Tolna Megyei Népújság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1957-09-18 / 219. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPGJSAG 1957. szeptember 18. G YERMEK EK NEK Mátyás király lustája 2. Erre odalépett hozzám egy másik ember, s amikor megértette, hogy miért sírok, így szólt: — No, ne búsulj, fiam, szűröm én addig a vizet, míg a te embered visz- szajön. De te menj amoda a bokorba, találsz ott egy hengert, s azzal hengereid a rétet, amíg oda nem megyek, s fel nem váltalak. Hengereztem, hengereztem, de az én emberem csak nem jött, már nem bírtam tovább, hát sírva fakadtam. Erre odajött egy harmadik, s amikor megértette,, miért sírok, így szólt: — No, sose keseregj! Hengerezem én a rétet, te meg eridj amoda az erdő aljába, ott lelsz egy kalapácsot meg egy élire állított libatojást, nesze, itt ez a kicsorbult hegyűt tű, hegyezd ki, de úgy, hogy a libatojás el ne törjön! Egy álló óráig kocogtattam a kalapáccsal, de nem hegyeződölt, végre is sírva fakadtam. Erre odasirült hozzám egy negyedik', s mikor megértett, így szólt hozzám: i — Sose búsulj, hegyezem én helyetted a tűt, amíg az embered visszajön. De látod itt ezt a nagy hegyet?! A tetejében megtalálod a kalyibámat. Ott benn a bölcsőben alszik a szamaram, ha felébred, olyat ordít, hogy ledűl ez a hegy, s összedűl a világ! Most még alszik, de mire fölérsz, éppen fölébred, ringasd hát ,hogy ne ordítson a beste lelke. Szaladtam föl a hegyre, hát ahogy a Italyibába belépek, ébredezett már a szamár. Ringattam, ringattam, s már majdnem összeestem a fáradtságtól. Ekkor csoszogást hallottam. Hátra pillantok, hát az első ember lépi éppen át a küszöböt, aki a szitát nyomta a kezembe. Menten elmondtam neki bánatomat, s így szók hozzám: — No, ne búsulj! Majd én ringatom addig a szamarat, amíg a gazdája visz- szatér. Te csak eridj hazai békével. Mindjárt kereket oldottam és meg sem álltam palotádig. De most eszembe jutott, hogy a második ember még mindig szűri szitával a vizet, a harmadik hengerli a rétet, a negyedik hegyezi a tűt, és az első rengeti a szamarat. Mi lesz, ha megunják s abbahagyják? ösz- szedöl ez a szép világ, jó királyom, ha elordítja magát a szamár! Ekkor már kacagott a király. A tréfa elűzte homlokáról a komor felhőket. A lustát bőkezűen megjutalmazta, s addig el nem eresztette, míg egy újabb történetet el nem mondott; ekkor mesélte el a lusta híres példázatát a balgaságról. (Vége) NYONOEC A HÓBAN — Szovjet film — Amikor Bikadirov, a jakut vadász hajnalban kilép kunyhójából, emberi nyomokat talál a hóban. Ki lehet az, aki útja közben nem az ő hajlékában keresett pihenőhelyet? Kutyájával el. indul a nyomokon és hamarosan meg találja a helyet, ahol az ismeretlen utas megpihent. A letaposott hóban egy ottfelejtett pipa árulkodik az idegenről. A vadász tovább követi a nyomokat s így jut el a geológiai expedíció táborához. Itt megtudja, hogy az éjszaka megölték az expedíció vezetőjét Kucsnyev professzort, az ismert szovjet tudóst és páncél- szekrényéből elloptak 50 000 rubelt. Már folyik a nyomozás, melyet Selesztov parancsnok vezet. Az öreg vadász megmutatja az útközben talált pipát, s elmondja, hogy ezt annak idején Saraborin vitte el tőle, tehát a férfinek itt kell tartózkodnia a közelben. Selesztov kiadja a parancsot, hogy kerítsék elő Saraborint. Selesztov és társai azonnal üldözésükre indulnak. Szarvasaik még pihentek és így a szánnyomok segítségével sikerül követniök a két diverzánst. Sarabon és Bjeloljubszkij észrevéve üldözőiket elhatározzák, hogy kerülő utat tesznek, s abban bíznak, hogy a közeledő hóvihar eltünteti majd a nyomokat. Ekkor azonban a közelben észreveszik az öreg vadászt és Eversztcvát. Bikadirovot orvul lelövik és sikerül elmenekülniök. Selesztov az egyre erősödő hóvihar miatt kénytelen az üldözést félbeszakítani. Az időjárás és a kimerült szarvasok a diverzánsokat is pihenőre kényszerítik. A tóig azonban még hosszú az út, s másnap este van a találkozó. Bjeloljubszkij már kora hajnalban