Tolna Megyei Népújság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1957-09-18 / 219. szám

1957 szeptember 18. TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAG 5 Fél óra a MEZŐSZÖV telepén Havi ezer forint az albérlőktől Zsíros üzlet a felesleges szoba GÉPEK, SZERSZÁMOK KÖZÖTT Bent, a raktárhelyiségekben és kint a szabad ég alatt sorakoznak a kü­lönböző gépek, bajos lenne valameny- nyit felsorolni. A vontatótól az üzem­anyaghordóig, tejszeparátortól a ku- koricamorzsolóig, lóvakarótói a kocsi tengelyig, mindent meg lehet itt ta­lálni. És ami kissé furcsán hangzik, olyan is van, ami még nincs, de már egymásután jelentkeznek rá a vevők. Nem csoda, nemsokára itt lesz a fő­szezonja. Ez a keresett gép a répa­kiemelő, amelyet traktorra lehet sze­relni. Egyelőre 50 darab készült be­lőle Baján, de csupán Tolna megyé­ből jelentkezett vagy 15 vásárló, fő­leg állami gazdaság. Érdemes lenne például sok termelő- szövetkezetnek körülnézni itt, sok olyan gépet találnának, amelynek hasznát vennék. Kisebbméretű tehe­nészetben például hasznát vehetnék — amennyiben maguk akarják feldol­gozni a tejet — a hálózati árammal működő kis tejszeparátornak, órán­kénti teljesítménye 43 liter. JÖNNEK A VÁSÁRLÓK Az egyik el sem ment, már jön is a másik. Az aparhanti Március 15. Termelőszövetkezet rakodik teher­autóra, Zetor fűkaszát, háromkerekű takarmányszállító kocsit, egyebet, amikor újabb vásárlók jönnek. „Kül­földiek” — a kiskőrösi földművesszö­vetkezettől. Ök főleg szőlészeti fel­szerelések után érdeklődnek, szőlő­prések. darálók után, de a sajtárok, tőtikék után is érdeklődnek. Érdekes, „közelebb” van nekik Szekszárd, mint Kecskemét. Azt már mondani sem kell, hogy nem mennek el üres kézzel. — Két gépkocsivezető — Gyuro- sics István a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat, Foki György pe­dig a szekszárdi 25-ös AKÖV paksi kirendeltségének gépkocsivezetője — élet és testi épség veszélyeztetésének és társadalmi tulajdon szándékos meg rongálásának bűntette miatt került bíróság elé. A 6-os műúton a 139-es kilométerkőnél a síkos úton a szabály Aztán jönnek az újabb vásárlók, a Paksi Konzervgyárból. Ök vontatót és hozzávaló pótkocsit akarnak vá­sárolni. A szovjet HTZ traktorhoz kalauzolják őket, bemutatót is tarta­nak. Láthatóan tetszik nekik a kis fürge, benzinindítású, dieselmotoros traktor. Érdekessége még, hogy egy átkapcsolás után éppen olyan gyorsan megy hátra, mint előre. A pótkocsi viszont gondbahozza őket. A tehergép­kocsikhoz és nagyobb teljesítményű vontatókhoz való pótkocsi nagy, a lóvontatású kocsi viszont kicsi hozzá. Azzal távoznak el, hogy másnap majd választ adnak. Meg kell említeni, hogy egy másik HTZ traktor is „kül­földre” került nemrégiben egy GS— 35-ös vontatóval együtt — az Eszter­gomi Sportárutermelő Vállalathoz. A TÉLRE ÍJJABB RAKTÁR ÉPÜL A telepen levő gépek többmilliós értéket képviselnek, egy részét azon­ban a szabadban kell tárolni, meg­felelő raktárhelyiség hiányában. De már nem sokáig. Serény munka folyik a telep egy tekintélyes részén. Már hetek óta készülnek az előregyártott Kaspé-ele- mek, amelyekből felépül majd a rak­tár. Téglára nem lesz szükség ennél az építkezésnél, s ezeknek az elemeknek a felhasználásával gyorsabban is fel­épül a raktár. Az alapozás földmunkái