Tolna Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 230-256. szám)
1957-10-30 / 255. szám
1957 október 30, TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 5 ,/)tU ietb t^eied emßebke?” m írek lány — nevezzük Mártának, igazán nem lenne ildomos leírni teljes nevét — egy egészséges leánygyermeknek adott életet. Éppen hogy elmúlt tizenhat éves és már anya, anélkül, hogy férje lenne. A kórteremben sétál néha, meg- megáll az idősebb mamák ágya mellett és hallgatózik, figyel. Figyeli beszélnek, aztán maga is bekapcsolódik a beszélgetésbe. S anélkül, hogy akarná, hogy észrevenné elmondja történetét, hogyan lett anya tizenhat éves fejjel, holott sohasem ment férjhez., — Apámat nem ismerem. Még egy éves sem voltam, amikor otthagyott minket, anyámat, engem és két és féléves nővéremet. Azután anyám nevelt bennünket. t A kérdésekre elmondja, hogyan is nézett ki ez az „anyám nevelt bennünket”. Az anya dolgozott, hol itt, hol ott volt takarítónő, szűkös keresettel. Bizony nehezen tellett a rendes megélhetésre. Márta csak négy évig járt iskolába, s a négy év alatt is csak ha úgy tartotta kedve. Az anyját sohasem érdekelte, merre csatangol a lány az iskola helyett merre tölti az időt. Az anyának néha férfilátogatói is akadtak, s csak évek múlva értették meg a kislányok, mit is jelentett az anyjuknak és a néha megjelenő férfiaknak ez a „barátsága”. — Aztán már tizenöt éves voltam, amikor anyám másodszor is férjhez ment. Alig néhány nappal azután, hogy az új apa odaköltözött hozzánk, — nem volt esküvő anyakönyvvezetőnél nem voltak ám! — anyám engem is, meg a nővéremet is elküldött hazulról. Féltette tőlünk a férjét. Hát nem mondom, volt rá oka, mert az az ember nagyon nézegetett bennünket, még ki is akart kezdeni a nővéremmel. — így kerültünk el hazulról. Először együtt voltam a nővéremmel, aztán ő Mohácsra került, ott dolgozik az építőipari vállalatnál, én meg idejöttem az állami gazdaságba. Én itt jól keresek, vettem magamnak sok mindent, csak az a baj, tudják, hogy nincs egy barátnőm sem. Valahogy nem tudok összemelegedni velük. Arra a kérdésre, hogy ki a gyermekének az apja, először elpirul, aztán szégyenlősen mondja, mintha most döbbenne rá, mit is jelent idekerülni a kórházba, a szülészetre: — ... ben ismerkedtem meg vele (a község nevét szándékosan hallgatom el), a gazdaságban. Higyjék el, hogy annyira egyedül voltam, hogy annél magányosabban már nem is lehet kibírni. Akkor jött a Béla. Megszerettem. Igen, megszerettem. És most itt van a gyerek. De nem vesz el feleségül. A tavasszal. hus- vétkor, Bélával együtt hazamentünk. Anyám be sem engedett bennünket a házba. Elzavart. A barátnőmnél aludtunk. És reggelre eltűnt a barátnőm is, meg Béla is. Megszöktek. — Igen, próbáltam keresni, beszélni akartam vele, de meghallottam, hogy a barátnőm is terhes tőle (három hónappal a szökés után találkoztam csak velük). Mit kereskedjek most már rajtuk. Ha a Béla visszajönne hozzám, akkor meg a barátnőm lenne szerencsétlen. — Most majd beadom a gyereket a menhelybe, mert mit is kezdjek vele, míg ilyen kicsi? De ne higyjék, hogy ott is hagyom. Hat hónap után visszaveszem és felnevelem. Hiszen az enyém. Csak most nem tudok mit kezdeni vele. Majd most visszamegyek a gazdaságba dolgozni, megpróbálok gyűjteni pénzt bútorra. — Visszaveszem a gyereket, nekem igazán elhihetik! alán visszaveszi, hadd higy- jem most el neki én is, bár kétségeim vannak. Hat hónap hosz- szú idő. S a gyereknek, ugyan ki tudja, mi lenne jobb, ha maradna a menhelyen, vagy ha visszakerülne Mártához? — Azért a Béla nem rossz fiú. Csak az a baj, hogy még nagyon fiatal. Az is gyerek még, most múlt tizenkilenc éves. A lány — nevezzük Mártának — elhallgat. Hosszan néz maga elé, most nem figyel, csak bámulja a semmit. Aztán hirtelen felnevet: — Irtó szeretek táncolni. Dehát most, ugy-e, sokáig nem táncolhatok? 