Tolna Megyei Népújság, 1957. július (2. évfolyam, 153-178. szám)
1957-07-03 / 154. szám
1957 JÜLIUS 3. TOLNA MEGYEI NÉPÜJ8AG 3 ______________________ D öbrököz községben IÁT T UK hmioytk Azt mondják, hogy Döbrököznek nincs semmi híressége, „szürke’“ köz ség, mint a többi. Persze ezt csak mondják és Döbröközön a legerélyesebben tiltakoznak ellene. Bizonyságul először is elmondják: — A mi falunk teljesen párizsi mintára épült. A falu közepén van egy körút és ebből sugárszerű- en ágaznak a többi utcák. Tényleg „hasonlatosság““ van Párizs és Döbrököz építkezési stílusa között., csak egyelőre még azt nem lehet eldönteni, hogy "ezt a mintát Döbrököz másolta Párizsról, vagy fordítva ... Nem kell „csüggedni’“ van más nevezetessége is, amit az újságírók „fedeztek fel.“ A községi tanácsnak olyan agrcnómusa van, aki a községből származik és ott gazdálkodnak a szülei: Ár Lajos. Tehát ide nem importáltak ismeretlen vi dékről ismeretlen embert, hanem lehetővé tették, hogy ő, mint szakember a saját falujában tevékenykedhessen. A községek többsége legfeljebb azzal „dicsekedhet“,' hogy van egy agronómusa, aki a hetedik községből származik és még meg sem ismerte a falut, de már kéri a? áthelyezését... Persze az igazsághoz tartozik, hogy már Ár Lajost is át akarták helyezni... SOHA ROSSZABBAT... Bárkit kérdez az ember a döbröközi szőlőhegyen, milyen termés ígérkezik, mindenki csak azt válaszolja: „soha rosszabbat.“ Nem is alaptalan kívánság ez, mert egy utunkba akadt öreg kadarka szőlőnél (körülbelül 70 éves lehetett) megszámoltuk az apró bogyójú für töket egy közepes tőkén: 54 volt. De nemcsak öreg szőlők vannak itt Döbröközön, növekszik az új is. Itt-oít ritkás részeket mutatnak a szőlőhegyiek a domboldalon. Ott a Büsop Antal, amott az Orbán Imre, arra meg a Tarai János telepített. A gyönyörű szőlők között azonban helyenként apró termésnélküli silány tőkék küszködnek a láthatatlan ellenséggel. Pata Józsefnél egész kis szigeteket pusztít a dúsan zöldelő szőlők között a filoxé- ra. Panaszkodnak az emberek, hogy hozzájuk, ide a dombok közé nem jut el a dobszó, mikor kell előjegyeztetni, csak szóbeszéd útján értesülnek sok mindenről, így aztán gyakran elkésnek. Az ilyen szőlőkön pedig csak úgy lehet segíteni, ha idejében kéznél a szénké- neg. Reméljük, találnak erre majd valami megoldást. A FALU ÉLŐ „TÖRTÉNELEMKÖNYVE“’ Ebben a faluban még ilyen is található, Felber Ferenc személyében. De ez már a harmadik „kiadás“', mert amit tud, azt apjától az pedig szintén az apjától tanulta. Saját őseit a dokumentumok alapján 1779-ig kutatta fel. A telek, amelyen most háza áll, már 1809 óta a Felber-familia tulajdona. Ezt az 1809-ben kelt adás-vételi szerződéssel igazolja. Ősei mind iparosok voltak. Ő maga sem „tagadta" meg elődeit: trafikos a falu ban, noha trafikkal nem nagyon tud szolgálni a kuncsaftoknak, mert majdnem minden vevőnek ezt mondja: — Van Kossuth, csak még nem küldték meg a gyárból... De a falu történelmét annál jobban ismeri — talán mindenkinél jobban a faluban. Tudja, hogy ház építés közben olyan köveket találtak, amelyeken római kori felírat volt A rómaiaknak tehát nyoma maradt Döbröközön is. Tudja, hogy 1309-ben már város volt a mai Döbrököz. Ismeri