Tolna Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 180-204. szám)

1957-08-09 / 186. szám

1957 AUGUSZTUS 9. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG S „Úgy kell bánni velük, mint leendő termelőszövetkezeti tagokkal" HÍREK Az ellenforradalmi „roham’’ gyenge volt ahhoz, hogy a Tamási mellett levő Adorján-pusztán a termelőszövetkezetet felszámolja. Igaz, a fenyegetéseknek en­gedve, sokan kiléptek a csoportból, de tizennyolc család a legnehezebb napok­ban is kitartott a szövetkezet mellett. 1956 decemberétől 1957 márciusáig már 41 család lépett ismét a szövetkezeti gazdálkodás útjára Adorján-pusztán. Eb­ben az időben megindult a kilépett tagok visszaözönlése a tsz-be. Volt olyan nap. hogy öt család jelentette be, ismét a szö­vetkezethez akar tartozni. Október előtt több mint nyolcvan család dolgozott Adorján-pusztán a termelőszövetkezet­ben. A régi tagság 50 százaléka tehát még nem' lépett vissza. Kívülről figyeli a szövetkezet fejlődését. Számolgatják egyéni gazdaságának jövedelmét és so­kakban, főleg a szegényparasztok közül, már rádöbbentek arra, hogy a közösben nagyobb lesz a jövedelem, érlelődik a „visszalépés” gondolata. „NEM HARAGGAL VÁLTUNK MEG A CSOPORTTÓL...” Ezt Gergely Ferencné mondta, amikor meglátogattam otthonukat. A kicsiny konyhában, ahol Gergelyné az ebédel főzte, a szomszédasszonyok közül is voltak néhányan. Sok mindenről előjön ilyenkor a szó. A Gergely-család, annak ellenére, hogy a szövetkezet a megye ,gyengébben” gazdálkodó szövetkezetei közé tartozott, tavaly az 1466 munka­egysége után, mivel egy munkaegység értéke 28 forint volt, 41 048 forint ér­tékű részesedést kapott. (A háztáji föld jövedelmét nem is számítva.) öt évig dolgozott a nyolctagú Gergely-család a csoportban, s amellett ,hogy munkájuk után tisztességes megélhetést biztosított számukra a szövetkezet, még házat is tudtak építeni, ötvenezer forintba került a szép új ház, amely a szőlőhegyen épült, az iskola szomszédságában, és amelybe a jövő héten már be is fognak költözni. Számolgatják az ezévi jövedelmet, amit a kilenc hold föld után várhatnak. Nem sok. Jobban jártak volna, ha nem lép­tek volna ki.. . Az idén már nagyobb lesz a csoportban a munkaegység értéke a tavalyinál. De akármelyik oldaláról nézzük is az egyéni gazdálkodás jövő­jét, sehogysem jön ki jó belőle... Mi lenne, ha Gergelyéknek majd a hat gyermek között szét kellene osztani a kilenc holdat?! Gergely néni sokat panaszkodik egy brigádvezetőre, aki, ahogy állítja, go­romba volt a fiaival szemben, akik már legénysorba serdültek. „Ha tudtuk vol­na, hogy az elmegy, akkor ki sem lé­pünk, nem volt nekünk soha semmi ba­junk a szövetkezettel. Becsült bennünket mindenki, mert jól dolgoztunk” — mondja. A PÁRT AGRÁRPOLITIKÁJÁNAK tézisei jutnak az ember eszébe, amikor Gergelyék kisebbik fiának, Jánosnak az esete került szóba. A 17 éves fiú, aki már fiatal gyerekkora óta a csoportban nevelődött, vissza akart lépni tavasszal. Nem volt kedve ahhoz, hogy apja egyéni földjén „küszködjön”. És a közgyűlés, annak ellenére, hogy mindenki szorgalmas fiúnak ismeri, nem vette fel. — Várjon az őszig, akkor majd lehet róla szó — mondták a