Tolna Megyei Népújság, 1957. július (2. évfolyam, 153-178. szám)

1957-07-24 / 172. szám

4

TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG

1957 JÜL1US 24.

As ígéret ssép ssó*..

Sokat hallottam, meg magam is meggyőződtem már — sajnos — számtalanszor arról, hogy az emberek könnyen ígérnek. Könnyen megígérnek valamit semmiséget, vagy nagyobb dolgot, de amikor az ígéret teljesítésére kerülne sor ,akkor „elfelejtettem”,. „Majd legközelebb” vagy valami hasonló kibúvókat keresve, mentegetőznek. Valahogy így vannak a váraljaiak is. így vannak már lassan egy éve, amikor az első hivatalos Ígéret elhangzott arról, hogy berendezhetnek majd egy kis szobát, ahol a falu nagyértékű népművészeti emlékeit megőrizhetik, méltó helyet adnak a már tova tűnt hagyománynak, népszokásnak.

Váralja kicsiny kis község, mintha valami óriás úgy ragasztotta volna a Mecsek lábához, úgy tapadnak a házak a domb oldalába. A lakosok szorgalmas, csendes szavú, vidámságot, nótát, tréfát kedvelő dolgos emberek. Úgy beszélnek róluk a környéken, meg az ország más részén is ha szóbakerülnek _a népművészethez értők körében, „olyan hely ez, mint a Sárköz, meg Báta”. Hát olyan, meg nem is. Szóval mindkettő itt van, hasonlít mindkettőhöz, viseletűkben,, szokásaikban az emberek. Még abban sem különbözik a három nevezetes hely egymástól, hogy valamelyik fiatalabb település lenne. Majdnem hasonló időben rakták le mindhárom község alapját. S fejlődött a népművészet, a kultúra mindegyik helyen. A Sárközben, Sárpilisen, Becsen. Öcsényben s Bátán, Bátaapátin is. Váralján sem maradtak el ettől. Érdekes, furcsa népviselet alakult ki az évszázadok során Váralján. A sárközi, meg a bátai keveréke, hasonlít is, meg nem is a kettőhöz, nem egy harmadik, de nem is azonos.

Az évek, az évtizedek múltak. Elhaltak Váralján is a népművészet n '.esterei, unokáik, lányaik folytatták az ősök mesterségét. S most évtizedek múltán, amikor porosodó emlék a múlt, akkor gondolták a váraljaiak, kérnek a tanácstól egy szobát, hogy ott rendezhessék be a falumúzeumot

Tulajdonképpen ezzel is kellett volna kezdeni, vagy talán azzal, hogy sok tízezer forint értékű régi ruha, bútor és egyéb népművészeti termék kallódik el.

Ma már csak emlék az, hogy a férjhezmenendő lánynak a stafirungamelyikben majd évtizedek múltán eltemetik. Van még néhány darab ebből a lepedőfajtából. Nem szól már a nóta esténként, a házaknál a vőlegénying varrásakor sem. Pedig milyen szépek voltak azok az ingek. Az egész falut össze jártuk, mire e sorok írójának mutatni tudtak egyet. Szőttesek, micsoda szép lehetett egy szoba, amikor minden háziszőttessel volt díszítve, milyen csinosak lehetettek azok a lányok, akik vasárnaponként kiöltözve a sajátkészítésű ruhában összejöttek a faluban beszélgetni. — Ma ... csak alig egy-két helyen találkozik az ember az igazi eredeti váraljai szőttessel. Ma csak egy-két megsárgult fénykép, egy-két darab szőttes a szekrényben ad Ízelítőt arról, milyen is lehetett a falu népviselete régen. Bútorok, padok, ládák, sublótok, asztalok. Ma nem találni ilyet sem. Esetleg csak akkor, ha az ember hosszabb vizsgálódás után egy modern asztali tűzhely előtt elkezdi vizsgálni a széntartó ládát. Nem ez a híres váraljai népibútor, amit régen, száz évvel ezelőtt egy Mús nevezetű ember készített. S meg lehet találni i darabjait, nagy ritkán még azt k

hogy új bútor vásárlásakor a favágí- tóra kerül egy-egy szép régi bútordarab.

Nem akarok vészharang kongató lenni. Szeretem a szépet, a régit. Sze retem elnézegetni a régmúlt idők népének termékét, ruháját, bútorait, edényeit. De az az érzésem, Váralján csak a nép száján lesz már évek múltán a híres váraljai népművészet. Nincs aki patronálja, aki legalább egy kicsike kis szobát ígérjen és adjon. Nem elég ehhez, úgy gondolom, Mol- dován Vilma tanítónő s néhány lelkes társának minden igyekezete. Segíteni kellene azoknak, akik megígérték még az elmúlt évben, hogy kapnak helyiséget a múzeumnak. Megígérték akkor ,amikor próbaképpen az iskolában kiállítást rendeztek a falu értékeiből. Pénzt is ígértek, helyiséget is, s mind csak ígéret maradt. Hagyjuk, hogy ezreket érő múzeális darabokat az idő, a kisbalta, a moly enyéssze el? Hol itt a lelkiismeret? Hol itt az ígéret? Vagy nincs egy árva szoba Váralján az idén? Úgy tudjuk, tavaly még volt! Vagy csak ígéret Váralján a szép szó?

Pálkovács Jenő

G VERMEK

A kürtöskalács

2.

A sok is elfogy egyszer! S nincs annál rosszabb, ha üresen ásítoz a tarisznya! A vermek kincse is elfogyott egy szép napon, és lisztjük is csak egy marokra való volt már az asszonyoknak.

Azon a reggelen, amikor a tarisznyáikból a maradék lisztet kirázo- gatták, csüggedten s igen szomorúan állták körül a tüzet az asszonyok. Egyes-egyedül egy csörfös kislányka, Kata volt vidám, Ambrus jegybéli mátkája, ö vigyázott reggel, délben, este a szállásra, s most is ott üldögélt az ajtóban. Ahogy ott üdögélt, egyszerre felkiáltott:

— Hé, asszonyok, lányok, ide gyorsan! A kutya egye a mai ebédem,

ha én a menekülés útját tüstént meg nem mutatom!

Az asszonyok rá se hederítettek, ismerték jól a szeles leánykát, hallgatták nemegyszer bolondos beszédét! Ha máskor szívesen is elhallgatták, most az egyszer nem volt ínyükre a tréfás kedvű enyelgés.

De Kata nem hagyta annyiban.

— Hát, ha a tiéteket meg is eszi a kutya, enyémet ugyan nem! Ide vele csak azt a marék lisztecskét. Kürtöskalácsot sütök én abból. A többit aztán rám bízhatjátok!

Sütsz ám a lakodalmadon, de nem itt a barlangban. Talán éppen lagzi- ra készülsz! — szóltak rá innen is, onnan is.

— Bizony lagzira! — nevetett Kata. — Gyertek csak közelebb, hadd súgjam meg, ki lesz a násznagyom!

Hogy hogy nem, erre aztán összedugták az asszonyok is keszkenőiket. Egy miatyánknyi ideig ha beszéltek, vagy még addig sem. De nem is ez a fontos az egészben, hanem az, hogy a beszélgetés után a maradék lisztet mind odaadták Katának, s még egy óra ütés sem telt belé, s már pirult a tűzön a kalács. A szép, formás tésztát aztán Kata egy kormos piszka fára szúrta, s kidugta a barlang ajtaján. Éppen a tatár kán orra alá tartotta.

No, annak se kellett egyéb, hiszen csak az elébb mondotta, hogy eb legyen, ha tovább itt rostokol a parton. Merthogy a szarka rúgná meg ezeket a kenesei magyarokat, de annyi ezeknek a lisztje, sója paprikája, hogy akár lakodalmat is rity- tyenthetnek jókedvükben! A kánnak ezen mondását hallotta meg a szemfüles Kata, aki csak nevette a tatárok mérgelődését, s a kürtöskalács- csal integetett utánuk, bár azok nagy bosszúságukban még visszapillantani is elfelejtettek.

E naptól fogva Katát kalácsos Katának nevezgették, s még ott a barlangban megtartotta Ambrussal lakodalmát.

Nemsokára aztán hazaköltöztették a keneseiek a gyermekeket s az asz- szonyokat. Nem sietségükben, még a parázs üszkét is elfelejtették eltakarítani. Még ma is akárki ott leli, ha nem restelli a fáradságot és felmászik a magas part oldalába.

Bezzeg a tatártüzek kormát réges- régen elfújta fentről a héttorkú szél. Hogy a füstösképű tatár kán tábortüze h#l lobogott? Annyit árulok el csak, hogy a legszebb kilátás onnan nyílik a Balatonra.

Hét évszázad magyar versei

Vajda János: Az üstökös

Vízszintes: 1. Az idézet kezdete. 12. Muzsikáló. 13. Megbillentget. 14. Személyes névmás. 15. Fordított állat. 17. Helyhatározó rag. 18. I betűt. 19. Japán táncosnő. 21. Ez van a kefirben! 22/a. Csupa. 24. Nem a háta mögül. 25. Férfi név. 28. H-val világos, németül. 29. Zúzó. 31. Irány. 32. Leboruló. 35. Kiejtett betű. 36. Női név. 38. Ütötte. 39. Kártyában van. 40. írók keresik. 42. DEÓ. 43. Évszak, névelővel. 44. Tőle ered a család. 46. Csúf ékezetfelesleggel. 47. Étkezésnél bele szoktunk nyúlni — ékezetfelesleggel. 50. Be fog következni. 51. Azonos mássalhangzók. 52. Rangjelzés. 53. Majdnem kotyog. 54. Még nem tud semmit.

Függőleges: 1. A vízsz. 1. folytatása. 2. Művészet egyik formája. 3 U. az, mint a vízsz. 14. alatti. 4.

Férfinév. 5. Nem utó. 6. Egyik nem. 7. Véredény. 8. Csak, németül. 9. Fordítva, távozik. 10. Belülről kedves. 11. Éjszaka, franciául. 16. A függ. 1. alatti folytatása. 20. Tüskés állat. 21. Elindul. 22. Az a személy. 23. Izomban rejlik. 26. Elégett felületű acél 27. Se engem, se téged. 29. Növény része. 30. Ablakot fednek be vele. 33. Esztendő. 34. Irány. 37. A tömeg — névelővel. 39. Folt mindig akad rajta — névelővel. 41. Bácsika. 43. AUB. 45. Élősködő. 46. Tekercs ismert idegen kifejezéssel. 48. Művészi alkotás. 49. Hajórész. 55. Névelő.

(A csillaggal jelölt kockába két betű írandó!)

Megfejtendő: Az idézet a következő sorrendben: vízsz 1., függ. 1. és 16,

VITA

Ne csak bíráljunk, segítsünk is

A Tolna megyei Népújság hasábjain szinte naponta jelennek meg cikkek, vitáznak, érvelnek a kultúrotthonok — különösen a szeks4árdi kultúrotthon — helyzetéről, a kultúrcsoportok működéséről. Ez azonban nem kizárólagosan szekszárdi probléma. Nehézségek mindenütt és minden időben egyformán jelentkeznek, a támogatás elmaradása és a csoportok tagjai részéről felmerült jogos igények teljes mellőzése miatt. Hozzászóltak olyanok, akik elméletben terveznek, az előadásokat bírálják érdekük szerint, azonban a nehézségek megoldásánál Segítséget nem nyújtanak, határozott és kiforrt, — a gyakorlati tényeket is felölelő javaslatuk nincs. A kultúrmunkások ez utóbbit szeretnék olvasni és hallani.

A kultúrotthon fizetett alkalmazottai, művészeti-szakkörvezetői eredményt akarnak felmutatni „mindenáron”. Egyedül a jövedelmező erkölcsi siker érdekli őket, a tagság személyi, magánügye, fáradsága érdektelen részükre. A próbák megkezdésekor általában a vezető nem fukarkodik az Ígéretben, menet közben már csak nagyösszegű kiadás, ráfizetés, stb. a fő témája.

Jó szervezéssel lehet a kiadásokat csökkenteni. Ne csak a színjátszókat, hanem az ahhoz szükséges többi tagságot is szervezze be. Legyen a kultúrotthon- nak saját zenekara és nem kell egy napra hét főnek 400—500 forintot kifizetni. Talán akad öntudatos zenész is Szekszárdon. Díszletfestéshez, díszletezéshez is jelentkezhetnének hozzáértő öntudatos festők, dekoratőrök és így újra több ezer forintot meg lehet takarítani. A színpadi segédszemélyzetet is fizette a kultiír- otthon és volt olyan nap. amikor egy főnek 180 forintot fizettek ki, pedig munkájukban a színjátszók önzetlenül segítették őket. A jelmezek, kosztümök kölcsöndíja, legutóbb, 10 napra 3600 forint összeget emésztettek fel, ezek egy részét helyileg pótolni lehetne.

Vezetők részéről voltak olyan próbálkozások is, hogy a színjátszók nyilatkozatban kötelezzék magukat bizonyos, előre meghatározott számú szereplésre önként, minden ellenszolgáltatás nélkül. Ha miatta az előadás elmarad, vagy a kultúrotthont veszteség éri, anyagilag is felelős! Egy teljes évszázaddal, a sötét feudalizmusba ugrott vissza ez a próbálkozás.

Nem vitás, hogy a csoport tagjai művelődnek, tanulnak azzal, ha a kultúrotthon aktív tagjaivá válnak. Ne boncoljuk, hogy kit milyen oldala viszi oda. Lehet, hogy szereti, kedveli a kultúrmunkát, mindennapi kenyerévé vált. lehet, hogy a feltűnési vágy hajtja oda, közismert, népszerű akar lenni. Egyik nemrégiben megjelent sajtócikkben azt olvastam, hogy a tehetséges színjátszónak „kötelessége” a kultiírmunka. Névbetűből nem ismertem rá az írójára, de szeretnénk őt is magunk között látni. Ez a „kötelesség” feléje is szól, mert valamilyen formában kivehetné részét a kultúrmunkából. Jöjjön el zenésznek, ha ehhez nem ért, díszletezönek, súgónak, stb. Nézzünk a dolgok mélyébe. Az említett díszletező Gyünkön keresett a színjátszók jóvoltából játszva 160 forintot és együtt élvezte azokkal az ebédet ingyen. Ezzel szemben reggeltől éjszakáig a színjátszó az ebéd mellett, a legszerényebb keretek között is, salát zsebéből kifizetett ételre és italra 30 forintot. Hol itt az arány? Ilyen kötelességet előírni nem lehet, mert ez előbb-utóbb lemorzsolódáshoz, széteséshez vezet.

A színjátszók működése mellett Szekszárdon nem volt tánccsoport, énekés zenekar, amatőr vonalon. Hivatásos iskolákat ne számítsunk a kultúrotthonhoz, mert nem oda tartoznak. Jelenleg a kultúrháznak csak hivatásos zenészei vannak és úgy néz ki, hogy az egyedüli és nem fizetéses jellegű színjátszó csoport sem a nyári vakációját tölti, hanem a Mária főhadnagy utolsó előadásával e csoport megszűnt. Nem egy jó színjátszót elriasztott az, hogy a betervezett Fösvény, Csárdáskirálynő, stb. szerepeit megtanulta, de az előadására nem került sor. Nem kis munkája mellett, a színjátszó próbák, előadások alatt, elkölt 100—250 forintot, amit családjától von el. Családtagjai jogosan támadják állandó távolléte miatt, végül a vállalatok, munkaadók teljes mérvű munkát követelnek, amit álmatlan éjszakák után — pihenés nélkül, — nehéz teljesíteni. Kedvezményt az egyszeri előadásra adott két szabadjegyen kívül a kultúrotthon, vagy vállalat részükre nem biztosít. A vállalás teljesen leköti a szabadidőt, nincs magánélet, családi ügy. esti iskola, stb. A személyi korlátozás távol tartja a tehetséges személyeket. Nehéz áldozatot hozni, különösen, ha az érdektelenül súlyos terheléssel jár együtt.

összegezve a leírtakat, keressünk valami megoldást arra, hogy e probléma megoldást nyerjen. Javaslatom a következő: A városi pártbizottság, tanács és a szakszervezet tartson közös értekezletet a MÉSZÖV és a vállalatok gazdasági vezetőinek bevonásával. Ne aprózzuk el a kultúrmunkát, hanem egy jól működő, kifogástalan együttes működését biztosítsuk. A törzsgárdát a szövetkezeti mozgalom keretén belül kellene megszervezni éspedig földművesszövetkezeti, kisipari termelőszövetkezeti vonalon. Szervezés és anyagi megbeszélés után meghívás útján a kidtúrházban megtarthatná alakuló közgyűlését, megválaszthatná a művészeti tanácsot és azon belül a felelős vezetőket szakcsoportok, ágazatok figyelembevételével.

A megválasztott művészeti tanács feladata volna kidolgozni a részletezett működési tervet, politikai és gazdasági vezetés elvét, a tagság jogait és kötelezettségeit, háziszabályokat. A vállalatokon keresztül biztosítaná a részvételt, egy-két délutáni próbaidőt, más társadalmi munka alóli mentességet, kedvezményeket, aktív szakmai munkaerők beszervezését.

Tudom, hogy az együtt kifejtett erő és akarat eredményre vezet, bírálat helyett cselekvő közreműködés, előzetes támogatás fog születni.

PÁLFÖLD1

. . . naponta körülbelül 20 tonna meteorit-anyag hull a Földre;

. .. szárazföldünk egytized részét örök hó és jég borítja. Ha ez a „konzervált” víz felolvadna, az óceánok szintje 55 méterrel emelkednék;

... a számítások azt mutatják, hogy évszázadunk második felében a levegő széndioxidtartalma 1 700 billió tonnával, azaz 1,7-szeresére emelkedik. Amerikai tudósok szerint ez az éghajlat enyhülésére vezet;

... a sztratoszférában 30 kilométer magasságig a levegő hőmérséklete —56 Celsiusfok, 55 kilométer magasban a hőmérséklet +100 Celsiusfokra emelkedik, majd 80 kilométernél —30 fokra csökken, ezentúl, 300 kilométer magasságban ismét növekszik, mégpedig 800—1000 Celsiusfokig;

... az atmoszféra határán minden négyzetcentiméternyi területen másod- percenkint átlag 1 kozmikus részecske halad át;

...ruiaunK jeiuieieneK ti szazaiénál — 361 millió négyzetkilométer — óceánok borítják;

... A Föld középpontjában a hőmérséklet 2000—5000 Celsiusfok között ingadozik;

. . . bolygónk életkora öt-hat milliárd

év;

... a meteorok elégése következtében évente körülbelül 30 000 tonna por kerül az atmoszféra felső rétegeibe. 1892-ben hullott a legjelentősebb mennyiségű kozmikus por, körülbelül 500 000 tonna súlyban;

... a Föld felszíne állandóan változik. 1926-tól 1933-ig Amerika és Európa 460 centiméterrel közelebb került egymáshoz;

... a Föld mélyén a nyomás eléri a 220 millió atmoszférát;

... a híres arizonai meteor 1200 méter átmérőjű, 175 méter mély krátert ütött;

... a Föld átlagos távolsága a Naptól 149 millió 500 ezer kilométer.

TUDJA-E HOGY...