Tolna Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 180-204. szám)

1957-08-09 / 186. szám

4

TOLNA MEGYEI NlPÜJSAG

1951 AUGUSZTUS 9.

Hogy érsi magát ?

Hét évsxáxad magyar versei

Tóth Árpád: Körúti hajnal

(Folytatjuk)

Boda Ferenc

Fülöp Gábor könyvének címlapja

TÜDŐT ÁSKALEVES

Hozzávalók: A leves tésztájához 10 ’ dkg liszt, 1 tojás, 15 dkg sertés, vagy j borjútüdő, 3 dkg zsír, hagyma, 1 tojás, bors, zöldpetrezselyem.

3 A tüdőt pár percre forró vízbe tesz- 1 szűk, vízből kivéve szétvágjuk, az eres részektől megtisztítjuk, ledarál- ’ juk, vagy deszkán jól megaprózzuk és : hagymás zsírban, fedő alatt, puhára

• pároljuk. Ha zsírjára lesült, tűzről ’ levesszük és forrón egy kis tojással t elkeverjük. Közben a liszttel, egy r tojással nagyon vékony levestésztát

készítünk a rendesnél valamivel lá- gyabbra, kettőbe hajtva. A tüdővag- dalékból diónyi halmokat rakunk rá j sorjában, a lekvárosderelyéhez hasonlóan. Ugyanúgy hajtjuk össze és vágjuk ki, mint a derelyét. A tésztát j zöldséglevesbe, vagy csontlevesbe főzzük.

HAMIS NYÜLGERINC

. Hozzávalók: 50 dkg marhafelsál, 1 , zsemle, 1 tojás, 10 dkg füstölt sza• Ionná, 6 dkg gomba, 3 dkg zsír, 3 dkg liszt, 1 dl tejföl.

A marhafelsált hártyáitól megtisztítjuk és amint a vadasbélszínnél, páclevet készítünk és a húst 2—3 napig bennetartjuk, többször a páclében megforgatva. Elkészítéskor a szalonnával, párolt gombával együtt megdaráljuk, hozzáadjuk a tejben áz_ tatott és kicsavart zsemlét, a tojást, sót, borsot. Mindezeket jól összedolgozzuk. Egy őzgerinc formát nagyon vékony szeletekre vágott szalonnával bebélelünk, vagy fagyos zsírral bekenünk és a húst ebbe belehelyez, ve megsütjük. Sütés után pár percig pihentetjük, aztán borítjuk ki és vágjuk fel.

Sütés közben a pácléből elkészítjük a hozzávaló mártást. A zöldséget zsírban lepároljuk, hozzáadjuk a lisztet, páclével felöntjük, mustárral és tejföllel ízesítjük. Hideg vagdalt húsnak s kitűnő.

SÓS KEKSZ

Hozzávalók: 25 dkg liszt, 8 dkg vaj, vagy margarin, 2 tojás sárgája, késhegynyi szódabikarbóna, egy dl tejföl, só;

A megadott anyagokból félkemény tésztát készítünk. Három mm vékonyságúra kinyújtjuk, cakkosszélű íekszvágóval kiszaggatjuk, vagy ierelyemetszővel négyszögeket vágunk, tetejét tojással megkenjük, sós töménymaggal meghintjük és világos rózsaszínűre sütjük.

VASÁRNAPI EBÉD

Gyakorlati tanácsadó háziasszonyoknak

Ha a tej forralás közben összemegy, főzzük tovább, amíg teljesen meg nem keményedik. Akkor tiszta vászonruhára helyezzük és felakasztjuk egy edény fölé. Bizonyos idő múlva lecsurog a savótartalma és finom túrót nyerünk.

*

Gyümölcsös tészta készítésénél a

gyümölcsöt, mielőtt a tésztára helyeznénk, mázoljuk be tojásfehérjével. Ezzel megakadályozzuk azt, hogy a gyümölcs levet engedjen

*

Kifákult esernyő színét visszanyerhetjük, ha a kifeszített ernyő huzatát spirituszos ronggyal átdörzsöljük.

Könyvismertetés

Kovái Lőrinc:

FÖLDÖNFUTÓK

— Köszönöm, én...