talpon van, s a szarvasokkal megszökik a még alvó Saraborintól, aki csak jóval később, sítalpon indul társa után. De Saraborint utoléri Petrenko és rövid küzdelem után lefegyverezi. Most már az egész csoport Bjeloljubszkij nyomát követi és késő este eljutnak a tóhoz, ahol Bjeloljubszkij éppen máglyákat gyújt a leszállásra készülő repülőgépeknek. Selesztovéknak sikerül ártalmatlanná tenni a másik diverzánst is és elfogják az érkező repülőgép utasait. Hamisítás a mozivásznon Az „Empire” nevű nagy londoni filmszínházban játsszák a „Selyemharisnya” című hollywoodi filmet. A film ízléstelen, szovjetellenes hamisítás. A hollywoodi rendezők azt szeretnék elhitetni a nézőkkel, hogy a szovjet emberekben nincs semmiféle emberi érzelem és a legelemibb ismereteknek is híjában vannak. Azt állítják például, hogy a szovjet embereknek fogalmuk sincs a — közönséges selyemharisnyáról. A film a hírhedt óceánontúli életforma közönséges reklámja. A rendezők szinte a bőrükből bújnak ki nagy igyekezetükben, hogy ezt az életformát az egekig magasztalják, A vetítővászonról olyan durván árad az amerikai kérkedés, fenn- héjázás, a más népek iránti megvetés, hogy sok néző elhagyja a nézőteret. Az angolok nevetnek az amerikaiak neveletlenségén. A nézők pukkadoznak a kacagástól, amikor kiderül, hogy az egyik hollywoodi filmcsillag, akinek Párizsban a „Háború és béke” című film egyik főszerepét kell játszania, nem U- meri e nagy mű íróját, s magát a könyvet sem olvasta . . . Nem hiába nevezi az „Observer” című angol lap kritikusa „közönségesnek” a „Selyemharisnyát”. A kritikus ezt írja: „A filmen Hollywood karikatúrája a legjobb. A film rákényszerít arra, hogy homéroszi kacagásban törjünk ki, amelyet oly sokáig, s talán annyira tapintatosan igyekeztünk visszafojtani. Amikor azonban a „Selyemharisnya” a szovjet emberek párizsi és mellékesen moszkvai Viselkedésére irányítja figyelmünket, a film egyáltalán nem nevetséges, hanem, meg kell mondanunk, ostobává válik ■ ■ A siculicidium népe A bukovinai sxékelység településtörténeti és társadulomrajxi vázlata írta: Ősy József LEVELEZŐK IR1ÁK: FURCSA TÖLTELÉK ... A napokban „gyulai” kolbászt vásároltam az 55-ös számú Népboltban. Kilenc forintot fizettem 15 dekáért. A jókora kolbásszal a zsebemben jókedvűen indultam munkahelyepire. Csak akkor döbbentem meg, amikor ebédelni kezdtem és a bicskám, amellyel a kolbászt vágni akartam, valami szokatlanul kemény tárgyba ütközött. Hosszas erőlködés után, miközben a bicskám éle kicsorbult, sikerült kettévágnom a kolbászrudat. A vágás mindkét oldalán szürkeszínű cinklemez meredt felém a töltelék közül amely körülbelül 6 dekagrammot nyomott. Egyszeriben elment az étvágyam az evéstől. S mivel a furcsa, cinkszagú tölteléket nem volt kedvem megenni, kénytelen voltam kolbász nélkül elfogyasztani a kenyeret, amit ebédre vettem. Az újságon keresztül kérem az illetékeseket, akikre a gyulai kolbászok minőségének a vizsgálata tartozik, hogy ezután nagyobb gonddal végezzék munkájukat, mert olyan ember nem igen hiszem, hogy akad a világon, akinek a cinklemezeket is bevenné a gyomra... Budai Ferenc villanyszerelő, Szekszárd. A TÖRVÉNYES RENDELETEK VÉDELMÉBEN Meglepődve olvastam Csillag József elvtársnak, a Dombóvári Járási Tanács kereskedelmi csoportvezetőjének levelét, amit a Dombóvári Föld művesszövetkezet ügyvezetőjéhez intézett. Kioktatja az ügyvezetőt és a szakszervezeti bizottságot, hogy helytelenül tiltották meg a 13-as számú bolt szombat esti és vasárnapi nyit- vatartását és utasítja őket a letiltás visszavonására. J A levél szerint az egyszemélyes jutalékos boltokra a Megyei Tanács VB Kér. Osztály 33 658/1957. számú átirata értelmében nem kötelező a szombat esti és vasárnapi zárvatar- tás. A tény viszont az, hogy nem az ügyvezető és a szakszervezeti bizottság cselekedett helytelenül, hanem Csillag elvtárs, amikor a törvény megszegésére adott ki utasítást. A tiszta jutalékos rendszer ugyanis nyitvatartással kapcsolatos vitát nem vethet fel, mert