Tolna Megyei Népújság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1957-09-27 / 227. szám
1957 szeptember 27. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 / Megszűnt a régi sárközi betegség — az egyke Önkénytelenül is Kodolányi János .^Földindulás" című drámája jut eszembe, amikor Erdős Emillel, a decsi általános iskola igazgatójával beszélgetek a múltról. Arról a múltról, amikor a sárközi községekben és így Decsen is az egyke járta. Erdős Emil igazgató ugyanis szabad idejében szívesen foglalkozik) régi sárközi hagyományok, népszokások gyűjtésével, amelyekről vázlatokat, feljegyzéseket készít. Kutató munkájához felhasználja Malonyai Dezső, a századforduló falukutatójának Sárközre vonatkozó összeállítását is. MIRŐL IS SZÓLNAK EZEK A RÉGI FELJEGYZÉSEK? — A Fő utcán a tehetősebbek laktak. Nyomasztó csend honol a hatalmas udvarházakban. A tükörablakos házakon, a melléképületeken, a gazdasági gépeken, a lakások modern berendezésein a jómód, a gazdagság érződik. — És mégis valami tikkasztó hangulat van itt. Ott ül a tornácon a meleg napsütésben is borzongva, sápadtan, vérte- lenül a család egyetlen és utolsó hajtása, a horpadt mellű Széli Pista, az egyke. Kiss Széli Mihály falusi bíró egyetlen unokája. Kényeztetik, babusgatják a vézna legénykét, öreg szüleje párnát yisz alája. keskeny vállára meleg bekecset terít. Jaj csak meggyógyulna a lelkem ... sápí- tozik. Hisz nemrég kötött házasságot Bóli János egyetlen lányával, a szépséges Judikával. — Hol van Judika? — kérdi az ifjú férj. — Jön is már Judika, ez az üde, szép rózsabimbó, amilyenről a nóta is szól. „Nem anyától lettél, rózsafán [teremtél. Pirospünkösd napján hajnalban [születtél." A sápadt, göthös férj szemében felgyullad az élet szikrája, a ringó- csípőjű menyecske láttán, majd a bekecset összébb húzva, beesett mellén, arcán unott közönnyel fázik tovább. Nem valami szemet gyönyörködtető látvány lehetett a ványadt legény és a viruló menyecske így együtt. A házasságnak azonban létre kellett jönni, mert így akarták a szülők és a vagyoni helyzet. A fiatalok összeházasításával hatalmas gazdagsággá duzzadt fel a két vagyon. Az egykék összeházasítása a vagyonszerzésnek a legolcsóbb, legfondorlatosabb és legprimitívebb formája volt a fiatalok bőrére. Ki törődött abban az időben a szív szavával, az érzelemmel. És ha előfordult — mert ez gyakran megtörtént —, hogy a házasság nem sikerült. a házastársak ki-ki a maga útját járva kereste a szerelmet, a boldogságot házon kívül. A cél szentesítette az eszközt: a vagyon egybemaradt. AZ EGYKE SOK, NAGYON SOK Áldozatot követelt a Sárközben és erről beszélnek a régi síremlékek. A Vicikák, a Judikák 18 —25 éves korukban „boldog házasságuk“ második, harmadik évében fiatalon haltak el, a bábák beavatkozásainak áldozatai lettek. Széli Mihály akkori bíró szerint annyi volt a Sárközben az „infánis bába’’, hogy Debrecen városában diák sem volt annyi. Sok szép fiatal élet esett áldozatául az egykének és családok haltak ki teljesen. A felszabadulás után a társadalmi helyzet megváltozásával a Sárközben és így Decsen is elvesztette jelentőségét az egyke. Még a 30-as évek ben 5—6 tanító végezte el a községben a tanítást, 5—6 tanteremben, addig ma 21 tanteremben 30 tanerő látja el feladatát. Ez mutatja a mai iskolapolitika magasabbrendűségét, de mutatja a népszaporulatot is. Decs községben a hajdani egyke fellegvárában, ma az iskolás és az óvodás korú gyermekek száma kevés híjján meghaladja a 800-at. így nem is lehet beszélni a régi értelemben vett betegségről, a sárközi egykéről. Azonban, amikor ezt megállapítjuk, látnunk kell, hogy egyes családoknál, az 5—6 holdasoknál, vagy a városba bejáró dolgozóknál ÜJBŐL FELÜTÖTTE FEJÉT AZ ÚGYNEVEZETT „ÚJKORI EGYKE", amely nem a vagyon összekovácsolásával, hanem valószínűleg a kényelemszeretettel, vagy a rosszul értelmezett gyermekszeretettel magyarázható. — Legyen egy gyerek, de azt halmozzuk