Tolna Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 180-204. szám)
1957-08-07 / 184. szám
1957 AUGUSZTUS 7. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Az MSZMP agrárpolitikájának tézisei A tézisek bevezetése az elmúlt esztendők agrárpolitikájának eredményeivel és hibáival foglalkozik. Majd így folytatódik: L A párt politikája a parasztság egyes rétegeivel kapcsolatban tak, s a parasztsággal csak a falusi kultúrszínvcnal, falusi életmód és a saját gazdaságukban végzett személyes fizikai munka köti össze. Jövedelmüket elsősorban kizsákmányolásból és nem saját tisztességes munkájukból szerzik vagy szerezték. A családi munkaerő kapacitását meghaladó földterülettel rendelkező és kizsákmányolásból élő kulákok száma hazánkban ma már igen csekély. Emellett azonban jóval nagyobb az a rétegük, amely részijén vagy egészben lemondott földjéről (vagy elvették tőle), s jelenleg közép- vagy kis- kis’parasztként, illetve mezőgazdasági vagy ipari munkásként dolgozik. Korábban betöltött szerepénél fogva és az elmúlt évek hibás politikája miatt a parasztságnak ez a rétege nem lehet híve a munkás-paraszt hatalomnak és a szocializmus építésének. Súlyos hiba lenne tehát az „osztálybéke“ álláspontjára helyezkedni velük szemben, s ennek megfelelően visszaadni földjeiket, felszereléseiket, stb. — Ugyanakkor az is súlyos hiba lenne, ha visszatérnénk az elmúlt években szokásos „likvidáló“ módszerekhez és a célszerű korlátozó intézkedések helyett olyan — termelésüket lehetetlenné tevő és őket emberi méltóságukban megalázó — módszereket alkalmaznánk, amelyekkel a dolgozó parasztság zöme, főleg a kis- és középparaszt ság nem értene egyet. Ezért a fő küzdelmet politikai befolyásuk csökkentéséért kell folytatni. Fiaik, leányaik vagy egyéb közeli rokonaik természetesen más elbírálás alá esnek. A kulákok személy szerinti megítélésében legyen döntő szerepe a körülményeket jól ismerő, helyi szegényparaszti közvéleménynek. Az október—novemberi ellenforra dalom azt bizonyítja, hogy az elmúlt évek során helytelen volt a szocializmussal szemben álló osztályellenség fogalmát falun csak a kulákok körére leszűkítene Az osztályellenség fogalma jóval szélesebb a kulák- ságnál. A pártnak és népi demokráciánk államhatalmának a kulákok mellett az egyéb ellenséges elemek ellen is L'írrunlbflon ViQrv»rw+ Imii -f/Vlt r f a+t-i i«a sál. Szakítani kell mindenekelőtt azzal az évek óta uralkodó szemlélettel, hogy a mezőgazdaság a nemzeti jövedelemben való magasfokú részesedése ellenére is igen alacsony arányban részesüljön az állami beruházásokból. Szükséges, hogy a gazdaságpolitika és az ipar felelős irányítói körében olyan szemlélet alakuljon ki, hogy az ipar egyik fő piaca a mezőgazdaság. 3. A kötelező beadás eltörlésével előállott új helyzetben olyan mezőgazdasági felvásárlási rendszert és árpolitikát kell kialakítani, amely egyrészről elősegíti a mezőgazdasági termelés mennyiségi és minőségi fejlesztését — másrészről a várható nagyobb árufeleslegek és az egészségesebb árucsereforgalom kifejlődésével a lakosság élelmiszerellátásának, az ipar nyersanyagbázisának megjavítását és külföldi adósságaink törlesztésének további növelését, a hagyományos és egyéb mezőgazdasági termékek exportját teszi lehetővé. Az állam piacszabályozó szerepének ellátásához az szükséges, hogy a legfontosabb mezőgazdasági termékekből megfelelő készletek álljanak rendelkezésre. E készleteket az állami gazdaságok árutermelésének fejlesztése révén, állami felvásárlásból, szerződéses termeltetés útján, továbbá a földadó, a cséplési és a malmi vámnyeremények természetbeni fizetésének fenntartásával, szükség esetén importból kell biztosítani. Fontos előfeltétele az állam piacszabályozó szerepe érvényesítésének, hogy a falu megfelelő választékú iparcikkel legyen ellátva. A termelési és szállítási szerződések kötésében, valamint a mezőgazdasági termékek felvásárlásában az eddiginél sokkal nagyobb szerepet kell juttatni a földművesszövetkezeteknek. 