNÁR JÓZSEF Sárközi Állami Gazdaság Több segítséget várnak a cukorgyártól Zomba községben nehezen megy a cukorrépa szerződéskötés, annak ellenére, hogy községünk évről-évre sok cukrot fogyaszt, s ugyanakkor igen keveset termel bár földjeink alkalmasak a cukorrépa termelésére. Az egyéni parasztok azt hangoztatják — és ebben igazuk van, — hogy nem szerződtek a tszcs-k sem, pedig nekik egybefüggő, jóerőben lévő földterületeik vannak. Ezekről a problémákról beszéltek az I. típusú termelőszövetkezetek elnökei. — Tudjuk, hogy fontos a cukorrépa termelése — mondotta Fülöp István, a Petőfi Tszcs elnöke. — Kötünk is szerződést, de egyedül a tagság nevében nem dönthetek. A közeli napokban összehívjuk a taggyűlést, de azt már előre megmondhatom, hogy tagonként 400— 500 öl cukorrépa termelésére szerződünk. Az Uj Barázda Tszcs elnöke, Domokos Lőrinc elnök arról a sérelemről beszélt, amely a Kaposvári Cukorgyár részéről érte a tszcs-t. A gyár 1373 forintot követel a tszcs- től. Annakidején késve küldték a védekező szereket, a „Matador”-t és az „Agritox”-ot, így nem tudták felhasználni. Jelenleg is becsoma- gőlva% érintetlenül fekszik a raktárban. Már többízben írtak a gyárnak, hogy visszaküldik a fel nem használt védekezőszereket, a követelést pedig írják le számlájukról. Mindez- ideig a gyár válaszra sem méltatta a tszcs-tagők panaszát. Újvári István, a Kossuth Tszcs elnöke azt kifogásolta, hogy a cukorgyár megbízottjai csak a szerződés- kötéskor keresik fel a gazdákat. — Mint mondotta, jó lenne, ha a gyár részéről segítséget adnának. Zomba határában ugyanis kevés mésztartalma van a földeknek. Jó lenne, ha a gyár gondoskodna arról, hogy a cukorréjMtermelők, ahol arra szükség van, mésziszapot kaphassanak a cukorrépatermelés eredményének javítására. A zombai gazdák nem ellenségei saját boldogulásuknak és szívesen termelnek azt, amire a népgazdaságnak szüksége van, de természetesen csak akkor, ha a munka fáradtsága meghozza az eredményt is, amely megmutatkozik a jövedelem emelkedésében. L. O. Zomba Utón útfélen sírnak, panaszkodnak ékes, lomb korona j uk tói megfosztott sínylődő fák. Álnok ellenség támadta meg őket, gyilkos kegyetlenséggel őrölte fel üde lombozatukat lélekző szervüket Zöld díszüktől megfosztottan, mint csontvázak meredeznek a levélerek, be- szőtten undok pókhálóval. Az amerikai szövőlepke ütötte fel rajtuk táborát, s végzi átkos munkáját útszélen, kertekben, a Sédpartján, a szőlőkben, gyümölcsösökben. Nem válogatós, mindegy neki, hogy milyen fa. Kedveli az eperfát, de az alma, körte, szilva, dió, cseresznye, meggy, sőt, őszibarackfán is láttam szövőlepkét a kertemben. Itt ugyan nem sok szerencséje volt, mert hamarosan észre vettem és jelentettem a városi tanácsnál, ahonnét védekezőszert (Holló 10.) kaptam. Egyetlen permetezéssel el is pusztult az átkos kártevő. Lehet hogy a lombkoronájuktól mgfosztott fák még kihajtanak, de annyi bizonyos ,hogy termést nem hoznak. A fák segítségért sírnak. Mentsük meg őket, ne menjünk el mellettük közömbösen, használjuk a védekező szereket, mert a jövő évben is szeretnénk gyümölcsöt fogyasztani és szeretnénk a hűs lombú fák alatt pihenni. DR. NEMES ANDOR Szekszárd Sírnak a fák