el minden széppel és jóval — hangoztatják egyesek, nemcsak Decsen hanem másutt is és nem gondolnak arra, ha ne adj isten, ezt az egyet valami baj érné, mi történne. Minden esetre nem vagyunk hivatottak arra, hogy eldöntsük ennek a jelenségnek mélyreható okát, sőt arra sincs jogunk, hogy bárkinek bármit a szemérevessünk, csak mint új jelenséget felemlítjük. Lehet gondolkodni rajta ... Pozsonyi Ignácné Helyreállt a nyugalom a régi és új dolgozók között a Tolnai Selyemgyárban Mielőtt kimentem a Tolnai Selyemgyárba, azt hittem, olyan állapotokat fogok találni, ahol a régi munkások szidják az újakat, a fiatalok nem szólnak az öregekhez, ott molesztálják egymást .ahol érik, szóval az öregek és fiatalok között az ellentétek kiélezettek. aminek természetesen kárát látja az üzem termelése is. Nos, nem így történt. Veszekedésnek úgyszólván nyoma sincs, szűnőben vannak a nézeteltérések is. a kedélyek megnyugodtak, legfeljebb a hamú alatt parázslik itt-ott még a sértődés zsarátnoka. De ha egyszer voltak bajok a fiatalok és öregek kapcsolatában. akkor még sem szükségtelen beszélni róluk, távolról sem azért, hogy utólag bármit is hánytorgasson az ember, inkább, hogy a jövőben könnyebb legyen elkerülni a bajokat. Voltak bajok — ezt nem tagadja senki, s ha igen. akkor keressük meg az okait és keressük meg azt is, hogyan sikerült viszonylag rövid idő alatt megszüntetni az öregek és fiatalok veszekedéseit. Beszéltem az üzem főkönyvelőjével, fizikai munkással, pártvezetésé^ taggal, iib-elnökkek KlSZ-vezetővi'l és műszaki vezetővel, fiatalokkal, idősebbekkel: minden irányból igyekeztem közeVutni az emberek gondjaihoz. bajaihoz. A: ő véleményükön alapszik hát az én álláspontom. Februárban nagyarányú felfejlesztés történt az üzemben. Ennek eredményeképpen az I. negyedév végén 150. fővel, a II. negyedév elején pedig 90 fővel szaporodott a munkáslétszám, a régebbi negyedévenkin*i 10—15 fős normális gyarapodással szemben. Obwnok kerültek az üzembe, akik azelőtt még selyemgyárban nem dolgoztak. s zömmel fiatalok. Részben tolnaiak, de jelentős számban a környékről, sőt igen messze tájról is jöttek. Az idősebbek az első időkben ferde szemmel nézték a fiatal, új munkásokat. Az idegenkedés három okra vezethető vissza: 1. A: öregek a felfejlesztés során az üzembe került sok fiatal láttán megijedlek attól, ha esetleg ú'ra visszazökken az üzem a régi megszokott kerékvágásba, vagyis a régi létszámmal fog dolgozni, akkor az öregeket elbocsátják és a fiatalokat tartják meg. 2. A fiatalok egy része nem viselkedett megfelelően az idősebbekkel szemben. Túlságosan „magabiztosak”, tiszteletlenek, sőt szemtelenek voltak néhányon. 3. Eddig vidéki nem dolgozott az üzemben, hanem valamennyien tolnaiak. Most sokan jöttek a környező '•községekből, de messzebbről is. A falubelieknek sok mindent szívesebben elnéztek az öregek, mint az idegeneknek. Téhéit a lokálpatriotizmus is hozzájárult az ellentétek kiéleződéséhez. A munkáslétszám növekedéséhez képest a felfejlesztés során a termelés csökkent. Míg a létszám az elmúlt évihez képest 177 százalékos volt az első negyedév végére, addig a termelés csak 150 százalékig emelkedett. A termelés átmeneti viszonylagos csökkenése természetes és azzal az üzem vezetősége számolt is. ugyancsak természetes, hogy átmenetileg növekedett a hulladékképződés. A fonodában egy műszak helyett kettő, a cérnázóban pedig két műszak helyett háromban dolgoznak. Természetesen nem sikerült megoldani, hogy régi munkást régi munkás váltson, hanem megtörtént az, hogy régi és új munkások váltották egymást. így előfordult, hogy az új munkások tapasztalatlansága folytán az első időkben, bár nem veszélyes mértekben, némelyik régi dolgozó fizetése is csökkent. Ez persze tovább- élezte az ellentéteket. Végülis az ellenHelyet as Jelszó, vagy segélykiáltás? Döntsék el az illetékesek. Egy biztos, orvosolni kell. A városban egyre több KISZ szervezet alakul, a