4. A mezőgazdaság területén dolgozó szakembereket részesítsük nagyobb megbecsülésben. A mezőgazdaság szakirányítását arra alkalmas, népi demokráciánkhoz hű, tapasztalt szakemberekre kell bízni. Ugyancsak becsüljék meg és beosztásukban erősítsék meg a munkájukat jól ellátó, nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkező, munkaterületüket jól ismerő, párthoz és népi. demokráciához hű — oklevéllel nem rendelkező — munkás- és parasztkádereket. A mezőgazdasági termelés fejlődését elő kell segíteni a termelők mezőgazda- sági szakismeretének növelésével is. Csökkentsék a mezőgazdasági főiskolákon kiképzendők számát, viszont növeljék a kiképzés színvonalát. Jelentősen szélesíteni kell a különféle mezőgazdasági szak- tanfolyamokat, amelyeken mezőgazdasági és szövetkezeti ismereteket is oktassanak. A vidéki általános iskolákban önálló tárgyként mezőgazdasági és szövetkezeti ismereteket oktassanak. 5. Az állami irányító szervek mellett . lehetővé kell tenni különféle termelői és ■ tenyésztői szakegyesületek (legeltetési bi- , zottság, cukorrépatermelők egyesülete, i szőlő- és gyümölcstermelőkből létesített hegyközségek stb.) alakulását. E szakegyesületek önkéntes alapon szerveződ- ; nek, működési körüket alapszabály határozza meg, s a megyei tanács szakfelügyelete alatt állnak. Az állam a szak■ egyesületeknek a termelés, tenyésztés, értékesítés, szakoktatás, tanácsadás terüle: tén kifeitett munkájukhoz anvagi és erA magyar parasztságot a mar megváltozott falusi osztályviszonyok között alapvetően a következő rétegek képviselik: 1. Termelőszövetkezeti parasztság A termelőszövetkezeti parasztság a jövő egységes szocialista parasztosztályának magját képezi. Gazdálkodási módja elvileg és alapjaiban különbözik az egyénileg gazdálkodókétól. A termelőszövetkezeti parasztságot, a mezőgazdasági munkásokkal és félproletárokkal együtt, a párt fő falusi bázisának kell tekinteni. A tsz-tagok szocialista gazdasági helyzete és öntudata között azonban má még sok esetben tapasztalható ellent, mondás. Ezért a pártnak, a szövetkezeti vezetőknek és minden öntudatos termelőszövetkezeti tagnak a jövőben nagyobb gondot kell fordítania a tér. melőszövetkezeti parasztság egységének, nevelésének, öntudatának kikovácsolására, az egységes, egészséges szövetkezeti szellem kialakítására. Másik, nem kevésbé fontos feladat: a kilépett termelőszövetkezeti tagokkal való megfelelő bánásmód. Általában úgy kell bánni velük, mint leendő szövetkezeti tagokkal. 2. Mezőgazdasági munkások, félproletárok. Számbelileg a falu legnagyobb rétege. Számuk több mint egymillió, zömmel a mezőgazdasági szocialista szektorában, az állami gazdaságokban, gépállomásokon, erdőgazdaságokban dolgoznak, egy részük az iparban, mint bejáró kétlaki munkás, más része kubikmunkán, vagy a középparasztoknál, kulákoknál. mint alkalmi munkás dolgozik. Az októberi-novemberi ellenforradalmi eseményekben e réteg lényegében véve szilárdan kiállt a népi demokrácia mellett. A mezőgazdasági munkások és félproletárok politikai szervezésére sokkal nagyobb gondot kell fordítani a jövőben. Ahhoz, hogy a párt szilárdan tudjon támaszkodni rájuk, segíteni kell anyagi nehézségeiken, fokozatosan rendezni kell kereseti viszonyaikat. A félproletárok részben a termelő szövetkezetekben, részben az állami szektorba fognak menni. A mezőgazdaság szocialista átszervezésében a pártnak szilárdan kell támaszkodnia e rétegre és segíteni kell őket belterjes szocialista gazdaságok létrehozásában. 