már meg is kezdődtek. Néhány nap múlva már a falak felhúzását is megkezdik és még a tél beállta e^őtt elkészül az 1000 négyzetméter alapterületű rak­tár, az építés költségei mintegy fél­millió forintot tesznek ki, viszont többmilliós értéket mentenek meg így az időjárás viszontagságaitól, a károsodástól. tálán közlekedés miatt először Gyu- rosics nekihajtott egy farmotoros autóbusznak, amelyet az út szélén javítottak, majd pedig Foki hajtott neki az 5 tonnás pótkocsis teherautó­val Gyurosics kocsijába, amely az előző balesetnél miár megsérült. Gyurosics Istvánt hét hónapi, Foki Györgyöt pedig négy hónapi börtön­büntetésre ítélte a bíróság. HÍREK — Szeretik a táncot Bonyhádon. Ebben a hónapban már az idén a negyedik tánciskola nyílik meg a bonyhádi járási kultúrotthon kereté­ben. — Szeptember 15-én kezdte meg is­mét működését a Bonyhádi Bábszín­ház, amely az elmúlt színházi évad­ban igen nagy sikert aratott nemcsak a gyermekek, hanem a felnőtt közön­ség előtt is. — A paksi Vörös Sugár Termelő- szövetkezet szeptember 1-ig fél millió forint pénzelőleget osztott ki tagjai között a gazdasági évben szerzett munkaegységek arányában. — Tegnap este nagy sikerrel mu­tatta be a Pécsi Nemzeti Színház Szekszárd város közönségének Lehár Ferenc a Mosoly országa című nagy­operettjét. Az előadás iránt igen nagy érdeklődés volt már napokkal előtte elkeltek az összes jegyek. — A Kajmádi Állami Gazdaság szekszárdi (Bakta) szőlészetében egy új présházat épitenek a meglévők mellé. Úgy tervezik, hogy, az építke­zéseket még a szüret előtt befejezik és a jónak ígérkező termés feldolgozá­sánál már azt üzemeltetni is tudják. — A Szekszárdi Balog Ádám Mú­zeumban a nyár elején megnyílt Agrotechnikai és Gomba-kiállítást eredetileg szeptember 1-ig tervezték, de több pedagógus kérésére október 1-ig meghosszabbították. így lehető­ség válik arra, hogy az egyéb szer­vek mellett az iskolák is szervezetten meglátogathatják ezt az igen értékes, közélelmezési problémákat is érintő kiállítást. A látogató csoportok szervezői az „Ehető és mérges gom­bák” című képekkel is gazdagon il­lusztrált könyvet ajándékul kapják. — Gulyás Tibor szakcsi lakost közlekedés rendjét sértő bűntett miatt két hónapi börtönre ítélte a bíróság, mert ittas állapotban veze­tett motorkerékpárt. Balesetet ugyan nem okozott, de a KRESZ tiltja a gépjárművezetők részére a vezetés közbeni szeszfogyasztást, valamint azt, hogy ital hatása alatt vezessenek járművet, mivel a balesetek jelentős részét ittas vezetők okozzák. Az tűnt -fel először, hogy reggelen- kint különböző irányból zárt rendben felsorakozott diáklányok igyekeznek a közgazdasági technikum felé. A ha­zulról járó diákok ugyanis egyenkint, vagy legfeljebb kettes-hármas cso­portokban járnak, még kerülik is a zárt rendet. Magyarázatot keresve, erre a meglepő rendszeretetre, a szekszárdi lakásproblémákból eredő újabb lehetetlen állapotokra sikerült bukkannom. A közgazdasági technikumnak nincs diákotthona. Két tantermet kel­lett berendezniök, hogy a távollakó fiúkat valahol el tudják helyezni, — Még mindig megoldatlan maradt azon ban a lányok elhelyezése. A Városi Tanács még csak segítséget sem tu­dott ígérni 2& lány elhelyezésére al­kalmas helyiség szerzésére, ugyanúgy, a megyei és egyéb szervek sem. Nem maradt