a község iparosainak helyzetét, tudja, hogy céh volt a faluban, a környéken itt ia - kott a legtöbb csizmadia. Elmesélte azt is, hogy a céh félévenként tartott elszámolást és ez valóságos ünnepség volt. Reggel misére mentek, közösen megreggeliztek, utána gyűlés volt, majd pedig vacsora. A vacsora után aztán addig mulattak, amíg volt a haszonból. Nemcsak krónikása az öreg Felber a község történetének, hanem egyik formálója is. Kezdeményezője volt például annak, hogy a két viághábo- rú között a járási tiltakozás ellenére is előadták Gogoly „Revizoriját. KINCSES DÖBRÖKÖZ Menekülés;. bujdosás. tvWiU'? törökvilág, a romanti- ^”3» kus múlt hagyta hátra “íjBv Döbröközön a kincses meséket. Azt beszélik, egy ember meggazdagodott, mert kőkecskét talált. Ennek a kecskének óriási is gazdag titka volt, a belsejében rejlő aranyhoz úgy lehetett csak hozzáférni, ha letörték a kecske farkát. A másik történet szerint egy csizmadia — már csak a leszármazottjai élnek — a pincéjében egy láda aranyat talált, amit Dombóváron adogatott el apránként. Ez azonban már nem mese, azt mondják a faluban, hogy megtörtént a valóságban is. Ilyen régi kincsekből, amelyeket rendszerint a török hódoltság alatt rejtettek el, a szájhagyomány szerint több ember meggazdagodott Döbröközön, csak az a meglepő, hogy a kincsek elfogytak, de a döbrököziek mégis jól élnek. Hogy miből, erre választ adhatnának a mezőgazdasági kiállítások naplói. A nagydíjak, az I. és II. díjak mellett tekintélyes pénzösszegeket hoz ebbe a kis faluba a szarvasmarhatenyésztés. Az egyik legrégibb törzsállattenyésztő család a Csapláros- Eamilia, most is kitesz magáért, habár erős a verseny. Csapiáros Rudolfé a falu egyik legjobb tehene, 9,5 mázsa a súlya és napi 25 liter tejet ad. Ez ma Döbrököz kincse, s a jelek szerint jobban meg lehet belőle élni, mint az előtt régen az aranykeresés. A TERVSZERŰ SZOMJÜSÄG Döbröközön tervszerűen szomjaznak az emberek.. Az egész határban aratják már az őszi árpát, mindenki dolgozik, nincs megmunkálatlan terület, de olyan ember sem igen akad, aki ne azzal fogadna bennünket, hogy: — Talán egy kis sört hoztak a kartársak, vagy egy kisfröccsöt? Mikor közöljük, hogy egyiket sem, méltatlankodnak. — Annyira tervezik az italfogyasztást, hogy az ember még véletlenül sem ihat meg egy pohár sört, vagy kisfröccsöt ezekben a nagy munkanapokban. A szövetkezet a terv szerint csak nagyritkán kap italt, de mégsem vásárolhat bort... A RÍMEK MESTERE Van egy költője is a falunak, népi költője. Neve a környéken és a szomszédos megyékben még a tizes, huszas években lett ismert. Minden rossz sejtéstől eltérően, Nagy Kovács István nem amolyan , .fűzfa-poéta”, mert verseinek minden sora komoly tehetséget árul el. Azzal kezdett népszerűvé válni, hogy társaságban mindig rímekben beszélt s az így hamarjában összefaragott rímek is nagyszerűen „stimmeltek” és később, amikor elkezdte árusítani verseit a sommások és parasztok között, vették, mint a cukrot. Még börtönben is ült verseiért. Ugyanis kifigurázta egyszer az akkori sárközi kulák anyósát, aki el akarta tőle szeretni saját lányát... WERBŐCZY ÉS A VARA A falu és a szőlőhegy között a Kapos ma termékeny, hajdanában mocsaras völgyében áll két