Tolna Megyei Népújság, 1957. július (2. évfolyam, 153-178. szám)

1957-07-24 / 172. szám

________________r\__________

D

ombóvár

1957 JÜLIUS 24.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

községben

(bocsánat, városban)

LÁTTUK

HALLOTTUK

Roppant peches emberek a dombóváriak. Ha nem lenne ott dokumentumként a vaskos születési anyakönyv, az ember azt gondolná, hogy itt legalább minden második ember pénteken és 13-án született. A hivatalos írás azonban tanúskodik és bizonyítja, bogy a pechnek nem a babona az „oka”. De valami okának kell lenni, annyi bizonyos, mert okozat nincs ok nélkül. A vezetők azt mondják — mellesleg ők sem kivételek a pech- szezon alól —, hogy a földrajzi fekvés az oka mindennek. Ez a válasz természetesen meglepő. De ugyan miféle törvény lehet, hogy a földrajzi fekvésből pech fakad? Mert, hogy egy adott földrajzi terület valamilyen betegségnek a melegágya, az természetes, de hogyan terjeszthet a talaj pechet? Szóval érthetetlen ez a magyarázat?

*— Pedig így van — mondják az „áldozatok”. — Nézzük a térképet. Ez a város (a helyi emberek városnak nevezik már régóta Dombóvárt), pontosan a megye csücskében fekszik, három megye találkozásánál. Közelebb vannak hozzá a baranyai, somogyi települések, mint a tolnaiak, közlekedés szempontjából pedig kulcshely. Így aztán alkalomadtán harcol érte mindkét szomszédos megye, igyekszik itt gyökeret verni, „megvetni a lábát”, de persze „befektetni” nem akar, mert még nem az övé, Tolna megye pedig, mivel nem ipari megye, kisebb lehetőségekkel rendelkezik és ez is szűk- markúan tud bánni Dombóvár fejlesztésével. Meg hát a távoli, eldugott helyekre az isten keze is nehezebben ér el.::

Lehet valami ebben az érvelésben, mert mi is sok ilyet tapasztaltunk.

n vendégszeretet és a város-szó

E kettő — mármint a vendégszeretet és a város szó használata egyenes arányú összefüggésben van, az egész dolog pedig példa a dombóváriak pechességére.

Az idegennek, aki betér és szüksége van a dombóváriak vendégszeretetére, barátságára, vagy ha gyorsabb, barátságosabb elintézését várja ügyének valamelyik szervtől, feltétlenül városnak nevezze Dombóvárt és alkalmasint egy kicsit méltatlankodjék is amiatt, hogy a hivatalos körök még mindig nem adták meg hivatalosan Dombóvárnak ezt a címet. Dombóvárott ugyanis már évek óta megvan minden feltétele annak, hogy megkapja a város címet. De mégsem kapta meg. Pedig a községi — pardon, városi — vezetők és a járás irányító szervei valóságos hadjáratot indítottak ezért a jogos címért. Ha képviselőválasztás van, ez a jelölttől az elsőszámú kérés. (A legközelebbi képviselőválasztásnál érdemes figyelembe venni ezt a kérést, mert amelyik jelölt segíti városnak elismertetni hivatalosan is Dombóvárt, az szavazáskor „abszolút többségben” lesz.) Ha országos vezető, képviselő tart itt fogadónapot, ez az első kérés. Ez talán még a víztorony építését is megelőzi. Kérvényt kérvény után írták és írják — mert ottjáriunkkor is egy kérvény elküldésén tevékenykedtek — és nem is akármilyet, mert azon minden illetékes „feltétlenül szükségesnek tartja” a javaslat elfogadását.

De mindez hasztalan. Eddig csak „elvi egyetértést” sikerült elémiök a legfőbb megmondhatóknál, vagyis, hogy egyetértenek Dombóvár várossá nyilvánításával, meg is vannak a kellékei, de erre „jelenleg” — mármint akkor, amikor megérkezik egy-egy kérelem — nincs lehetőség. Először a nyári zöldár jött közbe — nemvárt kiadás az ország számára — „most nem lehet”. A dombóváriak erre ezt mondták: „Ezt megértjük, hogy a fészkes fene vinné el ezt az árvizet”. A következő kérvénynél a földrengés, majd pedig a jeges árvíz szólt közbe, mint nemvárt kiadás az ország számára, majd pedig az ellenforradalom és a dombóváriaknak bele kell nyugod- niok, hogy a károk helyreállítása mégis csak fontosabb, mint a várossányilvání- tás.