más hátra, mint albérletben, magánházaknál elhelyezni a tanuló­kat. Így aztán a Kossuth Lajos-utcá­ban két helyen és a Rákóczi-utcában ugyancsak két helyen laknak a lányok. Semminemű törvény, rendelet nem szabályozza ,hogy a főbérlő, vagy háztulajdonos mennyit kérhet havon­ta albérlőjétől. Ezzel aztán az esetek túlnyomó többségében vissza is élnek a ház-, illetve lakástulajdonosok. — Még a múlt évben történt, hogy a Rákóczi-utca 27. számú ház tulajdo­nosa hat lakója után havonta hatszáz forintot vágott zsebre, most négy fő után havi 1500 forintot kap. Munká­ja velük semmi, csak a szobát adja a lakónak. El lehet képzelni a házi­gazda jövedelmét, amikor megtörtént, hogy a házban egyidőben huszonheten laktak s ebből a házigazda öt főnyi családján kívül csak hét személy szá­mított főbérlőnek. Egyszerre tehát 15 albérlő fizette a havi 100, rosszabb esetben a napi 12—13 forintokat. De térjünk vissza a kollégista lá­nyokhoz. A Kossuth Lajos-utca 2. szám alatt Molnáréknái például bú­tort is a diákotthon biztosít. A fűté­sért, villanyhasználatért és azért, hogy a főbérlő reggel egyszer kisepri a szobát, fejenkint 85 forintot kap a lakók után. Ebben az esetben mind­egy, hogy ezt az összeget nem a la­kók, hanem a SZÖVOSZ fizeti. A havi 850 forintos bevétellel szemben legfeljebb havi 150 forint kiadása van Molnáréknak. De ugyanez a helyzet Némethéknél, a Rákóczi-u. 33. szám alatt is, ahol heten laknak. A gyere­kek egész nap az iskolában vannak, csak aludni járnak haza, így tehát nem is zavarják a házigazdát. Még csak emiatt sem érdemel valamiféle „fájdalomdíjat”. A Városi Tanács lakáshivatalának vezetője\erre csak annyit tud mon­dani: — Mi erről nem tehetünk, a rende­letek értelmében az albérlő közös megállapodás alapján lakik a lakás­ban és fizeti a díjat. A. technikum vezetői kénytelenek voltak ezt a . megoldást választani, mert semmi más nem volt. Pedig ez nem kis megterhelést jelent a tanári karnak, hiszen ellenőrzésre úgyszól­ván az egész tantestületet állandóan mozgósítják. Ha viszont e0V helyen laknának a diákok, akkor egy kollé­giumi nevelő lakhatna velük, így a felügyelet biztosítva lenne. Nem ütközik törvénybe, rendelet nem gátolja, hogy a főbérlő annyit kérjen kiadott szobájáért, amennyi éppen eszébe jut. Sem alsó, sem felső határ nincs. Szabad préda tehát, aki­nek nincs főbérleti lakása, hanem al­bérletbe szorul. De mégcsak nem is az egyes albérlők által fizetett díj a sok, hanem « munka nélkül szerzett jövedelem, amelyre egyesek ezen az úton szert tesznek. Mert ha egy idős ember, vagy házaspár, a nehezen, de számára nélkülözhető szobáját albér­letbe adja egy-két személynek, az normális állapot, amelyen senki sem akadhat fenn, ellenben felháborító és ha már törvények nincsenek erre, az emberiességbe ütköző dolog tömeg- szállásokat berendezni és hasznot húzni mások lakástalanságából. Mint ahogy-az iskola vezetői és az oktatási szervek dolgozói, megoldást én sem tudok ajánlani, a kollégisták jobb elhelyezésére, De azt hiszem mégis jó lenne mégegyszer megkísé­relni a lakáshivatal segítségével, hát­ha sikerülne, nem pedig ilyen szűk* sébmegoldású tömegszállásokon elhe­lyezni a tanulókat, amely mindenki számára káros, egyedül a lakáshiány vámszedőinek jelent busás hasznot. L. GY. MIKOR ÁLLT MEG AZ ÓRA? 12 