falomladék. Ha átutazó vetődik a községbe, a templomban látható régi városi címeren kívül ezt mutatják meg, mint nevezetességet: itt élt a híres Werbőczy István, aki olyan szilárd jellemű ember volt — mesélik a faluban —, hogy sem ő, sem az utóda nem adták át várukat a törököknek, pedig erre felszólították őket. A vár utolsó omladékai egyre pusztulnak, de Werbőczy nevét örökké emlékezetessé tette a Hármaskönyv, amelyet valószínűleg nem itt írt, — mint ahogyan beszélik — mivel keveset tartózkodott Döbröközön. A maga korában a legnagyobb birtokszerzők egyike volt, ha kellett nősült, örökbefogadott, nem túlságosan válogatott az eszközökben, csakhogy vagyonhoz jusson. Ilyen házassági manőverezéssel kaparintotta meg a rugalmas jellemű uraság a döbröközi várat is. Elismert jogtudós volt, aki azonban szomorúan végezte életét. Egy lakomán meghalt, teste felpuffadt, valószínűleg megmérgezték. ÜZLETBŐL — ÜZLET A döbrököziek a történelem során igen neves lókereskedők is voltak. Eljártak a Duna—Tisza közére lovat vásárolni és ide pedig a nyugati, északi megyékből jöttek a lóvásárlók. Itt mindig nagy volt a választék, ráadásul, mint „döbröközi tájfajta” szerepelt a köztudatban a döbröközi ló — amelyet az Alföldön vásároltak. Időközben azonban megkedvelték a tenyésztést és a kupeckedés mellett tenyésztették is a lovakat. Sikerült is ki- tenyészteniök olyan egvedeket, amelyek bárhol megállták a helyüket. Volt olyan időszak, amikor a döbrököziek még feleségeikkel sem büszkélkedtek úgy, mint szép lovaikkal. Itt tehát előbb volt a „hírnév” és utána a valóság. Mostanában ismét kezd teljesen üzleti dologgá válni a lótenyésztés. Többen mondják: „Az a lényeg, hogyan lehet vele seftelni (üzletelni)”. Amint mondják, mással is így vannak a döbrököziek. Valaki azt mondta: „Kapzsi lett a nép Döbröközön az első világháború után ...” „Dokumentumként elmesélték, hogy azelőtt roppant vendég- szeretők voltak, még az idegent is vendégül látták, hogy büszkélkedhessenek előtte. A szőlőhegyre például, ha feltévedt egy idegen, nem tudott józanul visszajönni. Mostanában pedig becsukják az idegen előtt az ajtót és csak akkor nyitják ki, ha mutatja a pénzt. .. AZ VOLT AZ IGAZI VEREKEDÉS ... — Kérem, a mai fiatalság már nem tud verekedni — mondják a döbröközi öregek. Ha mostanában nagyritkán ki is nyitják a bicskát, az élét markolják meg, nehogy megsértsenek vele valakit. De bezzeg azelőtt. .. Minden istenáldotta vasárnap verekedett hat-nyolc ember és mindegyik kapott legalább hét-nvolc kés- szúrást. Az volt az igazi verekedés. Nem is volt ember, amelyiknek vasárnaponként, vagy esténként ne lett volna a esizmaszárában a kés. — ... és miért voltak azelőtt azok a nagy bicskázások? — Ha bíróválasztás volt, vagy valami ilyesféle, akkor azért. Mert a járásbíró mindig mást akart, mint a nép. Ha ez nem volt, akkor meg a lányok miatt. . . Elmúltak tehát azok a „régi bicskás idők”. Ezért, ha valaki meg akarja nézni „Debregecen” (a falu régi neve) a párizsi építkezések stílusát, nyugodtan ellátogathat ide . . . Boda — Bézi Magyar gyermekek, pedagógusok Lengyelországban A magyar szakszervezetek és a Mijedzyzdrojebe városában a Balti lengyel vöröskereszt szervezésében tenger partján