3. Kisparasztok. (Általában 4—f! kát. holdas parasztok.) Számuk több mint negyedmillió. Hazánkban a parasztság egyik jelleg, zetes rétege. A pártnak a kisparasztokkal — mint a jövő szövetkezeti parasztjaival — sokat kell foglalkoznia. Mivel e réteg a földreformmal, az igauzsoránál olcsóbban elvégzett gépállomási talajmunkával, a szerződéses termelés stb. segítségével sokat nyert: hívjuk fel figyelmét arra, hogy mindezt a munkásosztálynak, a népi demokrácia államhatalmának köszönheti. Ugyanakkor kézzelfoghatóan világossá kell tenni számára azt is, hogy jövőjét nem a középparaszti gazdálkodási forma, hanem a jól jövedelmező szövetkezeti nagyüzem jelenti, amellyel a középparaszti gazdaság nem képes felvenni a versenyt. 4. A középparasztok. Hazánkban a dolgozó parasztsás legtehetősebb rétege. Gazdaságuk zömében árutermelő jellegű. Életkörülményeik az 1945 előttihez viszonyítvs javultak. Jelenleg a középparasztság úgy érzi, hogy — főként a beadási kötelezettség eltörlése után kialakuli szabad árrendszer mellett — megerősödött egyéni gazdaságában, í egyre inkább ezt igyekszik biztosíII. A mezőgazdasági termelés fejlesztésének főbb irányelvei Népgazdaságunkban a mezőgazda- sági termelés igen jelentős szerepet tölt be. A nemzeti jövedelem létrehozásában a mezőgazdaság 1955-ben változatlan (1954. évi) áron 30,1 százalékkal, folyó áron 33,4 százalékkal vett részt az exportban 38,4 százalékkal részesedett, s az ország lakosságának ma is mintegy 44 százalékát foglalkoztatja. A mezőgazdasági termelés fejlesztésének lehetőségei országunkban igen nagyok, s az adottságok megközelítően sincsenek kihasz nálva. Éppen ezért a párt a lakosság életszínvonalának további javítása, az ipar nyersanyagbázisának és a mező- gazdasági exportnak növelése érdekében azt tartja helyesnek, ha a forradalmi munkás-paraszt kormány az egészségesebb ipari szerkezet kialaki tása mellett, a falu szocialista átalakításának szem előtt tartása és egyidejű végzése mellett a mezőgazda- sági termelés fokozottabb fellendítését — arccal a belterjesség felé —, fő feladatnak tekinti. 1. A nyugodt termelőmunkának, a növénytermesztés és az állattenyésztés hozamai növelésének egyik alapvető feltétele, hogy az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és egyénileg gazdálkodó parasztok biztonságosan termeljenek. A párt helyteleníti, és minden erejét latbavetve megakadályozza azokat - a követeléseket, amelyek — sokszor a törvények megkerülésével is —, a mező- gazdasági termelés bármely területén termelési bizonytalanságot igyekeznek előidézni. III. A mezőgazdaság szocialista átépítésének irányelvei (Folytatás a 4. oldalon) paraszti gazdaságok egy része természetes úton időnként bővített újratermeléshez juthat. Ezzel erősödnek a középparaszti gazdaságok kapitalista tendenciái. Amíg e tendenciák a mezőgazdasági termelés fellendítését szolgálják, tehát több élelmiszert hoznak a dolgozó népnek és több nyersanyagot az iparnak: a proletár- diktatúra állama célszerű árpolitikával és iparcikk-ellátással számára megfelelő mederbe tudja terelni