Ezen természetesen mi sem segíthetünk, legfeljebb annyiban, hogy alkalom- adtán mi is városnak nevezzük Dombóvárt, annál is inkább, mert az egyik pesti lapnak állítólag igen nagy tekintélye van azóta, mióta ezt írta: „Dombóváron, ebben a vidéki városban jártunk .:

autóbusz helyett—pech

Helyi autóbuszjáratot terveztek. A város (!) igen nagy kiterjedésű, távol esik a vasútállomás egyes területektől, stb. Ezért úgy tervezték, hogy a néhány szomszéd bekapcsolásával helyi autóbusz- járatot létesítenek: a busz a fontosabb vonatokhoz érkezik és a város távolabbi részeiből és a szomszédos községekből szállítaná az utasokat.

Ebben is sikerült előbbre jutniok, mert egy időben megkapták már az autóbuszt is és ki volt tűzve, hogy mikortól indul a menetrendszerű járat. De mire megindult volna a menetrendszerű járat, „átszervezték” az AKÖV -öt, a dombóvári autóbuszközlekedést átcsatolták Kaposvárhoz. Űj gazda lett, aki első intézkedésként — „fontosabb helyre irányította” a dombóvári helyi forgalomra szánt autóbuszt.

Mi ez, ha nem pech? Ha várnak azzal az átszervezéssel, most nem kell sok embernek gyalogolnia Dombóvárott, mert van helyi járat és nem kell elölről kezdeni az intézkedést, a harcot, stb . ..

...Volna, pech lett volna

Vagyis, ha a megyerendezés meg lett volna, az is pech lett volna a dombóváriak számára. Ugyanis Dombóvár „kez- zel-lábbal” Pécshez akart csatlakozni, mert az nagyváros, több a pénze, nagyobb a beruházási lehetősége, mint megyeszékhelynek és hát több csurran- csöppen bizonyára Dombóvárnak is, mint amit Kaposvár Ígért, arról nem is beszélve, „amennyicskét” Szekszárdtól kapott.

Hát nem utolérte itt is őket a bal- szerencse? A tervek szerint Somogyhoz, Kaposvárhoz csatolták volna Dombóvárt, hiába bizonygatták, hogy gazdaságilag teljesen Baranya „függvénye” Dombóvár. Arról nem is beszélve, hogy végül aztán még oda sem csatolták őket, hanem itt kellett maradniok Tolna csücskében . . .

Konzervgyár helyett—pech

Fűt-fát megmozgatnak, hogy szereljék fel a dombóvári volt konzervgyárat, mert az „városfejlesztés” és a város asszonyainak alkalmazása szempontjából elkéne. Felmérették a lehetőségeket is. Szakemberek megállapították, hogy ötmilliós (!) beruházás kellene és működhetne a konzervgyár, amelyik évente körülbelül 38 millió forint termelési értéket tudna előállítani.

Fordultak a képviselőhöz, fordultak mindenkihez, aki segíthetne, de eddig még a volt gyárépületet sem kapták meg, amelyet jelenleg más célokra használnak. Tehát ezesetben sem tudtak eddig megszabadulni a pechtől. S ezután?

Előreláthatólag még ezután is kíséri őket ez a balszerencse. Jelenleg ugyanis szó van arról, hogy a Paksi Konzervgyár „fiókjaként”, valahol a megyében létesítenek még egy kisebb konzervgyárat. Ezt akarják a dombóváriak Dombóvárnak „megszerezni”, de közbeszólt

Szekszárd . .: (Hogy jogosan, vagy jogtalanul, azt döntse el az olvasó.)

Ha csak egy fiókkonzervgyár létesítésére van lehetőség, akkor azt nyilván oda kell építeni, ahol a környéken sok a nyersanyag és a legnagyobb a munkaerőfelesleg. Ez a hely pedig a megyében feltétlenül Szekszárd. Nincs olyan üzeme, amely számottevő munkáslétszámot tudna foglalkoztatni, környékén sok a „nyersanyag” is, ezért megérdemelne egy üzemet. Dombóvár mellett is sok érv szól, de ott több munkalehetőség van, a vasút például rengeteg férfit és nőt tud alkalmazni.

Tehát nem valószínű, hogy egyelőre meg tudnak szabadulni a konzervgyár- ügyben a pechtől.;.

