Tolna Megyei Népújság, 1957. július (2. évfolyam, 153-178. szám)

1957-07-12 / 162. szám

4

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

1957 JÚLIUS 12.

Kedves Buni Elvtárs!

Olvastam hozzám intézett soraidat, de tekintve, hogy telefonbeszélgetésünk az elmúlt vasárnapi „Színház, vagy kultúrház” című cikkeddel kapcsolatban történt, — engedd meg, hogy most is abból induljak ki. Ebben a cikkedben sokallod a kultúrház színházi rendezvényeinek a számát, holott Szekszárdon még csak egy alkalommal történt meg, hogy egy héten két színház látogatott meg bennünket (hétfőn, szombaton). Nem is olyan régen még örömmel közölted a hírt, hogy Bonyhádon „színházi hét” lesz, azaz egy hét alatt — ha jól emlékszem — négy színházi rendezvényre kerül sor. Bonyhádon lehet, — Szekszárdon nem? Ne haragudj, de nem találom a logikát! Az én véleményem egyébként az, hogy a színházi rendezvények látogatására szoktatni kell a dolgozó tömegeket, méghozzá minél gyakrabban, tekintve, hogy a dolgozók kulturális neveléséből a színházaknak is ki kell ven- niök részüket. Szekszárdnak már, ha nem is egy állandó, de időszakos színházat is el kellene bírnia, az pedig minden este játszik!

No de nem is ez az állításod volt az, amely megdöbbentett, hanem az a kijelentésed, hogy „szakkörök nem működnek, hacsak a balettiskolát annak nem tekintjük.”

Valószínűleg emlékezel még a megyei kultúrotthoni igazgatói értekezletre, ahol ugyancsak egy „ferde” fogalmazásod miatt a nyilvánosság előtt arra kértelek, hogy mielőtt kultúrházunk munkájával kapcsolatban írnál valamit, előbb

tőlünk is érdeklődjél. Röviden: mindkét felet meg kell hallgatnia a kultúrrovat vezetőjének is! Szakkörvezetőink munkáját sem tetted volna a „nullával” egyenlővé, ha cikked megírása előtt — gyakori látogatásaid alkalmából — megkérdezted volna egyszer is, hogy „hány és milyen szakkör működik nálatok?” Engedd meg, hogy helyetted most én „igazítsak helyre” s nyilvánosan adjak elégtételt Lázár Pálnak például, aki ebben az évben az úttörőkből is szervezett egy képzőművész szakkört az 1956-ban szervezett felnőtt szakkör mellé, s a két szakkör közös kiállítását az őszre vette tervbe. Hasonlóan itt szeretnék köszönetét mondani Jankó elvtársnak is, aki a fotó-szakkör vezetését társadalmi munkában vette át és a szakkör látogatottságát az addigi öt-hat főről tizenöt-húsz főre emelte. Nem maradhat köszönet nélkül a szimfonikus zenekar vezetőjének: Véghelyi Miklósnak a fáradozása sem, aki a hangverseny- sorozat folytatásán fáradozott. Köszönet jár még Lemle Zoltánnénak is, aki bábszakkörével „a legapróbb szekszárdiak” szórakoztatója. Végül ugyancsak nyilvánosan szeretném megköszönni (sok szülő nevében is) Bállá Mártonnak, a balettiskola kedves és bájos záróünnepélyét, hisz ez volt az első városunkban.

Szakköreinkről alkotott véleményedet minden információkérés, illetve utánjárás nélkül fektetted papírra, — a szakkörvezetők munkájának teljes lebecsülése miatt ragadtattam el magam. Azzal sem

ML H&Äum KEDVéáüf!

értek Veled egyet, hogy ha egy szakkör nem a kultúrház épületében működik, akkor elveszti kul- túrházi szakköri jellegét. Vajon például a megyei tanács minden gépkocsija a megyei tanács udvarán van elhelyezve? Valószínűleg nem, de azért a tanács bizonyosan nem mond le róluk? Hát mi sem mondunk le azokról a szakköreinkről, amelyek a kultúrház alkalmatlansága miatt másutt kénytelenek működni. Inkább csak köszönni tudjuk a városi tanácsnak és a zeneiskolának, hogy a szakkörök működését a szuterini nedves, dohos fülkék helyett száraz, egészséges helyiségekben biztosította s az ezreket érő szakköri felszereléseket így megmentette a tönkremenéstől.

