Tolna Megyei Népújság, 1957. július (2. évfolyam, 153-178. szám)

1957-07-02 / 153. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! 7 KEDD, 1957. JULIUS 2. II. ÉVFOLYAM 153. SZÁM. ÁRA: 50 FILLÉR. Az MSZMP országos értekezletének határozata Az MSZMP országos értekezlete a Központ; Bizottság beszámolója fe­letti vita után a következő határoza­tot hozta; I; A NÉPI DEMOKRATIKUS REND TOVÁBBI ERŐSÍTÉSE ÉS AZ ELLENFORRADALOM ERŐI ELLEM KÖVETKEZETES HARC 1. A nemzetközi imperialista erők élükön az amerikai imperialistákkal, fokozzák a nemzetközi feszültséget fegyveres összeütközéseket provokál­nak. A szocialista tábor és az egész béketábor ellen irányuló háborús terveik érdekében az ENSZ-ben to­vábbra is igyekeznek napirenden tartani és felhasználni az úgyneve­zett „magyar kérdést“, hogy támo­gassák az ellenforradalmi erőket ha­zánkban, és beavatkozzanak a Ma­var Népköztársaság belső ügyeibe. . múlt év októberében a magyar munkás-paraszt hatalom megdönté­séi-e az imperialisták által támogatott ikés-földesúri fegyveres ellenfor­radalmi felkelés tört ki hazánkban felkelés leverésé a fasiszta-kleri­kális ellenforradalom uralmától mentette meg a magyar népet, bizto­sította a dolgozó nép hatalmát és el­hárította egy új háború közvetlen ve- zélyét. Az ellenforradalom leverésére a múlt év november elején megalakult a forradalmi munkás-parászt kor­mány. Az országos pártértekezJ.ot megállapítja; a munkás-paraszt kormány megalakulása a forradalom védelmére történelmileg szükségsze­rű volt. A kormány óriási érdeme, hogy megszervezte és győzelemre ve zette a munkásosztályt, a forradalmi erők ellentámadását, megvédte a népi államhatalmat, helyreállította a közbiztonságot és az ország gazda­sági életét. A forradalmi munkás-paraszt kor­mány létrehozása a magyar kommu­nisták hazafias tette volt. E tett he­lyességét a történelem gyorsan iga­zolta. A munkás-paraszt kormány létrehozásával egy időben alakult meg a párt újjászervezésének irá­nyítására az új ideiglenes központi bizottság, amely körül a kommunis­ták, a munkásosztály, a dolgozó nép legjobbjai tömörültek. A párt újjá­szervezése az ellenforradalom leve­résének döntő jelentőségű tényezője volt. Az országos pártértekezlet megái- ; a azt is, hogy a forradalmi .ás-paraszt kormány a magyar ■ legszentebb ügyének: szabadsá­gának védelmében, valamint a szo­cializmus és a béke általános érde­kében járt el, amikor a varsói szer­ződés alapján fegyveres segítséget kért a Szovjetunió kormánvától, hogy mielőbb leverje az ellenforra­dalom katonai erőit, megmentse a népet egy hosszabb polgárháború bekövetkezésétől, és elhárítsa az or­szág kettészakításával is fenyegető háborús veszélyt. A Szovjetunió a magyar nép igazi barátjaként cselc- edett és a proletár internaeionaliz- nus elveiből fakadó kötelességéi eljesítette, amikor megadta a kéri ámogatást. Ezzel nem csupán a bel ellenforradalmi erők leverését se- :ie+te elő, hanem biztosította az cr- 'ág nyugati határait a fegyveres be- ivárrással és a katonai betörés ve- élyével szemben. A Szovjetunió, Kína és a szocia- .ta tabor többi országa nagyértékű politikai és morális segítséget és messzemenő anyagi támogatást is nyújtottak Magyarország forradalmi erőinek, a magyar népnek. E segít­ség egyik elengedhetetlen feltétele volt annak, hogy a forradalmi erők — melyeknek sorait az ellenforradal mi támadás a régi vezetés súlyos hi­báinál; kihasználásával, különösen pedig a szocializmus ügyét hitvá­nyul hátbatámadó Nagy Imre— Losonczy-frakció segítségével, egy- időre demoralizálta és dezorganizálta — gyorsan megszerveződjenek, el­lentámadásuk kibontakozzék és győ zelmet arassanak a politikai harc­ban is. A szocialista tábor országai­tól kapott messzemenő anyagi támo-> gatás egyben azt is lehetővé tette, hogy elkerüljük a fenyegető inflá­ciót és biztosítsuk az ország gazda­ság; életének helyreállítását és fej­lődését. A munkáshatalmat megvédő forradalmi erők magyarországi har­cát mély együttérzéssel kísérte és támogatta az egész nemzetközi ior- radalrm munkásmozgalom. A