Tolna Megyei Népújság, 1957. július (2. évfolyam, 153-178. szám)
1957-07-12 / 162. szám
1957 JÚLIUS 12. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG a községben IATTUK HALLOTTUK Sokat fejlődött Tamási az elmúlt évtized alatt. Gimnázium létesült, jól felszerelt gépállomás, korszerű áruház, vízvezetékhálózat és sok más egyéb létesítmény. Ez azonban még kevés a község lakosságának, még többet szeretnének, elvégre járási székhely Tamási... Emlegetik is az elődöket, de nem valami hízelgőén... — Ha nem olyan röviden gondolkodnak az akkori vezetők, akkor már mi tartunk ott, ahol ma Dombóvár. Amikor az 1900-as években megépült erre a vasútvonal, Tamásit akarták gócpontnak, de a község urai nem fogadták el. így lett Dombóvár gócpont ... Aztán Eszterházy herceg akart cukorgyárat építtetni, de nem kellett az sem. Állítólag már hagyománya volt annak, hogy semmit nem fogadtak el a hajdani tamásiak, ami új lett volna. Azt mondja a szóbeszéd, hogy Mária Terézia idejében egy textilszövő manufaktúra létesítését utasították vissza. így Tamási, bármilyen forgalmas járási székhely is, maradt csak mezőgazdasági jellegű községnek. ÉJJEL A BÚZAMEZŐKÖN A nappal valahogyan olyan álmosítóan hat az emberre, nem csoda, a kánikula érezteti hatását. Eléggé gátolja a munkákat a nagy meleg, pedig a község népe most van az aratás legközepén. Ember legyen, aki naphosszat bírja ilyenkor a nehéz munkát a tűző Napon. De minek csinálják nappal, amikor éjjel is lehet, a parasztok is áttértek az éjjeli műszakra, éjjel aratnak, nappal pedig pihennek. Reggel, este éppúgy jönnek-mennek a fogatok, mint eddig, csak éppen fordítva. Amint reggel fokozódik a meleg, jönnek haza, és este, amikor kissé lehűlt a levegő, kezdik meg újból a munkát... így aratta le mintegy 150 kereszt búzáját Bársony János és vele együtt a gazdák jórésze. Az aratással egyidőben többen végzik a tarlóhántást is, — ugyancsak éjjel. Fenyő János hétfőn is, kedden is egész éjjel szántott, nappal pihentette a lovait. A DEFEKTTÖL IS MEGSAVANYO- DIK A TEJ A Tejüzemben ugyancsak a kánikula hatása „dühöng”. Aki csak teheti, időnkint a zuhany alá menekül, de az a nagyobb baj, hogy a tejet nem lehet a zuhany alá tartani, mert ha lehetne, kevesebb lenne a gond a tejüzemben is. — Ebben a tekintetben jobban szeretjük a telet — mondják, — de igazat is kell nekik adni. Az aratás — és a nagy meleg — kezdete óta közel egyharmadával kevesebb a beérkezett tej, mint az előző hónapokban. Ez érthető is, egyrészt azért, mert a nagy meleg miatt kevesebb tejet adnak a tehenek, másrészt a gazdák is kevesebb tejet szállítanak be. Nagyobb keletje van ilyenkor a tejnek — főleg az aludttejnek — mint a szalonnának. — Nem mindennapi most a gépkocsivezetők munkája, akik a községekből szállítják be a tejet, — mondják a tejüzemben. — Rosszak az utak, rosszak a gumik, gyakori a defekt, ennek következtében a késés, és elég egy félóra, máris meg- savanyodik a tej. (Az egyik gépkocsi- vezetőnek a minap egy úton háromszor kellett defektet szerelni.) Aztán amikor megsavanyodott a tej, már nem lehet feldolgozni a sajtgyártáshoz. A tejüzemben június 26-a óta az Ementáli-sajtot készítik, amiből egy- egy darab súlya „csak” egy mázsa. Kettő-négy darab készül naponta. Most szerelnek fel két újabb Emen- táli-sajtprést. Két hónap múlva — amikor a sajt megérik —, tudják meg, hogyan vált be az Ementáli gyártása. Ha beválik, teljesen ennek á sajtfélének a gyártására rendezkednek be, mivel ezt több helyre lehet exportálni, mint a Trappistasajtot, és majdnem mégegyszer annyi valutát kapnak érte. Ezek szerint „fényes jövő” áll az Ementáli előtt. MINDEN KEZDET NEHÉZ ... Már jól bent jár az ember a dél- előttben, amikor az utcasarkon befordul egy gépkocsi, gabonakévékkel megrakottan. De hogyan van megrakva? Hasonló a részeg ember kalapjához, amikor félrecsapja, az egyik szélét felgyűrve. Attól kell tartani, hogy a rakomány viszi hamarosan a gépkocsit — de az árokba. A gépkocsi befordul az erdőgazdaság udvarára, úgy látszik, ott akar maradni a kapunál a rakomány fele, de mégsem ... Aztán az ólak oldalába kapaszkodik, de újból csak megőrzi a leborulástól a jószerencse, végül szerencsésen kiköt a félben levő asztag mellett. — Hát ti hogyan rakodtatok? — fogadják a takarodókat: Sárvári Istvánt, Radovics Jánost, K. Varga Károlyt, Holub Lászlót és Kelényi Zoltán gépkocsivezetőt. — Bizony, ez félrecsúszott egy kissé — mondják azok, — de azért kibírta hazáig. Jól le volt kötve... Azért hiába, nehéz felrakni tizenöt keresztet. Az árpa amúgy is síkos, ráadásul, még az „idény” elején tartunk ... Még nem jöttünk bele a gyakorlatba ... AZ OKOSKODÁS A TETT HALÁLA Nemrégiben sokat beszéltek az egyik újtelepi gazdáról (nevét szándékosan nem írjuk ki), aki ezúttal a maga kárán tanult. Mint sok másik gazda, ő sem tartotta fontosnak a tűzbiztosítást, örült, hogy megszabadult a kötelező tűzbiztosítástól. Aztán őt is felkereste az Állami Biztosító körzetfelügyelője, biztosítást kötni. Azonban ő húzódozott a biztosítástól, előbb majd megbeszéli a családdal, gondolkodik még rajta és így tovább. Gondolkodott, gondolkodott, aztán néhány napra rá, hogy a biztosítótól felkeresték, a gyermekek játszadozás közben tüzet okoztak nála. A tűz többek között elpusztította a fészerben elhelyezett új épülethez való faanyagot, gazdasági felszerelést, úgyhogy közel 50 ezer forint kára keletkezett. Ha nem gondolkodik, hanem nyomban megköti a biztosítást, megtérült volna a kára, így viszont nem. Pedig csak 47 forint biztosítási díjat kellett volna fizetnie ... így bizony, nagyon sok munka kell ahhoz, hogy kiheverhesse a kárt, amelyet a tűzvész okozott. KÉTFÉLE LEHETŐSÉG... Régóta fennálló szólásmondás az Tamásiban: Kétféleképpen választhat az ember ... Vagy a porban, vagy a sárban fullad meg — már ahogyan az időjárás alakul. Vakmerő embernek kell lenni, aki ilyenkor sétára szánja rá magát. A községen átvezető utakon igen nagy forgalom bonyolódik le. Autóbuszok, gépkocsik, vontatók, fogatok egymásután, olyan port vernek fel, amelytől — mint mondani szokták, — bárki téglagyárat létesíthet. Hosszú évek óta kérik már a tamásiak, hogy portalanítsák ezeket az utakat, de minden hiábavalónak bizonyult. Legutóbb például Vidóczi László járási tanácselnök személyesen kereste fel a Kaposvári Útfenntartó Vállalatot az utak portalanításával kapcsolatban, de még mindig öli a por az