meglévők erősödnek, mind dolgozni szeretne, csak valamennyien helyiséghiánnyal küszködnek. Igaz, van egy szép kultúrház a városban, de az is igaz, hogy ebben nagyon kevés a helyiség, ezek közül is egyik lakás, a másikba a kisiparosok költöztek be. Erről a helyiségről van szó. tétek odafajultak, hogy az öregebb munkéisok nem tanították a fiatalokat. A pártszervezet, az üzemi bizottság és az üzem vezetői rögtön észrevették a bajt. Az adminisztratív eszközök mellett — prémium, anyag- takarékosság jutalmazása — állandó és szívós felvilágosító munkáira volt szükség. Vissza kellett verni olyan hangokat is, hogy az új munkások miért kapnak prémiumot, vagy ugyanannyi fizetést, mint az öregek. A fiatalokkal a KISZ-vezetöség állandóan foglalkozik olyan szempontból is. hogy több tisztelettel viseltessenek az öregek iránt. Rövidesen szakmunkásképző tanfolyam indul, amely szakértelemben közelebb hozza a régi és az tíj munkásokat. A KlSZ-szerve- zet tervei közt szerepel a munkaverseny indítása. Az üzemi bizottság tagjai rendszeresen látogatják a leány- szállásokat, amelyek rendje, tisztasága ellen — jogosan — kifogást emeltek a helybeli idős dolgozók. Ma már nem olyan fekete az ördög a tolnai selyem gyárban, mint amilyenre festik. A kedélyek megnyugodtak, a „béke” heh/reállt és ma már csak múltidöben lehet beszélni az idősebb és élj munkások közti ellentétekről. Beszélni róla mégis tanulságos, mert a maradványai még fellelhetők, s hosszú ideig fontos munkát fog jelenteni a pártszervezet és az ifjúsági szervezet vezetőinek ezek teljes megszüntetése. L. Gy. ifjúságnak Itt naponta aláírnak két-három kiutalást. Ehhez viszont nem szükséges egy egész szoba, egy íróasztal is elegendő. A Kisiparosok Országos Szövetségének •>a Marx Károly-utcában van helyisége és ezt a munkát talán ott is el lehetne végezni. A helyiséget pedig megkaphatná az ifjúság amely nek erre igazán szüksége van. MÁCSIK ISTVÁN Szekszárdi Vasipari Vállalat KISZ titkára Fácánszaporítás Bikácson Mikor legszebb az erdő? Vajon a rügyetbontó kikeletkor, vagy nyáron, a teljes kibontakozás idején, talán az ezernyi színben pompázó lombhullató őszön, vagy télen, mikor mindent zúzmara, hó, s milliárd jégcsengő fed? Ki tudja... Örök titok ez... A napokban azonban mintha egy lépéssel közelebb jutottam volna e titok megfejtéséhez: Akkor a legszebb, ha szép, egészséges fákból áll az erdő, s leszállva az egyoldalú szépségkeresés Olymposzáról, ha gyakorlati hasznot is hoz. Erdőben nem nagyon dúskáló hazánknak erre nagy szüksége is van. j! ' Hogyan jöttem erre rá? — kérdezik. Nagyon egyszerűen: Beszélgettem egy erdésszel, Vida László elvtárssal, a bikácsi erdőgazdaság vezetőjével. Mindjárt azt is elmondta, hogy mit tesznek e kettős feladat megvalósításáért. Az erdőgazdálkodás egyik fontos része a csemeteneveléssel párhuzamosan az erdősítések telepítése, gondozása. Itt kezdődik tehát a munka, hogy szép és hasznos, egészséges fákból álló erdő alakuljon ki. Van azonban gond. — Sok bajunk van a mi homokvidékünkön a cserebogár pajor kártevéseivel, amelyek csemetéseinkben garázdálkodnak —mondja Vida elvtárs. Az ellenük és kártevéseik csökkentéséért folyó küzdelem egyik részét képezi a fácántenyésztés, e szép és hasznos madarak elszaporítása. Az elmúlt évben kezdődött meg a tenyésztés, amikoris az ország különböző részeiből, Hódmezővásárhelyről, Gödöllőről, stb. hozattak tojásokat. Ezeket kikeltették, s az erdőgazdaság egyik területére telepítették ki, először nevelőládákba, majd később a szabadba. Nem volt könnyű a kezdet, hisz sok akadályozó körülmény adódott. Mivel a fácántojásokat messziről hozták, nem mind volt friss, így a 700-ból mindössze 400 apróság kelt ki. Nehézségek mutatkoztak a keltető és nevelő ládák beszerzésénél is. — Ezután már sokkal könnyebb lesz — hangzik a bizakodás szavaiból. Egyúttal azt is mutatja, hogy a megkezdett úton tovább akarnak haladni, s most még két erdőrészt