6 Szerkesztőségünkben, mint azt már előre jeleztük, hétfőn délben elindí­tottuk a karórát, pályázatunk juta­lomtárgyát. Az óra elindításáról és a páncélszekrénybe zárásáról jegyző­könyv készült. A páncélszekrényt a következő hétfőn, tehát szeptember 23-án, délben nyitjuk ki és akkor ál­lapítjuk meg, hogy mikor állt meg az óra. A páncélszekrény felnyitását az érdeklődők közül bárki megtekint­heti. A héten minden számunkban közlünk szelvényeket, amellyel tip­pelni lehet, mikor állt meg az óra. Mindenkinek jogában áll army; szel­vényt beküldeni, amennyit csak akar. Aki eltalálja, hogy mikor állt meg az óra (hány óra, perc, másodperc), vagy megközelítőleg a legjobb tippelést éri el, az kapja meg jutalomként a kar­órát. Szelvényeket hétfőn délj 12 óráig lehet a szerkesztőség címére postán vagy személyesen eljuttatni. Két tévedés Ezév július 18-án a Szekszárdi Já­rási Tanács egyik agronómusa meg­állapította, hogy a mözsi Uj Élet Tsz a szedresi gépállomásnak kétszer fi­zette ki a tavaszi talajmunkáért járó 14 615 forintot. A tévedés megállapítása után Kovács Ferenc, a szedresi gépállomás igazgatója az ügyet kivizsgálta s a véghatározatot augusztus 15-én meg­küldte a rttözsi Uj Élet Termelőszö­vetkezetnek. A véghatározatban az áll, hogy a gépállomás megállapítása szerint is, csakugyan kétszer fizetett a szövetkezet. De — amint a gépállo- piás igazgatója írja — kizárólag a tér melőszövetkezet követett el hibát. S nagylelkűen megígérte a tsz-nek, hogy a többletfizetést a gépállomás beszámítja a volt mözsi Úttörő Tsz tavalyi tartozásainak a kiegyenlíté­sébe. Ezzel a gépállomás a maga részéről elintézettnek tekinti a tévedés kor­rigálását. Csakhogy a tsz ebbe nem megy bele. Szűcs János, a mözsi Uj Élet Tsz elnöke, szeptember 16-án ugyanis kijelentette, hogy a termelő- szövetkezet nem ért egyet a gépállo­más igazgatójával. Mégpedig azért, mert a mözsi Úttörő Tsz feloszlott és a tartozásokat a kilépett tsz tagok kö­zött szétosztották. S a termelőszövet­kezeti tagok érthetetlennek tartják a gépállomás igazgatójának a „nagylel­kűségét.“ Őszintén szólva mi sem értjük, hogy miért akar a szedresi gépállo­más egy tévedést, újabb tévedéssel tetőzni. Mert ha csakugyan a mözsi Uj Élet Tsz-en akarják behajtani a volt Úttörő Tsz gépállomási tartozá­sait, ez enyhén szólva elítélendő ... Mi azzal a céllal írtuk meg ezt a cikket, hogy felhívjuk a szedresi gép. állomás vezetőségének a figyelmét arra az újabb tévedésre, hogy nincs joga a mözsi Uj Élet Tsz-en behajtani a volt mözsi Úttörő Tsz tartozásait. S szeretnénk remélni, hogy a szedresi gépállomás igazgatója, Kovács elv­társ ezt a tévedést jól, a mözsi Uj Élet Tsz tagok megelégedésére rövi­desen, s most már hiba nélkül korri­gálja. ff Emberek akarunk lenni.. (Pillanatkép az 1767-i tolnai jobbágy lázongás napjaiból) Szín: A tolnai Festetich kastély gyönyörűen berendezett társalgó szo­bája. A bársonnyal befuttatott falak között, kényelmes karosszékekben két férfi, Győri Ferenc kormánybiz­tos, a lovassági század parancsnoka, és egy idős hölgy, gróf Festetich. Jó- zsefné ül. Az idős hölgy zsebkendő­be temeti arcát és sír. Az ablaknál, amelyre vörös fényt vet a tűz, karvalyorrú, vékonyarcú, egyenestartású ősz férfi, gróf Foste- tich József áll, s mozdulatlanul nézi a tüzet, majd