embereket. — Nem csoda, hogy olyan rosszak a megyében az utak, — mondják. Ha átmegyünk Somogy, vagy Baranya megyébe, ott összehasonlíthatatlanul jobbak. Hiszen ottvannak az útfenntartó vállalatok, aztán van egy közmondás, hogy: „Először jövök én, azután megint én, azután megint én, azután jöhet csak más”. Van benne valami igazság ... NAPPAL EGY, ÉJJEL KÉT PERC Ennyi idő múlva kell kiindulni a gépkocsinak a mentőállomásról, amikor sürgős esetben hívják. Két év óta működik a mentőállomás Tamásiban. Az épület, amelyben székel, valamikor vendéglő volt, az országos mentőszolgálat alakíttatta át. Egy garázsból, ügyeleti helyiségekből és lakásból áll. — Egy gépkocsi, két gépkocsi- vezető és egy ápoló, ebből áll a mentőállomás — mondja Lengyel János gondnok. — Nem régóta van két gépkocsivezető. így felváltva egynek mindig van szabad ideje. Amíg csak egy gépkocsivezető volt, nagyon megerőltető volt a szolgálat két embernek. Naponta három-négy beteg- szállítást kell lebonyolítani. Főleg a pincehelyi kórházba szállítunk. — Sürgős esetünk, szerencsére nincs sok, az egy kocsi így is alig győzi a szállítást. Ha nem sürgős a szállítás, nem indul azonnal a mentőkocsi, a körzeti orvosnak ilyenkor közölni kell, hogy két vagy három óra múlva kéri-e a kocsit. Erre azért van szükség, ha történetesen ezalatt az idő alatt azon az útvonalon máshova is kérik a kocsit, ne kelljen annyit menni feleslegesen. És ha a várakozási idő alatt fut be sürgős hívás, akkor természetesen az az első. Előfordul, hogy a várakozási idő leteltével elindul a betegért a kocsi, és ilyenkor jön sürgős hívás. Ezesetben mást nem tehetünk, taxit veszünk igénybe. Júliusban ez már négyszer megtörtént. — Az is megtörténik, hogy feleslegesen hívják ki a kocsit, olyankor, amikor a beteg maga is bemehetne a kórházba, de sokan azt mondják: „Nekem jár a mentőkocsi, mert SZTK-s vagyok”. Az viszont már nem érdekli, hogy másnak még nagyobb szüksége van a mentőautóra — mondja a gondnok. MÁRVÁNYTÁBLA A FALON Az általános iskola falán, a cukrászda bejárata mellett, vörös márványtábla van elhelyezve a falon — tanulságként. Főleg az iskolásoknak, az ifjabb nemzedéknek kellene gyakrabban megállani a tábla előtt, elolvasni a neveket. Mert csak az idősebb emberek ismerik, miről tanúskodik a tábla. Az 1919-es fehérterrorról, amely ezer és ezer ember — kommunista és nem kommunista — életét oltotta ki. Siófok, Orgovány mellett Tamási is tanúskodik. „Az 1919. évi ellenforradalom áldozataiként vértanúhalált haltak emlékére. Eisler Miksa, Fischer Pál, Goldschmidt Jenő, Gyenis Antal, Hirsch Ferenc, József Antal, Kertész Ármin, MoleczGéza, Molnár György, Müller Adolf, Reich Béla, Udvari Vince” — ez áll a táblán. Tizenegyen adták életüket azért, hogy jobb legyen az újabb nemzedék élete, ötüket — hat dombóvárival együtt — a Taubner-féle vendéglő udvarán akasztották fel Horthy darutollas „vitézei”. A többieket Siófokon és más helyeken kínozták halálra. „ÉJI LÁTOGATÁS” — A STRANDON — Váltakozó a forgalom — mondja Vince bácsi, a strand idős őre. — Vasárnap kétszáznegyven jegyet adtam ki, hétfőn száznegyvenet. Elkelne egy másik medence is, mert ez kicsi, azért is nem szeret sok felnőtt jönni, mert