Szálloda helyett-pech

Jelenleg olyan „szállodája” van a városnak, hogy oda lehetőleg másodszor nem megy aludni az ember. Régi, elavult és kényelmetlen. Erre a földművesszövetkezet gondolt egyet, nagyot és merészet. A különböző nyereséges üzemágakból sok nyereség gyűlt össze, amelynek egy részét saját beruházásra fordíthatják. Szükségük van a város közepén egy nagy és korszerű áruházfélére, amely megfelelő raktárhelyiséggel is rendelkezik. Vásároltak is itt romépülettel egy telket, amelyet lebontattak, hogy ott egy ilyen kis áruházat építsenek és amelynek az emeleti részét berendeznék szállodának, mivel az nem túl nagy plusz- költséget jelentene. A pénz tehát megvolt hozzá, elkezdték az építkezést, megásták, megépítették az alapokat, beleöltek már vagy háromszázezer forintot, a dombóváriak már-már kezdtek büszkélkedni, hogy micsoda korszerű üzlet és szálloda lesz a város központján, és egy szép napon — leállították felsőbb szervek az egészet, mert kevés a pénz, takarékoskodni kell, stb.

Itt két nagy érv van: az első, az országnak jelenleg nagyon meg kell gondolnia, hogy hova teszi a pénzt, a másik pedig, az építkezés abbahagyásával holtanyag lett a 300 000 forint. Egyiket sem lehet figyelmen kívül hagyni, de Dombóváron még egy harmadikat is számon tartanak:

— Ismét pechesek vagyunk .:;

íme, csak néhány Ízelítő a sok pech- ből. Ez azonban nem azt mutatja, hogy itt visszafelé haladnak a „fejlődésben”, sőt, ellenkezőleg. Kevés olyan hely van, ahol a vezetők és a lakosság ilyen szívós harcot folytat a gazdasági, kulturális előrehaladásért és a helyi lehetőségek kihasználásáért. Ezzel méltán büszkélkedhetnek a peches dombóváriak .::

„Mi tetszik?"

A sok peCh és le nem írt egyéb érdekesség mellett egy dolgot feltétlenül meg kell említeni, mert ez sok helyen nem található. Bementünk a 22. számú vaskereskedésbe, ahol először is elfogadták a köszönésünket, másodszor pedig •— noha nem egyedül voltunk vásárlók — megkérdezték, még mielőtt a türelmünk elfogyott volna, hogy mi tetszik, miért mentünk a boltba, mit akarunk vásárolni?

Ilyen vásárlói megtiszteltetés a megyében ritkán és kevés helyen adatik meg, ha csak véletlenül nem tudják meg előre, hogy újságírók jöttek a faluba... Itt nem tudták rólunk, sőt még a dombóváriak „hiúságának” húrját sem pendítettük meg, vagyis nem mondtunk ilyet, hogy „Dombóvár szép város”, mégis előzékenyek voltak hozzánk.

Tehát mi nem voltunk olyan pechesek, mint a dombóváriak.

Boda Ferenc

3

KIS HÍREK

NI1GYVI LÚGBÓL

a szovjet

A „KA-18“ légi motorkerékpár

Nyikolaj Kamov, a legújabb szovjet helikopter tervezője kipróbálta1 „légi motorkerékpárnak“ becézett gépét.

A helikopterrel Drobisevszkij pilóta emelkedett először a levegőbe. A gép kiváló konstrukció, nem rán- gatódzik, s az utas úgy érzi magát, mintha egy csukott „Limousin“-ban ülne, amely simán száguld a tükörsima úton.

Az új helikopter légcsavarjai egy tengelyhez kapcsolódnak. Ezek különféle irányba forognak és ez kitűnő kormányképességet biztosít a

gépnek. Farok-kormányművé két függőleges vezérsíkból áll. A gép alakja nyújtott tojáshoz hasonlít. Hossza 5—6 méter, magassága 1.5 méter. Az utaskabin az első részben helyezkedik el, középütt pedig a hajtómű található. Sebessége óránként 110—120 kilométer. Leszállásához nem szükséges különleges térség, mert bármely 10—15 négyzetméteres sima területre leereszkedhet.

Az új helikopter hamarosan munkába áll. A mentők, a posta és a mezőgazdaság élénken érdeklődik a gép iránt.