kis idő múlva, gyors, határozott mozdulattal a szobában lévők felé fordul.. . Feste,tich gróf: (Győri Ferenc csá­szári biztoshoz beszél.) Ön azért küldte ide Caramelli tábornokot Tol­nára, hogy lecsillapítsa a kedélyeket, rendet teremtsen, és mióta itt-tartóz- kodik, még nagyobb a felfordulás. Június 2-án a széna- és szalmakazla­kat gyújtották fel a majorban. Ma július 5-e van, most meg már az is­pán-lakást szemelték ki a gyújtoga­tok. (A gróf újjával az ablak felé bök, miközben folytatja.) Ha erősebb lenne a szél, amely nyugat felől fúj, most kigyulladna a sörház is. (Kopogtatás hallatszik. Az ajtóban egy német egyenruhás katona jele­nik meg és feszesen tiszteleg.) Katona: Méltóságos biztos úrnak alázatosan jelentem, a kvártély- házunkat ismeretlen tettesek közelí­tették meg, valószínűleg fel akarták gyújtani. Győri császári biztos: (Felugrik a székről és izgatottan kérdezi.) Nem fogtak el senkit? Katona: Nem! Győri császári biztos: (A katoná­hoz.) Távozhatsz! Katona: (Tiszteleg. El.) Festetich gróf: Uraim, ez így to­vább nem mehet. Valamit cseleked­nünk kell, mielőtt a forrongás tüze to. vább terjed. Császári biztos: (Feláll.) Ha meg­engedi gróf úr, jelentem önnek, hogy a bírót és a lázadók nyolc hangadóját lefogattam. Festetich gróf: (A lovassági század parancsnokához.) Látni akarom a lázadók hangadóit... (A lovassági század parancsnoka felugrik. Kimegy. Kintről érthetetlen pattogó szavak hallatszanak. A szobá­ban lévők az ablakhoz mennek, né­zik a tűzet.) Festetich grófné: (Hangosan imád­kozik.) Mária, istennek szentanyja, könyörögj értünk... (A gróf haragosan néz feleségére, az elérti a pillantást és könnyed fő- biccentéssel távozik a szobából. Kint­ről lánccsörgés hallatszik, kitárul az ajtó. öreg, nagybajúszú, paraszti gú­nyát viselő embert támogat be egy legény. Utána meg hat láncravert, bőinges, bőgatyás, sáros, elpiszkoso- dott ruhát viselő paraszt és két csá­szári porkoláb lép a szobába.) Festetich gróf: (Gúnyos fintorral szagol a levegőbe, aztán az öreg nagy. bajúszos paraszt felé fordul, akit az ifjú legény támogat.) — Te vagy a bíró? A nagybajúszos: (Fáradt hangon.) Én vagyok, méltóságos uram. Festetich gróf: Miért tagadtátok meg az engedelmességet? Hova lett régi szelidségtek? (Senki nem válaszol, csend üli meg a szobát. Kintről füst csap a nyitott ablakon keresztül a szobába.) A lovasszázad parancsnoka: (Or­dítva.) Nem hallottátok mit kérdezett a kegyelmes gróf úr? Válaszoljatok, bitangok! (Újabb csend. Az öreg bíró elalél az ifjú legény karjában. A legénynek nagy fáradságba telik a nehezedő testű öreget tartani.) Győri császári biztos: (Odalép a bíróhoz, hosszú, fehér bajuszát a markába veszi, s nagyot ránt rajta. A vér elönti a bíró arcát. Az öreg eszmélethez tér. A legény továbbra is a hóna alá nyúlva tartja. A csá­szári biztos közel hajol az öreghez és úgy ordítja.) — Ne szimulálj! Be­széli vén gazember, mert megöllek! (Az öreg utolsó erőjével kiegyene­sedik, amikor beszélni kezd.) Öreg bíró: Emberek akarunk len­ni ... azért lázadunk. Festetich gróf: (A porkolábok felé.) Vigyétek ezeket a szemeteket. Mér­jetek mindegvikre 30 botütést. Hol­nap pedig szállítsátok őket a S'mon- tornvai börtönbe. Aztán a császári bíróság majd ítélkezik felettük. (—I,—P—t—)

Next

/
Thumbnails
Contents