16 éves. * Megírtam Márta történetét. Nem tettem hozzá semmit és nem vettem el belőle. Hogy miért írtam? (Ami most következik, ne vegye senki fellengősnek, vagy nagyképűnek.) Most volt a KISZ első országos értekezlete. Ez az én hozzászólásom az értekezlet vitájához. Tudom, hogy nem tipikus, amit elmondtam, nem jellemző a mi fiatalságunkra, de van. Ha ezerből, vagy tízezerből egy, de van és nem szabad megfeledkezni róla sem. Nem a többség, csak egy ember. De ember. (—i —V) A November 7. tiszteletére indított verseny eredményei a szedresi gépállomáson A szedresi gépállomás traktoros brigádjai felajánlották, hogy 10 százalékkal magasabb tervteljesítést érnek el november 7. tiszteletére. A verseny legutóbbi értékelése alapján Sebestyén Ernő „Táncsics“ traktoros brigádja érte el a legjobb eredményt a gépállomáson belül, mivel őszi tervét már október 20-án 39.7 százalékra teljesítette. A traktoristák egyéni versenyében Deli János mutatta fel eddig a legjobb eredményt. Október 20-ig őszi tervét 67 százalékra teljesítette, mivel 281 normálhold munkát végzett gépével. November 7-én jutalmakat osztanak a tervüket legjobban teljesítő és legtöbb üzemanyagmegtakarítást elérő traktoristáknak a gépállomáson. MOST KIVÉTELESEN szerencsénk van, mert bent találjuk Blas- kovics Valtert, a decsi gazdasági felügyelőt irodájában. íróasztala körül mezőgazdasággal kapcsolatos plakátok díszítik a falat. Az- egyik plakát a szuperfoszfát és kálisó hasznosságát propagálja, a másikon színes képek illusztrálják a burgonyabetegségek tüneteit, egy harmadik képes plakáton pedig ez a felírás díszeleg: „Tanuld meg a kukoricatermelés legjobb módszereit.’’ Beszélgetésünk gyakran félbeszakad. Blaskovics Valter irodáját sűrűn keresik fel ügyes-bajos problémákkal a gazdák. Az egyik idős, nagybajúszos bácsi, aki velünk csaknem egyidőben lépett az irodába, a szomszédjára panaszkodott, aki elszántott egy darabot a földjéből. A gazdasági felügyelő megígérte a bácsinak, hogy kimegy a kérdéses határrészre és megállapítja a „mohóságában földfoglalásra vetemedett“ szomszéd kártételét. — Hányán keresik fel átlagosan naponként problémáikkal? Az első kérdésen jó ideig tűnődik, csak azután válaszol. — Ha az irodában vagyok, itt keresnek, megoldatlan kisebb, nagyobb ügyeikkel, ha a 16 000 holdas decsi határt járom, akkor pedig ott állítanak le lépten-nyomon a gazdák, hogy tanácsot, segítséget kérjenek. Átlagosan 10—15 emberrel van naponként dolgom, de vannak olyan napok is, amikor 30 ügyben kell határoznom, segítenem,, tanácsot adnom. — Történt-e javulás a gazdálkodás terén az utóbbi évek során Becsen? HÁEOM ÉV ÖTA vagyok a falu mezőgazdásza, s érdekes dolgokra jöttem rá ezalatt az idő alatt. A szövetkezeteken belül a tervszerű szak- irányítás folytán gyakran alkalmazunk új módszereket. A kívülállók mohón érdeklődnek ezek után és kissé bizalmatlankodva figyelik, hogy mi lesz az eredmény. Ha aztán a kísérlet eredményt hoz, akkor igyekeznek saját kis gazdaságaikban is alkalmazni. Régebben például a decsiek idegenkedtek a műtrágya használatától. Most évről évre többet használnak. Az idei műtrágya szükséglet kétszer akkora, mint