üdültek a magyar legutóbb 77 budapesti gyermek üdült gyermekek. Lengyelországban, a Varsótól 30 ki- A gyermekeket öt, köztük két Tol- lométerre fekvő Grodek város gyér- na megyei pedagógus, Nagy Andorné meküdülőjében. A Grodekben eltol- sióagárdi és Kerecsényi Mária le- tött felejthetetlen hat hét után perdpusztai tanítónő is elkísérte. Képünk a magyar és lengyel pedagógusok barátkozásá- ról készült. A ma. gyár pedagógusok, köztük Nagy Andorné és Kerecsényi Mária a lengyel pedagógusokkal, köztük Irena Dolisinszkával, Ro salia Mareckával cserélik ki tapasztalataikat a tanítás módszeréről. Érdekes az, hogy Lengyelországban hét éves kortól kezdődik az iskolai kötelezettség és a gyermekek a tíz osztály elvégzése után érettségiznek. A vendéglátók a magyar gyermekek szórakoztatására gazdag kultúr- programról is gondoskodtak. Többször adtak műsort a varsói iskolások és a vöröskereszt szervezésében. A magyar gyermekek is igyekeztek viszonozni a kedvességet és meglepetésül négy lengyel dalt és két lengyel táncot tanultak be, amelyet bemutattak vendéglátóik előtt. A felvétel az egyik próba alkalmával készült. A magyar gyermekek len gyei népviseletben lengyei népi táncot tanulnak Kerecsenyi Mária (az ablakmélyedésben áll) felügyelete mellett. A Tamási Földművesszövetkezeí kultúrcsoportjának életéből Szövetkezetünknél a kultúrcsoport munkája az elmúlt években időnként felélénkült, időnként ellaposodott. Terveink a jövőre vonatkozóan azok, hogy a községi kultúrház kulturcso- portjával együttesen kívánunk tanulni és szerepelni, hol megfelelő képzett szakemberek állnak rendelkezésre, ezért a kulturális alap egy kisebb hányadát be kívánjuk fizetni a községi kultúrcsoport pénztárába. A továbbiakban is rendezünk összejöveteleket, így legközelebb a Tamási Tejipar) Vállalat és Sütőipari Vállalat dolgozóival együttesen rendezzük meg a tamási vadkertben ünnepségünket vidám műsorszámokkal, ének és zeneszámokkal. Tervünk továbbra is, hogy a szövetkezet minden rendezvényén, közgyűlésén, taggyűlésein kultúrműsorral szerepeljünk, szebbé, vonzóbbá kívánjuk tenni ezeket az összejöveteleket és ezzel látogatot- labbá is tesszük gyűléseinket. A felsorolt kulturális működésen kívül tervbe vettük szövetkezetünk dolgozóinak együttes kirándulását a Balatonra. A kirándulás alkalmával meg akarjuk ismertetni hazánk legszebb vidékét, a magyar „tengert’’ és környékét, hajókirándulást is akarunk közbeiktatni. A községünk kulturális fejlődése érdekében a szépen elkészített kerthelyiségünkben a nyár folyamán ismét műsoros esteket rendezünk fővárosi művészek felléptével. NÉMETH LÁSZLÓ A vendéglátóipari vállalat cukrászdáiban tavaly az első negyedévben 106 000 adag feketekávét fogyasztottak. Az idén ugyanebben az időszakban viszont 31 ezerrel többet, 137 000 adag feketekávét fogyasztottak el a vendégek. Cukrász- ipari süteményeket is többet vásároltak idén megyénk lakói mert a tavalyi első negyedév 4U7 UUU tormtos lorgaimavai szemben az idén 638 000 forintos forgalmat bonyolítottak le az első negyedévben a cukrászsütemények eladásával. A forgalom tovább emelkedik. A második negyedévben 27 százalékkal magasabb a forgalom, mint az idei első negyedévben volt 137000 adag feketekávé