Azaz várjunk csak, nem olyan egy szerű erre a kérdésre felelni, mer aki bekerül ide a kórházba kisebt vagy nagyobb bajjal, először is eg kicsit megváltozik, vagyis átalakul . kórház lakójává. Ez azt jelenti, hog; alapjában megmarad ugyanannak ami a valóságban, de itt ragad rá a olyan emberből — különösen a „járó betegeknél“ —, aki azt sem tudja hogy üsse agyon az idejét és eközbei a legfurcsább dolgokat cselekszi, i legváratlanabb dolgokról beszél, vi selkedése kissé gyerekessé változik apróbb dolgok lesznek a legfőbl problémái, mint ahogyan a gyerekei is képesek azon összeveszni, hogy k látott az idén először barnalepkét. 5 akarva akaratlanul, itta kórtermek ben mutatkozik meg a legőszintébbei az emberek viszonya egymáshoz.

János bácsi — mellesleg már tú van a hetvenen — félegykor mái majdnem mindig oft ül az asztalná' noha megszokott dolog, hogy egy óra kor van az ebéd. Ezt a fél órát — néha több, néha kevesebb — dobolás sál tölti. Ujjaival dobol az asztalon néha meg dúdol is hozzá s közber elég gyakran megtapogatja a pocakját (pocakjáról tudni kell, hogy elé£ tekintélyesre megnőtt a hetvenegy- néhány esztendő alatt, s ha János bácsi nem rendelkezne elég erős izmokkal, könnyen előre rántaná í fizikai törvények értelmében). Ha valaki bejön a szobába, esetleg abbahagyja a dobolást, persze nem azért mert zavartatja magát, hanem, hogy megkérdezhesse:

— Nem hozzák még azt az ebédet)

— Ááá, dehogy, még soká lesz egy óra.

— Pedig már hozhatnák, itt lenne az ideje, korog a gyomrom.

— Deiszen még jóformán el sem pakolta a szalonnát.

— Acsak szalonna vót... Tízórai Maga nem éhes még? Csodálom, mert régen volt még az a tízórai is. nem hogy a reggeli.

— Szeretnék az étvágyából egy kicsit.

— Ezt pedig nem adom oda, ez a vagyonom. Tudja, én nem földet vet.

j. tem, amikor dolgoztam, még azt a kicsit is eladtam, ami volt, hanem a ’ pocakot növesztettem. Tudja, ez j olyan vagyon, amelyen nem vesznek r össze az „utódok“, meg ezt magammal vihetem majd ... Harmichét l évig voltam bányász. Vagy már talán mondtam is, most már nyugdíjas vagyok, az állam megadta nekünk is a ’ nyugdíjat és most öregségemre ez a l fő gondom, ez a kis pocakocska.

A nyomaték kedvéért megtapo- , gatja a pocakocskáját s a jelenlevők > felé fordítja, hogy lássák, nem hiába : foglalkozik vele.

— Nem mondom, hálistennek, meg 1 is van rá a módom, mert van mit

ennem. Nem is hittem vóna, hogy ilyen nagy úr leszek öregségemre. Igaz, hogy nincs családom, de nem szorulok senkire. Van egy kis kertem, minden évben tudok vágni egy hí- 1 zót, a feleségem nagyszerűen tud főzni, sőt, ha jó termés lesz az idén, még egy kis hordó bort is veszek Mondja, aki 37 évig bányász volt, nem érdemli meg, hogy ne legyen egyéb gondja a pocak gondozásánál? Mennyi idő van? Nem hozzák még azt az ebédet?

Erre feláll az asztaltól, kimegy kémlelni a „terepet“, hátha vannak már biztató jelek.

— Na, talán már lesz valami. Már csörömpölnek a tálalóban.

Visszahelyezkedik az asztal mellé, úgy, hogy kényelmes helye legyen a pocaknak is, az asztalon lévő újságot összehajtja és a háta mögé teszi az ágyra, hogy ha hozzák a levest, még amiatt se kelljen esetleg időzni.