a tavalyi volt. Idegenkedtek egy darabig a vetőmagcserétől is. Ma pedig, amikor a gyakorlat beigazolta, hogy a Bánkúti 1205-ös búzafajta és az állami vetőburgonya értékesebb az egyénileg termelt vetőmagnál, minden gazda igyekszik vetőmagot cserélni. — Van-e valami nehézsége munkájával kapcsolatban? MOST SZINTE gondolkodás nélkül adja meg a választ. Látszik, hogy régóta készült arra, hogy szóvá- tegye azt, amit most hl akar mondani. — Tudja, elvtársam, a decsi határban sokféle föld van, és a legnagyobb baj az, hogy én nem ismerem, hogy hányféle talaj van határunkban. Pedig a szövetkezeti és az egyéni termelés segítésében nagy előnyt jelentene, ha ismerném a terjedelmes határ talajfajtáit, megtudnám mondani, hogy melyik talajon mit érdemes termelni. Ahhoz azonban, hogy a helyi talajfajtákat tanulmányozzam, egy kis, alig 200 forint értétóű talajvizsgáló labora^ tóriumra lenne szükségem. Olvastam, hogy a Szovjetunióban minden mezőgazdásznak van egy ilyen kis laboratóriuma. De ha nem is tudnak felszerelni bennünket, községi mezőgazdászokat ezekkel az olcsó kis laboratóriumokkal, jó lenne, ha legalább a gépállomásnak lenne. Szívesen elkerékpároznék innét Decsről a várdombi gépállomásra, zsebemben a talajmintával, ha tudnám, hogy ott majd megállapíthatom a kérdéses talaj P. H.-értékét. BLASKOVICS Valterral, a gazdasági felügyelővel nem beszélhettünk tovább. Az egyik „ügyfele", egy 40 év körüli bársonyruhát viselő parasztember kocsival várt rá a tanácsház előtt, hogy a határba vigye. Szavain érdemes elgondolkodni, mert sok igazságot rejtenek magukban. H. T. ■MÉ—— I a juhé pusztai Állami gazdaság csernyédi üzemegységébe 1 állattenyésztési brigádvezetöt keres, £ főleg juhászat és szarvasmarha- I tenyésztésben jártas szakembert I Lakást biztosítunk, fizetés kollektív szerint. —' Október eleijén kukoricalopáson érték Darabos Fábián és Jakab Lajos kakasdi lakosokat. A Bonyhádi Járási Tanács VB. Igazgatási Osztálya, mint I. fokú Szabálysértési Hatóság, Jakab Lajost 350 forint, Darabos Fábiánt pedig 250 forint pénzbüntetésre ítélte. • > — Máté János bátai lakost 2 hónapi börtönbüntetésre ítélte a bíróság társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopás bűntette miatt. Máté János mintegy három űrméter fát lopott a bátai szigeti erdőből.- A Bonyhádi Gimnázium tanulói nagy gonddal készülnek az Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának megünneplésére. A városi ünnepségeken az iskola tanulói adnak műsort. Az iskolában pedig a szakköri üléseken hangzanak el előadások a Szovjetunióval kapcsolatosan. Többek között Horváth Olivér tanár a Szovjetunió művészetéről tart vetítettképes előadást. A harmadik napon Nagydorogon sétáltunk anyag után szimatolva, amikor távolról zeneszó ütötte meg fülünket. Egy hegedű vékony hangja keresett összhangot, a nagydob tompa dobbanásaival. A hang egyre erősödött, s pár másodperc múlva az úton egy kocsi robogott el mellettünk, rajta daloló, kurjongató emberekkel, akiket az előbb említett zenekar próbált kísér- getni. Persze, ez csak próbálkozás volt, mert a hangok, akár csak a hangulat, igen szélsőséges területen mozogtak. Az utcán valakitől megtudtuk, hogy lakodalom van a községben, nem is akármilyen lakodalom, hanem olyan, amelyik már a harmadik napja tart. No, ilyent még nem láttunk, gondoltuk és megpróbáltuk megközelíteni a lakodalmas házat. Már sötétedett, kevesen jártak az utcán, nem volt kitől kérdezősködnünk, így hát saját ösztöneinkre voltunk utalva. Ez pedig ilyen esetben