azokat. A proletárdiktatúra államának azonban nem érdeke, hogy a kapitalista tendenciák túlzott mértékben érvényesüljenek. Ezért is szabta meg a családi munkán alapuló paraszti birtok felső határát 20—25 kát. hold ban. A pártnak a szocialista építés szakaszában a középparaszthoz való viszonya döntő jelentőségű: A közép. paraszt árutermelésére a népgazdaságnak szüksége van s ezért segíteni kell lehetőségeinek kihasználásában. Meg kell vele ismertetni és kedvel- tetni a szövetkezeti gondolatot — túlzott tulajdonosi beállítottsága miatt elsősorban az egyszerűbb társulásokon keresztül. Nem szabad félni attól sem, hogy állami szerveink kiadják a működési engedélyt csak közép parasztokból alakult termelőszövetkezetnek vagy termelési társulásnak is. A következő években a mezőgazda ság fellendítéséért, szocialista átalakításáért folyó harcban a mezőgazdasági munkások, félproletárok, termelőszövetkezeti parasztok erőire és politikai bázisára támaszkodva mindent el kell követnünk a parasztság igazi derékhadának, a kis- és közép- parasztoknak a megnyeréséért. 5. A falusi kizsákmányolok. A kulákok tőkés vállalkozók a mezőgazdaságban, akik rendszerint több bérmunkással dolsoznak vasv dolßoz— A part elutasítja az olyan törekvéseket, amelyek a termelési biztonság kihangsúlyozása címén az egyéni gaz dálkodási forma konzerválását igyekeznek elérni. Az a véleménye, hogy az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztságnak is növekedjék a bevétele és emelkedjék életszínvonala annak arányában, ahogyan termelésük és árutermelésük emelkedik, termelési költségük csökken. Ugyancsak hang. súlyozza, hogy bevételük növekedése és életszínvonaluk emelkedése nagymértékben csak a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés útján, az ott lehetséges fokozott gépi munka, c szaktudás felhasználása, korszerű termelés, és ami ezekkel együtt jár, a rendszeres bővített újra. termelés útján valósulhat meg. 2. Jelentősen előre kell haladni mezőgazdaságunk termelési kulturáltsága, a belterjesebb gazdálkodás, kialakítása terén. Ennek érdekében: a) Fokozni kell a talaj termőerejét azzal, hogy az eddiginél több és szakszerűbben kezelt istállótrágyát, lényegesen több műtrágyát biztosítsunk. Szükséges jelentősen növelni a belvíz-rendezett területeket, gondoskodni a meglevő berendezések felújításáról, a karbantartásról, s jobban ki kell használni öntözési lehetőségeinket. A kenyérgabona-termelésben a vetésterületek minden áron való növelésére irányuló törekvés helyett fordítsuk a fő súlyt a hozamok növelésére és a minőség javítására. Országunk megnövekedett áli (Állománya szükségessé teszi, hogy slentősen növeljük a takarmánynö- ények — elsősorban a pillangósok - termelését. A növénytermesztés és a kertészet erületén biztosítani kell a hagyomá- L.vos termelési körzeteknek megfe- elő kultúrák termelését (gyümölcs, zőlő, paprika, hagyma, minőségi ve- őmag stb.). Helyezzük előtérbe hazat :öriilményeink között holdankint leg tagyobb termelési eredményt biz- osító fajták és hibridek termesztőét. Az alapvető agrotechnikai mód- izerek színvonalának emelése mel- ett egyre nagyobb szerepet kell biz- osítani a mezőgazdasági termelésben i vegyianyagok felhasználásának, A nezőgazdasági termékek termelésén úl fontos nagy súlyt helyezni a kor- ;zerű tárolás és feldolgozás feltételei, tek biztosítására, és a növényvéde- em részben termelői, részben állami feladatainak megoldására. b) Az állattenyésztés terén elsősor- jan a szarvasmarha-tenyésztés és ;artás számára