a gyerekek hancúroznak, locsolkodnak ... Aztán körül is kellene keríteni, mert sok az „ingyenes” vendég. Ilyen körülmények között telnek el a napok, egyik a másik után Tamásiban .,. Bognár István Disssidált magyarok írják Nyugatróls Haza akartunk menni—fenyegettek... Svédországból írják: ,,Minden este ott ülünk feleségemmel a rádiónál és várjuk, lessük a Szülőföldem műsorát, ami számunkra itt a messzi idegenben annyit jelent, mint a fuldoklónak a mentőöv. Mj haza akarunk menni, nem tud tovább érdekelni ez a bűvös Nyugat. Én nem akarok a tőkések rabszolgája lenni. Én és a feleségem újra látni akarjuk az anyánkat, testvéreinket, akiket hűtlenül elhagytunk. Látni akarjuk a szülőföldünket, Angyalföldet, az egyszerű, de tisztaszívű munkásembereket, akik közt jóban, rosszban, oly sok évet töltöttünk a munkapadnál. Hiszen mind a ketten fiatalok vagyunk. Feleségem 20 éves, én 25 vagyok. És oly sok keserűséggel ismerkedtünk meg rövid 5 hónap alatt. ügy játszott velünk a sors, mint vihar a falevéllel, dobált összevissza. Ausztriában, ahol 14 lágert szenvedtünk végig, már onnan haza akartunk menni — fenyegettek. Ez késztetett a maradásra, de már idegeim — úgy érzem, — ha így megy, felmondják a szolgálatot. Sajnos, még az útiköltségünkért dolgozom keserves, kemény munkával. Naponta egyszer eszem, nem szégyelem papírra vetni. Csak ennél a szónál mindig egyet érzek. Azt, hogy egy kis könnycsepp gurul végig az arcomon. Ha szegény, őszhajú édesanyám azt tudná, talán a szíve is meghasadna. Ilyen tehát az életünk itt Nyugaton. „Nem akarok német földnek gyermeket szülni—hazamegyünk“ Egy nyugatnémet lágerből írják: „Mi is, mint sok-sok megtévedt honfitársunk^ szeretnénk visszatérni szülőföldünkre. Augusztus elején tudunk hazatérni, mert adósságaink vannak! Itt rengeteg rémhírrel látnak el bennünket. Férjem 21 éves lesz augusztusban, katonaszökevénynek veszik-e? Fiatalok vagyunk, tévedni embert dolog. Mi bajunk lesz, ha hazatérünk? Én januárban leszek 18 éves. Gyermeket várok. Nem-nem akarok német földnek gyermeket szülni, hogy harcoljon hazám, apám, anyám, testvéreim ellen. Ez nem magyar anyához illik. Sajnos, mi saját költségünkön hazatérni nem tudunk, ha a Vöröskereszt nem visz ben- nüket. Kérnénk a Szülőföldemet\ hogy adjon tudósítást, hova forduljunk. Minél előbb szeretnénk, mert gyermeket várunk. Kérdezném, hogy az odahazai vizsgálatok mennyi idő alatt zajlanak le. Itt azok a hírek járnak, hogy hosszú ideig bent fogják a hazatérőket, és kegyetlenül bánnak velük! Igaz-e ez? S mi igaz abból, hogy a hazatérőknek 6 óra után kimenést tilalom van? Már sok a kérdésem, de még mindig kérdezek — munkát kapunk-e? És mennyi ideig tart, hogy elhelyezkedhetünk? Most már levelünk befejezzük, majd szóban mindent elmondunk...” Ha tudnánk merre van a Duna — csónakkal is haza mennénk Gyerekek írják Svédországból: „Kedves Szerkesztő bácsi! Bocsána tot kérek, hogy soraimmal zavarom, de gondolom, nem fognak rám meg haragudni zavarásomért. Én és társaim sokat hallgatjuk a Szülőföldünk adását és mindig sokat gondolunk haza, hogy Istenem csak még egyszer hazatudnánk menni, többet sohasem jönnénk el hazulról, de nem tudunk hazamenni, mink