magyarországi események mész szemenő tanulságok levonására kész tették az egész nemzetközi kommu­nista mozgalmat. E tanulságok kö­zül egyik legfontosabb: meg kell szi­lárdítani a nemzetközi kommunista mozgalom egységét és meg kell vé­deni mindenféle támadás és akna­munka ellen. E tanulság eredménye­ként lényegesen fejlődött a kommu­nista erők nemzetközi egysége. Az ellenforradalom el akarta sza­kítani Magyarországot a szocialista tábortól és vissza akarta rántani az imperializmus táborába. A forrada­lom erői a szocialista tábor és min­denekelőtt a Szovjetunió támogatá­sával győztek. A szocialista népekkel való szilárd, testvéri összefogás sza­badságunk és fejlődésünk döntő fel­tétele volt és marad. A magyar kommunisták feladatai az előállt helyzetben saját népükkel, az egész nemzetközi kommunista mozgalommal és az egész nemzet­közi békemozgalommal szemben egy­aránt megnövekedtek. Az elmúlt 12 év nagy vívmányaira támaszkodva és ezeket az eredményeket minden becsmérlő támadással szemben meg­védve kell javítani a régi vezetés által elkövetett súlyos hibákat, így kell leküzdeni és megsemmisíteni az ellenforradalom még meglévő erőit eloszlatni az ellenforradalmi táma­dás, s különösen a revizionista fer­tőzés által keletkezett eszmei zavar még meglévő jelentős maradványait, így kell biztosítani az ország adottsá gainak megfelelő és a szocialista or­szágok együttműködésének óriási lehetőségeit hasznosító szocialista Magyarország felvirágzását. 2. A magyarországi ellenforrada­lom fő támogatói és irányítói a nyu­gati imperialista körök voltak. Ezek évek óta nyílt uszítást folytatnak a szocialista országok ellen és a magyar ellenforradalom segítségé­vel akartak Középeurópában új há­borús tűzfészket teremteni. A hazai ellenforradalmi erők vezetői, a fegy­veres felkelés közvetlen szervezői és irányítói a megdöntött tőkés-földbir­tokos osztály képviselői és kiszolgá­lói voltak. Jelentős szerepet játszot­tak a népi demokrácia elleni felke­lésben a régi horthysta vezetőkörök képviselői, herceg Eszterházy, gróf Takács Tolvay stb., a klerikális re­akció, élén Mindszentyvel, a népi demokrácia szerveibe álnok módon befurakodott horthysták, Király Béla és társai, a jobboldali szociálde mokraták és más volt koalíciós pár­tok jobboldali vezetőkörei. Az ellen - forradalmi blokk létrejöttében és befolyásának kiszélesedésében, az ellenforradalmi támadás előkészíté­sében, kifejlesztésében és végrehaj­tásában. s mindenekelőtt a párt erői nek megbénításában, különösen nagy szerepe volt a Nagy Imre—Losonczy- féle áruló revizionista frakciónak. Az ellenforradalmi erők azért tá­madtak a munkásosztály forradalmi pártjára, hogy megfosszák a munkás ságot vezető erejétől, s ezáltal kép­telenné tegyék hatalmának megvé­désére. A nacionalista-revizionista demagógia, a párt erőinek bénult? sága idején behatolhatott a munkás­ság egyes elmaradottabb rétegeibe, főleg ott, ahol egykori tőkés elemek, fasiszták, volt csendőrök stb. is tö­mörültek. A párt sorainak dezorga- nizálása következtében a munkás­ság politikai vezetés nélkül maradt. Az előállt helyzetben szervezett fa­siszta, csoportok, kispolgári anarchista és jobboldali szociáldemo krata elemekkel közös blokkot al­kotva és fegyveres terrorista ban­dákra támaszkodva számos helyen átmenetileg hangadókká is váltak, befurakodtak az üzemek vezetésébe, a munkástanácsokba, dezorganizál- ták a termelést és sok zavart meg kárt okoztak. A munkásosztály alap­vető tömegeinek magatartását azon­ban az határozta meg, hogy a párt harcba hívta-e és harcba tudta-e ve­zetni a munkáshatalom megmenté­séért. Az ellenforradalmi erők taktikájá­hoz tartozott az is. hogy felbomlasz- sza a munkásosztály és a többi dol­gozó osztályok szövetségét, szembe­fordítsa a proletárhatalommal a kispolgári osztályokat és azokat a tőkés-földbirtokos ’estauráció szá­mára használja fel. A nacionalista- revizionista támadás és a régi veze­tés hibái következtében a városi kis­polgárság nagy része és az értelmi­ség jelentős rétege elszakadt a mun­kásosztálytól, részben