közgyűlé­sen. Pedig ha a fiúk idei részesedését megfelelőnek tartották volna, ahogy Ger­gely néni mondja, az őszre már az egész család kérte volna a felvételét. „De így. .. Most, hogy visszautasították a Jancsit, csak nem könyörgünk szégyen­szemre másodszor is a felvételért” — mondja sértődötten Gergely néni. Ebben az esetbert HIBÁZOTT A KÖZGYŰLÉS. A másik hasonló esetet, Gyarmati Miklós bácsival kapcsolatban, már jól oldotta meg. Idősb Gyarmati Miklós a fiánál la­kik. A fia kilépett a csoportból, de Gyar­mati bácsi nem akart megválni tőle. A birkák, amelyeket évek óta őrzött, a szö­vetkezethez fűzték egy életre. Nagy gond­dal ápolja, őrzi a juhállományt. Soha semmi panasz nem merült fel ellene. Megbecsülik. Jól érzi magát a szövetke­zetben. A kilépett tsz-tagokkal „általában úgy kell bánni, mint leendő termelőszövetke­zeti tagokkal” — ez a párt álláspontja, s ha az Adorján-pusztai elvtársaink en­nek szellemében dolgoznak, akkor a ki­lépett régi tagság, a helyes politika kö­vetkeztében, fokozatosan ismét visszatér az elkövetkezendő évek során önként, a saját érdekében. (h—p—t) — Elveszettnek hitt pénz. A közel­múlt változékony időjárása kisebb- nagyobb kárt tett égyes termények­ben. Bogyiszlón például tekintélyes paprika-területeken pusztított a jég. Az Állami Biztosító munkához látott, és az eddigi felmérések alapján két­százezer forintot fizet ki kártérítés címén a paprikatermelőknek. Ez az összeg még nem végleges, mert to­vábbi károk értékelése még folya­matban van. * — Külföldi sörök érkeznek ebben a hónapban a megyébe. A Megyei Tanács kereskedelmi osztályától nyert értesülésünk szerint rövidesen egy vagon hordós pilseni és két va­gon palackozott német sört kap a Tolna megyei kereskedelem. A pil­seni sört a bányásznap alkalmával, a német sört pedig augusztus 20-án hozzák forgalomba. * — A kisipari termelőszövetkeze­tek közül ebben az évben hármat fe­lettes hatóságaik felszámoltak, nem megfelelő gazdálkodásuk miatt. A felszámolt szövetkezetek helyett máris négy új alakult. Ezekre — a Tolnai Fémtömegcikk, A Tolnai Asz­talos és Mázoló, a Dunaföldvári Asz­talos és Mázoló, a Dunaföldvári Építőipari KTSZ-re — jellemző, hogy termelésük máris gazdaságos. * — Pállá községben megoldódott a lakosság nagy problémája. Eddig ugyanis a szomszéd községekbe kel­lett átjárni a betegeknek, most azon­ban a község új orvost kapott s ren­delőjét ideiglenesen már be is rendez­ték. A következő évben valószínűleg orvosi lakást is építenek Pálfán. * — Hőgyészen a közelmúltban ala­kították meg a Kommunista Ifjúsági Szövetség helyi szervezetét. A napokban tartották első taggyűlé­süket, ahol gyors fejlődésről számol­hatott be a vezetőség. Körülbelül tíz nap alatt, a szervezet létszáma negy­ven főre emelkedett. * — Az idei bányásznap megünnep­lése sem marad el az eddigi évekétől. Értesülésünk szerint a megye terüle­tén lévő bányaüzemekben több mint két millió forint hűségjutalmat osz­tanak ki a bányászok között és külön­böző műsorok, rendezvények — Vendéglátó Vállalat is — gondoskod­nak a bányászok szórakoztatásáról. A KURDI PÁRTSZERVEZET segíti a jövedelmezőbb gazdálkodás kialakítását Az ellenforradalom, Kurd