itten vagyunk sokan, akik haza szeretnénk menni, de hogyan és a sok hír, amit beszélnek, szépen kérjük kedves szerkesztő bácsit üzenjen nekünk a rádió útján, hogyan is tudnánk mi hazamenni, mi itten vagyunk kilencen én a legöregebb 14 éves és a legfiatalabb 11 évesmár azt sem tudjuk mit csináljunk itten a tengerparton vagyunk és a hajók messze járnak, csak néha lássuk és akkor is figyeljük, hogy melyik hajón látjuk a nemzeti zászlót és akkor lopnánk egy csónakot és eveznénk a hajóig és felkérnénk magunkat, hogy vigyenek haza már, beszéltük, ha tudnánk, hogy merre van a Duna akkor egy csónakkal hazamennénk, de még azt sem tudjuk. Szépen kérjük szerkesztő bácsit üzenjen nekünk a rádión keresztül, hogy mit csináljunk, hogy haza tudjunk menni. Szegény Bodri kutyánk már meg sem ismerne, pedig úgy szeretem Bodrit és ő is engemet. Kedves szerkesztő bácsi még egyszer megkérjük, üzenjen nekünk június 25-én megint együtt leszünk és hallgat juk szerkesztő bácsi üzenetét és legyen szíves szerkesztő bácsi ezt a nótát, hogy gyere Bodri pajtás, menjünk csak előre. Apukám szokta mindig danolni. Kedves szerkesztő bácsi üzenjen 25-én a Bodri jeligére.” AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA Egy mondatban a YIT-ről Bakuban két napig tartó köztársasági ifjúsági találkozót rendeztek a VIT tiszteletére. * Szomabandhu ceyloni művész három olajfestményt ajándékozott a VIT nemzetközi előkészítő bizottságának. * A moszkvai állami történelmi közkönyvtár irodalmi kiállításokat nyitott, amelyeken megismerteti a látogatókat a Fesztiválon résztvevő államok irodalmával és kulturális életével. A Moszkvában befejeződött az amatőr-filmkészítők versenye, s a legjobb filmeket a fesztivál küldöttei előtt is bemutatják. * A Fesztivál idején megrendezendő III. nemzetközi baráti sportjátékokon 44 ország sportolói vesznek részt. * A Fesztivál küldöttei — a hivatalos sportküldötteken kívül — csapatot alakíthatnak, és küzdhetnek a röplabda, labdarúgó, asztalitenisz és más sportágakban a Fesztivál-díjért. * A Lett SZSZK-ban a Fesztivál tiszteletére 280 új kórus és több mint 530 tánc- és színjátszó együttes alakult. * A jereváni fiatalok mintegy 30 új sportpálya felépítésével, a minszki gépgyár ifjúmunkásai négy gép terven felüli elkészítésével, a sztavropoli textilkombinát ifjúsági brigádjai a féléves terv öt hónap alatti teljesítővel készülnek a Fesztiválra. * A moszkvai állami nagyáruházban a „fesztiváli ajándékok utcája” elnevezésű osztályon több mint 200, idegen nyelvet tudó eladó szolgálja majd ki a vendégeket. * A Világifjúsági Találkozóra a küldötteken kívül mintegy 60 000 fiatal túrista utazik Moszkvába. Újra megjelent a Könyvbarát Június elején ismét feltűntek az utcákon a múlt év októbere óta szünetelő Könyvbarát plakátjai és megjelent ezidei első száma is. A lap, amely a múltban is igen hasznos szolgálatot tett a könyvkedvelők népes táborának, a megjelenő könyvek színvonalas ismertetésével és a könyvkiadás és könyvterjesztés eseményeinek regisztrálásával, ismét folytatja kultúrpolitikai szempontból igen értékesnek bizonyult munkáját. A könyvterjesztés dolgozói is melegen üdvözlik a Könyvbarát-ot újbóli megjelenése alkalmából.