visszahúzó­dott, részben a polgári restaurá­ció, az ellenforradalom erői mellé állt és annak tömegbázisát alkotta. A proletárdiktatúra elleni lázadás­ban részvevő kispolgári tömegek képviselője, szószólója és nyílt poli­tikai vezetője a magyar írók és új­ságírók bizonyos csoportja volt. Az ellenforradalmi támadás kiter­jedt a falura is, mozgósította a ku- lákságot és egyéb falusi reakciós elemeket, akik az ellenforradalom idején gyorsan szerveződtek. Az el­lenforradalom a parasztok alapvető tömegeit azonban nem tudta maga mellé állítani; a földesúri kulák reakció gyors jelentkezése a parasz­tok körében mély aggodalmat és sok helyen aktív ellenállást váltolt ki, különösen a tsz-parasztok és a volt agrárproletár-kisparasztok körében. A pártértekezlet megállapítja, hogy az ellenforradalom elleni harcban — bár döntő sikereket értünk el —, de a harc még távolról sem ért véget. Az imperialisták mostani vereségük után nem mondtak le sem hódító háborús terveikről, sem a népi de­mokratikus országok, közöttük a Magyar Népköztársaság törvényes rendje elleni aknamunkáról. A hazai ellenforradalmi erők még nem sem­misültek meg teljesen; támogatást kapnak a nyugati imperialistáktól, a nyugati rádiók támogatásával és nyugati irányítással folytatják az ideológiai és politikai zavarkeltést, igyekeznek beépülni a pártba, az államapparátusba, a gazdasági és a kulturális szervekbe, a tömegszerve— zetekbe. Rágalmaznak, intrikálnak, hogy zavarják és lassítsák további fejlődésünket. Nagy szükség van te­hát az egész párt, az egész munkás- osztály, a néphatalom minden igaz hívének éberségére, kérlelhetetlensé gére és aktív fellépésére az ellensé­ges elemekkel szemben. A párt nem engedheti meg, hogy teret kapjon az éberséget elaltató hangulat, olyasféle illúzió, mintha nem nyolc hónappal, hanem nyolc évvel ezelőtt lett volna ellenforradal­mi felkelés hazánkban. Nem lehet el felejteni az ellenforradalom október­fl párt vezető szerveinek megerősítése és kiegészítése Kádár elvtárs válaszbeszéde után került sor a pártértekezlet harmadik napirendi pontjára, a párt vezető szerveinek megerősítésére és kiegé­szítésére. A napirend előadója So­mogyi Miklós elvtárs, az Intéző Bi­zottság tagja volt. A pártértekezlet egyhangúan az alábbi elvtársakat választotta meg illetve erősítette meg a Központi Bizottság és Revíziós Bizottság tag­jaiul; Az MSZMP Központi Bizottságának tagjai RENDES TAGOK: Aczél György munkás, miniszter­helyettes, Apró Antal munkás, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, Bakó Ágnes munkás, a VIII. kerületi EB titkára, Benke Valéria tanítónő, a Rádió elnökhelyettese, Biszku Béla munkás, miniszter, Borka Attila munkás, a Budapesti PB titkára, Bruttyó János munkás, építőipari szakszervezeti titkár, Cservenka Fe- renené munkás, az MSZMP KB osz- tályvezetőhelyet(tgse, Dabronoki Gyula munkás, miniszterhelyettes, Dögéi Imre mezőgazdasági munkás, miniszter, Fehér Lajos tanár, az MSZMP KB osztályvezetője, Foga- rasi Béla tudós, akadémikus, Fock Jenő munkás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Földes László munkás, az MSZMP KB osztály- vezetője, Friss István közgazdász, az MSZMP KB osztályvezetője,/ Gás­pár Sándor munkás, a Szaktanács főtitkára, Harmati Sándor munkás, X. kerületi tanácselnök, Horváth Imre mérnök, miniszter, Kádár Já­nos munkás, az MSZMP KB titkára, Kállai Gyula újságíró, ; miniszter, Kiss Árpád mérnök, az Országos Tervhivatal elnöke, Kiss Dezső mun­kás, a Csepel Fémművek PB-titkára, Kiss Károly munkás, az MSZMP KB titkára, Komócsin Zoltán ke­reskedelmi alkalmazott, a KISZ KB- titkára. Kossá István munkás, mi­niszter, Kreszán Lajos munkás, a Ganz Vagon PB-titkára, Losonczi Pál paraszt, tsz-plnök, Major Tamás színművész, a Nemzeti Színház igaz­gatója, Marosán György munkás, az MSZMP KB-titkára, Münnich Fe­renc jogász, a Minisztertanács elnök helyettese, K. Nagy Sándor kertész, tsz-elnök, Nemes Dezső történész, a Népszabadság szerkesztő bizottságá­nak \ezetője, Németh Károly mun­kás, megyei PB-titkár, Nezvál