Láthatod tehát kedves Buni elvtárs, hogy szakköreink dolgoztak, sőt számuk 1956-hoz viszonyítva kettővel gyarapodott, csupán a színjátszó együttes kezdte el a nyári pihenőt korábban, mint kellett volna.

Egyáltalán nem akarom ezzel azt mondani, hogy városunk kulturális életében nincsen semmi javítani való, de ami megvan, azt ne igyekezzünk agyonütni.

A színjátszó együttes, a táncszakkör és az énekkar problémájával terjedelmükre való tekintettel legközelebb kívánok majd foglalkozni, de addig is arra kérlek, hogy mindig az igazság felderítése vezérelje tolladat, azaz ne elhamarkodottan, hanem mindkét fél meghallgatása után üljél neki emberek munkájának a bírálatához.

Üdvözlettel:

Pártay Gyula

Hogyan élnek as idősebb emberek a kapitalista országokban?

Február végén a londoni parlament előtt többszáz nyugdíjas gyűlt össze és a nyugdíjaik felemelését követelte. A tömeg között 300 skót nyugdíjas is volt, akiik 250.000 aláírással ellátott petíciót terjesztettek a parlament elé. Miután találkoztak a parlament tagjaival, felvonultak az utcán és hatalmas táblákat vittek: „Mentsétek meg az öregeket a nyomorúságtól’’.. A Daily Herald a következőképpen jellemezte a felvonulást: „Az éhezők menete, 1957.”

♦

R. Smith doktor, az angliaj Sunderland város önkormányzatának elnöke kijelentette, hogy „a nyugdíjasok egyáltalán nem tudnak ruhákat

vásárolni maguknak és legtöbbjük éhezik”.

*

A Daily Worker tudósítója beszélgetett az egyik londoni munkáslke- rület nyugdíjasaival. Megfigyeléseiről a következőket írja: „Az élelmiszerárak növekedése rettentő csapást mért rájuk. A ruházati árak emelkedése nem érinti őket annyira, mert régóta csak olcsó rongyokban járnak. De most már a mindennapi kenyerük, tejük, vagy krumplijuk veszélyben van.

Az Egyesült Államokban a férfiak 65, a nők pedig 60 éves koruk után kapnak csak nyugdíjat. Az United States News and World Report, a Times és más nyugati lapok hangoztatják, hogy Amerikában és Angliá ban egyaránt ritkaság, hogy egy munkás 65 éves korában is dolgozzék. Az embertelen kizsákmányolás már sokkal előbb kiszipolyozza minden erejét. Erről a következőket olvashatjuk: „A munkanap végeztével olyan a munkás, mint egy kifacsart citrom. Alig, hogy elvánszorog az autóbuszig.” A Times egy 45 éves munkanélkülirőt megjegyzi, hogy „túl öreg ahhoz, hogy munkát találjon, de túl fiatal, hogy meghaljon”.

Filmhírek

Teli Vilmos történetéből japán film készül. — Filmreviszik Gershwin világhírű négeroperáját, a Porgy és Bess-t. — A Moszfilm dolgozóinak értekezletén arról volt szó, melyik az elmúlt év legjobb szovjet filmje: egyhangúan a Negyvenedikre szavaztak. — Martha Schell német filmművésznő játssza Grusenka szerepét a Karamazov-fivérek című Dosztojevszkij műből készülő új amerikai filmben. — Zola Emil Pót Bouille című műve alapján filmet készítenek Franciaországban. Rendezője Julien Duvivier, főszereplői: Gérarde Philipe, Danielle Darrieux és Dany Carrel. A film cselekménye: egy vidéki fiatalember ötezer aranyfrankkal a zsebében elindul, hogy meghódítsa Párizs kereskedővilágát. A film lényege: a francia burzsoázia leleplezése.