— Én szerettem mindig a pontosságot. A bányában is, de akkor tőlem várták el, hogy pontos legyek, mert ha esetleg egyszer elkések, mehettem volna tovább. Most meg már én „várom“ el mástól a pontosságot. Igaz, én nem vagyok valami nagyfőnök, dehát azért az asszony csak hallgat a szavamra: pontos időre kész mindig az ebéddel. Csak ez az ebéd jönne

nagy tálcán behozza a tányér leveseket, nem is késett, így János bácsinak sem kellett „megkövetelni” a pontosságot János bácsi „nyakonragadja” a kanalat és a legnagyobb meglepetésre nem mártja bele a levesbe, hanem kisétál a teraszra, szól a szoba többi lakójának is, hogy jöjjenek ők is ebédelni, s csak azután tünteti el öblös torkában a levest. Mire a többiek körülnéznek, eltünteti a második fogást is, s elégedetten csettint a nyelvével, s nem panaszkodik, mint sokan, csak úgy megszokásból, hogy „már megint milyen volt ez a sülthús” ... Mielőtt elszáll az asztaltól, megkérdezi, hogy a kenyér, amit hoztak, kell-e. Ha nem, akkor ő elteszi, mert kell ozsonnára a szalonnához. Ezután elmeséli, hogy délután ír levelet a feleségének, mert fogytán a hazai és küldjön egy kis főttsonkát.

— Egész nagyszerű lenne itt, ha az ebédhez adnának legalább három deci vörösbort is. Mert azt is szereti ám a jó gyomor — mondja, és indul kifelé, hogy a megszokott helyen, a teraszon, elszívja a cigarettáját.

— Vörösbor? — fordul hozzá a kanalát letéve egy másik ember, aki szintén az idős emberek sorába lépett már, de azért még órajavítással foglalkozik és nem a gyomor a „szenvedélye”, hanem egyéb. — Jó homoki bor kellene. Alföldi... Kiskőrösi. Az az igazi bor, nem ám a vörösbor, ami erre terem.

— Micsoda? — Ezt persze kórusban mondja az egész szoba, s ezzel kifejezésre juttatván, hogy itt többségében vörösbor-pártiak vannak, de az órás nem tágít:

— Még az íze is más a homoki fehérnek, mint az itteni boroknak. Erősebb is, itt a hegyekben alig van „maligán”. Ha egyszer innának belőle, nem tudnának elszokni tőle.

Erre mindenki bizonygatja, hogy ittak már homoki rizlinget is, de azért a hegyvidéki borok a világmárkák és ebből egy végnélküli vita kerekedik. Szerencsére a nővér beszól, hogy erre a kórteremre is vonatkozik délután 2-től négyig a kötelező pihenés, még akkor is, ha itt nem fekvőbetegek vannak.

Kovái Lőrinc első — még a felszabí lulás előtt megjelent — könyve, a Fő .önfutók, izgalmasabb, fordulatosak] selekményekben gazdagabb a legtöbb k andregénynél is. Az események forgi aga, az élesen megvilágított jellemek (

regényalakok sorsának alakulása, a szűzi tisztaságú paraszti szerelem, az aljasság és a becsületesség, az önzés és az önfeláldozás szüntelen harca valósággal magával sodorja az olvasót.

. A Földönfutók történelmi regény abból az időből, amikor a véráztatta magyar föld felett elviharzott a Dózsa-féle parasztlázadás, elzúgott a mohácsi katasztrófa, s az ország földjét török hordák; császári zsoldosok dúlták. A történet színhelye Csorna, egy kis paraszti település, amely valahol a Tisza partján, a kanyargós ártéri vizek között, a lápok ölén lapul meg. A falunak nincs földesura, lakóinak nagyobb része halászattal fogkdkozik, s van közöttük magyar, szerb, török, horvát és román is. Afféle szedett-vedett népség, szökött jobbágyokból, szökött katonákból, földönfutókból, akik a történelem viharában e szélvédett zugban összeverődtek és közösségüket megpróbálják faluvá kovácsolni. De a gazdagság és szegénység kísértete itt is csakhamar megjelenik és feldúlja a születő falu békéjét. Beavatkoznak az osztrákok, a törökök és a hajdúk is, és életre- halálra folyik a harc.

HUMOR

A szorgalmas főnök... irta: Waltl

Vízszintes: 1. Az idézet kezdete. 11. Köny- nyeit hullató. 12. Győri futballcsapat. 13. Világos, németül — fordítva. 14. Cinli vegyjele. 15. A halott már az övé, 18, Helyhatározó rag. 19. A vízsz. 1. alatti folytatása. 20. A Niagara egyik része! 21. Állat. 22. Aktinium vegyjele. 23. Károg, mássalhangzói. 25. Igekötő. 27. S. A. 29. Kávé mássalhangzói. 31. A függ. 1, alatti folytatása. 34. Kiejtett betű. 35, Éles? 37. Kidobás magánhangzói. 38. Pestkörnyéki városka. 40. Üti célt. 42. Szabadságát tölti — fordítva. 46. Tessék, ittvan. 49. Közié. 50. Vashuzal — névelővel. 51. Becézett női név. 52. Pusztít. 53. Megmunkálom.