kell kedvező feltéte- eket biztosítani. A szarvasmarha- :artásban segítsük elő helyes árpoli- :i kával is az anyagi érdekeltség kialakulását, s azt, hogy a szarvasmarha-állományon belül a tehénállomány emelkedjék. A sertéstenyésztésben a jelenlegi állomány továbbfejlesztése nélkül fokozatosan törekedjünk az intenzívebb tartást igénylő, de a piac igényeinek megfelelőbb hússertés-állomány növelésére, főleg azokon a tájakon, ahol ennek lehetőségei a leginkább biztosítottak. A jelenleginél nagyobb anyagi érdekeltséget kell teremteni a juhtartás számára is, főleg az egyéb állatok által fel nem használható takarmányfélék értékesítése és az ország gyap- júszükségletének nagyobb mérvű fedezése, valamint a tejellátás megjavítása érdekében. Az ország lóállományát általában csökkenteni kell olyan mértékben, ahogy azt a gépi szállítóeszközök elterjedése és az útviszonyok javulása lehetővé teszi azért, hogy az így felszabaduló takarmánytermő területek más célra legyenek hasznosíthatók. Baromfiállományunk általában fejlesztendő, főleg a nagyobb tojáshozam és jóminőségű hús irányában. c) Mezőgazdasági gépellátásunk irányuljon a termelés fokozására, a belterjesség növelésére, a nehéz fizikai munka megkönnyítésére, a munka minőségének javítására, a termelési költségek csökkentésére, a munkacsúcsok csökkentésére, a munka optimális időben történő végzésére. Fel kell számolni a mezőgazdasági gépgyártás terén a külföldi országokhoz viszonyított nagyfokú lemaradást, s ennek érdekében korszerű, könnyen kezelhető, kis önsúlyú, jc anyagból készült gépeket kell előállítani. Biztosítsuk a megfelelő meny- nyiségű pótalkatrészt és garanciális javítószolgálatot is. (1) A mezőgazdasági termelés kulturáltságának növelése és belterjes irányú fejlesztése szükségessé teszi az állami és Hazánk mezőgazdaságának szerkezete túlnyomó részt kisárutermelő jellegű. Az ország szántóterületének mintegy 78 százalékát egyénileg gazdálkodó kisparasztok művelik, és csak 22 százalékát szocialista nagyüzemek, szövetkezetek és állami gazdaságok. Az MSZMP, egész népünk egyetemes érdekét — beleértve a parasztság érdekét is — szem előtt tartva, a mezőgazdasági termelőerők állandó fejlesztésének fő feladata mellett egyik legfontosabb feladatának tekinti annak elősegítését, hogy mezőgazdaságunk fokozatosan korszerű, szocialista nagyüzemű mezőgazdasággá alakuljon át. A mezőgazdasági termelés fejlesztése és a szocialista átalakítás egységes, elválaszthatatlan feladatot képez. A mezőgazdaság nagyüzemű átszervezése nem öncél, hanem eszköz, fő módszere a mezőgazdasági termelőerők állandó fejlesztésének, a dolgozó nép, s ezen belül a parasztság jóléte állandó növelésének. .v mezogazuasag szociálisra aiaiamiasa csak a párt vezetésével és dolgozó parasztságunkkal együtt hajtható végre. Ahhoz, hogy dolgozó parasztságunk helyeselje és támogassa a szocialista átalakítást, meg kell szüntetnünk az elmúlt évek hibáit, a mezőgazdaság szocialista átalakításához nélkülözhetetlen nagyarányú állami támogatás jelentőségének a meg nem értését, a meglevő beruházási keretek helytelen felhasználását, az erőszakoskodásokat stb. Emellett világosan és kézzelfoghatóan be kell bizonyítani dolgozó parasztságunknak a korszerű mezőgazdasági nagyüzemek fölényét a kisgazdaságokkal szemben. Csak ebben az esetben várható a ma még egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztság szemlélet- módjának gyökeres megváltozása, és ezzel szétaprózott mezőgazdaságunk nagyüzemivé átalakulása. Dolgozó parasztsá*