Járókaktusz

A perui sivatagban, egy bizonyos kaktuszfajta nő, amelyet a lakosság „el caotus andante“-nak nevez. Jelenleg ez az egyedüli ismert növény, amely „járni“ tud. Ennek a kaktusz- fajtának csodálatod kinövései „lábai” vannak, amelyek nagyon lasSzovjet geológusok nagy tengereket fedeztek fel a kazahsztáni sivatagok alatt. A földalatti vízgyűjtők többszáz milliárd köbméter vizet rej tenek magukban. Egy-egy ilyen tenger területe körülbelül 10 000 négyzetkilométer.

A Kazah Tudományos Akadémia több térképet készített, amelyek

alapján a hatodik ötéves tervben több mint 16 000 kútat fúrnak és több víztárolót építenek, hogy hasznosítsák a köztársaság jelenleg sivatagos területeit.

A közeljövőben tíz- és tízezer hektárnyi pusztaságot változtatnak virágzó területté.

Az Antarktisz a legjobb fogyókúra

Az Antarktisz 3300 méter magas fennsíkján lévő „Little America“ nevű kutatóállomásról jelentik, hogy az ott dolgozó tudósok és megfigyelők a bőséges ellátás és a kevés

mozgás ellenére rohamosan veszítenek testsúlyukból. Dr. Paul Sipple, az állomás vezetője, 100 kilogrammos testsúllyal érkezett az Antark- tiszra és most már mindössze 65 kilogrammot nyom.

Indiánok szokatlan, de jól bevált

gyógy eszköze fogfájás ellen

A panamai indiánok fogfájás ellen al- száját hideg vízzel és üljön forró kály- kalmazott gyógyeljárása emlékeztet egy hára mindaddig, amíg a szájában levő

víz forrni kezd. Az indiánok ugyanis egy régi viccre. Eszerint, aki meg akar sza- rät izzMsig hevitenek és azzal' bökdösik

badulni kínzó fogfájásától, töltse meg a a beteg fog ínyét.

Tilos

Az egyik düsseldorfi gimnázium igazgatója megtiltotta diákjainak, hogy a színházban megnézzék Lessing „Bölcs Náthán”-ját. Indokolás: „A darab mondanivalója minden felekezet egyenlő jogainak elismeréséről szól s ellenkezik a hittudomány tételeivel, azzal a szellemmel, amely az iskolai oktatásban is érvényesül.” Ugyancsak Düsseldorfban

a klerikális körök megakadályozták hogy eredeti szöveggel vigyék színre Gerhard Hauptmann „Magnus Garbe” című drámáját. A darab az

inkvizíció ,a boszorkányüldözés korát viszi színre. Az illetéktelenek pedig „javították” és „alakították” Haputmann kiváló drámáját, amíg a középkor vallási elfogultságából fakadó rémtettek nem csupán megenyhültek, de helyenként az eredetivel homlokegyenest ellenkező értelmet nyertek. Az sem véletlen, hogy éppen Düsseldorfban tiltották be B Brecht „Galilei” című drámájának előadását. Most már csak azt kellene megállapítani, hogy hány „Düsseldorf” van Nyugat-Németországban’

Életben marad a világ legkisebb

csecsemője

Crookweltben, Sidneytől 270 kilométerre, három hónappal ezelőtt egy 20 centiméter hosszú, 55 deka súlyú fiú jött világra. A csecsemő életbenmaradása a sidneyi szülészeti klinika vezetője szeSOKBA KERÜL GAZDAGNAK LENNI

James-Armand Rotschild a múlt hónapban 78 éves korában meghalt Londonban. Hagyatéka 11,134.410 font. Az örökösödési adó azonban 7,570.029 fontra rúg, azaz, több, mint 60 százaléka az örökségnek.

Az elhunyt vagyonának legnagyobb részét feleségére hagyta, de

rint a csodával határos. Gamet George asszony, kilenc gyermek anyja, apró gyermekét hathónapi terhesség után hozta a világra.

részesednek belőle rokonok, barátok, alkalmazottak, és zsidó jóléti intézmények is.

ARANYGYAPJÜ

Sidneyben egy tenyészállatvásáron a napokban 5000 guineát fizettek egy szarvatlan merinói tenyészkosért.

Ez az ár valószínűleg világrekord.

san mozognak. E „labak“ segítségévéi a kaktusz nagy távolságokat tesz meg, s a szél is nagymértékben segíti helyváltoztatásában.

A kaktusz a levegőből kivont vízzel táplálkozik.

Földalatti tengerek Kazahsztánban