ezt rendelet szabályozza és az egyszemélyes jutalékos bolt nyitvatartása megegyezik a többi bolt munkaidejével. Grábics István KPDSZSZ megyei titkár (Lapunkban néhány folytatásban szemelvényeket közlünk a Mayar Tudományos Akadémia által jutalmazott műből.) Előszó. Az európai népmozgalom történetéiben egyedülálló a bukovinai székely- ség közel kétévszázados vándorlása. Ez a kis népcsoport örökké elnyomás alatt szenvedett s másképpen nem tudott nyomasztó helyzetéből szabadulni, mint továbbállni, kitérni elnyomói elől. Az úri rend elnyomása és az osztrák militarizmusnak kiszoL gáltatottsága elől menekült Moldvába, majd telepedett be Bukovinába. De alig telepednek meg Bukovinában és látnak hozzá új hajlékaik felépítéséhez, a Fogadj isteniek szétbontják a már felépített házaikat és továbbállnak, mert a Capri bárók jobbágyi szolgálatra akarják kényszeríteni s másként nem tudnak a kizsákmányolás elől szabadulni, mint földjeik elhagyásával. A későbbi évtizedekben nagy népszaporulatuk —• ami paupe- rizmusukból adódott — arra kényszerítette őket, hogy a szomszédos országba, Romániába járjanak át mező- gazdasági idénymunkára, ahol a feudálkapitalista bojárok legnagyobb kizsákmányolását kellett elszenvedniük. Ez késztette őket arra, hogy amikor mód kínálkozott, térjenek vissza hazájukba, Magyarországra. Nem tudtak mindannyian hazajönni, de, akik hazajöttek, azok is csalódtak, Az ellenforradalom következtében a társadalmi erkölcs és a szövetkezeti vagyonvédelem számos helyen meglazult. A hibákat növelte, hogy a földmű vesszövetkezeti vezetők ellenőrző szervek a szükséges ellenőrzéseket elmulasztották, gyakran nem léptek fel kellő eréllyel a szövetkezeti vagyon megkárosítóival szemben Az utóbbi időben a szövetkezetek vagyonvédelmének megszilárdítása érdekében számos intézkedés történt. Javult az irányítószervek ellenőrzése a körzeti ellenőrök és fóldmü- vesszövetkezeti felügyelőbizottságok kapcsolata, együttműködése A földművesszövetkezetek vagyon védelmi értekezletet tartottak, ahol a járási igazságügyi szervek körzeti a századvégi agrárnyomor várt itt reájuk és akik nem tudtak meg- alkudni a helyzettel, a magyar agrárproletárok százezreivel a tengeren túlra, Amerikába vándoroltak ki. Egy részük meg szétszóródott az ország különböző vidékein. A két világháború között mindenütt ahol éltek: Bukovinában, Erdélyben és az Aldunánál, állandósult a belső vándorlás, de megindult ismét egy tengerentúli kivándorlási hullám is Délamerika felé. A második világháború vérzivatarában hevenyészett előkészítés után mindannyiukat hazahozták Bukovinából és egy felszín alatt izzó földre, a Bácskába telepítették le, ott is mind dobrovoljácok földjére és házaiba. Innen is távozniok kellett. A Dunántúlra menekültek s ott 1945 tavaszán sváboktól kiürített völgységbe, a Schwäbische Türkeibe telepítik le őket. Több mint egy évtizede élnek már új hazájukban, a Völgység lankái között. Idetelepítésük de- cenáriuma adta kezünkbe a tollat, hogy ismertessük meg múltjukat, szenvedéseiket és küzdelmeiket elsősorban is az ott élő őslakossággal, mérjük fel mai helyzetüket és életviszonyaikat a népi demokrácia körülményei között, mely új helyzetet és életformát jelent számunkra, az ed dig örökké vándorolt, megnyugodni nem tudott magyar Ahasvérek számára. ellenőrök és felügyelőbizottsági tagok kicserélték tapasztalataikat, meg vitatták az ellenőrzés módszereit és annak fokozását. A körzeti ellenőrök gyakran vé- géznek közös ellenőrzéseket a szövetkezet felügyelőbizottságának tagjaival. Ezek az ellenőrzések igen hatékonyak, számos hibákat idejében megállapíthatnak és ezzel elejét veszik a nagyobb visszaéléseknek. Igen sok földművesszövetkezetnél a felügyelőbizottság önállóan is végez ellenőrzéseket. Különösen a súly méréseknél, árellenőrzéseknél, boltok, italboltok áruellátását, tisztaságát, az árúk minőségi megóvását ellenőrzik. Kismányokon a földműves szövetkezet vegyesboltjában a felügyelőbizottsági tagok ellenőrzés alkalmával megállapították, hogy a boltos az 1.90 Ft-os befőttesüveget 2.30 Ft-ért árusította. Hasonló árdrágítást leplezett le a zombai földművesszövetkezet felügyelőbizottsága ahol a boltos a 6.60-as kefét 7.