Függőleges: 1. A függ. 19. folytatása.

2. Vég, idegen kifejezéssel. 3. Vérpálya. 4. Angol iskolaváros — fordítva. 5. Fonás-szövés nélküli gyapjúáru. 6. Női név. 7. Zenekellék. 8. Falusi esemény. 9. Azonos betűk. 10. Német névelő. 16. Az ő személye elől. 17. Testvére. 19. Növény. 25. E helyen. 26. Én, latinul. 28. Óhajt. 30. Erődítmény. 32. Szögecs. 33. Edény. 34. Énekesnő: 36. Buktat. (Csillaggal jelölt kockába kettős betű írandó.) 39. Zenész. 41. Idegen hosszmérték. 43. Nekem juttatod. 44. Barát, franciául. 45. Testrésze. 46. Szám. 47. Zár szervezve! 48. Állóvíz — névelővel.

Megfejtendő az idézet a következő sorrendben: vízsz, 1., 19., függ. 1., vízsz. 31;

Az irodahelyiséget harsogó nevetés töltötte be. A főnök ugyanis nem volt bent A könyvelő könnyei potyogtak; a leve lező pedig a térdét csapkodta.

De mivel hogy a sors útjai kiszámíthatatlanok és semmi sem tart örökké, t jókedvnek is hirtelen végeszakadt. Mégpedig egy csattanás következtében.

A csattanás, helyesebben az ajtócsapé dás után őfelsége, a vezérigazgató lépetl be. A vezérigazgatót bátran nevezhetnénl emberbőrbe bujtatott farkasnak is, akinél ez volt a jelszava: „Ha én beszélek, reszkessen mindenki!”

A szörnyeteg mély lélegzetet vett; az tán felüvöltött. A tisztviselők úgy rész kettek, mint a nyárfalevél 120 méterei sebességű szélben.

;,Uraim, hol vagyunk; hivatalban; vág) erdőben?”

Az alkalmazottak zavartan motoztál aktáikkal.

„Mégiscsak hallatlan! Alighogy i macska kiteszi a lábát, máris táncolnál az egerek. Chnörzli, szeretném tudni, m az oka ennek a határtalan jókedvnek!'

A könyvelő zavartan izgett-mozgott

„Igazgató úr, én.:: én.;; nem ;: tudom -...”

„No nézd csak. Az előbb még neu dadogott.”

„Igazgató úr, nagyon sajnálom; nen mondhatok semmit,”

A nagyúr levegő után kapkodott. Szeme villámokat szórt

„Nem mondhatja meg! Szemtelen fráter! Hallottak már ilyet! Mégis csak disznóság, hogy az ember ma ilyen alkalmazottakkal kénytelen dolgozni. Szellemese; hogy van egy főnökük, aki pontos, lelkiismeretes és önfeláldozóan szorgalmas, különben már régen ebek harmincadjára jutottunk volna. ,Uraim

— meg sem érdemlik ezt a megszólítást

— szeretném végül is tudni, mi volt az oka az előbbi szemérmetlen ricsajozásnak. Chnörzli, vallja be.”

„Sajnálom.;. igazán nem mondhatom meg.”

Az igazgató úgy állt ott; mint egy ugrásra kész párduc.

„Hallja, Chnörzli, ha azonnal nem beszél, holnap mehet koldulni!”

A kérdezett a vállát vonogatta:

„Nos, hát, ha az igazgató úr mindenképpen tudni akarja... a főnökünk::

„A főnököt hagyja ki a játékból! Neki bizonyára semmi köze ehhez a disznóság- hoz. Jótállók érte. Rendkívül ügyességéért! Átlagon felüli szorgalmáért!”

A könyvelő újra kezdte:

„Igazgató úr, csak azt mondhatom el, ami tényleg megtörtént. Négy héttel ezelőtt, tréfából, a főnök íróasztalának minden fiókját bezártuk és a kulcsot eldugtuk. És a főnök ezt csak ma reggel vette észre!”

(A -„Basler Nachrichten”-bői)