ZSIKÓ GYULA:

VASÁRNAPI EBÉD

Tejleves

Hozzávalók: 1 és fél liter tej, fél liter víz, só, 5 dkg cukor. Betét: 1 tojás és 10 dkg lisztből készült reszelttészta.

A tojásból és lisztből jó kemény tésztát gyúrunk, finomra megreszeljük és a vízzel hígított, sóval, cukorral ízesített tejbe befőzzük. Esetleg a reszelt tésztából egynegyedrészt kihagyunk, hogy túl sűrű ne legyen. Apró leves kockatésztát is főzhetünk bele.

Zöldbabfőzelék

Hozzávalók: 1 kg zöldbab, 4 dg zsír 4 dkg liszt, 1 kanál tejföl, ecet, só, zöldpetrezselyem.

A zöldbabot megtisztítjuk, darabokra vagdaljuk, 1 liter forró sós vízbe főzni tesszük. A lisztből és zsírból rózsaszínű rántást készítünk és ezzel a puhára főtt babot berántjuk. ízlés

szerint, hagymát is adhatunk a rántásba. Apróra vágott zöldpetrezselyemmel, ecettel, csipetnyi cukorral, tejföllel Ízesítjük.

Labdapecsenye

(fasírozott)

Hozzávalók: 15 dkg sertés-, 15 dkg

marhahús, 1 tojás, 1 zsemlye, vagy fehérkenyér, kevés hagyma, só, bors, liszt vagy morzsa, 8 dkg zsír.

A húsokat hártyáitól megtisztítva, ledaráljuk. Egy zsemlyét vagy kenyeret vízben megáztatunk, jól kicsavarjuk, a húshoz adjuk és egy egész tojással, pirított hagymával, sóval, borssal fűszerezve, jól eldolgozzuk. Lisztezett, vagy morzsával meghintett deszkán egyforma pogácsákat formálunk belőle és forró zsírban nem túl gyorsan, mindkét oldalát megsütjük. Többféle módon tálalhatjuk. Köretekkel és salátákkal, főzelékre feltétnek vagy hidegen.

BEFŐTTEK

Befőzés cukoroldatban

Cukoroldatkészítés. Az előírt cukor mennyiség egy liter vízhez van mérve, amelyet a gyümölcs mennyisége Szerint szaporíthatunk. A cukoroldatot, vagy szirupot, tiszta befőző edényben felforraljuk, a tetején lévő idegen anyagokat, szennyes habot, leszűrjük és az oldatot kihűtjük. — előbb mindig az oldatot készítsük el.

A gyümölcsöket megmossuk és ha a legcskélyebb hibát találjuk rajta, azt eltávolítjuk, mert ez romlás) folyamatot idéz elő. A gyümölcsöket üvegbe helyezve, gyengén rázogatjuk, hogy minél több férjen el benne. — Fontos a gyümölcsök Ízléses/ tetszetős elhelyezése, amely egyúttal gazdaságos helykihasználást is jelent.

Cseresznye befőtt

Erre a célra nagyszemű, nem túlérett, kemény gyümölcsöt veszünk,

amely június végefelé és július elején kerül a piacra. Egy liter vízhez 30 deka cukorból főzünk szirupot. A gyümölcsöket üvegekbe rakjuk, de ne egészen tele és annyi cukoroldatot öntsünk rá, hogy a gyümölcsöt két ujjnyi híjával lepje el, mert gőzölés közben a gyümölcs is nedvet enged. Jól lekötjük, s gőzölő fazékba állítva, csendes főzés mellett 20 percig gőzöljük. A gőzölési időt attól számítjuk, amikor apró gyöngyök kezdenek felfutni az üvegben. Az üvegeket a gőzölő fazékban féllangyosra hűtjük.