község­ben is, elsősorban a pártszervezet el­len tört, tudva azt, hogy e szervezett erő megbénítása szükséges tervei végrehajtásához. A meghúzódó osz­tályellenség olyanokat tolt ebben az időben előtérbe, mint Pördi József, Patkó Lajos, Kumini Károly, F. Kis Sándor. Ök hajlandók is voltak ki­szolgálni a nemzeti mezbe öltözte­tett ellenséges törekvéseket. A nem­zeti mez azonban már akkor lehullt, amikor például a párttitkár, Novák László elvtárs és mások kiutasítását akarták. Követeltek itt aztán mást is olyat, amelynek rendezését a párt- szervezet a tanáccsal közösen már megkezdett rendezni. November első napjaiban már a ta­nácsban is egyeduralkodókká váltak, de a falu érdekében semmit sem tet­tek. ök lövöldöztek ok nélkül, fel akarták oszlatni a. termelőszövetke­zetet, szét akarták osztani a földmű­vesszövetkezet vagyonát. Nem is akartak ők a falu javára tenni. A ta­nácsházán sem mertek semmit át­venni, inkább azt javasolták, égesse­nek el mindent. Nem rajtuk múlott, hogy nem így történt. A fegyveres ellenforradalom leve­rése után De nem csüggedtek. Dacolva a ne­hézségekkel, a kezdeti ellenállással, szívósan beszélgettek a kommunis- ták; csoportosan és egyénileg is. Az eredmény nem is maradt el. Egyre többen kezdték világosan látni, mit akartak az ellenforradalmárok és segítőtársaik. A tisztánlátás fokozó­dása egyre inkább a népi hatalom erősítésére mozgósította a falu lakóit. Már januárban a tanácsülés foglalko­zott a községfejlesztési hozzájárulás szükségességével. E közben nemcsak a kommunisták tekintélye nőtt, hanem számszerűleg is erősödött a pártszervezet. Nap mint nap értették meg a volt párttagok közül egyre többen, csak az ellen­ségnek használnak, ha távol marad­nak a szervezett harctól. Napjaink­ban már 33 tagja van a pártszerve­zetnek. így elmondva nem nagy eredménynek tűnik ez a szám. De ha megnézzük a körülményeket is, akkor látnivaló, milyen sokat kellett ezért dolgozniok. Ilyen erővel sokkal eredményeseb­ben lehetett hozzáfogni a termelési problémákhoz is. Van bőven tenni­való ezen a téren, hisz most KÉSZÜL A FALU HÁROMÉVES TERVE NEM AKARNAK LEMARADNI s felvilágosító, nevelő munkájukat még eredményesebben akarják vé­gezni. Jelenleg az újságokból, az or­szágos pártértekezlet határozataiból, a rádióból merítve képezik magukat, de már készülnek az új oktatási évre is. A propagandistát már megválasztot iák. Tar Lajos elvtárs személyében. A hallgatók kiválogatását az idén még körültekintőbben végzik el, mint azelőtt. Most nemcsak a vezetőség beszélget el személy szerint velük, hanem bevonják a pártcsoportbizal- miakat is ebbe a felelősségteljes mun­kába. Természetesen a fentiek nem öle­lik fel a pártszervezet egész munká­ját és eredményeit. Vannak még hiá­nyosságok is, de már ebből is látni, a kurdi pártszervezet mindent igyek­ezik megtenni, hogy nemcsak maguk de az egész falu ismerje, megértse és támogassa, segítse az egész ország érdekében a párt álláspontját, politi­káját egyes kérdésekben. Horgászhírek innen—onnan A dunaföldvári sporthorgászok az ed­digiektől eltérően, az ősz elején tervezik megrendezni évi hagyományos horgász- versenyüket. A horgászok nagy érdeklő­déssel