általában elég megbízható. Fülünknek a hang, orrunknak a pörkölt ínycsiklandozó szaga mutatta az utat, s a szemünknek már csak észre kellett venni az udvart, ahol a nagy vigalom volt, meg az embereket, akik a kerítésen kívülről figyelték a hangulat fokozatos emelkedését. Először mi is ezek közé a kerítésen kívül ünneplők közé keveredtünk, s néztük az udvarban történőket. Az asztalon éppen a brácsás állt, a prímás a földre szállt, hogy vonóját meggyantázza, egy sovány, hosszú ember hasán a nagydob imbolygót!, s egyik kezében egy fedő látta el a cintányér szerepét, másik kezében pedig dobverő pörgött. Odább tepsit és palacsintasütőt vert ősz-’ sze a feje felett egy asszony, egy másik pedig fehér törölgetőruhát lengetett és persze mindenki dalolt, kurjongatott... Nem zavarta meg a hangulatot az sem, hogy mi p^r percre beszélgetni hívtuk Mészáros Istvánt, az örömapát és feleségét. Míg kint a vacsorát készítették a gazdaasszonyok és a hangulat mindenki örömére tovább emelkedett, a két szülő elmesélte, hogy miért jelent számukra kettős ünnepet ez a pár nap. Elmesélték, hogy fiuk 1956 augusztus 11-én szerencsétlenül járt, benzinnel felrobbant és 90 százalékos égést szenvedett. Dombóváron teljesített katonai szolgálatot. Az orvosok a kaposvári kórházban azt mondták, hogy bár mindent elkövetnek a katona megmentéséért, a szülők készüljenek el a legrosszabbra. Kínos lassúsággal teltek a napok, melyek alatt megfeszített munka, küzdelem folyt a katona életéért. Katonák, orvosok, ápolónők, barátok,1 • - Küzdöttek érte és sikerült. A szerencsétlenül járt fiú 84 liter vért kapott, s szeretné megköszönni mindazoknak az áldozatot, akiknek a vére az élet egy-egy cseppjét jelentette a számára. A szülők és a boldog ifjú férj Andics Magdolnával, az új asszonnyal együtt ezekben a pillanatokban is gondol azokra az emberekre, akiknek hálával tartozik és ezekben a per cekben, ezeknek az egyszerű embereknek a szájából kicsit se hangzott szólamszerűen, amikor azt mondták, hogy a dolgozó nép, az állam segítsége nélkül talán örökre elvesztették volna a fiukat. A nép állama később sem feledkezett meg az emberről, aki akkor járt szerencsétlenül, amikor a nép állama iránti kötelezettségét teljesítette. Az állam nyugdíjat biztosít számára egész életére. Kint megterítettek vacsorához, mi búcsúzkodni kezdtünk, de hát a család megsértődött volna, ha nem osztozunk most már mi is örömükben, a terített asztalnál, a hangulathozó bor mellett, a lakodalom harmadik napján. S ahogy az idő előrehaladt, a kerítéstől eltűntek a kíváncsiskodók, a boldog ifjú par1 ünneplése pedig a negyedik nap első óráiba lépett... Buni | HéftufeágSzekszárd Mártír ok-tere 15-17 — Tolnán a községfejlesztési alapból 7000 forintos költséggel építettek garázst a helyi forgalmat lebonyolító és éjjelente ott veszteglő autóbusz számára, hogy védve legyen az időjárás viszontagságai ellen. — Mucsiban sok olyan dombos terület van, amelyet nehéz megművelni. Ezért, s hogy egyúttal az állatállomány részére is biztosítsanak legelőt, a jövő évben 40 hold területet füvesítenek. — A Brandenburgi Játékárugyár teljesíti a karácsonyi kívánságokat. A gyár mechanikus játékok gazdag termelési programjával kívánja kielégíteni a gyermekek igényeit. Kereken 40 000 helikoptert szállítanak a kereskedelemnek, amelyek tíz méter magasba tudnak emelkedni. Ezenkívül számos autó és kis motorral ellátott vontató várja a gyermekeket, amely 10 kilós teher vontatására alkalmas. Beszélgetés egy gazdasági felügyelővel