Meggy befőtt

Hasonlóképpen készül, mint a cseresznye befőtt, de a meggynek egy pici kis szárát meghagyjuk, mert akkor nem repedezik fel a gyümölcs. Egy liter vízhez 50 deka cukrot számítunk. Tizenöt-húsz percig gőzöljük a gőzölő fazékban hűtjük le.

Levelezőnk írja:

Június közepén vidékről kerültem Szekszárdra dolgozni. Áthelyezésemnek legjobban azért örültem, hogy végre majd én is járhatok színházba. El is mentem elsején este, hogy megnézzem a „Szerelmesek órája’’ című műsort, hisz fiatal létemre szívesen nézek ilyen előadást. Legnagyobb meglepetésemre azonban az előadás elmaradt. Bosszantott a dolog, de megvígasztalódtam, mert a kultúrház hirdetőtábláján eOV plakátot pillantottam meg, melyről megtudtam hogy 5-én este a Kecskeméti Katona József Színház művészei a „Csókos asszony” 'című operettet mutatják be. Pénteken este újra felöltöztem és siettem a kultúrházhoz, hogy jó helyet kapjak. Sajnos, ismét hiába volt minden igyekezetem, mert az előadás ismét elmaradt... Arra kérem a szerkesztőséget, nézzen utána, hogy kinek a hanyagsága miatt maradnak el sorozatosan a színházi előadások? Bizonyára többen is voltunk olyanok, akik rövid idő alatt már másodszor maradtunk le színházi előadásról. Ha meghirdetnek egy előadást, akkor tartsák is meg azt, ne fárasszák hiába a dolgozókat.

EGY SZÍNHÁZLÁTOGATÓ

•

(Közöljük kedves olvasónkkal, hogy kérését teljesítve, érdeklődtünk a kultúrháznál a két színházi előadás elmaradása miatt. Kérdésünkre azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a Kecskeméti Katona József Színház mindkét előadását a gyenge jegyelővétel miatt mondta le. A kultúrház vezetősége eddig is igyekezett, s a jövőben is igyekezni fog, hogy hasonló eset ne forduljon elő...)

Egy öreg munkás a következő levelet küldte az Egyesült Államok munkaügyi miniszterének: „Nem szervezhetné meg a minisztérium a hozzám hasonló korabeli emberek tömeges agyonlövetését? Ez sokkal humánusabb lenne, mint az, hogy éhezni kényszerülünk.’’

Az amerikai munkaügyi kérdéseket kutató társaság a levél nyüvános- Ságra hozatalával kapcsolatban kijelentette, hogy „a kiöregedettekről való gondoskodás hiánya az atom és az automatizálás korában — az amerikai

élet legnegatívabb oldalai közé tartozik.”

*

Dingel képviselő idén februárban az amerikai kongresszus előtt adatokkal bizonyította az öregek nehéz életét az Egyesült Államokban. Elmondotta, hogy mintegy 6 millió 65 éven felüli ember kénytelen havonta személyenként mintegy 64 dollárból, vagy egy nyugdíjas házaspár 195 dollárból megélni. Ugyanakkor a newyorki társadalmi biztosítási hivatal megállapította, hogy egyetlen nyugdíjas létminimuma havonta 110 dollárt igényel, összehasonlításul figyelembe vehetjük, hogy egy munkás átlagos havi keresete az amerikai feldolgozó iparban mintegy 300 dollárt tesz ki. Ilymódon tehát az öregségi nyugdíj az Egyesült Államokban három-ötödrésze egy munkás átlagos keresetének.

TUDJA-E HOGY...

Korpa János meggondolja magát.

... a fizikusok elektronikus számológéppel most ismét kiszámították a Föld sugarát az Egyenlítőnél. A kapott érték 6,378.388 méter, vagyis 128

méterrei kevesebb, mint a régi érték. •

... az atom oly parányi, hogy nem figyelhető meg a legtökéletesebb mikroszkóppal sem: egyetlen csepp vízben az atomok száma 6,0000000000 00000000000 (21 nulla).

*

... ha a Földgömböt egy pókszállal

körülfonnánk, a pókháló súlya 450 gramm lenne. Viszont, ha egy pókszálat a hozzánk legközelebb lévő állócsillaghoz, az Alfa Centauri-hoz vezetnénk, a szál súlya elérné az

500.000 tonnát.