Fe­renc munkás, miniszter. Nógrádi Sándor munkás, 'nagykövet, Novo- baczki Károly egyetemi tanár, aka­démikus, Nyers Rezső munkás, a SZÜVOSZ elnöke, Orbán László jo­gász, az MSZMP KB osztályvezető h„ Pothornyik József munkás, igaz­gató, Prieszol József munkás, megyei PB-titkár, Révai József újságíró, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, Ré­vész Géza mérnök, miniszter, Rónai Sándor munkás, az országgyűlés el­nöke. Sági György mérnök, üzemi főmérnök, Sándor József munkás, az MSZMP KB oszt. vez., Sándor Kál­mán mezőgazdasági munkás, tsz elnök, Scherczel Lajosné munkás, Somogyi Miklós munkás, a Szak­tanács elnöke, Szirmai István újság­író, a Tájékoztató Hivatal elnöke, Szurdi István technikus, az MSZMP KB oszt. vez. Török István munkás, a Vasas Szakszervezet titkára, Tömpe István munkás, miniszterhe­lyettes, Úszta Gyula kubikos, mi­niszterhelyettes. PÓTTAGOK: Antos István közgazdász, minisz­ter, Borbély Sándor munkás, a KISZ SZB tagja. Darabos Iván szob­rász, MSZMP ms.gyei PB titkára, Horváth Ede munkás, üzemi igaz­gató, Ilku Pál tanító, vezérőrnagy, Katzapovics András bányász, móri járási PB-titkár, Marties Pál mun­kás, ezredes, Valkó Márton munkás, üzemi igazgató, Varró György mun­kás, üzemi tisztviselő. AZ MSZMP KÖZPONTI REVÍZIÓS BIZOTTSÁGÁNAK TAGJAI: Fodor Gyula munkás, az Országos Nyugdíjintézet igazgatója, Győré József munkás, üzemvezető, Karakas László munkás, az Éleim. Szakszerv, elnöke, Kádas István munkás, az or­szággyűlés irodájának vezetője, Kruzslák Béla munkás, KGM kor­mánymegbízott, Polónyi Szűcs La­jos munkás, a pénzügyminiszter első helyettese, Szilágyi Béla mérnök, a Külker. Min. főosztályvezetője. Közlemény a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának üléséről A Magyar Szocialista Munkáspárt 1957 június 27—29-i pártértekezle­tén megválasztott Központi Bizott­sága ülést tartott. Napirenden szere­pelt a Politikai Bizottság megerősí­tése és kiegészítése, a Titkárság megerősítése éá a Központi Ellen­őrző Bizottság kiegészítése. A Központi Bizottság az Ideigle­nes Intéző Bizottságot, mint Politi­kai Bizottságot megerősítette és egy rendes és két póttaggal kiegészí­tette. A Politikai Bizottság tagjai; Apró Antal, Biszku Béla, Felién Lajos, Fock Jenő, Kádár János, Kál­lai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Münnich Ferenc, Rónai Sándor és Somogyi Miklós ejvtár­sak. Póttagok; Komócsin Zoltán és Nemes Dezső elvtársak. A Központi Bizottság megerősí­tette a Titkárságot, amelynek tagjai: Kádár János elvtárs, a Központi Bizottság első titkára, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly és Maro­sán György elvtársak, a titkárság tagjai. A Központi Ellenőrző Bizottság tagjainak számát a Központi Bizott­ság 9-re emelte. A KEB tagjai; Asztalos Géza, Birkás Imre, Ma- róti Károly, Mózes Viktor, Nezvál Ferenc, Nöhrer Árpád, Papp Lajos, Péteri István és Somogyi Miklós elv­társak. A Központi Bizottság Somogyi Miklós elvtársat a Központi Ellen­őrző Bizottság elnökévé választotta. novemberi gaztetteit, amelyeket kész ismét, még nagyobb mértékben el­követni. A munkáshatalom további erősí­tése megköveteli, hogy kíméletlenül megbüntessük azokat, akik bűncse­lekményeket követtek el és akik ma is aktívan harcolnak a népi hata­lom ellen. Más elbírálásban kell azonban részesíteni azokat, akik cse­lekményeik népellenes voltát felis­merve és megbánva, készek és képe­sek segíteni az imperialisták és a ha zai ellenforradalmárok népellenes törekvései elleni harcban. A pártértekezlet elítéli azt a he­lyenként tapasztalható káros gyakor latot, hogy a kisebb hibát elkövető dolgozókkal szemben is úgy lépnek fel, mint. a tudatos ellenforradalmár ral szemben. A jószándékú, de meg­tévesztett dolgozókkal szemben nem a megtorlás, hanem a megnyerés módszerét kell alkalmazni. A párt szilárd elvi politikáján nyugvó türelmes felvilágosító mun­kával el kell érni, hogy a munkás- osztállyal való szövetségtől eltávolo­dott kispolgári és értelmiségi rétege­(Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents