Tolna Megyei Népújság, 1957. július (2. évfolyam, 153-178. szám)
1957-07-05 / 156. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1957 JULIUS 5. CIGÁNY A Faluszínháztól a Magyar Játékszínig Avagy miért néma a levente Hőgyésxen? A Faluszínház megjelenése községünkben, megyénkben kultúrforra- dalmat jelentett: rendezésben, előadásban, jelmezekben és a színművek mondanivalójában egyaránt. A jelszabadulás előtti színtársulatok igen szegényesek voltak. A legtöbb színtársulat a maga szegénységében csak úgy tudott boldogulni, ha egy-két csinos színésznőt szerződtetett társulatához. A Faluszínház megjelenése a falusi közönség számára nagy jelentőségűvé vált. A színészek komoly felkészültsége ,a díszletek művészi kivitelezése, a szó szoros értelmében azt adta a falu dolgozóinak, amit a. szocialista művészetet támogató államunk csak adhatott. Igaz a színművek témájával néha igen nehéz felada elé állította a Faluszínház művészeit szervezőit és a kultúrházak vezetőit, mert sokszor olyan darabot kellett a színházlátogató közönség elé vinni, amely politikai tartalmánál fogva nem a színház lényegét adta, hanem úgy politizált, illetve úgy szórakoztatott , hogy inkább színmű formájában politikai brosúra volt. Mindezek ellenére a Faluszínház fogalommá vált: Megjelenése eseményszámba ment és rendszerint telt ház és hálás közönség előtt játszott. Az ellenforradalmi események után a falu közönsége várta a Faluszínházat, helyette azonban más társulatok jelentek meg, melyek azt az illúziót, amelyet a Faluszínház művészeinek játéka keltett a közönségben több esetben lerombolták. Gondolok itt a Mézeskalács és az Érettségi című darabok bemutatójára, melyek közül különösen az első nem volt más, mint enyhén szólva, vásári bóvli. Ez az együttes, mint a Magyar Játékszín mutatkozott be községünkben, s ennek hatására a Magyar Játékszín Ida regénye című előadása elé már kétségeket támasztva nézett a közönség. Legutóbb a Magyar Játékszín a Néma levente című darabot ajánlotta, mellyel kapcsolatban nem kevesebb, mint négy sürgönyváltásunk volt a szervezővel, aki kikötötte, hogy több mint 4000 forint bruttó bevételért tudja hozni a darabot. A szervező úgy látszik elfelejtette, hogy Hőgyészen csak úgy sikerült az Ida regényét lejátszani, hogy a kultúrház vezetője nem kevesebb, mint négy helyre futott hangszerért, mert a társulatnak nem volt... S most ilyen anyagi követelések után a kultúrház a helyi tanács hozzájárulásáml elhatározta, hogy Hőgyészen a Magyar Játékszín Néma leventéje néma marad, „technikai akadályok miatt.” Várjuk a Faluszínház és a Magyar Játékszín igazi művészeit, akik őszinte szívvel játszanak nekünk, s mi az erkölcsi sikert anyagiakkal tetőzve fogjuk jutalmazni szocialista kultúránk modern vándorszínészeit: a Dérynék, a Megyeriek utódait. VIRÁG JÁNOS VITA Néhány gondolat a Központi Együtteshez Lenne egy-két gondolatom a vitában már „kicsontozott” Szekszárdi Központi Együttes munkájához. A vita ott kezdődött, huogy segélykiáltások hangzottak el a Népújságban, ne engedjük széthullani a Szekszárdi Központi Együttest. Igen, ne engedjük, dehát miért esik szét? Azért, mert talán nincs anyagi fedezet arra, hogy az úgynevezett reprezentatív költségeket fedezzék. Vagy talán, mert nem helyezik komolyabb állásba a művészeti együttes tagjait? Szerintem, ha ez a baj, akkor jobb, ha az együttes most esik szét, mint holnap. Sajnos, Szekszárdon ilyen dolgokkal is kell számolni. Például jön egy Önök által úgynevezett kétlábas futballista, aki mindaddig jól játszik, amíg jó fizető álláshoz nem jut, mikor ez megvan, már veszít értékéből. Azt hiszem, erre elég példa van. Vajon ugyanezt akarjuk meghonosítani a kultúrmunkában is? Szerintem a sport önkéntes tevékenysége az embernek és ugyanilyennek képzelem el a kultúrmunkát is. Vagy a kultúrmunkából pozícióhbjhászást akarunk csinálni? Nagyon csodálkoznék azon, ha ezt bárki is megengedné és támogatná. Ha valakinek lelke van a nép művészetéhez, az nem is engedheti meg, hogy bárki is kofáskodjon a kultúrával. Fiataljaink ugyan kinek tesznek hasznot azzal elsősorban, ha a sportpályára, vagy a színpadra lépnek? Nem az ő erejüket és testi épségüket fejlesztik? Vagy, amikor a színpadon vannak, nem a saját szellemi képességüket művelik? És hogy munkájukkal a közösség érdekében áldozatot vállalnak, az szc- fintem majdnem kötelességük is. A népkulturális életének fejlődéséért küzdeni, harcolni, nemes feladat. Ennek a küzdelemnek oroszlánrészét önkéntesen, elsősorban szerintem az ifjúságnak kell magára vállalnia. L. Gy. felveti a kérdést, hogy új alapokra kell helyezni az együttes munkáját. Hogy mi az alap? Akié a kultúra: a nép. De ha már eddig jutottunk, szeretném megkérdezni a művészeti együttes vezetőit, hányszor mentek el a dolgozók közé azért, hogy közülük is vonjanak be résztvevőket az együttes munkájába. Lehet, hogy voltak vállalatoknál, de a dolgozókig nem jutottak el. Merem állítani, hogy ha ezt megtették volna, ma nem tízegynéhány tagja lenne az együttesnek — az is feloszlóban, — hanem a jelenlegi számnak többszöröse. Kulturális és sportéletünkből ne csináljunk vásári árut, hanem védjük meg és szerettessük meg mindenkivel, aki még nem szereti. Szükségesnek tartom néhány szót szólni a néha itt vendégszereplő színházakról is. Úgy veszem észre, hogy ezek a társulatok fölényesen kezelik a szekszárdi közönséget. Jogtalanul előfordul olyan jelenet előadásaikban, ami egy műkedvelőcsoportnak is szégyenére válna, nem egy hivatásos társulatnak. Ennek az okát, ismétlem, abban látom, hogy a város lakosságának érdeklődési köre alacsony színvonalú. Ha így gondolkodnak, tévednek. ; t. l. Rendbehozzák az utakat-hldahat Cigánytelep a falu szélén. .. nem ritka látvány. Szekszárdon, Pincehelyen, Nagy- dorogon, Kistápén és más községekben is megtalálhatók ezek a — többnyire sárkunyhókból, putrikból álló kis „települések”. Ma már állandó jellegűek, ritkán fordul elő, hogy egy-egy kunyhót elhagynak lakói, vagy megjelenik egy új család, amely pár nap alatt felépíti a „lakását”. Persze, előfordul néhány napig élő „tábor” is, ahol megjelenik a Petőfi által olyan szépen leírt cigány- karaván, sátrat ver, majd hamar odébb- állnak. KÜLÖNÖS NÉP lakja ezeket a kunyhókat. Hogy honnét származnak? — Ezt már maguk sem tudják. A tudományos kutatás derítette ki, hogy a XV. század elején jelent meg Európában az első cigánycsapat, azóta szinte minden országba eljutottak. Minden valószínűség szerint Indiából származnak, közben a nyelvük, szokásaik is részben idomultak azokhoz a népekhez, ahol hosszabb időt töltöttek, vándorlás közben több „nemzetség” — egyesek szerint „fajta” alakult ki, akiknek életmódja, szokásai, sőt nyelve is nagyban különbözik egymástól. A beások többnyire teknőváj ássál, vályogvetéssel foglalkoznak, a vendek leginkább köszörűsök, a kolompárok onnét kaphatták nevüket, hogy valamikor főképp a kovácsmesterséget űzték, ha megjelentek a falu szélén, kolompolással, vagy kalapálással adták tudtul a vagyunk, lehet hozni a javítanivaló üstöket, ekevasakat”. A régi feljegyzések szerint kiváló fegyverkovácsok is voltak ezek. Leginkább A KOLOMPÁROK őrizték meg régi életmódjukat, szokásaikat, amiről egy régi lexikon azt mondja, hogy „A cigány nép .. . makacsul őrzi ősi szokásait, szabadságvágyában nem /tűr korlátot és sárból rakott putriját könnyen otthagyja, vagy sátrát szó nélkül szekérre pakolja, ha bármiféle beavatkozás szorongatja. Nincs az erőszaknak olyan formája, amellyel megfékezésüket meg nem kísérelték volna” — eredménytelenül. Ez így azonban nem igaz. A cigányok jelentős része ma már letelepedett és dolgozik. A teknővájók már a felszabadulás előtt is többnyire vándor-ipariga- zolvánnyal dolgoztak, csak a munka, a teknőhöz szükséges nyersanyag hajtotta őket megyéről megyére, faluról falura. A muzsikuscigányok pedig már egészen leváltak a vándorlóktól, nem egy közülük nemcsak az országban, hanem külföldön is híressé vált a magyar muzsika tolmácsolásával. A cigányság költőt is adott az országnak — Dankó Pista személyében. ÉRDEKES SZOKÁSOK élnek még ma is a cigányság egyik-másik nemzetségénél. A vándorcigány mélységesen lenézi a letelepedett fajtabélit. Mint a fehér holló, olyan ritka eset az, ami a napokban történt, hogy a Szekszárdon „lakó” Bölcskei Lili (aki a kolompárnemzetséghez tartozik) férjhezment egy bogyiszlói beáshoz. Az eladólány egyébként tényleg „eladó”, nem visz hozományt a házhoz, hanem a vőlegénynek kell fizetnie a lányért. A bogyiszlói új férjnek kétezer forintba került az új asszony. Az egyik szekszárdi cigány* Július 5—10-e között német—magyar műsoros est» keretében nemzetiségi kul- túrcsoport vendégszerepei megyénkben. Július 5-én Grábóc községben, 6-án Gyönkön, 7-én Hőgyészen, 8-án Nagy- mányokon, 9-én Bonyhádon, 10-én Kis- dorogon. asszony lányát állítólag 500 forintért vette meg ifjú férje. Drákói törvények sújtják a házasság- törőkét. Annak a férjnek, akit megcsal a felesége, jogában áll az asszonyt megcsonkítani, a fülét, vagy az orrán,- leharapni, haját levágni, utána pedig az asszonyt elzavarni. Az ilyen kikapós menyecske aztán egész életén át magán viseli a bélyeget. A hűtlen férjekre nincs törvény. Hiába, náluk még nem hódít az egyenjogúság. Érdekes az is, ahogy a halottat temetik. Pénzt, trie borosüveget, virágot tesznek a sírba a halott mellé, hogy ne menjen üres kézzel a másvilágra. ÜNNEPEK ALKALMÁVAL összejön a nagy család, körbeülnek törökülésben és énekelnek. Régi cigányénekeket. Vidámakat, búsakat. Van olyan ének, aminél sírni kell. Ilyenkor az egész ünneplő társaságnak potyognak a köny- nyei. A cigányok nem egy helyen okoznak gondot 'jl községnek. Az egyik választás alkímiával — amikor a helyi népfrontprogramot dolgozták ki, Bölcskén többen javasolták: „Be kell venni a programba a cigánykérdés megoldását”. — Miért kell ezt is programba venni? kérdeztem. VASÁRNAPI EBÉD SZARNYASAPRÖLÉKLEVES Hozzávalók: 25 dkg szárnyasaprólék, 20 dkg vegyes zöldség, 10 dkg friss zöldborsó, vagy 5 dkg konzerv, 5 dkg gomba, 2 dkg zsír, zöldpetrezselyem, 1 tojássárga. 1 kanál tejföl. Az aprólékot jól megmossuk, feldaraboljuk és főni tesszük. A zöldséget apró kockákra vágjuk, a gombát szeletekre és egy kis fej apróra vágott hagymával zsírban megpároljuk. Mikor a hús puhára főtt, a zöldséget felöntjük vele, és még pár percig együtt főzzük. Hozzáadjuk az apróra vágott zöldpetrezselymet, a tojássárgát a tejfellel a leveses tálban elkeverjük és ,a levest ráöntjük. TEJFÖLÖS, PAPRIKAS CSIRKE Hozzávalók: 1 csirke, 5 dkg zsír. 1 hagyma, 1 dl tejfel, 1 kanál liszt, édes. paprika, só. Egy jó, paprikásnak való csirkét (aprólékjából levest főzünk), felszeletelünk, 5 dkg zsírban, egy kis fej reszelt hagymával világos sárgára pirítunk, pirospaprikával megszórjuk, a csirkét beletesszük, megsózzuk és fedő alatt saját levében, lassan pároljuk Ha zsírjára sült, a húsdarabok mindkét oldalát még gyengén megpirítjuk és a lábas egyik oldalára halmozzuk. A zsírba beleszórunk egy kávéskanálnyi lisztet, azt kissé megpirítjuk, 2 dl vízzel fel. főzzük és a húsdarabokat visszahelyezzük. Tálalás előtt egy dl jő tejfölt vegyítünk a mártáshoz (a tejföl ne legyen savanyúi). Nyáron adhatunk hozzá egy zöldpaprikát egészben és egy paradicsomot. Galuskával tálaljuk. Ha öregebb baromfiból készítjük, pároláskor vizet öntögetünk alája. HABOSLINZER Hozzávalók a tésztához: 10 dkg cukor 20 dkg vaj vagy margarin, 30 dkg liszt, 1 tojás. A megadott anyagokból linzer-alapot készítünk, amit két részre osztva, két lapban kisütünk. Töltelék: 4 tojás fehérje, 20 dkg cukor, 2 kanál baracklekvár, pár csepp citromlé. A tojásokat habüstben felverjük, hozzáadjuk a cukrot és azzal gőz felett, sűrű habbá verjük, mint a főtt habból készült habcsók anyagát. Hozzákeverjük a lekvárt és még melegen az egyik kihűlt lapra öntjük és elsimítjuk. A tetejét ráhelyezzük. Bevonat: 12 dkg cukorból fondant készítünk, amit cukrászfestékkel rózsaszínűre festünk, vagy rummal ízesítünk és sűrűn, rács alakban vele a tészta tetejét behintjük. A tésztát 6 cm-es kockákra vágjuk, függőlegesen tartott késsel. Frissen nehezen vágható, azért ajárilatos a lapokat előző napon megsütni. OK-- Sok bajunk van velük, — mondtak. — Lopnak, kéregetnek, terjesztik a betegségeket, stb. És ezek a vádak bizony nem alaptalanok. Ijesztő képet mutatnak a bűnügyi statisztikák. A bűnesetek, betörések, fonások, rablógyilkosságok nagyrészét cigányok követik el. Vannak köztük szépiámmal, akik szinte javíthatatlan bűnösök. Azonban az általánosítás itt is sú- \yos hiba. Mert igenis nem minden cigány bűnöző. És nem mindegyik piszkos. Vannak a megyében olyan cigánytelepek, amelyek lakói becsületes munkából élnek és ahol évszámra nem fordul meg rendőr. Ha igen, akkor is nem odavalósit, hanem más, bujkáló betörőt keres. „A cigánynak vérében van a vándorlás, vérében van a lopás. Ezt a fajtát nem lehet megtanítani a tisztaságra, nem lehet írástudóvá se tenni” — lehet hallani gyakran az érvelést. MI TETTE ILYENNÉ ŐKET? , Már legalábbis a cigányság egy részét? Hozzáférhetetlenné a műveltség, a civilizáció számára, félénkké, gyanakvóvá mindennel szemben? Az évszázados üldözés. íme, néhány adat erről. A Reuss-liercegség kormányzótanácsa 1711-ben elrendelte a hercegség területén található összes cigány agyonlövését. I. Frigyes Vilmos német császár minden 18 évnél idősebb cigányt felakasztatott. 1782-ben Hont megyében kétszáz cigányt öltek meg, mert emberevéssel vádolták őket. És lehetne folytatni a sort a hitleri haláltáborokig, ahol a fajelmélet őrültjei a cigányokat is tízezerszámra ölték meg. Nem szűkölködött a Horthy-rendszer sem a súlyos rendszabályokban. 1930-ban például rendelet írta elő, hogy a cigányok a falut nem hagyhatják el, városba belépniük tilos. (Folytatjuk) GYÜMÖLCSÖK ELTEVlSE MEGGY. 1 kg meggyre 40—50 dkg kristálycukrot számítunk. A jól megmosott meggyet kimagozzuk és literes üvegekbe a gyümölcsöt a cukorral rétegesen összerakjuk. Tetejére egy kanáj rumot, egy borsónyi szalicilt teszünk. Nagyon lassan gőzöljük, kb. 30 percig. Amikor felhasználásnál süteményt készítünk belőle, szitára tesszük és levétől lecsurgatjuk. Levét szörpnek, szódavízzel fogyasztjuk. CSERESZNYE. Jól érett, de épszemű cseresznyét kimagvalunk üvegek be rakjuk, jól megnyomkodjuk. Borsónyi szalicilt teszünk a tetejére, jól lekötözzük és 15 percig gőzöljük. A gőzben hűtjük ki. Készíthetjük úgy is, mint a meggyet, cukorral összerakva, 15—20 dekát véve egy kg gyümölcshöz. PÖSZMÉTE (EGRES). A pöszmétét megtisztítva, üvegekbe rakjuk (Az üveg nagyságát ahhoz mérjük, hogy hány személyre használjuk fel a főzésnél. Ezt a szempontot az előbbieknél is vegyük figyelembe.) A gyümölcsre rendes ivóvizet öntünk, tetejére egy késhegynyi szalicilt teszünk és légmentesen jól elzárva, 20 percig lassan gőzöljük, a gőzölő fazékban csak félig hűtjük. Felhasználáskor édesítjük. RIBIZLI. A meggy eltevéséhez hasonló. ALMA. 5 kg hámozott, lereszelt, vagy szeletelt alma, 50 dg cukor, egy kanál szalicil. Az almát főleg akkor tesszük el erre a célra, amikor bőven vásárolhatunk olcsó, hullott almát, mert ez is megfelel. Az almát meghámozzuk, a férges részektől megtisztítjuk, lereszeljük, vagy káposzta- gyalun legyaluljuk. Egy nagy tálban a cukorral és szalicillel összekeverjük, üvegekbe rakjuk és 20 percig gőzöljük. A gőzölő fazékban hűtjük. — Felhasználáskor a cukrot ízlés szerint pótoljuk. Készíthetjük teljesen cukor nélkül is. A legutóbbi tanácsülésen Kakas- don megbeszélték az aratás-cséplés nagy munkáinak fokozottabb segítését. Többek között ezt szolgálja az is, hogy a községfejlesztési alapból négy darab, valamint a malom árok i, széptölgyesi, irtásrétegi és a fenyves felé vezető hidak megjavítására 27 ezer forintot fordítanak. Jelentős dolog ez, hiszen a behordások idején a gyorsasághoz, a biztonságos szállításhoz elengedhetetlen ,hogy ezek a hidak rendben legyenek. Megbeszélték ezenkívül azt is, hogy ugyancsak a községfejlesztési alapból utak javítására, a közutak rendbehozatalával 5—5000 forintot, az általános iskola javítására pedig 4000 forintot fordítanak. A községi tanácsnak gondja van a fiatalok segítésére is. Éppen ezért a községfejlesztési alapból sportfelszerelésekre 2000 forintot kap az EPOSZ szervezet. falu népének, hogy „itt. js'irutjzieui. Jantner János