*

... Kittinger amerikai repülő új magassági rekordot állított fel, amikor egy héliummal töltött gömbbel

32.000 méter magasságba emelkedett, a régi rekord 23.150 méter volt.

Korpa János ebből megértette: szóharcban is. egyébben is vesztett., Lehajtotta a fejét. Még külön is fájt neki az. hogy éppen a komája mondja ki a kegyetlen törvényt. De maga idézte fejére, maga kell viselje a következményeket is.

Nagyot hallgattak. A koma tépelő- dött: Megszánja-e, ne-e, aztán mégis megkérdezte, olyan anyás-gyöngéden:

— Mi az, ami nem hagy nyugodtan, János? Mert hallom, sokat tépe- lődsz.

— Nem is tudom magam se — tört ki, mint gyerekből a panasz Korpából. — Csak az az érzésem, egyedül vagyok. Sokszor, mintha a falu is más falu lenne. Van úgy, hogy szinte nem ösmerek rá, pedig itt születtem. Az emberek is mintha mások lennének. Pedig ugyanazok. Csak a köszönésüket érzem idegenebbnek, a hozzámbeszédjüket titkolózóbbnak.- Mintha ellenségükké váltam volna, akitői tartanak. Ez kínoz, ez az érzés, mert hiszen nem bántottam és nem bántok én senkit, de akkor meg honnan van? így rágtam magamat, míg valami megsúgta: Elárultam őket. — Számítottak rám és én mindenkit

cserbenhagytam. Éppen a próbánál. Nagy kínba került ezekre rájönni, de ahogy rakosgattam magamban össze a dolgokat, mindenképpen csak ez jött ki belőle. Ezért jöttem most hozzád is, mintha valaki taszigált volna. De látom — hiába

Felállt.

— Hát, boldoguljatok, kívánom — mondta fej tot t hangon és menni akart.

— Minek szaladnál el, pajtás? — tartotta fogva kezénél a koma. — Haragból nem él meg az ember, csak soványodik rajta, mint az eb a csonton. Én nem akarok haragot tartaná. És János... talán a többiek se. Érted?

Korpa János kissé megkönnyebbe- dett.

— Na, ez igazán szép tőlük. Ámbár — belészorult a szó, mint a gombóc, nehezen tudta folytatni, de mégis kierőszakolta magából, — mondom, pedig talán nem is érdemiem.

— Na, koma — örül meg a régi kenyeres pajtás, — ebből a szavadból látom, hogy mégis igaz ember vagy. De a nemjóját, nem is lehet máskép, hisz az én komám lennél, vagy mi a szösz! Tévedni emberi dolog. De

benne megmaradni konokságból, gyerekes tempó.

— Jó komám voltál, maradj ezután is. Ami köztünk történt, az én hibám volt vegyük úgy, ha lehet, mintha —1 semmi sem történt volna; Jó? Ha már a többit úgy sem lehet helyrehozni.

A másik nem válaszolt erre, csak fogta Korpa János kezét. Mind a ketten erősen tartották magukat, minek okából mindegyik a szoba másik sarkában talált szemügyre venni valót;

— Hát akkor, Isten áldjon koma! — mondta Korpa.

— Isten áldjon! Őszig.

— Nacsak? Messzebb nem ér a Jókívánság? — ütődött meg a kilincsen babrálva, Korpa.

— Ez, bizony, csak az őszig érvényes. Mert akkor új tagokat is veszünk fel. Dolgos, iparkodó, igaz embereket. És azok között ha akarod pajtás, talán te is ott lehetsz. Akkor meg már együtt iparkodunk magunk is, hogy megtegyük a kötelességünket Egymás és saját magunk iránt:

Az egyik ment, a másik maradt;

Nehéz volna megmondani, melyikben volt mélyebb és tisztább az öröm; Korpa Jánosban-e, aki visszatalált az útra, vagy a komában, aki rásegítette.