készülnek az idei versenyre, és a nagy víz elvonulása után, jó fogásokra számítanak, hogy megdönthessék az idei halfogási eredményeket. A nemes-halak fogásában eddig Fekete Lajosnak kedvezett a szerencse: ötkiló- grammos tükörpontyot fogott. A harcsá- zásban még mindig Németh Lajos ve­zet 24,10 kilogrammos harcsájával, de jó eredménnyel horgászott sporttársa, Kud- tik Lajos is, aki 9,50 kilogrammos har­csát fogott. * A magyar gyártmányú műanyag pe­remorsók elkészültek, s belőlük havonta két-háromszáz kerül forgalomba. Tengelyének és kopásmentesen krómo­zott kapókarjának kivételével minden al­katrésze ugyanabból a gyakorlatilag tör­hetetlen és kopásnak ellenálló anyagból készült, amelyből a műanyag horgász­zsineget gyártják. A műanyag fogas­kerék zajtalanul dolgozik és még csak kenést sem igények Az új orsón 100 méter 0,30—0,35-ös Zsineget lehet tárolni. Külön be- és ki­kapcsolható forgattyúgátlóval van ellátva, így tehát „spicc”-es fenekezésre is hasz­nálható. Minden egyes alkatrésze külön is kapható, nem okoz majd gondot tar- talékcsévék és egvéb részek beszerzése. Élénk színekre festett, halfejalakú ex- centerólomból, pergőturbinácskáhól és színesbojtos hármashorogból áll a Hor­gász Szövetkezet új „Vibro-Balin” mű­csalija, mely a vízbecsapódással ható balinólom, a vibrációt keltő kanál és a műlégy előnyeit is egyesíti egyetlen csali­ban. Súlya 20 gramm, ami lehetővé teszi távolra való hajítását, annál is inkább, mert légellenállása igen mérsékelt és így szél ellenében is jól repül. Az új csali lassan vontatva jó csukacsali és vele a harcsák nyomában a mély vizeket is jól lehorgászhatjuk. * A faddi sporthorgászok közül a harcsa­fogásban Fehér Ferenc vezet, aki né­hány héttel ezelőtt 10 kilogrammos har­csát fogott. A csukázásban Csehák Fe­rencnek jár a szerencse, 5,60 kilogram­mos csuka akadt horgára. Marosi László pedig a süllőzésben vezet 4,20 kilogram­mos süllő-zsákmányával. EGY HŐSI HMGII SÜUÁHÁI... Újjáalakult A PÁRTSZERVEZET A volt MDP tagok közül a legöntu- datosabbak ismét a kezükbe vették a község irányítását. Nem ment ez könnyen, hiszen csak kilencen vol­tak, jóval kevesebben kezdték ismét a felvilágosító szó terjesztését, az el­lenforradalom céljának ismertetését, mint ezelőtt. Útelzárás A Közlekedés és Postaügyi Minisz­térium Pécsi Közúti Kirendeltsége a 631. számú dombóvár—bonyhádi út Szászvár és Nagymányok közé eső 29 200—29 300 kilométer szelvény 100 méter hosszú szakaszát (mázai aluljáró), augusztus 11-én 8 órától 12-én 4 óráig és 18-án 8 órától 19-én 4 óráig lezárja javítási munkálatok miatt. Terelő út a Szászvár és Győré közötti földút és az Izmény betkötőút Győré előtti szakasza, A polgári autóbuszjáratok átszállással közleked­nek. A pártszervezet kommunistái a leg­főbb irányelveket taggyűlésen beszél­ték meg. Jelszavuk ez: „Minél jöve­delmezőbb gazdálkodást folytatni.” Ennek egyik legfontosabb alapját a belterjes gazdálkodás adja, A kommu nisták vállalták, hogy nemcsak fel­világosító szavukkal, de példájukkal is segítik a terv elkészítését és meg­valósítását. Beszéltek arról, hogy -egyes növények vetésterületét, mint például a cukorrépáét növelni lehet­ne, legalább a duplájára. Sok szó esett a talajerő-utánpótlás fontossá­gáról is, hisz ezzel csak a falu, az ország jár jól. Fontos ez nemcsak azért, hogy több termést takaríthas­sanak be a megnövelt területekről, hanem a régiekről is. Tapasztalat mutatja ugyanis, hogy például a cu­korrépánál 6—10 évvel ezelőtt 50—60 mázsával is több termést tudtak be­takarítani egyes helyeken, mint most. Mindezek mellett a tanulást sem hanyagolják el. Az elmúlt hónapok tapasztalataiból megtanulták, meny­nyire fontos ez. Egyhangú csend honol az élet zajaitól távoleső “ lengyeli temetőben. A szél lengeti halk, alig hallható hangon a sírok fölé hajló szomorúfűzek leveleit, s úgy tetszik, mintha szomorú, halotti nótát dúdolna. Ahogy a frissen hantolt sír előtt állok, elszorul a torkom a meghatódottságtól. Gondolataimban felelevene­dik mindaz, amit a mai napon hallottam a szeretett fiú­ról, a jóbarátról, a mártírról, a hősi halottról, aki itt, a pirosvirágú petúniák erdeje alatt alussza örök álmát a hazai földben, amelynek szabadságáért a legnagyobb áldozatot hozta. Október 21-én még ott volt a bálban, amelyet a lengyeli búcsú tiszteletére rendeztek. Vajon gondolták-e a fiúk, a barátok, akikkel ezen az éjszakán vidáman koc­cintotta össze a poharát, hogy koporsóba fektetve fogják vinni kihűlt tetemét pár hónap múlva!? S a fiatal lányok gondoltak-e arra, hogy a szokatlanul vidám Mátai Antit, aki ezen az októberi bálon együtt táncolt velük, köny- nyezve fogják kísérni utolsó útjára . .. Ki gondol ilyenre béke idején? Senki. A bál reggelig tartott. Október 22-én Mátai Antal visszautazott Buda­pestre, hogy teljesítse tovább a kötelességét. A bál emlékei még frissen éltek a gondolataiban, amikor pa­rancs érkezett a belső karhatalmi századhoz, amelyben szolgált. Teljesítették a parancsot. A rádió épületében elfog­lalták tüzelőállásaikat és védték az épületet az utolsó töltényig. Mátai Antal súlyos haslövést kapott a tűzharcban. Az életét meg lehetett volna még menteni, ha kellő idő-1 ben elsősegélyben részesítették volna. De az ellenség, melynek „katonái” az alvilági söpredék és az ellenforra­dalmi terror szadista őrültjeiből tevődtek össze, nem ke­gyelmezett a fiatal sorkatonának, ütlegelni kezdték a súlyos sebtől vérző katonafiú testét, s a végső agóniában vonagló, vértócsában fetrengö, 22 éves fiatalembernek a balszemét is kiszúrta egy ellenforradalmi hiéna. Amikor október 22-én, a búcsú báljának reggelén elbúcsúzott Mátai Antal, azt mondta egykori tanárjának, Koncságh Sándornak: „Viszontlátásra, húsvétkor jövök szabadságra, akkor találkozunk.” S a vékonyarcú, csendesszavú fiatal Mátai Antalt gyászszalagot viselő bajtársai hozták haza Lengyelre, a falujába, még mielőtt húsvét lett volna. Az egész falu gyászba öltözött. A nép, amelyből származott és amelyért életét áldozta, elkísérte utolsó útjára. A sír, a fehérre gyalult fejfával figyelmeztet bennün­ket. Október 23-a nem ismétlődhet meg mégegyszer. A munkásosztály vasöklének kíméletlenül szét kell zúzni azokat, akik újból bestiális gyilkosságokat, egyedül ma­radt öreg szülőket, meggyalázott, kettétört fiatal életeket akarnak..; h. r.

Next

/
Thumbnails
Contents