kívánnak fácánokkal betelepíteni. A megfelelő berendezések rendelkezésre állnak és helyben történik a tojás összeszedése is. Nagy gondot fordítanak arra, hogy alkalmas életkörülményeket teremtsenek e hasznos madaraknak. Ezért irtják a duvadakat. A sok kóbor kutya, macska, görény, róka, a héja, a szarka, a varjú bizony sok kárt tehet az állományban. Ezek fokozottabb irtása is hozzájárul a madarak kedvezőbb életkörülményeinek kialakításához, valamint, hogy a fácánoknak megfelelő vadföldeket hagyjanak, s ezeket bevetik cirokkal, kölessel, napraforgóval Ez ideális hely számukra és az egyre ritkuló régi állomány számára is. ) De nemcsak az erdőre hasznos a fácánok elszaporítása, hanem a környező egyéb hasznosítású földek termelvényeire is. Tudnivaló, hogy a fácánok táplálékának legnagyobb részét a káros rovarok adják. Megeszik a rendkívül káros burgonyabogarakat is. És e kártevők már nemcsak a burgonyán, hanem a paradicsomon és más fontos növényféleségeken is jelentkeznek. j Ezzel azonban még nem merült ki a fácántenyésztés haszna, hisz vadászati és ennek következtében valutaszerzési szempontból sem megvetendő a szaporodó állomány. A szép és hasznos erdő fejlesztéséért így is dolgoznak a bikácsi erdőgazdaságban. Már a második lépést teszik, hogy Vida elvtárs szavaival élve: az erdőség egész területén elterjedjenek e hasznos és szép madarak. i <i—e> HÍREK — A Hazafias Népfront megyei irodáján (Vörösmarty u. 5.) Bogos Domokos országgyűlési képviselő szeptember 28-án, szombaton délelőtt 12 óráig panasznapot tart. A választók ebben az időben felkereshetik ügyes-bajos dolgaikkal. — Csokonai: Kérők című színművét mutatja be október 10-én Bonyhá- don a Járási Kultúrházban a kaposvári Csiky Gergely Színház. Az előadás iránt már most jelentős érdeklődés tapasztalható. — 12 vagon készárut küld ezen a héten exportra a paksi konzervgyár. Ebből 4 vagon uborkát Csehszlovákiába, 3 vagon lecsót és 5 vagon barackvelőt pedig a Német Demokratikus Köztársaságba szállítanak. A gyár készítményei iránt külföldön igen nagy az érdeklődés és a megrendelő cégek meg vannak elégedve a készítmények minőségével. — Öt hónapi börtönbüntetésre ítélte a megyei bíróság Lizicska Im- réné budapesti lakost, társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett csalás és izgatás bűntette miatt. Az ítélet jogerős. — Kisdorogon szeptember 20-án a Déryné Színház nagy sikerrel mutatta be Niccodemi: Tacskó című vígjátékát. Az előadásnak és különösen a Tacskót alakító Bege Margitnak olyan nagy sikere volt, hogy a közönség virágokat dobált a színpadra. Sorozzák a dombóvári járás fiataljait Csütörtökön reggel ünnepi díszbe öltözött Dombóvár főútvonala s a járási kultúrotthon. Megkezdődött a járás fiataljainak sorozása. Első nap reggel Döbrököz fiataljai jöttek be. Az állomáson már várták őket a sorozó tiszt elvtársak. Együttesen vonultak fel a kultúrotthonba, ahol először létszám ellenőrzés volt, majd bevonultak a szépen berendezett díszterembe, s helyet foglaltak az ízlésesen elhelyezett, virágokkal díszített asztaloknál. A kiegészítő parancsnokság vezetője, Somogyvári százados üdvözölte a sorozáson megjelenteket, majd megkezdődött a sorozás. A fiatalok névsor szerint ötösével kerültek sorra. Addig, amíg valakire rákerült a sor, a teremben maradt, s a szórakoztatásukra megjelent kultúrcsoportok műsorát és a tiszt elvtársak előadását hallgatta. Amikor a sorozás végétért, a résztvevőknek levetítették Makszim Gorkij regénye nyomán készült Anya című filmet Ünnepélyesen átadták mindenkinek az összeírási igazolványát és feltűzték a nemzetiszínű szalagocskát. Az első nap Somogyvári százados szavaival ért véget: — Elvtársak! Önök a mai naptól kezdve katonák. Bármikor1 2 3 megkaphatják a behívó parancsot és felveszik az egyenruhát. Addig is, amíg egyenruhába találkozunk, a további munkához sok sikert, erőt, egészséget kívánok Önöknek — búcsúzott a jövő katonáitól. Gy. J.