— Ftért árusította! Döbróközön, az 1-es számú italboltkezelőt árúrejtegetésen érte rajta az ellenőrzést végző felügyelőbizottság. „Lent a földön áll a gép, engem vár a kéklő ég" (Riport a szeptember 11-i ejtőernyős ugrásról) B felügyelőbizottságok munkájáról Aranysárga napfényben fürdött a zöldelő h'ítenger. A szél játékosan végigfutott a nyárfák levelein és meg-meglobogtatta a piros-fehér csíkos szélzsákot, amely az épület végében gőgösen tekintett le az alatta járó földi halandókra. A délibáb hátán furcsa figurák jelentek meg, majd tűntek el a végtelenben. A távolban halk zümmögés hallatszott, majd egyre erősödve már dübörgéssé vált, a fák mögül, mint egy gigászi szitakötő bukkant elő egy gép sziluettje. Harsogó hangja pár perc múlva hallatszott, egy kört írt le és leszálláshoz készült. Nemsokára már engedelmesen, csendben ott állt a hangár előtt, sötét orrát az ég felé emelve. Vele szemben katonás sorrendben ejtőernyősök állnak, előttük sorakoznak az ugráshoz behajtott ernyőik Az ugratóparancsnok röviden ismerteti a feladatot, az első csoport felveszi'az ernyőt és rövid parancsszó után elindulnak a gép felé. Az ajtó becsukódik mögöttük, felbúg a motor, a gép egyre jobban vágtatva távolodik a nézők tarka tömegétől. Már elmaradt messzi mögöttük a föld, a gép egyre emelkedik feljebb, a magasságmérő mutatója lassan kúszik felfelé. A föld arca innen már egészen más, mint lentről. Alattuk, mint tarka festmény, terül el a táj: apró kis házak, szinte hangyáknak látszó emberek, keskeny szántóföldek. A felhők halvány párájából kékesen derengnek elő a hegyek komor körvonalai. Keleten a Duna kék tükre mint egy ezüstszalag fut tova. A nap sugarai szikrázva törnek meg a gép ablakán és bearanyozzák a bent ülők arcát. A gép most emelkedésből vízszintes repülésbe megy át, az ugratóparancsnok az ajtóhoz lép és lenéz a mélybe. A következő pillanatban felhangzik a parancsszó: ugráshoz felkészülni! Az ejtőernyősök felállnak szorosan egymás mögé, az „ugrás“ vezényszóra az első ugró már lép is ki a levegőbe és már zuhan a föld felé egyre növekvő sebességgel. Fülében a szél süvítő hangja tombol, miközben arccal a föld felé nézve, halkan számol, 21—22—23, amíg eléri a kívánt időt. Szeme végigfut az ernyő hevederjén, a keze már fogja is a kioldó piros markolatát, egy energikus rántás, utána óriási erő ragadja meg és állítja meg a zuhanásban, s már leng is a feje felett az ernyő selyem félkupolája. Körülötte, mint óriási gombák, fehérlenek a kinyílt ernyők a kéklő égen. Halkan zuhogva közelegnek a földhöz, miközben egymásnak élményeiket kiabálják. Tökéletesen boldogok. Uj élményekkel gazdagodva szedik össze az ernyőket földretérés után. A gépbe újabb és újabb csoportok szállnak be és a sok-sok fehér selyem ernyő hirdeti az égen a bátor ifjúság örömteli életét. És amint leszáll az alkony, elindulnak hazafelé, nótájuk vidáman hangzik: „Lent a földön áll a gép, Engem vár a kéklő ég És a messze szürke láthatár." Horpácsi József Számos szövetkezetnél a felügyelőbizottság a körzeti ellenőrökkel kar öltve tervszerűen és rendszeresen végez ellenőrzéseket. Tapasztalataik ról írásban adnak jelentést a szövetkezet igazgatóságának és ellenőrzik a hibák kijavítása érdekében tett intézkedések végrehajtását. Az ellenőrzés hatékonyságának fo kozása érdekében erősíteni kell a körzeti ellenőrök és a szövetkezetek helyi ellenőrző szerveinek együttmü ködését. A szövetkezeti tagság bejelentéseivel segítse elő az ellenőrző szervek munkáját. Észrevételeit, akár szóban, akár írásban, közölje a földművesszövetkezet igazgatóságával, vagy a körzeti ellenőrével. Az ellenőrzés ilyen irányú fokozása elő segíti a hibák időbeni feltárását nagyobb károk megelőzését a szövetkezeti tagság közös vagyonának meg óvását. Igari Jánosné OloiztrAciö ■ Vidám UOnyv-bfll
